Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-12 / 110. szám

VILÁG VRÖLETARJÁI BHMA6YAB 0 RSfAfi AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 110. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. május 12. MAI SZAMUNKBÓL: A szovjet kormány javaslata a fegyverzet csökkentése, az atomfegyver eltiltása és az új háború veszélyének elhárítása kérdésében (2. oldal) Szegedi madárhegy (4. oldal) Erősödjék tovább tsz-eink és az egyéni gazdák nagy barátsága Ha széttekintünk a szegedi határban, láthatjuk — még a leggonoszabb ellenség sem tagadhatja —, a Dózsa, a Felszabadulás, az Alkotmány és a többi szövetkezetek sokszáz holdas búzatáblái sokkal, de sokkal szebbek, nagyobb termést ígérnek, mint az egyénieké. A legjobb egyéni gazdák közül is jelenleg sokan keresik fel a kerületi tanácsokat, hogy engedélyt kérjenek rosszul telelt, csócsárolók által elpusztított vetéseik kiszántására. Ezek a károk azért következhet­tek' be, mert az egyéni klsparcellás termelési viszo­nyok között még a legelemibb agrotechnikai eljárá­sokat sem lehet betartani. Nem lehet szabályos vetés­forgókat alkalmazni. Azokon a területeken, ahol a mult években már többször termeltek kalászost, most szinte elkerülhetetlenné vált a kukac-kár. A csócsároló fér­gek lárvái már a mult évben vagy még előbb megfer­tőzték ezeket a kis parcellákat s a fertőzés tovább ter­jedhetett; mert a most súlyosan károsodott egyéni gazdák ismét kalászost vetettek a földbe. Szövetkeze­teink viszont egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a fejlett mezőgazdasági termelési módszereket s en­nek köszönhető, hogy vetéseik most minden egyéni gazdáénál szebbek. Rovar-, egér-, vagy gyomkártevők miatt most a tavaszon egyetlen barázda-feneket sem kellett kiszántaniok, tavaszi kapásnövénnyel hasznosí­taniok. Elegendő igaerejük, növényvédő szereik van­nak ahhoz, hogy esetleges fertőzés esetén terméseiket megvédjék. Minden hozzáértő gazdaember láthatja — akár milyen legyen is aratásig az időjárás — tsz-eink gabonatermés átlagai legalább 2—3 mázsával nagyob­bak lesznek az egyéniekénél. Ha a termésátlag össze­hasonlításánál az egyéniek kiszántott gabonaföldjeit is figyelembe vennénk, akkor nem 2—3, hanem négy, sőt Öt mázsával is nagyobb lenne a szövetkezetek javára a különbség. Ugyanez a helyzet más növényféleségek­nél is. Bizonyítékul elég felhozni az Üj Élet TSZ ta­valyi kukoricatermés eredményeit. Itt minden mun­kaegységre többek között 12 kilogramm kukorica is jutott. Pedig bőven tartottak vissza a közös állatállo­mány részére is. Az a szövetkezeti tag, aki elérte a 300 munkaegységet, egyedül kukoricából 36 mázsát ka­pott. Ilyen munkaeredményekkel nagyon kevés egyéni gazda dicsekedhet városunkban. Ezek a példák ön­magukért beszélnek, s a legszebb szavú agitációnál is jobban hatnak. Érthető tehát, miért növekedett meg városunk és a környék egyéni parasztságának szimpá­tiája a tsz-ek iránt. Az elmúlt téli és tavaszi hónapokban csak Szege­den mintegy 150 paraszt vagy volt parasztcsalád lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Városunk egyéni gazdái, különösen a 4—6 holdas kisparasztok, szeretik szövetkezeteinket azért is, mert a nagy vetési kam­pánymunkák idején a saját zsebükön érzik, hogy a tszrek mennyire megvédik őket a kulákok gépuzsorá­jától. 12—15 forint helyett 5—6 forintért adták szövet­kezeteink kölcsön vetőgépeiket a hozzájuk forduló egyéni gazdáknak. Sokak előtt világossá vált, hogy a többtermelésért nem a kulákok, hanem a termelőszö­vetkezetek nyújtják az igazi, baráti segítséget. Termelőszövetkezeteink igazgatóságainak, pártszer­vezeteinknek és minden egyszerű szövetkezeti ember­nek ezután méginkább azon kell lenni, hogy tovább szélesedjék, terebélyesedjék közöttük és az egyéni pa­rasztság között lévő jóbaráti kapcsolat. Erejükhöz mérten még nyújtsanak nagyobb segítséget a hozzá­juk forduló egyénieknek. A paraszti becsület nem en­gedi meg, hogy egyetlen egyéni gazda is elfeledje, hogy vele a szövetkezet már több esetben jót tett, s ha bajba jutott, segített rajta. Ennek a nagy barátságnak azonban nemcsak a se­gítségnyújtásban szabad megnyilvánulnia. Az Alkot­mány TSZ május elsejei házi mulatságán legalább any­nyi egyéni gazda és hozzátartozója vett részt, mint amennyi tagja van a szövetkezetnek. Tsz-tagok, egyé­niek boldogan mulattak együtt, hiszen örömük, bol­dogságuk és a munkában előforduló nehézségeik is közös. Szinte mindenben egymásra vannak utalva. Az egyénieknek segítségre, a termelőszövetkezeteknek pedig sok-sok új belépőre, még több szorgalmas mun­káskézre van szükségük. Hogy még jobban megmutat­hassák a nagyüzemi termelés fölényét a kisparcellás gazdálkodással, a mezőgazdasági termelés kapitaliz­must, kizsákmányolást tápláló módszerével szemben. A baráti kapcsolatok további erősítéséhez fontos az is, hogy a tsz-ek belső életükben a szövetkezeti de­mokrácia betartásában is fedhetetlenek legyenek. Az alapszabályzat mindenkire, kezdve az elnöktől, egyfor­mán kötelező. Senkinek sem lehet a megengedettnél nagyobb háztáji gazdasága. Annak a tsz-tagnak, akinek több állata, földje van, mint amennyit a szabályos ház­táji gazdaság elbir, az okvetlen elmaradozik a közös munkából, hátráltatja a termelést. Amit behoz a ré­ven, többszörösen veszíti el a vámon. Nemcsak neki, de tagtársainak is kevesebb lesz a közösből származó jövedelme. Az ilyen példákat hamar észreveszik a kívülállók s éppen ezek miatt már eddig is nagyon sok egyéni gazda döntött úgy, hogy még vár a szövetke­zetbe valé belépéssel. Szövetkezeteink és az egyéniek barátságának további erősödése függ most attól is, hogy miként végzik a tsz-ek a rájuk váró nyári nagy növényápolási munkákat. Sikerül-e veszteség nélkül csűrbe tenni a termést? Ha ismét követendő példát lót­nak majd egyéni gazdáink, kétségtelen, hogy a jövő évben májusig 150 család helyett sokkal több dolgozó paraszt hagy fel a mezőgazdasági termelés régi mód­szerével, s a jobb megélhetés útjára lép. Megnyílt az európai államoknak az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó varsói értekezlete Varsó (TASZSZ) Május 11-én középeurópai idő sze­rint 10 órakor Varsóban, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának helyiségé­ben megnyílt az európai ál­lamoknak az európai béke és biztonság biztosításával fog­lalkozó értekezlete, amelyet az európai országok 1954. november 29—december má­sodíki moszkvai értekezletén elfogadott határozatából ere­dő kérdések megvitatására hívtak össze. Az értekezlet munkájában az 1954. december másodiki moszkvai nyilatkozatot alá­író államok — a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Magyar-Népköz­társaság, a Román Népköz­társaság, a Bolgár Népköz­társaság és az Albán Nép­köztársaság —* kormánykül­döttsége vesz részt. Az emlí­tett államok küldöttségének tagjai: a kormányfő, a kül­ügyminiszter, a honvédelmi miniszter és más államfér­fiak. Az értekezlet munkájában megfigyelőként résztvesz a Kínai Népköztársaság képvi­selője is, Az értekezlet megnyitásá­nál jelen voltak a lengyel és a külföldi sajtó tudósítói. Az értekezlet az első ülé­sen elnöklő Cyrankiewicz­nek, a Lengyel Népköztársa­ság küldöttsége vezetőjének megnyitó szavaival nyílt meg. Az értekezletre — mondot­ta — felelősségteljes feladat hárul. Meg kell ugyanis be­szélnünk a konkrét eszközö­ket, amelyek országaink biz­tonságát és ezzel együtt Európa békéjét biztosítják. Kemény léptekkel haladva biztonságunk és független­ségünk védelme útján, nem hanyagolunk el egyetlen le­hetőséget sem, hogy eny­hülést érjünk el a nemzet­közi helyzetben és feltar­tóztassuk azt az őrült fegy­verkezési versenyt, ame­lyet az imperialista és mi­litarista körök indítottak el. Éppen ezért van olyan nagy jelentősége a varsói értekez­letnek. Magára fogja vonni mindazon nemzetek figyel­mét, amelyek az európai bé­ke védelmében és megszilár­dításában érdekelve vannak. Komoly lépés lesz ez előre a kollektív biztonság elvei megvalósításának útján. Ha­talmas gátat emel a milita­risták, a revansvágyók, a hitlerista Wehrmacht újjá­élesztőinek agresszív mester­kedéseivel szemben. N. A. Bulganyin nyilatkozata ügyét fenyegetik. Az azóta bekövetkezett események megerősítették ennek az elemzésnek helyes voltát. N. A. Bulganyin a követke­zőkben részletesen foglalkozott a párizsi egyezmények ratifiká­lása után bekövetkezett hely­zettel, továbbá a szovjet kor mány javaslatával a fegyver­zet csökkentése, az atomfegy­ver eltiltása és az új háború veszélyének elhárítása kérdé sében, hangsúlyozta az európai biztonság kérdésének jelentő­ségét, majd a kővetkezőket mondotta: A szovjet kormány úgy véli, hogy Európa békeszerető né­peinek ilyen körülmények kö­zött gondoskodniok kell biz­tonságuk biztosításáról. Ezt azon az alapon kell megtsnni­ök, amelyet a 8 állam moszk­vai értekezlete és ezen államok ezt követő tanácskozásai meg­jelöltek. A Szovjetunió kormá­nya kifejezi azt a kívánságát, hogy a jövőben lehetőség nyíljék az európai biztonság olyan biztosítására. amelyben résztvesz valamennyi euró­pai állam továbbá az Egye­sült Államok is. A moszkvai tanácskozás élő­segítette a demokratikus tábor erőinek további tömörülését és rokonszenvező visszhangosat A szovjet kormány védel- ^eltettÉ a b(;ke minden barátja N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke az európai államok­nak az európai béke és biz­tonság biztosítása érdekében összehívott varsói értekezle­tén többek között a követ­kezőket mondotta: Amikor a szovjet kormány az európai államok és az Amerikai Egyesült Államok figyelmébe ajánlotta az össz­európai biztonsági rendszer szervezetének tervezetét, ak­kor sajnos ezt a javaslatot a nyugati hatalmak nem támo­gatták és a javaslat megva­lósítatlan maradt. A nyugati hatalmak előny­ben részesítették a német militarizmus helyreállításá­nak politikáját annak min­den következményével együtt, azt a politikát, amely a Nyu­gateurópai Unió formájában háborús csoportosulás létesí­tését irányozza elő a remili­tarizált Nyugat-Németország részvételével. Ez a politika pedig utat nyit az új agresszió felé, fokozza az új háború ve­szélyét és veszélyezteti a békeszerető államok nem­zeti biztonságát. A szovjet külpolitikának változatlan elve a különbö­ző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének le­nini elve. mezi ezt az elvet, hogy megszabadítsa az emberisé­get a háború szörnyűségei­től és szenvedéseitől, bizto sífcsa a népek számára a békét és a nyugalmat. A Szovjetunió aktívan harcol a béke megszilárdításáért és a nemzetközi feszültség eny­hítéséért, üdvözli más orszá­gok kormányainak ilyenirá nyű lépéseit. A szovjet kormány ezért tulajdonít rendkívül nagy je­lentőséget a jelen tanácsko­zásnak, amelynek meg kell tárgyalnia az európai béke és biztonság biztosításával kapcsolatos kérdéseket. A mult év végén az euró­pai országok moszkvai érte­kezletén az itt képviselt álla­mok kormányai megállapod­tak abban, hogy abban az esetben, ha a pá­rizsi egyezményeket ratifi­kálják, újból meg kell vizs­gálni a helyzetet. Ez a szükségesség most beállott. A párizsi egyezmé­nyek ratiflkálasa ténnyé lett. Ez komoly változást okozott az egész nemzetközi hely­zetben és új feladatokat tű­zött a békeszerető államok elé. A moszkvai értekezlet résztvevőinek felszólalásai, valamint az általuk elfoga­dott nyilatkozat mindenre kiterjedően elemezte a pá­rizsi egyezményeket és meg­mutatta azokat a veszélye­ket, amelyek az európai béke ban. Az értekezleten résztvevő országok népei egységesen he­lyeselték ezt a munkát. Az ér­tekezlet újból alátámasztotta országaink szoros és szívből­jövő barátságát és együttmű ködési körük kiszélesítésére vezetett. Együttműködésük most a közös védelem megszer vezésével kapcsolatos kérdések területére is kiterjed. A moszkvai értekezlet egy­ségesen elfogadott nyilatko­zatában a Szovjetunió, Len­gyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köz­társaság. Magyarország, Ro­mánia, Bulgária és Albánia kijelentette, hogy a kialakult helyzet napirendre tűzi az értekezleten képviselt álla­mok erőfeszítései egyesítésé­nek feladatát biztonságuk biztosítósa céljából. Ezek az államok akkor kijelentették, hogy haladéktalanul intézkedé­seket kell tenni, hogy a nyugati hatalmak katona: tömbjének agresszív erői­vel szembeállítsák a béke­szerető államoknak biz­tonságuk biztosítása érde­kében egyesített erejét. A moszkvai értekezlet résztvevőinek az értekezlet óta folyt tanácskozásai a né­zetek teljes egységét tárták fel a barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés megköté­lamint az ilyen szerződés el­veire nézve. Ismeretes, hogy országaink között új, a történelemben példa nélkül álló kapcsola­tok alakultak ki. Ezek a kap­csolatok a célok és érdekek közösségén, az egyenjogúság, az állami szuverénitós tiszte­letbentartása és a belügyek­be való be nem avatkozás elvein alapszanak. Állama­ink őszintén törekszenek egymás segítésére és a kö­zös felemelkedés elérésére. Az országaink közötti kap­csolatokban megtestesülnek a szocialista internacionaliz­mus nemes elvei, a szabad és egyenjogú népek testvéri barátságának nagy eszméi. Majdnem valamennyi álla­munkat kétoldalú barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés fűzi egymáshoz. E szerződéseknek fontos szere­pük volt és van az európai béke és biztonság biztosítá­sában. Az új helyzetben azonban ez már nem elegendő. .Vala­mennyien megegyeztünk ab­ban, hogy az államaink biz­tonságát fenyegető veszély, amely a nyugati hatalmak agresszív intézkedései követ­keztében megnövekedett, megköveteli az erőfeszítések egyesítését és új intézkedé­sek megtételét békeszerető országaink védelmi képessé­geinek szilárdítására. E cé­lokat kell szolgálnia barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződéseknek, amelyek megkö­tése céljából itt összegyűl­tünk. A szerződésben meg kell szabni a közös védelmi kötelezettségeket, a szerző­dés valamely résztvevője el­len irányuló fegyveres táma­dás esetére. Ha ilyen támadás történik, a szerződésben résztvevő minden államnak az egyé ni. illetve kollektív önvé­delem jogának megvalósí­tásaként, az Egyesült Nem­zetek Szervezete alapok­mányának 51. cikkelye ér­telmében haladéktalanul segítséget kell nyújtania a megtámadott államnak, il­letve államoknak, egyénileg és a szerződés más résztvevőivel megállapodva minden szükségesnek mutat­kozó eszközzel, beleértve fegyveres erő alkalmazá­sát is. Ebben az esetben a szer­ződés résztvevő államainak haladéktalanul tanácskoz­niok kell egymással azokat a közös intézkedéseket illetően, amelyeket a nemzetközi béke és biztonság helyreállítása és megtartása érdekében meg kell tenni. A moszkvai értekezleten el sének szükségességét illetően fogadott nyilatkozatnak meg­a moszkvai értekezleten, felelően a szerződésnek elő résztvett 8 állam között, va-, kell írnia azon fegyveres erők egyesített parancsnok­ságának létrehozását, ame­lyeket a szerződés résztve­vőinek megállapodása alap­ján e parancsnokság hatás­körébe utalnak. Tervbe van véve az is, hogy e szerződés résztvevői meg­teszik a védelmi képessé­gük szilárdításához szüksé­ges, egyéb megegyezéssel megállapított intézkedése­ket is, hogy szavatolják határaik és területük érin­tetlenségét és biztosítsák a védelmet az esetleges ag­resszió ellen. A szerződés-tervezet sze­rint a szerződés résztvevői tanácskozni fognak egymás­sal minden olyan fontos nem­zetközi kérdésben, amely közös érdekeiket érinti. Magától értetődik, hogy a szerződésben résztvevő • or­szágok együttműködése nem­csak a közös védelem kérdé­seire, hanem a gazdasági és kulturális kapcsolatok to­vábbfejlesztésének és szilár­dításának kérdéseire is ki­terjed. Az imperialista álla­mok-létesítette tömbök az uralom és alárendeltség el­vén alapszanak. Ilyen azok­nak a tömböknek a termé­szete, amelyek szervezőik — az imperialista nagyhatal­mak — érdekeit szolgálják. Ezeknek a hatalmaknak kor­mánykörei bevonják a ki­csiny országokat az általuk létesített agresszív háborús csoportosulásokba, hogy tm­bertartalékot nyerjenek, biz­tosítsák új felvonulási terü­rületek és katonai támasz­pontok létesítését. Emellett szövetségeseik politikai és gazdasági alárendelésére is felhasználják az agresszív tömböket. Mindenki tudja, hogy az Északatlanti Szövetség megteremtése óta a benne résztvevő országok gazda­sági és politikai független­ségén jelentékeny csorba esett. Az Amerikai Egyesült Álla­mok, amely ebben az ag­resszív tömbben a fő szerep, egyre inkább leigázza a tömb más résztvevőit. Az elénk terjesztett szer­ződés-tervezet merőben más elveken alapul. Államainktól, népeinktől és társadalmi rendszerünktől idegen az az elv, hogy egyik állam ural­kodjék a másik, egyik nép a másik felett. Szerződés-tervezetünk nz állami szuverénitós tiszte­letbentartásának és a bel­ügyekbe való be nem ava'­kozásnak elveiből 'adui ki. amelyek az itt képvise't összes államok külpolitiká­jának alapjai. Ismeretes, hoev azok az agresszív szerződések, ame­lyeket az imperialista álla­(Foly tatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom