Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-06 / 184. szám

Szombat, 1955. augusztus 8. A munka megjavításáért megbeszélést tartottak a Textilművek dolgozói 3 0 ELMR GYARORSZKG A Szegedi Textilművekben csütörtökön üzemrészenként megbeszélést tartattak a dol­gozók a több, gazdaságosabb munkáért, a műszaki színvo­nal fejlesztéséért. Az üzem vezetői elmondották az érte­kezleten, hogy az elkövetke­zendő időben milyen mű­szaki fejlesztési terveket- kí­vánnak megvalósítani, a ter­melékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért. Felhívták a figyelmet arra, hogy mindenki a maga terüle­tén képességre szerint se­gítse elő a műszaki fej­lesztési tervek gyakorlati megvalósítását. Ezzel együtt kérték a dolgo­zókat, tegyenek javaslatokat arra, hogyan gondolják ők munkájuk megkönnyítését, a műszaki színvonal javítását, s az egyes munkafolyamatok jobbátételét üzemrészükön belül, vagy éppen saját gé­püknél. Az üzemrészekben az elő­adók által elmondottakat* ér­deklődéssel hallgatták a dol­gozók, s helyesléssel is fo­gadták. Már az értekezlete­ken is számosan szólaltak fel és tettek javaslatot a munka megjavítására. Különösen eredményes volt a kérdések megbeszélése a karbantar­tóknál. Korényi József esz­tergályos javasolta, hegy a írürűsfonó gépek főtenge­lyének egyengetését a doh­cayemgetön végezzék. A gyű­rüsfonó gépek főtengelyének egyengetését jelenleg az esz­tergapadokon végzik, így nagy a megterhelése azok­nak a gépeknek. Tombácz István javasolta azt is, hogy a már használt vas- és fém­anyagokat, gépalkatrészeket külön-külön osztályozzák, mert így a még használható részeket könnyen meg lehet találni, s a megmunkálás után azok használhatókká válnak. Bobán József villanysze­relő javasolta, hogy a tisz­tító üzemben a szíjváltó mágneseket motorikussá alakítsák át. Véleménye szerint ez jobb volna, ke­vesebb hibát okozna, s így folyamatosabbá válna a munka is. A gyűrűsfonó dolgozóinak megbeszélésén Kíspál .Viktó­ria — aki a 46-os gépen dol­gozik — javasolta, hogy a nyomóhengereket, melyekről a piros festék már lekopott, ismét, vonják be, mert ezál­tal könnyebbé válik a gubók leszedése, gyorsul a munka. Faragó Antal javaslatot tett a gépek olajozására, a ven­tillátorok meghajtására vo­natkozóan is. A ventillátorok meghajtásával kapcsolatban újítást adott be, de választ még nem kapott. Helyesen beszélt arról is, fontos, hogy a műszaki dolgozók tovább képezzék magukat szakmai­lag is. A műszaki színvonal növe­lése, a korszerű technika Vasárnap délig meghosszabbítanák a haslvphus elleni védőoltásokra valá jelentkezést A városi tanács egészség­ügyi osztálya miközben min­dent megtett a hastyphus elleni védőoltások zavarta­lansága érdekében, tovább folytatta a vizsgálatot a has­menéses megbetegedésekkel kapcsolatban. A járványügyi állomás segítségével megálla­pították, hogy a víz fertőtle­nítésében komoly eredménye­ket értek el. A hasmenéses megbetegedések száma csü­törtökön már a 100-at sem érte el, holott két nappal az­előtt közel járt a háromszáz­hoz. A hastyphus veszélyes­sége és fellépése azonban még mindig fennáll, különö­sen az ilyen nagyszámban előforduló jérványszerű meg­betegedés után. A lakosság egyrésze azonban nem érezte ét az elővigyázatosságból el­rendelt hastyphus elleni vé­dőoltások jelentőségét. Éppen ezért a városi tanács vb. egészségügyi osztálya a falra­gaszokon hirdetett oltóhelye­ken augusztus 6-án, szomba­ton délelőtt 8—12-ig és dél­után 4—8 óráig, augusztus 7-én, vasárnap pedig délelőtt 8—12 óráig az oltást tovább folytatja, megadva a lehető­séget a beoltásra azoknak, akik valamilyen okból az ol­tásról elmaradtak. Az egész­ségügyi osztály felhívja a la­kosságot, hogy saját érdeké­ben vegye igénybe a védőol­tásokat. Aki indokolatlanul elmarad, szabálysértést követ el, ami eljárást von maga után. Naoy Pál: TéttytU a ViscshdoH.». alkalmazása napról napra való feladat. A Textilmüvekben eredmé­nyes volt a megbeszélés, de továbbra is fontos feladat, hogy a gyár minden dolgo­zója gyakorlati munkájával, javaslataival elősegítse új, korszerű módszerek alkal­mazását. Ebben továbbra is nagy és szép feladat vár az üzem technológusaira. Vegyék igénybe a termelőszövetkezetek a gabona beadása után járá építkezési anyagokat A Minisztertanácsnak a ke­nyérgabona-felesleg állami felvásárlásáról szóló határo­zata a termelőszövetkezetek­nek — az egyéni parasztsá­got is érintő kedvezménye­ken túl — lehetővé teszi, hogy műtrágya vagy mély­szántás helyett építkezési anyagokat kaphassanak. Igen jelentős ez a kedvezmény, hiszen a leglöbb termelőszö­vetkezetben arról panaszkod­nak, hogy nem tudnak épí­teni egy kisebb ólat, vagy más gazdasági épületet, nem tudják tatarozni a tsz-tagok házait, a szövetkezeti épüle­teket, mert nem kapnak tég­lát, cserepet, palát és fa­anyagot. Most itt a lehető­ség, mégis sok termelőszö­vetkezet nem használja ki a kedvező alkalmat, sőt egyes H I R 0 S H I M II Tíz évvel ezelőtt. 1945. augusztus 6-án hadijelenté­sek szűkszavúságából érte­sült a világ, hogy az akkor még háborút viselő Japán egyik nagy városára, a több százezer lakosú Hiroshimára ledobták az első atombom­bát. Az emberi gondolkodás, a technika, a tudomány fej­lődésének ez a felbecsülhe­tetlen jelentőségű eredménye furcsa, torz és embertelen módon dokumentálta önma­gát Hiroshimának földig való rombolásával és kétszázezer ember megdöbbentő halálá­val. Ezzel egyidőben maga a dátum az emberiség történe­tében új korszak indulását jelezte. Űj fogalmakat is­mertünk meg: rádióakt'" fel­hő. atomrombolás, atom­betegség és új távlat nyílt a technika fejlődése előtt szin­te beláthatatlan lehetőségek­kel. Am ugyanakkor az atomrombolás egyben hábo­rús eszköz is volt s az atom ezzel világpolitikai tényezővé emelkedett. A nyugati hatal­mak — elsősorban az Egye­sült Államok — háborús uszítóinak szájából azóta nap mint nap hallhatja a világ közvéleménye az egy szóba foglalt fenyegetést: atom. S ennek a fenyegetésnek alá­támasztója az a szörnyűség, mely tíz évvel ezelőtt Hiros­himáva] történt. Am a háborús uszítók fe­nyegetései ellenpólusaként a világ békeraozgalmának új­jászületését is jelzi ez a tíz év előtti dátum. S a béke­harc éppen az atoin háborús felhasználása elleni küzdel­met állította küzdelmének középpontjába. Hiroshima így vált a háború s egyben a béke harcának eleven jelké­pévé az elmúlt tíz esztendő során. Szerdán nyílt meg Lon­donban az atomtudósok nem­zetközi értekezlete. A világ tudósai nevében Bertrand Russel, a modern fizika egyik reprezentánsa, terjesztette elő a nemrég clhúnyt Ein­stein kezdeményezését: a tu­dósok is harcoljanak minden erejükkel az atomfegyver há­borús alkalmazása ellen, mert az újabb rombolások fenyegetnék a civilizált élet feltételeit. Hiroshima ma is romok­ban hever. A halottak elpor­ladtak s a régi házak hellén nem emelkednek újak. S ma is halnak meg emberek a tíz év előtti robbanás alkal­mával szerzett sérüléseik kö­vetkezményeként. Az emlék még itt kísért, mint azoknak árnyéka, kik a robbanás után kormos házfalakra, homokra vetődött árnyékká feketed­tek. Az esemény maga már a történelemé. A mi dolgunk az, hogy az emberiség törté­nelmében soha ne ismétlőd­jék meg 1943 augusztus 6-a. Legyen Hiroshima emléke­zete az élő, dolgozó, alkotó és becsületes emberiség lel­kiismerete, mely akadálya minden rombolásnak, minden embertelenscgnek. Kövessük a Béke-Világta­nács ez évforduló alkalmá­ból kiadott felhívásának zá­rómondatalt: -írjátok alá a Béke-Vtlág­tanács felhívását és vegyetek ' részt az atomháború elleni nagy mozgalomban! Tegyük 1955. augusztus 8-át nagy nemzetközi harci nappá! Tömörülten és egységesen követeljétek a leszerelést és az atomfegyver megsemmisí­tését!" Kitűnő műsorral lép fel Karel Vlach tánczenekara a szabadtéri színpadon A magyar és csehszlovák kulturális csereegyezmény alapján érkezett hazánkba a csehszlovák Karel Vlach vi­lághírű tánczenekara és vo­kál-együttese. Amíg a ba­ráti csehszlovák nép híres tánczenekara hazánk külön­böző városában szerepelt, ad­dig a Csehszlovák Népiköz­társaságból olyan hírek ér­keztek, amelyek arról adnak számot, hogy az ott járt ma­gyar Járóka Sándor és népi zenekara nem tudta az elő­adásait a szabadtéri színpa­dokon megtartani; az óriási érdeklődésre való tekintettel, a sportpályákon arattak ha­talmas sikert. Most hétfőn este az újsze­gedi szabadtéri színpadon a világhíres cseh tánczenekart láthatják és hallhatják Sze­ged dolgozói. Igen változatos műsorral lépnek az együttes tagjai városunk közönsége elé: Gershwin Glen Miller egyveleget játszanak. Fel­hangzik majd a Kék Rap­szódia, "Zűrzavar a menny­országban* című csehszlovák filmből adnak részleteket. Minden bizonnyal nagy si­kere lesz a "Cseresznyevi­rág* című délamerikai tánc­dalnak is. I — A Szabadság Filmszín­ház a nagy érdeklődésre való tekintettel vasárnap délelőtt 10 órakor is műso­rára tűzte a Pármai kolostor című francia film második részét. — A Kínai Népköztársaság acéltermelése ez év első felé­ben 1954 első feléhez viszo­nyítva 40 százalékkal emel­kedett. Az állami erőművek 18.3 százalékkal több áramot feilesztettek, mint 1954 első felébén. helyeken meg ls feledkeztek arról, hogy a rendelet ezt a kedvezményt nyújtja. A rendelkezés szerint a kenyérgabona-felesleg be­adása után téglát, tetőfedő cserepet, palát, fürészárut, bárdoltfát és fenyőgömböt kaphatngk a tsz-ek a TÜZÉP­telepeken, vagy a földmű­vesszövetkezetekben kész­pénzfizetés ellenében a ren­des fogyasztói áron. Most a termelőszövetkezetek a sza­bad gabonáért jelentős kész­pénzt kapnak, tehát helyes, ha a pénz egy részét saját erőből történő építkezésre fordítják, amelyhez az épí­tőanyagot nyomban megkap­ják. Másrészt viszont helyes, ha azokat az építőanyagokat, amelyekre a közös gazdál­kodásban nincs szükség, a közgyűlés határozatának megfelelően az arra rászo­ruló tagoknak adják, illetve a pénz helyett építőanyagot osztanak a munkaegysé­gekre. A kenyérgabona-felesleg beadása után az alábbi épí­tőanyagok igényelhetők: 50 kiló kenyérgabona be­adása ellenében 1000 tégla; 250 kg után 1000 cserép; 250 kg után 660 pala; 1000 kg után 1 köbméter fűrészáru; 1000 kg után 1 köbméter bárdoltfa és 200 kg után 1 köbméter fenyőgömb. Sok helyen már megkötöt­ték a kenyérgabona-felesleg­re az értékesitési szerződést, azonban ezek a szerződések még módosíthatók. Azokon a helyeken viszont, ahol még nem kötötték meg a terme­lőszövetkezetek a szerződést, ott augusztus 10-ig szintén igénybevehetik a gabonabe­adási kedvezmények közül az építőanyagot is. Az új­szegedi Haladás TSZ például egy köbméter faanyagot igé­nyelt már termelőszövetke­zeti építkezésekhez. Mas szövetkezetek is éljenek ez­zel a kedvezménnyel. A magyar fiatalok kulturális küldöttségének nagys zerű előadása Varsó (MTI). A varsói VIT­en résztvevő magyar ifjúsági kulturális küldöttség csütörtö­kön este a Gwardia-teremben nagyobbszabású hangver­senyt adott. A közönség ér­deklődése olyan nagy volt, hogy bár a terem 5 ezer sze­mély befogadására alkalmas és bár a sorok közeit is zsúfo­lásig megtöltötték, sokan kinnrekedtek. A közönség valamennyi számot nagy tetszéssel fogad­ta s az est végén tomboló lelkesedéssel ünnepelte ifjú művészeinket, akik az érdek­lődő tömegen keresztül csak nehezen tudtak kijutni az épületből. A magyar fiatalokat szál­lító autóbuszokat teljesen kö­rülvették a nézők s lelkese­déssel gratuláltak a csoport tagjainak a nagyszerű mű­vészi teljesítményért. — Az NDK wurzeni sző­nyeggyárában megkezdődött a perionszőnyegek sorozat­gyártása. A perlonszőnye­geknek nagy tartósságuk mellett még igen sok előnyük van a többi szőnyegekkel szemben. Így például nem gyúlékonyak és a piszkot könnyű mosólúggal is el le­het távolítani, úgy, hogy a színek egyáltalán nem veszí­tenek élénkségükből. OTl JEGYZET 34 Magyar szó a tenger partján Korán reggel ébredtem. Nem hiszem, hogy az ébredő nyári reggel hangjai riogattak volna fel álmom­ból, vagy hogy a tenger hullámainak csörgése, a móló­lábakat nyaldosó tajtékozó víz csattogása tartott volna ébresztőt. A tenger ezen a reggelen feltűnően nyugodt, csendes volt, mint a Balaton szép csendes időben. Tu­dom is én, mitől ébredtem fel. Lehet, hogy a kíváncsi­ság, amely méginkább felcsigázódott bennem, ahogy múltak a napok, kopott az utolsó hét is. Többet, sokkal többet szerettem volna látni. A nyitott ablakon át, anélkül, hogy kibújtam volna ágyamból, megiigyelhettem a sopoti mólót és a. gdyniai kikötőt eltakaró hegyeket. Szemmel kísérhet­tem a part mentén (4—5 kilométerre) közlekedő hajó­kat. Messzebb nem láthattam, megvonta a látóhatárt a tengerből kibújt nap. Csupán pár perce kezdhette meg útját, igen hosszan nézett sugaraival a kék vizre, amely visszaverte megsokszorozva a sugarakat. Szemet hunyorgató sziporkázással verődött vissza a nap sugara, de meleget nem sokat adott. Még a harmatlepte homok sem száradt fel, mikor lesétál­tam a vízpartra. A reggeli frissesség párázott belőle. A sajátos tengerparti napozókosárban ülve gyönyörköd­tem a tengerben, a végeláthatatlan vízben. A kosárban ülve ismerős hangokra lettem figyel­mes. Milyen ismrösek? Magyarul beszéltek körülöttem. Mintha kislányaim cérna vékony hangjait hallanám. Na, cz aztán érdekes meglepetés. Már szinte magamelőtt láttam szőke haját, fehér arcbőrét a másfél éves Zsuzsi lányomnak, amikor azt mondja: nem! Olyan hangsúly­lyaí ejtette ki egy gyermekhang mögöttem a nemet, ami fölött nem lehetett vitát nyitni. De mégis vitatkoz­tak. Többen voltak. A meglepetésem annál nagyobb .Jü!—1,111 11 -- ' FÉNYEK A VISZTULÁN 36 volt, amikor kosaramból kinéztem, megpillantottam a hang gazdáját. Egy pöttöm, kis fekete bőrű gyerek, akit két idősebb testvére ostromol, két húsos karjai között szorongatott magyar csipogós babáért. A vitát — mint később megtudtam — édesanyjuk, egy fehérbőrű angol nő, jóanya gondosságával igyekezett eldönteni. Angolul beszélt nekik, amit nem értettem, de mozdulatairól ítélve, úgy igyekezett eldönteni a nagy kérdést, hogy maradjon a baba a kicsié, aki édesen és határozottan mondogatta még most is a nemet, s apró lábával dob­bantva, erősítgette. Csak néztem a gyermeki viadalt, az anyát, ki angolul beszélt és a három gyermeket, akik magyarul felelgettek. Nemsokáig állhattam szótlanul, hogy meg ne kérdezzem, kik is hát ők. Néhány napja érkeztek Magyarországról — itt éltek egy ideig —, apjuk hindu, anyjuk angol. Egy indiai újságíró gyer­mekei S még most is fülemben csengnek a gyermekek tiszta magyar szavai; a viszontlátásra, Magyarorszá­gon. A móló mentén délelőtt, mikor kisétáltam, át­tetsző volt a víz, ilyenkor az ember látja, mint nyü­zsögnek benne a különféle élő lények, az apró angol­nák, a kígyószerű halak. Jobbra most a danzigi kikötő felől egy nagytestű motoros kereskedelmi hajó teste úszott lassan gdynia felé. Messzire járhatott benn a vizén, mert alig lehetett látni, hogy halad. De haladt és erről győztek meg néhány pillanat múlva az alig pár méterre mellettem álló kis csoport tagjai. Ugyanis ismét magyar szót hallottam kicsendülni a móló kor­látján könyekelő beszélgetésből. Estefelé, mikor itt ez­rek és ezrek sétáinak, érkeznek, vagy hajóra várnak, a sok hang egymásba folyik, összesürített zajjá vegyül, de délelőtt, amikor kevesen járnak erre, az ember min­den szót külön külön megfigyelhet és fel is fogja. Egy asszony magyarázott. UTIJEGYZET 36 — Nézzék, hogy húzat a Jani. — mutatott a hajó felé. őket sem hagytam nyugton, s egyszerűen belekap­csolódtam a beszélgetésbe, nem kis meglepetésükre magyarul. — Honnan tudja a Hajó nevét, hiszen nagyon messzire jár tőlünk, nem olvashatta le nevét. í^ hon­nan is kaphatta volna ez a hajó a magyaros nevei, hogy Jani? ÍA1 kölcsönös bemutatkozás után megtjdtam, hogy nem a hajó neve a Jani, hanem a férjéé, aki most próbaúton van a hajóval, vizsgáztatja a legújabb ha­jóba épített ganzmotort. Három éve laknak már itt a tengerparton és Bella János, a férj, sok hajómotort vizsgáztatott már. Hadd mondjam e! felesége büsz­keségével és magyar büszkeséggel a magyar gyárt­mányról: jól vizsgáztak. Szeretik itt a magyar embe­reket, a magyar árut. A szegedi paprikát ugyan nem kedvelik, mert nem szoktak hozzá, úgy mondják, na­gyon erős. Ezért nem dicsérik. De annál inkább a DÉMA-cipő jóságát, erősségét, el is kapkodják rövid idő alatt, akárhány pár érkezik. Erre viszont kettőzöt­ten büszke vagyok, mert a DÉMA-cipő nemcsak ma­gyar, hanem szegedi is. Szegedi munkások gyártmá­nyai öregbítik a magyar ipar, a magyar munkás hír­nevét, öregbítik a hajómotor-szerelök, a kikötők, a gdanski és a gdvníai kikötök magyar darui és szerelői is. Szorosabbra fűzik népeink barátságát, itt a tenger partján is. Hosszan néztük, hogyan húzat a .Jani" a ganz­motorra]. Alig győztünk betolni a tenger kék messze­ségével, amely hívja, csalogatja a partonállót. Én sem várattam magamra sokáig. Az első hosszabb útra in­duló esti kiránduló hajóval, a „Panna Vodna"-val elin­dultam tengert nézni. (Folyt, köv.) ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom