Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-11 / 136. szám

PROLETÁRJA/ GYÁR 0 RS 2 AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam. 136. szám Ara: 50 fillér MAI SZAMUNKBÓL: Magyar államférfiak üdvözlete Bulganyin elvtárs 60. szülelésnapja alkalmából (3, oldal) Ellenséges mesterkedők a Ruhagyárban 43. oldat) Szombat, 1955. június 11. II mezőgazdaság szocialista átszervezését, a mezőgazdasági termelés fellendítését tegyük igazi össznépi üggyé Hegedűs András elvtárs előadói beszéde a Központi Vezetőség 1955. június 7—8-i ülésén — Tisztelt Központi Veze­tőség! — A -munkásosztály hata­lomra kerülése óta társadal­munkban, népgazdasága, ii­ban és ezen belül a mező­gazdaságban is mélyreható változás következett be. Tör­ténelmi jelentőségű az a tény, hogy a mezőgazdaság­ban szocialista szektor ala­kult ki, amelyhez szántóte­rületünknek már egyharma­da tartozik. Megindult és — a kulákság, valamint más ellenséges elemek minden mesterkedése ellenére — el­lenállhatatlan erővel halad a szocialista mezőgazdaság ki­alakítása. ami megteremti a lehetőségét a mezőgazdasági termelőerők gyors kifejlődé­séhez és kizsákmányolástól mentes, szabad életet, jólétet biztosít a dolgozó parasztság­nak. — Pártunk és kormányunk a gyorsan fejlődő szocialista nehéziparra támaszkodva, népünk élelmiszerekkel való jobb ellátása, népgazdasá­gunk fejlesztése érdekében nagy erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági termelés fel­lendítésére. Az 1953 decem­beri határozat intézkedései­nek megvalósítása nyomán a mezőgazdasági termelés sok ágazatában, kiváltképpen a kukorica- és zöldségterme­lésben, a sertés- és baromfi­tenyésztésben erőteljes fejlő­dés indult meg. — A mezőgazdaság egész­séges fejlődését azonban hát­ráltatták és sok tekintetben megakasztották a pártunk­ban és államapparátusunk­ban főveszéllyé vált népelle­nes, jobboldali nézetek, ame­lyek egyaránt kárt okoztak a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében és a mező­gazdasági termelés általános fellendítésében. — Pártunk Központi Ve­zetőségének márciusi és áp­rilisi határozata döntő csa­pást mért ezekre a népelle­nes nézetekre, nyomatékosan aláhúzta, hogy csak a lenini hármas jelszó következetes alkalmazásával, — a szegény­parasztságra támaszkodva, szilárd szövetségben a kö­zépparasztsággal, harcolva a kulákság ellen — lehet meg­valósítani a munkás-paraszt szövetség megerősítését. — A párt és a munkásosz­tály azonban nem tudná megszilárdítani befolyását a középparasztság között, ha a szegényparasztságra támasz­kodva nem folytatna követ­kezetes, mindennapi harcot a kulákságnak a dolgozó pa­rasztokra gyakorolt befolyá­sa megsemmisítéséért. A jobboldali nézetek — figyel­men kívül hagyva az osz­tályharc éleződését — gyen­gítették a kulákság elleni harcot és lehetőséget adtak a kulákság politikai befolyá­sának megnövekedésére és gazdagodására is. Most az a tennivalónk, hogy elsősorban politikai munkával leleplez­zük, elszigeteljük, s határo­zott gazdasági intézkedések­kel visszaszorítsuk a kulák­ságot; ez egyik legfontosabb előfeltétele a mezőgazdaság­ban előttünk álló feladatok sikeres megoldásának. Pártunknak és kormá­nyunknak a helyes lenini po­litikát követve a faluban két egymástól elválaszthatatlan, egymással egységet alkotó feladatot kell megoldania: győzelemre kell vinnie a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének ügyét és ezzel egy­időben fel kell lendítenie a mezőgazdasági termelést. szocialista átszervezése érde­kében nagyarányú politikai és gazdasági szervezőmunkát kell végeznie, hogy fokozato­san gyorsítva a termelőszö­vetkezetek fejlesztésének ütemét, 1960-ra a termelő­szövetkezetek szántóterülete az ország szántóterületének a többségét tegye ki. A lenini út — a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyetlen útja kintetben zavart keltsen a dolgozó parasztság soraiban. Az előttünk álló legfontosabb mezőgazdasági feladatok Tisztelt Elvtársak! Pártunk előtt a falun népi demokrá­ciánk fejlődésének mostani szakaszában legfőbb feladat a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a dolgozó pa­rasztok kisüzemi gazdaságai­nak egyesítése, az önkéntes­ség alapján, szövetkezeti nagyüzemi gazdaságokba. E feladat sikeres végrehajtása ad lehetőséget a mezőgazda­ságban a munka termelé­kenységének gyors növeke­désére és arra, hogy meg­szűnjék az ellentmondás, amely a gyorsan fejlődő szo­cialista ipar és az egy hely­ben topogó mezőgazdaság között fennáll. A termelőszövetkezeti moz­galom megfelelő ütemű fej­lődéséhez pártunk III. kong­resszusa határozatónak meg­valósításához mindenekelőtt arra van szükség, hogy vég­rehajtva a Központi Vezető­ség márciusi és áprilisi ha­tározatait, szétzúzzuk a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezését akadályozó, minde­nekelőtt Nagy Imre elvtárs által képviselt káros jobbol­dali nézeteket. Elsősorban azokkal a nézetekkel kell szembeszállnunk, amelyek szerint a kis- és középpa­raszti gazdaságok a maguk módján szintén a szocializ­mus irányába fejlödnek és a népi demokrácia viszonyai között tömegesen és évről évre képesek rendszeresen bővített újratermelésre. Ezek a nézetek a termelőszövetke­zeti mozgalom ellen irányul­tak és hirdetőik — szemben a kongresszus határozatával — a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének látszóla­gos elnapolását, ténylegesen azonban a napirendről való teljes levételét szorgalmaz­ták. A kisárutermelés fejlődés­törvényeinek meghamisítása, a kis- és középparaszti gaz­daságok termelési lehetősé­geinek túlértékelése aníi­marxista álláspont. A kis­és középparaszti gazdaság, mint Lenin megállapítot­ta, a proletárdiktatúra viszonyai között is napról napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad a kizsák­mányolás és a spekuláció kü­lönböző formáinak újjáéledé­sére, sőt erősödésére. A kis- és középparaszti gazdaságok természetesen fejlődhetnek a szocializmus irányába, de nem automati­kusan és nem a kisáruterme­lés keretei között, ahogy azt mindenekelőtt Nagy Imre elvtárs és mások állították, hanem a párt és a kormány tudatos, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésére irá­nyuló politikai, gazdasági és szervezömunkája eredmé­nyeképpen, olymódon, hogy az önkéntesség elve alapján fokozatosan szövetkezeti, nagyüzemi gazdaságokba egyesülnek. Pártunknak és kormá­nyunknak a mezőgazdaság A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyetlen he­lyes útja az, amelyet Lenm dolgozott ki szövetkezeti ter­vében és amelyet Sztálin fej­lesztett tovább. Ezen az úton győzött — a világon először — a Szovjetunióban a szo­cializmus és létrejött a viiág legfejlettebb és leggépesítei­tebb szocialista, nagyüzemi mezőgazdasága. A lenini utat követve nem szabad megismételnünk azo­kat a hibákat, amelyeket 1953 júniusa előtt számos esetben elkövettünk és min­denképpen biztosítanunk kell a termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztése egyik leg­fontosabb elvének, az önkén­tességnek a betartását. A kényszer és erőszak útján létrehozott szövetkezetek a gyakorlatban csak hátrányt jelentenek. Pártunk és kormányunk nemcsak, hogy kényszert nem alkalmaz a szövetkeze­tek szervezésénél, hanem to­vábbra is segíti az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tokát abban, hogy növelhes­sék termelésüket és biztos if­ja. hogy szorgalmas munká­juk számukra megfelelően gyümölcsözzék és nem tűri, hogy bárki is — elferdítve pártunk politikáját — e te­Az önkéntesség elvének azonban semmi köze nincs ahhoz az »elmélethez«, amely szerint a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése minden különösebb erőfeszítés nél­kül, automatikusan megy végbe. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése csakis a párt- és a népi demokratikus állam céltudatos, politikai és gazdasági szervezőmunkájá­val jöhet létre. Enélkül a szocializmus ügye nem győz­het a mezőgazdaságban. A szocializmus győzelmét a falun megkönnyíti, hogy a Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával hazánkban is kialakult a szövetkezésnek olyan egészséges, életerős formája, amilyen a mezőgaz­dasági termelőszövetkezet, amely a legjobban egyezteti össze a népi demokratikus állam általános és a dolgozó parasztság egyéni érdekeit. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek politikai, társadalmi és , gazdasági szempontból egyaránt a továbbiakban is összehasonlíthatatlanul na­gyobb segítséget és támoga­tást kell, hogy kapjanak, mint a szövetkezetek egysze­rűbb típusai, vagy a külön­féle társulások. ban nem elég. Ezzel egyidő­ben átgondolt gazdasági szer­vező tevékenységet kell foly­tatni azért, hogy az áttérés a kisüzemi gazdálkodásról a Szocialista nagyüzemi gazdál­kodásra. zökkenőmentesen menjen végbe és minél gyor­sabban kibontakozhassál a nagyüzemi termelés fölénye és előnye. Teljesen elégtelen és helytelen az, hogy egyes pórt- és állami szerveink na­gyobb erőfeszítéseket tesznek új termelőszövetkezetek lét­rehozására, vagy megnöve­lésére, mint a megalakult termelőszövetkezeteknek erős, jövedelmező gazdasá­gokká való fejlesztésére. Cél­szerű lenne, ha párt- és álla­mi szerveink az olyan közsé­gekben, amelyekben megvan a lehetőség a szövetkezetek gyorsabb fejlesztésére, kidol­goznák, s a dolgozó parasz­tokkal ismertetnék azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyeket a szövetkezetek fejlesztésével együtt végre kell hajtani, s amelyek révén ezek a szövetkezeti gazdasá­gok gyorsan túljutnak a kez­det nehézségein és mér az első gazdasági évben bevált­ják a hozzájuk fűzött remé­nyeket. Átgondolt és tervszerű po­litikai. gazdasági és szerve­zőmunkával — a kommunis­ták példamutatásával és helytállásával — el kell te­hát érnünk, hogy gazdasági­lag megalapozva ez év őszén újra számszerűleg is növe­kedjék a szövetkezeti mozga­lom. A továbbiakban pedig biztosítanunk kell, hogy ez a növekedés egyre gyosabb ütemű legyen. A termelőszövetkezeteknek a munka magas termelékenységével és jövedelmezőségével kell kiiünniök Pártunk és kormányzatunk a szövetkezés egyszerűbb formáit is segíti Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság egy része azonban nem egyszerre vá­lasztja a régitől leginkább eltérő, legfejlettebb szövetke­zeti formát, hanem kezdetben olyan átmeneti megoldásokat tesz magáévá, amelyek ke­vésbé térnek el a számára megszokott, régi gazdálko­dástól. Pártunk és kormá­nyunk ezért a mezőgazdaság szocialista átszervezése érde­kében a szövetkezésnek egy­szerűbb formáit is segíti. To­vábbra is támogatni kívánjuk a gyakorlatban bevált I. tí­pusú termelőszövetkezeti cso­portokat, valamint a külön­böző termelési társulásokat, amelyek elsősorban a föld­művesszövetkezetek kereté­ben alakultak és működnek. Sőt. még a legfejlettebb tí­pusú szövetkezetben is fent kell tartanunk a szövetkezés­nek azokat a vonásait, ame­lyek — mint a földjáradék fizetése, a bevitt állatok és felszerelések értéke egyrészé­nek az alapszabály-szerinti visszatérítése — könnyebbé és érthetőbbé. éppen ezért elfogadhatóbbá teszik a szö­vetkezést az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok, köztük a középparasztok szá­mára is. A termelőszövetkezetek növekedése és az új termelő­szövetkezetek alakulása már ez év őszén elkerülhetetle­nül napirendre tűzi a belépő dolgozó parasztok földjének összevonását olyan táblákba, amelyeken nagyüzemi szö­vetkezeti gazdálkodást lehet folytatni. Ahol a dolgozó pa­rasztok nagyobb számban termelőszövetkezetekbe lép­nek — ott egész községre ki­terjedő földrendezés, illetve tagosítás nélkül az új és meg­növekedett termelőszövetke­zetek földjei szétszórt kis parcellákban maradnának és így a szövetkezés előnyeit nem lehetne kihasználni. — Pártunk és kormányunk tudatában van annak, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének idején a ta­gosítás az egyik legbonyolul­tabb feladat, mert átmeneti­leg óhatatlanul érinti az egyénileg dolgozó parasztok egy részét. Arra kell töreked­nünk. hogy a földek össze vonása minél kevesebb egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztot érintsen és azok fel­tétlenül kártalanítást kapja­nak. A földek összevonása legkevesebb egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztot — a dolog természeténél fogva — a termelőszövetkezeti köz­ségekben érint és ott egyben elkerülhető a tagosítás meg­ismétlése is. Ebből követke­zik. hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél előnyös szövetkezeti közsé­gek alakítása. — Egyidejűleg a termelő­szövetkezeti községekben éppúgy, mint másutt, to­vábbra is meg kell akadá­lyoznunk. hogy a kulákok a szövetkezetekbe beléphesse­nek. 'A' termelőszövetkezetekben, figyelembevéve természeti adottságaikat, olyan talajmüve­lési rendszert kell meghonosí­tani, amelyik mélyíti és gazda­gítja a termőtalajt. Nemcsak fenntartani, hanem fokozni kell a talaj termőképességét, min­denekelőtt az istállótrágya he lyes kezelésével és felhasználá sával. Emellett termelőszövet­kezeteinket egyre fokozottabb mértékben fogjuk ellátni mű­trágyával, mert ez év őszén megkezdi a termelést a Sajó­völgyi Műtrágyagyár és bővül a Péti Gyár termelése is. Ter­melőszövetkezeti vezetőinknek meg kell tanulniok a nagyobb műtrágya adagok helyes alkal­mazását, ami a termésátlagok emelésének fontos eszköze. Na­gyobb műtrágyamennyiségek használata azonban csak akkor járhat megfelelő eredménnyel termelőszövetkezetek fejlesz- I lácosító munka, ez eevmaaá- és akkor segíthet magasabb A jó munka alapja: az álgondolt gazdasági szervező tevékenység Bármennyire fontos is a i tése érdekében végzett felvi­Pártunk és kormányunk előtt most a legfontosabb fel­adat úgy fejleszteni a terme­lőszövetkezeteket, gépállomá­sokat és állami gazdaságokat, hogy azok megfeleljenek a mezőgazdaság szocialista át­építésében rájuk váró felada­toknak. A termelőszövetkeze­teket olyan szocialista nagy­üzemekké kell fejleszteni, amelyek nagy terméshoza­maikkal, a munka magas ter­melékenységével, a tagok számára megfelelő jövedel­met tudnak biztosítani és ily­módon vonzóbbá teszik a szö­vetkezést az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztság előtt. A gépállomásoknak, mint a népi demokratikus ál­lam előretolt falusi bástyái­nak biztosítaniok kell a termelőszövetkezetekben a munkák mind fokozottabb gépesítésével a terméshoza­mok. valamint a munka ter­melékenységének növekedé­sét és ezzel gazdasági, poli­tikai és szervezeti szempont­ból is döntő hatást kell gya­korolniok a termelőszövetke­zetek megszilárdítására, fej­lesztésére. Az állami gazdaságokat — az eredeti célkitűzésnek meg­felelően — magas színvo­nalú árutermelő gazdaságok­ká kell tenni, amelyek minő­ségi vetőmagvak termelésé­vel és tenyészállatok nevelé­sével motorjaivá válnak az egész mezőgazdasági terme­lés fellendítésének és jól szervezett magas színvonalon álló gépesített szocialjsta gazdálkodásukkal iskolapél­dái a szocialista mezőgazdál­kodásnak. Pártunknak és kormányzatunknak mindent el kell követni ezért, hogy a mezőgazdaság egész szocia­lista szektora megszilárdul­jon és így el tudja látni a rá háruló feladatokat. ' A termelőszövetkezetek az elmúlt évben jelentősen erő­södtek. nőtt a termelékeny­ség. javult a munkafegyelem, fejlődött a közös gazdaság, növekedett a tagság jövedel­me. A gyakorlat már nálunk is bebizonyította, hogy a szö­vetkezeti gazdaságokban a gépállomások segítségével a munka termelékenyebb, mint az egyéni gazdaságokban és így a termelőszövetkezeti ta­gok jövedelme is — azonos mennyiségű munka után — jóval nagyobb, mint az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoké. Nem lehetünk azonban megelégedve a termelőszö­vetkezetekben az egységnyi szántóterületre jutó átlagos hozamok alakulásával, mivel a szövetkezetek szervezé­sével az egyik legfontosabb cél éppen az. hogy gyorsan megnöveljük a mezőgazdaság összhozamát. Helyes trágyázás és alapos munka eredménye a jó termés színvonalra emelni egész mező­gazdasági termelésünket, ha ez együtt jár az istállótrágya ke­zelésének és felhasználásának gyors és gyökeres megjavításá­val. Véget kell vetnünk annak a tűrhetetlen helyzetnek, ami különösen a tiszántúli termelő­szövetkezeteket jellemzi, hogy az istállótrágya rossz kezelé­sével és annak hanyag felhasz­nálásával évente száz- és száz­millió forint kár éri a termelő­szövetkezeteket. Feltétlenül biztosítani kell a megfelelő ve­tőmagot és olyan minőségi törzsállományt a közös állat­tenyésztésben, amellyel magas hozamokat lehet elérni Pártunk és kormányunfi g termelőszövetkezeti tagokat se­gítette abban, hogy háztáji gaz­daságukat az alapszabályban megszabott keretek között fej­leszthessék: tehénvásárláshoz (Folytatás a 2. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom