Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-17 / 193. szám

2 Szerda, 1955. augusztuá®17. Mi történi o külpolitikában ? Csou En-laj hiaai miniszterelnök iávolheteti értekezlet megtartását javasolta a koreai kérdés rendezése érdekében Az, hogy a világsajtó változatlanul ** nagy terjedelemben foglalkozik a fegyveres erők létszámának csökkentéséről hozott szovjet kormányhatározattal, bizo­nyítja, hogy a szovjet kormány e döntése nemcsak az ENSZ leszerelési albizottsága augusztus 29-én kezdődő tanácskozásainak eredményességét befolyásolja döntő mérték­ben, de nagy hatással lesz a nemzetközi po­litika más, hasonlóan nagyfontosságú esemé­nyeinek alakulására is. A párizsi sajtó egyetlen orgánuma sem szánta rá magát arra, hogy eíhalgassa a Szovjetuniónak ezt a lépését, jóllehet egyes burzsoá lapok, köztük a Figaro és az Aurore igyekszik csökkenteni jelentőségét. Az Aurore mindamellett beismeri, hogy „a Szovjetunió bátorító lépést tett" és hogy a szovjet kor­mányhatározatot „érdeklődéssel és helyeslés­sel fogadták a nyugati fővárosokban". „Kétségtelenül megállapítható, — fűzi hozzá a lap —, hogy ez az intézkedés közvet. len következménye a nemzetkőzi helyzetben a genfi értekezlet óta bekövetkezett javulás­nak ... Ez kedvező befolyást gyakorol a jövő. beni nemzetközi találkozókra is". A Combat megállapítja, hogy a Szovjet­unió határozata „csakis a feszültség igazi enyhülési keretében vált lehetővé". !A haladó francia lapok lelkes helyesléssel frnak a szovjet kormányhatározatról. Minden diplomáciai szakértelem nélkül — írja a Liberation — meg lehet állapítani, hogy az olyan ország, amely egyszeriben 640 ezer katonát szerel le, elutasítja a háborút. A határozat hírének hallatára éppen erre gon­doltak a békeszerető polgárok százmilliói világszerte. A szovjet lépés előrehaladást je­lent a leszerelés útján és ennek nyomán a fe­szültség még jobban enyhül. Mindez örömmel tölt el bennünket". A Liberation a Szovjetunió példájának követésére és a francia fegyveres erők csök­kentésére szólítja fel Franciaország kormá­nyát. A nyugatnémet sajtó több lapja Is a nemzetkőzi helyzet további, kedvező alaku­lásának bizonyítékaként értékeli a szovjet kormány lépését. — Ji Szovjetunióban elren­delt részleges leszerelés — állapítja meg a Wcstdeutsches Tageblatt című dortmundi polgári lap — világosan igazolja, hogy a nemzetközi feszültség csökkentésének politi­kája egyre újabb eredményeket ér el. A Szov­jetuniónak ez a lépése mindennél szemlélte­többen mutatja, hogy Adenauer eröpolitikája teljesen hatástalan". A Suttgartban megjelenő ÍAllgemeine Zeitung megállapítja, hogy „a szovjet hadse­reg létszámcsökkentésének jelentőségét nem szabad lebecsülni. A nagyhatalmak hadtörté­neiében alig akad példa a haderő békelétszá­mának ilyen irányú leszállítására". C sou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke augusztus 15-én este résztvett és beszédet mondott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság pekingi nagy­követsége által rendezett fogadáson. Kijelen­tette többek között: „Állhatatosan arra az ál­láspontra helyezkedtünk, hogy minden kül­földi csapatot ki kell vonni Koreából és az érdekelt országoknak biztosítaniok kell Korea békés fejlődését. Azt javasoltuk, hogy az ér­dekelt országok tartsanok távol-keleti értekez­letet az ázsiai országok széleskörű részvéte-1 lével a koreai kérdés békés rendezésének el- \ érése céljából. Azok, akik őszintén óhajtják Korea békés egyesítését és a távol-keleti fe­szültség enyhítését, nem helyezkedhetnek szembe ezzel a javaslatunkkal". A z Associated Press hírügynökség Is­merteti Alexander Willey köztársa­ságpárti szenátor nyilatkozatát. A szenátor .fokozott kapcsolatokat követel a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudósai között az atomerő békés felhasználása tekintetében. 'A nemzetközi kapcsolatok kevés más tere nyújt drámaibb lehetőséget, lényegesebb ösz­tönzést, nagyobb alkalmat... a közvetlen és hosszútávlatú kelet—nyugati érintkezés sike­rére, mint a nukleáris energia békés alkal­mazása — mondotta a többi között Willey szenátor. Pártélet A pártoktatás népszerűsítéséért Nehru nyilatkozata a parlamentben a goai eseményekről (MTI). A Reuter-tiírügynök­ség közli, hogy Nehru indiai miniszterelnök kedden a parla­mentben nyilatkozott a goai eseményekről. Nehru a portugál hatóságoknak a békés indiai tüntetőkkel szembeni eljárását „kegyetlennek és civilizálatlan­nak" nevezte. Nehru újból hangsúlyozta a passzív ellenállási mozgalom békés jellegét. A továbbiakban kiemelte, hogy Idia a történtek ellenére sem folyamodik az erőszakhoz. — Nem hagyjuk magunkat eltéríteni politikánktól. Az in­diai kormány nem fogfa en­gedni, hogy a portugál hatósá­gok tevékenysége megzavarja, — fejezte be nyilatkozatát a miniszterelnök. Az indiai parlament ezután tisztelettel adózott az inciden­sek áldozatainak és az ölést léi órára megszakította. Hírügynökségi jelentések szerint Új-Delhiben és Bom­bát/bán kedden általános sztrájkot rendeztek a portugál hatóságok goai vérengzése el­leni tiltakozásul. Bombay-ben az üzleti élet teljesen megbé­nult. Oj-Delhiben a munkások felvonultak a város utcáin és portugálellenes jelszavakat j hangoztattak. 'Az üzletek és a | műhelyek egymás után bezár­tak. A Reuter portugál hivatalos körök kijelentéseit idézi, ame­lyek azzal indokolták a rendőr­ség eljárást, hogy „a tüntetők esetleg támadást követhettek volna el". fl kínai külügyminisztérium szóvivőjének nyilalkozala a Kínában éiö japánok kérdéséről Peking (Uj Kína). A Kínai Népköztársaság külügyminisz­tériumának szóvivője kedden nyilatkozatot tett azzal kap­csolatban, hogy a japán kor­mány genfi konzulátusa útján jegyzéket juttatott el a Kínai Népköztársaság genfi fökonzul­jához, majd közleményt adott ki „a Kínában élö japán állam­polgárok hazatelepítéséről". A japán kormány mind a jegyzékben, mind a közle­ményben teljesen alaptalan pa­naszokat emel, ésszerűtlen kö­vetelésekkel fordul a Kínai Népköztársasághoz. A kínai szóvivő leszögezte, hogy a Kínában élő japánok nagy többsége már hazatele­pült a többiek pedig Kínában óhajtanak maradni. — A japán háborús bűnösök egy részét már szintén hazaengedték, a fogságban maradókról pedig listát adtak. A szóvivő rámuta­tott, hogy Japán kormánya ez­zel szemben megakadályozza a Japánban élö kínaiak hazaté­rését. A szóvivő befejezésül ezeket mondta: „Kína és Japán népé­nek közös óhaja, hogy békés baráti viszony jöjjön létre a két ország között. A japán kormánynak e légbölkapott kérdés felvetésével nem lehet más célja, mint elterelni a köz­vélemény figyelmét attól, hogy szabotálja a kínai—japán vi­szony rendezését". „Több jelentős kérdés van, amely a kínai és a japán kor­mány megegyezésére vár, pél­dául a kínai—japán kereske­delem kifejlesztése stb. A kínai —japán viszony normalizálását ezeknek a kérdéseknek rende­zésével kellene kezdeni. A kínai kormány bármikor kész tárgyalásokba kezdeni a japán kormánnyal ezekről a kérdé­sekről, Rövid külpolitikai hírek Támadások angliai katonai raktárak ellen London (MTI) A londoni rádió 48 órán belül két ang­liai katonai raktár elleni Tá­madásról számol be. A hét- ! íói támadás sikertelen volt, a szombati azonban, amelyet a londoni rádió szerint való­színűleg ir nacionalisták fegyveres csoportja követett el, eredménnyel járt. A tá­madók lefegyverezték az őr­séget és fegyvert, valamint lőszert vittek el, Eden brit miniszterelnök a birodalmi vezérkar főnö­kével, valamint a hadügymi­niszterrel és a belügyminisz­terrel tárgyalt a lőszerraktá­rak elleni támadásokról. Az angol hadügyminisztérium hétfőn este bejelentette, hogy külön rendszabályokat hoznak a további hasonió cselekmények megakadályo­zására. Genf (MTI). A kínai—ame­rikai tárgyalások hetedik ülé­se kedden délben ért véget. Ez az ülés volt eddig a leg­hosszabb a tárgyalások kez­dete óta: több, mint két órá­ig tartott. A legközelebbi ülést csütör­tökön délelőtt tartják. * Genf. Az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi tudományos és műszaki értekezlet augusztus 15-én folytatta munkáját. Ülést tartott a fizikai és reaktor-szakosztály, a vegyé­szeti szaíkosztály, a kohászati és technológiai szakosztály, a biológiai és orvostudományi szakosztály, • New York (TASZSZ). Mint a United Press hírügynökség szöuli tudósítójának közlemé­nyéből kitűnik, Li Szin Man délkoreai elnök augusztus 15­én egy szöuli nagygyűlésen megismételte azt az aljas fe­nyegetését, hogy eltávolítják Dél-Koreából a semleges fegyverszüneti felügyelő bi­zottság tagjait. „Senki sem akadályozhat meg bennünket eltökéltségünkben" — jelen­tette ki Li Szin Man. Ugyanakkor a közlemény­ből kitűnik, hogy Dél-Korea különböző városaiban tünte­téseket szerveznek a semle­ges fegyverszüneti felügyelő bizottság tagjainak ott-tartóz­kodása ellen. * Berlin (MTI). A bonni kül­ügyminisztérium közölte, hogy Adenauer kancellár szeptember 9-én körülbelül 35 tagú küldöttséggel utazik Moszkvába. A küldöttség a kan­cellár külpolitikai munkatársai­ból, szakértőkből és technikai munkaerőkből tevődik össze. A bonni külügyminisztérium berepülési engedélyt kért a nyugatnémet Lufthansa négy­motoros repülőgépe részére a Szovjetuniótól. Adenauer ezen a repülőgépen utazik majd Leningrádon át a szov­jet fővárosba. Washington (TASZSZ). Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy augusztus 15-én Teheránban aláírták az Egyesült Államok és Irán kö­zött „a barátságról, gazdasági kapcsolatokról és konzuli jo­gokról" kötött szerződést. Nagy ütközetek előtt ál­lunk. Egyrészt a technika fej­lesztése és a termelékenység emelése a szegedi üzemek­ben, másrészt a mezőgazda­ság szocialista átszervezése Szegeden és a szegedi járás­ban, csak úgy valósulhat meg eredményesen, ha pártszerve­zeteink sokkal nagyobb gon­dot fordítanak a párttagság marxista—leninista nevelé­sére, egységes világnézetének kialakítására. A csatát min­denekelőtt ideológiai fronton kell megnyernünk, hogy a mind élesebbé váló osztály­harcban a párt politikáját, irányvonalát ismerve, maga­biztosan haladhassunk kitű­zött célunkhoz — a nép szo­cialista jólétélhez. Nem elég azonban kiadni a jelszót az alapszervezetek'ben, nem elég csupán kihirdetni a párttagság előtt, hogy el kell sajátítani a marxizmus— leninizmus tanításait. Ezzel csak a legelső lépést tettük meg: felhívtuk elvtársaink fi­gyelmét alapvető kommunis­ta kötelességükre. Azzal sem biztosítottuk a pártoktatás si­kerét, hogy bizottságokat hoz­tunk létre a leendő hallga­tókkal való beszélgetés vé­gett. jóllehet egyes alapszer­vezetek még ezt is elhanya­golták. A munka neheze ab­ból áll, hogy fáradságot nem ismerve, szívós és céltudatos agitáció! fejtsünk ki a pártoktatás népszerűsítésé­ért. A pártvezetőségi tagoktól, a propagandistáktól, a pártbi­zalmiaktól és a népnevelők­től várjuk mindenekelőtt, hogy agitációt folytassanak a pártoktatás sikeréért. De a vezetők és az aktivisták csak úgy szerezhetik meg ehhez az erkölcsi alapot, ha ők ki­vétel nélkül önként tanul­nak valamelyik tanfolyamon. Az Űjszegedi Kender-Len­szövő Vállalatnál Palotás elv­társ aligha magyarázhatja másoknak a pártoktatás fon­tosságát, amikor különböző elfoglaltságára hivatkozva ő maga sem akarta elvállalni a propagandamunkát. A Sze­gedi Jutaárugyárban helyte­lenül cselekedett a pártszer­vezet azzal, hogy a népneve­lőket nem vonta be kivétel nélkül a pártoktatásba. Ho­gyan lesz képes bármelyik népnevelő arra, hogy meg­magyarázza a párt célkitűzé­seit dolgozó társainak, ha ő maga nem képezi magát? Hogyan mondhatja bármelyik elvtársnak, hogy „tanulj, mert csak úgy lehetsz kom­munista", ha ő maga nem vesz részt politikai oktatás­ban? Nyilván sehogyan. A Jutaárugyár pártszervezete tartott ugyan előadásokat a népnevelők tájékoztatására, de ez semmiképpen sem pó­tolhatja a szervezett oktatást, a módszeres tanulást. Ezért feltétlenül fontos, hogy a ki a népnevelő megtisztelő elmet viseli, az — előképzettségének meg­felelően — bekapcsolódjék a pártoktatásba. Pártszervezeteink ma már általában befejezték a hallga­tók kiválogatását, vagyis a bizottságok személyesen meg­beszélték velük: politikai is­kolán, vagy szakosított tan­folyamon tanulnak-e. Most már át kell adni a hallgatók névsorát a propagandisták­nak, hogy azok megismerjék a hozzájuk beosztott elvtársa­kat, és az oktatási év kezde­téig is rendszeresen beszél­gessenek velük, törődjenek problémáikká]. A Csorvai Községi Pártbizottság már tudomására hozta Sebők Ala­jos propagandistának: a hoz­zá beosztott 11 tsz-tag közül hatan pártonkívüliek, akik­kel nagyobb türelemmel és szeretettel kell foglalkoznia, hogy szívesen tanuljanak. A többi propagandista is ha­sonlóképpen dolgozik. Csór­ván összesen 42-en kezdik meg őszre a tanulást és a pártbizottság gondoskodik arról, hogy valamennyien eredményesen vizsgázzanak. Egyáltalán nem törődik azon­ban a politikai oktatással a Szegedi Gőzmalom pártszer­vezete. Itt a párttagokkal és tagjelöltekkel senki nem be­szélt arról, hogy milyen fo­kon akarnak tanulni. A párt­vezetőség egyszerűen felírta a kommunisták nevét egy ne­gyedíves papírra, ezt a cédu­lát pedig kitűzte a falra, hogy „íme, nálunk ezek az elvtár­sak vesznek részt a pártokta­tásban." Természetesen Ther­nesz Géza tagjelölt sem tu­dott erről semmit. A párttit­kár mégis csodálkozott rajta: „de hiszen ott a neved a fa­lon". Em lélektelen és bürokratikus bánásmód az emberekkel. Az ilyen pa­pírmunka nem segíti, haneni gátolja a pártoktatás sikerét, A Szegedi Gőzmalom párt* szervezete úgy hozhatja hely-* re az elkövetett hibát, ha 6ze* mélyesen beszélget a hallga* tókkal és felkelti érdeklődé* süket a tanulás iránt. Az agitáció gyengeségét mutatja az is, hogy Szegeden mindössze hat egyéni dolgozó paraszt jelentkezett politikai oktatásra. Ez a helyzet alap* jában véve azt tükrözi, hogy a termelőszövetkezeti és a kerületi pártszervezetek ke* veset törődnek a mezőgazda* ság szocialista átszervezésé* vei, ami pedig egész népünk előtt álló legfőbb feladat. Ha a párttag és a pártonkívüli dolgozó parasztok közül sok* kai többet meggyőznek arról, hogy a pértoktatásba bekap* csolódva tökéletesebb, előre* látóbb emberekké válnak, ak* kor egyúttal a többtermelés ügyét, a termelőszövetkezeti mozgalom győzelmét is segí­tik a pártszervezetek. Bekap­csolódás a szervezett politikai oktatásba azt jelenti az egyé­ni dolgozó parasztok számára, hogy elvileg is meggyőződnek i egyetlen út áll előttük, ami a szocialista felemelkedéshez vezet, ez pedig a közös nagy­üzemű gazdálkodás. Nem szabad szem elől té­veszteniök a pártszervezetek­nek, hogy a párttagság csak akkor töltheti be a nép ta­nácsadója, nevelője szerepét, ha eszmei-politikai tudásának növelésével egy fejjel maga­sabbra emelkedik az egyszerű dolgozók tömegeinél. Ezért a pártbizalmiaknak és a nép­nevelőknek is adják oda a pártoktatásba részt venni szándékozók névsorát. A pártbizalmiak és a népneve­lők így megtudják, hogy á csoportjukba tartozó elvtár­sak közül ki, milyen tanfo­lyamon tanul és ennek meg­felelően a mindennapi munka közben is tudnak velük elv­társi módon foglalkozni. Hangsúlyozzuk azonban: a siker csak úgy lesz elérhető, ha az összes vezetők és párt­munkások — akiktől a párt elvárja a pártoktatás népsze­rűsítését — kivétel nélkül példát mutatnak a tanulás­ban. Semmelweis az anyák megmentője halálának 90. évfordulójára CSAK AZ TUDJA Sem­melweis igazi nagyságát fel­becsülni, aki szülészként működött abban a korban, amikor a gyermekágyi láz még a megoldatlan problé­mák közé tartozott. A mai orvosgeneráció szerencsés helyzetben van, hiszen csak történelmi leírásokból is­meri a szülés utáni gyer­mekágyi lázat, és úgy véli, hogy annak leküzdése nem is olyan -nagy dolog*. Már pedig mi, akik láttunk vi­ruló egészségnek örvendő fiatal anyákat aránylag sima szülések után elpusztulni „gyógyíthatatlan* gyermek­ágyi vérmérgezés (sepsis) következtében, tudjuk igazán értékelni azt a hősi küzdel­met, melyet legyőzése érde­kében kifejtett a mi nagy büszkeségünk, Semmelweis Ignác Fülöp. Valóban büsz­kék lehetünk rá, mint ahogy büszkeség tölti el lelkünket, ha nagy hőseinkről olvasunk izgalmas életrajzokat, vagy regényeket. A gyógyításnál: is voltak és vannak hősei, akikre minden nép büszke. A mi legnagyobb büszkesé­günk Semmelweis. KI VOLT ö és mi volt az ő nagy érdeme? A szúkre­szabott keret nem engedi, hogy életttörténefével érde­mének megfelelően foglal­kozzam, csak néhány röpke gondolatot akarok az olvasó elé vetíteni. Budán született 1811-ben. szülőháza még ma is látható ez Árpád utca 1. szám alatt, i Emléktáhla hirdette a kapu felett, hogy itt született a legnagyobb magyar orvos. Csak véletlen, hogy orvos lett, apja hivatalnoknak szánta. Bécsben tanult és ér­deklődése csakhamar a szülé­szet felé terelte. Mint *szü­lészmester* nap mint nap látta azt a sok szörnyűséget, mely a szülészeti klinikán le­zajlott, amikor a maga lábán érkezett egészséges vajúdó az anyai örömök boldogsá­gát megérve, napok múlva hidegrázások, lázak és önkí­vületi állapotok után elpusz­tult. Voltak időszakok, ami­kor minden tizedik, sőt még ennél is több anya esett ál­dozatul az anyaság örömei­nek. A sok haláleset látása mélyen érző lelkét elkeserí­tette és egyébként is nyugta­lan szellemét állandóan iz­gatta az a kérdés: hogyan le­hetne a bajon segíteni? Egy szomorú esemény vezette ót a helyes nyomra. Egyik ta­nártársa boncolási sérülés után vérmérgezésben halt meg olyan tünetek között, mint a gyermekágyas anyák. A boncolás leletéből követ­keztetett az analógiára, és ekkor rádöbbent nagy felfe­dezésére: hullaméreg, bom­ló szerves anyagok okozzák a bajt! A tisztátalan kéz vi­szi át a fertőzést a szülőnők­be! Ezit kell elhárítani és ezt tette Semmelweis 1847-ben. Semmelweis érdeme nem a gyermekágyi láz gyógyítása, hanem annak megelőzése. Tiszta kéz és tiszta eszközök segítségével sikerült a gyer­mekágyi halálozást 20 száza­lékról szinte 1 százalék alá csökkenteni. Ma már kifejlődőben lévő vérmérgezést is meg tudunk gyógyítani. Ez nem csökkenti Semmelweis érdemét. Hogy élete telve volt drámai iz­galmakkal igazságának elis­mertetéséért, nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy minden új gondolat megvalósítása küzdelmet, nem egyszer hősi önfeláldozást kíván. Ilyen hős volt a mi Semmelwei­sünk, akinek tragikumához tartozik, hogy 90 évvel ez­előtt, 1865 augusztus 13-án ő is sepsisben halt meg, egy műtét alkalmával szerzett fertőzés következtében. Di­csőségét hirdeti az a nemzet­közi gyűjtésből eredő, carra­-rai márványból faragott gyö­nyörű szobor, mely a mai budapesti Rókus-kórház fő­kapujával szemben, a gyer­mekágyi láz elleni küzdelem első hazai színtere előtt hir­deti a gyermekét átölelve tartó anya háláját a nagy szülész iránt, aki a magyar művelődéstörténet és orvosi rend egyik legnagyobb alak­ja. E MEGEMLÉKEZÉS kap­csán arra kérem a Városi Tanács vezetőségét, nevezze el a Szülészeti Klinika előtti Szellő utcát Semmelweisről és jelölje meg az utca sar­kán emléktáblával, miért is adta ezt az utcanevet. Sem­melweis dicsőségét hirdeti városunkban az árkádok alatti szobra is, ahová el szoktak zarándokolni szüle­tése napján orvosok és szü­lésznők, mindazok, akiknek példaképe és büszkesége ő. Dr. Batizfalvy János egyetemi tanár. I /

Next

/
Oldalképek
Tartalom