Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-06 / 157. szám

Szerda, 1955. július S. 3 DELM1IGYAR0RSZIIG Pártélet Teremtsünk rendet a párttagnyilvántartásban A Központi Vezetőség 1952. decemberi határozata kimondja: „Minden párttag, tagjelölt, aki munkahelyet, vagy lakóhelyet változtat, köteles előzetesen bejelenteni távozását alapszervezete vezetőségének, titkárának és kérni új alapszervezetéhez való szabályos átigazolását". Továbbá: „A párttag, vagy tagjelölt köteles új munkahelyén, vagy lakóhelyén az ódaérkezéstől számított 5 napon belül jelentkezni az új alapszervezet vezetőségé nél, titkáránál tagnyilvántar tásbavétel céljából". Ezt az utóbbi egy-két 'év alatt számos párttag nem tartja magára nézve kötelezőnek. Szeged különböző munkahelyeiről a túlzott méretű munkaerővándorlás a párttagok nagyméretű fluktuációját is előidézte az egyik pártszervezettől a másikba. Az utóbbi három hónap alatt 791 párttag változtatta meg munkahelyét — több esetben indokolatlanul és önkényesen —. Nem gondoltak arra, hegy ezzel maguknak, családjuknak, munkatársaiknak, de az államnak is súlyos károkat okoznak, mert az új munkahelyeken a munkafolyamat alapos megismeréséig nem tudnak teljes értékű munkát végezni, s így kevesebbet termelnek, kevesebb keresethez jutnak. A párttagoknak nagyobb felelősséget kell éresniök családjuk, munkatársaik anyagi jólétének elősegítéséért. Ezentúl üzemük munkájának eredményessé tételéért, a tervteljesítés, az önköltségcsökkentés teljesítéséért. A túlzott méretű munkahelyváltozás akadályozza ezek megvalósítását. Pártszervezeteink minden esetben foglalkozzanak munkahelyről távozni szándékozó párttagokkal. A pártcsoportok nevelőmunkája a párttagok felelősségérzetének növelésére, a példamutatás foko zására irányuljon. A pártcsoportok tűzzék napirendre a munkahelyét változtatni akaró párttag ügyét és a pártbizalmi a csoport tagjai győzzék meg ezeket a párttagokat cselekedetük helytelenségéről. Ha szükséges, a párttaggyűlés is foglalkozzon a munkahelyét változtatni akaró párttag ügyével. A párttal szembeni felelősségérzet hiányát mutatja azoknak a párttagoknak a magatartása, aldk munkahelyükről való távozáskor a pártszervezetből nem jelentkeznek kl, hónapokon keresztül nem járnak el taggyűlésre. nem végeznek pártmunkát, nem fizetik tagsági díjukat. Az Űjszegedi Kendergyár üzemrész pártszervezetétől Ferenczl Józsefné 9 hónapja, Vida károlyné 5 hónapja. Boros Mihály 7 hónapja, Váradi Károlyné 5 hónapja, de kívülük 6 párttag hagyta ott munkahelyét 6—8 hónappal ezelőtt, s nem jelentkezett át új munkahelye. vagy lakóhelye pártszervezetéhez. Nem egyedülálló jelenség a párttagok részéről ez a párttal szembeni nagyfokú hanyagság. A Ládagyárban 8, a Ruhagyárban 3, a Textilművekben 3, a Konzervgyárban 4, a Szalámigyárban 7, a Csongrádmegyei. Építőipari Vállalat 1. sz. kirendeltségénél 8 párttag hagyta ott pártszervezetét kijelentkezés nélkül. Ennek egyik oka, hogy a pártszervezetek vezetősége, a személyzet), vagy a munkaügyi osztály nem világosította fel a vándorló párttagokat a Szervezeti Szabályzat által is előírt kötelességekről. Komoly hiányosságként vetődik fel az is, hogy a munkahelyekről távozók kijelentkezésali után nem , jelentkeznek új pártszervezetükben Kb. 100—110 olyan párttag van Szegeden, akik több hónapja eltávoztak munkahelyükről és nem jelentkeztek nyilvántartásba vétel végett. Ezekkel az eMáísakkal beszélgetve azt tapasztaljuk, hogy néhányat a sértődöttség tart tidxa a párttól, de a többségét a hanyagság, a párttal szembeni közömbösség. Jó néhány elvtárs, mint Papp Mihály, Pósa