Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-19 / 91. szám

Kedd. 1955. április 19. 0 ELMB gysrorszao Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról). egymás mellett élésének alapelvére épül, de a legha­tározottabban elutasítja az pitalista országok agresszív köreinek különböző beavat­kozását népi demokráciánk belügyeibe, és a legmélyeb­ben elítéli az imperialista Egyesült Államok és más ka- körök háborús politikáját. Erősítjük a párt és a munkásosztály vezetőszerepét Tisztelt Országgyűlés! Ha­zánk tíz esztendővel ezelőtt a Szovjetunió segítségével nyerte el szabadságát és füg­getlenségét, a szovjet hadse­reg teremtette meg a lehető­séget a tőkés és földbirtokos iga lerázására, a népi de­mokratikus rendszer, a népi Magyarország létrehozására. A magyar nép a párt és a munkásosztály vezetésével élt ezzel a lehetőséggel és élvezve a Szovjetunió és a népi demokráciák állandó támogatását, hazánkban erös népi hatalmat hozott létre. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa és Közpon­ti Vezetőségének határozatai világos utat mutatnak népi demokratikus rendszerünk további erősítésére. A Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának egész tevékenysége arra fog irányulni, hogy a munkásosztály hatalmát, né­pi hatalmunkat továbbfej­lessze. E cél érdekében erő­sítjük a párt és a munkás­osztály vezetőszerpét, to­vább szilárdítjuk a munkás­osztály és a dolgozó paraszt­ság szövetségét, fejlesztve a nehézipart, tovább folytatjuk a szocialista iparosítás poli­tikáját, növeljük erőfeszíté­seinket a mezőgazdasági ter­melés fellendítésére és «— nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztságot —erőteljesen támo­gatjuk a dolgozó parasztság felemelkedésének egyedül jár­ható útját jelentő szövetke­zeti mozgalmat. Népgazdasá­gunk fejlesztésével szilárd gazdasági alapot teremtünk a népjólét emelésére és hon­védelmünk további erősítésé­re. Biztos vagyok abban, hogy kormányunknak ezeket a célkitűzéseit 1— amelyek­nek pártunk politikája az alapja — egységesen magá­évá teszi az országgyűlés. (Taps.) Szilárd meggyőződésem, hogy ezeknek a feladatok­nak végrehajtását támogatja a Hazafias Népfront, a szak­szervezetek, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és az összes töb­bi tömegszervezet. Az egész magyar dolgozó nép lelkese­déssel vesz részt ezeknek a feladatoknak a végrehajtá­sában, mert ezek országunk felemelkedését, hazánk felvi­rágoztatását célozzák. A ma­gyar nép nagy bizakodással lép felszabadulásunk máso­dik évtizedébe. Tudja, hogy nőnek a béke és a haladás erői, amelyeknek felszaba­dulásunkat és szabad életünk első tíz évének minden ered­ményét köszönhetjük. Ma már ezek az erők összeha­nem hanyagolva el az egyé-sonlíthatalanul nagyobbak, mint a haladásellenes, reak­ciós erők. Ügy gondolom, hogy az egész országgyűlés és az egész dolgozó nép ne­vében jelenthetem ki: min­dent elkövetünk azért, hogy erőnkhöz és lehetőségeinkhez képest tovább erősítsük a béke és a haladás táborát. (Taps.) Ezeknek a nagy fela­datoknak a végrehajtásában, a hazánk további felemelke­déséért folyó lelkesítő mun­kában az egész nép, a párt és a kormány töretlen egy­sége az az erő, amely orszá­gunkban biztos záloga sike­reinknek és ügyünk győzel­mének! Hegedűs András nagy taps­sal fogadott beszéde után Rónai Sándor bejelentette, hogy