Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-21 / 93. szám
EMLÉKEZZETEK DOB Szeressétek, tanulmányozzátok őt, tanítómesterünket, vezérünket! Harcoljatok és győzzétek le az ellenséget, a belsőket és a külsőket — úgy, mint Iljics. Építsétek az új életet, az új életformát, az új kultúrát — úgy, mim Iljics. Sohse húzódozzatok a munka aprajától, mert a kicsiből épül a nagy — ez Iljicsnek egyik fontos intelme. J. SZTÁLIN 1 J Lenin és az ifjúság Lenin nagyon szerette a gyermekeket, nagyon szerette az ifjúságot, érettük építette nagy életmüvét, nekik szentelte egész életét. „Igen. ezek már jobban fognak élni: sok mindent, amit mi átéltünk, ők már nem fognak átélni. Az ő életük nem lesz ilyen kegyetlen" — így beszélt Lenin Gorkijnak a gyerekekről, az ifjúságról. Lenin még legnagyobb elfoglaltsága közepette sem feledkezett meg a fiatalokról, állandóan figyelemmel kísérte fejlődésüket. A Koniszomol megalakulása előtt többen azt hangoztatták, hogy nine8 szükség külön, önálló ifjúsági szövetségre. Lenin élesen szembeszállt ezzel a nézettel. Síkra szállt nz ifjúság önálló szervezetének megteremtése mellett é9 olyan szervezeti felépítést javasolt. amely leginkább biztosítja a fiatalok és szervezeteik párlirányítását. Lenin elvtárs hangoztatta: az ifjúsági szövetség csak akkor járhat helyes úton, ha egész tevékenységét a párt politikájának szelleme halja át, ha fő energiáját n párthatározatok megvalósítására fordítja Az ifjúsági szövetnása nélkül a kommunista társadalmat felépíteni nem lehet. Művelt emberekké kelt válnia az Ifjúságnak, hogy meg tudja érteni a forradalmi építés célkilüzé8eit, hogy nagy tettekkel kell működjék közre az országépitő munkában. Lenin elvtárs egész életén keresztül figyelemmel kísérte az ifjúság 6orsát é9 a szovjet állam legijehezebb óráiban is legfontosabb feladatának tartotta a fiatalokkal való törődést. Lenin maga dolgozta ki az ifjúság nevelésének, oktatásának a munkával való szoros kapcsolatát, hogyan kell létrehozni és megszervezni a politechnikai oktatást, milyen legyen a fiatalkorúak bírósága. hogyan vezessék bo a villamosításról szóló tanítást minden iskolában. „Legfontosabb dolgunk ma — írja 1922 márciusában — az ifjú nemzedék nevelése". Lenin útmutatása törvény volt a szovjet hatalom számára. A történelem bebizonyította, hogy a párt és a szovjetállam fokozott gondoskodása olyan kiművelt, népét és hazáját szerető szovjet ifjúságot nevelt, amely képes volt H Lenin a Komszomol III, kongresszusán. ség legnemesebb küldetése a fiatalokat a párt iránti forró szeretet és hűség szellemében nevelni. Ez az ifjúság legfőbb érdeke; ez jelenli fejlődésének, boldogulásának legfontosabb zálogát. — Mi a jövő pártja vagyunk és a jövő az ifjúságé, mi az újítók pártja vagyunk, az újítókat pedig mindig szivesebben követi az ifjúság — mondotta Lenin elvtárs. Lenin épített az ifjúság erejére. Számítolt nagy tetteiro a forradalomban, s ezért s'-öntelenül tanította a fiatalokat, hogy helyt is tudjanak állni e küzdelemben felvértezve a pártot, az ifjúság neveléséről és vezetéséről szóló örökbecsű tanításaival. És tanácsaival formálta. alakította az ifjúsági szövetséget is. E lenini tanítások vezérelték a szovjet ifjúságot mind máig é8 e tanítások törvényt jelentenek ma is minden ifjúsági szövetség számára, köztük a Dolgozó Ifjúság Szövetsége számára is. Lenin elvtárs 1920 októberében « Komszomol III. kongresszusán mélyrehatóan elemezte az ifjúsági szövetség feladatait. Kifejtette és figyelmeztetőlog említette: hogy nem elegendő az, ha a kommunista társadalom építésében az Ifjúságnak csak kis rétege vesz részt; a kommunista ifjúsági szövetség soraiba minden ifjúnak és leánynak ott kell lennie, mert a munkás- és parasztifjúság egész tömegének a kommunizmus építésében való bevoa szocializmust felépíteni, a barbár hitlerista támadókat megsemmisíteni. Törődni az ifjúsággal; ezt is örökségként hagyta ránk Lenin. A mi pártunk és államunk szakadatlanul törődik az ifjúsággal és kitárult előttünk a jövő végtelen távlala. De Lenin tanításai mégsem váltak még vérévé egész társadalmunknak. Erre figyelmeztetett pártunk, hogy legyen az ifjúság nevelése az ifjúsággal való törődés az egt'sz társadalom ügye. Vannak még szép számmal megyénkben is, akik tized-huszadrangú kérdésként kezelik az ifjúság nevelésének ügyét, akik nem bátorítják a fiatal sasok szárnypróbálgatásait, akik közömbösen törnek pálcát egyes fiatalok hibái miatt az egész ifjúság feje felett. Érvényt kell, hogy szerezzünk pártunk ifjúsági politikájának és ez fogja biztosítani azt, hogy megfogadtuk a halhatatlan Lenin tanítását. Ez a feladat elsősorban a Dolgozó Ifjúság Szövetségének, a mi szövetségünknek feladata. Fogadjuk meg, mi, fiatalok is. Vlagyimir Iljics Lenin tanácsait, hogy még jobb segítőivé váljunk nagy pártunknak és még hasznosabb tagjai legyünk a társadalomnak. Minden DTSZ-tag és DISZveze'ő a DISZ II. kongreszszusára készülve mindennapi tetteivel tegyen fogadalmat Lenin tanításaihoz való hűségéről. Kuszin Miklós V. I. Lenin dolgozószobájában a Kremlben 1870 ÁPRILIS 22 STYEPAN SCSIPACSOV verse Felsárgálott a pocsolyás hegyoldal, körötte duzzadt, áradó vizek, a várost így ölette át a Volga, a hegy — úgy látszott — tengeren libeg. Lágy szellő kelt az almafán, a házon, folyókról jött, hol mállott már a jég. Csak víz csillámlott messze láthatáron. Szimbirszk felett széles-kék volt az ég. A tájra már az új tavasz borult, és langyos pára szállott életösztön. Megtört a jég és felmagasztosult a Volga s véle mind egész Oroszhon. Mint árnyék röppent át sok könnyű felleg a messzi falvak kéklő crdcin, szürkéllő kunyhóján. A Volga mellett ilyen tavasszal született Lenin. Korok jönnek, korok tűnnek tova, de azt a nappalt nem felejti senki, erős emléke nem fakul soha: örökre már a kék hajnalt jelenti. Radó György fordítása Lenin és a parasztgyerek Irta: KONONOV Üres kosárral a kezében Jám faluból útnak indult egy paraszt gyermek. Az utat jói ismerte: előbb szántóföldek, azlán folyó, aztán híd a folyón át. A hídon túl ösvény vezetett föl a dombra. A dombon magas fák között nagy, fehér, oszlopos ház állott. Nem messzire ettől a háztól a paraszt gyermek utolért egy kékinges, papucsos embert. A paraszt gyermek odafordult az ismeretlenhez és azt mondta neki: — Itt lakik Lenin. A kékinges hátratolta fején a sapkát és az erős napfény miatt félig lehunyt szemével ránézett a parasztgyermekre. „Városi" — gondolta magában a fiú és tovább folytatta a társalgást. — Híres hely ám ez a mi falunk. Gyakran jönnek ide emberek a városból is. — Meg kell adni, szép hely — hagyta rá a kékinges. Mentek tovább egymás mellett. Aztán a parasztgyermek azt mondta: — Szeretném egyszer meglátni Lenint! — Minekt — Hogy minekI Hát csak szeretném tudni, hogy miféle ember. — Közönséges ember, mint a többi. Azt mondják, ha] sonlit rám. Mini egyik iojás a másikhoz. Meg se lehet különböztetni bennünket. — Hogyne! Még, hogy Lenint nem lehet megkülönböztetni! Ne mondjon már ilyet! Az ismeretlen jóízűen felkacagó! t: — Hát, úgy gondolod, hogy nem hasonlít rám7 A fiú ránézett az ismeretlen kék ingére, papucsára. — Hát Lenin csak nem jár kék ingbenT Ö fekete kabátot hord vagy tiszti zubbonyt. Tovább beszélgettek, észre se vették, s már odaértek a nagy fákhoz, amelyek mögött az oszlopos ház állott. A kékinges ember megállt. — Hát féged, hogy hívnak, fiam? — kérdezte. — És hová mégyT — Misának hívnak és a szovjetgazdaságba megyek káposztáért. — Akkor hát a te utad egyenest visz, az enyém meg jobbra. Minden jót, Misa! A parasztfiú tovább ment. Az úton egyik virágágy mellett egy asszony gereblyézett. Mikor a fiú közel ért hozzá, az asszony a gereblyére támaszkodott és megkérdezte: — Miről beszéltél te ott Leninnel? A fiú letette a kosarát a földre és vissza akart szaladni. De Lenin már nem volt sehol. Jtáttam sCznint. .. Ma és holnap szerte az országban, szerte a megyében megemlékeznek V. I. Lenin születésének 85. évfordulójáról. De bátran mondhatjuk: alig akad a földgolyón olyan hely. ahol ne hallottak volna Leninről. Az viszont már keve. sebbeknek jutott osztályrészéül. hogy lássák a nagy Lenint. E kevesek közé tartozik a vásárhelyi BUZA FERENC bácsi, a munkásmozgalom régi harcosa, aki mint hadifogoly került 1915-ben Oroszországba A forradalom kitörésekor beállt a Vörös Hadseregbe s éveken át harcolt az ellenforradalmi intervenciós csapatok ellen. 1920 nyarán indult vissza hazájába, Magyarországra. Útközben rövid időre megrekedtek Leningrádon. Igy emlékezik meg erről Buza bácsi: — 1920 júniusában három hetet töltöttünk Leningrádban. Ekkor láttam Lenint életemben először és utoljára. Nagygyűlést hirdettek a szabad ég alatt. Leningrád népe tömött sorokban menetelt el az emelvény előtt, hol a párt és a kormány vezetői foglaltak helyet. Mi is ott mentünk a többiek között a tömegoen — mi vöröskatonák, magyarok. Néhányunknak valahogy sikerült egész közel férkőznünk az emelvényhez. A nagygyűlés szónoka Lenin volt. Sohasem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Az ötéves itt tartózkodásom alatt elég jól megtanultam oroszul. S akkor hallottam Lenin hangját. Lenyűgöző szónok volt. Ma is látom magam előtt telt szögletes arcát, kezének mozdulatát, mellyel egy-egy hangos szót kisért. Egyszerű ruhát viselt, de '-tínére már nem emlékezem. De szava jól emlékezetembe vésődött. Ellenállhatatlan volt az érvelése: szavainak lendülete magával ragadta a tömeget. Sajnos, nem sokáig hallgathattam, mert a mögöttünk sorakozó embertömeg is látni s hallani akarta öt s nekünk tovább kellett indulnunk, hogy helyet adjunk a többieknek. Meghatódottan emlékezik a régi nagy napokra Lenin és Sztálin megbeszélést tart HERNADY KAROLY a kispesti Petőfi utcai általános iskola pedagógusa is. Amikor élménye felől érdeklődnek, gondolatai visszatérnek az első világháború utolsó éveire, életének oly sorsdöntő eseményeire. Visszaemlékezik a petrográdi hadikórházra. ahol sebesülten feküdt, ott jár ismét a Szm ilnijban, hallja beszélni Lenint. — Lenin előadása után elmentünk, mint a magyar hadifoglyok küldöttsége, lakására és kértük, segítsen nekünk, hogy mielőbb hazamehessünk Magyarországra. Soha. míg élek, el nem felejthetem, mit mondott Lenin elvtárs, amikor útlevelünket átadta: „Sok szerencsét kívánok, jó utat és minél előbb bélrét mindnyájunknak." — A Lenintől kapott útlevéllel érkeztünk haza 1918 februárjában. És most. soksok esztendő után visszavissza idézgetem azokat a pillanatokat, azokat a történelmi időket. Most két ízben is alkalmam volt. hogy nagyobb családi körben beszélhessek Leninről. Az iskolában, ahol tanítok, összejöttünk pedagógus kartársaimmal és megemlékeztünk Leninrő1 Gyermekeink, a tanulóifjúság számára emlékünnepélyt rendeztünk és én — a sok-sok millió pedagógus közül egy — neszelhettem majd mindannyiunk nagy oktatójáról, Leninről. Debrecenben is sok a veterán kommunista, akik részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Ezek egyike TÁRCSÁI MIHÁLY építőmunkás, aki Moszkvában több alkalommal találkozott a forradalom lánglelkű vezérével, Leninnel. — Jól emlékszem, mintha csak tegnap történt volna — mondja Tarosai Mihály. — Örségre osztottak be abba az épületbe,' ahol a magyar vörösgárdisták is laktak. A páncélszekrények termének ajtajához állítottak. Azt mondták: senkit nem engedhetek a terembe. Jó idő múlva óvatosan kinyitottam az ajtót, hogy a terembe nézzek. Középen íróasztal volt. Egy férfi hajolt az asztal fölé, karjain pihentetett fejjel. Láttam, hogy alszik. Becsuktam az ajtót. Később lépteket hallottam, nyílt az ajtó és az a férfi, aki az előbb még az íróasztalnál pihent, most mosolygósan rámnézett. ':e-:et nyújtott s aztán ment tovább. Megdobbant a szivem: Lenin elvtárs volt. Ez az első találkozás még ma is frissen él emlékezetemben. Nincs olyan nap. hogy ne gondoljak erre a felejthetetlen éjszakára. Másodjára akkor láttam, amikor a Kreml egyik termében gyűlésen voltunk Én az ajtónál álltam, és amikor vége volt a gyűlésnek. Lenin elvtárs közénk érve, tőlem is megkérdezte: „Milyen nemzetiségű?- -Magyar* — válaszoltam, mire ő kezet fogott velem s barátságosan a vállamra tette a kezét. Több gyűlésen is láttam Lenin elvtársat, s valamennyi találkozás életemnek nagy élménye maradt. Különös erő. akarat sugárzott Lenin tekinteténél, láttam mosolygósan is, amikor szeretet tükröződött szeméből. Visszaemlékezve ezekre a találkozásokra, soksok bátorítást, erőt kaptam azokhoz a harcokhoz, amelyeket a Horthy-korszak 'dején, mint munkanélküli inségmunkás. vagy béremelésért sztrájkoló kommunista kőműves vívtam.