Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-16 / 140. szám

Csütörtök 1955. június 16. DELMRGYISRORSZAG Sok az áru és sok a vásárló a kisteleki áruházban ' Valóságos kis »fővárosává*, a szegedi járás jónéhány Köz­ségének központjává épült ki az elmúlt év során Kistelek. Létesült postahivatal, kultúr­ház, gépállomás és csak egy dclog volt, ami miatt nem­csak a községbeliek, hanem a környező tanyavilág népe is sokat bosszankodott: soha­sem volt elegendő áru a bol­tokban, nem volt választék és sokszor a 30 kilométerre el, hogy melyik áru felel meg legjobban a vevő ízlésé­nek, melyiket válassza meg­vételre. Különösen a heti­piacos napokon nagy a kis­áruház forgalma. Van eset, hogy a napi bevétel megha­ladja a százezer forintot. A havi átlag azonban a napon­kénti 45 ezer forintos bevé­telt. Az elmúlt hónapban pél­dául egymillió 150 ezer to­rint értékű árut adlak el a A kisteleki földmüvesszö vetkezeti áruház homlokzata lévő Szegeden kellett bevásá­rolni. Az elmúlt években nem egy gyűlés, esti szomszédo­lás vagy tanácsülés volt, ahol kifejezték kívánságukat a kistelekiek: áruház kellene, jó nagy, ahol a tűtől a fény­képezőgépig mindent árulná­nak. Ez év elején beteljese­dett a kistelekiek vágya: ja­nuár 23-án megnyílt a két­millió forintos költséggel épült szép, korszerű, szövet­kezeti kisáruház. Van is az­óta minden, ami *szem, száj­nak ingere* és ami a legfon­tosabb: egy helyen vásárol­ható minden, csupán egyik pulttól a másikhoz kell men­ni s már adják is az árut, hiszen az áruház magába­foglal élelmiszer, textil, ru­házati és háztartási, valamint műszaki cikkeket árusító osztályt, A vásárlót áruval tömött pultok és kedves szavú, elő­zékeny kiszolgálók fogadják. Kis Lajos, Kovács László, Vischt Istvánné és Kovács 'József kiváló elárusítók, akik segítenek a vevőnek a vá­lasztásban, tanáccsal látják kisáruházban, •— a többi kö­zött nemrégo- talált gazdára két 250 köbcentis Pannónia motorkerékpár is. Az egyiket Csárlyí János balástyai dol­gozó paraszt vette meg. Ba­hogy elfogy az áru, kimerül a készlet. A kimutatás sze­rint az áruház nem kevesebb, mint három millió 200 ezer forint értékű áruval rendel­kezik. Azelőtt a legnagyobb boltban csak 500—600 ezer forint értékű árukészlet volt. A kisáruház készletéből vi­szont kétmillió forint értékű a ruházati cikk, egymillió fo­rint a vas, a műszaki cikk és 200 ezer forint értékű az élel­miszer. Bőven van választék az olyan cikkekből, mint a női kötött gyapjúáruk, divat­áruk, cipők, amikből az áru­ház megnyitása eiőtt nagyon kevés volt a községben. Csak a női kötött divatáru osztály raktárkészlete 700 ezer forint értékű. Nagy a kereslet Kisteleken a mezőgazdasági kisgépek iránt is, amelyet másik szaküzletben árulnak. Nem egyszer a dolgozó parasztok mondogatják: — Van már bőven ruhának való, zománcedény, tűzhely, kerékpárgumi, növényvédő­szer, csak kisgép kellene még. A munkásosztály gyártmá­nyai egyre bőségesebben jutnak Kistelekre, de a gép­ellátás kissé hiányos, ezt Kell még pótolni. Igaz, hogy a község az állam iránti köte­lezettség teljesítésben csúful lemaradt: hízottsertésből 35 KARCOLAT Nagyvonalú kocsikázás 4 l'líite*******" ' * ' "wi-yf •v - *— ­Nagy a forgalom a fűszer- és csemege osztályon Józsi Ferenc, a Szegedi Autóközleke­dési Igazgatóság vezetője, vagy ha úgytet­1 szik igazgatója, az osztályvezetők értekez­letén illő komolysággal valahogy így szólt: — Feladatunk, hogy csökkentsük a költségeket és ellenőrizzük azt is: a terüle­tünkhöz tartozó autóközlekedési vállalatok­nál nem végeznek-e „fekete fuvarokat', nem pazarolják-e a pénzt. Mert ugye ké­rem rendnek kell lenni! Bólintottak az osztályvezetők, ezzel is jelezvén: szent igaz, rendnek kell lenni. Aztán végetért az értekezlet, s az osztály­vezetők, meg az igazgat' is újból ott ült az íróasztal mcVett. Pár nap gyorsan elfu­tott, akárcsak az Autóközlekedési Igazga­tóság — rövidítve AKIG — két személy gépkocsija. Az egyik gépkocsi Józsi Feren­cet, az igazgatót vitte „A" inenetlevtilel Budapesten át Gyöngyösre. Budapesten egy kicsit megálltak, majd az igazgató egy ha­nyag mozdulattal újból kinyitotta a kényel­mes gépkocsi ajtaját és csendes mélázással foglalt helyet. Futott tovább a gépkocsi, majd a céljához ért. Április 5. Megint indul az egyik gép­kocsi „A" menetlevéllel Gyöngyösre. Utasa onnan Szegedre — takarosan kiállított „A" menetlevéllel — Józsi Ferenc. Április 7. Felbúg megint a gépkocsi motorja. Az autó nyeli a kilométereket és viszi — ki mást vitt volna — Józsi Ferencet; ahogy az lenni szokott „A" menetlevéllel. Az igaz­gatót merengéséből a kocsivezető káromko­dása riasztja. Van is ok, mert valami hiba támadt, nem tudnak tovább menni. Ej a kiskésit, most mi lesz, csak nem ragadnak ott Lajosmizsénél?! Az országúton port csapva egy másik autó közeledik. Józsi Fe­renc arca felderül, mert a szegedi 42. sz. Autóközlekedési Vállalat — hozzájuk tar­tozó vállalat — gépkocsija közeledik. Meg­állítják és miután az AKIG felettes szerv ÍJ, Józsi kiszállítja az utasokat a kocsiból, maga ül bele és irány Gyöngyös, most is, mint máskor „A" menetlevéllel. Április 30. Rácz Lajos gépkocsi-vezető bosszankodik. Már megint indulnia kell Gyöngyösre, a gépkocsival. Viszi az „A" menetlevelet, amelynek a száma 208 881. Rácz Lajos jópár vasárnapot gyöngyösi uta­zással töltött, nem volt szabadnapja. „De mit tegyek, ne szólj szám, nem fáj fejem" — gondolta és vezette a kocsit Józsi Ferenc igazgatóért. De hát peches ember volt Józsi, mert a gépkocsi Gyöngyösön megmaka­csolta magát, s nem indult. Fő a gyors in­tézkedés. Józsi Ferenc Szegedre szólt a 42. lástyáról, Sövényházáról, Csengeléről, Pusztamérgesről, sőt sokszor Baksról is a kis­teleki ániházba mennek el a dolgozó parasztok nagyobb bevásárlásokra. Nem kell félniök a kiste­leki áruház vevőinek attól, vágómarhából 79.4, tojásból 46.4, baromfiból 32.5 száza­lékra teljesítette első féléves tervét. Jobban kellene tehát nekik is gondoskodniok egy­részt a saját, másrészt a gé­peket gyártó munkások ellá­tásáról, Jól dolgozik a zákányszék! termelési bizottság Ha széttekintünk a zá­kányszéki halárban, minde­nütt jól ápolt gyümölcsö­sökkel, szőlőkkel, szépen fejlődő kukorica-, burgonya­vetésekkel találkozunk. Ta­lán azt hinné az ember, itt szorgalmasabb, igyekvőbb emberek laknak, mint más­hol. Pedig nem egészen így van, mert dolgozni máshol is szeretnek. Miben rejlik te­hát a magyarázat? Nem ne­héz ezt megiudni, ha egy félórára vagy egy órácskára leülünk s elbeszélgetünk a falu valamelyik gazdájával. Elmondják, hogy Zákány­széken jól működik a ter­melési bizotiság, melynek a falu legokosabb, legtapasz­taltabb parasztgazdái a tag­jai. A zákányszéki termelési bizottság már a télen jól felhéaxüli a nyári termelésre. Közösen R helyi Népfront-bizottság­gal tanfolyamokat, mező­gazdasági czakelőadássoro­zatokat szerveztek s ezeken a községből igen sokan részt vettek. Ismerkedtek a fej­lett mezőgazdasági terme­lési módszerekkel. Megta­nulták a zakányszékiek, mit eredményez az, ha a régi egy-két kapálás helyett há­romszor-négyszer is megka­pálják veteményeiket. A téli tanfolyamokon sok szó esett a műtrágyázás jelen­tőségéről is. A jó módszer, a tudomány akkor ér sokat, ha azt a gyakorlatban is meg­valósítják. Az idén már 120 katasztrális hcld földdel na­gyobb területeken használ­tak műtrágyát, mint tavaly, vagy az előző években. Ez is a termelési bizottság kezde­jjienjezésc volt. De a terme­lési bizottság kezdeményezé­sére, uéldamu tatására in­dult meg a község határá­ban kora tavasszal az új szőlők és gyümölcsösök te­lepítése is. A régiek mellett összesejfi 35 holdon létesítet­tek új szőlőskerteket, gyü­mölcsösöket. A telepítés munkáiban maguk a terme­lési bizottság tagjai, elsősor­ban Fehér Lajos, Pintér András és Vass Imre mutat­ták a legjobb példát. A ter­melési bizottság többi tag­jai közül Kiss Lajos, Szélpál István, Bárdos Mihály és még sokan a gyümölcs- és szőlőtermelésben mutatják jelenleg is a legjobb köve­tésre méltó példát. Módos János. Ácsai Lajos gazdasá­gai a legszebbek, a legjobbak közül is kitűnnek. Nem saj­nálják a fáradságot. Olyan növényípolasi munkát vé­geznek, amely után rossz nyár esetén is jó közepes termésre számíthatnak. Ha azonban az idö kedvez, a legnagyobb termésük lesz a faluban. Aa új termelési módsserek alkalmazásában a hasznos ötletek, tanácsok mellett a legjobb agitációs módszer a bizottsági tagok személyes példamutatása. Ebből min­denki azt láthatja a falu­ban; érdemes a termelési bizottság tagjaira hallgatni, hiszen csak meg kell nézni földjeiket. Ha elfogadjuk segítségüket, melyet a ma­gasabb terméseredmények eléréséért nyújtanak, való­ban jobban járunk. Bárdos Mihály hatholdas dolgozó paraszt a termelé­si bizottság elnöke. Napi munkája közben mindig szakít időt arra, hogy be­széljen a községi tanács ve­zetőivel s a bizottság vala­melyik tagjaval. így állan­dóan szoros kapcsolatot tar­tanak fenn a tanács és a fa­lu dolgozó parasztjai között. Az eredmények mellett van azonban egy komoly hi­ba is. Igen gyenge még a kapcsolat a környékbeli ter­melőszövetkezetek és a falu egyénileg dolgozó parasztjai között. Ha a tanács és a köz­ségi pártvezetőség segítségé­vel a faluban szorosabbra fűznék az egyéniek és a ter­melőszövetkezetek kapcso­latát, vitathatatlanul még jobb eredményeket érhetne el a község a termelésben. A baráti kapcsolatokon ke­resztül az egyéni gazdák megismerkedhetnének a szö­vetkezetek belső életével, személyesen győződhetnének meg arról is. hogy azok az új termelési módszerek, me­lyeket már ők is sokan al­kalmaznak, igazán csak a termelőszövetkezetben hoz­nak nagy eredményeket. A tanács, a pártvezetőség és a termelési bizottság tagjai minden bizonnyal elfogad­ják, helyénvalónak találják ezt a bírálatot. A lövőben közösen munkálkodnaK azon. hogy a termelési bi­zottság eleget tegyen annak a feladatának is, mely a szövetkezeti mozgalom és az egyéni gazdák közötti ba­rátság állandó erősítésében hárul rá. Tokody Béla A BORDÁN Y1 földművesszö­vetkezet az elmúlt vasárnap árubemutató vásárt tartott. A vásár alkalmával 55.710 forint forgalmat bonyolított le. Leg­keresettebbek a vas, a műszaki és textiláruk voltak. sz. Autóközlekedési Vállalathoz, hogy sa­gítsenek rajta, a szegény emberen. Indult is egy személygépkocsi, hogy haza, Sze­gedre vontassa a megmakacsult autót. Ez­zel azonban a dolog nincs elintézve. Józsi tovább intézkedett és így az AKIG másik szolgálati személygépkocsija ment érte Gyöngyösre. Írjuk ide még, ez az utazás i» „A" menetlevéllel történt. „Fékezzünk le" azonban egy pillanatra. Mondjunk cl néhány dolgot a menetleve­lekről. Az „A" menetlevél hivatalos szol­gálati útat jelent, meg azt, hogy az összes költség az államot, a vállalatot terheli. „B" menetlevelet akkor állítanak ki, ha a sze­mélygépkocsi használata „járandósága" az igazgatónak. Ilyen „B" menetlevelet az AKIG-nál nem lehetett kiadni. „C" menet­levéllel nagyon rendkívüli esetekben ma­gáncélokra is igénybe lehet venni a gépko­csit, de a megtett kilométerek után bizo» nyos összeget téríteni kell. A szegedi AKIG három megyében Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyék­ben — működik, ott vannak szolgálati he­lyei. Nyilván szolgálati útat is oda tehet­nek „A" menetlevéllel, meg Budapestre a főigazgatóságukhoz. Gyöngyös azonban a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető szol­gálati helynek. De hát Józsi Ferenccel any­nyira „elszaladt az autó", hogy szemrebbe­nés nélkül — ki tudja hányszor — „A" me­netlevéllel utazott Gyöngyösre, mert hát odavaló. Igaz, szabadjegye is van az autó­buszokra, de hát még sem azzal ment, mert ugye csak kényelmesebb egy Pobjeda ko­csi, meg a gépkocsi-vezetőnek is ő paran­csol és ha kedve tartja, meg is állíthatja. Nem kevés forintot elkocsikázgatott az állam, a nép pénzén Józsi Ferenc, aki az adott esetben vizet prédikált és bort ivott Ne feledjük még: az AKIG jogügyi elő­adója, Nemes Árpád „megpedzette', hogy szabálytalan az „A" menetlevél használata Gyöngyösre. Nem sokkal utána az igazgató elbocsátotta őt azzal az indokkal, hogy „nem végzi el jól a teendőit". Feltehető, hogy egészen másért kellett az AKIG-tól mennie Nemes Árpádnak. Volt és van is az autók előtt néha so­rompó. Kap ilyen sorompót — kapnia is kell — annak a gépkocsinak is, am.lyben a magánutazást „A" menetlevéllel végző igazgató ül. A sorompó előtt a kocsi meg­áll — Józsi Ferenc pedig kiszáll. Mert ugye a sorompó jelzi, hogy állj és ne tovább! Morvay Sándor Győzelmes ütközet a kultúra frontján... A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese Szegeden NI em szerelek csalódást ' okozni, ezért már elő­re bocsátom, hogy nincs szándékomban valamiféle részletes zenei elemzést, táncművészeti fejtegetést ír­ni a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett együtteséről. Bő­ven írtak már erről főváro­si és vidéki lapjaink, sőt a külföldi sajtó is. Mit sza­porítsam én is a sok szót, amelynek úgyis egy a vége: az őszinte elismerés? A hi­vatalos bírálatok babérko­szorújába sokkal szíveseb­ben tüzködöm a Magyar— Szovjet Társaság jubileumi ünnepségén zsúfolásig meg­töltött színház közönségének köszönő, tarka virágait. Mert a szegedi dolgozók szívükbe zárták ezt az együt­test, amely olyan felejthe­tetlenül széppé tette a szov­jet barátság ünnepségét. Nem először köszöntjük őket vá­rosunkban, magam is har­madszor gyönyörködtem mű­vészi munkájukban, de min­dig nyújtanak valami újat. valami jólesőt. Már maga az a tudat is jólesik, hogy olyan hadseregünk, olyan néphad­seregünk van. amely nem­csak a villogó szuronyokkal és ágyúk tüzével védi bé­kénket, szolgálja hazánkat, hanem — bármily elkopta­tottan hangzik a szó — a kultúra fegyverével, a dal buzdító, a tánc lelkesítő ere­jével is. Jólesett látni, hogy a művészetben, dalban, ze­nében. táncban éppoly meg­kapóan fegyelmezettek, amint azt a harcban várjuk a jó katonától. A szegedi színházban nem is maradt el a győzelem! Nem beszélek most részletesen előadómű­vészetükről, ác elég ehhez ennyi, hogy maga a műsor már fél győzelem volt s ahogyan előadták, percről percre megszerezték hozzá a másik felét is. A magyar—szovjet barát­ság, a haza, a nép s forra­dalmi multunkkal együtt az építő, derűs mai életünk sze­retete egyaránt benne élt az előadásban. Erőteljes tömör­séggel hirdették a zengő férfihangok a szovjet nép iránti hálás ragaszkodást Kerekes-Tóth »EIőre együtt« című, a szovjet—magyar ba­rátságról írt dalában. Lá­gyan szólt a hazaszeretet melegsége a Kossuth-dijas Szabó Ferenc »Dal a hazá­ról* című művében. S ki felejti el a -Föl vörösök­áübörgő, lelkesítő hangjait, sagy Mihajlov »A dóni le­gények« szinte képzeletben v kozák lovasokkal együtt­száguldó hangulatát és a vi­dám somogyi nótákat, meg a derűs-borús katonadalokat' Dicséret érte az énekkarnak, a zenekarnak és vezetőik­nek Vass Lajos. Maklár Jó­zsef, Lukács Ervin elvtár­saknak. A táncosok éppígy nem maradiak egy cseppet sem alul. Gondolhatunk mindjárt a -Kedves ellensé­gek* című Aszalós Károly által tervezett, és betanított táncjátékra. Kik is ezek a kedves ellenségek? Ki lenne más a beV'snuló fiatal kato­nának. mint a »hosszúhajú veszedelem*, a csinos lány­sereg. Sziporkázó ötletesség­gel folyik a táncos küzde­lem a katonalegények és a lányok között, ezer apró vi­dám fordulattal, mig végül fehérkendők lengenek és (amint az már lenni szokott) megadják magukat a lá­nyok — a legények karjai­ban. Együtt ropják utána a f riss talpalávalót s (ahogy az megintcsak lenni szokott) nem tudni, vajon valójában ki a győztes és ki a legyő­zött. A közönség tenyerei mint­ha versenyre keltek volna a táncosok fürge lábaival, épp­oly pergőn csattantak össze. Az igazi förgeteges a »Sar­kantyús csárdás« színpom­pás előadása volt, de hason­lóképp emlékezetes marad az ukrán tánc is. A kiváló szovjet koreográfus, G. A. Kozsenkov Sztálin-dijas ter­vezte és tanította be az együttesnek. Ott érződött mindenütt a szakavatott szovjet mester kezenyoma a pompás játékon, amelyet a táncosok bravúros. szinte akrobatisztikus ügyessége töltött meg igazi élettel. Nagy a pezsgés, sürgés, for­gás, de szabályos, fegyelme­zett összedolgozottságban lüktetett az egész színpad. Frissen mosolyogtak az ar­cok, kedvesen, üdén pillan­totok a tekintetek. Tfzt az üdeséget, mosolyt, tiszta, derűs művésze­tet köszönjük és köszönt­jük! Kedvesen emlékezünk néphadseregünk művész­együttesének erre az újabb szegedi -fegyvertényére«, amely népznk nevelésének, művészete fejlesztésének, az igazi kultúra terjesztésének pillanatra sem. szűnő harcai­ban győzelmes ütközetet je­lentett. Lőkös Zoltán Június 21-én és 22-én lesznek a beíralások az általános- és középiskolákban Június 16-án fejeződnek be az évvégi összefoglalók az általános iskolák I—VII. osztályaiban és a vizsgák az általános iskola VIII. osztá­lyában, valamint a középis­kolák I—III. osztályában. A bizonyítványosztás a június 19-én. illetve 20-án rendezen­dő tanévzáró ünnepélyeken lesz. A beiratkozásokat az álta­lános és középiskolákban jú­nius 21-én és 22-én tartják. Az óvodákból az általános is­kola I. osztályaiba kerülő gyermekek együttesen men­nek majd az iskolai be Íratá­sokra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom