Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-27 / 227. szám

Kedd, 1953. szeptember 27. OELMBIYBRORSZÍG Pá r t éIe t Népnevelő munka régen és most! Irta: Nagygyörgy Mária, a Szegedi Kender fonógyár igazgatója ALIG AKAD HAZ ahol ne ismernék a párt népnevelőjét, aki rendszeresen látogatja a családokat és elbeszélget a so­ronlévő feladatokról, tájékoz­tatást ad a kül- és a belpoliti­kai helyzetről, foglalkozik a la­kosság egyéni problémáival. Mindig több és több kommu­nista és pártonkívüli népnevelő kapcsolódik be abba a nagy ak­tívahálózaíba, amelynek az a megtisztelő feladat jutott, hogy az císzágépftő és társa­dalom átformáló munkában él­vonalban harcoljon. Voltak idők, amikor a nép­nevelő még szorongó érzéssel kopogtatott be egy-egy íakás ajtaján. Vajon, milyen fogadta­tásban lesz része? Nem-e go­rombasággal, vagy elutasítás­sal fog találkozni? Nem mon­dom, akadnak olyanok ma is, akik elutasító magatartást ta­núsítanak a népnevelővel szem­ben. De örvendetes tény — és a népnevelők jó munkáját bi­zonyítja —, hogy az ilyenek száma egyre kevesebb. Mind többen vannak azok, akik vár­ják és szívesen fogadják, sőt marasztalják is a népnevelőket látogatásuk alkalmával. Ha a régmúlt időkre gondo­lok vissza — amikor még a népnevelő elnevezést nem is­mertük. de alapjában véve nép­nevelőmunkát végeztünk — eszembe jut, hogy én js talál­koztam elutasítással és gorom­basággal is. Bennem is volt szorongó érzés, amikor egy-egy lakás kilincsére tettem a ke­zem. Mi segített át a kezdeti nehézségeken? Tisztán a kom­munista meggyőződésem. Az a tudat, hogy igaz ügy szolgála­tában állok és ha elutasítással és gorombasággal találom ma­gam szemben, annál buzgóbban kell végeznem feladatomat, an­nál szívósabban kell küzdenem a sötétség eloszlatásáért, amit ezeken a helyeken találtam. A népnevelőnek meg kell találnia a megfelelő módot és hangot, amellyel megenyhíti a gorom­ba embert, közlékennyé teszi a zárkózottat. EMLÉKSZEM, még a felsza­badulás előtt Felsővároson a Szilléri sugárúton jártunk Pi­picz József elvtárssal. Sajtó­agitációt folytattunk. Szegé­nyes udvari lakásba nyitoitunk be és elmondtuk jövetelünk cél­ját. Az apa. aki ágyban fekvő beteg volt, keserűen és elutasí­tóan legyintett. Körülötte 3 gyermek, a legnagyobb 12 éves lehetett. „Nem telik nekünk újságra, de még fára. levesre sem. Amint látják, vasárnap van és hideg a tűzhely. Favágó va­gyok, két hét óta fekszem be­tegen, semmi segélyt nem ka­pok, mert alkalmi munkás va­gyok. Sok fát összevágtam az ősszel a jómódúaknak, de ne­kem nem jutott annyi, hogy egy héten legalább kétszer befűt­hessek. A kislány nem jár is­kolába, mert nincs cipője. A feleségemet várjuk haza, talán hoz valami maradékot a nagy­ságot asszonytól, akihez dol­gozni jár". Itt kaptam el a szót: a nagy­ságos asszony, meg a sok la, amit összevágott és ő, aki di­dereg 3 gyermekével a hideg lakásban. Hát igen, erről kell beszélnem. A fojtogató igazság­talanságról. A népet, a dolgo­zókat sanyargató rendszerről. Sokáig beszélgettünk. A lapra ugyan előfizetés nem történt, de a hűvös fogadtatás utón me­leg kézszorítással váltunk el. A FELSZABADULAS UTÁN, 1945 elején Sándorfalván vol­tam a falujárókkal. Itt is sok helyen kellett megküzdeni a kö­zömbösséggel, az elutasítással. Az egyik parasztháznál, ahova beléptünk, a fiatalasszony ép­pen a malacot terelgette az ólba. Bosszús pillantást vetett ránk. majd amikor beszélgetni kezdtünk, fellobbant. „Nem vagyok én kíváncsi semmire. Hagyjanak nekem békit. Van nekem elég bajom". Felkapott egy szakajtót a veranda kor­látjáról és elsietett előttünk a kamra felé. Útközben még visz­szafordult és szemrehányóan, keserűen kiabálta felénk: „Hoz­zák vissza az uramat a fog­ságból, aztán beszéljenek". Majd bement a kamrába és az ajtót bevágta maga után. Né­hány pillanatig az ajtóra me­redtünk, de nem voltunk ta­nácstalanok. Anélkül, hogy j szót váltottunk volna egymás­sal, várakoztunk. Kisvártatva ismét megjelent az asszony a teli szakajtóval és az ólak felé tartott. Melléje léptem. És mi­közben a szakajtó tartalmát a malac elé szórta, megkérdez­tem tőle, hogy mikor és hol esett fogságba az ura. A hang­ja már sokkal enyhébb volt, amikor válaszolt, de még min­dig nem fordította felém a te­kintetét. Ujabb kérdés és a válasz mindig közvetlenebb lett s mire az egész szakajtó tar­talmát a malac elé öntötte, már a lakásba invitált bennün­ket. „Jöjjenek be, hideg van itt kint az udvaron". Bent a ház­ban azután megindult a beszél­getés. Tudja-e kiknek köszön­heti, hogy a férje fogságba ke­rült? Tudja-e, hogy azok, akik elősegítették Horthy háborús szekerét, még most is itt döly­fösködnek közöttünk és újabb embervásárra spekulálnak. Lassan kinyílik az értelem. A hangulat felmelegszik. Már 5 kérdez bennünket és mi vála­szolunk. Távozásunkkor a ka­puig kísér bennünket, mi pe­dig jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy helyesen cseleked­tünk, amikor nem adtuk fel a küzdelmet. Helyes irányba tud­tuk terelni a gondolkozását egy egyszerű asszonynak és bi­zonyos, hogy rajta keresztül még sok másoknak is. MA MAR KÖNNYEBB a népnevelő feladata. Kedves is­merősként látogatja a csalá­dokat. Sokkal nagyobb c poli­tikai tájékozottság a családo­kon belől a napi eseményekről. A soron lévő feladatokról, szinte ők kezdik meg a beszél­getést. Hiszen a legtöbb lakás­ba n ott találjuk az újságot, a rádiót, falun és városon egy­aránt. Ez is segít a népneve­lőnek és mindinkább eloszlik az az átkos sötétség, amit a múlt hagyott ránk örökségül. Mind több és több azoknak a száma, akik az értelem tiszta világánál felsorakoznak terve­ink megvalósításáért, részt kér­nek a feladatokból és az áldo­zatvállalásból is. Mii ad a második ötéves terv Szegednek ? Fejlesifik a Gázmüvet A Szegedi Gázműben je­lenleg hét gázkemence mű­ködik, s adja a gázt az üze­meknek, háztartásoknak. A hetedik gázkemencét — mint azt annakidején jelentettük is — az elmúlt év végén állítot­ták üzembe, ezzel is előse­gítve a város jobb gázellátá­sát. Most Bezdán Antal kő­műves brigádja megépítette a nyolcadik gázkemencét is, amely egy hónapon belül már gázt ad a városnak. Ha az űj kemence működésbe lép, 24 óra alatt 1800 köbmé­ter gázt termel. Tovább ja­vul így a gázellátás és lehe­tővé válik, hogy újabb laká­sokba vezessék be a gázt. A pyolcadik kemence azon­ban nem oldja meg azt a problémát, hogy az eddigi­nél jóval több háztartás kap­jon gázt. illetve a növekvő igényeknek eleget tegyenek. • Éppen ezért a második öt­éves terv keretében tovább fejlesztik a Szegedi Gázmű­vet. hogy az egyre jobban mutatkozó gázhasznélati igé­nyeket az eddigieknél sok­Csütörlökön ü'ésl tart a III. kerületi Tanács A Szeged III. kerületi Ta­nács szeptember 29-én, csü­törtökön délután 3 órakor ülést tart Tolbuchin sugárút 41. szám alatt. A napirend előtt a végrehajtó bizottság elnöke beszámol a tanács ha­tározatainak végrehajtásáról, majd Komócsin Mihály vb.­elnök tartja meg beszámoló­ját a községpolitikai tervben a szakosztályoknak adett fel­adatok végrehajtásának el­lenőrzéséről. Mágorl Imréné vb.-titkár az 1955—56. évi is­kolázás értékelése és az álta­lános iskola VIII. osztályát végzettek elhelyezkedésének kérdéséről tart beszámolót. kai jobban kielégíthessék. A Gázmű fejlesztése az ötéves terv egyik jelentős beruhá­zása lesz Szegeden. A Gázműben most kőszén­gázt állítanak elő. A fejlesz­tés során tartályokban föld­gáz érkezik Szegedre, amely magasabb kalóriájú, mint a kőszéngáz. Ugyanekkor Sze­geden -— a kőszéngáznál ki­sebb kalóriájú — kokszgázt is állítanak elő, természete­sen a kőszéngázzal együtt. A háromféle gázt egy bekeverő berendezés segítségével keve­rik és így 3800 kalóriájú gázt állítanak elő. Ennek meg­valósításához szükséges a be­keverő berendezés és a kokszgenerátor létesítése is. A fejlesztéssel, a bekeverő berendezéssel kapcsolatos tervek most készülnek. Ezek megszületése során az 1956­os évben pedig már végzik a Gázmű fejlesztési munkála­tait — a lakosság érdekében. Kétnapos mezőgazdasági kiállítás volt Móraholmon Szombaton és vasárnap nagy eseménynek voltak ré­szesei a mórahalmi és kör­nyékbeli dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok. Szombaton délelőtt a falu ve­zetői ünnepélyes keretek kö­zött nyitották meg a község és vidéke mezőgazdasági ki­állítását. A piactéren hosszú pavillonok sorakoztak egy­más mellett, mutogatták a lá­togatóknak a szebbnél szebb mezőgazdasági terményeket, a földművesszövetkezetek által kiállított mezőgazda­sági kisgépeket és egyéb vá­sárolnivalókat. A kiállítás alkalmával a környék mé­hesgazdái nagyon szép mé­hészeti bemutatót tartottak. Az ásotthalmi állami gaz­daság gyönyörű szőlőt, al­mát. óriásira nőtt dohányle­veleket, diót hozott a kiállí­tásra. A mórahalmi Vörös Október 40 má2sás átlag ku­koricatermésével dicsekedett a kiállításon. Az ásotthalmi Szabadság­harcos Termelőszövetkezet a fiasított kukoricával folyta­tott kísérleteit mutatta be. A látogatók előtt bebizonyoso­dott. érdemes kísérletezni, a fáradozás bőségesen meg­térül a nagyobb termésered­ményekben. Érdemes külön megemlí­teni a zákónyszéki Alkot­mány TSZ 8—9 kilós ká­posztáit, a fél kilósnál is na­gyobb almákat. A kiállítás hűen viszatükrözte a vidék nevezetességeit s azt, hogy a modern agrotechnika vívmá­nyainak alkalmazása milyen nagy szerepet játszik a ter­méseredmények állandó emelésében. R. Molcsán Olga A Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhívása a magyar néphez — Mőralialmán orvosgyű­lés volt szeptember 24-én a megye tüdőgondozó orvosai­nak. A mórahalmi tüdőgon­dozó vezetője, dr. Leintner Margit érdemes orvos, me­gyei tanácsag bemutatta a lábadozó betegek között ál­tala kezdeményezett munkát. A lábadozók papucsokat és más használati tárgyakat ké­szítenek csuhéjból, s jelen­tős jövedelemre tesznek szert ezáltal. (R. Molcsán Olga le­velező.) — Budapesten a Népliget­ben építették fel a Debreceni Nagyerdő vásárjelenetének díszleteit. Azokat a jelenete­ket forgatják ott, melyekről a film a Körhinta címet kapta. A főszereplők közül Törőcsik Mariann és Sós Imre vesznek részt a felvé­teleken, kívülük több száz statiszta működik közre. A Körhintá-t Sarkadi Imre és Nádasdi László írták, Fátory Zoltán rendezi, az operatőr Hegyi Barna. A filmben Barsy Béla is szerepel. Igy jegyeztek államköicsönt a szovjet emberek A szovjet haza erejének tokozásaiért Az új államkölcsön kibo­csátásának híre villámgyor­san elterjedt a moszkvai Sz. Ordzsonlkidze szerszámgép­gyár csarnokaiban. Sokan a vörös sarkokban, a gyári klubban és az üzemekben elhelyezett hangszórókon hallgatták a hírt. Az ötös számú mechanikai szerelőüzemben a nappali műszak végén nagygyűlést rendeztek. V. Koszaljov la­katos, az üzemi szakszerve­zeti bizottság elnöke M. Firsztov üzemvezetőnek adta meg a szót. — A szovjet kölcsönök — mondotta — népi kölcsönök. Fontos kiegészítő forrását képezik az állami költségve­tésnek. Szívesen adjuk köl­csön megtakarított keresetün­ket. Tudjuk, hogy ezek az összegek hazánk és népünk javát szolgálják. A. Melamegyik főművezető a szocialista ipar és mező­gazdaság fejlődéséről, az egyre fokozódó lakásépítésről beszélt felszólalása során. — Nemcsak munkánkkal, hanem kölcsönadott rubelje­inkkel is erősítjük hazánk gazdasági erejét, ezzel is kellemesebbé tesszük életün­ket — mondotta. Megkezdődött a jegyzés, s egy órával a gyűlés után a nappali műszak fele már le­jegyezte a kölcsönt. A gyár kollektívája a köicsönjegy­zésben elért kiváló eredmé­nyéért megkapta a Szovjet­unió Minisztertanácsának vö­rös zászlaját. A hazára gondolva... A leningrádi turbinák, ge­nerátorok, szerszámgépek, da­ruk, villamosberendezések és műszerek mindenhova eljut­nak a Szovjetunióban. Lenin városának dolgozói büszkék arra. hogy munkájukkal elő­segítik a nehézipar fejlődé­sét, az egész népgazdaság alapjának fejlődését. A le­ningrádiak hazájuk gazdasági és védelmi erejének fokozá­sára a mezőgazdaság fejlesz­tésére gondolva vették hí­rül, hogy a kormány határo­zatot hozott az új államköl­csön kibocsátásáról. Amint a rádió közölte a hírt, az üzemekben, a hivata­lokban, a tudományos ku­tatóintézetekben. a főiskolá­kon nagygyűléseket rendez­tek. Valamennyi leningrádi dolgozó egyöntetűen üdvö­zölte az új államköicsönt. A nagygyűlések végeztével azonnal hozzáláttak a jegy­zéshez és másfél óra alatt számos vállalatnál a dolgo­zók 60—75 százaléka már aláírta az ívet. Egyöntetűség A rigai dolgozók nagy megelégedéssel fogadták az új államkölcsön kibocsátásá­ról szóló hírt. Szovjet-Lettor­szág fővárosának, s a többi lettországi városok vállala­tainál, intézményeinél, a gép­és traktorállomásokon, a kol­hozokban és a szovhozokban nagyszabású gyűléseket ren­deztek. A dolgozók egyönte­tűen jelentették ki, hogy ké­szek újabb kölcsönt jegyezni. A rigai „Avtoelektropri­bor" gyár nagygyűlésén Zse­maitisz festő ezeket mondta: — Szovjet-Lettország dol­1 gozói megtalálták boldogu­lásukat a szovjet népek bé­kés családjában. Azt akar­juk, hogy erősödjön szeretett hazánk, s ehhez mi is hozzá akarunk járulni, A Magyar Népköztársaság kormánya a Hatodik Béke­kölcsön jegyzésére hívta tel az ország lakosságát. Kor­mányunk immár hetedízben bocsátja ki a béke, a fel­emelkedés kölcsönét. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa felhív min­den becsületes hazafit; min­den dolgozót; jegyezzen bé­kekölcsönt. A békekölcsön a haza fel­virágoztatásának és vele a dolgozó nép, minden egyes dolgozó ember boldogulásá­nak ügyét szolgálja. Az egymást követő békc­kölcsönjegvzések forintjai szemünk láttára, a dolgozók érdekében gyümölcsözöd'ok a magyar nép egészségére kultúrájára. Az eddig jegyzett kölcsö­nök értékükben megsok­szorozódva visszavándoro'­nak a városokba és fal­vakba, üzemekbe és a ta­nyavilágra; kultúrházak, iskolák, könyvtárak, óvo­dák. napközi otthonok, járdák, ártézi kulák, gyógy­szertárak alakjában. A mi államunk, drága ha­zánk további erősítése szí­vünkhöz nőtt. A dolgozók keze nyomán új ország épült, új városok, üzemek, gépállo­mások születtek. Munkás­l osztályunk alkotó tettekkel ' példát mutatott népünknek. Dicső munkásosztályunkat követve sorakozzunk hát mindannyian a hazafiak hatalmas táborába: köl­csönadott forintjainkkal is járuljunk hozzá nagy nem­zeti ügyünk, a szocializ­mus felépítéséhez, draga kincsünk, a béke megtar­tásához. Dolgozó parasztok! Köves­sétek munkásosztályunk pél­damutatását; jegyezzetek bé­kekölcsönt! Értelmiségiek, alkalmazot­tak, kisiparosok, városi és falusi dolgozók! Kölcsön­jegyzéssel viszonozzátok ál­lamunk, társadalmunk gon­doskodását és megbecsülését. Népfront-bizottságok tag­jai! Vegyétek ki becsület­tel részteket a békekölcsön­jegyzés hazafias feladatából. Szolgáljatok rá népünk bi­zalmára. Előre a békekölcsön-jagy­zés sikeréért! A haza javára, maga hasz­nára jegyezzen minden ha­zafi békekölcsönt! Mihályit Ernő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke Á Szakszervezetek Országos Tanácsának felhívása a dolgozókhoz Szervezett dolgozók! Szak­szervezeti aktivisták! A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa kibocsátot­ta a VI. Békekölcsönt. Felhí­vással fordult minden be­csületes, hazáját szerető dol­gozóhoz: odaadását népünk békéje, szabadsága és boldog jövője iránt, a szocializmus ügye iránt kölcsönjegyzéssel is juttassa kifejezésre. A VI. Békekölcsönnel szi­lárdítjuk a második ötéves terv alapjait. A kölcsönjegy­zéssel előmozdítjuk az ipar, elsősorban a nehézipar fej-1 lesztését, ezáltal az egész ipar technikájának korsze­rűsítését, több, jobb és ol­csóbb községségleti cikk gyártását, a szocialista me­zőgazdaság megteremtését. Népünk életszínvonalának to­vábbi emelése csak ezen az úton érhető el. A magyar dolgozók szor­galma, áldozatvállalása, a szocialista munkaverseny­ben elért győzelmei, ered­ményei adják azt a nagy­szerű erőforrást, amelyből merítenünk kell, hogy ha­zánkat erősebbé, népünket jobbmódúvá tegyük. A békekölcsön jegyzésével le­hetővé tesszük újabb egész­séges lakások, jól berende­zett iskolák, bölcsődék, nap­közi otthonok, kultúrházak építését. Népünk jólétének emelése, boldog jövőjének építése min­den dolgozó érdeke. Ezért va­lamennyiünk becsületbeli ügye munkálkodni a köl­csönjegyzés sikerén. A ma­gyar szakszervezetek min­den erejükkel támogatják e nemes célok elérését segitő kölcsönt — a béke, az építés kölcsönét, a jólét emelésé­nek kölcsönét. Üzemi és szakszervezeti bizottsági tagok! Bizalmiak! Üzemi aktivisták! Nem elő­ször fordulunk ilyen felhí­vással hozzátok. Biztosak vagyunk abban, hogy — mi­ként. eddig, úgy most is — megálljatok a helyeteket. Győzzétek meg dolgozó társaitokat: jegyezzenek kölcsönt — és magatok is mutassatok jó példát. Le­gyetek lelkes szószólói a párt politikájának, a má­sodik ötéves terv nagysze­rű programmjának. Szakszervezeti aktivisták! Teljes erővel munkálkodja­tok azon. hogy minden ma­gyar dolgozó eleget tegyen hazafias kötelességének — jegyezzen békekölcsönt. Előre a VI. Békekölcsön jegyzésének sikeréérti A haza javára, a magad hasznára jegyezz békeköl­csönt! Budapest, 1955. szeptem­ber 27. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége Fejlődésünk számaiból Több autóbusz 553 öteves tervünk alkotó éveiben nagymértékben fejlő­dött autóbusz-gyártásunk is. 1954-ben, az ötéves terv be­fejező eveben 553 százalékkal több autóbusz készült, mint 1949-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom