Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-06 / 209. szám

VHAGWÖLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSONGRADMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 209. szám Ára: 50 fillér Kedd, 1955. szeptember 6. MAI SZAMUNKBÓL: A NYUGAT-NÉMET KÜLDÖTTSÉG SZAZ TAGJA MAR ÜTŐN VAN MOSZKVA FELÉ (2, oldal) ÜNNEPÉLYESEN ADTAK AT RENDELTETÉSÉNEK A TÁRSADALMI MUNKÁVAL ÉPÍTETT MIHALYTELEKI ORVOSI RENDELŐT (3. oldal) SZEGEDI HALADAS—NYÍREGYHÁZI ÉPlTÖK 3:1 (4. oldal) r A megjegyezés felé vezető úton (P. L) Genftől Genfig, vagyis a négy hatalom kormányfőinek július második felében megtartott értekezlete és a négy külügyminiszter október 27-én kezdődő tanácskozása közötti három hónap alatt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának igen fontos és nagyjelentőségű feladatokat kell megoldania. A kormányfők által megadott irányelvek alapján elő kell készíteniök a külügyminiszterek tanácskozását úgy, hogy ezek a tanácskozások a lelhető legrövidebb idő alatt a felmerülő kérdések legtöbbjében eredményre vezessenek. Nem kevésbé fontos feladata azonban az említett kormányoknak az is, hogy már e három hónap alatt is olyan politikát folytassanak, amely tettekkel is alátámasztja a kormányfők által kinyilvánított és az egész világon helyesléssel fogadott elhatározásokat. Most, a három hónapi időszak második felében, amikor egyre több szó esik a külügyminiszterek közelgő genfi értekezletéről, felvetődhetik a kérdés: mit tett a négy nagyhatalom az elmúlt másfél hónap alatt azért, hogy a kormányfői értekezlet irányelvei mielőbb megvalósuljanak? E kérdésre adható válaszok legtöbbjét kedvezőnek mondhatjuk, és megállapíthatjuk, hogy a négy nagyhatalom sokat tett a hidegháború mielőbbi felszámolása és a kölcsönös bizalom megteremtése érdekében. Különösen nagyjelentőségűek voltak a négy nagyhatalom közötti tudományos- és gazdasági küldöttség-cserék, amelyek kétségtelenül a legcélravezetőbb megoldást jelentették a közvetlenebb kapcsolatok kiépítésének első szakaszában. E küldöttség-cserék, valamint a kormányfők és más felelős államférfiak nyilatkozatai nyomán további jelentős csökkenés tapasztalható a nemzetközi feszültségben. Ha ezekhez hozzávesszük, hogy diplomáciai síkon már hosszabb ideje folynak a genfi külügyminiszteri értekezlet előkészületei, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy a kormányfők genfi értekezlete óta sok minden történt a további eredményes tanácskozások érdekében. Fel kell tennünk azonban azt a kérdést is, hogy az eltelt másfél hónap alatt a négy nagyhatalom kormánya minden tőle telhetőt megtett-e az egymás közötti jóviszony kialakítása és a külügyminiszterek októberi eredményes tanácskozása érdekében? Igaz, másfél hónap nem nagy idő és az ez idő alatt tapasztaltakból nem vonhatunk lé kétségen felül álló következtetéseket Azt azonban máris meg lehet állapítani, hogy a Genf óta eltelt hat hét óta csak a Szovjetunió adta kézzelfogható bizonyítékát mielőbbi megegyezésre irányuló szándékainak azzal, hogy az ENSZ leszerelési albizottságának augusztus 29-én kezdődött tanácskozásai előtt bejelentette: ez év december 15-ig 640 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. A nyugati kormányok részéről nem történtek ilyen nagyfontosságú lépések, sőt ezekben az országokban — és különösen az Egyesült Államokban — még a közvélemény helyes tájékoztatására sem fordítottak kellő gondot. Így történhetett meg, hogy az Egyesült Államok közvéleménye — éppen az amerikai kormány egyik-másik tagjának kijelentései nyomán — a nemzetközi fejlemények alakuLását helytelenül értékelte és olyan események beköyetkezésére számított, amelyekről az adott körülmények között nem lehet szó. Ezekre a körülményekre Walter Lippmann, a New York Herald Tribüné című amerikai lap cikkírója „Szálljunk le a fellegekből" című cikkében a következőkben mutat rá: „Soha nem volt semminő alap olyan hazug remények táplálására, mintha az oroszok hajlandók lennének fő európai pozícióik feladására, vagy olyan vaklárma keltésére, mintha mi hajlandók lennénk a Nyugat pozícióinak feladására". Walter Lippmann a reálisan gondolkodó amerikaiak véleményét juttatja kifejezésre említett cikke következő részében: „A nagyhatalmak közötti erőviszony reális tény;., Az erőviszonyokat lényegében nem változtathatják meg szónoklatokkal, sem az Eisenhower túltengő optimizmusa, valamint a Dulles pesszimista elóérzetei közti manőverezéssel. Ennek a manőverezésnek legfőbb következménye az lesz, hogy az Egyesült Államok külpolitikája állhatatlanság, bizonytalanság és éretlenség benyomását fogja kelteni". Maga Eisenhower jelentette ki, hogy a korszerű fegyverek birtokában és a jelenlegi erőviszonyok mellett a békén kívül semmilyen más út nem létezik. Kézenfekvő tehát, hogy mindenekelőtt az Egyesült Államoknak kell e tétel szellemében cselekedniök. Mint Walter Lippmann megállapította, „az elnök úgy készíthetné elő az országot (az Egyesült Államokról van szó) arra, ami vár rá, ha megmagyarázná az országnak, mit jelentenek a tárgyalások. Az elnök így a magasröptű absztrakt elvek fellegeiből a szilárd földre ereszkedne le, ahol együtt kell élnünk a Szovjetunióval és ahol szükségképpen dolgunk van vele"; Nem kétséges tehát, hogy a nyugati kormányköröknek most már cselekedniök kell, bizonyságot kell tenniök megegyezési készségükről még a genfi külügyminiszteri értekezlet megkezdése előtt. Az idő sürget: a szépen hangzó kijelentéseket tetteknek kell követniük. Sze g r e 1 e t é b rr o A Textilművek dolgozóinak kölcsönadott forintjai is megtérülnek ESZTENDEJE múlt 1 napok alatt. Néhány adat a fejlődésből: A nehéz, fizikai munka megkönnyítéséért motorizálták 18 ezer forint költséggel a bálapréselőt. A szénrakodást 67 ezer forintos költséggel tették könnyebbé, a hegesztőműhely levegőjét ventillátorral javították. A tisztítóban és a lánccsévélőben tevékenykedők régebben sokat panaszkodtak a huzatra. Ezt 15 ezer forintos költséggel szüntették meg. Az egyes raktárak portalanításáért porszívógépeket állítottak munkába. A GYÁRBAN a szociális és kulturális ellátottság további előrehaladásáért is számottevő összeget használtak fel. Az üzemnek jelenleg több mint 1600 kötetes könyvtára van. Az üzemi kultúrterem építési költsége 653.000 forintba került, maid tovább csinosították a kultúrtermet. öt esztendő alatt a gyár több mint 200 ezer forintot fordított a sport célÖT annak, hogy Közép-Európa legkorszerűbb textilipari üzemében: a Szegedi Textilművekben megperdültek az orsók. A Textilművekben — amely az ötéves terv keretében létesült — a dolgozók becsületes, odaadó munkával, s az államunknak kölcsön formájában befizetett pénzöszszegekkel is elősegítették gyáruk fejlődését. Nem is maradtak el az eredmények, s annak hasznát közvetve vagy közvetlenül látják az üzemben. Így térülnek meg az államnak kölcsönadott forintok is. Az elmúlt öt évben a Textilművek dolgozói mintegy 2,150.000 forintot adtak kölcsön államunknak. Az eddig megtartott sorsolásokon pedig az üzem dolgozói öt év alatt több mint 722 ezer forintot nyertek. Váradi István például tízezer forintot nyert. Tovább fejlődött a Textilművek az elmúlt évek, hóNégyféle előadássorozatot indít az üzemekben a TTIT A TTIT Csongrád megyei szervezete az idén sokkal tervszerűbben rendezi az üzemi ismeretterjesztő előadásokat. Az elmúlt évben sokszor előfordult, hogy a dolgozók csak egy-két nappal előbb értesültek egy-egy előadásról. Sokan nem tudták idejüket úgy beosztani, hogy részt vegyenek azokon. Most plakátokat ' függesztenek majd ki az üzemekben és egy-egy sorozat valamennyi előadásának időpontját megjelölik. Az előadások előtt kis kirakat-kiállítást rendeznek abból a tárgykörből, amelyről szó lesz. Az egyik sorozat a technika kérdésével foglalkozik. "Az ember és az élet a tudomány fényében* címmel négy előadást rendeznek. A biológiai előadásokra mikroszkópokat is visznek, hogy különböző metszeteket mutathassanak be a dolgozóknak. Érdekesnek ígérkezik "A mindennapunk kérdései* című sorozat is, amelyben a házasságról, az iparosítás jelentőségéről, a tervszerű ellátás és a szabadpiac kérdéseiről, az ünnepek kialakulásáról lesz szó. Az irodalmi előadások kétfélék: egyik sorozat a nagy magyar költőkről, a másik a nagy magyar írókról szól. jaira, NAGY GONDOT FORDtTANAK a dolgozók gyermekeire. Évenként ingyenes gyermeküdültetést valósítanak meg, s állandóan fejlesztik az üzemi bölcsődét. Bölcsődei ruhaneműkre 42 ezer forintot fordítottak. A bölcsőde részére kvarclámpát is biztosítottak. Az üzemben nemrégiben több mint 200 ezer forintos költséggel üzemi étkezdét létesítettek. A dolgozók zavartalan fürdővíz-ellátásáért munkába állítottak egy kis kazánt, 120 ezer forintos költséggel. Most újabb raktár építése folyik, 500 ezer forintos költséggel. Sztahánovisíák találkozója A szegedi üzemek legjobb sztahánovistái vasárnap délelőtt a Sztahánov-mozgalovn megszületésének 20. évfordulója alkalmából találkozóra jöttek össze az MSZTszékházban. Jelen volt Komáromi Lajos elvtárs, a Budapesti Klement Gottwaid Gyár marósa, a Szocialista munka hőse is. Komáromi elvtárs tavasszal a Szovjetunióban járt és előadásában az ott tapasztaltakat mondotta el a termelésről is. Hangoztatta, továbbra is sokat tanulhatnak a magyar sztahánovisták a szovjet emberektől. A megjelentek közül többen kérdéseket intéztek Komáromi elvtárshoz a Szovjetunióban tapasztaltakkal kapcsolatban. Fejlődik a szegedi MÁV Rendelőintézet Reggel 7 óra. Még a takarítás utolsó simításait végzi nagy szorgalommal özvegy Soós Pálné, a rendelő intézet takarítónője, amikor már jönnek a fogászati rendelőbe a fogkezelésre szorultak. Azt mondják: "Az a szerencse, hogy hét órától rendelnek. Mire a munkaidő megkezdődik, már túl is estünk a fogkezelésen*. Nagy a forgalma a szegedi MÁV rendelő intézetnek. A rendelőt naponta 100—120 fő keresi fel, ahol az orvosi berendezés a legkorszerűbb. Pedig pár évvel ezelőtt egy kis szűk helyen és kevés orvosi eszközökkel kezdték a munkát. Ma, 1955ben, a dolgozó nép államának gondoskodása nyomán, korszerűen berendezett és minden szakrendelést magában foglaló kórházi szinten mozgó rendelő intézet áll rendelkezésére a MÁV betegeinek. Dr. Korényi Elemér fogorvos elmondja, hogy ma már van röntgen, rövidhullám, diathermia és még sok más orvosi gép. Ha továbbmegy az ember a szegedi MÁV rendelő intézetben, eljut abba a váróhelyiségbe, ahol a dolgozók kisgyermekei várnak a doxtor bácsira: dr. Baracs Marcell gyermekorvosra. A várószoba és a rendelőszoba falát különböző, a gyermekek érdeklődését lekötő festmények díszítik (mackó a mézesüveggel, varjú a sajttal, Ludas Matyi, a nyuszi stb. A belgyógyászati rendelőben dr. Tényi Mária orvosnő látja el a betegek kezelését. Itt utalják be hazánk különböző gyógyfürdőibe az arra rászorult dolgozókat. Dr. Hedry Miklós vezető főorvos azt mondta; a dolgozók sokkal többet törődnek az egészségükkel, mint régen. És ez nagyban meg is könynyíti orvosaink munkáját, mert időben és bizalommal fordulnak hozzájuk dolgozóink és hozzátartozóik. Sziládi Sándor Tudósítás a magyar mezőgazdaság nagy seregszemléjéről Fenn a magasban lengeti a szél a fehérszínű, arany-bűzakalásszal díszített lobogót, jelezve: megnyílt az Országos Mezőgazdasági Kiállítás, amely milliós látogató közönséget vár a nyitvatartás tizennyolc napja alatt. Már a megnyitót követő első délutánon tíz- és tízezrek özönlötték el a mintegy hetven holdon helytfoglaló pavilonokat, gépesítési, öntözési és kertészeti bemutató telepeket. Előző napon a sajtóbemutatón nem sejtettük a pavilonokban látott látszólagos rendetlenség láttán, hogy egyetlen éjszaka alatt minden megtalálja helyét. Most azonban üdén zöldell a parkok füve, a kiállítási csarnokokban ünnepélyes rend, minden a helyén van. az egész kiállítás valóban olyan, mintha „skatulyából húzták volna elő". Ezt a vadonatújságot látjuk az újonnan festett pavilonokon, az elevenszínű kerti padokon, az üde virágokon. Méltó környezetben kerültek az ország szeme elé csokorbagyűjtve mezőgazdaságunk nagyszerű eredményei. A főbejárattól az út a főpavilonba vezet. A büszke, hat oszlopon nyugvó világosszínű épület impozánsan mutatja be a magyar mezőgazdaság tíz éves fejlődését. „Két föfeladatot: a mezőgazdaság szocialista átszervezéAZ ELSŐ NAP sét, s a mezőgazdasági termelés fellendítését együttesen kell megoldani, ennek feltételei ma már megvannak" — olvassuk a felírást és e gondolat igazságáról a növénytermelés, az állattenyésztés, a gépesítés bemutatóin lépésről lépésre meggyőződünk. Balra az egyik csarnokban „Száz a legjobbak közül" felirat alatt az ország élenjáró termelőszövetkezeteiről és elnökeiről szólnak a tablók: íme itt a példa. Büszkeséggel láttuk, hogy a száz legjobb között ott vannak a Csongrád megyeiek is: a földeáki Dózsa, a szőregi Petőfi, az eperjesi Ifjú Gárda, a maikói Úttörő, n vásárhelyi Dózsa, a csanyteleki Vörös Csillag, a szentesi Felszabadulás Termelőszövetkezet, de mi, akik ismerjük a megye termelőszövetkezeteit. tovább folytathatnánk a felsorolást: vásárhelyi Szántó Kovács János, röszkei Lenin, magyarcsanádi Úttörő TSZ-el, stb. stb., amelyek ma már szintén vonzó példái a nagyüzemi mezőgazdaságnak. A kiállítás egyébként min- j den látogatóban megerősíti ' azt a gondolatot: a nagyüze- J mi mezőgazdaság a jólét, az árubőség útja. A tábláik a szövetkezeti mozgalom évről évre történő fejlődéséről beszélnek. 1949-ben az ország kenyérgabona vetéséből csak 0.7. a kukoricavetésből 0.5, a takarmánygabona vetésből 0.8, a cukorrépa vetésből 1 százalék volt szövetkezeti, 1955-ben már a kenyérgabona 15.2, a kukorica 11.6, a takarmánygabona 20.2, s a cukorrépa 13 százaléka szövetkezeti földben terem. S ahogyan nőtt a szövetkezeti mozgalom, úgy gyarapodott a szövetkezeti vagyon is. A közös vagyon 1949-ben még csak 108 millió volt, 1954-ben viszont már 3711 millió, s a szövetkezeti parasztok javuló élete láttán tíz és tízezrek választják ezt az utat. Csupán az idén augusztus 20-ig 29.812 család 43.587 taggal lépett a szövetkezés útjára. Szolnokban 32, Békésben 22, Hajdúban 20.3, Pest megyében 17.5, Csongrád megyében pedig a földeknek már 16.5 százaléka szövetkezeti. S a gépek, a nagyszerű mezőgazdasági gépek is ezernyi látogatót csalogatnak maguk köré. Egynémelyíkük még csak kísérleti példány, do ki kételkedik abban, hogy évről évre nagyszerűbb és nagymennyiségű gépet küld szocialista munkásosztályunk a szocialista útra lépő mezőgazdaságnak. A testvéri népi demokráciák gépkiállításán négy Csongrád megyei tsz-taggal találkoztunk: Kovács Rozáliával, a vásárhelyi Szántó Kovács János, Ladányi Máriával, a gyálaréti Komszomol, Kardos Györggyel, az eperjesi Lenin és Gilicze Ferenccel, a vásárhelyi Marx TSZ-ből. Kardos Györgynek az NDK kombájnja tetszett legjobban, amely nemcsak a pelyvát gyűjti össze, de a szalmát is összeköti, meg szervestrágyaszóró gép is. Mások a magyar gépek komplex-gépesítési bemutatója előtt időztek sokat. Ezernyi a látnivaló. A látogatók megpihennek a kényelmes padokon, vagy a vendéglők terített asztalai mellett, amelyek egyszerre tízezer embert láthatnak vendégül. Erőt gyűjtenek a többi látnivalóhoz, mert itt nem elég a kívácsiság: jó láb is kell bejárni „ hatalmas kiállítás területét, ha az ember mindent látni alkar. Viszont ha már itt van, semmit sem akar elmulasztani. A pihenés után majd a gépeket nézzük meg tüzetesebben. s aztán elkerülünk az istállók felé. Rácz Lajot