Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-07 / 158. szám

vCs(ttőrtíSk, 1955. július 1.... DELMHGYAR0RSZB6 A szegedi járás termelési bizottságai a nyári munkák sikeréért SANDORFALVAN Csányi Imre élenjáró dolgozó paraszt irányításával igen kiváló munkát végez a termelési bizottság. A bizottság tagjai egymás között felosztották a község területét és SZÍVÓS felvilágosító munkával segítik a termelési feladatok megoldását. Tartóczki István a növénytermelés vonalán, Süli István az állattenyésztésben. Puskás Mihály a növényápolás terén végez példamutató munkát. Gonda István 2 katasztrális hold gyümölcsöst, Sipos József 80'J négyszögöl szamócát, 2 katasztrális hold gyümölcsöst, Laczi Ferenc 1 katasztrális hold 800 négyszögöl őszi barackot és vegyes gyümölcsöst telepítve példaadással serkenti dolgozó paraszttársait a nagyobb jövedelmezőséget biztosító termelésre. A termelési bizottság legutóbbi ülésén foglalkozott az aratási, hordási és cséplési munkákra való felkészüléssel. A szemveszteségnélküli időben való aratásra, gyors behordásra buzdítják dolgozó paraszttársaikat. A hordási munkák zavartalan végzése érdekében a piacozókkal és állandó fuvarosokkal elbeszélgetnek, hogy ők is a hordással foglalkozzanak majd. A .tűzvédelem megszervezésénél tevékenyen kivették a részüket. A bizottság tagjai foglalkoznak a tarlóhántás és a másod növények kérdésével és a cséplőgéptől 'osztályának hiányos való beadás szorgalmazása- zését mutatja val. Hiányosság azonban, hogy a bizottság részére a járási mezőgazdasági osztály nem sok segítséget ad. Munkájukat inkább Bajzái István agronómus, Önozó József tanácselnök, Martonosi István járási tanácstag és Lajkó József tanácstag segíti elő. SZATYMAZON ugyancsak eredményes munkát fejt ki a termelési bizottság, melyet Rácz János elnök vezet. A bizottság tagjai szintén kiváló nevelő, felvilágosító munkát végeznek és példamutatásukkal serkentik dolgozó társaikat a több termelésre. Például Gera János, aki egyben járási tanácstag, 200 négyszögöl gyümölcsfaiskolát és 400 négyszögöl gyümölcsöst telepített, Kovács István a közelmúltban vette át egy 6 holdas szőlő-gyümölcsös tartalékingatlan kezelését és már is megmutatkozik szakértő munkájának eredménye. Retkes András őszibarackosát szakértelemmel műveli. az Bordány, Balástya és Dóc községekben a termelési bizottság ez évben még nem ülésezett, bár az osztály felhívást kapott a bizottságok munkájának megjavítására, ellenőrzésére felsőbb szerveitől. Magyar épílőmüvészküldöttség utazott Hágába Major Máté Kossuth-díjas elíenó'r- j építőművész, a Magyar Epíis, hogy tőművészek Szövetsége elnöke és Benjámin Károly építőművész, a Budapesti Városépítési Tervező Iroda igazgatója a Nemzetközi Építész Szövetség Hágában tartandó ezévi közgyűlésére és kongresszusára — amelyen csaknem ötven ország 1 építészei vesznek részt Tokody Béla Hágába utazott. tűzvédelem jó megszervezésével biztosilsuk gabonatermésünk veszteség nélküli betakarítását DESZKEN is kielégítően dolgozik a termelési bizottság. Hiányosság azonban, hogy a felsőbb tanácsi szervektől nem sok segítséget kapnak a termelési bizottságok. így nem tudnak valamennyien megfelelő _ munkát kifejteni. A Szegedi vetésének' 'Járási Tanács mezőgazdasági Magyar—japán szótárt készítenek Japánban ' Imaoka Gyu-Icsiro japán egyetemi tanár — aki 1920tól 1930-ig Magyarországon élt és aktívan részt vett az irodalmi életben — Japánba hazatérve magyar irodalmi művek fordításához kezdett. Lefordította többi közt Petőfi *János vitéz«-ét; Imaoka professzor magyar jrdalmi antológiát is készílett, amely 1936-ig mutatja be irodalmi életünket. A Kultúrkapcsolatok Intézete néhány hónappal ezelőtt elküldte Imaoka Gyu-Icsironak a régi és az új magyar irodalom több kimagasló alkotását, az utóbbi néhány évben megjelent fontosabb műveket és képzőművészeti kiadványokat. A japán professzor most levelében közölte, hogy a küldött anyag felhasználásával előadásokat tart a mai Magyarország kulturális és irdalmi életéről. Különösen a „János vitéz"-zel kapcsolatos képanyagnak örültek nagyon Japánban, mert már másfél év óta próbálkoznak belőle balettet feldolgozni. 1944 óta magyar-japán szótár készítésén dolgozom — írja Imaoka professzor. — Az összegyűjtött címszavak száma meghaladja a hetvenezret: Üj gabonatermésünk veszteség nélküli betakarítása amellett, hogy a szövetkezeti tagok, egyéni gazdák sajátos egyéni érdeke, messzemenően állami érdek is. Minden mázsa gabona népi államunkat, munkás-paraszt szövetségünket erősíti. A veszteségnélküli aratáshoz, csépléshez okvetlen hozzátartozik az is, hogy jól megszervezzük a tűzvédelmet. Ahol még nem történt volna ez meg, jól meg kell szervezni a tűzfigyelő szolgálatot. A megye és a szegedi járás homokosabb területein már mintegy másfél hét óta aratnak. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok helyen a termelőszövetkezetek és a községi tanácsok is megfeledkeztek a tűzrendészet és a tűzfigyelő szolgálat megszervezéséről. Pedig ez a tsz-elnökök és a tanácsok végrehajtó bizottságainak halaszthatatlan kötelessége. Mi a tűzfigyelő szolgálat kötelessége? Először is a szolgálat átvételekor a tűzoltó eszközöket helyezze jó és tiszta állapotba. Ismerje azoknak kezelési módját. Gyakoroljon felügyeletet a szövetkezet területén vagy a községben szolgálatot teljesítő előfogatra. Szolgálati helyét semmi körülmények között sem hagyhatja el addig, amíg leváltója vagy helyettese meg nem érkezett. Esetleges tűzveszélyt azonnal jelentse. intézkedjék a veszély elhárításáról. A vasútvonalak mentén gyakran keletkezik gabonatűz az elhaladó mozdonyok szikrájától. A figyelő feladata az is, hogy a figyelési körzetében állandóan szemmel tartsa a vasúti forgalmat, nehogy a kipattanó szikrák tüzet okozzanak a learatott vagy talponálló gabonatábláinkban. Fontos dolog az is. hogy a learatott gabonakereszteket a vasúttól legalább 600 méter távolságra rakjuk és az aratás után nyomban végezzük el a tarlóhántást. Igen gyakran keletkezik tűz gyermekjátékból is. Otthonainkban ne tartsuk könnyen hozzáférhető helyen a gyufát és gyújtó szerszámainkat. A szabadon hagyott gyufa gyakran gyujtogatásra, dohányzásra csábítja a gyerekeket. Elrejtőznek a felnőttek szeme elől búzakeresztek, asztagok, szalmakazlak tövébe s azokat könnyen felgyújthatják. A statisztika azt mutatja, hogy a legtöbb tűzeset gondatlanságból és a nem megengedett helyen való dohányzásból származik. Ezért közös szérűskertjeinkben vagy szövetkezeti szérűnkön mindenütt jelöljük ki a dohányzóhelyeket, jelöljük meg táblákkal és csak ott dohányozzunk. A gondatlanul eldobott égő gyufa, cigarettavég egész évi fáradságos munkánk gyümölcsét pusztíthatja el. Nagy Győző tűzoltó-parancsnok — Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás erdészeti bemutató területén már elültették a csemetéket. Az Országos Erdészeti Főigazgatóságon dolgozó fiatal erdőmérnökök, a DISZ-szervezet kezdeményezésére elhatározták: a kiállítás ideje alatt állandó szolgálatot tartanak, hogy a látogatókkal szakszerűen megismertethessék a látottakat. Hová tévelyedett Ábrahám Fúrós Imre? Szégyen, nagyon nagy szégyen, amikor egy dolgos falusi parasztember eladja lelkiismeretét, osztályhüségét és az ellenség szócsövének dicstelen szerepét vállalja magára. De a szégyen még hagyján. Rút bűnné alacsonyodik, amikor egyetlen dolgozó paraszt brutális rágalommal illeti a többieket, akik már esetleg messzebb látnak előre őnála, és becsülettel, híven követik a párt jó és igaz rélkitüzéseit. Kiről van szó? Ábrahám Fúrós Imre mihályteleki dolgozó parasztról, aki Lobár Péter és felesége, valamint Börcsök Antal első típusú csoporttagok előtt csúnya szavakkal gyalázta a termelőszövetkezeti mozgalmat és a szövetkezeti embereket. Olyan szavakat használt, hogy csak a parasztok élhetetlenjei, meg a naplopók lépnek be a tsz-ekbe. Lobár Péterék, Börcsök Antalék és a többi sokezer tisztességes paraszt, akik már a szövetkezeti útra térve csalás és huncutság nélkül, könnyebb munkával boldogulnak sokkal jobban, mint régen, mélységesen elitélik Ábrahám F. Imre felelőtlen kijelentéseit. Jogosan látják benne azt az embertípust, aki elvi meggyőződés nélkül képes élni és bármikor eladni magát megölő ellenségének, a kuláknak is. Mert nem igaz, ezerszer nem igaz, hogy azok a rágalmak. amelyek az ő ajkáról hangzottak el, azok az ő nézetei lettek volna, különösen olyan sértőn megfogalmazva. Azok adták a szájába, akik a múltban állami támogatással zsákmányolták ki a mihályteleki nincsteleneket és most látják, hogy a termelőszövetkezetek térhódításával erre nem lesz többé lehetőségük. A kulákok. a falusi népnek ezek az alattomos ellenségei hálózták be Ábrahám F. Imrét. De ez csak némileg csökkenti az ő felelősségét. Most. amikor a párt minden dolgozó paraszt segítségét kéri a kulákok leleplezéséhez, ugyanaknr pedig minden lehetőséget megad ahhoz, hogy a kis- és középparasztok meggyőződjenek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás felsőbbrendűségéről — Ábrahámnak nem lett volna szabad ennyire megsérteni becsületükben osztályának tagjait. Mindebből az a komoly tanulság — és a dolgozó parasztok is azt kérik —, hogy a pártszervezetek erősítsék, javítsák meg a népnevelő-munkát. Sokkal többet kell a dolgozó parasztokkal személyesen beszélgetni a párt politikájáról, az osztályellenség módszereiről, hogy megismerjék és ne tévelyedjenek el olyan messzire, mint Ábrahám Fúrós Imre. Mindent el kell követni, hogy a dolgozó parasztok közelébe ne férkőzhessenek a kulákok. Kuczka Péter: JÓNAPOT A GANGESZ 'A dombtetöen ősrégi templom romjai magaslottak; lábánál 18—20 négyzetméternyi kövekkel körülrakott földdarabkán parasztember járkált, szürke bőrtömlővel a kezében és gondosan öntözgette földjét. Amikor Rao odament hozzá, a férfi először kezei akart neki csókolni, majd a földre vetette magát és Rao lábanyomát csókolgatva, kétségbeesetten így kiáltott: — Uram, nagytiszteletű, uram! Nem igaz, nem a kútból loptam a vizet. A csatornából hoztam. Rao összeráncolt homlokkal, szomorú arckifejezéssel magyarázta: — Ez az ember nyilván azt hiszi, hogy az itteni földbirtokos szolgája vagyok. A paraszt kétségbeesetten suttogta. — Nem hazudok, kérdezzék meg a feleségemet. Nem hazudok. — Odarohant a görnyedthátú asszonyhoz, aki két, nedves fűvel telt kosarat hozott felénk a mezőn. — Mondd meg az úrnak, honnan vetted a vizet. 'Az asszony arca eltorzult a félelemtől. — Semmi közöm hozzá, honnan veszitek a vizet— mondta haragosan Rao. De a paraszt nem hitt neki. — Mondd meg, hogy honnan vetted a vizet! •— kiabált az asszonyra. — Mondd meg rögtön! Az asszony elszürkült ajka meg-megmozdult, 'de hang nem jött ki a torkán. A paraszt kikapott egy marék nedves füvet a kosárból és felénk nyújtotta: — Szagolják meg! Ilyen szaga van a kútviznek? Nem is tudunk mivel vizet venni a kútból. Kezében a nedves fűcsomóval, magánkívül mondogatta: — Egészen kevés víz van csak rajta. — Összeszorítdtia a markában lévő fűcsomót és még egyszer fájdalmasan felsóhajtott: — Egészen kevés víz... Miután meggyőződött róla, hogy nem a földbirtokos küldött bennünket, nyugodtan elbeszélgetett velünk: — Kitűnő termésre számítok. — Kihúzta magát és büszkén hozzátette: — Halott volt itt a föld és kemény, mint a kő. Nézzék meg, hogy megműveltem. — Gyengéd óvatossággal marék földet vett a kezébe és odanyújtotta Raonak. PÁRTJÁN .földbirtokostól Rao Miután elbúcsúztunk a komoran így szólt: — Nem akarom serri lekicsinyelni, sem túlozni azokat a nehézségeket, amelyekkel az agrárreformok végrehajtása jár. A reakciósok fenn akarják tartani a feudális rendet. Mi, az új India fiai, hiszünk erőnkben; győznünk kell. Az angolok uralmuk idején mindent elkövettek, hogy gátolják a termelő erők fejlődését. Megtartották a feudalizmust, megfojtották a kisipari termelést. A szegény indiaiak tízmillióit pusztították el az éhínség segítségével, s ugyanakkor megvesztegették az uralkodó osztályokat. Jónéhány gazdag és nemes ma is rabszolgasorban tartja a parasztjait. « Újból visszatértünk a pompás műútra. A csatorna fölött délibáb reszketett. Elgyötört emberek vizet mertek és elvitték a fejükre helyezett anyagkorsókban. Hány ilyen korsóra van szükség, hogy egyetlen acre földet megöntözzenek? A Gangesz egyik mellékfolyójának partján tutajt láttunk. 'A tutaj kúszónövényekkel összekötött vízinövény-csomókból készült. Tetejét kis parcellákra osztott földréteg fedte. Az úszó rizstáblák tulajdonosa odajött hozzánk és hindu módra üdvözölt bennünket. Hoszszú, fekete haja a vállára hullott. Vízigesztenye megőrölt magjaiból és vízililiom-gyökérből készült lepénnyel kínált meg bennünket. A sajtolt fürészpornak lehet ilyen íze. Nyilván látszott rajtunk, hogy nem szoktuk meg a fából készült ételeket. A paraszt elmosolyodott és mellére ütve így szólt: — Ezt a testet elgyötörte az öregség, megkínozták a betegségek, csapások és szenvedések. Ezt a testet lelkemnek örömmel kellene elhagynia. De nem akarom, hogy elhagyja! Hallottam, hogy földet adnak a parasztoknak. Azért jöttem a Gangeszhez, hogy szent partján haljak meg. De most nem akarok meghalni. Tutajt építettem, behintettem földdel és ebben a földben rizst termesztek, hogy legyen mivel vetnem, amikor az ígért földel megkapom. Vörös volt az alkonyi ég; a láthatáron váratNagyon jő verskötet! — Ha végigolvassa az ember, önkéntelenül is csak ezt tudja mondani. „Kalapácsot fog s kardot fog la térti. Én nem tudok szót semmi mást, csak olyat, mely az életet df[csérl s nem siratja az elmúlást'.. Ezt írja Kuczka Péter »Kardot fog- című versének utolsó szakaszában, és valóban: az egész kötet az élet dicséretéről szól. De ez a dicséret nem glóriás, és nem frázisszerű. Az élet dicsérete, amelyben az öröm és szépség mellett megtalálhatók a gondok, a bánatok is. Akik figyelemmel kísérték Kuczka Péter fejlődését az hold. Csaknem olyan fényes lanul felbukkant a volt, mint a nap. — Szeretnék megmutatni egy falut. Csak húsz percnyire van innen — javasolta Rao. Holdfényben utaztunk a síkságon. A náddal benőtt szakadékokból sakálok elnyújtott üvöltése hallatszott. Száraz folyómeder terült el előttünk, a holdfényben csaknem fehérnek látszó, simára csiszolt kövekkel. Olyanok voltak, mint valami rég elpusztult, gigantikus állat csontjai. A parasztok a kövekből töltést építettek a kiszáradt folyómedren keresztül. Az asszonyok fejükön hordták a köveket, mint a vizeskorsókai. A férfiak, meggörnyedve az erőfeszítéstől, nagy kosarakban húzták óda a köveket. 'A legnagyobb kőóriásokat bambuszpóznákra kötötték és úgy vitték a töltéshez. A töltés tetején férfi ült, térde között felfordított anyagkorsóhoz hasonló dobbal; hosszú, kemény újjával egyenletesen dobolt és száraz, sötét arcát az ég felé emelve énekelt: Vizet gyűjtünk a medencébe, Nem könnyünkkel áztatjuk többé a földet. összegyültünk, hogy összefogjunk a munkában, Különböző kasztok emberei Egy medencébe gyűjtik a vizet. Rao büszke mosollyal, ünnepélyesen kijelentette: — A parasztok összegyűltek és elhatározták, hogy víztárolót építenek. Nappal a földjükön dolgoznak, éjszaka pedig a töltésen. — A saját földjükön építenek víztárolót? — Ez még tisztázatlan kérdés. A földreformtörvény értelmében az itteni földbirtokosnak 30 acre földet kellene meghagyni, ö azonban névleg rokonai között osztotta szét a birtokát és jogilag most azoké a föld. A hold réztányérja fényesen ragyogott az égen. Újból a csatorna mentén haladtunk, amelyben a Gangesz vize folyt. A csatorna ket oldalán a gigantikus trópusi erdő terült el. Micsoda hatalmas erők rejlenek ebben a földben! Milyen bőséggel ajándékozhatja meg az emberi! VAGY1M KOSZERNYIKOV. 1 utolsó években, akik olvasták az irodalmi folyóiratokban megjelenő verseit, sejthették, hogy a költő legközelebbi kötete esemény lesz. És a ».Jónapot- valóraváltja a hozzáfűzött reményeket: nem csak Kuczkának legjobb kötete hanem mai költészetünk valóban nagy eredménye is — ha bizonyos verseihez fenntartásokat kell is fűzni. Maga a kötet hat részre tagolódik: »Versek időrendben-, *Mese a fekete varázslóról-«, -Budapest-, >»Mindenkinek! Mindenkinek(részletek), *Nyírségi napló-, »Fekete tenger-. Mai életünk kérdései: győzelmekés nehézségek és a múltra való emlékezés egyaránt megtalálható a szokatlanul friss, egyénihangú és éppen ezért magukkalragadó költeményekben. Kuczka Péter teljesen azonosul a néppel, és tud is azonosulni vele — kötete ezt mutatja, és ez a kötet erejének forrása is. — A Szegedi Textilművekben a VIT-bélyegek eladásában a fiatalok versenyeznek. Eddig a műszakok között a Beloiannisz-műszak az első, az alapszervezetek közül pedig az l-es DlSZ-alapszervezet. . — A MOSZKVA közelében lévő pusk'inói növénytermesztési kísérleti intézet telepein több mint száz kukoricafajiát termesztenek. Ezek eredeti hazája — mint például Mexikó, Kolumbia, Guatemala és Equador — a tengeren túlon van, más fajták a Szovjetunió déli részén honosak. Ezeket a fajtákat a Szovjetunió északnyugati vidékein akarják meghonosítani. A déli" területekről hozott szovjet kukoricafajták jarovizálás után 6.5 fok hideget is kibírnak. — A TÁVOL-KELETEN, a Kamcsatka-folyó völgyében sok a mocsaras, tundrás terület. 1955-ben 3000 hektár tundrát csapolnak le és vesznek művelés alá. Az első lecsapolóárkok már el is készültek. Az ezen a területen 1953 óta végzett gabona- és zöldségtermesztési kísérletek nagyszerű eredménnyel jártak, . ,