Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-10 / 187. szám

Szerda, 1955. augusztus 18. 3 QÉLMRGYARORSZfiG A Kéziszerszámáiugyárban is fontos feladat a technológiai fegyelem következetes megtartása A technológiai előírás megszabja a gyártás mene­tének, a műveletek végzésének gazdaságos, minőségileg jó módját. Ha a gyártási elő­írásban rögzítettektől elté­rünk — ha megsértjük a technológiai fegyelmet —, akkor ebből az is követke­zik, hogy minőségileg kevés­bé megfelelő áruk kerülnek forgalomba. De a technológiai fegyelem megsértése növeli az ön­költséget és károsain befo­lyásolja a termelékenysé­get is. A gyártási fegyelem laza ke­zelése miatt hatalmas össze­gek mennek kárba rövid idő alatt és ez mind a közösség­nek, mind az egyénnek a kára. A Szegedi Kéziszerszám­ára gyárban is van teendő a technológiai fegyelem követ­kezetes megtartásáért. Meg­történt, a metszőollók készí­tésénél is, hogy a dolgozók nem a technológiai előírás­nak megfelelően végezték a munkájukat. Egyes fontos műveleteket is elhagy­tak. Közben — helyesen — a metszőollók gyártásánál újí­tásokat is alkalmaztak, de valahogyan, ahogy mondani szokták, -suba alatt*. Az egyes fontos műveletek elhagyása1 káros volt és a minőség romlásához ve­zetett. A metszőollók gyár­tási eljárását — figyelem­be véve az újításokat a ki­dolgozásnál — újra rögzí­teni kellett. A múlt hónapban a Buda­pesti Forgácsoló Gyár kifo­gásolta a Szegedi Kéziszer­számárugyárból a gyermek­játékokhoz szállított csavar­húzók, vésők, harapófogók minőségét. Miért történt ez? Azért, mert nem volt meg­tartva a technológiai előírás. A játék-harapófogóiknál a fe­lületi finomság biztosításá­ért beiktattunk egy művele­tet, hogy a kívánt minőséget ezzel is biztosítsuk. Ennek a műveletnek a végrehajtására nem sok gond volt fordítva és ennek nyomán jött az in­dokolt minőségi kifogásolás a budapesti gyárból. Baj az is, hogy előfordult: a gyárt­mányok előhajlításéval kap­csolatos műveletekre vonat­kozó előírást nem minden esetben tartják meg. Ez ké­sőbb okoz károkat. A technológiai fegyelem megszilárdítása legyen el­sőrendű feladata Szemünk vezetőinek, munkásainak. Minden művezetőnek fel kell számolni azt a hely­telen és kényelmes néze­tet, hogy »nekem nincs szükségem gyártási előírá­sokra, tudom én a mun­kát anélkül is-. Nem szé­gyen, sőt erény, a jó mun­ka alapja, ha egy műve­zető, vagy mester gyakran nézi a gyártási előírásokat. Hiba, hogy üzemünkben . a műszakiak, művezetők nem törődnek kellően a techno­lógiai előírásokkal. Előfor­dul, hogy még a művezető sem ismeri az egyes gyárt­mányokra vonatkozó gyár­tási előírást. Feltétlenül fon­tos ennek a hibáinak a meg­szüntetése. Ehhez az is kell, hogy elsősorban a műveze­tők törődjenek a technoló­giai fegyelemmel, s ismer­tessék meg a munkásokat a gyártási eljárással, azok megtartásának jelentőségé­vel. A tennivalók megköve­telik, hogy műszaki vezető­ink, művezetőink, minőségi ellenőreink az eddiginél sok­kal többet foglalkozzanak szakmai tudásuk növelésével, mert munkájuk jó elvégzé­séhez ez is szükséges. A napokban üzemünk kol­lektívája tanácsokozott a több és gazdaságosabb mun­káért, a műszaki színvonal növeléséért. Gyárunkban a dolgozók nagy kedvvel és akarattal fogtak hozzá a jobb munka kérdéseinek megoldásához. De kétségtelen, hogy csak ak­kor emelkedik a műszaki kultúra is, ha a technoló­giai fegyelmet következe­tesen megtartjuk. Ez vonatkozik mind a meg­lévő eljárásokra, mind pedig a dolgozók javaslataival ez­után megszületett korszerű módszerekre. A munka újabb sikereiért, további előrehaladásáért üze­münk minden dolgozójának becsületesen meg kell tartani a technológiai fegyelmet, őr­ködjünk is éberen azon, hogy így legyen! Pántya József, a Szegedi Kéziszerszám­áragyár főmérnöke Ez ivóvíz már tartósan jónak bizonyult Több hetes vizsgálat után a városi tanács egészség/ügyi osztálya közli Szeged dolgo­zóival, hogy már több napja tartósan jónak bizonyult Sze­geden az ivóvíz. Éppen ezért, mivel a hasmenéses megbe­tegedés teljesen megszűnt, ma megkezdik a szódavíz gyártását is. — Az I. kerületi Tanács községpolitikai tervében sze­replő feladatokat egymás­után valósítják meg. Nem­régen készült el Újszegeden a Kézdi, a Gyergyói és a Salgó utca sarkán az új kút­kifolyó. Valamennyi utcában a lakosság társadalmi mun­kával segítette a kútkifolyó építését — különösen a Kézdi utca sarkán volt jelentős társadalmi munka: 53 száza­lékos megtakarítást értek el. — Tizenöt néprádiót és négy darab nagy rádiót ad­tak már el eddig augusztus hónapban a Szegedi Kiske­reskedelmi Vállalat 29-es áradájában. • Korszerűsítik a mórahalmi malmot Szokatlan dolog a falunkban hogy egy idő óta nem halljuk a malom zúgását, a motor pu­fogását. Nemrégen elhatároz­tam: meglátogatom a malom dolgozóit, megtudom, miért nem őrölnek. Az üzem munkásai jókedvűen, mosolyogva vála­szoltak kérdésemre. Azt mond­ták: „Készülnek az új eszten­dőre". Nézzük meg hát, miből is áll ez a készülődés. Stefán András, a vállalat igazgatója végigvezet az üzemben. Elő­ször lemegyünk a gépházba. Itt találkozunk Mucsi Imre elv­társsal, a vállalat gépészével, aki elmondja, hogy eddig a „Samu" (így becézik a malom malom villamosmeghajtásrt való átszerelésének. A szívó­gázmotor eltávolításával meg­szűnik a kátránykitermelés és az emberek egészségére ártal­mas gázömlések. A géptermet most már sokkal tisztábban le­het majd tartani. Takács Jenő főmolnár el­mondja azt, hogy a malmi be­rendezéseken is sokat korsze­rűsítenek, golyóscsapágyazzák a főközlőműveket is. Az egyik régitípusú hengerszék helyett egy új, modern hengerszéket szerelnek be. A malom raktárait ls szé­pen kitisztították, fertőtlenítet­ték, s már meg is töltötték új gabonával. Beszélgetésünk kiöregedett szívó gázmotorját), i közben szó esett még a vám­hajtotta a gépeket, most azon-' csere-csoport dolgozóinak mun­ban az egész üzemet villamos meghajtásra szerelik át. Ennek sok tekintetben nagy előnye lesz majd. Először is a daráló­berendezéseket teljesen külön­választják az őrlő üzemtől. Nem kell a darál tat ó gazdák­nak háromszor-négyszer is el­jönniök a malomba a daráért, nem kell bosszankodniok ami­att, hogy még mindig nincs kész, mert a malom őrléssel van elfoglalva. A dolgozókra nézve egészségügyi szempont­ból is nagyjelentősége van a Karai Vlach zenekara szerepeit Szegeden Hétfőn este az újszegedi szabadtéri színpadon a Cseh­szlovák rádióból és hangleme­zekről is jólismert Karel Vach tánczenekara és vokálegyütte­se szerepelt. A három órás mű­sort nagy közönség hallgatta végig. Az előadás végén Mison GusttSv, az I. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának el­nöke rövid beszédben megkö­szönte Karel Vlachnak a sze­replését, és úttörők virágcsok­rokat nyújtottak át az együt­tes tagjainak. A közönség lel­kes tapssal éltette a csehszlo­•vák—magyar barátságot, — 108 eaer forintot költöt­tek az elmúlt fél évben az első kerületi óvodák, általá­nos- és középiskolák épüle­teinek, tantermeinek felújí­tásóra, vízvezetékeinek javí­tására. Különösen most a nyári időszakokban folynak az iskolákban, a tanuló-ott­honokban a tatarozási és fel­újítási munkálatok: az Ifjú Gárda fiúotthonban, a Ma­dách utcai általános iskolá­ban már be is fejeződtek. 99 Nem tagadom, örülök az indiai akadémiai tagságnak . . .« Ábrahám Ambrus professzor nyilatkozata Nacrv Páh 1-íhtyzU a \fÍMÍutO¥i. * . Néhány nappal ezelőtt kö­zölte a ,.Délmagyarország•', hogy dr. Ábrahám Ambrus Kossuth-díjas egyetemi ta­nárt, a Szegedi Tudomány­egyetem Általános Állattani és Biológiai Intézetének igaz­gatóját az indiai The Aca­demy of Zoology rendes tag­jává választotta. Munkatár­sunk fölkereste a professzort intézetében, aki ezzel kapcso­latban a következő nyilatko­zatot tette: Az elmúlt télen levelet kaptam az indiai Agrából, az Academy of Zoology elnöké­től, aki közölte velem, hogy az akadémia rendes tagjai közé kívánnak választani. Az elnök leveléhez mellékelte az akadémia felhívását, amely­ből megértettem, hogy itt egy nemzetközi szervezetű tudo­mányos társaságról van szó, melynek vannak levelező tag­jai, rendes tagjai és tisztelet­beli tagjai. Tagjai között van­nak India legjobb zoológusai, továbbá a Szovjetunió, vala­mint Ausztria, Kína, Egyip­tom, Anglia, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Itália, Japán, Dél­Afrika, Svédorszóig, Svájc, Egyesült Államok, Jugoszlá­via és még sok állam legis­mertebb akadémia amelynek célja egyfelől az, hogy támogassa a zoologiai tudományok fejlődését és biz­tosítsa a kutatások eredmé­nyességét, másfelől pedig az. hogy előmozdítsa, táplálja és fejlessze a nemzetek közötti barátságot és testvériséget. Néhány nappal ezelőtt aztán megérkezett az akadémia el­nökének, Beni Charan Ma­hendra professzornak a le­vele, amelyben bejelenti, hogy az akadémia vezetősége az akadémia rendes tagjai sorába választotta. Arra a kérdésre, hogy mi­ként érinti ez a választás, Ábrahám Ambrus professzor a következőket mondotta: — Nem tagadom: örülök az indiai akadémiai tagságnak, mert ebben és más hasonló nemzetközi mozzanatokban megbecsülést látok, és mert a nemzetközi tudományos kapcsolatokat magam is érté­kelem és éppen ezért igyefk­szem továbbfejleszteni. A beszélgetés után Ábra­hám professzor bemutatta in­tézetét, amelyben főként ösz­szehasonlító idegszövettani kutatások folynak. Az inté­zetnek igen gazdag összeha­sonlító anatómiai gyűjtemé­nye van. Könyvtárában egye­szakemberei. Az • bek közt tizenötezer ritkaság tulajdonképpen számba menő különlenyomat, olyan nemzetközi szervezet, laboratóriumában pedig ti­zenkétezer idegpreparátum található. Végezetül a kővet­kezőket mondotta a profesz­szor: — Kutatásom tárgya mos­tanában az ereik, a szív: a vérkeringés szervei mikrosz­kópikus beidegzése ép és kó­ros állapotban, a vegetatív idegrendszer összehasonlító szövettana, az érbetegségek­ben szenvedők vegetatív dú­cainak vizsgálata, hogy kide­rüljön: a vegetatív idegrend­szernek van-e része — s mi­lyen része van — az érbeteg­ségek előidézésében. kájáról is, akik a fogyasztók érdekében úgy határoztak most. hogy a csúcsforgalom idején napi 8 óra helyett 12 órát dol­goznak. A mórahalmi malom dolgo­zói, mint láthatjuk, minden igyekezetükkel azon vannak most, hogy a helyi dolgozó pa­rasztság jobb ellátását, a nö­vekvő szükségletek teljes ki­elégítését biztosíthassák. R. Molcsán Olga — Kertészeti szakköri fo»-> lalkozás lesz ma este fél 8-kor az újszegedi November 7 Kultúrotthonban. "Véde­kező szerek készítése és fel­használása « címmel Piros István tanár tart előadást — Az MTH 680. Ipari­tanuló Intézet fiataljai sza­bad idejüket nem sajnálják a cséplés munkájának gyors befejezéséért folytatott küz­delemben. Az intézet 2338. számú gépe, a 10. és 12. munkacsapat vasárnap is kora reggeltől egészen adél­utáni órákig, szünet néKcül csépelt. Munkájuknak meg is lett az eredménye. Ezen a r.apon terven felül több mint 75 mázsa gabonát tettek biz­tos helyre. Áralóünnepségef rendeznek vasárnap a csorvai Kiss Imre TSZ-ben Hosszabb idő óta patro­nálja a csorvai Kiss Imre Termelőszövetkezetet a Sze­gedi Textilművek. Csor­vát már évekkel ezelőtt vil­lamosították, azonban a tsz központjába nem jutott el a villany — amint Császár Irén levelezőnk írja. Most azonban az elmúlt héten az üzemi patronálók elkészítet­ték a villany belső vezeté­két, amellyel 1500 forintot megtakarítottak a tsz-nek. A patronáló üzem már több esetben segítséget nyújtott, a szövetkezet gumikerekű ko­csiját már többször kijaví­tották. De rendszeres segít­séget nyújtanak a gazdaság irányításához és a tsz-tagok politikai neveléséhez is. A munkások és dolgozó parasztok barátságát most a ránk következő vasárnapon aratóünnepség keretében ün­neplik meg. Az aratóünne­pély délután 2-kor kezdő­dik, amit közös ebéd, majd kultúrműsor követ. Reggelig tartó bál fejezi be az ünnep­séget. A tsz-tagok meghív­ták a környékben lakó egyé­nileg dolgozó parasztokat, valamint a patronáló üzem, a Szegedi Textilművek mun­kásait is az ünnepségre. f UTIJEGYZET *> Búcsú Lengyelországtól Lengyelországi látogatásom a tengerpart megte­kintésével ért véget. Varsó, Lodz, Krakkó, s a többi városok után Gdansk, Sopot és Gdynia megtekintésé­vel véget ért lengyelországi körutam. Sopotban búcsúz­tam el a tengertől. Utolsó este hosszan elnéztem a szál­loda ablakából a hatalmas vizet. Megindító érzés volt itt állni a hatalmas víz partján, Lengyelország egyik legszebb sziállodája ablakából figyelni a tengert, a lüktető életet. Távolban a gdyniai kikötő előtt horgo­nyoztak a tenger napjainak ünnepén felvonult lengye! hajók, sok száz lámpáik fényét többszörösen verte visz­sza a tenger vize. Csaik néztem az óriási vizet, a rajta vibráló fényeket, úgy éreztem: nagy dolog van abban, ahogy a lengyel dolgozók mondják: a mi tengerünk... valóban az övék. Alltam a szálloda ablakánál és néztem a nappal halálát, az éjszaka születését, és Lengyelor­szágra, az előttem elterülő hatalmas tengerre gondol­tam. A Panna Vodna sétahajó kürtjének mély bugása zökkentett ki gondolataimból, fedélzetén zene szólt, énekeltek. Ujabb kiránduló csoport a napi munka után esti pihenőútra indult, a móló sokszínű zászlói egymás mellé tűzve, a gyenge szélben, mintha népeink kezé­vel integettek volna, szerencsés utat, jó szórakozást. Gyorsan elröpült az idő. Sok érdekes, szép na­pot vitt el míg Lengyelországban jártam, élménydúsa­kat, örömtelieket, gyönyörűeket, mint a Balti-tenger azúrkék tükre, és dolgos munkásnapokat, mint amilye­nek a lodzi textilgyárakban vannak. Elmondhatom, hogy minden óra, amelyet itt töltöttem, valami újat, frisset, fiatalt éreztetett velem iparban, mezőgazdaság­ban, kultúrában, művészetben. Mindaz, amit ebben az útijegyzetben leírtam, távolról sem merítik ki élményeim tárházát. Szegényes, FÉNYEK A VISZTULÁN 41 amit ezúton át tudok adni olvasóimnak, csak töredék a Lengyelországból hozott emlékek gazdagsága mellett. Sokat, nagyon sokat lehetett volna még írni az új Varsóról, Nowa Hutáról, a megújhodott Gdanskról, Lodz városáról, bányákról, gyárakról, termelőszövetke­zetekről és gépállomásokról. De azt hiszem, mások is, akik valaha jártak is Lengyelországban, magyarok és nem magyarok, értékes tapasztalatokkal tértek haza. De úgy hiszem, lengyelországi tapasztalatainkból egy­ben nem különbözik véleményünk: hogy nem egészen helyes Lengyelországot csak a számokon keresztül nézni, a terv teljesítés, a százalékain, az építések nagy ütemén keresztül. Érdekesek, nagyszerűek és "jellem­zőek ezek a számok, de teljes képet még sem adnak a A megújhodott Gdansk nagymultú ó-városának házai a régi szépségükben pompáznak UTIJEGYZET 48 lengyel nép életéről. Látni és ismerni kell a lengyel emberek új életét, amely sokrétűen gazdag események­ben dús és naorél napra szebb lesz. amelyben megta­lálják boldogságukat és életüknek értelmét munkások, parasztok, értelmiségiek egyaránt. Ilyen eredményeket c ak olyan nép tud felmutatni, amely szabadon, a kom­g|munisták vezetésével dolgozik, s az ország gazdájává "válik. A lengyel nép is az építő népek sorába tartozik, azokkal tart, akik békét akarnak — és meg is védik, a békét. A tengerpartról Varsóba repültünk. Ez a látoga­tás azonban csak búcsú látogatás volt csupán... Varsó! Milyen szép ez a város, s különösen este, mikor elcsendesül a nappali élet lüktető zaja, amikor a kultúr­palota rubin színű lámpái versenyre kelnek az utcai lámpák fényével. Szép, ismeri el önkénytelenül is az ember, s ezt azzal egészíti ki, ha repülőgéppel a város fölé emelkedik; gyönyörű. A város közepén, de az egész ország közepén is áthúzódik, összekötve az ország déli határát az északival, a hömpölygő Visztula, a hosszú ezüst szalag, amelyen mintha egész mélységében ke­resztül hatolna a nap, és éjjel az építés, a gyárak, az új városok fényei. Végig a Visztula mentén az ország valamennyi községében, városában, a hegyek között, síkságon, vagy tengerparton, ahol egykor évszázados sötétség uralkodott, most a szocializmus fényével vilá­gítja meg a párt az ember útját. Három hétig gyönyör­ködtem a lengyel emberek müvében, néztem gigászi méretű építkezéseiket, láttam lelkesedésüket, s önkény­telenül kristályosodott ki gondolatom: nagy a párt, amely tanítja, neveli, vezeti és formálja a rendet és az embert, hogy elvégezhessék ezt a világot bámulatba ejtő munkát, hazájuk nagy feladatait. VÉGE. I f

Next

/
Oldalképek
Tartalom