Jánosné, Varga Józsefné, Zakar Rozália, Harmat Sándorné a pártszervezetek többszöri beszélgetésére, felszólítására sem voltak hajlandók új lakóhelyük pártszervezeténél bejelentkezni. Pártszervezeteink, pártcsoportjaink nevelő, embert formáló munkájának gyengeségét bizonyítja ez a jelenség. Van, aki azt gondolja, hogy addig érdemes csak párttagnak lenni, míg valamelyik munkahelyen dolgozik. Amikor viszont háztartásában végzi tovább a munkáját, vagy olyan helyen, ahol nincs pártszervezet, úgy érzi, hogy neki nincs szüksége tovább a pártra. A nyugdíjba ment dolgozók közül sokan a pártból való törlésüket kérik, vagy volt munkahelyük pártszervezetétől nem jelentik magukat lakóhelyük pártszervezetéhez. Pedig mind a nyugdíjba ment idősebb dolgozók, mind a fiatal, háztartásban, vagy egyéb munkaterületen dolgozók a kerületi pártszervezetekben is eredményes pártmunkát tudnának végezni. Pártszervezeteinknek egyik fontos feladata, hogy rendet teremtsenek a párttag nyilvántartás területén. Fel kell keresni a pártszervezetüktől eltávozott, de ki nem jelentkezett párttagokat és átjelentkeaésüket rendenni kell az új munkahelyük, vagy lakóhelyük pártszervezetéhez. A következő időben pártszervezetek fokozottabban támaszkodjanak a személyzeti, vagy munkaügyi osztály segítségére, s ezeknek az osztályoknak dolgozói a politikai felvilágosító munkán keresztül segítsék elő, hogy a munkahelyet változtatók távozásakor pártszervezetüktől is kijelentkezzenek. Pártszervezeteink indítsanak pártfegyelmi eljárást azok ollen, akik átjelentkezés nélkül távoznak pártszervezetük területéről, vagy 5 napon túl jelentkeztek be új pártszervezetüknél. Az utóbbi egykét hónap alatt 15 párttag fegyelmi ügyét tárgyalták meg a párttaggyűléseken és különböző fokú pártbüntetésbe részesítették őket az átjelentkezésről szóló párthatározat betartásának elhanyagolásáért. Ezek közül a párttagok közül többen elismerték a párttal szembeni hanyagságukat és ígéretet tettek hibáik kijavítására. Azokat, akik ideiglenesen távoznak egy hónapnál hoszszaibb, 6 hónapig terjedő időre pártszervezetüktől, ideiglenes átjelentkezési lappal kell ellátni s ezeknek a párttagoknak új pártszervezetüknél kell jelentkezni ideiglenes nyilvántartásba vétel céljából. Űj pártszervezetüknél fizetik tagdíjukat, ott végeznek pártmunkát, ott vesznek részt taggyűlésen stb. Amikor a párttag visszatér állandó tartózkodási helyére, köteles a pártvezetőségnél kijelentkezni. Illetve bejelen tkezmi. Pártszervezeteink titkárai számoljanak be minden hőnapban a taggyűléseken a párttagság létszámának alakulásáról, az eltávozott és érkezett párttagokról, tagjelöltekről, a tag- és tagjelöltfelvételről, pártbüntetésről, kizárásról, ami az alapszervezet területén történt. Minden hónap 5-ig a pártszervezetnél történt változásról változásjelentést kell adni (még akkor is, ha nincs a pártszervezetnél változás) a párt-végrehajtóbizottság nyilvántartási osztályára. Pártszervezeteink vezetőségei tanulmányozzák a Központi Vezetőség 1952 decemberi határozatát a párttagság átjelentkezéséről (megjelent az 1952 decemberi Pártépftés-ben) és a párttagság között végzett nevelőmunká-' val szüntessék meg az e téren lévő hibákat. Jt í Eperjes! Júlia PTO vezetője Zavartalan a tüzelő és építőanyagellátás Már az elmúlt esztendőben is zavartalan volt a tüzelőellátás s ma már kezdjük megszokni azt, hogy válogathatunk a különböző fajtájú szenekben. A szegedi dolgozók életszínvonalának emelkedésében is jelentős változást hozott tehát ez a tény, hogy bárki már Jóelőre beszerezheti magának a szükséges téli tüzelőt. Ott van például az olcsó borsodi barna, amely konyhai tüzelésre is alkalmas, hamuvá ég el. Szovjet gépek segítségével már a palától tisztított állapotban kapható a közkedvelt délnógrádi dió, amely ugyancsak olcsó és jóminőségű szén. Egyre közkedveltebbé válik a magas kalóriaértékű pécsi iszap, amely minden samottos kályhában kitűnően ég és mázsáia alig több 20 forlntn^. Kapható a pécsi és a nagymányoki brikett különböző minőségben, a tatai, a pécsi, a dorogi dióból ís érkezik Szegedre szállítmány. Az igényekkel együtt tehát növekszik az ellátás is. Akiknek kokszos kályhájuk van, azok igazolásra kitűnő minőségű külföldi kokszokat vásárolhatnak. A szenekhez egyelőre még húsz százalék fát adnak, amely takarékoskodva, a TÜKER alágyújtós segitségével, helyes tüzeléssel elegendő. A fafűtéses kályhákhoz pedig ugyancsak megfelelő igazolás mellett ez év december 31-ig 15 mázsa s a következő év első felében ugyancsak 15 mázsa tüzelőfát ad a TÜZÉP. A SZOT 400 forintos tüzelő utalványai is jelentős segítséget adtak a dolgozó családoknak. Hathónapos részletre házhozszállítják az utalvány értékének megfelelően bármilyen minőségű szenet és fát. A részletfizetési akció összeg-keretét a SZOT nemrégen országos viszonylatban másfélmillió forinttal felemelte: még többen tudnak most hozzájutni a kedvezményes tüzelőellátáshoz. Mindazok, akiknek tüzelőutalványuk van. időben, inkább előre adják le. hogy ősszel ne következzen be torlódás. Ez az előrelátó gondoskodás természetesen minden szegedinek érdeke. Egyre több szó esik mostanában városunkban az építőanyag ellátásról Népgazdaságunk érdekei feltétlenül megkívánják, hogy a tégla, cserép, fenyő fűrészáru ellenében — amelyeket elsősorban a parasztság vásárol építkezéseihez — szemesterményt adjanak a lakosság ellátására. Azonban az építési engedéllyel bíró, fizetésből élő dolgozók rendelkezésére áll a tégla, a cserép és a fenyő fűrészáru ellátmány 34 százaléka. Jelentősen megkönnyíti az építőanyagellátást az előregyártott betonelemek, betcxnpallók, amelyek olcsók, vásár1 ássuk korlátlan és vályogépülethez ls alkalmasak. Városunk tüzelő- és építőanyagellátása tehát fokozatosan egyre bővül, új életünk igényeinek növekedésévol egyidejűleg. Megjutalmazták a fémgyűjtésben kitűnt úttörőket Hétfőn délutánra a Kálvária téri Belváros I. pártszervezet helyiségébe jutalomkiosztásra hívta egybe a MÉH a vasgyűjtésben kitűnt szegedi úttörőket. Százkilenc úttörő között osztottak szét 11.364 forint értékű takarékbetétkönyvet. A vidám ünnepélyre sok szülő is elkísérte a gyermekét. A MÉH jutalmazási rendszere ötletes és igazságos. Negyedévenkint értékelik a gyűjtést. Közben a leadott hulladékért a pajtások nemcsak pénzt kapnak, hanem pontokat is. Aki a kiszabott idő végére 100 pontot szerez, jutalmat, kap. A hétfői ünnepségen minden 100 pont után 40 forintot kaptak a gyerekek. Sokan nagy öszszeghez jutottak, így: a Gutenberg utcai iskolából Márki Margit. Szeged legjobb fémgyűjtője 728 forintot, Nagy Margit 440 forintot. Dora Ilona 300 forintot, Száraz Antal a béketelepi Iskolából 408 forintot, Szilágyi Matild a Dugonics utcai iskolából 476 forintot kapott. Ezek a legkiemelkedőbb eredmények, de nem volt kevés a 750 forint körüli jutalom sem. Az iskolások versenyébe — mert verseny volt most a vasgyűltésben a Gutenberg utcai iskola kezdeményezésére — egv kis óvodás, Császár Piroska ts bekapcsolódott. (5 Szeged legkisebb fémgyűitője. A nevét sem tudta még aláírni, az asztalt sem érte fel a dfikiosztásrál, de 148 nont jóért mégis 56 forint jutalmat kapott. Alvós hajasbabát szeretne venni érte. A szegedi iskolások április 15. és június 15. között öszszesen 136 870 kilogramm fémet gyűjtöttek. Ebből a legtöbbet a Gutenberg utcai iskola gyűjtötte: 26.826 kilogrammot. A Madách utcai iskola 12.767 kilogrammot, a Földműves utcai 8992 kilogrammot gyűjtött Ezek az iskolák külön iutalmat. illetve elismerő oklevele^ kaptak. Jutalmat kapott a fémgyűjtés terén végzett lelkes szervező munkájáért Kovács Emma tanárnő, a Gutenberg utcai iskola nevelője, A szegedi fiatalok szorgalmas munkával ezen a tavaszon annyi vasat gyűjtöttek az országnak, amennyiből több mint tíz traktort állíthatunk elő. Megyei értelmiségi aktive-értekezlet lesz Hódmezővásárhelyen Az MDP Csongrádmegyei Végrehajtóbizottsága csütörtökön délelőtt 9 órakor Hódmezővásárhelyen, a Pártoktatók Házában (Zrínyi utca) megyei kommunista értelmiségi aktíva-értekezletet tart. Az aktíva-értekezlet tárgya: Az értelmiség szerepe a népi, nemzeti egység kialakításában és a szocializmus építésében. Előadó: Varga Kovács János. A megyei aktíva-értekezleten felszólal Mód Aladár elvtárs, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat országos főtitkára. A kommunista értelmiségi aktíva-ülés iránt megyeszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. Szomba'on az Ajszegedi kuPArotthonban megismétlik a „Bújócska" előadását Két héttel ezetőtt adtunk hírt arról, hogy az év elején alakult űjszegedi színjátszó csoport a November 7. Kultúrotthonban óriási sikerrel mutatta be Csizmarek Mátyás „Bújócska" című háromfelvonásos vígjátékát. A kitűnő művészeti együttes az elmúlt hetekben további javító próbákat tartott és közkívánatra szombaton este 8 órakor az űjszegedi kultúrotthonban — ahol elővételben egész nap lehet jegyet váltani — ismét bemutatják a Bújócskát. A GANGESZ PÁRTJÁN Indiában a víz az élet. Ahol nincs víz, a puszta rekkenő hősége megöl minden éleíet. Az indiai nép szentnek tartja folyóit; legnagyobb tiszteletben áll a Gangesz, amely sokmillió acre föld termékenységét hordozza hullámaiban. „A Gangesz vize mint gyémánt nyakék hull alá a Himalája csúcsairól, mint nyakék, amelynek fonala elszakadt az égi ma gasságok ban.,f Nemcsak ez a gyönyörű, régi indiai költemény zeng a Gangeszről. Himnuszokat írnak hozzá a mai hindu költők is. Gk azonban nem mint félelmetes és jószívű istennőt magasztalják a nagy folyót, hanem mint életadó erőt, amelynek a nép kezében a jólét forrásává kell válnia. Nincs még messze az idő, amikor az angolok — miután rabszolgamunka segítségével csatornákat és víztárolókat építettek — kereskedtek a vízzel. Az indiai vizet eladták az indiai népnek. Ha nem tudtak megegyezni az árakban, elzárták a zsilipeket és halálthozó szárazság áradt szét a mezőkön. India a legősibb öntözőrendszerek hazája. Az angolok uralma idején a régi öntözőrendszerek rombadőltek. Az angolok azonban nem akarták helyreállítani a vízellátó-rendszereket, amelyektől sokmillió paraszt élete függ,. Uttar-Prades államban végigmentünk egy bővizű és mély csatorna mentén. India kormánya ezt nemrégiben hozta helyre nagy építőmunka árán. A csatornán keresztül a Gangesz vize folyt. A Himalája jégmezőin megszületett folyóvíz áttetsző volt s az ég kék lángját tükrözte vissza. Nagy halak szinte álltak a vízben az ár ellenében, lassan legyezgetve széles uszonyaikat, A csatorna két oldalán zöld trópusi erdő húzódik, amelyben — mint utitársunlc, Romes Rao elmondta — még ma is vannak vadelefántok. Romes Rao részt vett az angol gyarmatosítók ellen vívott szabadságharcban. Kilenc évet ült börtönben, ebből négyet földalatti cellában, amelybe soha nem hatolt be a napfény, s ahol az ott elpusztult foglyokat a cella földjébe temették, minthogy az. angol börtönőrök nem akarták elvinni a holttesteket. Rao most abban a szervezetben dolgozik, amelyet a kormány a parasztok agronómiai megsegítése céljából hozott létre. Az aszfaltozott országút mentén gigantikus ősfák állnak. Óriási törzsük össze-vissza csavarodott, mintha forgószél formálta volna. Az ágakon, mint szőrös gyümölcsök, nagy, szürke majmok ülnek. Letérünk az országútról egy agyagos és poros bekötőútra. Minél távolabb jutottunk a csatornától, annál ritkásabbá vált az erdő. Hamarosan sztyeppére értünk, amely sárga volt és lapos, alig észrevehető kis kiemelkedésekkel. Ezek a kis kiemelkedések parasztok viskói voltak. Négy paraszt bőrtömlővel vizet merített egy szűktorkú, mély kútból. Páhnarostból font, vastag, barna kötéllel húzták fel a tömlőt a felszínre. A parasztokon csak kis kötényke volt. Sovány, inas emberek voltak, ránk se néztek, amikor feléjük közeledtünk. Szomorúan és némán néztük kényszer^ munkának beillő nehéz munkájukat. Hiszen egészen közel, ott hömpölygött a csatornában a Gangesz vize; kis mellékága elég lett volna ahhoz, hogy a száraz és kemény föld bőven termővé legyen... A legöregebb paraszt, akinek vállain szürkés bütyköket láttunk, komor arccal és rekedtesen így szólt: —• Inni óhajtanak a gentlemanek? De nekünk csak ilyen csészénk van — mondta és megmutatta fekete, kérges tenyerét. — Meglátogathatják zamindárunkat (ez a nagybirtokos neve Indiában), az borral is megkínálja önöket. Nagyon szereti a tengerentúli vendégeket. A paraszt száraz füvet markolt fel a földről, cigarettát sodort belőle, rágyújtott és behunyta a szemét a csípős, bűzös füsttől. Cigarettával kínáltuk, de méltóságteljes kézmozdulattal visszautasította a feléje nyújtott csomagot. — Émelyeg a gyomrom az angol dohánytól mondta, _ De ez nem angol dohány, hanem szovjet! Az öreg felhúzta sűrű, fekete szemöldökét és fürkészően a szemünkbe nézve, izgatottan kérdezte: — Azt akarja mondani, hogy abból az országból jött? Néhány perc múlva már körben ültünk az indiai parasztokkal. A kör közepén fatál Alit, savanyított zöldséggel és rizzsel Az agyagkorsóból rózsaszirmoktól illatos vizet ittunk. Az öreg paraszt cigarettát nyújtott felénk és jókedvűen igy szólt: — Gyújtsanak rá. Igazi dohányt tettem bele. — Fejével utitársunk, Romes Rao felé intve, hozzátette: — Ismerem őt, derék ember, harcolt az angolok ellen. De szeretném megkérdezni tőle. amit most egész népünk kérdez: élhet-e a paraszt föld és víz nélkül, vagy sem? — De hiszen ti már kaptatok földet? — puhatolózott Rao. — Két acre (1 acre = 0.4 hektár). Családomnak meg 27 tagja van. A kormánynak anynyit kell fizetem a földért, amennyit nyolc év alatt fizettem volna a földbirtokosnak. Amellett most több az adó. Még nem fizettem ki régebbi adósságaimat a földbirtokosnak. Még a bizért is fizetek neki, amit a kútjából merek. — A föld nekem olyan, mint a testem — mondotta komoran —, ha elveszik, az életemet veszik el. Arra kell kényszeríteni a földbirtokosokat, hogy adjanak vissza mindent, amit az angol uralom alatt elvettek a néptől. Ez csak az első lépés volna az igazság útján. Megfigyeltem a paraszt karját. Rendkívül sovány volt, a könyöke úgy kiállt, mint valami csontgolyó. Milyen kemény munkával gyötörhette magát, míg ennyire lesoványodott?! Szeme mint a fekete jég, büszkén csillogott, mintha nem is az 3 szeme lett volna. Ifjúi lelkesedés, méltóságteljes szépség és szenvedélyes reménykedés tükröződött benne. Romes Rao még egy paraszthoz elvitt bennünket. Vagyim Koszevnyikov _ (Folytatjuk.} -