Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

OELMDGYflRORSZAG Vasárnap 1955. május 1. Emlékezés egy régi májusra VAAÓAAZAAAVAAAAAAA/ ÍVOK*™ volt legerűsebb, legharcosabb a liberális korszak idejében a munkásság. Erősödött az ország függetlenségét követelő hangulat is. Mindez az orosz forradalom hatására is történt. Az ország népe azokban az időkben magyar forradalmat várt az oroszországi forradalom kitörése napjától Azokban a napokban még irigykedéssel néztem 14. életévültet betöltött fiútársaimra, mert ha forradalom lesz, ők már a forradalom katonái lehetnek, harcolhatnak a szabadságért. Másként nem is lehetett volna. 48-ban is elmentek a 14 évesek. így tanította Nemecskai István, Bite Pál és sok más magyar tanító. Ilyen volt a helyzet Szegeden 1906 április végén. A munkásság készült május elseje megünneplésére: hangoztatni igényét a joghoz, az élethez, a szabadsághoz. A mozgalmat Révész Sándor párttitkár irányította. Képzett, harcos szocialista volt. Lelke: láng, teste: törékeny, beteg. A század első évében szocialista önképzőkört szervezett Szegeden, ahol Marx igazságait tanította. Ezért a Phőnix biztosító társaság — ahol alkalmazásban volt — állásából kidobta. Ekkor egy kis kávémérést nyitott. Annak szerény jövedelméből tengette életét, és ott (saját helyiségében.') tanította elvtársait. Szegeden hogy szárba szökkent az eszme, leginkább az ő érdeme, ö tanította helytállásra az embereket. Képes volt lelke tüzével felgyújtani mások lelkét is. Munkája nyomán alakultak meg a következő évben a szocialista szakszervezetek. A párt nevében kiadott felhívására mindenütt ünnepelni akartak a munkások, ott is, ahol szervezett munkás egy sem volt. Jlfí a Pálfi-féle gyufagyár1 M ban dolgoztunk. Nem mondhatnám, hogy jól fizettek, 60 fillér napszámom volt, s 13. évében lévő nővérkém 40 fillért kapott. Természetesen volt 1 koronán felüli napszám is. Akik azt kapták, a mártóban dolgoztak, vagy a rönkemelésnél. A mártóbeliek nem tudták, hogy az 1 korona 20, vagy 40 filléres maximális, nagy fizetésért mindennapi munkájukhoz ráadásul életükből is odaadnak 2—3 napot. Akkor még foszforos és kénes-gyufát gyártottak túlnyomóan, gőzük erősen mérgező hatású volt. Április 30-án — hétfő volt — telve voltunk valamennyien ünnepi és forradalmi lázzal. Különösen a 20 éven aluliak. A gyárban megbeszéltük: elsején nem fogunk dolgozni. Ebben az idősebbek is egyetértettek velünk, csak abban nem, hogy minden bejelentés nélkül., akartunk az ünnepre elma- hogy ha radni. Engedtünk érveiknek és elhatároztuk: bejelentjük Pálfi úrnak ünneplő szándékunkat. Nagy rábeszélésre abban is engedtünk, hogy ezt idősebb munkások tegyék meg, mert nem illene, ha gyerekek beszélnének ilyen fontos kérdésben vele. Küldöttségünk lógó orral tért vissza — sőt nőtagja sírt is —, mert olyan gyalázatos kifejezésekkel fenyegetőzött Pálfi úr, hogy az a becsületsértés fogalmát teljesen és többrcndbelileg kimerítette. Azonkívül súlyos büntetést helyezett kilátásba az elmaradóknak. „Még ha döglődik, akkor is be kell jönni mindenkinek! Legfeljebb itt pusztul el! Akkor nem büntetem meg; de ha holnap otthon rug utolsót, akkor ide ne jöjjön senki a családjából o fizetésért!" Elkeseredetten, kedvetlenül dolgoztunk. A többség nagyon félt a büntetéstőlI, mert nagyon kevés volt a kereset. ... Május elsején, mikor munkára ébredtünk, lelkes hangokat hozott be hozzánk is a lég. Sietve kaptuk össze magunkat és mentünk, hátha látunk még valamit „lefújás" előtt, „ Az utcán elámultunk. Májusfák voltak felállítva, zöld lomb rajta, a lombon színes kendők, piros szalag és virág. Sok ház padlása ablakából is kinyúlt a pózna, rajta is volt lomb és az —. ha szerényebben is, mint a májusfák — fel volt díszítve. Még több ablakban, vagy kerítésen virágcsokor, vagy virágos orgonaág. Az útközépen nyolc ember ment, újjongva szállt énekük: Itt van újra május elseje, A levegő dallal van tele ... Nyíltak az utcaajtók ittott és kijött egy-egy ember, olyikat asszony, gyerek is kísérte. Azok is átvették a dalt és együtt dalolták tovább. Zengedezzük hát ml Is dalunk, Mindnyájan testvérek vagyunk. A férfiak sorba álltak az útközépen. Lassan, de biztosan nőtt a csoport. Majd együtt mennek a gyülekező helyre, de most még csak mint toborzók járták a várost, hívtak mindenkit. „Gyertek velünk, erősek vagyunk, ne féljetek!" Mi is hozzájuk szegődtünk és még többen mások, akik dolgozni indultak. fA Bakaigyárban is dolgoztak elsején.) Daloltuk azt, amit ők daloltak: „Piros zászlót, vörös zászlót...", „Proletárok egyesüljetek ..." Zegzugos vargabetűvel értünk a gyár elé, kipirultán az élménygazdagságtóL Hasonlóképpen a gyár előtt álló többi munkástárs, Egymás szavába vágva kezdtük mesélni élményeinket. Egyikünk a dallam hangját tette érzékelhetővé: „Itt ran újra május elseje ..és most már a dal hangjai mellett mentünk a gyárba, engedve a családos munkástársak könyörgésének, akik nagyon megsínylették volna, ha engedelmeskedünk a fel-feltörő hangoknak, melyek azt ajánlották, „menjünk mi is májusolni!" — és megbüntetik őket. A dal nem halt el üzemindulás után sem. Valamenynyien újra meg újra énekeltük az utcán tanult gyönyörű, új dallamokat. Nótázás közben elfeledkeztünk .atyai jó" gazdánk szokásáról, ki minden délelőtt végigjárt az üzemben, megnézni: „milyen jól húznak az ő kis igavonó barmai". Akik nem vették észre szokás szerinti jöttét és daloltak, azokat megbüntette egy napi napszámra, mert „nem adták minden erejüket a munkába. Elloptak belőle a daloláshoz." En is a büntetettek között voltam és más munkateremben dolgozó nővérem is. Pedig jókor észrevettem, hogy jön, s mégsem hallgattam el. Nem tudtam, hogy dalolni nem szabad. Ezután egy darabig felháborodva tárgyaltuk a büntetés igaztalan voltát, majd úgy , tértünk napirendre fölötte, már megbüntettek, legalább „kidaloljuk a napot". Daloltunk tovább, mégpedig nagyon élesen: „Nem ismerünk henye rangot,'.." Ennek az lett a vége, hogy kiszólongattak munkahelyünkről néhányunkat és kizavartak a gyárból: többé be ne tegyük a lábunkat. tiersze nem gondoltuk, hogy ezt úgy értették: a fizetésünkért se menjünk be. Pedig ők így gondolták. Így lett az első május elsejém másfél napi fizetetten munkával megváltva. Ez volt aztán a szerencsénk is, mert a pár hónappal később bekövetkezett kazánróbbanás alkalmával a mi munkahelyünkön sérültek s haltak meg a legtöbben. ... Futózápor paskolt végig bennünket harmincunkat, amikor a gyárból kiléptünk. Ütünk nem haza vitt, hanem Újszeged felé. A hídnál azonban megtorpantunk: hídpénzfizetés nélkül már nem volt szabad átmenni. A vámőr tréfásan megjegyezte: „Ha ti is átmennétek, már annyian odaát vannak, hogy egész biztos a város is átbillenne a fejetekre." Csak Smitusz bácsi, egy idős nótázó válthatott bilétát, és ment át. Nekünk nem volt négy krajcárunk, hogy is lett volna gyerelceknek pénze, mikor a felnőttek zsebe is mindig üresen lapult4 Azért ketten közülünk a hídszerkezet alatt mégis átbújtak. Nem volt rendőr, aki ezt a vakmerő vállalkozást lepisszentse. Mind Újszegeden sündörgött, ott őrizte a „rendet", mit úri kény teremtett. Mi pedig epedőn vártuk a hírt, mi van odaát, mi ott a szép. Közben a múzeumi felhajtóról néztük sóvárogva az új szegedi liget fáit. Néha nekifeledkezve játszadoztunk. Csaknem esteledett, mikor két vállalkozó társunk megjött. Elbeszélték, odaát vígan vannak. Muzsika szól, áll a a tánc, játszogatnak. Nemcsak a gyerekek; nagybajuszú öreg bácsik, meg nagylányos mamák játsszák a csiga-idepáromat. Elképedtünk, ott milyen jó lehet, ha még a ráncos homlokú öreg is futkározik s nem morog. Közben Smitusz bácsi is megjött. Nevetett. — Nincs semmi baj, gyerekek, holnap megyek a vágóhídhoz, a kőművesekhez dolgozni. A zután beszámolt. Nagyón sok nép van odaát. Olyan sok, hogy mikor mentek, szélességben elfogták az egész utcát. Olyan hosszú volt a sor, mint a hídtól a rókusi állomásig. A sort két lovasrendőr vezette. Mellettük oldalt, úgy száz lépésre, egymás után egy-egy gyalogrendör lépkedett. A munkások kinevették a kíséretet. Állandó volt a kiáltozás, nem szégyellték kikiáltani, ami fáj. Elbeszélt Smitusz bácsi mindent színes-ízesen. Úgy éreztük szava után r-t mintha mi is ott lettünk volna az ünnepen. Aztán szétoszlottunk. Húgocskámmal hazafelé vitt utunk. A Bakaigyárnál jártunk, mikor az — este hét órára — lefújt, özönlött ki a kapun a sok munkás, a legtöbbje olyan magunkidejú fiú és leány. Látásuk elrontotta ünnepünket. Mind egytől egyig poros, mint a pókháló rakódott rájuk a kócpihe. Olyanok voltak, mintha avult, régi kerti seprőt hoztak volna le sok év multán a pókhálós padlásról. Tiszta egy sincs. de mind rongyos, még az is annak látszik, kinek jobb a ruhája, a rajta lógó portól, kóctól. Arcukat sem törölték le s így nincs azon semmi szín, csak a por festi vastagon. Volt olyan is — inkább lányka — kinek könnye sárrá áztatta a port. A sár alól nagy vörös folt látszott a gyenge arcról, bizonyságul, hogy fillér mellett — akkor így volt — sokszor pofon a munkabér. VARGA JÁNOS Régi május elsejék dalaiból A II. Internacionálé párizsi kongresszusán a francia küldöttek javaslatára határozatot hoztak egy nemzetközi tüntetés időpontjáról. Ezt a napot 1890 május l-ben jelölték meg. E napot a világ minden részében olyan sikerrel ünnepelték meg, hogy azóta a munkásosztály legnagyobb nemzetközi ünnepévé lett. Sztálin elvtárs így írt a május elsejéről: «Minden osztálynak megvannak a maga kedvelt ünnepei. A nemzetek bevezették a maguk ünnepeit — ezeken hirdetik fennen a parasztok kifosztásának jogát. A burzsoáknak is megvannak a maguk ünnepei — ezeken igazolják a munkások kizsákmányolásának jogát. Vannak ünnepeik a papoknak is — ezeken magasztalják a fennálló rendet, ahol a dolgozók elpusztulnak a nyomorban, a naplopók pedig dúskálnak a fényűzésben, A munkásoknak is meg kell, hogy legyen a maguk ünnepe és ezen az ünnepen fennen kell hirdetniük: mindenkinek munkát, mindenkinek szabadságot, minden embernek egyenlőséget. Ez az ünnep — Május Elseje. Így döntöttek a munkások már 1889-ben>\ Szegeden is nagy lelkesedéssel készülődtek a munkások. május 1 megünneplésére, már az első ünnepi alkalomkor 1890-ben. Egy viszszaemlékező így beszélt erről a napról: «Talán hatvan éve ennek. Bizonyosan május elseje volt. Akkor édesapám piros szegfűvel a gomblyukában jött haza. Kérdezőskődésünkre elmondta, hogy a Kállay-ligetben volt — ott ülték meg a világ munkásainak ünnepét*. Ettől az időponttól kezdve minden évben — sokszor nehéz körülmények között — de megünnepelték május elsejét. Szép hagyománya van e nap megünneplésének nemcsak Szegeden, hanem a megye többi városaiban: Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Makón, Csongrádon is. 1914-es szegedi május 1 emlékei közé tartozik, hogy ott vonult a munkások soraiban Újszegedre Juhász Gyula költő is. A lovasrendőrök ugyan készenlétben állottak, hogy szérverjék a munkások tömegeit, de visszahőköltek a munkások kemény kiállása és harckészsége láttán. A munkások bátran énekelték felvonulás közben: FSbfrd úr! Itten van a papiros Én vagyok a, ín vagyok az a Iplrosl Hadd lássam, hogy meddig ér Jel a keze? Fogasson le, legyen boldogabb (velel De azért én maradok, aki vol|tam az vagyok, Mert legszebb zászló, a mi [zászlónk, a piros! A boldogabb, a szebb jövő utáni vágyakozás hangja melegíti a munkássziveket ebben a dalban: Tegyetek le fúrót, vésőt, kaUIpácsot, Élvezzük bár egy napra a szabadságot! Nemsokára úgy is bőven lesz [belőle: Meg ne ártson — szokjunk hozzá [jóelőM' így lehetne idézni hosszan a dalokat és más hagyományokat; amellyel a munkások emlékezetessé tették a régi május elsejei ünnepet. E hagyományok összegyűjtésével — mely folyamatban van — még átfogóbb képet kapunk munkásosztályunk kultúrájáról, küzdelmeiről. Nagy Dezső Anyakönyvi hírek Április 23-tól április JO-lg HAZASSAGOT KÖTÖTTEK Tóth Ferenc és Lincz Erzsébet, Markovics Béla és Dani Ilona, Fekete Sándor és S<bők Ilona, Bozsó Ferenc és Varga Erzsébet, Gégény Béla és Angelló Erzsébet, Jójárt Lajos és Sárközi Ilona, di. Dózsa Béla és Horváth Gabriella, Czékus Zoltán és Szegedi Ilona, Horváth Zoltán és Sin Eszter, Jászberényi István és Tóth Julianna. Dimó László és Baranyl Julianna, Börcsök Szilveszter és Nagygéczi Erzsébet. Pető József és Czene Matild. SZOLETÉSEK Kocsis Imre és Remler Erzsébet Imre; Kovács Péter Pál és Paskull Borbála József; Molnár István és Berta Magó Mária Rita; Nagy István és Magyar Ilona István; Kocsis István és Kevevári Krisztina István; Süli Ferenc és Mészáros Piroska Gyöngyvér; Zsiday-Galgóczi Kon r áh és Sinka Erzsébet Zoltán: Tulipán Kálmán és Juhász Erzsébet Judit; Somogyi László és Nyilas Gizella Sándor; Ábrahám Pál és Fogas Katalin Pál; Csányi Károly és Rziha Klára Sándor; Domacsek József és Csúcs Sarolta József; Dinnyés Jenő és Ernei Aranka Péter; Fuksz Zoltán és Tombácz Anna Judit; Korróczó György és Tóth Amanda György; László Pál és Galambos Rozália Tibor; Ludányi l.ászló és DaráczI Mária Mihály; Molnár Márton és Miklós Mária Márton; Hódi Pál és Ábrahám Margit György; Ballá Antal és Ha-kal Mária János; Barát Ferenc és MikLaki Pálma ÚJieyieJUnt a. \$te$edi Züköx le^újaM atátna Május elsejére megjelent a Szegedi Tükör legújabb száma, s a mai színházi előadáson már kapható- Az új szám igen változatos, gazdag anyagot ölel fel. A régi május elsejéről, a színházban bemutatásra kerülő új darabokról, a színház jelmeztervezőiről, a színházi tánekarről, a legújabban bemutatásra kerülő filmekről egyaránt találhatunk benne cikkeket, de foglalkozik az ifjúsági seregszemiő vei, a színház kitüntetettjei vol, a Csongrád megyei ifjú súg tavaszi béketalálkozójá. aaHjg. Emellett Ágén £ok„tó&^ÍP^ több karikatúra — Márffy János rajzai — díszíti a lapot. Most is igen gazdag a Tükör híranyaga, s igen ízléses külső formája Is. Indulj munkás tüntetésre , Május hónap elseiére. Nemzetközi munkásünnep, Minden munkás üli azt meg. Éljen a munkásszövetség, Éljen a munkás! Kiáltsuk fel mind e napon. Hogy megértse a hatalom A nép szava, Isten szava, Jó lesz, hogyha meghallja ma! Éljen a munkásszabadsági Éljen a munkás! Igen népszerű volt az alábbi is: Piros zászlónk, vörös zászlónk Lobogtatja a szellő. Jer alája, jer alája Te jogtalan szenvedő. Testvérünk vagy. miért nem Itartanál velünk? Ha munkás vagy — nem lehelsz (ellenünk! kas János és Tanács Mária Mária; Lévai Béla és Szabó Irén Valéria; Losoncz Ferenc és Deák Rozália Rozália; Korom Ferenc és h'unyadvárl Gizella Ferenc; Mészáros István és Kocsis Anna István: Veres Ferenc és Nemes Nagy Zsófia Ferenc; Vaszilkő Kálmán és tubán Ilona Ferenc; Bányai András és Péli Erzsébet Katalin; Balogh Sándor és Czibolya Mária Sándor; Kormány József és Rozslós Ilona Ilona; Balogh Ferenc és W4 _ Jenéi Franciska István; Csőri JóAz ünnepelni akaró rnun- I zsef és Német Matild József; Farkásoknak nagy harcot kellett " vívni a múltban nemcsak a hatalmon lévők terrorjával, hanem az áruló szociáldemokrata vezérek mesterkedéseivel szemben is, akik nyárspolgári majálissá szerették volna változtatni a nemzetközi munkásság harcos ünnepét. A munkások azonban tanúbizonyságot tettek erejükről és a nemzetközi munkásszolidaritásról. A tüntetések harci jellegének kihangsúlyozása mellett dalokkal és játékokkal tették emlékezetessék a maguk és mindenki számára május elsejét. Néhány május 1-én énekelt munkásdalt mutatunk i1t be, melyek ismeretesek voltak Szegeden és a megyében is. nyai Mária Sándor; Némoth Lajo* és Kőhegyi Mária Zsuzsanna; pipicz György és Banyák Terézia Lajos; Papdi Imre és Bezdán Mária Mária; Sárvári Mihály és Dalmát Magdolna Katalin; Szekeret Szilveszter és Nagy Gizella Szilveszter; Szimanek József és Kóíió Julianna Julianna; Szabó Gyula és Muhari Ilona Gyula; Tóth József és Ultrich Anna Klára; Temesvári László és Márta Julianna Julianna; Török Ferenc és Rusz Panica Erzsébet: Varga Antal és Sánta Etelka Mária. Szilágyi Ottó és Zajk Márta Tünde; Végh János és Szécsi Ilona Sándor; Kocsis Pál és Farkas Cs. Etelka Erzsébet; Kiséri Sándor és Csányi Piroska Erzsébet: Kispéter Gvörgv és Nagy Edit György; dr. Moldovai Kálmán és Kise Éva László; Petrács Irnre és Csikós Mária Péter; Szombathelyi József és Judik Julianna Mária: Tülkös István és Nagy Irén Ilona: Horváth Antal és Dohány Rozália Antal: Jánosnak és Süli Irénnek r.evü gyermeke született. ELHALTAK László Sándorné Pásziorl Viktória 74 éves, Fülöp Lajos 4. Szabó Éva 5 hónapos, Welner Gergelyné Kéri Julianna 74, Kiss Jánosné Palocsán Rozália 76, Török Imróné Péterfi Julianna 55, Schorsch Pál 79, Nagyrnlhály József 70, Hódi Jánosné Horváth Rozalia 5t. özv. Darai Ignáczné Hámor Róza 88, Halmágyi Benőné Auslöndler Adél 82, Bodó Mihályné Török Anna 65, D. Szűcs Ferencné Varga Teréz 85. Oláh Balázs tiő, Márta-Mlhály Jánosné Dudás Frzsébet 66. Ombódl Mihály 66. Csernák József 68. Piros Andrásné Tóth K. Etelka 43 éves. Takács Ilona 3 hónapos, Bata Istváiiné Lite Etelka 69 éves, Jójárt Mána 8 napos. Kublssy Béláné Jámbort Mária 79, Liptai József 22. Dömötör Sándor 44, Propokovits Sándorné Bitó Judit 84, Kálmán Kálmánná Török Irén 54, Tóth Józsefné Forró Erzsébet 85, Dános Pál i2 éves. Császár Aranka 1, Bánli Béla 1 napos korában. Eormánykítüntetést kapott a 73 éves kábelszerelő Dobra Kálmán szombaton reggel szokatlanul korán kelt. Feleségétől az ünneplő ruhát kérte és sietve felöltözött. Az órát is gyakran megnézte, nehogy lekéssen a vonatról. Fontos ügyben utazott Budapestre. Az Országházba hívták, hogy kitüntetését átvegye. Igaz, amikor meghallotta, hogy a fővárosba kell mennie, elcsodálkozott, hiszen kapott már kitüntetést — a „Szakma Kiváló Dolgozója" jelvényt —, de azért nem kellett a fővárosba utaznia. De nagyon örült a meghívásnak. Különben erőben és egészségben megért már 73 évet, az Országházban azonban még sohasem volt. Miért hívták Budapestre? Azért, hogy mint a DÁV kábelszerelőjét jó munkájáért kormánykitüntetésben A JUHASZ GYULA SZABADEGYETEM HETI MŰSORA — -Mindenki muzsikája» címmel operett-est lesz május 7-én, szombaton este fél H-kor a Postás Kultúrotthonban. Közreműködik Moldován Stefánia, Wagner József és Szabadi István, a Nemzeti Színház művésze és a színház kiszenekara. Jegyek a kultúrotthonban, a postaigazgatóság portáján és a Lenin utca 11. szám alatti postai híriapboltban kapha1955. május 3. Eele fél 7 órakor a Tudományegyetem Központi Epületének előadótermében (Aula. Dugonics tér 13.) Wágner Richárd egyetemi tanár. a löldrajztudományok kandidátusa Az időjárás címmel tart előadást. Az érdeklődök részére 7. forintos belépődíjjal helyet tudnak biztosítani. 1955. május 4. Este fél 7 órakor a Tudománvegyetem Ady téri Épületének előadótermében Wlnkler László 13iskolai tanár A román művészet címmel tart előadást. Az érdeklődők részére 2 forintos belépődíjjal helyet tudnak biztosítani. 1955. május 6. Este léi 7 órakor a Tudományegyetem Ady téri Épületének előadótermében Sőtér István Kossuthdíjas egyetemi tanár, az Irodalomtudományok doktora Jókai Mór címmel tart előadást. Az érdeklődők részére 2 forintos belépődíjjal helyet tudnak biztosítani. részesítsék. Megérdemli eit, mert munkájának mindig becsületesen eleget tesz. Munkahelye most a Juhász Gyula utcai trafóháznál van, a kábelszerelők munkáját irányítja itt. Vállalását május 1. tiszteletére az ünnepi műszakban 156 százalékra teljesítette. Mindig szívesen tanítja a fiatal szerelőket. Most Böjté Péter és Szűcs Ferenc szerelőket segíti, de foglalkozik Berta Andor gyakorló szerelővel is és a kábelszerelési munkákra tanítja. Aki Dobra Kálmántól tanul, egy sem marad az utolsók között; a jó szak-' munkások közé kerül. A szakma idős mesterének külön öröm'volt, hogy éppen a munka ünnepe előtt kapta meg a munka elismerésének, megbecsülésének egyik kifejezőjét: a kormánykitüntetést. Kívánjuk, hogy Dobra elvtárs jó erőben és egészségben neveljen még sok kiváló szakmunkást. — -Amit a nyugdíjazásról tudni kell- címmel dr. Endrődi Ferenc SZTK nyugdíjügyi főelőadó tart előadást kedden este fél 7-kor a Pos— Mozart -Varázsfuvola* című operájából hangversenyt rendez kedden este fél 8-kor a Zeneművészeti Szakiskola szakiskolai énektanszaki éretkezlet keretében tré -KultúrDtthanban, í saját _ hangversenyt ermében. 4 Belga Kommunisla Párt május 1-i felhívása Május 1 alkalmából a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívással fordult Belgium dolgozóihoz. A Központi Bizottság akcióegységre szólítja fel a dolgozókat abban a harcban, amelyet Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, az atomfegyver eltiltásáért, az általános leszerelésért, az európai kollektív biztonság biztosítása érdekében folytatandó tárgyalásodért viyngjs.