Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

Szerda, 1955. április 6. S DELIMGYBRORSZIG Szeged népe nagy lelkesedéssel ünnepelte hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját Nagygyűlés a Klauzál téren 3 nagy ünnep előestéjént — vasárnap — a szegedi munkás, paraszt és tanuló fiatalok fáklyás, lampionos felvonulása köszöntötte a tíz szabad esztendő születésének napját, április 4-ét. S aztán felvirradt hazánk történelmének legnagyobb ünnepe. Szólt a zene — ébredt a lobogó-díszbe öltözött város . •. 'A reggeli órákban gyülekeztek az üzemek, kerületek dolgozói, az iskolák tanárai és tanulói. Majd megkezdődött Szeged dolgozóinak lelkes, nagyszerű felvonulása, hogy Kossuth Lajos szobra előtt, a Klauzál téren ünnepeljék a haza és népe felszabadulásának tizedik évfordulóját. Az üzemi dolgozók meneteiben is nemzeti színű és vörös zászlókat emeltek magasba, s a táblákról le lehetett olvasni, hogyan teljesítették a nagy évforduló tiszteletére tett vállalásokat. Büszkék vagyunk a Hz szabad esztendő eredményeire. Ezf is kifejezte az ünnepi menet. Aztán azt a elhatározást: -Egységesen harcolunk az MDP Központi Vezetősége március i-i határozatának végrehajtásáért". S egyre vonult a lobogók alatt Szeged népe a Klauzál térre. Tfz óra. Több mint negyvenezer ember állt a Klauzál téren, az utakon. 'A diszemelvényen elfoglalták helyüket a nagygyűlés elnökségének tagjai. Közöttük volt Komócsin Zolfán, az MDP Központi Vezetősége Revíziós Bizottságának tagja, a KV agit.-prop. osztályának vezetője, Németh Károly, az MDP Csongrád Megyei Pártbizottságának első titkára. Ábrahám Antal, a Csongrád Megyei Pártbizottság titkára, Ladányi Benedek, az MDP Városi Pártbizottságának első titkára, Vereska András, az MDP Városi Pártbizottságának titkára, Dénes Leó, a Városi Tanács elnöke. Az elnökségben foglalt helyet a nagy évforduló alkalmával Szegedre érkezeit két szovjet vendég, aztán Móricz Gézáné, a Hazafias Népfront Sze. gedi Bizottságának titkára, Kiss Árpád, az egyetem Kossuth-dijas rektora, s számosan mások; élenjáró munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek. Felhangzott a magyar és szovjet himnusz, — kezdődött az ünnepi nagygyűlés, amelyei a Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Bizottsága, Szeged Város Tanácsa és a Hazafias Népfront Szegedi Bizottsága rendezett. Krizsán Ferenc megnyitó szavai után Komócsin Zoltán mondott ünnepi beszédet. Komócsin Zoltán elvtárs ünnepi beszéde Tisztelt ünnepi nagygyűlés! Kedves elvtársnők és elvtársak! Tíz évvel ezelőtt a Szovjet ladsereg kikergette hazánkból a német megszállókat és .nagyar cinkosaikat, összetörte a magyar népet elnyomó államgépezetet és megnyitotta az utat a népi erők előtt. Ezért vált április 4. legnagyobb nemzeti ünnepünké, tíazánk felszabadulása 10. évfordulójának ünnepén legelső gondolatunkkal, színink egész melegével, az örökké tartó hála érzésével, a felszabadító Szovjet Hadsereg. legigazabb és legnagyobb barátunk, a szovjet nép felé fordulunk. 1945. április 4-ével, szabadságunk születésnapjával új, önálló nemzeti létünk vette kezdetét. Ma különösen fontos erre emlékeznünk, mert népünk, nemzeti önállóságunk ősi ellensége, a német militarizmus az amerikai, angol és francia imperialista uralkodó körök segítségével újra fegj'verkezik. A német militarizmus feltámasztása elleni küzdelmünkben erőnket megsokszorozza, hogy — eltérően a múlttól, amikor népünk védtelen volt a magyar uralkodó osztállyal és a német militarista, gyarmatosító törekvésakkel szemben, — ma egy táborban harcolunk a világ haladó, békéért küzdő népeivel, a Szovjetunió vezette kilencszáz milliós béketábor országaival. Harcunkkal, amelyet a német militarizmus feltámasztása ellen folytatunk, védjük tíz évvel ezelőtt született, új, szabad életünket, nemzeti önállóságunkat és függetlenségünket. Védjük az elmúlt tíz év alatt nehéz, áldozatos munkával kivívott eredményeinket, épülő, fejlődő szocializmusunkat. Tíz év, éppen úgy, mint más népek történelmében, a mi, nagy történelmi múltra visszatekintő népünk életében sem nagy idő. Mégis: tíz év alatt messzebbre jutottunk, mint az előző, megpróbáltatásokkal teli évszázadokban. Hazánk teljes felszabadítását megelőzően a Hitler fasiszták és magyar bérenceik kifosztották és rombadöntötték az országot. A pusztulás szélére, gazdasági katasztrófába taszított országból három milliárd dollár értékben hurcolták el legértékesebb javainkat. Még ma is csak a harag és gyűlölet érzésével tudunk gondolni a dunai és tiszai hidak felrobbantóira, városaink és községeink, gyönyörű fővárosunk rommá tevőire. A magyar nép soha nem fogja elfelejteni, hogy a Szovjet Hadsereg még aldozatos, hősi harcát vívta hazánk teljes felszabadításáért, amikor a Magyar Kommunista Párt itt Szegeden már kiadta a biztató, reményt ébresztő, tettre serkentő jelszót: »Lesz magyar újjászületés!* A Szovjet Hadsereg segítségével, a kommunisták, a párt vezetésével indult meg az élet és mint gyorsan pergő film követték egymást az események. Kezdetét vette a munka, az új élet. Rövid idő után bebizonyult, hogy milyen hatalmas — a magyar dolgozó népben rejlő — alkotó-leremtő erőt ítélt tétlenségre, sorvadásra a régi kizsákmányoló rend. Büszkén tekintünk az eltelt tíz év eredményeire Ki tudná felsorolni azoknak az egyszerű munkásoknak, kommunistáknak a nevét, akik szerte az egymás után felszabaduló országrészben és itt a mi szeretett városunkban, Szegeden is az új, szabad élet első percétől kezdve személyes példát mutattak az egész dolgozó népért való helytállásban. Amikor emlékezünk az új élet elindítóira, kommunista hőseire, akkor — hogy a sok közül csak néhányat említsünk — emlékezünk Tombácz Imre. Dénes Leó, Bite Vince, Havatecz Istvánná, Agócsi János, Nagygyörgy Mária, Cseh Imre, Kerekes Mihály, Dominkó Júlia elvtársak munkájára vagy a fiatal generációt említve: Ladányi Benedek elvtársnak, a Szegedi Pártbizottság első titkárának és sok-sok más szegedi elvtársnak a munkájára, akik a szó valódi és teljes értelmében éjt nappallá téve doágoztak Szeged dolgozóiért, a városért, régi szép álmaink valóraváltásáért. Amikor ma a felszabadulás tizedik évfordulójára emlékezünk, jogos büszkeséggel és megelégedéssel tekintünk vissza az eltelt tíz év történelmi jelentőségű győzelmeinek hosszú sorára. Hazánk gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életét gyökeresen átalakító nagy forradalmi változások a földreform megvalósításával vették kezdetüket. A történelem nagyszerű igazságszolgáltatása, hogy száz év sem telt el 1843 március 15. óta és az 1945. március 15-1 törvénnyel valóra vált a három millió magyar koldusnak, a feudális Magyarország kizsákmányolt cselédeinek, a nyomorban tengődő szegényparasztoknak évszázados álma: a föld azé lett, aki megműveli. Komócsin elvtárs ezután beszélt az ország újjáépítéséről: a hároméves tervről, amely barátaink elismerését és ellenségeink csodálkozását váltotta ki. — A proletárdiktatúra kivívásával kezdetét vette hazánkban a szocialista forradalmi átalakulás, a szocializmus alapjainak lerakása. A nagy Lenin halhatatlan tanításainak alapján, a Szovjetunió tapasztalati nyomán megkezdtük az első ötéves terv megvalósítását, hazánk szocialista iparosítását, a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Pártunk alapjában véve helyesen alkalmazta Lenin tanítását, mely szerint az ország szocialista átalakítása érdekében meg keh teremteni az iparosítás alapját, a nehézipar elsődleges fejlesztésével. Minden magyar dolgozó büszke első ötéves tervünk olyan kimagasló alkotásaira, mint Sztálinváros, a Vasmű, Inota, Komló, Tiszalök és a többi alkotások. A szocialista iparosítás és ezen belül a nehézipar elsődleges fejlesztésének alapjában helyes és sikeres politikáját mutatja az a sokszáz gyár, üzem, amelyet létrehoztunk, köztük a Szegedi Textilművek, valamint fontos régi üzemeink korszerűsítésében elért eredményeink. Az első ötéves terv sikereiben fontos helyet foglal el az a kezdeti eredmény, amely a mezőgazdaság szocialista átalakításában, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében, az állami gazdaságok és gépállomások létrehozásában elértünk. Elsősorban a szocialista iparosítás eddigi eredményein nyugszanak népünk életszínvonalának emelében elért sikereink, anyagi, kulturális és szociális vívmányaink. Komócsin elvtárs ezután emlékeztette a nagygyűlés részvevőit a 30-as évekre, amikor 16—17 filléres órabérért dolgoztak a szegedi textilgyárakban a munkások. Elmondta, hogy az angol— magyar Jutafonógyárban többen voltak olyanok, akik naponta 8—9 órát dolgoztak és miután levonták a büntetést, egyheti munkájukért 1 pengő 13 fillért, mások pedig 1 pengő 80 fillért kaptak. Emlékeztette a hallgatókat a gyűlölt munkaközvetítő hivatalra, a "köpködőre*, amely előtt hatezer állandó és 38 ezer nyilvántartott részleges munkanélküli ácsorgott munkára várva. Eredményeink népünk alkoté munkáját dicsérik — Szabad életünk első évtizedében megvalósult az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elve és ezzel együtt a magyar dolgozó nők társadalmi, politikai egyenjogúsága. A tíz év előtti kizsákmányoló rend által nyomorba, sötét kultűrálatlanságba taszított magyar dolgozók fiai és unokái, a magyar ifjúság előtt olyan élet kapui tárultak ki, amelyről szüleik és nagyszüleik még álmodni sem mertek. Űj életünk első évtizedének eredményei eltüntették a régi rend nemzeti nyomorát, gyökeresen megváltoztatták, átalakították minden magyar dolgozó életét. Történelmünkben először a dolgozó nép okos gyülekezetében, az országgyűlésben a nép képviselői által alkotott Alkotmányban rögzítettük le kivívott eredményeinket. Minden, ami szép és jő hazánkban, minden, amit elmúlt rövid, de eseményekben páratlanul gazdag évtized alatt elértünk, népünk alkotó munkáját, tehetségét, munkaszeretetét dicséri. A népünkben rejlő kiapadhatatlan tudós, tehetség és alkotókedv igazán csak a felszabadulás után bontakozhatott ki. Az elmúlt tíz esztendő alatt újra ragyogóan igazolódott a marxizmus—leninizmusnak az a tanítása, hogy a dolgozó osztályoknak megsokszorozódik az erejük, hatványozódik alkotó készségük, amikor felszabadulva a kizsákmányolás béldyóitól maguknak, saját életük szebbé, jobbá formálása érdekében dolgoznak. Komócsin elvtárs beszéde további részében beszélt a szovjet nép önzetlen segítségérői. Elmondta, milyen sok segítséget kapott hazánk anyagi, gazdasági, műszaki, tudományos és kulturális téren. A mai ünnep ezért a megbonthatatlan, örök szovjet—magyar barátság kialakulásának, megszilárdításának ünnepe is. — A magyar dolgozó nép az elmúlt tíz évben kivívott minden győzelmének, eredmények szervezője és lelkesítője a magyar kommunisták voltak, a mi dicsőséges pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja volt. Pártunk azért tudta győzelemről győzelemre vezetni népünket, mert politikája a marxizmus—leninizmus elvi tanításain épül fel. Ez a politika tudományosan kifejezi és megfogalmazza a legszélesebb néptömegek törekvéseit, céljait, vágyait. A marxizmus—leninizmus elvi alapjain nyugvó politikában elsődleges helyet foglal el a munkás-paraszt szövetség lenini eszméje. A munkás-paraszt szövetség megteremtése, szüntelen erősítése egyik alapvetően fontos előfeltétele volt nagyszerű győzelmeinknek — mondotta Komócsin elvtárs, s rámutatott arra, hogy a dolgozó parasztság nem tudta volna megszerezni és megtartani ősi jussát, a kiosztott földeket testvéri szövetségese, a munkásosztály segítsége nélkül. Elmondotta, hogy a pusztaszeri második honfoglaláson őrgróf Pallavicind binokának felosztásakor a szegedi munkások kezdték meg az odavaló volt zsellérekkel együtt a mesgyekarók leverését. Ezután a marxizmus—leninizmus jelentőségéről beszélt Komócsin elvtárs, s elmondta, pártunk milyen érdemeket szerzett, hogy tevékenységének középpontjába '•"elyezte a marxista—leninista eszmék terjesztését. megkezdett úton, a szocializmus építésének útján. Feladatunkat pártunk Központi Vezetősége 1953 júniusi határozatain, a III. kongresszus határozatain, és a Központi Vezetőség ez évi márciusi határozatain alapuló politika mutatja. Komócsin elvtárs ezután pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatáról beszélt, s rámutatott a következőkro ls: — A határozat leszögezte, hogy a párt politikájának fővonala a szocializmus építése, a szocialista iparosítás és azon belül a nehézipar elsődleges fejlesztése. A nehézipar, a bányák, a kohászat, a gépgyártás fejlesztésére van szükség azért, hogy fejleszteni tudjuk a könnyűipart, az élelmiszeripart. hogy minél több géppel tudjuk ellátni mezőgazdaságunkat. A nehézipar fejlesztésével erősíteni tudjuk hazánk védelmi erejét, fokozni tudjuk védelmi képességét, biztosítani hazánkat, dolgozó népünket minden meglepetéssel szemben. Pártunknak az iparosításra vonatkozó politikája tehát a szó legvalódibb értelmében vett népi politika, a szó legteljesebb értelmében kifejezi a nép milliós tömegeinek érdekeit, célkitűzéseit. Komócsin elvtárs felhívta a nagygyűlésen részvevő munkások figyelmét arra, hogy az életszínvonal emelése érdekében évről évre, hónapról hónapra, dekádról de- j kádra j teljesíteni kell a népgazdasági terveket, emelni kell a I termelékenységet, javítani a minőseget és csökkenteni az önköltséget. Elmondotta, hogy pártunk Központi Vezetősége leleplezve a jobboldali életszínvonal-demagógiát, visszautasította azt, mint amely munkásellenes, mint amely munkás-, paraszt-, értelmiségellenes; visszautasította, mint helytelen, rossz, népellenes politikát. Ezután a magyar értelmiségiek helyzetéről beszélt. Elmondotta, hogy az elmúlt tíz év eredményeit ünnepelve ünnepeljük a párt és a magyar értelmiség között kialakult kapcsolat megszilárdulását. k — Az értelmiségi munka soha nem örvendett njég olyan megbecsülésnek Magyarországon, mint amilyen megbecsülést az elmúlt tía évben elért. Az értelmiségiek kivívták méltó helyüket a magyar gazdasági, társadalmi, politikai, állami életben. Ma részt vesznek az állam vezetésében, ott vannak mindenütt, ahol eldöntik az egész nép, az egész nemzetet érdeklő kérdéseket. A párt és a magyar értelmiség között kialakult őszinte baráti kapcsolatokat tovább kell erősíteni. Ez a párt politikája, ez a párt Központi Vezetőségének irányvonala. Valamennyien meg vagyunk arról győződve. hogy a következő évtizedben még szorosabbá válik a párt és az értelmiség, a kormány és az értelmiség közötti kapcsolat, még eredményesebb, még több sikert hozó munkát fogunk együtt végezni a nép, az ország, a haza érdekében. Nincs dicsőbb dolog, mint a szovjet nép barátjának lenni Tovább megyünk a megkezdett úton, a szocializmus építésének útján Hazánk felszabadulásának 10. évfordulóján visszatekintve a megtett útra, ünnepelve elért eredményeinket, sikereinket, megfogadjuk, hogy tovább megyünk a — A magyar dolgozó nép új életének 10 éves eredményeivel, pártunk helyes, jó politikájának birtokában jogos bizakodással tekint a jövő elé. Szabad életünk második évtizedébe azzal a meggyőződéssel lépünk, hogy nemcsak hazánk képe változott meg, de megváltozott népünk erkölcsi, politikai arculata is. A magyar nép poUitikai és kulturális látóköre kiszélesült, öntudata megnőtt. Kialakultak, erősödtek népünkben az új, szocialista ember jellemvonásai; a közösségi érzés, a társadalom, a nép ügye iránti odaadás, áldozatkészség, a munka szeretet, a szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus. Népünk erősödő, új szocialista jellemvonásaitól elválaszthatatlan a szovjet nép iránti mélységes hála és szeretet. Népünk gondolkodásába és érzéseibe kitörölhetetlenül bevésődött az örök szovjet— magyar barátság eszméje,, a legigazabb, a legszélesebb tömegeket átfogó népi eszme. A szovjet-barátság eszméjét erősíti népünknek az a meggyőződése, hogy mint eddig, a jövőben js magunk mellett érezhetjük a hatalmas Szovjetunió mindenirányú baráti, önzetlen segítségét. A mi népünk magáévá tette, megtanulta, hogy ma inkább, mint bármikor érvényes az, hogy a szovjet barátság eszméje vízválasztó. Az egész világon a Szovjetunió iránti barátság, vagy szovjetellenesség szerint oszlanak két nagy csoportra az emberek. A szpvjet barátok a demokrácia, az emberi haladás, az igazi népszabadság, a valódi nemzeti önállóság és függetlenség, a béke hívei. A Szovjetunió ellenségei, a reakció híveiA a demokrácia, a haladás, ~ a nemzeti becsület, a béke ellenségei. A mi korunk minden szennye és rothadtsága azonosul a szovjet-ellenességgel. Minden, ami szép, haladj felemelő, hősies korunkban, találkozik a szovjet barátsággal. A szovjet barátság a becsület, a tisztesség kérdése. Nincs felemelőbb, dicsőbb, mint a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió, a szovjet nép barátjának lenni. A mi népünket tudásával, tehetségével, munkájával együtt a szovjet nép iránti barátsága teszi igazán nagygyá. Éljen a hazánkat felszabadító szovjet nép, és annak dicsőséges Szovjet Hadserege! Éljen a magyar dolgozó nép! Éljen népünk minden győzelmének szervezője és lelkesítője, a Magyar Dolgozók Pártja és Központi Vezetősége! Éljen a megbonthatatlan, örök szovjet—magyar barátság! A nagygyűlés uUn a párt, a tanács, az üzemek, a tömegszervezetek képviselői a város dolgozói nevében a Iiála és a kegyelet jeléül koszorúkat helyeztek el a szovjet hősök Széchenyi túri emlékműveinél. Ezután a Kálvin téri pártház falán elhelyezel! emléktáblát, a Kommunista Párt Szegedi Szervezete megalakulásának emlékét leplezték le. A Kálvin téri pártháznál Krajkó András elvtárs tartott emlékiábla-avaló beszédet. A város népe azután a Dugonics-temetőbe ment és megkoszorúzták a mi szabad életünkért hősi halált halt szovjet katonák emlékművét. Es'o a szegedi Nemzeti Szinházbnn ünnepi díszelőadás volt. Felléptek a szegedi Nemzeti Színház művészei, városunk különböző ének- és tánckarai. A díszelőadáson kimagasló sikerrel szerepelt Major Tamás kétszeres Kossulh-díjas, Kiváló művész, s megérdemelt sikert aralott Jámbor László érdemes művész. Liszt-díjas, az Állami Operaház művésze! aztán minden szereplő. A hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi műsor a tiszaparii látványos tűzijátékkal ért véget.