Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-02 / 128. szám

Csütörtök, 1055. Június 2. DELMflGYBRORSZBG A Délmagyarország legfiatalabb levelezője Sok levél érkezik naponta szerkesztőségünhöz. Az üzemi dolgozók, a TSZ tagok levelei mellett a legfiatalabbak, az úttörők leveleit is megtaláljuk. Egyik legszorgalmasabb úttörő levelezőnk Lénórt Béla, a "Juhász Gyula« általános iskola Vl/a osztály tanulója. Leveleiben beszámol iskolája életéről, a csapat- és rajgyűlésekről, az úttörőház modellező szakkörének munkájáról, — amelynek ő is tagja. Legutóbb az Anyák Napjára rendezett ünnepségekről írt szép levelet. A tanulásban, magatartásban is példát mutat osztálytársainak, tűnő tanuló; kiLénárt Béla pajtásai között az iskolában Szegedi középiskolások sikere a Rákosi Máiyás-tantilmányi versenyen Az illetékes tudományos társaságok és az Oktatásügyi Minisztérium megbízottaiból alakult országos bizottságok elbírálták a Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny legjobb dolgozatait és szerdán nyilvánosságra hozták az eredményeket: Magyar-irodalomból az I; versenycsoportban (általános gimnáziumok és tanítóképzők) az I; díjat Karády Győző, a budapesti Árpád gimnázium IV: o. tanulója, a két IL díjat Tóth István, a budapesti Eötvös József gimnázium IV; o. tanulója és Stirszky Sándor, a szekszárdi Oaray János gimnázium IV; o. tanulója nyerte. A magyar irodalmi II; versenycsoportban (szakközépiskolák) az T díjat Kovách György, a békéscsabai vízműépítési technikum III; o. tanulója nyerte. Történelemből az I: díj nyertese Szabó Ferenc, az orosházi Táncsics Mihály gimnázium IV; o. tanulója, a két II; díjat Zsíros Balázs, az egri Dobó István gimnázium IV. és Balló Éva a szegcdi Tömörkény István gimnázium III; o. tanulója kapto; Grosz nyelvből az orosz tagozatú gimnáziumok versenyében az I; díjat Köves András, a budapesti Makszim Gorkij iskola IX. oszt; tanulója, a két II; díjat Bartha László, a pécsi Nagy Lajos gimnázium IV; és Kelemen Mihály, a debreceni Fazekas Mihály gimnázium III. o. tanulója kapta, a normáltagozatú gimnáziumok versenyében első helyen végzett ifj. Csép Lajos, a budapesti Kölcsey Ferenc gimnázium IV. oszt. tanulója, a két II. díjat pedig Buzáky Judit, a debreceni Kossuth Lajos gimnázium IV. o. és Zámodits Huba, a budapesti Vörösmarty gimnázium IV, o. tanulója kapta; Földrajzból az I. díj nyertese Wallacher László, a szekszárdi Garay János gimnázium III. o. tanulója, a két II. díjé Nemeskéri Imre, a pécsi Tanítóképző III; 0. és Becsei János, az orosházi Táncsics Mihály gimnázium IV. o. tanulója; Statisztikából a megosztott 1. díjat Hevessy Erzsébet, a budapesti Vas utcai közgazdasági technikum tanulója és Szabó Pál, a szegedi statisztikai tagozatú közgazdasági technikum tanulója, a két II; díjat Szendrényi Lajos, a szegedi közgazdasági technikum tanulója és Simonffy Elvira, a zalaegerszegi közgazdasági technikum tanulója nyerte, »• Ifjúsági „Dalosünnepély" Szegeden Szeged megyei jogú város Oktatási Osztálya június 4én délután 5 órakor az újszegedi szabadtéri színpadon Dalosünnepélyt rendez Bartók Béla műveiből. Az ünnepélyen az összes szegedi általános iskolák énekkarai, valamint a Tanítónőképző énekkara is résztvesz. A műsort 1500 tanulóból álló egyesített kórus zárja majd be, A műsoron szereplő kórusműveket betanították: Batári Ferencné, Bálint Dezsőné, Bittó Katalin, Garamszegi József, Kamarás Imre, Kerényi Mihályné, Mészáros Kálmán, Mihálka György, Peterdi Abigél, Schulter Vilmosné, Szécsi József, Szolnoki Jánosné, Szurdi Józsefné, Török Mihály, Veres László és Waldmann József énekszakos tanárok; Művészeti vezető: Dr. Szeghy Endre. Az ünnepély előtt Kiss László elvtárs, az oktatási osztály vezetője mond megnyitó beszédet; — A Közalkalmazottak Szakszervezete nyugdíjas csoportja június 12-én délelőtt 10 órakor taggyűlést tart Hajnóczi utca 10. szám alatti helyiségében. Jegyzetek egy ifjú községről I. Miért puszta a puszta? Országos MEO-vezetőí konferencia A kohó* és gépipari miniszter június 4-re összehívta a kohó- és gépipari üzemek minőségi ellenőrzési osztályai vezetőinek konferenciáját. A tanácskozáson résztvesznek az üzemek műszaki ellenőrzési osztályainak vezetői, a nagyobb üzemek igazgatói és főmérnökei, az iparágak igazgatói, főmérnökei és MEO-vezetői, valamint a minisztérium vezetői és képviselői, ; A konfereni cián megbeszélik a Minőségi Ellenőrzési Osztályok eddigi munkájának tapasztalatait, valamint a Központi Vezetőség március 4-i határozatának végrehajtásával kapcsolatos feladatokat, a gyártmányok minőségének további javítása, az önköltség és a selejt csökkentése, az állami fegyelem megszilárdítása érdekében. A beszámolót Hidasi Ferenc kohó- és gépipari miniszterhelyettes tartja. Csang Kaj-sek fogságában Tajvan térségében egymást követik « csangkajsekisták és amerikai megbízóik provokációi. Ebbe a világba visz bennünket Zbigniew Krogulski lengyel matróz, aki „Csang Kaj-sek fogságában" címmel megírja a Práca nevű lengyel szállító hajó matrózainak szenvedéseit a fogságban. A hajót Csang Kaj-sek kalózai semleges vizeken elrabolták, tengerészeit pedig kilenc hónapig fogságban tartották Tajvan szigetén. A Békebizottságok Kiskönyvtára sorozat most megjelent legújabb füzete izgalmas olvasmány: a Práca lengyel és kínai matrózai hosszú hónapokon át harcoltak a szabadonbocsátásukért. Egy nap elérkezett a győzelem: a lengyel matrózok hazatérhettek Gdanskba, a repülőtéren ott várta őket családjuk, az egész lengyel nép. „Vajon hősök voltunk-e?•' — kérdezi az ünneplés közben az egyik matróz. O úgy érzi, hogy egyszerűen csak kötelességüket teljesítették, hazafiakként harcoltak szabadságukért. Mi azonban tudjuk, hogy hősök voltak: a szabadságért, a bekéért vívott harcnak a hősei... Mit csinál a sándorfalvi Hazafias Népfront-bizottság? A sándorfalvi Hazafias Népfront-bizottság munkájáról Német József elvtárs, a Sándorfalvi Gépállomás igazgatója a következőket írja: "A Hazafias Népfront-bizottság enlökének Darázs József elvtársat választották meg Sándorfalván. Négy évig a község végrehajtó bizottságának volt a tagja és úgy ismerték meg a községben, mint őszinte, becsületes embert; olyant, aki harcol a nép ügyéért. Darázs elvtárs kezdettől fogva lelkesen dolgozott a közösségért, de a legutóbbi tette követendő példa lehet valamennyi népíront-bizottsági elnök, tag számára. Alig néhány hete kezdte szervezni a községben a fölvégi lakókat társadalmi munkára, hogy az új szérűnél olyan utat készítsenek, amelyen akadálytalanul behordhatják a gabonát cséplésre. Az út ugyanis olyan volt, hogy a nagy homokban a kocsik teljesen lesüllyedtek. Darázs elvtárs szervezésének az lett az eredménye, hogy rövid három nap alatt 6-900 métex: hosszú ~ utat hoztak rendbe társadalmi munkával. Az első napon 76 kocsi hordta a földet és kilencvenhét ember dolgozott az út megjavításán, ami 16— 18 ezer forint megtakarítást jelent a községnek. A község dolgozói büszkén néznek ezekre az elvtársakra, akik megmutatták, hogy párnapi munkával ezreket takarítanak meg, amit azután más fontos létesítményre i lehet fordítani. Amilyen egyöntetű és szépi volt ez a társadalmi munka, olyan kirívó volt Jójárt József Jókai utcai lakos megjegyzése. Amikor hívták a társadalmi munkára, kijelentette: majd május 32-én megyek. A község becsületes dolgozói többen meg is mondták véleményüket: — Még jó, hogy kevesen vannak a községben, akik úgy gondolkodnak, mint Jójárt József — jegyezték meg. Darázs elvtárs, Szalma elvtárs és Gonda elvtárs a Hazafias Népfront nevében köszönetet mondott mind a 97 dolgozónak követendő munkájukért* — fejeződik be a levcl, Dóc 10 km. — olvasom az útjelző táblát, ahogyan Balástya határában letérek a budapesti műútról. Egyéb közlekedési alkalmatosság hiányában gyalog vágok neki a Tisza irányában vezető kövesútnak, miközben az a jóreménység éltet, hogy két órai fürge menetelés után elérkezem úti célpontomhoz, az ifjú községbe, Szeged-környék egyik legfiatalabb településére: Dócba, Hálás vagyok a véletlennek, amely a technika min den kerekes vívmányától megfosztva ide vetett a Nagy Magyar Alföld kellős köze pébe. Mintha csak az időjárás is nekem kedvezne: Szél úrfi és a Nap kölcsönösen megszelídítik egymást, s habár májusinak még kissé csípős az egyességük, komoly panaszom egyikre se lehet örvendezve figyelem hát a tájat, s közben jó mesterünk, Móricz Zsigmond jelmondatára gondolok: gyalogolni jó.;: Bizony, hogy jó, kiváltképp az ilyen magamfajta újságírőfélének! Nincs az a jármű, amelynek üléséről ilyen tüzetesen hű képet szerezhetnék a tanyavilág belső tagolódásáról; amelynek robogása vagy siklása közben ilyen pontosan felmérhetném a táj természeti és kulturális arculatát. Nem is szólva a járókelőkről, gyalogos sorstársaimról, akikkel vagy a robogás, vagy a méltóságos magaslat miatt nem tudnék szóbaereszkedni. Így azonban valósággal magamba iszom a táj minden egyes porcikáját. Gyönyörködöm a széltől hajladozó dús gabonatáblákban és bepillantok a gyümölcsfák mögül elővillanó tanyák csendes udvarára; végigmustrálom a legelőkre kihajtott jószágot és élvezem a lapály egyhangúságát kellemesen megszakító akácosokat. Egyik-másik tanyára szinte kedvem volna bekopogtatni; de hiába, sürget az idő, s különben is: lesz még rá alkalmam Dócon. Bandukolok hát tovább s próbálom összegezni úti benyomásaimat, Tanyavilág... " Mennyi változatosság és mennyi rejtély már egy ilyen rövidke vándorút szűk körzetében is! Miért van erre szántó, amarra meg rét? Hogy lehet, hogy egyik percben még puszta síkságot lát a szem. de egy akácfa-sort elhagyva már dúslombú gyümölcsösök és frissen zöldellő veteményesek szívderítő látványa tárul eléje? A legnagyobb rejtély valamennyi között a tanyák szabálytalan elhelyezkedése. Emitt még kilométeres körzete van egy-egy tanyai háznak. De arrébb váratlanul sűrűsödnek a tanyák, a kerítések egymást támogatják és olyan érzésem van, mintha valamilyen nagy kertvároson haladnék keresztül. Kertváros! Érzem, hogy szinte gúnyként hangzik cz éves. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a település is ilyen fiatal. Ellenkezőleg, a feljegyzések szerint már a mult század közepén 610 lakosa volt, vagyis elérte egy kisebb dunántúli község lélekszámát. És hasonló nagyságú település volt itt még egy egész sor: Anyás, Homok, Hantház, Siróhegy — hogy csak néhányat említsünk. Miért nem szerepelnek e települések a térképen? Miért nem fejlődtek ki e csírákból községek? Miért juthatott el Dóc, Pusztaszer, Forráskút és még jónéhány környékbeli település csak néhány évvel ezelőtt oda, hogy községgé alakuljon? A választ egy szó adja meg: nagybirtok Ez az a rejtélyes erő, amely a szétszórt tanyák községgé tömörülését megakadályozta, sőt még a keletkező községcsírákat is szétszórta! Ez az a nyers cs a természeti viszonyoknál sokkalta kegyetlenebb valóság, amelynek számlájára a tanyavilág esztelen és kultúrellenes települési viszonyai írandók; Hogy miért? Mondjuk el sorjában; A szabadságharc után kezdődik e történet a nagybirtokosok ama nagy ijedtsége után, amikortól kezdve egész birtokosi tevékenységüket arra állították be, hogy visszaszorítsák, guzsbakössék, lefojtsák a jobbágyfelszabadítás és a szabadságharc által felbátorított paraszti nép mozgolódását. Még a jobbágyfelszabadítás idején a mezővárosok kiállása megtanította őket arra, milyen erőt jelent az öszszetömörült parasztság. A nagybirtok ettől kezdve óvakodott attól, hogy társbérlői huzamosabb ideig bírják ugyanazt a földet, s hogy alattvalói komolyabb községekbe tömörüljenek. A vidék, amelyről szólunk, teljes egészében a Pallavicini uradalomhoz tartozott. Őrgróf Pallavicini elsőízben 1852-ben határozta el bérlői széttelepítését. A bérleti szerződés megújítását elutasítva fölmondott dóci, homoki, ányási, stb. telepeseinek, s mivel azok télvíz idején nem akarták elhagyni a saját maguk építette lakhelyeket, karhatalom segítségével szedette le a tetőt fejük felett, s katonaság igénybevételével kergette szét őket. Mindamellett napszámosokra továbbra is szüksége volt. Régi jobbágyainak és kisbérlőinek egy részét tehát megtűrte, de telephelyeiket folyton változtatta. A faluírtások nem szűntek 1852-ben, hanem egészen a jelen század első évtizedeiig tartottak. A 20-as években verték szét fiőc utolsó házait. A nép hiába építette egymás szomszédságába viskóit. Az uradalom pusztát akart. Feudális "kertvárost* .;: S az ő akarata érvényesült. Kiegészítette ezt a »kulíür*-törekvést az eszmei községek közigazgatási fogalmának bevezetése a mult század végén. Az -eszmei község* azt jelentette, hogy a nagybirtok a rajta élő szétszórt népességgel együtt maga alkotott közigazgatási egységet, másszóval a földesúrnak nem kellett magát semmiféle helyi közigazgatási gépezetnek, képviselőtestületnek, községi adózásnak alárendelnie, ellenkezőleg: az egész községi szervezet közvetlenül tőle fügött, az ő fizetett alkalmazottjává, végrehajtójává lett. Az eszmei község székhelye rendszerint valamelyik uradalmi major volt — a tényleges lakótelepülésektől lehetőleg jó távol — s az uradalom már csak ezért is, hogy az -eszmeiközségnek ezt az eszményi rendjét semmi meg ne bontsa, igyekezett az igazi községek iétrejöttét és izmosodását minden erejével meggátolni. A falurombolás ezzel új lendületet kapott, hiszen a nagybirtokot a tömörebb falutelepülések részéről az a veszély fenyegette, hogy azok addig küzdenek közigazgatási önállóságukért, amíg valahogyan ki nem harcolják; Már pedig akkor az »úriszék* korlátozatlan, szinte középkori halalma mégis csak valamennyire csorbát szenvedett volna. , ,. Így szorították vissza a községesedés elemi folyamatát a tanyavilág különböző pontjain. így merevedett meg az elavult, s a modern kor követelményeivel mindenféleképpen ellentétes tanyarendszer. így tartotta markában, a puszta szilaj erőinél is keményebben, a Pallavicini-birtok a zsellérek és kisbérlók ezreif, szétszórva őket a szélrózsa minden irányában és csendőrszuronnyal őrködve azon, nehogy ezt i> kegyetlen törvényt bárki is megsérteni merészelje. Hogy aztán miképpen forgatta meg a Pallaviciniekneic ezt a korhadt világát az elmúlt évtized, hogy milyen más törvények léptek a feudális nagybirtok középkort lehelő törvényei helyébe, s hogyan jött mozgásba a mármár megmerevedett tanyavilág — minderről majd a legközelebbi alkalommal, ugyancsak Dóc példáján keresztül szólunk. (Folytatjuk) út, Kende Péter Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség rendezi tagnyilvántartását A Magyar Szabadságharcos a szó, amikor itt éppen azf ellenkezőjerol van szo, vala- .. & y. _ miről, ami mindannak, amit lőwővetség egyesulesebol let' I — A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület szegedi csoportja rendezésében ma, csütörtökön délután háromnegyed 4-kor az MTESZ Horváth Mihály utca 3. szám alatti központi. előadótermében Tornán Zoltán tart előadást a szalámigyáxtás gépesítéséről, . fejlődés, társadalmi viszonyok és kultúra szempontjából a város jelent, tökéletes tagadása. Mégis: mi az az erő, amely emitt valóságos kis településsé tömörített össze öt-tíz tanyát, amott meg magánosan szórta szét őket a puszta közepére? S mi lehet az a kegyetlen törvény, amely a településeket megakadályozta abban, hogy községgé duzzadjanak, ehelyett valamilyen járásnak is beillő közigazgatási egység, amolyan ellen-kertváros sorvadozó "utcáinak* és "tereinek* hagyta meg őket? A most felnövő nemzedék, meglehet, úgy hiszi, hogy a tanyavilág települési módja és ritka benépesültsége a természeti viszonyok vagy a törökdúlás, esetleg a nyomukban kialakult különleges néplélek következménye. Pedig ennél sokkal kevésbé regényesek, sokkal közelebbfekvőek és nyersebbek az okok! Szemléltető magyarázatként vegyük elő úti célpontunk Dóc példáját. Mondottuk, hogy Dóc ifjú rejött Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség a július 2-án és 3-án tartandó egyesítő konferencia előtt rendezi tagnyilvántartását. A megye területén működi) alapszervezetek aktívái június 10-ig felkeresik a nyilvántartott tagokat. Munkájuk megkönnyítése érdekében szükséges, hogy a két szövetség tagjai maguk is segítsék elő a nyilvántartás rendezését. A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség megyei elnöksége felkéri a volt két szövetség tagságát, hogy június 10-ig alapszervezetüknél jelentkezzenek nyilvántartásuk egyeztetése érdekében. Jelenjenek meg azok is, akik tagdíjhátralékok vagy egyéb körülmények miatt az utóbbi időben távolmaradtak a két szövetség munkájától, de továbbra ;s tagok akarnak lenni. — "Szív küldi szívnek* műsoros estet tart a szegedi Nemzeti Színház tájszínháza. A műsorral — melyre hoszszabb ideje készültek a színészek — szerdán este léptek fel először Zsombón. Legközelebb június 3-án Forráskúton és 4-én Tápén este fél 8-kor szerepelnek a műsorral, melynek számait a községek legjobb dolgozóinak ajánlják. , — A szegedi Nemzeti Színközség. Csakugyan, alig 4—5ház közli, hogy. szombaton i Lot, fizetnek. délután 3 órakor ifjúsági előadásban mutatják be a Szép Juhásznét, vasárnap délután 3 órakor pedig — bérletszünetben utoljára látható A kőszívű emberifiai. — Különböző gyógyteák és gyógyszerkészítmények előállításához virágszirmokat vásárolnak a földművesszövetkezetek. A pünkösdi rózsaszirom kilójáért 1.80, a pipacssziromért 2, a szarkalábvirágért pedig 1.60 forjn-