Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-29 / 229. szám

Csütörtök, 1955. szept. 29. OELMUGYRRORSZBG A második ötéves tervért! Itt 1! „Az első ötéves terv eredményeihez nagymértékben járultak hozzá dolgozó népünk megtakarításai is, amelyeket államkölcsön formájában lelkesen bocsátott államunk rendelkezésére... A Hatodik Békekölcsönre jegyzett összeg a munkásosztály hatalmának további erősítését, a nehézipar, a mezőgazdaság fejlesztését, népünk ,jólétének növelését, további felemelkedésünket, a békét szolgálja**. ; (A Minisztertanács felhívásából) ívásából)^^/ Háromszorosára bővíieiték az Ajkai Timföidayárat Hazánk bauxitban, az alumíniumgyártás nyersanyagában rendkívül gazdag. A múlt rendszerben az olcsó bauxitot főként Németországban dolgozták fel és onnan vásároltuk vissza az alumíniumot borsos áron. Az első ötéves terv során felépült hazánk hatalmas aluminium-ipara. Képünk az Ajkai Timföldgyárát és aluminiumkohót mutatja, amelyet 300 millió forintos költséggel kibővítettünk. Az új üzemet május derekán adták át rendeltetésének. Az Ajkai Timföldgyár nehéziparunk újabb hatalmas létesítménye. A nehéz- zavartalan. A beruházás leipar olyan ágában, vaiósuit állítására irányuló jobbolmeg, amelyben nagy hazaij dali elhajló törekvések számren- talanszor veszélyeztelték az új gyár felépítését. Az üzemrészek építésével egyidőben készültek a korszerű szociális létesítmények: öltözők és fürdők. Hátra van még egy központi úgynevezett jóléti épületnek a megépítése. A timföldgyár bővítésével párhuzamosan négy lakóházat emeltek — a legnagyobban 64 család részére épült otthon. Ezenkívül még két, egyenként száz személyes legényszállót is létesítettek. nyersanyag-bázisokkal deikezünk. Az új Ajkai Timföldgyár üzembehelyezése timföldgyártásunk kapacitását 25 százalékkal növeli. A régi Ajkai Timföldgyár hatalmas bővítései nyomán a termelés már 1949—53 között is közel 40 százalékkal emelkedett. 1951-ben született meg azután az elhatározás, hogy Ajkán épül fel az új timföldgyár, amely a réginek háromszorosára növeli a termelést. Az építés munkája nem volt könnyű, nem volt Itt készül a cement nagylétesítményeinkhez Gazdagabb ország Az első ötéves terv időszakában 76 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra. Hetvenöt új üzemet építettünk. A NEHÉZIPAR különösen sokat fejlődött az öt esztendő alatt. A szénbányászatban például 33 új aknát nyitottunk meg. Csaknem 1500 fontosabb gép, berendezés került a bányákba. Az ötéves terv időszakában a VILLAMOSENERGIA iparban 19 gépegység kezdte meg működését. Felépítettük az Inotai November 7. erőmüvet, hazánk harmadik legnagyobb erőművét, megkezdtük a Borsodi Hőerőmű építését, amelynek első gépegysége már áramot ad. Az öt esztendő alatt csaknem ezer kilométer hosszúságú magasfeszültségű távvezetéket építettünk. KOHASZATUNK is jelentősen növekedett. Hiszen ki ne ismerné ötéves tervünk nagyszerű alkotását a Sztálin Vasművet. Hatalmas kohó épült Diósgyőrött a Lenin Kohászati Művekben. Itt épült fel Közép-Európa egyik legmodernebb közép hengersora, amely nemrég kezdte JCút m&palialmL {iá hazatért Idegesen topogott a járőr. A földet hideg, vastag köd ülte meg. Hiába meresztette a szemét, alig látott néhány méternyire a szürkületben. Aki volt már őrségen, tudja, hogy még olt is árnyakat vél látni, ahol semmi sem mozdul. De mégis, mintha két alak lopakodna a drótakadály felé. — Állj! — csattant a felszólítás, mivel többszöri figyelmeztetésre sem álltak meg a most már tisztán kivehető alakok, eldördült a lövés a határsértőkre. Azok azonban most már szinte eszüket vesztve rohantak neki a kettős drótsövénynek | és mire lassan felszállt a köd, eltűntek a szomszédos „karola" mögött. Csak később derült ki, hogy Márki Géza és Furus István mórahalmi fiatalemberek lépték át engedély nélkül a határt. A két fiú jól ismerte a jugoszláv határ környékét, hiszen tanyájuktól egy jó hajításra már idegen földön esik le a feldobott kő. Ismerték a határőröket is, akik hajnalban nem sejtették, hog'j falubeli cimborájuk után lőtték. Két családi házban pedig hetekig nem hagyott nyugtot a kétség két édesanyának: él-e, meghalt-e a két fiú. — Mi késztetett bennünket arra, hogy ilyen törvénytelen és veszélyes útra lépjünk? — szólal meg Márki Géza. — Talán a közös bánat... Barátom szeretett egy lányt, de édesapja nem akarta, hogy azt vegye el... Nekem a házasságom nem sikerült,., Meggondolatlanság... Hogy mit reméltünlk az átszökésnél? Nem tudnék erre választ í mérges kígyó, hőség és eú tünk. Triesztbe elsőnek a bolgár konzul érkezett meg és hallottuk, hogy Bulgáriád ban amnesztiát hirdettek. Gondoltuk, a mi számunkra is elérkezik a megbocsátás. Hogy milyen volt az a Iá* ger, ahol mi voltunk? Volt itt mindenféle náció, Európa csaknem minden országábóL Közöttük sok kalandor. Innen toborozták a gyarmatokra, meg Délamerikába és Ausztráliába a munkásokat. Mint a jószágot, úgy mustráltak bennünket, mikor megelégeltük a koplalást és munkát akartunk vállalni. De inkább az erősebb, izmosabb szlovénokat szerződtették. Amint a tábor régi lakói mondták, 1952—53-ban az ausztráliai szerződtetők kilóval mérték az ültetvények jövendőbeli munkásait, mint a vágóhídon a marhákat szokták. Mindig kerestük az útat visszafelé. Irtunk a római magyar követnek, de nem kaptunk választ, vagy eltüntették a levelet. Egyszer azután határozottan kijelentettük a lágervezetőség előtt: haza akarunk menni. Ekkor azután mindjárt gyanúsakká váltunk a tábor szedett-vedett népsége előtt, akiknek az ábrázata is elárulta, hogy hazájukban joggal volna mitől félniük. Nyomban elvesztettük menedékjogunkat és Róma közelében Frasinone járásban lévő Alattiba szállítottak bennünket, büntetőlágerbe. Itt is hívtak bennünket, csalogattak, csodás Ígéretekkel. De a táborba érkezett levelekből megtudtuk, hogy adni... Talán magunk elől menekültünk... Lám milyen kifürkészhetetlen az emberi lélek. Van • akit a könyörtelen apai szív ! késztet világbujdosásra. S ..... , . ,,„ ! akit hasonló bánat gyötör, meg munkáját. A Rákosi Mu- 1 a^j könnyen társul vek egyik büszkesége pedig az új csőgyár. Se szeri, se száma az újonnan létesített és bővített VAS- ÉS GÉPIPARI ÜZEMEKNEK. » Olyan új gépipari üzemek hirdetik az alkotó munkát, mint a Gyöngyösi Váltó- és KLérőgyár, a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára, a Gyújtógyertya-gyár, a Jászberényi Apritógépgyár, a légszerszámgyár. VEGYIPARUNK PrésA Miskolc melletti Helyőcsabai Cement- és Mészmű ötéves tervünk első éveinek gyermeke. A sok millió forintos beruházással épült üzem az ország valamennyi nagy építkezéseivel kapcsolatot létesített. Helyőcsabai cementtel épülnek a kazincbarcikai gyárak, a Tiszapalkonyai Erőmű, a Miskolci Pamutfonoda és hazánk más hatalmas ipari létesítményei. A gyár csaknem félmillió tonna cementet szállított 1951 — fennállása — óla az ország különböző tájaira. is nagy új létesítményekkel gazdagodott. Dolgozni kezdett a Tiszamenti Vegyimüvek, a Hajdúsági Gyógyszergyár, a Veszp'rémmegyei Festékgyár, az Ipari Gázgyár, a Zalai Aszfallgyár. ÉPÍTŐIPARUNK igazi nagyiparrá nőtt az ötéves terv folyamán. Dolgozni kezdett a Mályi Téglagyár, a Helyőcsabai Cement- és Mészmű, az Uzsai Kőbánya és három új épületelemgyár. végzetessé is válható kalandra. Most itthon van már a két fiú. Milyen jó is — mondják —, szemük nem tud eltelni az itthoni ismerős, békés tájjal. De az emlékek makacsok és több mint két év szenvedése — vagy ahogy Márki mondja: kálváriája — nem múlik el nyomtalanul. Ott kisért Furus Pista ideges, remegő kézmozdulataiban, sőt álmaiban is. — Még a verejték is kivert a minap, mert azt álmodtam, ismét a lágerben vágyók — mondja. — Mikor felébredtem, olyan jól esett, hogy ismét itthon vagyok. — Itthon — mennyi ragaszkodással mondják a messzi útról hazatért fiúk ezt a szót. És aztán megered Márki szava: Jugoszláviából rövidesen Triesztbe kerültünk. A kihallgatást végző angolok nyomban melegen érdeklődtek a magyarországi laktanyák elhelyezése iránt. Paraszt vagyok én. nem tudok erre felelni — tértem ki a válaszadás elöl, hiszen már ekkor az járt az eszünkben, hogyan tudnánk hazajönni és dehogy akartuk további bűnökkel tetézni, amit elkövetpusztulás várna bennünket Ausztráliában és ráadásul a kiszállítás költségéért két évig kellene dolgoznunk.., A belga bányák még csábi* tóbbak voltak, mert jól lehetett keresni. De láttuk itt a táborban, hogy a hontalan, társtalan ember könnyen a züllés útjára lép, ahonnan aztán nincs visszafelé... — És mindig a börtön, meg az őrök szava: „húzd ki a cipőmadzagot, nehogy felakaszd magad" — ez volt a két év egy-egy állomása .., míg végre a római követség útján megkaptuk iratunkat és irány — Bécsen keresztül — haza.., 1 Két év szenvedésével vállukon most itthon vannak családjuk körében a volt szökevények, akiknek a magyar haza nemeslelküen megbocsátott. A megjárt kálváriát tetézi, hogy már egyik fiú sem találta életben itthon apját. Pedig bizonyára Furus István szép kicsiny leánykája — aki közben két éves csacsogó aprósággá növekedett — az apa által nem kedvelt menyet is megszerettette volna a családdal. Az élet eligazította az öszszebogozott szálakat és a melegszívű magyar föld visszafogadta a két mórahalmi parasztfiút. Kemény volt a lecke, de két év szenvedése megtanította Márki Gézát és Furus Istvánt becsülni a szabad magyar életet. Rácz Lajos AKIK PÉLDÁT MUTATNAK ÁRENDÁS GYÖRGY, KÓSZÖ IST\ AN, KISS IMRE, SZABÓ ANGÉLA Q . „,„,, a baktói Felszabadulás Ter- a Tancs'« TSZ br.gadvezca Szeged. Cipész KSZ szia- mclöszövetkezet elnöke f)00 ifjúmunkás az Újszegei tőjének 430 munkaegysége hanovista szakmunkasa 1300 Kender-Lenszövőben. Kereforint a fizetése és 900 forint forintot adott kölcsön alla- scte nem érj e, ?z czcr forin. van — 500 forint békekölbékekölcsönt jegyzett. munknak. tot. mégis 600 Ft-ot jegyzett. csont jegyzett. FÖRGETEG SZILVESZTER, a Szegedi Lemezgyár Gőzfűrész üzemrésze fűrészesarnokának művezetője példamutatóan jegyzett 1120 forintos fizetéséből 800 forintot ZÜ/lJI ILONA, az Ecsetgyár szurkoló műhelyének ifjúmunkása mutat példát DISZ-tag társainak. Havi fizetésenek több mint felét, 450 forintot írt a kölcsönjcgyzési ívre.