Mekis József elvtárstól levél érkezett, amelyben a Minisztertanács elnökének helyettesévé történt megvá­lasztása következtében az or­szággyűlés alelnöki tisztsé­géről lemond. Az országgyű­lés a bejelentést tudomásul vette és az országgyűlés al­elnöki tisztségére egyhangú­lag Vass Istvánné képviselőt választotta meg. Rónai Sándor javaslatára végül betöltötték a megüre­sedett bizottsági helyeket. Rónai Sándor javaslatára az országgyűlés legközelebbi ülését április 19-én, kedden délelőtt 10 órakor tartják és annak napirendjére az 1955. évi költségvetés tárgyalását tűzték ki. A költségvetés ál­talános és tárcánkinti vitá­ját az országgyűlés együtte­sen folytatja le és vele együtt tárgyalja a költségve­tési törvényt, valamint az 1954. évi költségvetés végre­hajtásáról szóló jelentést Ünnepségek Szegeden Lenin születésének 85. évfordulóján Vlagyimir Hjics Lenin szü­letésének közelgő 85. évfor­dulójára készülnek az MSZT-szervezetek. Több sze­gedi és járási MSZT alap­szervezetben "Lenin élt, Le­nin él, Lenin élni fog" cím­mel filmvetítéssel egybekö­tött előadást rendeznek. Az előadásokon, amelyek Lenin életéről szólnak, több helyen megjelennek és felszólalnak azok a kommunisták, akik részt vettek a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom­ban. A megye több filmszínhá­zában Lenin életével kap­csolatos filmeket mutatnak be. A szegedi mozikban pén­tekeix a korai előadások előtt emlékeznek meg az év­fordulóról. A DISZ Városi Bizottsága központi ünnepélyt rendez a Juhász Gyula kultúrotthon­ban. Az ünnepély nem szer­dán — mint ahogyan erede­tileg terveztek —hanem pénteken este 7 órai kezdet­tel lesz. Itt Kuszin Miklós, a DISZ Csongrád megyei Bi­zottságának titkára mond beszédet, majd gazdag kul­túrműsor következik. A já­rás több községében emlék­estet rendeznek a DISZ alap­szervezetek, ahol előadást tartanak Lenin ifjúságáról. A DISZ-szervezetek legjobb szavalói ebből az alkalomból Leninről szóló verseket ad­nak elő. Több iskolában a Lenint ábrázoló fényképek­ből tablókat készítenek. A Szegcdi Tudományegye­temen 25-én tartanak emlék­ünnepséget, itt Mérei Gyula egyetemi tanár ismerteti Le­nin életét és forradalmi munkásságát. Pénteken este 8 órakor a TTIT Horváth Mihály utcai klubhelyiségében Csillag Miklós, a szegedi Nemzeti Színház igazgatója tart elő­adást "Lenin és a művészet" címmel. Felszabadulás! tudományos ülésszak az egyetemen A Szegedi Tudomány­egyetemen felszabadulásunk 10. évfordulója alkalmából ünnepi tudományos ülészszak lesz. Ennek keretében a Böl­csészettudományi-kar, a Ma­gyar Történelmi Társulat Délalföldi Csoportja és a TTIT történeti szakosztálya közösen két előadást rendez. Gerőné Fazekas Erzsébet, egyetemi tanár, kandidátus „Felszabadulásunk és a de­mokratikus forradalom erői­nek néhány kérdése" címmel tart előadást ma, kedden dél­után 5 órakor. Gaái Endre tanársegéd „Szeged felszaba­dulása" címmel holnap, szer­dán délután 5 órakor tartja meg előadását. Az előadáso­kat vita követi. Mindkét ülés színhelye a Tudományegye­tem Dugonics •téri központi épületének díszterme. A „Délmagyarország" ma fogadónapot tart Kübekházán A Délmagyarország szerkesztősége ma egésznapos fogadónapot tart Kübekháza községben a Tanácsházán. A fogadónap reggel 8 órakor kezdődik és délután 5 óráig tart. Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, keressék fel pa­naszaikkal, kérésükkel kiküldött munkatársainkat. — "Utazás Európa főváro­saiban" címmel A. Nagy Miklós főiskolai tanár film vetítéssel egybekötöxt elő­adást tart ma, kedden este fél 8-kor a postás kultúrott­honban. Belépődíj nincs. — "Hőkezeléssel tartósított konzervek" címmel Kardos Ernő főmérnök tart előadást a Konzervipari Szakosztály rendezésében az MTESZ elő. adótermében ma, kedden délután 4 órakor. A jobboldali párfellenes politika felszámolásához amel Mp Pártunk Központi Vezető­sége április 14-1 ülésén meg­tárgyalta Nagy Imre elvtárs ügyét. Mérlegelve Nagy elv­társ jobboldali opportunista politikájának rendkívül ká­ros következményeit és a március 4-i határozat után továbbra is tanúsított pártel­lenes magatartását — a Köz­ponti Vezetőség úgy határo­zott, hogy kizárja őt a Poli­tikai Bizottságból, a Köz­ponti Vezetőségből és visz­s?ahívja minden funkcióból, lelyet a párt bizalma rá­iázott. íagy Imre elvtárs, minta Politikai Bizottság tagja és a Minisztertanács elnöke, a szocializmus építésének alap­vető kérdéseiben szembefor­dult a párt politikájával, a marxizmus—leninizmus ta­nításaival és népünk érde­keivel. Nagy Imre elvtárs elméleti és gyakorlati tevé­kenysége az épülő szocializ­mus alappillérei: a párt és a munkásosztály vezető sze­repe, a nehézipar fejlesztése, a mezőgazdaság szocialista átalakítása ellen irányult. E párt- és népellenes politika az elmúlt húsz hónap során erősen fékezte a szocializ­mus építését hazánkban. Ha e jobboldali megalkuvó poli­tika nem ütközött volna pártunk ellenállásába és nem zúzta volna azt szét Központi Vezetőségünk, ak­kor komoly veszélyt jelenthe­tett volna népi demokratikus rendszerünkre, a szocializ­mus ügyére, hazánk szabad­Nagy elvtárs arra töreke­dett, hogy fékezze a szocia­lista építés motorját, a szo­cialista iparosítást, és külö­nösen a nehézipar fejleszté­sét. Túlhajtva az 1953 júni­usi határozatot, mély helye­sen a nehézipar fejlesztési ütemének átmeneti lassítását írta elő <— Nagy Imre a ne­hézipar visszafejlesz­tését próbálta elméletileg igazolni és gyakorlatilag ki­erőszakolni. Mint a Minisz­tertanács elnöke, a múlt év folyamán leállíttatott olyan, az ország gazdasági fejlődése szempontjából döntő, hazai nyersanyagokat feldolgozó beruházásokat, mint például a sztálinvárosi kokszoló és ércelőkészítő, a rudabányai ércdúsító, a lábatlani ce­mentmű építését. Le akarta állíttatni — bár ez nem si­került neki Sztálinváros építését teljes egészében, be­leértve a nagykohót is. Elle­nezte az ajkai timföldgyár építkezésének befejezését, holott ez a gyár is köztudo­másúan, ugyancsak hazai nyersanyagot dolgozott fel. Nagy Imre elvtárs mindez­zel vétett az egész nép ér­deke ellen, mert a nehéz­ipar fejlesztése nélkül tartó­san nem lehet emelni az élet­színvonalat. Vétett a pa­rasztság érdekei ellen is, mert nehézipar nélkül —• a nagy- és .kisgépek, műtrá­gya, növényvédő szerek tö­mege nélkül — nem lehet sem a mezőgazdasági terme­lés fellendítésének politiká­ját, sem a falu szocialista átépítését sikeresen végre­hajtani. És súlyosan vétett a békés építőmunka érdekei Vidám gyermekka* Vágás, hangos zsivaj fo­gadja az érkező vendé­geket. Uzsonnához ké­szülődnek a kübekházi óvodások. Sorbaállnak, szőke, barna, göndörha­jú és simára fésült gye­rekek várnak a kézmo­Jláiöcfatcu a kübekházi óaadákan alatt, szünk sásra• A napközisek set, azután veszünk számára már csészékbe rajta kis biciklit — öntve párolog a finom dicsekszik boldogan, tejeskávé. A többi gye- Az óvónénik — Bús reknek uzsonna-táská- Éva és Tóth Gizella — jukból kerül elö harap- összemosolyognak. Sze­nivaló. retetlel hallgatják a Étkezéskor néni sza- kicsiket, csodáikodnak a bad beszélgetni. Pedig szép élményeken, együtt örülnek velük a sok — Majd még te- megkezdődik a foglaU hozzá egy keve- kozás. ben Micsik Marika fes­tett. De a többi pajtás nagyobb főzőedényekre, hogy ne kelljen várni az edényekre. A tűzhe­lyen sajnos nem lehet sütni tésztát. Itt csak fánkot készíthetnek, mást nem. Ezt sürgősen orvosolni kell, hogy az óvoda kis lakóinak vál­a rend megtartása most éppen nehéz feladat. Minden gyerek egyszer­re akarja elmesélni — és immár talán tized­szer — mit hozott a nyuszika, hol járt lo­csolkodni, hány forint­ja gyűlt össze, s ki tud­ja mi minden mondani­valójuk akadna még — éppen uzsonna közben. Balázs Józsika 4 fo­húsvéti ajándéknak. A pajtások meg­uzsonnáztak. Joszt Jan­Tóth Gizi óvónéni — fiatal, mosolygó arcú lány — beszélget a ki­csinyekkel, Közben a nagy csoportban szor­gos kezek piros-tojást festenek. Komoly arc­cal hajolnak a fehér rajzlap fölé, amin kis kezük bizonytalan moz- főznek: tarhonya levest is szépen dolgozott• EL tozatosabb lehessen az készültek a „munkák", étlapja. A szülők együl­a Eva óvónéni minden rajzlapra ráírja a gyer­mek nevét. Dél van. 'Az óvoda tesen bizonyára meg tudják találni a meg­oldást. Az épület teljes egé­konyháján nagy a sür- szében bővítést kíván, gés-forgás. Rozi néni Kübekháza dolgozó pa­és Eta néni — a sza- raSztjai ugyanis szíve­kácsok — finom ebédet sen küldik gyermekci. dulaital húzza végig és zöldbab a festékbe mártott ecse- vagdalt hússal, tel. Alakul a tojás, mes illat tölti csika is komoly szak- jgaz> hogy némelyik in­értelemmel hajtja ösz­sze szalvétáját. Még néhány perc. Be­nedekné és Laciné „da- minden asztalon piros dus nénik" rendet te- cukortojás látható. Ez kább uborkához hason­lít még, de sebaj! A pi­ros gombfesték mellett remtenek az asztalokon, csoport és a nagy rint 60 fillért gyűjtött csoport tagjai részére össze a locsolkodás külön-külön termekben a szemléltető eszköz. Fi­gyelik a formáját, s lassan felismerhető a tojás alakja. Legszeb­főzeléket, Kclle­be a konyhát. Sisteregve sül a hús, nagy fazékban hül a leves. A két sza­kácsné arca kipirult a tűzhely mellett. Lassan halad a főz/js, mert kevés az edény­Szükségük volna leg­alább még két darab 10 literes lábasra, kisebb ket az óvodába. Eva és Gizi óvónők becsülettel végzik mun­kájukat. Szívből szere­tik a gyermekeket, hi­vatásuknak élnek. Tud­ják, hogy feladatuk szép, érzik, hogy oktató, nevelő munkájukat megbecsülik, s ez min­dennél többet jelent számukra. ellen is, mert. mindez veszé­lyeztette épülő szocialista hazánk védelmi képességét, népünk kivívott szabadsá­gát, Káros, jobboldali nézete­ket vallott Nagy elvtárs a mezőgazdaság több alapvető kérdésében is. A munkás­paraszt szövetségen belül semmibe vette a munkás­osztály vezető szerepét és el­torzította e szövetség legfőbb célját, a népi hatalom meg­erősítését, a szocializmus felépítését a falun. Az 1953 júniusi határozat a termelő­szövetkezetek megszilárdítá­sát tette pártunk feladatává. Nagy Imre elvtárs azonban e helyes határozatot visszá­jára fordította és az 1953 jú­liusi kormánynyilatkozatától kezdve valósággal zászlót bontott a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése ellen, a termelőszövetkezetekből való kilépés támogatására. Eltorzítva a párt politikáját, mely a termelőszövetkezetek mellett helyesen az egyéni­leg dolgozó parasztok megse­gítését is célul tűzte ki — a gyakorlatban a szövetkezetek háttérbe szorításának és a kulákság támogatásának po­litikáját űzte. Nagy elvtárs már a termelőszövetkezeti mozgalom megindulásakor azt hirdette, hogy »falun már eltorlaszoltuk a kapita­lizmus fejlődésének az út­ját". A Központi Vezetőség szétzúzta ezeket a kulák­mentő és szövetkezetellenes törekvéseket, melyek oda vezettek volna, hogy a falun konzerválódik, sőt erősödik a kapitalizmus, fokozódik a vá­rosi és falusi dolgozókat egyaránt sújtó spekuláció, növekszik a városi burzsoá­zia maradványainak ellenál­lása, s mindez végső fokon veszélyeztette volna a szo­cializmus felépítését hazánk­ban, A szocialista iparosítás és mezőgazdaság-fejlesztés aka­dályozásával, a szocializmus építése ellen irányuló törek­vésekkel szorosan összefüg­gött, hogy Nagy elvtárs kö­vetkezetesen lazítani, elho­mályosítani és háttérbe szo­rítani igyekezett a párt és a munkásosztály vezető szere­pét gazdasági, állami és ideológiai életünk minden te­rületén. Ezi a törekvés leg­erősebben a Hazafias Nép­front kérdésében jelentke­zett. A Hazafias Népfront megalakulása és eddigi te­vékenysége kedvező vissz­hangot váltott ki dolgozó népünkben, a parasztság, a kispolgári és értelmiségi rétegek körében, s széles tö­megeket ösztönzött a szocia­lizmus építésében való aktí­vabb részvételre. Mindez igazolja pártunk III. kong­resszusán a népfront-politi­kára vonatkozóan hozott ha­tározat helyességét. Nagy Imre elvtárs azonban, szem­befordulva a kongresszus határozatával, a Hazafias Népfrontot nem széleskörű társadalmi mozgalommá, ha­nem politikai szervezetté akarta alakítani, abban az egyéni tagság bevezetését ja­vasolta, s azt, hogy a párt ne is legyen tagja a nép­frontnak. Olyan célokat akart a Hazafias Népfront elé tűzni, amely azt előbb a helyi tanácsok, a DISZ cs a .szakszervezetek, majd a párt fölé helyezte volna. Ma már világos, hogyha csak Nagy elvtárstól és közvetlen tá­mogatóitól függött volna, s ha a Központi Vezetőség ide­jekorán fel nem figyel és közbe nem lép, a Hazafias Népfront egyébként helyes elgondolásából párt- és DISZ-ellenes, szakszervezet­és tanácsellenes, a szocializ­mus építésével szembefordu­ló szervezet válhatott volna. Nagy Imre elvtárs hibás, jobboldali nézetei, mint az eddigiekből is kitűnik, nem mai keletűek. Opportunista magatartásának mély, mesz­sze visszanyúló gyökerei vannak. Hibás, opportunista magatartása miatt a Közpon­ti Vezetőség 1949 szeptembe­rében már egyszer vissza­hívta a Politikai Bizottság­ból. A II. pártkongresszus után a Központi Vezetőség Nagy elvtársat újra a Politi­kai Bizottságba választotta, 1953 júniusában a Minisz­tertanács elnökének javasol­ta. A tények azonban azt bi­zonyítják, hogy Nagy elvtárs nem okult régi hibáiból, sőt az elmúlt húsz hónap alatt hibái még súlyosabbá váltak, összefüggő rendszerré ala­kultak, s komoly károkat okoztak a pártnak és az or­szágnak. A Központi Vezető­ség márciusi határozata el­ítélte ezeket a hibákat. Meg­állapította, hogy pártunkban és államunkban a jobboldali nézetek azért válhattak veszé­lyessé, mert Nagy Imre elv­társ miniszterelnöki tisztsé­gében, beszédeiben, cikkei­ben és gyakorlati tevékeny­ségében támogatta a jobbol­dali nézeteket, sőt elsősor­ban ő volt ezek hirdetője. Mindezeket mérlegelve, a Központi Vezetőség szerve­zeti rendszabályokat fogana­tosított Nagy fmre elvtárs­sal szemben. Ugyancsak szervezeti intézkedést tett Farkas Mihály elvtárssal szemben is, aki hosszú időn át fő támogatója volt Nagy Imre elvtárs jobboldali poli­tikájának. E határozattal a Központi Vezetőség olyan akadályt hárított el szocia­lista építésünk útjából, amely közel két év óta gá­tolta fejlődésünket. Nagy Imre elvtárs eseté­ből komoly tanulságokat kell levonnia pártunknak. Első­sorban azt, hogy fokozzuk éberségünket. Érvényt kell szerezni pártunk szervezeti szabályzatának, amely ki­mondja: "A párttag köteles­sége, hogy őrködjék a párt ideológiai és szervezeti egy­sége felett, amely a párt erejének és nagyságának legfőbb feltétele, védje a pártot minden ellenséggé szemben". Ne felejtsük, hogy az ellenség ideológiai befo­lyása —• mint a jelen eset­ben is történt — egészen a párt legfelsőbb vezetéséig éreztette hatását. Elvi szi­lárdsággal, ingadozás nélkül el kell utasítanunk minden pártszerűtlen megnyilvánu­lást, kommunistához méltat­lan, fegyelmezetlen maga­tartást. Szakadatlan és meg­alkuvás nélküli ideológiai harcot kell vívnunk a párt politikájától eltérő minden elhajlással, jelen esetben mindenekelőtt a jobboldali veszély ellen. Türelmesen meg kell győzni azokat az elvtársakat, akik jóhisze­műen megtévedtek ugyan, de felismerik, hogy jobboldali nézetek uszályába kerültek és odaadó munkájukkal ki­javítják az elkövetett hibá­kat. Nem tűrhetünk azonban semmilyen ingadozást és passzivitást a párt politiká­jáért vívott harcban, a III; kongresszus és a Központi Vezetőség márciusi határoza­tainak végrehajtásában. Nagy elvtárs esete azt bi­zonyítja, hogy a mi harcok­ban megedzett dicső pár­tunk elvi, következetes poli­tikát, marxi—lenini politikát folytat, s személyekre való tekintet nélkül érvényt sze­rez e politikának. Ezért le­győzhetetlen a mi pártunk, s a párt vezette munkásosztá­lyunk, népünk. A Központi Vezetőség már­ciusi és áprilisi határozatai —< pártunk, munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk ha­talmas győzelme. E határo­zatok ideológiailag és szerve­zetileg súlyos csapást mér­tek a párton belüli jobbol­dali elhajlásra, elsősorban azokra a törekvésekre, me­lyek a párt és a munkásosz­tály szerepét akarták csök­kenteni. Bármily nagy je­lentőségűek is e határozatok — tudnunk kell, hogy e té­ren még sok a tennivaló. A Központi Vezetőség márciusi határozatára támaszkodva hatalmas elméleti, ideológiai és politikai tömegmunkának kell kibontakoznia. Pártunk szilárd eszmei, politikai és szervezeti egysége, a vezetés és a tagság összeforrottsága és lelkesedése, a párt he­lyes, világos és határozott politikája megad minden le­hetőséget ahhoz, hogy példa­mutató. fáradságot nem is­merő kommunista munká­val mozgósítsuk a munkás­osztályt és egész népünket a szocializmus építésének űj feladataira, új győzelmeire (A Szabad Nép 1955 íp. rilis 18-i számából.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom