Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-24 / 198. szám

Világ wcmÁw egyesüljetek! AZ MDP CSONGRADMEGYEl BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 198. szám | Ára: 50 fillér Szerda, 1955. augusztus 24. MAI SZAMUNKBÓL: N. SZ. HRUSCSOV BESZÉDE BUKARESTBEN (2. oldal) A RUHAGYÁRI PÁRTBIZOTTSÁG AZ ÚJÍTÓMOZGALOM FELLENDÍTÉSÉN DOLGOZIK (2. oldal) A JÓBÓL IS MEGÁRT A SOK (3. oldal) n A begyűjtés alapja a termelés (R. L.) A 30-as években a falukutatók megdöb­bentő statisztikája azt bizonyította, hogy az agrár­proletárok, szegényparasztok hetekig éltek rántoftle­vesen a legnehezebb nyári mezőgazdasági munkák időszakában s a gyermekek alig láttak cukrot egész esztendőben. A munkások élelmezéséről ebben az idő­ben készített statisztika sem mutatott sokkal kedve­zőbb képet. Nos, ha semmi mást nem veszünk figye­lembe a felszabadulás óta eltelt években, c^k azt., hogy milyen mértékben növekedett az ország lakossá­gának élelmiszerfogyasztása — már ez is világos ké­pet mutat arról a hatalmas változásról, ami a magyar dolgozók életszínvonalának emelkedésében bekövet­kezett. Hiszen soha Magyarországon annyi cukrot nem fogyasztottak — hogy csupán ezt említsük —, mint napjainkban. Az első ötéves terv időszakában — 1949—1954 között — kenyérgabonából 8, cukorból 30, húsból és zsírból 20—20 százalékkal volt több az egy főre eső fogyasztás, mint 1949-ben. A jqvőben viszont nem kevesebb húst, tojást, tejet, vajat, cukrot, rizst és egyebeket akarunk fogyasztani, hanem többet. A mi államunkat a tervszerűség jellemzi; terv­szerűség a termelésben, tervszerűség a fogyasztásban. Ez azt jelenti, hogy amit célul tűztünk ki, például a gabonatermelésben vagy állattenyésztésben, azt a célt el kell érnünk, mert ebből a termésből várható ga­bonára, húsra és egyebekre szükség van a betervezett fogyasztáshoz. S hogy egyes áruféleségekből még nem tudjuk kielégíteni a szükségletet vagy még nem tu­dunk kellő választékot nyújtani, ebben — a mezőgaz­dasági termelés színvonalának elégtelenségén kívül — nagy része van annak, hogy nem teljesítjük ütemesen, minden részletében a begyűjtési terveket. A jó gazdálkodást azért hangsúlyozzuk, mert most, amikor aránylag elegédettek lehetünk a gabona­termés eredményével — természetesen akkor, ha a kedvezőtlen időjárást is figyelembe vesszük —, mégis sok-sok dolgozó paraszt gyenge termést takarított be. Igen, mert nem vette igénybe a gépállomás segítségét, nem hallgatott a jó tanácsra, hogy használjon műtrá­gyát, elmulasztotta a gyomtalanítást, már pedig pi­pacs és szarkaláb még soha nem termett búzát. Egy­szóval; ezek a termelők 50—60 évvel ezelőtti, kezdet­leges módszerrel termelik ma is a gabonát, holott ha nem is olyan korlátlanul, mint a nagyüzemi gazdasá­gokban, de a kis parcellán is lehet alkalmazni néhány termésfokozó agrotechnikai eljárást. Ezek a termelök tehát bár megtermelhették volna, gondatlanságból vagy kényelemszeretetből nem termelték meg kis földjükön azt a gabonamennyiséget, amennyire az ál­lam joggal számított. Nyilvánvaló tehát, hogy azok­nak a termelőknek, akik gondatlanul gazdálkodnak, most is problémát okoz a beadás teljesítése. Ugyanez mondható el például a sertésbegyűjtés­ről is. Ahol nincs, ne keress — mondja az igaz köz­mondás. Ahol nem gondoskodnak — a szántóterület mértékének megfelelően — sertéstenyésztésről és hiz­lalásról, ott gyakori vendég a végrehajtó. Éppen ezért igen nagy jelentőségű a begyűjtési miniszternek az a rendelete, hogy a községi és városi begyűjtési meg­bízottak a sertésbeadásra kötelezett főbeadókat köte­lesek az esedékesség időpontját megelőző negyedik hónap 10. napjáig felszólítani, hogy sertésbeadási kö­telezettségük teljesítéséhez szükséges sertést a hónap folyamán legalább 60 kilós súlyban állítsák hízóba. Miért nagy jelentőségű ez a rendelkezés? Azért, mert akkor, amikor elérkezik a beadás határideje, már vajmi keveset lehet tenni annak érdekében, hogy a sertés beszállításra kerüljön, ha előzőleg nem hizlal­ták meg. Ekkor legfeljebb a büntetés következik, de ebből még nem lesz sem sertés, sem hús, sem zsír az ellátatlan lakosság részére. A mezőgazdasági terme­lésben a hízóba-állítás lényegében annyit jelent, mint a terményeknél a vetés. Mégis például Csongrád me­gyében a sertésbeadási terv 27.9 százalékára nincs fedezet. Igen, mert elhanyagolják sok helyen még mindig — többek között Balástyán — az előzetes hí­zóba-állításrh való felszólítást. Kövegyen viszont, ahol a termelők gondoskodnak idejében elegendő sertés hí­zóba-állitásáról. nincsen egyetlen hátralékos sgm, sőt már a harmadik negyedévi tervet is túlteljesítették. Ebben a községben egyéb cikkféleségekből sincs hát­ralék. Különösen a kulákotokal kapcsolatban kell hang­súlyozni, hogy termelés nélkül nincs begyűjtés, hiszen a megyében sokfelé tapasztaljuk, hogy a kulákok nem tartanaik szántóföldjüknek megfelelő mennyiségű álla­tot. Ennek többféle hátránya van: egyrészt nem tel­jesítik állatbeadásukat, másrészt elegendő állat hiá­nyában nincs elegendő trágyájuk sem A begyűjtési hivatalok dolgozói állandó kapcso­latban vannak a termelőkkel. De necsak arra terjed­jen. ki a figyelmük, hogy beadta-e valaki a disznót, a búzát és kukoricát, hanem arra is, hogyan termel egy-egy dolgozó paraszt, vagy kulák, s legyenek pro­pagandistái az élenjáró termelési módszereknek. Ve­gye figyelembe mindenki, hogy a lakosság zavartalan ellátásának, a begyűjtési tervek teljesítésének csak akkor tudunk eleget tenni, ha minden beadásra köte­lezett nemcsak megtermeli azt a mennyiséget, amely­ből házi szükségletét és beadását fedezni tudia, de je­lentős mennyiséget vihet a szabadpiacra is. Ma, ami­kor még az ország szántóterületének nagyobb hánya­dán kisüzemi, elmaradott technikájú mezőgazdasági teremlés folyik, ezt a tényezőt sem szabad szem elől tévesztenünk. Az augusztus 20-i begyűjtési versenyben sereghajtó a szegedi járás A megyei tanács néhány nappal ezelőtt kiértékelte a megye járásainak, dolgozó pa­rasztjainak begyűjtési munkáját. A szegedi járás községeinek dolgozó parasztjai szé­gyenkezve vehették tudomásul az újságból, hogy alkotmányunk ünnepének tiszteletére indult begyűjtési munkaversenyben a legutolsó helyre kerültek. 'A' kenyérgabona és a takar­mánygabonafélék begyűjtése mellett a többi járásokhoz képest messzire lemaradtunk a versenyben az állati termékek, a tej, tojás, baromfi, hízottsertés és vágómarha kötelező begyűjtésével is. A röszkeiek az elsők közölt voltak, most az utolsók A szegedi járásban jelen­leg se szeri, se száma azok­nak a dolgozó parasztoknak, akik már közel egy hónapja elcsépeltették gabonájukat s ennek ellenére még mindig adósaik az államnak. Az adósok zöme, összesen 239 Röszkén van. Ez a község még nem is olyan régen a begyűjtési munkában a leg­jobbak között volt, most még a legrosszabbak között is há­tul van. Tóth Antal röszkei dolgo­zó paraszt még augusztus 2-án elcsépelt, akkor nem adta be a gabonáját azzal a megokolással, hogy vizes, meg kell várni, amíg meg­szárad. Valószínű, azóta már régen megszáradhatott Tóth Antal búzája, azonban be­gyűjtési kötelezettsége telje­sítését még mindig halogat­ja. De ugyanígy halogatják Tikiczki Lajos és Tanács Béla dolgozó parasztok is, akik szintén még a hónap első napjaiban csépeltek el. A felelősség azonban leg­inkább a községi tanács, a begyűjtési hivatal és a Ter­ményforgalmi Vállalat helyi Röszkén is — mint minde­nütt a hivatalok dolgozóitól — fokozottabb munkát igé­nyel. A szegedi járási be­gyűjtési hivatal vezetőitől tudtuk meg, hogy Röszkén bizony nagyon kényelmes emberek a vezetők, különö­sen a Terményforgalmi Vál­lalat dolgozói. Megtörténik, hogy naponta 80—100 dolgo­zó paraszt is szeretné átadni az államnak a bejáró gabo­nát. azonban közülük nem ritkán húszat-harmincat is visz­szaküldenek azzal, hogy ma nem kerül rá a sor, ha erőszakoskodik az illető gazda, megmagyarázzák neki, hogy még vizes a ga­bonája, vigye haza és szá­rítsa tovább. Pedig nem kell ahhoz nagy tudomány, anélkül is meg lehet állapítani, hogy az a búza, melyet már egy hó­nappal ezelőtt csépeltek el — még ha zsákban tartották is eddig —, akkor is meg­száradt már. Ennek a ké­nyelmeskedésnek egész dol­gozó népünk s elsősorban a dolgozó parasztok látják a kárát. Meg kell hát gyorsí­tani a begyűjtés munkáját Röszkén is. Nem lehet az, hogy egy ilyen nagy hírnevű község szégyenszemre to­vábbra is az utolsók között maradjon. fl domaszékí begyűjtési hivatal dolgozóinak megesett a szívük a ku'ákon Domaszék község nevét, ha keresnénk a begyűjtés ranglistáján, hamarabb ta­lálnánk hátulról, mint elöl­ről. A község a gabonabe­gyűjtési kötelezettségének teljesítése mellett alaposan elmaradt az állati termékek vezetőit terheli. A gabonabe- i begyűjtésével is. Miért? Er­gyűjtés munkája, az átvétel I re kielégítő választ ad Pap­Az ósollhalmi dolgozó parasztok tudják kötelességüket A kistelekiek után rövidesen — előreláthatólag csü­törtökön estére — az ásotthalmi dolgozó parasztok befe­jezik a cséplést. Ásotthalom a szegedi járás egyik leg­nagyobb községe. A tanácsnak sokkal több egyéni terme­lővel van dolga. mint például a domaszékí. vagy más ki­sebb községbeli tanácsnak, begyűjtési hivatalnak, mégis Ásotthalom gabonabegyűjtési munkájával most a legjobb községek kőzött van. A gabonakeresztek behordása már az egész ásotthalmi határban befejeződött. Addig, míg más községekben száz számra vannak olyan gazdák, akik még nem teljesítették gabona beadási kötelezettségeiket — mondván, hogy száradni kell a búzának —, addig Ásotthalmon minden termelő igyekezett eleget tenni az állam iránti kötelezettségén ek. Jelenleg a faluban mind­össze 6—7 olyan gazda van, aki elcsépelt és még nem tel­jesítette gabonabeadási kötelezettségét. Kigyulladt a villany DomaszéJsen Domaszék a szegedi járás egyetlen olyan községe, amely nem alkot zárt települést. En­nek ellenére a lakosság kezde­ményezésére községgé alakult és 1951 végén tanácsházat ka­pott. Az elkövetkezendő években ártézi kutat, bekötő utat ka­pott, míg most a község terü­letére vezették a villanyt. A terv szerint a DAV szeptember 20-ra ígérte a villanyáram be­kapcsolását, de Vass Dezső, a DAV dolgozója vállalta, hogy augusztus 20-ra bekapcsolja az áramot. A Vass-birgád derekasan tel­jesítette is vállalását és pénteken este a középületek­ben kigyulladt a fény. Ehhez a munkához nagyban hozzájárult Széllpál János és családja. Szécsi Szilveszter és társai, akik sok-sok fuvart és munkanapot teljesítettek tár­sadalmi munkában. Már eddig 25 család kérte a villany be­vezetését. továbbá a Rákóczi TSZ, a kultúrház és az iskolák. A lakosság annak idején nagy örömmel fogadta a villany be­vezetésének tervét és számosan vállalást tettek augusztus 20­ra, Nógrádi Antal, Kotogán Fe­renc, Dani 'András, özv. Csipak Istvánné, Lovászt István egész évi adójukat rendezték. Kalmár Szilveszter, Engi János évi be­adásuknak tettek eleget. Or­dögh Ferenc és Balogh Imre az állam iránti kötelezettsé­güket szintén teljesítették mindenből. Balogh még 20 mázsa gabonát is átadott a fel­vásárló szervnek. De az egész község lakossága igyekszik kö­telességének eleget tenni. Ez ideig mintegy 900 ter­melő csépelt el, s gabonabe­adásból egyetlen hátralékos sincsen. A község pénzügyi tervét is 60 százalékra teljesítette, s a má­sodvetést már kétszer megka­pálták. A községi tanács legutóbb megtartott ülésén számbavették a mezőgazdasági munkálatok eredményét és határozatokat hoztak a hiányosságok felszá­molására. Teszik ezt azért, mert tudják: munkájuk eredménye a saját megélhetésükön, az élet­színvonaluk emelkedésén kívül hazánk felvirágzását is elő­segíti. i . Tokody Béla lógó Imre domaszékí kulák esete a begyűjtési hivatallal. Paplógó Imrét sokan neve­zik szívesen így: a kulákok kulákja. Paplógó Imrét még a ta­vasszal • földterülete után 180 kiló hízott sertés beadására kötelezték s föbeadónak je­lölték ki. A ravasz kulák azonban addig udvarolgatott a begyűjtési hivatal vezető­jének, míg annak megesett a szíve rajta, s becsületes kis­és középparasztok mellé tár­sította. A domaszékí begyűjtési hivatal dolgozóinak tudniok keli, hogy a kuláknak való udvarolgatás, a kérem szé­pen egyáltalán nem erősíti a munkások és parasztok ál­lamhatalmát. Kötelességük, hogy begyűjtési törvényeink­nek Domaszéken is még a Paplógó Imrékkel szemben is érvényt szerezzenek. Né­pünk ezzel bízta meg őket. A boldog nyerő Nyugtalanul várta tegnap reggel az újságot Kovács László, Üjszentiván, Rákó­czi utca 38. szám alatti la­kos: az Ünnepi Vásár áru­tombolájának nyeremény­jegyzékére volt nagyon kí­váncsi. — Nézze meg Kovács elv­társ, hátha nyert — mondta a postás és átadta az újsá­got. Kovács László izgatottan nézte a tombolajegyét. —• 29.120 — hálószobabú­tor—. Asszony, nyertünk! Miénk a főnyeremény! — kiáltotta vidáman. Lett erre nagy öröm. Nem mertek hinni a szemüknek. Hálószobabútor. Nézegették a régi bútorokat. Nem ré­gen, 1952-ben esküdtek, ak­kor nem volt semmijük. Azóta vásároltak minden hó­napban egy-egy darabot, de hát ez nem szép, nem egy­forma, de most lesz gyönyö­rű szép, új bútor. Tizenkét órakor már a Kiskereskedelmi Vállalat központjában kimondhatat­lan örömmel vette át a hét darabból álló, 8000 forint ér­tékű hálószoba-berendezést Kovács László. A főnyeremény már meg­találta gazdáját, de a Csepel motorkerékpár, a kerékpár, a villanytűzhely, a rádió és még nagyon sok értékes tárgy várja a boldog nyerte­seket. A Kiskereskedelmi Vállalat vezetősége is kéri a nyerteseket, mielőbb vegyék át nyereményeiket. Rövid külpolitikai hírek Szeptember 5-én magyar­jugoszláv gazdasági és pénz­ügyi tárgyalások kezdődnek Belgrádban. A tárgyalásokon a magyar kormányküldöttsé­get Háy László külkereske­delmi miniszter vezeti. A ju­goszláv kormányküldöttség vezetője Mijalko Todorovics, a szövetségi , végrehajtó bi­zottság tagja. G. P. Labouchere, Nagybri­tannia és Észak-Írország Egyesült Királyság távozó budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott miniszte­re augusztus 23-án. kedden búcsúlátogatást tett Boldocz­ki János külügyminiszternél. Pártmunkások MÜLL KÁLMÁN elvtárs, a Szegedi Konzerv­gyár dobozüzemének műve­zetője. Emellett kiváló párt­munkás is. Géptől géphez járva magyarázza a dolgo­zóknak. mire kell nagyon ügyelniök. hogy csökkenjen az önköltség. Naponta méri a tervteljesítést. Jó politikai munkájával hozzájárult ah­hoz. hogy a dobozüzem már július első dekádjában 48.3 százalékra teljesítette havi tervét. CSANÁDIBALÁZSNÉ pártbizalmi munkájára a Szegedi Konzervgyár üzemi pártszervezete minden na­gyobb feladatnál bátran rá­maszkodhat. Pártcsoportjának tagjait rendszeresen összehív­ja és foglalkozik velük, hogy a Szervezeti Szabályzat sze­rint éljenek. Csanádi elvtárs­nő már jutalmat is kapott jó Dártmunkájáért. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom