Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

V/MG PROLETÁRJA/ MMÜGYAR0BSIA6 AZ MDP CSÖNGRADMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 102. szám Ara: 50 flUér I Vasárnap 1955. május 1. Forró üdvözlet a testvéri népi demok­ráciák népeinek, amelyek sikeresen fej­lesztik népgazdaságukat a népjólét eme­lése, a béke megvédése, a szocializmus megvalósítása érdekében! fl DOLGOZÓK NKGY ÜNNEPE JJATVANÖT ÉV TELT EL azóta, amikor a munkások először emelték magasra a május elsejei zászlót. S ez a zászló ma az emberiség többségének, a bé­kéért, a szabadságért és a szocializmusért harcoló em­berek százmillióinak szent harci lobogója. Az ünnep — május elseje — a nemzetközi munkásosztály felemelkedé­sének, nagy történelmi hiva­tása betöltésének jelképévé lett. A vörös májusok útja az egész dolgozó emberiség fel­szabadulásának, a béke kiví­vásának, a kizsákmányolástól mentes, szabad emberi társa­dalom elérésének útja. Az elmúlt mázad végén és a 1900-as évek elején a má­jusi zászló alatt legtöbb he­lyen, így Szegeden is csak a munkásság és annak is csak az élenjáró része menetelt. Ma száz és százmillió mun­kás, paraszt és értelmiségi menetel a zászló alatt. Váro­sunk lakói is ünneplik a vi­lág népével együtt a munka, a béke, a tavasz ünnepét. Az öntudatra ébredt dol­gozók nagy, harcos sereg­szemléje május 1 világszerte. Minden országban megmoz­dul ma a nép, minden nyel­ven, legyen az lágyan csengő vagy keményen szóló, fel­hangzik az a követelés, az a szó, amely a legszebb, a leg­kedvesebb a népet, hazáját, gyermekét, az életet szerető emberek számára: békét! Május elsejének nagy je­lentősége a népek összefogá­sában, közös békeakaratában rejlik, abban, hogy ugyan­azon zászló alatt, ugyanazon célért tüntetnek öt világrész dolgozói. Ma, május elsején, a dolgozó emberek nemzet­közi ünnepén mindenhol a béke nagy és erős védelmező­jére, a fasizmus legyőzőjére, millió és millió ember felsza­badítójára, a szocializmus el­6Ő országára, a Szovjetunióra gondolnak a földkerekség dolgozói, mert tudják, hogy a szovjet emberek úgy óvják a békét, a népek biztonságát, mint legdrágább kincsüket. |lf I, MAGYAROK, köztük szegediek is, bizalom­mal fordulunk a Szovjetunió felé, felszabadítóink felé. Ti­zenegyedszer ünnepeljük sza­badon május elsejét. Szeged dolgozói a munkások vezeté­sével ma visszagondolnak a megtett útra s joggal állapít­ják meg; — élni tudtunk, él­ni tudunk szabadságunkkal. A mai zászlóerdő. mely alatt Szeged munkásai, dolgozó parasztjai, értelmiségiéi, — Szeged lakói vonulnak Üjsze­ged felé, parányi pont csu­pán abban a zászlórengeteg­ben, amely ma az egész föld­tekén végig hullámzik. Ilyen parányi pontokból tevődik össze azonban az a világot át­fogó és világot formáló erő, amellyel számolnia kell min­denkinek, akiben egy csöpp józan megfontolási képesség maradt. Különösen szól ez a figyelmeztetés az amerikai imperialistáknak, akik a nem­zetközi feszültség enyhülésé­től rettegve, minden álarcot félredobva nyíltan törnek egy új háború kirobbantására. Hiába azonban minden körmönfont mesterkedés, hi­ábavaló a féktelen terror, Franciaország munkásai. a nyugatnémet, olasz, angol, belga, holland, dán dolgozók — egész Európa munkásaival együtt hallatják ma a dolgo­zó emberek nemzetközi ün­nepén szavukat: ne adjanak fegyvert a fasiszta bérgyilko­sok kezébe, s tárgyalások út­ján rendezzék a vitás kérdé­seket. Mi magyarok, s köztük szegediek is joggal vagyunk büszkék arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével újjáépítettük a fasiszta beto­lakodók és bérenceik által tönkretett országunkat, ha­talmas ipart építettünk, s hozzáláttunk a szocializmus építéséhez. Jóggal vagyunk büszkék munkásosztályunk­ra, amely a Magyar Dolgo­zók Pártja vezetésével soha nem látott egységbe tömörí­tette a munkásokat, parasz­tokat és értelmiségieket. So­ha nem volt még ilyen egysé­ges a nemzet, mint ma! Ezt tudomásul kell venni mind­azoknak, akik szabad hazánk szabad népére akarják emel­ni kezüket. DÁRTUNK, A MAGYAR x DOLGOZOK PÁRTJA most nagy feladatok megol­dására összpontosítja erőn­ket: a termelés növelésére, az önköltség csökkentésére a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében. A már­ciusi határozat után váro­sunkban a dolgozók százai és ezrei értették meg, hogy a termelékenység emelése, az önköltség csökkenése elvá­laszthatatlanul összefügg az életszínvonal emelésével. Ah­hoz, hogy jobban élhessünk, jobban kell dolgoznunk. A felszabadulásunk tizedik év­fordulójára és a május I-re tett felajánlások és teljesíté­sek félreérthetetlenül bizo­nyítják; mi nem elégszünk meg azzal, hogy örökre fel­számoltuk a koldussorsot, a nincstelenséget, hogy elker­gettük az urakat, a vérszopó kizsákmányolókat. Mi jobban és egyre jobban akarunk él­ni! A mai nagy seregszemlén zászlónkon a következő jel­szó ragyog: előre a szocializ­mus építésének útján! E jelszó megvalósulásának minden feltétele megvan. Senki se higgye azonban, hogy a feltételek már kész sikert jelentenek. A siker ki­vívásához nagy politikai ne­velő és szervező, alkotó mun­kára van szükség. Ezt meg­értik Szeged dolgozói és bi­zonyságul vállalásokat tettek az éves terv határidő előtti befejezésére. Megértik ezt a dolgozó parasztok is, terme­lőszövetkezeti tagok és egyé­ni gazdák egyaránt, akik a mostoha időjárás ellenére is minden óráit kihasználva vé­geztek a tavaszi vetési mun­kákkal. Az állam biztosította a hatalmas segítséget, melyek a mezőgazdaság fellendítését és továbbfejlesztését szolgál­ják, a begyűjtés — beadás maradéktalan teljesítésével hálálják meg. Szeged dolgozó parasztjai május 1 ünnepére vállalták, hogy második ne­gyedévi begyűjtési tervük esedékes részét teljesítik. Büszkén mondhatják el most, hogy vállalásukat túlteljesí­tették, s a dolgozó parasztok többsége május 1 ünnepére nemcsak második negyedévi, hanem egész'évi beadási kö­telezettségét teljesítette. A magasabb életszínvonalért csak akkor lehet eredmór.y­nyel harcolni, ha a munkás­ság és a dolgozó parasztság harcol a terv teljesítéséért — a- magas terméshozamért és a beadás teljesítéséért | ELKESlTÖ NAGY FEL­ADATOK állnak előt­tünk. A felszabadulás utáni tizenegyedik május a béké­ért és az életszínvonal eme­léséért folytatott harcunk májusa. Sorakozzunk fel, mint egy ember pártunk zászlaja mögé, a párt által ki­tűzött, a márciusi határozat­ban lefektetett feladatok megvalósításáért. Zászlónkon nagy pártunk, a Magyar Dol­gozók Pártjának útmutatásai ragyognak. Éljen a párt, né­pünk kipróbált, harcedzett vezetője! Éljen a Központi Vezetőség! Kövessük a párt útmutatását, valósítsuk meg a párt kitűzte nagyszerű fel­adatokat! A földtekét ma elborító vö­rös zászló tengerben lobogja­nak büszkén a mi zászlóink, a szegediek zászlói és vigye­nek üdvözletet a barátoknak: a Szovjetuniónak, a népi de­mokratikus országoknak, a világ minden békét szerető emberének; adják hírül: itt, ebben az országban minden a nép boldogságát, a béke ügyét szolgálja, itt. ebben az or­szágban él és virul a nem­zetközi proletár szolidaritás, a népek közötti barátság szel­leme. Magasra lobognak a lán­gok, s megvilágítják a körül­álló emberek arcát. Nem mindennapos esemény ez a felsővárosi Űj téren. Sokszáz apró szikra röppen a magas­ba, mint apró szentjános-bo­garak szállnak szerte, s el­tűnnek a tér zöld füvében. A tábortűz körül komoly csa­ládapák és kíváncsi tekintetű anyák várakoznak kisgyer­mekeiket kézenfogva. Ropog a gally, izzik a zsarátnok. A sorban egy öreg nénike áll, tekintete komor, amint figyeli a tüzet. Vajon mire gondol Talán éppen arra a borzalmas percre, mikor a Esti tábortűz halált hozó bombától felgyul­ladt lakása, vagy amikor a felelőtlen, hódítani vágyó fa­siszták lángba borították Európát. Nem tudjuk nyo­mon követni gondolatait, csak a szemében tükröződő borzalmakat látjuk. De aztán néhány pillanat múlva, mint­ha mosolyogna, felderül ar­cán a biztonság érzete, mely azt fejezi ki, hogy az előtte égő tűz nem a pusztítás láng­nyelveit lobbantja az égre, hanem a felszabadult ember ünneplésének jelképe. A tábortűz körül kisgyer­mekek ugrándoznak, örven­deznek a tűznek, hiszen ne­kik ez játék. Boldog zsivajjal fogják körül s az öröm uj­jongva tőr fel belőlük, ha egy-egy gallyat rádobhatnak a máglyára, amelyből aztán ezernyi szikra száll a ma­gasba. 'A ruhagyári VISZ tánccso­portja is itt van, s egykettőre vidám hangulatot kelt a kö­rülállókban. Zakatolnak, tán­colnak. A tűz pedig ég, mesz­sze világit, vörösre festi be az egész teret. Felsővároson így köszöntik a tizenegyedik szabad május 1 előestéjét a fiatalok. „Köszöntjük Szeged dolgozóit a tizenegyedik szabad május 1 ünnepén66 Az MDP Városi Bizottságának közleménye A Magyar Dolgozók Párt­ja Szegedi Városi Pártbizott­sága harcos kommunista üdvözlettel köszönti váro­sunk munkásosztályát, dol­gozó parasztságát, népünk ügyéért harcoló értelmiségét — Szeged valamennyi dolgo­zóját a tizenegyedik szabad május 1 ünnepén. Tizen­egyedszer mozdul meg Sze­ged népe, hogy ünnepelje a munkát, mely a kényszerű robotból becsület, dicsőség és hősiesség ügyévé vált fel­szabadult hazánkban. 1890 óta, hatvanhatodszor mutat­ják meg a világ munkásai mérhetetlen erejüket ezen a napon az elnyomóknak, akik a világ egy részén még ma is dologtalanul élvezik az alkotó munka gyümölcsét. Több, mint hat évtizede hir­deti május 1, a nemzetközi proletariátus nagy ünnepe, hogy új világ van kibontako­zóban, amelyben a munkás­osztály, pártja vezetésével megszünteti az embernek ember által való kizsákmá­nyolását. Az eszmék, melyeket má­jus 1 hirdet, hazánkban már valósággá váltak. Mi már szabadon ünnepelhetünk a munkások nagy ünnepén. Tisztelet és hála a munkás­osztály hős fiainak, akik a hosszú évtizedes elnyomatás idején is a jövőbe vetett ren­díthetetlen hittel harcoltak boldog jövőnkért, lelkesítet­ték harcra munkástársaikat, megmutatva a felszabadulás útját, megjövendölve a sza­bad május elsejéket, ame­lyekről csak álmodni mer­tünk a múltban, a nyomor, a munkanélküliség szülte ál­matlan éjszakákon. Hajtsuk meg az emlékezés zászlaját azok előtt, akik a régi má­jus elsejéken a fasiszta ter­ror dühöngése, a munkások ellen fordított csendőrszuro­nyok és rendőrkardlapok el­lenére megülték a munkások nagy ünnepét. Szabad, boldog a mi má­jus elsejénk. Megérhettük ezt, mert egy emberöltővel ezelőtt a bolsevikok vezeté­sével a világ- egyhatodán megszületett a munkások és dolgozó parasztok állama, mert Lenin—Sztálin nagy népe hős fiainak vérehulla­tásával elhozta számunkra is a szabadságot, leverte ke­zünkről az évszázados bilin­cseket. Felszabadult öröm­mel ünnepelhetünk, mert az első szabad május 1-én szőtt vágyak, tervek megsokszoro­zódva mind valóságra váltak, vagy megvalósulóban van­nak. Űj hazát építettünk, olyan országot teremtettünk a Duna—Tisza mentén, ahol gigászi, soha nem látott al­kotások hirdetik dolgozó né­pünk életerejét, a felszaba­dult munka diadalát. Dolgo­zó népünk mérföldes léptek­kel halad a gazdasági, a kulturális felemelkedés út­ján — évről évre szebb lesz az élet, bizakodva tekinthe­tünk a jövőbe, amelyet mi formálunk. Mindez csak úgy valósul­hatott meg, hogy nem vol­tunk egyedül. Kezdettől fog­va mellettünk állt a Szovjet­unió és segített bennünket. Kezdettől fogva kölcsönösen segítettük egymást a népi demokratikus országok sza­bad dolgozóival. Kezdettől fogva bölcsen vezetett ben­nünket a párt, melyet Marx— Engels—Lenin—Sztálin hal­hatatlan forradalmi eszméi vezettek. Munkásosztályunk a párt útmutatásával alkal­masnak bizonyult a vezetés­re. A dolgozó parasztsággal szoros szövetségben meghó­dította a hatalmat, megdön­tötte a kizsákmányolók ha­talmát. Visszaadta a dolgo­zó parasztság ősi jussát, a földet, birtokába vette a bá­nyákat, gyárakat, lelkes ver­sengésben új erőműveket, üzemeket, városokat épített — a haza újjáépítése mellett lerakta a még ragyogóbb jö­vő biztos alapjait is. Most, a tizenegyedik szabad május 1-én jogos büszkeséggel te­kinthetünk vissza az elmúlt évekre — s jogos remény­séggel nézhetünk a jövőbe. Pártunk, melynek vezetésé­vel az elmúlt évtized alatt soha nem látott magaslatra jutott dolgozó népünk, most is hosszú időre megmutatta az irányt egy évtized ered­ményeinek, tanulságainak bölcs mérlegelésével, a III. kongresszuson és a Központi Vezetőség márciusi határoza­tában. Mai ünnepünkön is az a büszke és örömteljes tudat tölthet el valamennyiünket, hogy a tíz harcos év során megedződött munkásosztá­lyunk vezetésével dolgozó népünk még szilárdabban áll a párt mögött. Egységeseb­ben, mint valaha, harcba in­dul a további felemelkedé­sért, a szocializmus építésé­ért. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok az ered­mények, melyeket a mai ün­nepünkre hoztak el a dolgo­zók. Már a diadalmas felsza­badulási verseny is nagysze­rű eredményeket hozott — s ezeket még tovább tetézte a május 1-i munkaverseny, mely a termelékenység to­vábbi emelését, a még gon­dosabb takarékosságot, az önköltség csökkentését, a mi­nőség javítását hozta magá­val — elősegítette tehát az életszínvonal további emelé­se biztos alapjának megszi­lárdítását. Sokezer felaján­lást tettek Szeged dolgozói, s ezeket már napokkal ez­előtt csaknem valamennyien teljesítették. Dicsőség illeti ezért Szeged dolgozóit, akik ezzel a tetükkel is megmu­Élüzemavaló ünnepsége! tarlottak a Dorozsmai Pamutszövftben Nagyjelentőségű esemény volt a Dorozsmai Pamutszö­vőben. A gyár dolgozói — április 29-én, pénteken — élüzemavató ünnepséget tar­tottak. Az ünnep jelentőségét emelte, hogy a gyár először nyerte el a kitüntető élüzem címet. Az élüzemavató ünnepsé­get a gyár dolgozói délután 2 órakor tartották meg kultúr­termükben. Az általános is­kola úttörői is köszöntötték az üzem dolgozóit, s ének­számokat, népi táncot mutat­tak be. Az ünnepi beszédet Róna Ernő elvtárs, a Pamut­ipari Igazgatóság vezetője tartotta. Üdvözölte a gyár dolgozóit és méltatta jó mun­kájukat. A Dorozsmai Pa­mutszövő dolgozói első ne­gyedévi tervüket 109.4 szá­zalékra teljesítették, s 17.4 százalékkal növelték a ter­melékenységet, tatták, hogy magukénak tartják a párt útmutatását. Egyek voltak ebben a munkások, értelmiségiek, dolgozó parasztok. Erről ta­núskodnak a felvonulás transzparensei, erről hallunk és beszélünk, erről írnak új­ságjaink. A munkások és parasztok kiváló eredménye­it tetézik a tudományos mun­kában elért sikerek, a szege­di tudósok, Kossuth-díjas kutatók tudományos kísér­letei is, melyek az iparnak, mezőgazdaságnak nyújtanofe felbecsülhetetlen segítséget, vagy éppen az orvostudo­mányban segítik minél ma­radéktalanabbul érvényre­jutni azt az elvet, hogy ha­zánkban legfőbb érték az ember." Méltóképpen, tiszta lelki­ismerettel ünnepelünk tehát, de hibáznánk, ha nem gon­dolnánk többi munkástest­véreinkre, azoknak az or­szágoknak a dolgozóira, ahol még nem virradt fel a sza­badság napja. Ezen a napon a mi hatalmas táborunk fel­szabadult dolgozóin kívül még milliók és milliók tar­tanak ünnepet — akikbe még ma is fegyverrel akar­ják belefojtani a szót. Ezek a milliók minden terorral szembeszáll, a harsogják Franciaországban, Olaszor­szágban és szerte a világon mindenütt, hogy megelégel­ték a nyomort, az elnyomást. Ezek a milliók ökölbeszorí­tott kézzel kiáltják elnyomó­iknak, az imperialistáknak, hogy nem akarnak háborút, s meggátolják a halálgyáro­sok gálád terveit, velünk együtt szállnak sikra a bé­kéért, az életért. Lelkesiti harcukat a mi eredményeink sokasága is. Látják, hogy meg lehet dönteni az elnyo­mók uralmát, fel lehet épí­teni a dolgozók szabad hazá­ját. Látják, hogy nekünk elegendő erőnk is van meg­védeni boldog életünket, gá­tat vetni a háborús uszítók­nak. Erős néphadseregünk, egységes népünk sziklaszi­lárdan áll az új világ meg­teremtői, a kommunisták mögött. Forró üdvözletünket küld­jük ezeknek a munkástest­véreinknek is. Tetteinkkel nyújtunk erőt harcukhoz —> és figyelmeztetjük az impe­rialistákat a közelgő május 9-re, amikor tíz éve lesz an­nak, hogy a hitleri fasizmus összeomlott a diadalmas Szovjet Hadsereg csapásai alatt. Mindenki így jár, aki az emberiség életére tör! A mi táborunk legyőzhe­tetlen, mert élén a Szovjet­unió halad — melynek ve­zetésével százmilliók harcol­nak a békéért. E harcunk mellett teszünk hitet most. május 1-én is és fogadjuk meg, hogy pártunk vezetésé­vel következetesen haladunk előre a szocializmus építésé­nek útján, s a nagy Szovjet­unió oldalán a béke szilárd, méginkább bevehetetlen bás­tyájává építjük hazánkat. Éljen május elseje, a proletárnemzetköziség har­cos ünnepe, a békéért küzdő népek nagy seregszemléje! Dicsőség a világbéke leg­főbb védelmezőjének, ha­zánk felszabadítójának, a nagy Szovjetuniónak! Marx—Engels—Lenin— Sztálin diadalmas zászlaja alatt előre a szocialista Ma­gyarországért! A MAGYAR DOLGOZÖK PARTJA SZEGEDI VÁROSI BIZOTTSÁGA t

Next

/
Oldalképek
Tartalom