Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

Az első bizonyítvány A tőkések hasznáról [Ragassz gázlángnál kenyeret, vagy égess lukas, vörös téglát; törje kapa a tenyered; áruld magad, míg leng a szoknyád; feküdj hanyatt és deszkázz aknát; cipelj zsákot a piacon; tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát, — a tőkéseké a haszon.' oo © blits benzinben selymeket; szedd guggolva a vöröshagymát; ölj kecskét, amely rád mekeg; jól szabj, hogy álljon jól a nadrág; csak rajta, mikor abbuhagynád! Kirúgnak s mit nyerhetsz azon? Koldulsz? betörsz?... A rend lecsap rád, — a tőkéseké a haszon. IfCöltsél epedő verseket; pácolj prágai módra sonkát; gyűjts gyógynövényt. fejts kőszenet; vezess főkönyvet s rejtsd a titkátviselj aranyzsinóros sapkát; élj Párizsban vagy Szaty mázon, — mire béred kikapnád, a tőkéseké a haszon. AJÁNLÁS [Proletár, folytatnám, de unnád, tudod hogy nem élsz lazacon, — amíg tőkések adnak munkát, a tőkéseké a haszon. JÓZSEF ATTILA f — "József Attila és Csongrád megye* címmel megjelent a Csongrádmegyei füzetek legújabb száma. A füzetben a költő ismerősei és munkásságának kutatói: H. Hódm ezóvásárh el y: Tornyai városa, Szántó Kovács Jánosé, egy kicsit Móricz Zsigmondé és most kezdünk jobban ráébredni arra, hogy József Attiláé is. Nem egyszerűen csak azértmert Vásárhelyen élt néhány évig Makai Ödön, a költő sógora- Mélyebb okoknál fogva is József Attila kapcsolata a kortársak szerint ügy látszik, a várossal már régebben, a 24-es, 25-ös években kezdődött. Borsi János bácsi egy azok közül, akik az 1894-es nagy napok óta a munkásmozgalom harcosai, direktóriumi elnök volt 19-ben, a fehérek felülkerekedése után öt évig élt itthon illegális munkában. Életo a magyar munkásmozgalom több mint fél évszázadával forrott össze. Ismerte József Attilát is. Honnan? Hogyan? — Régen volt már, harminc éve, hogy József Attilával találkoztam. 1924 végén már vége volt az ötéves illegalitásnak, itthon voltam. Az építőmunkás szakszervezetben volt egy baloldali csoportunk. Nemcsak vásárhelyiek voltak ebben- Szegedről például Komócsinék, meg mások is, Makóról. Orosházáról is jöttek elvtársak az összejöveteleinkre. ügy voltunk, mintha Kovács Mihály, Eperjessy Kálmán, dr. Árva Józsefné — Espersit Mária, Vízi Albert, Paku Imre, Tarján Éva. dr. Diósszilágyi Sámuel és Szabolcsi Gábor írásai olvashatók. ORSZÁGÚT SZELI keresztül Öcsödöt, mely egyik felől Kunszentmártonnal, másfelől Szarvassal köti öszi sze. A falu csendjével, dús akáclombjaival, a csendesen folyó Kőrössel a nyugalom képét festi a szemlélő elé. Ide adta nevelőszülőkhöz a Liga az alig ötéves Attilát és Etust, egy Gombai Ferenc nevű gazdálkodóhoz. Ebben az idegen világban éri az első megrázkódtatás, amiről így számol be később: „Öcsödön nevelőszüleim Pislának hívtak, minekutána a szomszédokkal való tanácskozás után fülem hallalára megállapították, hogy Attila név nincs. Ez nagyon megdöbbentett. Ugy éréitem, hogy létezésemet von iák kétségbe... Ez az élmény tett gondolkodóvá — olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában felülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik, hogy Attilának hívják". A falu szélén van az a ház, ahol Gombaiék laktak. A ház egyetlen ablaka a gulyalegelőre néz. ATTILÁT ISTALLÓFIÚNAK használták nevelőszülei. Az istállóban is hált. Az állatokat legeltette a nagy gyepen, ahol szabadon futkározhatott, szabadnak érezhette magát, míg fel nem harsant a Kedvesanya vagy Kedvesapa kiáltása. Nyers, goromba ember volt a Kedvesapa, könnyen lesújtott, olykor minden ok nélkül, ha ingerült volt. A lelencgyerekek tipikus életét élte itt Attila. A felügyelőnő ritkán járt ellenőrizni védencei életkörülményeit, leginkább csak akkor, amikor elérte a gyermek az iskolakötelezettséget. Magaviselet: Szorgalom: Hit- és erkölcstan: Beszéd- és értelemgyakorlat: Folyékony olvasás: Számtan: Szépírás: Éneklés: Általános tanulmányi eredménye: Hogy az év végére roszszabb eredményt tudott felmutatni, annak oka a tavasszal meginduló mezei munka, amikor a gyerekeket — őt is — elvonták a tanulástól. Az önkény mellyel az öcsödi gazda a kezére adott kisgyereket Pistává szürkítette, nem csupán paraszti okvetetlenkedés. A hűbéri világ egyik idejétműit, értelmétvesztett megnyilvánulása, a fölfogadó kegyúri joga az elszegődés ceremóniájában. Jellemző az öcsödi gazdálkodókra is, ahogyan a földesúri kúriákon mindig Júlia a szolgáló, ahogyan mindig Bodri vagy Morzsa a kutya, a messziről jött, szokatlan nevű gyerekeknek is maguk adnak nevet. így lesz a Zoltánból Jancsi, Attilából Pista. Attila két és fél évig volt Pista Öcsödön. Amikor iskolaköteles lett. beíratták a váncsodi iskolába. A falu két részre oszlik, a főutcától balra van Keserű, jobbra Váncsod. Az egy tantermes iskola a tanítói lakással ma is megvan. Vályogfala kissé már düledezik. Bent faragások, vésések tarkítják a hosszú, gyalulatlan padokat, gyermekkezek eltüntethetetlen nyomai. PACZAI TANÍTÓ keze alatt tanult Attila. A szülők szerették az öreg tanítót, aki, bár nem vetette meg a szeszes italt, lelkiismeretes volt. Nála a gyerekek már az első elemiben megtanultak jól írni és olvasni, ami nagy szó volt ekkor. A testi fenyítés különböző módjait felhasználta, de az a cél vezette, hogy embert faragjon a vadóo-nebulókból. Attila bizonyítványa az első elemiből nem fényes. Félénk gyerek volt, kevés szorgalommal, ami a körülmények között érthető is. Iskolába rendszeresen eljáratták, az osztálynaplóban nincs hiányzás bejegyezve róla. Az első elemiben kapott osztályzatai az osztálynaplóból: Karácsonykor Húsvétkor Évvégín JÓZSEF ATTILA Költősors! — mondták rád Is, hogy a lelek utolsót lobbant már a síneken s zokogta még: óh, jaj, én visszatérek tibennetek, kik éltetek velem! Költősors! — mondták rád is, mintha többre nem forgott volna parrázskónt a nyelv; befúlt a szó, mint vád, a mély ürömbe, s a befelé sírt könny erted perelt. Költősors volt itt veszni vagy kanári gyanánt fütyülni cifra szólamot, vagy hallgatni az összeroppanásig, — a némaságból alkotván nagyot. Költősors! — mondták rád egy szóba öntve korod, s maradtál élő mindörökre. LÖDIFERENC József Attila három mondata ÖCSÖD NÉPE nem sejtette, hogy a kis lelencgyerek valamikor népünk nagy költőjévé válik. Sokan még ma sem ismerik, de a gyerekek az iskolában sokat hallanak róla. Szabó Mária — Hódmezővásárhelyen hétfőn délután 4 órakor emléktáblát avatnak, este 7 órakor pedig ünnepség lesz a Petőfi kultúrotthonban. Kiszomborban ma délelőtt lesz emlékünnepély, Szabolcsi Gábor mond beszédet. — József Attiláról nevezik cl a makói gimnáziumot. Hétfőn délelőtt emléktáblát lepleznek le az iskola épületén, majd Eperjessy Kálmán és Tettamanti Béla, a költő egykori tanárai emlékeznek meg József Attiláról. A z egyiket 1930 tavaszán hallottam tőle, amikor a „Ki a faluba" című röplapot kiadták. A Szentesi utcán jött sógorával, Makkai Ödönnel. En a Kossuth téren csatlakoztam hozzájuk. Élénk vita folyt közöttünk a szegényparasztság helyzetéről. Makkai a szántóföldek hiányos és egyoldalú művelését említette, mint a földművelő-nép elszegényedésének egyik okát. József Attila erre felcsattant: — Nemcsak az a baj! Óriási területek műveletlenek, akár a nép. Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a Hortobágy többezer hold földjén néhány cívis párszáz marhája legeljen. Alapos talajvizsgálatot kell végeznünk országszerte és minden talpalatnyi földet azzal kell bevetni, amire az a legjobban alkalmas. Azonkívül víz kell, mert kiszikkadt a magyar alföld. JQQtZ augusztusában rendezték meg Hódmezővásárhelyen az írók tanyalátogatását. A célt a látogatás nem érte el: a meghívott 18—20 író csak a városszéli szegénységet láthatta, mert a tanyavilágban az aszálykáron kívül mindent jónak találtak, a gazdák legfeljebb a magas pótadó miatt panaszkodtak. A rendezőség József Attilát nem hívta meg, sem Móricz Zsigmondot. József Attila pedig akkoriban Vásárhelyen tartózkodott és amikor elmondták neki, hogy az írók mily sok jómódot és mily kevés szegénységet láttak, csak ennyit szólt: — A proletárság a részvétlátogatások mellőzését kéri; munkát és kenyeret a szánakozó részvét helyett. A harmadik feljegyzésre méltó mondatot a Szép Szó szerkesztőségében hallottam József Attilától. Az egyetemi fiatalság egyik kisebb csoportja, a Bethlen Gábor Kör nevében kerestem fel, és közöltem vele: o Szép Szó írói bevonásával irodalmi estet szeretnénk rendezni, és elsősorban őt invitáltam Szegedre. A tervet merésznek és helyesnek találta. Szereplését megígérte, majd szegedi ismerősei után érdeklődött, hogyan zajlott le Juhász Gyula temetése, milyen az egyetemi ifjúság élete. A rögtönzött beszámoló mérsékelten tetszett neki. Végül ajánlotta, hogy a munkássággal vegyük fel a kapcsolatot és az irodalmi estre elsősorban azokat hívjuk meg. Végül csak annyit mondott: — Tanulják meg, hogy a munkásság nélkül semmihez sem kezdhetnek, adjanak sok sok könyvet a munkások kezébe. PAKU IMRE Az emlékünnepélyek műsora Ma, vasárnap este fél 7-kor leplezik le a Központi Egyetem falán, a főbejárat mellett a József Attila emléktáblát. Hét órakor kezdődik az Aulában az ünnepély, ahol Baróti Dezső egyetemi tanár mond beszédet. Eperjessy Kálmán a költő egykori osztályfőnöke élményeiről számol be. A műsorban közreműködik Ascher Oszkár, Palotai Erzsi, Miklós Klára és Bán Sándor zongoraművész. Hétfőn délelőtt fél 12-kor leplezik le a Brüsszeli körút 23. számú házon az emléktáblát. Utána 12 órakor kiállítás nyílik a költő műveiről, életéről, a Hazafias Népfront Vörösmarty utca 7. szám alatti helyiségében. A költő az emberek között sakkoznánk, ültünk az asztalok előtt — sakkozók, kibicek. Vitáztunk, előadásokat hallgattunk, illegális röpiratokat ismertetlünk, oszlottunk szét. Ha valaki idegen tűnt fel, tovább sakkoztunk, s igyekeztünk a hívatlant gyorsan eltávolítani. Juhász Gyula, József Attila az 1924—25-ös évben többször vett részt ilyen illegális megbeszélésen. Juhász Gyula előadást tartott, József Attila verseket olvasott. Részlvett a vitákban, az illegális röpiratok terjesztésében, megvitatásában. A fiatal József Attilának a makój 48-as körökkel — melyek a nyolcszázas évek végefelfi alakult agrárszocialista szervezetek ulódai voltak —, s a szegedi munkásmozgalommal való kapcsolatai utón különösen jelentősek Borsi elvtársnak és a hódmezővásárhelyi munkásmozgalom több veteránjának közlései. Dc József Atlila nem csupán a városi munkásszerve- ahova mindkettőjüknek szaze'teket ismerte. Kijárt a bad bejárásuk volt — a szentanyai olvasókörökbe: A vedélyes, habzsoló olvasóváros munkásmozgalmi délutánok, séták a Maros múltjának szellemével és partján színek, képek, érzékultúra-, népköltészetierem- sek, gondolatok megformálátő erejével is megismerked- sának keresésével két fiatnl betett. művésziélek üsszebarátkozáSokan élnek még Hódme- sa volt ez a gyermekkorban zővá8árlielyen, akiknek éle- megindult barátság, te találkozott a költőével. „Véka alatt" címmel aszAlmásy Gyula Béla festő- taltársaságot és egy kiadművész, a Tanács pénzügyi ványt akart létrehozni Atosztályának vezetője azok közül való, akik makói kisdiák korától kezdve egészen haláláig meleg baráti kapcsolatot tartottak fenn vele. Almásy Gyula Béla az iskolában ismerkedett meg József Attilával. Egyikük festegetett, a másik versekben készült megfejteni magának a világot. Hamar kialakult közöttük a barátság. Nemcsak az uzsonnafelezé? szokása jelentelte ezt. -•w""* Az iskolai tízpercekben lefolyó viták, 1028-ban Milkón a színház előtt, Espersit János hatal- Juhász Gyula, Móra Ferenc, Réti mas könyvtárában — Ödön és Espersit János társaságában tila — mondja Almásy. A kiadvány címlapját meg is terveztette velem, a terv azonban sohasem valósult meg. Érdekes, hogy Attila verseiben nincs nyoma ennek, pedig sokat időzött a gondolatnál. S emlékezett is rá: sokkal később, nem sokkal halála előtt találkoztam vele Pesten, ahol fájdalmasan emlegette: „Látod, látod. jobb lett volna, ha a véka alatt maradok". Makóról elkerülte után egy Ideig nem találkoztunk. Levelet váltottunk, verskéziratokat is küldött, amiket a negyvenes években átadtam József Jolánnak. Vásárhelyen 'áfái közlünk: tsmét, a „Műverembcn". Makai ödönéknél lakott ekkor, ahol csak megtűrt, nem szívesen látott vendég volt. Keveset tartózkodott Makaiéknál, ebédelni, aludni járt haza, s minden idejét a munkásotthonban, vagy a „Müveremben" töltötte. Galyasi Miklósnál volt ez a „Műverem" — ahogy ml neveztük. — az akkori Kinizsi és Csáky utca sarkán. Gyorsforralón állandóan főtt a fekete, élesek voltak a viták —, s míg a löbbség szenvedélyesen vitntkozott a művészet célja fölött — a sarokban versek, elbeszélések születtek a viták új anyagául. Attila tudatosan, széles műveltséggel, nagy alapossággal védte saját álláspontját. Az volt a véleménye, hogy a művészet az emberé, a művészet csak „célművészct" tehet —, ahogy akkoriban neveztük a harcos politikai célú irodalmat. Galyasi, Pákozdy Ferenc, Attila, én, a város művészetkedvelői vollak a „műverom" állandó tagjai, de megfordult itt Lyka, Illyés, Veres Péter, Baktay Ervin, — mindenki, aki Vásárhelyre jött. Volt e szerepe a „Műverem"-nek József Attila fejlődésében? — Volt. A vitákban saját álláspontját mindig élesen, határozottan kifejtetto. Nőtt ezekben a vitákban: mindjobban magára, feladataira lelt. — sz —