Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-30 / 152. szám

IfLIIMYIRORSZIG Tavaszi tárlat A megyei képzőművészek kiállításáról Csütörtök, 1095. június 3fl. ]if egyei képzőművészeink * legújabb kiállítása, a Tavaszi Tárlat a közelmúltban nyílt meg a Múzeumi Képtár alsó termeiben. Nem tudjuk, hogy kinek-kinek egyénileg hogy tetszett a kiállítás, azt azonban a teremőröktől hal­lottuk, hogy meglehetősen sok érdeklődő fordult meg a tárlaton, örömünk nem volt telj®, mert közben azt is megtudtuk, hogy eddig egyetlen kép sem kelt el, pe­dig pár nap múlva bezárul a kiállítás. Ezzel a nem egé­szen megnyugtató érzéssel fogtunk a tárlat megtekinté­séhez, feltéve magunkban azt, hogy az anyag átnézése so­rán megpróbálunk választ keresni azokra a kérdésekre, melyek a dolgozók megnöve­kedett képzőművészeti ér­deklődése és a vásárlás hiá­nyának ellentmondásos kel­toséfiéból adódnak, fi a.inos, már az első ka­^ binettnél rá kellett jönnünk arra, hogy nem csu­pán a pénzzel való fokozott takarékosság szab határt dol­gozóink vásárlókedvének, és nem is csak az, hogy a gics­csek kártékony terjesztésé­vel foglalkozó profithajhászó ügynökök jelentékeny össze­geket loplak ki a jóhiszemű emberek zsebéből. hanem megújhodó képzomúszetünk egészséges fejlődését sok más, mielőbbi orvoslást kívánó baj is akadályozza. A tárlat megtekintése so­rán kellemetlen benyomással kellett megállapítanunk, hogy e kiállítás eszmei és művészi színvonala jóval alatta ma­rad az eddigi rendezvények­nek. Sok olyan kép, főleg csendélet és tájábrázolás előtt kellett megaUnunk, me­lyekből a nyárspolgári derű, kedély® nyugalom édeské­sen poshadt levegője áradt felénk. Ezek a konfliktus­mentes, érzelgős „alkotások" nosztalgikus vonzódást mu­tatnak a múlthoz, az állapot­szerűséghez. A Tavaszi Tár­lat plasztikusan tükröz! azo­kat a jobboldali, opportu­nista nézeteket, melyek az utóbbi időben megyei képző­művészetünkben is elterjed­tek. A kiállítás negatívumai­hoz nézetünk szerint az ls hozzájárul, hogy képzőművé­szeink az idén nem kaptak a megyétől megbízásokat, és az üzemekkel kötött szocialista szerződések is elmaradtak. ÍM indezeket a párt- és népellenes jelenségeket ki kell irtanunk képzőművé­szetünkből. Kiállításaink esz­mei és művészi színvonalát szakadatlanul fokoznunk kell. Nem engedhetjük meg, hogy középiskolás fokon álló stu­diumok és burzsoá szemlélet­től áthatott jellegtelen férc­munkák kerüljenek tárlata­inkra. Ilyen „művészet"-tel nem harcolhatunk az embe­rek nagy többségének tuda­tában amúgy is meglévő ka­pitalista csökevények ellen, hanem ellenkezőleg: elősegít­jük ezek konzerválását. Eb­ben a vonatkozásban a zsűrit kell elmarasztalnunk azért, hogy egy sereg unalmas, kri­tikán aluli „klein kunst"-tal árasztotta el a kiállítást az esetleg problematikus, de a művészi telj®ítmény befek­tetésében mindenképpen ma­gasan a „bekerültek" felett álló alkotások rovására. JT kiállítás tanulságaként megyei képzőművésze­ink valamennyi tagjának ép­pen úgy. mint a magyar al­kotóművészek összességének feltétlenül magáévá kell ten­nie azt a fontos megállapí­tást. mely a budapesti kép­zőművészeti közgyűlésen el­hangzott. „A művészeknek nemcsak tanítaniok kell a né­pet, hanem tanulni is kell a néptől. A legnagyobb segítsé­get ahhoz, hogy a tömegek véleményéből tanuljunk, ma­ga a párt nyújtja. A párt a dolgozók legszélesebb töme­geire támaszkodva, azok leg­jobbjait egyesíti magában. Ezért a párt véleménye a tö­megeknek az esetlegességek­től. a burzsoá ízlés csokevé­nyeitől megtisztított, leszűrt igazi véleménye. A párt irá­nyító szerepe a művészetre nem más. mint a néptől való tanulás legamasabb formája. A párt útmutatásalt követve, a dolgozókat tanítva, de a dolgozóktól is mindig tanulva válhatunk olyan fokon taní­tóivá. nevelőivé, lelkesítőivé népünknek, mint Michelan­gelo, Rembrandt, Goya volt a maga népének, és mint amilyenek ma a szovjet mű­vészet legnagyobbjai a ma­guk népének, a világ népei­nek és haladó művészeinek." áj songrád megye dolgozó népének életét, harcait, munkáját, boldog jelenét és ragyogó jövőjét kifejezni igyekvő helyi képzőművésze­tünk jószándékában a meg­lévő 6úlyos hibák ellenére sem kételkedhetünk. A Ta­vaszi Tárlat egyes kiemel­kedő alkotásain érezni lehet, hogy alkotóművészeink közül főleg az élenjárók megértet­ték és megszívlelték pártunk márciusi határozatát, és mü­veikben ennek tanulságait felhasználva igyekeznek a valóságot ábrázolni, megmu­tani mindazt, ami vidéki éle­tünkben űj és haladó. Fiatal helyi képzőművészetünknek sokszor segítségre van szük­sége. Vegyék számba festőink és szobrászaink a tiz év óla megtett út eredményei mel­lett a meglévő hibákat, tár­ják fel problémáikat a párt, a dolgozók, a népművelési osztály előtt. Kérjék segítsé­güket. hogy a dolgozó nép kultúráját szolgáló új ma­gyar képzőművészet kibonta­kozó nemzeti egységének megszilárdításához. további fejlődéséhez a Csongrád me­gyei képzőművészek is mind­inkább hozájárulhassanak. Szelest Zoltán Üzenetek a világűrből Mindenki előtt ismeretes, hogy a napsugár mi­lyen jelentős szerepet játszik a természet háztartásában. Régen tudjuk ezenkívül azt is, hogy több más égitestről is jut el hozzánk fény, hiszen ennek köszönhető, hogy tiszta nyári estéken elgyönyörköd­hetünk a csillagos ég fensé­ges látványában. A század elején felmerült a gondolat, hogy a fénysugárzáson kívül egyéb sugárzás is éri a föl­det. Csaknem 25 évig tartott, amíg megfeszített munkával sikerült bebizonyitani, hogy ez a sejtés megfelel a való­ságnak, mert a földünket minden irányból egy látha­tatlan sugárzás bombázza, mely valahonnan a világmin­denség mélységeiből indul ki. Ezt a sugárzást kozmikus su­gárzásnak nevezzük. Az utóbbi években ezen túlme­nően kiderült, hogy a tejút­rendszer középpontjából rá­dióhullámok is jutnak hoz­zánk. Ez a felismerés meg­vetette egy új tudománynak, a rádió-csillagászatnak az alapjait. Beszéljünk most kissé rész­letesebben a kozmikus sugár­zásról, melynek a vizsgálatá­val az utóbbi három évtized­ben nagyon sok fizikus fog­lalkozott. A kozmikus sugár­zás vizsgálata a tudományos érdeklődés középpontjába ke­rült, mert tanulmányozásával olyan ismereteket sikerült szerezni, melyek az atom­mag-kutatás szempontjából DISZ-csoportot alakítottak a szegedi fiatal írók A Magyar frók Szövetsége szegedi csoportja mellett az elmúlt héten DISZ-csoportot alakítottak a szegedi fiatal írók; A DISZ-csoport — melynek vezetőjévé Németh Ferenc fiatal költőt válasz­tották meg — közvetlenül a DISZ városi bizottságához tartozik. Feladata a fiatal írók eszmei és művészi fejlő­désének elősegítése, támoga­tása. A DISZ-csoport első ülésén elhatározták a fiatal írók, hogy a nyár folyamán feldolgozzák a DISZ II. kon­gresszusának anyagát és az ifjúság kulturális nevelésére, életére vonatkozó párt- és kormányhatározatokat, és ezek alapján készítik el a jö­vő évadra programjukat, melyben nagy helyet szánnak az eszmei és művészi képzés mellett a közönséggel — el­sősorban a fiatal irodalom­barátokkal, ifjúmunkásokkal, parasztfiatalokkal és diákok­kal — való kapcsolatok kü­lönféle módon való kiszél®í­tésének is. Egy 0odag6eu» naplójából A Uihh^CL |%ÍML Hcuetiici yolc 6tíI van. A mozi kékszínű 1* reklám/éttvéfól csillog a környék és át úttesten elkeseredetten szól né­hány autóduda. A délutáni előadás be­fejezése késik, s az előcsarnokban és az utcán tolong a tömeg. A pénztárab­lakon pedig künt feketéllik az alkut nem túró írás: MINDEN JEGY EL­KELT! Mintha valami régi külvárosi mozi­ban volna az ember, úgy érzi magát ebben a kavarodásban. A sok arc, a parfüm és cigarettafüst nehéz keve­rékké egyesül, mely szinte fojtja és égeti a tüdőt. Kopott ruhájú, kissé szurtos és ön­magára keveset adó még iskolaköteles gyerek furakodik az emberek kőzött. Hol eltűnik, hol előbukkan. Aztán egy pillanat múlva annyit látni belőle, hogy megáll egy férfi mellett és együtt hullámzik a tömeggel. A férfi, aki mellé került, láthatólag nem sokat ad rá. Beszélget, ő meg bá­mészkodik, mint akinek semmi dolga és egyre jobban hozzápréselődik a szomszédjához. Az idő közben múlik cs az emberek, megszokva a füstöt, még jobban belemerülnek a beszél­getésbe. öt-hat perc után úgy érzi, hogy el­jött az ideje. Lassan a mellette illó férfi zsebe felé nyújtja a kezét és óva­tosan végigtapogatja a zsebnek az al­ját. A férfi meg se mozdul, s az 6 keze •meg finoman érzi a kabátzseben belül a pénztárcának a domborodását. jU ott már mind merészebb lesz a 1 gondolata. Ujjaival kikeresi a zse­ben a nyílást, a pár pillanatnyi koto­rászás után már érzi is a zsebben a bőrtárca érdes domborodását. Újra kö­rülnéz, ismét visszatér a bátorsága és a másik pillanatban már húzza is fel­felé a tárcát. A kézfej már ki is lát­szik a zsebből Csak egy pillanat — gondolja, már enged is a szivéből az izgalom heve... már künn is van az ujjak hegye... egy mozdulat még — de ebben a pillanatban egy kemény férfikéz tapad a szurtos ujjactkákra. Á megdöbbenéstől ekkor visszaejti a tárcát, az arcából kifut a vér és homá­lyos agyába kábultan beledöbben egy felnőttektől hallott szó: lebuktam. Egy kis ideig mintha nem tudna ma­gáról. Csak később eszmél rá, hogy künt az utcán megy a férfival és be­szél. Beszél lassan és akadozva. A férfi pedig hallgatja és a gyermek sza­vai alapján kibontakozik előtte a mo­zicsarnok „pénzszerzőinek" élete. A z egyik módja a pénzszerzésnek — mondja a gyerek — a jegy­eladás. Akik ezzel foglalkoznak, ott lé­zengenek a pénztár környékén, s ami­kor már künt van a tábla, hogy „Min­den jegy elkelt", odasettenkednek az újonnan érkezőkhöz, t halkan odasúg­ják nekik: „Van egy eladó jegyem". A jegy nélkül maradt arca felderül s néha már a másik percben nyúl is a zsebébe és fizet. A jegy ára pedig elég magas. Olyan eset is előfordul, hogy ötszöröse az eredeti árnak. Sokan 8—9 darab jegyet is eladnak egy este. A jegyet általában délelőtt veszik meg az elővételinél. Elcsavarognak az iskolából és beállnak a sorba. Szerin­tük: megéri. Egy jó filmnél a napi ke­reset 20—30 forint. De van ennek egy másik fajtája is: lánckereskedelem. Az egyik gyerek adja a jegyet a másiknak. Így, mire 8 órára az utolsó tulajdonosához jut a jegy, az 1 forint 30 filléres ár eléri a hatot. A gyerek egy pillanatra elgondolko­zik... Én először a legegyszerűbbjével kezdtem. Ez úgy történik, hogy nagy pénztárforgalom alkalmával a gyere­kek — főleg a „tőke nélküliek" — be­állónak a jegyetváltani-akarók sorába. Mikor pedig a pénztárablak felé köze­lednek, rászólnak a későn érkezőre: „Bácsi, magának ne vegyek jegyet?" A megszántott pedig rendszerint kap az alkalmon és hálából oda adja az aprót. líf ég ennél is egyszerűbb mód: a kéregetés. Csak ennyit kell mon­dani: „Bácsi, adjon SO fillért, moziba szeretnék menni". Ritka az olyan, aki nem ad. tgy is lehet keresni 10—12 fo­rintot. Cigarettára és cukorra elég... Az úton megrezzennek a szélben a fák«• t , A férfi mindent ért A hiszékeny emberek könnyen adják a pénzt és az így szerzett pénznek nincs érték* és nincs becsülete. Lassan a gytrtk is el­veszti a becsületét. Egy évi mozicear­nokbeli praxis után sokaknál már a lopás következik. Az úton sötétebbé válnak az árnyak. A gyermek szivét át-átfutja a követ­kezményektől való félelem, a tetten­érés, az első lopniakarás szégyene. Robi jut eszébe, a barátja, aki valtv­mikor erre az útra csábította. Ma már Aszódon van javítónevelésen, öt is lo­páson fogták. Többször is. Azután eszébe jut az édesanyja és arra gondol, hogy mi lesz. ha őt most elviszik Robi mellé? Elvégre, őt is tettenérték... Még ráadásul az is ki­derül otthon, hogy nem a barátjához ment. Azt csak hazudta mindig... A fájdalmas gondolatokat már nem állja ki szive és lassan kibuggyannak szeméből a könnyek. A férfi ekkor ránéz és önkéntele­nül a gyermek fejére teszi a ke­zét. Sajnálni kezdi a gyermeket és el­gondolkozik. Vajon csak a gyermek itt a hibás? Csak részben — adja meg magának a választ. De legalább ugyan­annyira á könnyelmű szülők és a könny elmű adakozók. Akik rászoktatják a gyereket a köny­nyen szerzett pénzre. És leszoktatják az önbecsülésről. Töprengésében összeütközik benne a sajnálat a kötelességgel Sok minden jut az eszébe, de a végén mégis csak úgy határoz: haza viszi a fiút szülei­hez... 1 gy is történt. Az anya majd el­süllyedt a szégyenében, amikor végighallgatta megtévedt fia történe­tét. Meglepetésében csak ennyit mon­dott: „Az az átkozott Robi. Mindig mondtam, hogy nem lesz jó vége a ba­rátkozásnak." A sűrühaju édesapa, K. István pedig összeszorította a száját és úgy villámlott mind a két szeme, mint a zivatar előtti ég nyáron. Hogy miként cselekszenek, nem tud­juk. Reméljük, hogy eddigi mulasztá­sukat nem durvasággal ellensúlyozzák és szigorral ugyan, de szeretettel még idejében megfogják megtévedt gyer­mekük kezét. De vajon hova jutnak a többi csar­nokbeli gyerekek, ha nem segítenek és nem javulnak meg a felnőttek? Bánfalvi József döntő fontosságúak voltak. A kozmikus sugárzásban nagy energiájú részecskék repül­nek tova és ezek bombázása nak az egész földfelület ki van téve. Mégis a kozmikus sugárzás, mint energiaforrás, teljesen érdektelennek lát­szik. Ennek az okát a követ­kező példán világíthatjuk meg. •V" együnk egy fehérren iz­zó kis acélgolyót. A go­lyó teljes hőenergiája megle­hetősen csekély. Ha ugyanis a golyót egy nem túlságosan nagy, vízzel telt edénybe dobjuk, rövid idő alatt lehűl és a víz legfeljebb néhány fokkal melegszik fel. Ez a hatás teljesen ártalmatlan. Tudjuk azonban. hogy az acélgolyó fehéren izzó álla­potban igen nagy károkat okozhat és a magas hőfok következtében heves kémiai folyamatokat képes kiválta­ni. ha valamiképpen nem tesszük ártalmatlanná. Ha a fehéren izzó golyó például egy falemezre esik. akkor a lemez meggyullad. Hasonló a helyzet a kozmikus sugárzás részecskéivel. Mivel a ré­szecskék energiájának egv ré­szét a föld atmoszférája, má­sik részét pedig a földkéreg felfogja, hatásuk túlnyomó­részt kimerül a levegő és a föld alig észrevehető felmele­gedésében. Ezzel szemben, ha egy kozmikus részecske vé­letlenül egy atommagba üt­közik. az atommag szilánkok­ra hasad szét és így valódi mikroszkópikus tűzijáték ke­letkezik. Ennek a tűzijáték­nak, melyet szaknyelven kaszkád-záporoknak szokás nevezni, az összenergiája igen kicsi, de maga a folyamat, melyet láthatóvá tett. rendkí­vül figyelemre méltó. A fo­lyamat tanulmányozása so­rán ugyanis közvetlenül vizs­gálat tárgyává tehetjük az atommagok átalakulását, to­vábbá szokat a részecskéket, amelyek ezen átalakulásban szerepet játszanak. Régebben az volt az álta­lános felfogás, hogy az atomok protonból, neutron­ból és elektronból épülnek fel. A kozmikus sugárzás rtzsgálata azonban kiderí­tette. hogy sokkal nagyobb azoknak az elemi részecskék nek a száma, amelyekből a világmindenség felépül. A legnagyobb meglepetést 7—8 évvel ezelőtt az okozta, hogy ezek a részecskék átalakul* hatnak egymásba, ami arra utal, hogy a természetben lejátszódó események sokfé­leségében egy újabb alapvető összefüggést sikerült felis­merni. Azokat a részecskéket; amelyeknek tömege az elekt­ron és a proton tömege köré e6ik, mezonoknak, azokat a részecskéket pedig, amelyek tömege nagyobb mint a pro­ton tömege, hí peronoknak ne­vezzük. Ezek a részecskék igen fontos szerepet játsza­nak az atommag felépítésé­ben és szerepük döntő fon­tosságú a magátalakulások szempontjából. A kozmikus sugárzással kapcsolatban természetesen mindenkit az érdekel először, hogy honnan jönnek a koz­mikus sugarak? Eredetileg azt gondolták, hogy a napból származnak. Minthogy azon­ban a sugárzás intenzitása gyakorlatilag semmilyen in­gadozást nem mutat nappal és éjszaka között, bebizonyít­ható volt. hogy a sugárzás sokkal távolabbról jön hoz­zánk. Ez a sugárzás nem közvetlenül azonos azzal; amit mi a Földön észlelünk, mert a prlmér sugárzás a föld légkörébe jutva másod­lagos sugárzást vált ki és ez az. amit azután tni közvetle­nül észlelünk. A kozmikus sugárzásnak: nagyon sokat köszön­het a tudomány és ezt a tu­dományos világ azzal is je­lezte, hogy az etéren legkivá­lóbb eredményeket elért ku­tatóknak a legmagasabb tu­domány® elismeréseket ado­mányozta. Igy 5—8 évvel ez­előtt például Biackdtt és Powel! angol fizikusok kap­tak Nobel-díjat úttörő vizsgá­lataikért. majd a múlt évben Szkobelcin szovjet fizikus Sztálin-díjat kapott érték® felfedezéseiért. Kozmikus su­gárzással hazánkban is régen foglalkoznak a fizikusok. Kü­lönösen sokat nyert a magyar tudomány azáltal, hogy e tu­dományág egyik világvi­szonylatban is élvonalbeli kutatója; Jénossy Lajos, Kossuth-díjas akadémikus, hazatérve a Központi Fizikai Kutató Intézetben a párt és a népköztársaságunk támoga­táséval Közép-Európa legmo­dernebbül felszerelt kozmi­kus-sugárzás laboratóriumit fejl®ztette ki. Dr. n. h SÉTA OPERETTORSZÁGBAN A hosszúra nyúlt tél és a zord tavasz után most már csakugyan ránkköszöntött a rekkenő nyár. Milyen frissítő ilyenkor szabadban ülni. s a nyáresti levegőn fölüdúlnt a könnyű zene hangjainál. Jól szolgálta ezt az igényt a Köz­alkalmazottak Szakszervezetének Juhász Gyula kultúrháza, amikor kicsinosítva ismét megnyitotta tavaly is igen népszerű is látogatott kerthelyiségét. A kerthelyiség megnyitó ünnepségének résztvevői Ope­rettországban tehettek hangulatos, üdítő sétát. A kultúrház szépen fejlődő zenekara Markó Leó biztoskezű vezényléséve! kalauzolta a szépszámmal megjelent közönséget Operettor­szág legszebb tájain. Pesti Ella és Wagner József, a szegedi Nemzeti Színház művészei pedig tisztacsengésü, kellemes hangjukon mutatták be ennek a derűs, szép országnak sok­sok kedves táját, vidám, szerelmes és andalító vidékét. A legnépszerűbb szovjet opercttdalok mellett Lehár muzsikája, Strauss pezsdítő zenéje egyaránt fölhangzott. A zenekar számai közül Kodály: Háry intermezzoja és Gilet kedves vo­nós szerenádja emelkedett ki. de ugyanúgy sok tapsot kap­tak Dunajevszkij Szabad szél-jének, Scserbacsov Dohányon vett kapitány-ának, Miljutyin Szibériai rapszódiájának dalai és duettjei. A séta risztvevői hangulatos, kellemes est emlékévei távoztak. S az est sikerét mutatja, hogy bőven akadtak po­tyautasok" is ezen az operettországi kőrúton. A szomszédos diákkollégium ablakai tele voltak fiatalokkal, akik nemcsak gyönyörködtek a nyáresti muzsikán, hanem a tapsokkal sem fukarkodtak. Jó szolgálatot tesz Szeged kulturális életinek a Juhász Gyula Kultúrház most megnyílt kerthelyisége. Várjuk az újabb műsorokat, nyáresti hangversenyeket. (í. Z ) FELHlVA.S " l„ Az I. kerületi tanács me­zőgazdasági csoportja elren­deli Újszegeden a Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézettől két kilométer® körzetben a napokban megjelenő kolo­rádé (amerikai) burgooybo­gár azonnali irátását, perme­tező szerrel. A gazdák 24 érán belül végezzék el a per­metezést: szert ét gépet díj­talanul kapnak az említett kísérlett intézetben reggel 1-től este 8 éráig. — A Városi Balottiskolába a beiratkozások július 1— 5-ig lesznek a belettiskelá­ban (Zászló utca 2.). A be­iratkozások időpontja dél­előtt 10—12-ig és délután 5—7-ig. — Megnyílik ismét a kís­kundorozsmai széksás gyógy­fürdő. A megnyitó július 3-án lesz. A szórakozni és nyaralni vágyó dolgozók is­mét élvezhetik a gyógyfürdő adta örömöket. A pihenni vágyókat a helyszínen lévő vendéglőben ízletes ételek és italok várják, ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom