Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-19 / 116. szám

tSBB Csütörtök, 1955. május 19. DELMAGYARORSZftG Egy munkáscsalád életéből... Erőteljes kopogtatás hai­tik a szerszámkiadó raktár ablakán. Vitéz-bácsi kinyitja a reteszt s egy fiatal szak­munkás szavát figyeli. — Kérek egy 12-es kulcsot Pista bácsi. Az idős raktáros a minden­féle szerszámokkal megrakott állványhoz lép s a kért kul­csot márjs nyújtja a várako­zó lakatosnak. Még át sem adita, újabb hang szólal meg a retesz mögül. — Vitéz bácsi, nekem 20-as fúró ktcll. A következő ember kala­pácsot Visz, a másiknak fogó kell, vagy csavarhúzó. A kü­lönböző kívánságokat sorra, türelemmel elégíti ki. Sok­szor még azt is megmutatja a szakmunkában gyakorlat­lanoknak, hogyan használják 1 a szerzámokai. Nem akad olyan ember a Szegedi Fém­ipari és Finommechanikai Vállalatnál, aki ne becsülné Vitéz Istvánt, ezt a régi mun­kást. Gyakran visszaemlék­szik. a múltra. 1936-ban már ott dolgozott az üzemben, amit akkor a Tóbiás-testvé­nek uraltak. Erre az időre így emlékezik: — Filléreket kerestem, de ez is jó volt, hiszien a csa­ládról gondoskodni kellett. Szerencsém volt, mert ha ak­kor keveset is kerestem, de legalább dolgoztam. Sok hoz­zám hasonló munkás kilen­cselit akkoriban. Nem vették fel őket sehol; munka nélkül voltak. Milliókat ikeresett a Tóbiás cég a becsületes munkások verejtékein. Bútorvereteket készítettek, erre szabadal­muk volt. Beszélgetés közben újabb kívánsággal kopogtatnak a raktárablakon. A szerszá­mokat hozzák, viszik. Vitéz bácsi most csak rájuk figyel, s mikor ismét -szünet áll be« folytatja a múltra való visz­szaeml ékezését, — Nem voltunk ötvenen sem az üzemben és nagyon ritkán beszéltünk a -főnök úrral*. Amikar meg talál­koztunk vele, nem volt benne köszönet. Meséli, hogy a munkáért járó filléres bér egyrészét gyakran -véletlenül* tévesen számolták, kevesebbet fizet­ték. Ez szokás volt a tőké­seknél. Igy még jobban nyo­morgatták a munkásokat, <— Velem is megtörtént — mondja —, hogy heti kere­setem majdnem felét levon­ták. Hogy miért? Mert a fő­nök gondolt egyet és ezer da­rab fejescsavar esztergálásá­ért a kialkudott 1 forint he­lyett 60 fillért adott. Emlék­szem egy Király József neve­zetű egyén dolgozott akkor velem. Neki három pengővel kevesebbet számoltak egy­szer. Mikor bement rekla­málni, rákiáltott az egyik Tó­biás és letorkolta a jogos kö­vetelőt azzal, hogy két héttel azelőtt 2 pengő 80 fillérrel több pénzt 'kapott, ami per­sze nem volt igaz. A múlt idő küzdelmeinek szomorú emléke megmaradt Vitéz István szívében. Nem felejti el a múltat soha. — Most nyugodt megelé­gedett az életem. Össze sem lehet hasonlítani a mostanit a múlttal. — Igy állapítja meg a Fémipari Vállalat megbecsült munkása. Szavá­ból érződik, hogy hosszú út volt ez idáig, de a párt ve­zetésével nagy eredményeket ért el szabaddá lett hazájá­ban a nép. — Ha a szabad tíz évre visszatekintek — szól megint — s családomra gondolok, bizony nagyon megváltozott az életem. Elgondolkozik azon, hogy régen, ha egy családból egy személy dolgozott, milyen nagy öröm volt. Továbbtanu­lásról szó sem lehetett.., És a dolgozók gyermekeinek ne­velése most más képet mu­tat. — Négy gyermekem közül kettő tanul — mosolyog büsz­kén. — Bertus, a középső iá­nyom a dolgozók gimnáziu­mának elvégzése után a fő­iskolára került, ahol az ál­lam taníttatta, ösztöndíjat kapott. Most már kész tanár, gyermekeket nevel. Ilonka lányom szakérettségi tanul­mányainak befejezése előtt áll. ö is jó tanuló. Aztán szól fiáról, aki Al­győn, a III. sz. földművesszö­vetkezeti bolt üzletvezetője. Az idősebb lánya nem tanult tovább, de az is becsületes, szorgalmas dolgozója a Nyomdaipari Vállalat do­bozüzemének. Vitéz István családjának élete a 10 szabad év alatt megváltozott, tartalmat ka­pott. Dolgoznak is becsület­tel a további előrehaladásért. Ma kezdődik Szegeden a tanácsi szervezet időszerű kérdéseivel foglalkozó tudományos ülésszak Május 19., 20. és 2I-én nagy­jelentőségű tudományos ülés­szak lesz Szegeden. Ezeken a napokon rendezik meg a Sze­f edi Tudományegyetem Allam­s Jogtudományi Kara a Ma­gyar Tudományos Akadémia Allamjogi szekciójával együt­tesen a tanácsi szervezet idő­szerű kérdéseivel foglalkozó ankétját. A három napos ülés­szakon a helyi tanácsokkal kapcsolatos legfontosabb elvi és gyakorlati kérdések kerül­nek megvitatásra. Az előadók a tanácsok problémáival foglal­kozó legkiválóbb szakemberek, a három Tudományegyetem jo­gász professzorai közül kerül­nek ki. Igy csütörtökön dél­után Kovács István, pénteken délelőtt 9 órakor Antalfíy György, délután 3 órakor Mar­;tonyi János szegedi egyetemi ' tanárok és szombaton délelőtt 9 órakor Szamel Lajos pécsi eg>«temi tanár tartanak elő­adást. Valamennyi előadást szabad vita követi. Az országos jellegű tudo­mányos rendezvényt igen nagy érdeklődés előzi meg. A fővá­rosból és számos vidéki város­ból eddig is sokan jelezték már részvételüket. Igen kívánatos, hogy ezen a nagyjelentőségű eseményen Szeged dolgozói minél nagyobb számban vegye­nek részt, hiszen — elsősorban a tanácsi szerveknél, illetve vállalatoknál dolgozók, vala­mint a tanácstagok — komoly segítséget kapnak mindennapi munkájukhoz. Ma délután 3 órakor Kezdődő ülésszakot Beér János, a bu­dapesti jogi kar professzora, az államjogi szekció elnöke nyit­ja meg, majd utána Kovács István, a szegedi jogi kar dé­kánja az államjogi tanszék pro­fesszora tartja meg előadását „Államszervezetünk .fejlődésé­nek elméleti alapjairól" cím­mel. Valamennyi előadás helye a Városi Tanács díszterme. Szé­chenyi tér 7. sz. I. 101.). Jeanne-Marie Darré 2:ongoramalinéja a Nemzfeti Színházban Jövő vasárnap, május 22-én délelőtt 11 órakor Jeanne­Marie Darré zongoramű­vésznő, a francia Becsület­rend lovagja vendégszerepel a szegedi Nemzeti Színház­ban. A művésznő a Cseh­szlovák Köztársaságban tett hangversenykörútról érkezett hazánkba. Magyarországon öt hangversenyt ad, ezek kö­zül hármat Budapesten, egyet Szegeden és egyet Debrecen­ben. Magyarországról tovább utazik egy jugoszláviai hang­versenykörútra. Jegyek az Országos Filharmónia irodá­jában válthatók. Megjutalmazták a működési versenyben legjobb eredményt elérő kultúrotlhonokat A Megyei Tanács népmű­velési osztálya a napokban értékelte a megye kultúrott­honainak működési verse­nyét. A versenyben harminc­nyolc kultúrotthon vett részt. Az értékelés a következő sor­rendet állapította meg. Első a szegvári, második a dorozs­mai, harmadik a pitvarosi, negyedik a mórahalmi kul­túrotthon. Az első négy he­lyezett közel ötvenezer forint értékű felszerelési tárgyat kap jutalmul jó munkája el­ismeréseképp. A verseny ér­tékelése során dicséretben ré­szesült a balástyai, a kiste­leki, a csanádpalotai, a nagy­éri és a bordányi kultúrott­hon. A felsoroltak a megyei népművelési osztálytól kul­túrházuk csinosítására egy­egy olajfestményt, rézkarco­kat és Munkácsy-reproduk­ciókat. kaptak ajándékul mintegy tízezer forint érték­ben, Június végére összehívják a Hazafias Népfront Országos Tanácsát A Haaafiaa Népfront Orsságos Tanáéin Elnökségének ülése A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának Elnöksé­ge szerdán, május 18-án dél­előtt ülést* tartott. Az ülésen Szabó Pál elnök bejelentette, hogy Nagy Im­re levélben lemondott a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa tagságáról és alel­nökségéről. Jánosi Ferenc lemondott főtitkári tisztségé­ről és Boldizsár Iván lemon­dott az Országos Tanács tag­ságáról és a Magyar Nemzet, a Hazafias Népfront hivata­los lapja főszerkesztői állá­sáról. Az elnökség a lemondáso­kat tudomásul vette és a Hazafias Népfront főtitkárá­vá Mihályfi Ernő népműve­lési miniszterhelyettest, az Országos Tanács tagját, a Magyar Nemzet főszerkesz­E begyűjiési miníszler szabályozta az alkotmány ünnepének tiszteletére kezdeményezett begyűjtési versenyt Az éves begyűjtési verseny új szakaszában az alkotmány ünnepének tiszteletére már eddig számos községben, já­rásban és megyében szület­tek új felajánlások. A begyűjtési miniszter uta­sítást adott ki az éves ver­senynek az alkotmány ünne­pe tiszteletére folyó szaka­sza részletes szabályozásáról. Az utasítás szerint a ver­senyértékelésnél számításba veszik az egész évi gabona­begyűjtési tervek teljesítését, valamint a május elseje— szeptember 10-e között be­adott hízottsertés, vágómar­ha, tej, tojás és baromfi hús­mázsára átszámított mennyi­séget. — A verseny záróárté­kelésére szeptemberben, a szeptember 10-i állapotnak megfelelően kerül sor. Ebben a versenyszakaszban külön jutalmazzák a gabo­nabegyűjtés, az állat- és ál­lati termékbegyűjtési ver­seny országos és megyei he­lyezettjeit. A gabonabegyűj­tési versenyben győztes me­gye a Minisztertanács vánr dorzászlaját, elismerő okle­velét és pénzjutalmát nyeri el. A gabona-, valamint az ál­lat- és állati termékbegyűj­tési versenyben első 3 me­gye és begyűjtési hivatal a begyűjtési miniszter vándor­zászlaját, elismerő oklevelét és pénzjutalmát kapja. Ugyanezt a jutalmat nyeri el a csoportonként mindkét ver­senyben első két járás, első város, valamint az első há­rom község és termelőszövet­kezet, A gabonabegyűjtési ver­senyben a jó helyezést elért városok 30.000—40.000, a köz­ségek 12.000—40.000 forint, a temelőszövetkezetek pedig 6000—20.000 forint pénzjuta­lomban részesülnek. Jelen­tős összegű pénzjutalom illeti meg ezenkívül a megyei, já­rási, városi és községi be­gyűjtési hivatalok és a köz­ségi tanácsok dolgozóit is. A jutalmakat szeptember 25-én adják át ünnepélye­sen. Országos öntödei tanácskozás 'K kohó- ós gépipari minisz­ter május 21-ére országos ta­nácskozásra hívta össze az ön­ődék műszaki vezetőit, legjobb dolgozóit. A konferencia rész­vevői megbeszélik a párt Koz­yaonti Vezetősége márciusi ha­tározatainak végrehajtása érde­kében szükséges további teen­dőiket. A konferencián Zsofínyecz Mihály kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének tagja tart beszá­molót. tőjévé Parragi György Kos­suth-díjas újságírót, az el­nökség tagját, felelős szer­kesztőjévé Komor Imrét vá­lasztotta meg. Ezután az elnökség meg­hallgatta Szabó Pál elnöki beszámolóját a Hazafias Népfront-mozgalom legutób­bi hónapokban végzett tevé­kenységéről. Az elnökség a jelentést megtárgyalta és jó­váhagyólag tudomásul vett*. Elhatározta az elnökség, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsát június vé­gére összehívja. Folytatódik a tudományos ülésszak a Szegedi Egyetemen A Szegedi Tudományegye­temen a felszabadulásunk tizedik évfordulója alkal­mából rendezett tudományos ülésszakok folytatódnak. Az Állam- és Jogtudományi Ka­ron május 19-én, csütörtö­kön délután 3 órakor Ko­vács István egyetemi tanár, dékán -Államszervezetünk fejlődésének elméleti alap­jairól* címmel tart elő­adást, melyet szabad vita követ. 20-án, pénteken dél­előtt 9-kor Antalffy György egyetemi tanár *A párt ve­zető szerepe a tanácsi mun­kában- és ugyanaz nap dél­után 3 órakor Martonyi Já­nos egyetemi tanár, rektor­helyettes *A végrehajtó bi­zottságok munkamódszerei­nek főbb elvi kérdései- cím­mel tart előadást. Az utolsó ülésen, 21-én, szombaton dél­előtt 9 órakor Szamel Lajos egyetemi tanszékvezető do­cens tart előadást *A taná­csok és szerveik működésével kapcsolatos eljárási problé­mák- címmel. Majd Beér Já­nos egyetemi tanár mond zárszót. A tudományos ülés­szak minden előadását sza­bad vita követi. A VASÚTI kalauzzal szállt szembe az újszegedi állomá­son György András bajai kő­műves múlt év őszén. A ka­lauznak a rendőr sietett se­gítségére, de György András a rendőrnek sem engedel­meskedett. A bíróság 10 hó­napi börtönre ítélte. Áramellátásunk egyik ki­tűnő szakemberéről, Ágai Rezsőről szól az alábbi írás, Ágai elvtárs művezető a Sze­gedi Erőműnél. Alig van a városnak olyan lakosa, aki valamilyen formában ne használná föl az 6 munká­jának eredményét. Hogy mi­képpen? Mindjárt elmond­« juk. Szeged áramellátását a vá­rosi erőmű biztosítja. Ez nem azt jelenti, hogy az egész ára­mot ez az erőmű termeli ki. Szeged városa — csakúgy, mint az ország valamennyi lakóhelye és ipartelepe — energiaellátás szempontjából be van kapcsolva az orszá­gos elektromos-hálózatba, szaknyelven országos rend­szerbe, amelynek energiáját jelentős részben a nagy erő­művek: a Mátravidék, Inota stb. adja. A Szegedi Erőmű csak "rádolgozik- erre a há­lózatra; a Szegeden felhasz­nált áram nagyrészét az or­szágos rendszerről vételezi. Mindez bonyolult gépegysé­gek é transzformátorok se­gítségével valósul meg. Ezek­nél a gépeknél dolgozik je­len írásunk hőse. Ágai elvtárs művezetői te­vékenységének — mint saját szavaiból megtudjuk — két ága van. Egyfelől ő az elek­tromos karbantartási munká­latok vezetője. Másfelől rend­szeres szolgálatot teljesít a kapcsolótáblánál. Minthogy e feladatokat illetően teljés sö­tétségben vagyunk, megkér­jük Ágai elvtársat, adjon egy kissé bővebb felvilágosítást CByÜsqi&GÓii A A közszolgálat őrhelyein az elektrikus — Karbantartó részlegünk az erőmű különbözö gépeit és műszereit kezeli. Feltétlenül pontos és a leglelkiismerete­sebb munkát követeli ez, hi­szen egy beindított gépegy­ségnek egy éven át kell üzemben maradnia. Ha munkánkat nem tökéle­tesen végezzük — mondjuk kiesik egy segédeszköz — a gépegység 50 százalékos vagy teljes leállása következhetik be. Ez pedig könnyen az áramszolgáltatás korlátozásá­hoz vezethet. Örömmel mond­hatom azonban, hogy az el­múlt évben egyetlen üzem­zavarunk sem volt. Ügy gon­dolom, ez a mi munkánkról is képet ad. Beszélgetésünk színhelyét most áthelyezzük a kapcsoló­táblához. A gépegységek tá­gas, világos, tiszta termén áthaladva felsétálunk az erő­mű -parancsnoki hídjára*. Itt, a kapcsolótábla bonyolult műszerei mellett éjjel-nap­pal két-két ember teljesíi szolgálatot: az ügyeletes elektrikus és egy beosztott segédelektrikus. A hosszan elnyúló fehér kapcsolótábla műszereiről minden pillanat­ban leolvashatják a gépek teljesítményét, a hálózati fo­gjasztásk zaaar. esetéajjertig automatikus jelzéseket kap­nak, — Igen sok kisebb-nagyobb zavar van (például az időjá­rásból kifolyólag), amelyet kint észre sem vesz a fo­gyasztóközönség. De előadó­dik néha súlyosabb zavar is. Egyízben éppen itt álltam a kapcsolótáblánál, amikor ha­talmas robbanás reszkettette meg a levegőt. Beszaladtunk a kapcsolótérbe, ahonnan va­kító ívfény világított elő. Megállapítottuk, hogy a Tex­tilművek vonalában lévő tel­jesítménykapcsoló robbant fel. A szerencsétlenség egy áramváltó meghibásodásából eredt. A teljesítménykapcso­ló szigetelői és tartó vezetéke gyulladtak ki és égtek egy­beolvadva vakító fénnyel. Természetesen azonnal fe­szültségmentesítettük a Tex­tilművek vonalát, majd másik kapcsolói szerellünk: be, megjavítottuk a vezetéket és 5 órai megfeszített munka után ismét üzembehelyezr tük. Gondolhatja, milyen lá­zas munka folyt, hiszen raj­tunk múlott, mennyi terme­léskiesés lesz a Textilművek^ ben. Egy kicsit körülnéztünk a műszerek, e páratlan intelli­gens szerkezetek között, ame­lyek nemcsak az áramerős­Sém. fewilséeeí, kihasználását stb. mérik, de automatikus biztosítóval is rendelkeznek, úgy hogy túl nagy terhelés esetén maguk­tól kikapcsolódnak. Ilyennek képzeli el az ember a jövő termelőüzemét: fehércsempés falak és automatagépek kö­zött egy-két fehér- és kékkö­penyes magasképzettségű technikus sétál föl- és alá, figyeli és ellenőrzi a műsze­reket, a géprendszer műkö­dését ... — Nehéz a szolgálat? — Figyelmet igényel. Á külső szemlélő számára lát­szólag nem sok, amit vég­zünk. De igen nagy áttekin­tést követel. öránkéni olvassuk le a mulatókat, hogy lássuk, egyenletes-e a terhelés, rendben van-e min­den. De közben sem lankad­hat a figyelem, mert ha va­lamelyik műszer a legcseké­lyebb zavart is jelzi, azonnal intézkedni kell. Helyén kell állnia az elektrikusnak, ha vihar van és a légkör elek­tromos kisülései megterhelik a vezetéket. Készen kell áll­nia a gyors tehermentesítés­re, ha vas amilyen okból az országos rendszerről lesza­kadunk és az itteni gépegy­ségekre eső terhek váratla­nul felnövekednek. Egyenle­tesen hozzá kell igazítania a «9 esU csúartechelés­amely nagyobb követelmé­nyeket állított elé. Lehet, hogy egy régóta szunnyadó ambíció ébredt fel benne, Akárhogyan volt is, tény, u „ „. hogy ezekben az években hez Mindez hozzáértést igé-1 változott meg körülötte az nyel, mert a legcsekélyebb ország. Ami azelőtt mert a elhibázott lépés óriási káro­kat és zavarokat okozhat. Valóságos professzori sza­batossággal magyaráz, ön­kéntelenül is felébred ben­nünk az érdeklődés az em­ber iránt, akiben ennyire egybeolvad a fizikai és a szellemi munka. — Mióta dolgozik a szak­mában? — Huszonkét év óta. 1933-ban lépett be a hód­mezővásárhelyi villanytelepre villamosipari tanulónak, két esztendőre rá, húsz éves ko­rában lett segéd. A felszaba­dulásig, sőt a fordulat évéig nem történt vele semmi rendkívüli. Élte azt a mun­káséletet, amelyet rajta kí­vül tíz- és százezrek éltek. Dolgozott és katonáskodott, szerencsét próbált Budapes­ten, majd visszatért szűkebb hazájába. 1942-ben megháza­sodott, a háborút közvetlen követő években két fia szü­letett. 1949-ig úgy tűnt, mintha élete a megállapodott családos ember már-már vég­leges vágányai? futna. És ekkor történt a fordu­lat. Hogy mi hozta, erre ma­ga sem tud egész pontos vá­laszt adni. Talán az, hogy új munkahelyre került w » S*egerii Etőndböz elérhe­tetlennek látszott előtte, most lehetővé vált. És Ágai elv­társ 34 éves fejjel tanulni kezdett. Vasszorgalommal. A másféléves villamosmű­kezelő tanfolyamot gyűrte le elsőnek. Folytatta a 6 hóna­pos kazánfűtői és a 8 hóna­pos turbinagépészi tanfolyam­mal. Valamennyit munkája mellett végezte el; jóformán minden délutánja és estéje ráment. 1952—53-ban a vál­lalat kebelében művezetői tanfolyamot járt ki. Ezt kö­vetően 4 hónapos hétvégi tan­folyamon — amelyhez Pest­re kellett följárnia — a ka­lorikus és villamos műszerek kezeiépében való szakismere­tét bővítette. Kivétel nélkül mindegyikből kitűnően vizs­gázott. És végül most fogott neki a másfél-kétévesnek ígérkező műszakvezetőgépé­szi tanfolyam elvégzéséhez, amely mintegy összefoglalja eddigi tanulmányait, s amely­nek végén elmondhatja, hogy az Erőmű sokágú munkájá­nak minden részletét érti és ismeri. Nem nyugszik, amíg ezt a legmagasabb technikai kép­zettséget el nem éri. Mit mondjunk róla még? Megnyugtató, hogy a vil­lanyvezetékeinkben keringő áramot ilyen emberek keze­lik, '-rt . Kende Péter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom