Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-20 / 92. szám

1955. április 20. DÉLMBGYDRORSZBG 1 Szovjet jegyzék a nyugati hatalmakhoz az osztrák kérdéssel kapcsolatban tartandó négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet ügyében Moszkva (TASZSZ) V. M. Molotov szovjet külügymi­niszter április 19-én fogadta Charles Bohlent, az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vetét és tájékoztatta a Moszkvában április 12-től 15-ig lezajlott szoYjet—oszt­rák tárgyalások eredményé­ről. Ezenkívül Molotov külügy­miniszter átnyújtotta Bohlen nagykövetnek a szovjet kor­mány jegyzékét az Egyesült Államok kormányához. A jegyzék a következőket tar­talmazza: «A szovjet kormány szük­ségesnek tartja felhívni az Egyesült Államok kormányá­nak figyelmét az alábbi­akra: Április 12-től 15-ig Moszk­vában tárgyalások folytak a szovjet kormány és az Oszt­rák Köztársaság kormány­küldöttsége között, amelyet J. Raab osztrák szövetségi kancellár vezetett. Az esz­mecsere eredményeképp ki­derült, hogy jelenleg megvan a lehető­ség az osztrák kérdés vég­leges rendezésére és az osztrák államszerződés megkötésére. Ez lehetővé teszi a demok­ratikus osztrák állam függet­lenségének teljes helyreállí­tását, ami lényegesen előse­gíti az európai béke megszi­lárdításának ügyét. A szovjet kormány kifeje­zi azt a reményét, hogy az Egyesült Államok kor­mánya a maga részéről elő­segíti a négy hatalom kor­mányai és az osztrák kor­mány között az osztrák ál­lamszerződés megkötésére vonatkozóan szükséges megegyezést. A szovjet kormány célsze­rűnek tartja, hogy már a legközelebbi időben hívják össze az Amerikai Egyesült Államok, Francia­ország. Anglia és a Szov­jetunió külügyminiszterei­nek értekezletét Ausztria képviselőinek részvételével annak érdekében, hogy megvitassák a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló ál­lamszerződés megkötésé­nek kérdését és aláírják ezt a szerződést. Az említett értekezlet színhelyéül a szovjet kor­mány Bécs városát java­solja. A szovjet kormány hálás tenne az Egyesült Államok iediflg tart a hideg? Az utóbbi években már­már megszoktuk a hidegebb tavaszokat, de az idei ápri­lis minden eddigin túltett. Az Országos Meteorológiai Intézet megállapítása szerint ez a helyzet nem tart sokáig. Észalkon, Skandinávia felett megindult az enyhülés s ez lezárta a hideg levegő továb­bi útját. A következő napok­ban már lassú, fokozott ja­vulás várható. kormányának, ha gyors vá­laszt adna e javaslattal kap­csolatban. Moszkva. 1955. április 19.« V. M. Molotov szovjet külügyminiszter ugyanezen a napon fogadta S. K. Parrott­ot, Nagybritannia moszkvai ügyvivőjét és Le Roy-t, Fran­ciaország moszkvai ügyvivő­jét és tájékoztatta őket a Moszkvában lezajlott szov­jet—osztrák tárgyalások ered­ményéről, valamint átnyúj­totta S. K. Parrottnak és Le Roy-nak a szovjet kor­mánynak az angol, illetve a francia kormányhoz intézett jegyzékét, amelynek szövege azonos a Bohlen amerikai nagykövetnek átnyújtott jegyzék szövegével. llj eredményekért — május 1 méltó köszöntéséért Csökken a selejt a Vasöntödében Több mint egy hete nagy gonddal megfogalmazott le­velet küldtek a Szegedi Vas­öntöde díszesei a Városi DISZ-bizottsághoz. A levél­ben azt közölték, hogyan ké­szülnek május elsejére. — Nagyon sok: selejttel dolgozott az öntöde az első negyedévben — mondja Tá­pai István DISZ-titkár. — Azért azt is elhatároztuk, hogy változtatunk ezen. Fia­talok vagyunk, bírjuk erővel. Pontról pontra, jól megfontolt ígéretek szerepelnek a felajánlásban. Az egyik legfontosabb, hogy a selejtet a fiataloknál együttvéve 25 százalékkal csökkentik, a legkevesebbre szorítják. Nézzük meg. hogy egy hét alatt mit tettek a se­lejt, az önköltség csökkenté­séért a Vasöntődében? A fő selejtgyártókkal — nem akarják úgy mondani, hogy a „selejtkirályokkal" — nagyon sokat foglalkoztak a DISZ vezetőségi tagok. Most selejtkiéllítást is rendeznek. Ide kerül Combos Károly if­júmunkás hanyag munkájá­nak következménye is. Ez a fiatal április első tíz napjá­ban szabadságon volt és csak egy napot dolgozott. De ezen az egy napon 51.2 százalékos selejtje lett, s máskor is ha­nyagol Jóakaratúan figyelmeztetik naponta Combos Károlyt munkatársai. Segíteni akar­nak neki. Tudják, hogy erre nagy szükség van. A fiatal fiú az egyik nap megfogadja a tanácsot, a másik napot azonban már a régi szokott „módszerével": figyelmetlentéggel keadi. Pedig ha minden nap jobban figyelne a munkájára, az 50 százalékos selejt lassan el­fogyna, Szélpál Józsefnek, akit ed­dig a másik „selejtkirálynak" neveztek az öntődében, hasz­nált a többszöri figyelmezte­tés. Csókási Sándor műve­zető, a fiatalok barátja, nem hiába pazarolta idejét rá. Igaz, még mindig van a mun­kájának 23.6 százalékos se­lejtje, de ez mégsem ötven százalék, mint Combos Ká­rolyé. — Verseny van. vállaltunk és ez rám is vonatkozik — mondja Szélpál József. — Jobban vigyázok én is a munkámra. A DISZ üzemi vezetősége tagjai közül Pintér László formázó nagyszerű példát mutat a minőségi munkában. — Bordás motorpajzsokat formázók gyorsöntéshez. Ed­dig még nem volt egy sem selejt, s örülök ennek. Mások is elismerik, hogy Pintér László gyakorlott szakmunkás és ügyesen bá­nik a szerszámmal. A dísze­sek közül Tari László is ke­vés selejttel dolgozik. Ctupán 1.9 soŐMiiíék. Ez pedig öntődében nagy szó. Utána Nagy Sándor követke­zik 4,1 százalékkal. Ez azon­ban április végéig még ke­vesebb lesz. S hogy így le­gyen, bevezetik a díszesek kérésére azt a módszert, hogy reggelenként az öntőesarnok­ban felolvassák, ki mennyi selejtes öntvényt készített. Ez eddig csak a falitáblára volt kiírva. Április első tíz napjában közel 3 százalékkal csökkent a selejt az öntődében. A mindennapos tájékozta­tás a selejtszázalék állásáról nagyban hozzájárul majd ah­hoz, hogy a diszesek május elsejéig vállalt ígéretüket tel­jesíthessék, VÍZKERESZT Shakespeare bemutató a szegedi Nemzeti Színházban Csehszlovák kutató tanulmányútja Szegeden A napokban egy hónap: tanulmányútra Szegedre ér­kezett Jiri Horácek, a Cseh­szlovák Tudományos Akadé­mia Szerveskémiai Kutató Intézetének tagja. Jiri Ho­rácek Szegeden a Tudomány, egyetem Szerveskémiai Inté­zetében a szénvegyületek mikroanalizisére vonatkozó módszereket .tanulmányozza. — Az írószövetség vitát rendez három fiatal szegedi költő: Farkas László, Simái Mihály és Nagyfalusi Tibor, a Tiszatáj februári számában megjelent verseiről; A vita­indító előadást Szabolcsi Gá­bor tartja. A vita szerdán este 7 órakor lesz a TTIT­ben. 1RÖI alkotóerejének teljé­ben, sikereinek csúcsán, ifjú­ságától búcsúzva, a tizenhato­dik és tizenhetedik század fordulóján írta Shakespeare utolsó igazi vígjátékát, a Víz­keresztet. A darab történetének édes­kevés köze van a valósághoz, nem is azért, mert nem lé­tező földrajzi helyeken törté­nik a cselekmény, hanem az­ért, mert a tévedések halma­za, a lehetetlen helyzetek, véletlen találkozások soroza­ta viszi előre a játékot. Igazi farsangi mulatság a Vízke­reszt, könnyed nemtörődöm­séggel szerkeszt a költő, hely­szín, helyzet, összeütközés mind csak arra való, hogy ki­csúfolja, ugrassa azt, akire haragszik és megsimogassa azt, akit szeret. A Vízkeresztben az alakok jellemzésében mutatkozik meg Shakespeare nagyszerű realizmusának diadala. A tó­tágast álló helyzetekben. a fantázia szabad, merész és játékos csapongásával kiter­melt valószínűtlen történet­ben is élő. eleven alakokat mozgat Shakespeare, olyan embereket, akik ott élnek Er­zsébet udvarában. Vagy a vi­déki angol kastélyokban vagy London utcáin. Ezért tanít ma is ez a játékos, fur­fangos, mulatságos történet, mert a jellemek megalkotásá­ban, Böffen Tóbiás, Keszeg András vagy Malvolió alak­jában tükröt tart a termé­szetnek. S ha a Vízkereszt lényege a játék, a jókedv — nyilvánva­lóan az előadásnak is játé­kosságra kell törekednie. Ka­zán István rendező szaikos fő­iskolai hallgató vizsgarende­zésének nagy erényei mellett ez a fő hibája, hogy nem tisz­tázta eléggé az előadás stílu­sát, hangulatát, ritmusát. Ügy vettük észre, Kazán Ist­ván rendezése színpadi rea­lizmusra hajlik, a valószínűt­len helyzeteket a valóság il­lúzióját keltő színpadi beál­lításokkal akarja megoldani. Ez a vígjáték önfeledt lendü­letét, a fantázia szabad, sha­kespearai csapongását gátol­ja — s még sem éri el a va­lóság határát. Helyesebb lett volna a játékosság követke­zetes kiemelésére törekedni. A Vízkeresztben a valóság nem a szituációkban, hanem a jellemekben érvényesül. S A VALÓSZERŰTLEN helyzetek realisztikus szín­padi megoldásából még nem lesz realizmus, — de a szerző fantáziáját követve, játékos „beállításokkal", s a jellemek helyes bemutatására gondot fordítva — a valóság lényege úgy is érvényesül. Sándor Sándor egyébként pompás díszletein is ugyanez a tévedés érzik, mint a ren­dezésen, — egy kicsit vasko­sak, tömörek ehhez a játék­hoz, akár a Rómeó és Júlia vagy az Othelló egyik-másik színpadi képének is elmenne. Rendezés és díszlet nem tisz­tázta kellően, hogy játékról, vagy valóságról, azaz a való­A NAGY PELDAMUTATAS H KrtSil kertjét egészen betépte « srúsmara. Alkonyodik. Az egyik ösvé­nyen lassan lépked Lenin, ezidőldjt mindig sétálni szokott. Az út mentén, a hóban, gondtalan gyereknépség ját­szadozik. Vladimír Iljics mosolyog és arrafelé veszi útját. Egy perccel ké­sőbb már vidám zenebona hangzik fel — a kisfiúk megtámadják a nagy bá­csit. Kerek kis szőrmesapkája a tar­kójára csúszott, a porzó hógolyók egé­szen belepik. Három kislányt ráül­tetett egy szánkóra, futva megindul velük és az egész gyerekhad csengő kacagással utána ered... Frissen, ragyogóan tér vissza sétá­járól. A bejáratnál felmutatja az őr­nek igazolványát (minden alkalommal ezt cselekedte, nem akart semmiféle előnyt élvezni a többi ott dolgozó al­kalmazottal szemben) és könnyedén megy fel irodájába, a negyedik eme­letre. Az őrök, magukat feszesen kihúzva néznek Lenin után. Lenyűgözi őket a rendkívüli energia, amely ebből az emberből árad, akinek neve harsogva visszhangzik az egész világon, széliéi ben-hosszában. Az örök jól tudják, hogy nap mint nap már• reggel mun­kája mellett ül és dolgozószobájának ablakai csak akkor sötétednek el, ami­kor a Kreml toronyórájának harang­játéka elüti az éjfél utáni kettőt... ... 1920 tavasza. A Kreml óriási te­rületén, ahol sok ház és hivatali he­lyiség van, sürgős munkát kell elvé­gezni: lebontani az öreg, korhadt épületekel, néhányat kitatarozni és előkészíteni félre tűzifát. Nos, aminf az már akkoriban szo­kás volt, vidám zeneszóra felsorakoztak a Kreml összes munkaképes alkalma­zottai, elöl a katonaiskola növendékei és mentek a szubbotnyikra.*' Dolgoztak rendesen, azt meg kell hagyni, de azért minden félórában abbahagyták néhány percre a munkát, hogy egy-egy cigarettát elszívjanak. Egyszer csak megjelent Vladimír Iljics, vele Kalinin és Dzerzsinszkij és hozzáláttak gerendákat cipelni. Es milyen lelkesedéssel! Erre aztán min­denki abbahagyta a dohányzást. Meg­nyomták az emberek a gombot csak úgy porzottak a gerendák. Még a ze­nészek se állták meg, hogy téllenül nézzék, hogy dolgoznak a többiek, le­*• (kommunista szombat) rakták hangszereiket a földre és ők is nekiláttak téglát hordani. Dolgozott Lenin vagy három órát és még tovább is dolgozott volna, egészen késő estig, de futva jött a Népbiztosi Tanács titkára és elhívta valami fem­tos ügyben •.. — Lenin maga cipelte a gerendákat — kiáltott fel lelkesen egy fiatal le­gény. — Én bizony nem engedtem volna meg neki, hogy hozzányúljon. — Ej, fiam — szólt közbe megha­tottan az öreg Sumov — gerenda, ge­renda. Olyan idők voltak azok. Szov­jetoroszország akkor még csak épült. Es ez a személyes példaadás nagy szerepet játszott. Az asztal körül egy percig mély, áhítatos csend uralkodott. — Bizony nagy dolgok történtek — folytatta Golubov. — Az emberek harcoltak, éheztek, meghaltak tífusz­ban, meghaltak a számtalan sok fron­ton egy nagy eszme nevében. S mind­az, amit Lenin ígért a népnek, most a szemünk láttára valósul meg. Néz­zétek csak meg iskoláinkat, kolhoza­inkat. iparunkat, hadseregünket, éle­tünket ... ság illúzióját keltő cselek­ményről, vagy valóságos jel­lemeket mozgató, mesejáték­ról van-e szó? Kazán István ezek ellenére ötletes, jószemű rendezőnek mutatkozott be. Tehetségét bizonyítja, hogy a Shakespea­re i alakok színpadi megfor­málására helyesen töreke­dett. igyekezett a szerepek jellemében lévő vígjátéki le­hetőségeket kiaknázni, jó és mértéktartó az arány, ahogy a cselekmény két szálát (Vio­la körét s a Böffen Tóbiás körét) exponálja. Újszerű s érdekes Olivia kertésze: Fá­bián rendezői felfogása is. A Vízkereszt bonyodalmá­nak irányítóját, Violát, Amb­rus Edit játssza; melegszivű­sége, legénykedő s mégis oly gyöngéd humora méltán vál­totta ki a közönség nagy tap­sait. Alakítása részleteiben is kidolgozott, szerepének lí­rai és vígjátéki motívumait egyaránt jól domborítja ki. Külön figyelmet érdemelnek a színpadról való kimenete­lei. Szinte ő az egyetlen, aki a kimenetelek poénjait ki­használja, ha kell groteszk, ha kell kedves, nőies mozdu­lattal kíséri mondanivalójá­nak vagy helyzetének humo­rát. A hatás nem is marad el: csaknem minden kimenetele tapsot kap. Olivia grófnőt, Viola ve­télytársát Thurzó Margit ala­kítja. a Caesario — Sebasti­an iránt érzett szerelmét jól intonálja — az úrnői szerep­ben már valamivel halvá­nyabb. IGEN JÓ Papp Teri teli­szájú, hús-vér komornája, keresetlen, friss humor árad a játékából, s különösen ak­kor van elemében, amikor Malvolio ugratását kiterveli. A szerelmes férfiak közül (mert nemcsak Orsino és Se­bastian, hanem a maga mód­ján Tóbiás úr és Keszeg And­rás is szerelmes) Orsinóé a vezérszólam. Kormos Lajos­nak nemcsak szép magyar beszédét élvezzük, de átgon­dolt játékát is. Mezei Lajos Sebastianja meggyőzően hozta elénk a szerep romantikus líráját, kamaszos boldogságát és szenvedélyét. Sebastian alak­ja halványabb a vígjáték más szerepeinél, epizodikus jelentősége van, Mezei mégis rangot szerez szerepének szép szövegmondásával, len­dületes játékával. Az előadás legjobban ki­dolgozott köre (a rendező minden bizonnyal ezzel a csoportttal foglalkozott a legtöbbet) Böffen Tóbiás és társasága, — bár ők sem használják ki a szerepük ad­ta összes lehetőséget. Inke László érdes-öblös, nagyo­kat ivó, jókat nevető Böffen Tóbiása emelkedik ki közü­lük, az alak minden falstaffi ízét kiaknázza: fittyet hány a „puritán" erkölcsre, tele van életkedvvel, falánk, nagyhan­gú és ellenállhatatlanul ked­vesen szemtelen. Kaló Fló­rián nemes Keszeg Andrása csak figurájában jó — min­den adottsága megvolna a Shakespeare elképzelte rossz­gyomrú, sopánkodó, félszeg Keszeg Andráshoz, de a gü­gye lovag helyett valami vi­háncoló renaissance-kori vi­lágfit majpiol. Miklósy György Fábiánja nagyot merít az életöröm bo­rából, s jól kontrázik Böffen Tóbiás vaskos humorának. A Malvolio-motívum egyik legfontosabb s legértékesebb része a Vízkeresztnek, mert Shakespeare a jellemábrázo­lásban itt hatol a legmé­lyebbre, a képmutatás és ál­szenteskedés tartuffei színvo­nalú rajza az udvarmester alakja. S Kátay Endre Malvoliója minden közönségsiker elle­nére sem éri el ezt a színvo­nalat. Vannak kitűnő pilla­natai, de szerepének egész, egységes megformálásával adós maradt. Malvolió sok­kal többszínű, rafináltabb, s ugyanakkor zondonabb puri­tán, mint amilyennek Kátay megmutatja ANTONIÖT és a Tenge­részkapitányt Karikás Sán­dor és Apor László játssza felváltva. Karikás erőtelje­sebb, magabiztosabb mindkét szerepben. Rácz Imre. Laka­tos János, Herczeg Vilmos, Tiszai József és Szilágyi Ju­dit nevét kell még megemlí­tenünk s külön kiemeljük Bene Jánosné és Horváth Fe­renc pompázó, hangulatos jelmezeit. A szünetekben a dohányzóban hallani felszisz­szenő hangokat a darab időn­kénti vaskos humora miatt. Akiket elfog a puritán láz, vigyázzanak, Malvolió ne­hogy tükröt tartson ő elébük is. Osváth Béla Ünnepségek Szegeden Lenin születésének 85. évfordulóján Az MDP Szeged Városi Bizottsága, a Városi Tanács és a Magyar—Szovjet Tár­saság városi elnöksége Lenin születésének 85. évfordulója alkalmából emlékünnepélyt rendez a Szegedi Állami Nem­zeti Színházban április 23-án, szombaton este 7 órakor. Ün­nepi beszédet mond Mód Ala­dár, a Társadalom- és Ter­ményettudomány Ismeretter­jesztő Társulat országos fő­titkára. Majd műsor követ­kezik: Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen, előadja a szegedi Nemzeti Színház ze­nekara; Majakovszkij: A párt, szavalja Miklós Klára, a szegedi Nemzeti Színház művésze; Csajkovszkij: A fü­lemüle, B. Sztarrnoljubszkij: Ó sötétté vált az éjjel, Dal Leninről (ukrán népdal) és Szabó Ferenc: Áradj zengő dalunk ..., előadja az Egye­temi Énekkar, vezényel Kertész Lajos, zongorán kisér Kertész Lajosné; Csaj­kovszkij: Hegedűverseny II. tétel, előadja Várnagy La­jos; GlLnka: Ivan Szuszanyin című operájából ária, énekli Sinkó György; Kodály: A csitári hegyek alatt, előad­ja Papp Júlia ós Jánossi Rudolf; Weiner: F-mol sze­renád, előadja a szegcdi Nemzeti Színház zenekara. A Szegedi Állami Nemzeti Színház zenekarát Rubányi Vilmos vezényli. A Szegedi Tudományegye­tem és a Pedagógiai Főisko­la emlékünnepélye Lenin születésének 85. évfordulója alkalmából 21-én, csütörtö­kön lesz. Az emlékünnepélyen Mérei Gyula egyetemi t®­forradalmi munkásságát. A TTIT Horváth Mihály utcai klubhelyiségében Csil­lag Miklós, a szegedi Nem­zeti Színház igazgatója tart előadást „Lenin és a művé­szet" címmel, pénteken este 8 órakor. Ugyancsak pénteken este 7 órai kezdettel a DISZ Városi Bizottsága központi ünnepélyt rendez a Juhász Gyula kultúrotlhonban, ahol Kuszin Miklós, a DISZ Csongrád megyei bizottságá­nak titkára mond beszédet. Ezután kultúrműsor követke­zik. A részletes müsórt ké­sőbb ismertetjük. (V. Ohromenko íráeából.)flár ismerteti Lénia éleiét óe Csatlakozás a fémqyüjtő versenyhez Mi, a szegedi Gutenberg utcai általános iskola Zrínyi Ilona úttörő csapatának tag­jai magunkénak tekintjük a Gheorghiu-Dej Hajógyár vas és színesfém gyűjtési felhí­vását: versenyre hívjuk Sze­ged városának minden úttö­rő csapatát. Vállaljuk, hogy körzetünk­höz tartozó házakban, laká­sokban, pincékben, padláso­kon minden vasat, színesfé­met és népgazdaságunk szá­mára más hasznos nyers­anyagot összegyűjtünk. Vál­laljuk, hogy a gyűjtés sorén minden úttörőnk legalább 10 kilogramm vasat gyűjt ösz­sze. Vágó Ágnes az úttörő csapat tanácselnöke Kovács Emma ' úttörő csapatvezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom