Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-16 / 166. szám

VMG' PROLETÁR]A! EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSOJNGB ADMEGYE1 BIZOTTSÁG A N A K LAPJA XI. évfolyam, 166, szám Ara: 50 fillér Szombat, 1955. július 16. MAI SZAMUNKBÓL: AZ ALSÓVÁROSI GAZDÁK A CSÉPLŐGÉPTŐL VISZIK GABONAFELESLEGEIKET A BEGYÜJTÖHELYRE (3. oldal) A KULÁK KARMAIBAN TELEFON 35—35 GAZDATLAN GÉPEK (3. oldal) (3. oldal) „Fölösleges" parasztok (V. K. I.) Aratáskor nálunk a munka fáradtságát örömmé édesíti, hogy a parasztság egész évi munkája garmadába gyűlik. Ami zö'.delö bizakodás, széltől, jégtől és más csapástól féltett ígérkező kincs volt eddig, most éretten együtt van. Kenyér lesz az elvetett magból. Kenyér a jövő évre, hajtóerő a további munkára. Az ország gazdagabb lesz, a gazda jobbmódúbb és vidámabban dolgozik. De vajon mi öröme van aratáskor a munka nélkül ténfergő olasz vagy francia mezőgazdasági munkásnak? A más földjén kaszáló, talpatnyi saját földre vágyó délamerikai, vagy afrikai szegén yparasztnak is csak az inszakasztó fáradtság az osztályrésze. A gabona beérésekor az amerikai kisfarmernek továbbra is a létbizonytalanság lebeg a feje fölött. Ezernyi aggasztó kérdés rajzik a fejében: milyen lesz a gabona ára, kifutja-e az adósságokat, vagy az új termést egyáltalán el lehet-e valahol kótyavetyélni. Hazánkban, az egykori hárommillió koldus országában ma már távoli rémképnek tűnik a munkanélküliség. A tőkés országokban azonban változatlanul fennáll az emberpiac, ahol — akár a rabszolgavásáron — tapogatják a munkavállalók izmait és franciául, angolul vagy olaszul kérdezik: birod-e a kaszát hé? Nem kell hozzá nagy képzelő erő — túlközeliek még a saját tapasztalataink — milyen a sorsa azoknak a szerencséseknek, akiket felfogadnak. Az éhkoppon, zsírtalan levesen, száraz kenyéren és zöld uborkán való aratást egy évtized még nem törölte ki az emlékezetünkből. Milyen viszont azoknak a helyzete, akiknek még ez az éhenhalástól megmentő rabszolgamunka sem jut. Pedig nem kevesen vannak. A francia lapok napirenden ilyen címekkel jelennek meg: -Egymillió fölösleges paraszt Franciaországban-. Az -Olasz Me zőgazdaság- című hivatalos, folyóirat is arról ír, hogy Olaszországban kétmillió hétszázezer paraszt fölösleges és nem számíthat munkára a mezőgazdaságban. Keserű váddal szól az olasz mezőgazdasági munkások és cselédek életéről Leda Colombinl levele: -Mezőgazdasági cseléd! Ez szörnyű szó Olaszországban. Mezőgazdasagi cselédnek lenni azt jelenti, hogy sokat kell éhezni, szenvedni és örökösen azon kell tépelődni, lesz-e holnap munka-. Hazánkban az egykori földnélküli jánosok juttatott földjein az idei nyár már tizenegyedszer érlelte a gabonát. Az ezeréves per eldőlt a nincstelenek javára. Ez a per azonban még számos országban — a föld kétharmad részén — tovább folyik. Latin-Amerikában például Colombiában. Salvadorban, Paraguayban a falusi lakosság 90 százaléka nincstelen földnélküli paraszt. Guatemalában és Peruban a parasztság 80 százaléka földnélküli. A tőkés országokban a parasztság elkeseredett harcot folytat a betevő falatot jelentő talpalatnyi földért. Ebben a harcban sokan verejtékük mellett vérükkel is öntözik a rögöket, a csendőrök és a katonák sortüzei nem egyszer kaszálnak rendet a földfoglaló parasztok soraiban. A földért körömszakadtáig folyó harcot, a nincstelenségtől mindenáron szabadulni akarást esetenként siker koronázza. A parasztok kis része földhöz jut. Azonban a kisparcellák a kapitalista körülmények között sok gondot és szintén csak kevés kenyeret biztosítanak. A kisparaszti gazdaságok a nagybankok igáját húzzák. Azok adják a különböző kölcsönöket, sokszor a gépeket is és ők a termés felvásárlói. Az amerikai farmerek adóssága elérte a 16.7 milliárd dollárt. Ez az óriási összeg 33 százalékkal haladja túl a farmerek egész évi tiszta jövedelmét. Ezután nem nehéz elképzelni, hogy kié a mindenkori termés az Egyesült Államokban. Az amerikai farmer a saját gabonája mellett kenyér nélkül marad, hiába termel gyapotot, lent, gyapjút, rongyokban jár, hasztalan tenyészt és hizlal állatot, ételét sokszor zsírtalanul és hústalanul eszi. A parasztok sokféle elemi csapást ismernek, jégkárt, árvizet, orkánt, tűzvészt. Amerikában azonban ide sorolják a bő termést is. Ott az üzletemberek tajtékoznak, ha jó termés üt be, mert akkor csökkennek a gabonaárak és nem számíthatnak olyan nagy jövedelemre. Ebben az esetben — bár az Egyesült Államokban milliókat fenyeget állandóan az éhínség — elpusztítják a termés jelentős részét. Tengerbe öntik, elégetik, legjobb esetben trágyának használják. A búzatermésből évente 130 millió mázsát használnak fel jószágetetésre. Sokszor persze ez sem segít, az árak tovább esnek. A tőkés országok parasztsága zömének a legkisebb reménye sincs a felemelkedéshez. A mind súlyosabbá váló körülményeket azonban jelenleg tovább nehezíti a tőkés országok háborús készülődése. A parasztoktól meglevő földjeiket is repüiőtereknek, lő- és gyakorlótereknek foglalják le. A munkások, parasztok nyakába varrják a háborús terheket és nekik szeretnék juttatni az ágyútöltelék szerepét is. A tőkés országok parasztsága mind nagyobb erővel száll szembe ezzel a politikával és egyre jobban tömörül a munkásosztály vezetésével a háború erői elleni küzdelemben. A mi dolgozó parasztságunk örökre megmenekült a kapitalista igától. De nemcsak megmenekült, hanem a felemelkedésnek, a boldogulásnak széles távlatai is megnyíltak előtte. Ma parasztságunk mind nagyobb tömegei lépnek a társasgazdálkodás, a jómód széles biztos útjára. A mi parasztságunk értékelni tudja a régi és mai élete közötti különbséget. Ezt igyekszik megmutatni a betakarítási munkák gyors elvégzésével és hazafias kötelességei pontos teljesítésével. A genfi értekezletre induló szovjet kormányküldöttség nyilatkozata Moszkva (TASZSZ). A genfi négyhatalmi kormányfői értekezletre induló szov jet kormányküldöttség július 15-én a Kremlben sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten. amelyen a szovjet és a külföldi sajtó számos képviselője volt jelen, résztvett N. A. Bulganyin. N. Sz. Hruscsov, V. M. Molotov, G. K. Zsukov, A. A. Gromiko. N. A. Bulganyin, a szovjet küldöttség vezetőjé a sajtó képviselői előtt ismertette a kormányküldöttség nyilatkozatát Genfbe utazása előtt. A nyilatkozat szövege a következő: A szovjet kormányküldöttség azért utazik Genfbe, hogy a többi nagyhatalommal nyíltan megvitassa a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, közös nyelvet találjon, együttes erőfeszítésekkel törekedjék a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közötti bizalom megszilárdítására. Minden nép legfőbb törekvése a béke. Ez érthető is. Az első és a második világháború mérhetetlen áldozatokat zúdított az emberiségre. Ma a hidegháború politikája, a felduzzasztott katonai költségvetés és a fegyverkezési verseny óriási terheket rak a népek vállára, aggodalmat és félelmet kelt a jövő szempontjából. Az emberek csak akkor lélegezhetnek teli tüdővel. ha biztosak a holnapban és szilárd meggyőződésük. hogy nem fenyegetik sem őket. sem gyermekeiket a háború szörnyű nyomorúságai. hogy nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak. Nyugaton gyakran beszélnek arról a veszélyről, amely állítólag a Szovjetunió részéről indul ki. Ezzel az ürüggyel katonai tömböket szerveznek, katonai támaszpontokat létesítenek országunk körül. Mi sohasem szándékoztunk és nem is szándékozunk senkit sem megtámadni: ez ellentmondana elveinknek. következetes békeszerető politikánknak. Mindamellett látva más államok háborús készülődéseit, mi természetesen nem kerülhetjük el, hogy ne tegyünk intézkedéseket országunk biztonságának biztosítására. Van hadseregünk, mégpedig véleményünk szerint igen jó hadseregünk, amely minden szükséges technikai felszereléssel el van látva. Ennek ellenére mi nem akartunk és nem akarunk háborút és szent kötelességünknek tartjuk minden erőfeszítésünket arra irányítani, hogy a jelenlegi feszültség helyett a bizalom, a kölcsönös megértés és gyakorlati együttműködés légköre honosodjék meg a nemzetközi kapcsolatokban. Ez lehetővé tenné, hogy az államok a jelenleg fegyverkezésre fordított óriási összegeket a népek javára — lakások, iskolák, gyárak, üzemek, villamoseröművek építésére, a tudomány és kultúra fejlesztésére fordítsák. A béke ügyének nagy győzelme lenne, ha Európában kollektív biztonsági rendszer létesülne, amelyben más államok is résztvennének. Mély meggyőződésünk szerint ez reális dolog: az európai népek békében és barátságban élhetnek, anélkül, hogv félelmet éreznének egymással szemben. Néha azt kell hallanunk, hogy a nemzetközi élet vitás kérdéseinek békés megoldását ezeknek vagy azoknak az országoknak társadalmi és államrendszerében mutatkozó különbözőség akadályozza. De a társadalgni és államrend minden ország népének belügye. Egyes külföldi politikusoknak sokminden nem tetszhet a mi rendszerünkben, ugyanúgy, ahogv esetleg nekünk sem tetszik sokminden őnáluk. A társadalmi és államrend különbözőségének azonban miért kell akadályoznia, hogy a népek békében éljenek. megbecsüléssel legyenek egymás iránt, kölcsönös előnvükre fellesszék kereskedelmi és kulturális kapcsolataikat? F.gyes emberek úgy vélekednek, hogy 8 kapitalizmus jobb. mint a szocializmus. Mi ennek ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve. Ezt a vitát nem lebet eldönteni erőszakkal, háború segítségével. Bizonvítsa be mindegyik a maga helyességét békés gazdasági versenyben! A világon sok megoldatlan vitás kérdés van. Lesznek ilyenek ezután is. Az élet ilyen. Ezeket a kérdéseket azonban türelmesen és lojálisán megvitathatjuk és meg is kell, hogy vitassuk' a kerekasztal mellett annak érdekében, hogy békés megoldást találjunk ezekre 8 problémákra. Azt mondják, hogy még „a rossz béke is jobb a jó ellenségeskedésnél". Viszont, ha mi minden erőnket latbavetjiik és nem rossz, hanem jó békét, igazi békét hozunk létre, akkor az emberek milliói minden országban megkönnyebbülten lélegzenek majd fel. Az emberek megszabadulnak egy új háború veszélyének félelmétől, nyugodtan és biztonságban élhetnek és dolgozhatnak, s ez a nyugalom és biztonság nemcsak a mi nemzedékünknek. hanem a jövő nemzedékeknek is tartós osztályrésze lesz. íme, ezért utazunk mi Genfire. Naiv dolog lenne azt gondolni, hogy ezen az értekezleten megoldhatunk minden bonyolult nemzetközi kérdést. De ha az értekezlet minden résztvevője jóakaratról tesz tanúságot, őszintén törekszik a megegyezésre, akkor kétségtelenül megtalálhatjuk a közös nyelvet, kijelölhetjük azon legfontosabb kérdések eredményes megoldásának reális útjait, amelyeknek megoldásától függ a béke és a népek boldogulása. Kétségtelen, hogy az értekezlet előtt álló nemes célok elérése nagy erőfeszítéseket tesz szükségessé. A szovjet küldöttség kijelenti, hogy a maga részéről kész ezekre az erőfeszítésekre. Reméljük, hogy az értekezlet több résztvevője is ugyanezt fogja tenni. A jó munka szép eredménye A MÁV Felépítményi Vasanyagjavító ÜV dolgozói az első félévi tervet 102.1 százalékra teljesítették. Júniusban minden üzemrészben szép eredmények születtek. A vasöntőknél Takács József művezető irányításával 156 százalékot értek el. Az asztalosműhelyben 121, a kovácsoknál 164, a sorompólakatosoknál 143 százalékos volt a teljesítmény. A vegyes-lakatos csoportban kitűnt a Bartók-brigád, amelynek munkája nagyban hozzájárult üzemünk félévi tervteljesitéséhez. Júniusi átlagteljesítményük 167.88 százalék volt. A brigád dolgozói becsülettel megállták helyüket és valóra váltották fogadalmukat, hogy az áprilisi lemaradást megszüntessék az első félév végére, sőt túlteljesítik az első félévi tervet. Most már minden reményünk megvan arra, hogy a húsz budapesti üzemhez való csatlakozásunkkor tett vállalást is maradéktalanul teljesíteni tudjuk. December 18ra befejezzük éves tervünket. Megállták helyüket a munkában a brigádon kívüli dolgozók is, ha nem is értek el olyan eredményeket, mint a Bartók-brigád. A Bartók-brigád most új eredmények éléréséért indul harcba. Üj felajánlásokkal készülnek augusztus 20 és az ötödik vasutas nap köszöntésére. Szendrei József Jól értékelik az elmúlt félév tapasztalatait a Szegedi Kenderfonógyárban A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói, csatlakozva a 20 budapesti üzem felhívásához, vállalták, hogy forint-értékben augusztus 20-ig 120 ezerrel, november 7-ig 600 ezerrel és december 31-ig 750 ezerrel több értékű árut termelnek, s ezzel éves tervüket december 20-ig befejezik. A vállalás megvalósítása nem könnyű feladat. Az erők felmérésére jó alkalom kínálkozott most az első félév végén. A vállalat vezetői fel is használták ezt. Az üzemben részletesen megtárgyalták az elmúlt félév tapasztalatait. Az üzem elért eredményeinek alapja a dolgozók között folyó verseny. A szakszervezeti vezetőség jelentéséből kitűnik, hogy a felajánlások igen helyesen egyes üzemrészek sajátos, speciális problémáit ölelték fel. Arra összpontosították a figyelmet minden üzemrészben, ami éppen a leggyengébben ment. A gépi gereben osztályon a felajánlások a szálhozam növelését szolgálták, a kártoló osztályon pedig a szalag egyenletességére, a vizes- és szárazfonón a hosszú szálösszeeresztés megakadályozására irányultak — a mennyiségi tervteljesítés mellett. Ez a módszer igen bevált és eredményesnek bizonyult. Hiányosság mutatkozik azonban a vállalások teljesítésében. A megtett felajánlásokat sokan nem teljesítik. Most azt is megvizsgálták, mi ennek az oka. Egyes üzemrészekben még mindig nem kollektív munka a versenyszervezés. A gombolyítóban például csak két bizalmi szervezi a versenyt, a vizesfonóban pedig a műhelytitkár maga igyekszik elvégezni ezt a munkát. Az ilyen versenyszervezés közben nem sok idő jut a vállalások megbeszélésére. A dolgozók ezért nem is érzik magukénak a vállalást és nem küzdenea lelkesen azok valóraváltásáért. A tervteljesítésbein minden dolgozóra egyaránt számítanak. A 100 százalékon alul teljesítők azonban rontják az üzem eredményeit. Vannak ugyan függetlenített munkamódszerátadók, de az üzemrészek élenjáró dolgozóinak is több segítséget kell adniok a 100 százalékon alul teljesítőknek. Igen jó módszer erre, hogy egy-egy sztahanovista védnökséget vállal a közelében dolgozó, gyengébb teljesítményt elérő munkatársa felett. ' Érdemes volna felújítani, széles mozgalommá fejleszteni ezt az üzemben. Jó alkalom erre az augusztus 20 tiszteletére kezdődött verseny. Az üzemben eddig is kiemelkedő eredmények születtek egy-egy ünnep tiszteletére. A műszakok eredményei azonban azt mutatják, a jó versenyszervezésen, a műszakok jó előkészítésén múlik nagyrészben a siker. Bizonyította ezt a DISZ II. kongresszusának tiszteletére indított ifi-műszak. A DISZtitkár iskolán volt, helyettese pedig szabadságra ment. A fiatalok egyedül maradtak, nem volt, aki irányítsa őket és a műszak nem a várt eredménnyel zárult. Ez figyelmeztetés a fiataloknak a hétfőn induló VITműszak jó előkészítésére, most megmutathatják valójában mit tudnak. A munkaversenyen kívül a jó eredmények elérésére erős lendítőkerekek a különböző mozgalmak. A Sztahánov-, Kovai jov-mozgalom él. eleven, segíti az előrehaladást. Az üzem újítói is dolgoznak, sok új ötlettel segítették az elmúlt félévben is a termelékenység növelését, a munka jobb megszervezését. A Deák-mozgalmat azonban még mindig nem eléggé vallják magukénak a dolgozók. A 10 perces mozgalomról beszélnek ugyan, de még mindig akadnak későnjövők. A szárazfonó osztályon most szerveztek egy agitációs brigádot, melynek feladata a Deák-mozgalom fontosságáról meggyőzni a dolgozókat. A szakszervezet vezetősége a jó tapasztalatok alapján elhatározta, hogy a többi üzemrészben is létrehoznak hasonló brigádokat. A dolgozók fokozottabb bevonásával akarják minimumra csökkenteni a késések számát. A félévi munka értékelése sok útmutatást adott az üzem szakszervezetének további munkájához. Az a fontos, hogy az üzem dolgozói is megismerjék a feladatokat, lássák a hibákat, hogy a következő hónapokban eredményesen tudjanak harcolni megszühtetésükért, vállalásuk teljesítéséért.