Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

Éljen és viruljon a magyar és szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága! Pár hét múlva tíz esztendeje lesz, hogy a szovjet katonák átlépték Magyarország nyugati határait. Hazánk azóta a népé. Tíz éve szabadon száll hozzánk a távoli szovjet földek forró üdvözlete. Itt járnak közöttünk a szovjet emberek, a nagy szovjet haza fiai, távoli tájak, messzi népek üzenetével. Koszmogyemjanszkaja, a nagy harcok két hősének édesanyja, Brovka elvtárs, a bjelorusz nép költője, Grebeskova, ki a szovjet nők életét eleveníti meg a mozik vásznán, Kartasov, aki a makóiak ajándékát, a világhírű makói hagyma-koszorút az északi sarkra juttatja el. S akik régebben voltak közöttünk: Dubjaga, a szövőnő, Oszipova, a pedagógus, kiket szegcdi emberek levelei kerestek fel a hazájukban. Mind a szovjet föld, a szovjet emberek baráti szavát és szívét hozták el közénk. S ki közülünk járt a távoli földeken, Toldi elvtárs, a petőfitelepi iskolaigazgató, egyszerű parasztemberek Csongrád megyéből. Szeged tőszomszédságából, mit hoztak ők? Egy nagy baráti nép forró óhaját és szeretetét, barátságát. A nagy szovjet népét. Ezt a barátságot éltetjük es építjük, mert szabaddá tette életünket, erőnkre ébresztett, nagy tettekre serkentett bennünket, hazánkká tette országunkat. KÉT LEVÉL Egy évvel ezelőtt a magyar—szovjet barátság hónapja alkalmával J. K. Oszipova, a moszkvai Dzerzsinszkij kerület 234. számú középiskolájának igazgatója felkereste a Szeged Petőfi-telepi l-es számú iskoLát. Félnapot töltött ott. Toldi István, az iskola Kossuth-díjas igazgatója és Gombos Gizella V. osztályos tanuló, aki pionirjelvényt kapott ajándékba Oszipovától — most levelet küldtek kedves ismerősüknek. Toldi István igazgató — aki pár évvel ezelőtt maga is kint járt a Szovjetunióban — levelében többek között ezeket írja: Kedves Oszipova Elvtársnő! Találkozásunkkor részletesen érdeklődött iskolánk, nevelőtestületünk, munkánk iránt. Ez felbátorít arra, hogy röviden, most beszéljek róla. A „kicsi, de kedves" iskolát — ahogy ön nevezte akkor — még mindig én vezetem — most hatodik esztendeje. Amint beszélgetésünk alkalmával említettem, nagy gondot fordítok az állandó nevelőtestület kialakítására. Hányszor gondolok azokra a szovjet iskolákra, ahol olyan nevelőkkel ismerkedtem meg, akik 20—30 éve egy iskolában tanítanak, azokra az igazgatókra, akik 20—30 év óta vezetik a rájuk bízott iskolát. Talán a mi nevelőinknek is sikerül ennyi évet együtt eltölteni. Iskolánk felszerelése tovább gyarapodott. Főleg fizikai, kémiai felszerelésekkel, s nagyon sok hanglemezünk is van. 900 négyzetméteres mezőgazdasági gyakorló területet ls sikerült szereznünk. Itt tanulóink a gyümölcsfák gondozásával, a zöldségfélék termesztésével ismerkeda kiváló szovjet gépek mellen a Textilmüvekben A Szegedi Textilművekben — mint ismeretes — kiváló szovjet gépek mellett végzik munkájukat a dolgozók. Öröm a gépeknél dolgozni, mert azok nemcsak szépek, hanem jók is. S a gépek — a szovjet emberek alkotásai — segítenek abbah, hogy minél több fonál készüljön a lakosság szükségleteinek kielégítéséért. Az április 4-műsza.kban dolgozik Balogh Teréz gyűrűsfonó. Március első dekádjában átlagosan 105.8 százalékot ért el. A hulladékot 2.95 százalékra csökkentette. Ez a megengedett hulladék-százalék alatt van. Jó ideig a gyengébben termelők között volt Dékány Istvánné lánccsévélő. Most már azonban kitűnik a munkájában és tartja a 106.8 százalékos eredményét. Igen helyesen átvette a munkamódszer-átadótól a jó munkafogásokat. Könnyedén és biztosan végzi feladatait a kifogástalan szovjet lánccsévélő gépen. Azon igyekszik most, hogy a felszabadulási műszakban eddigi eredményét túlszárnyalja. Megemlékezés Kievben a magyar és szovjet nép barátságáról A magyar—szovjet barátság hónapjával kapcsolatban a külföldi kultúrkapcsolatokat ápoló ukrán társaság képzőművészeti tagozata, valamint a nyugati és keleti képzőművészet kievi múzeuma, a Művészeti Dolgozók Házával együtt Kievben ünnepi estet rendezett. V. Ovcsinnyikov, a nyugati és keleti képzőművészeti múzeum igazgatójának bevezető szavai utár. L. Logvinszkaja, a múzeum tudományos munkatársa tartott előadást "A magyar nép festőművészei" címmel. Az ünnepi est részvevői — festők, színészek, a képzőművészeti főiskola hallgatói, munkások, stb. — nagy érdeklődéssel tekintették meg a magyar képzőművészeti kiállítást, amelyen a XIX. századvégi és XX. századeleji magyar festők, valamint mai festők, szobrászok és grafikusok legkiválóbb alkotásainak 60 reprodukcióját állították ki. nek. Ebben a munkában valamenynyi felső tagozatos növendékünk résztvesz. Találkozásunk alkalmával sokat beszélgettünk a nyelvtanításról. Nagy tervekkel készültünk fel erre a tanévre, terveinket azonban csak részben tudtuk megvalósítani. Ugyanis magnetofonra lett volna szükségünk, ehhez a nagyszerű készülékhez azonban nálunk egyelőre még nehéz hozzájutni. Sok álmom azonban valóra vált már, s igy bízom abban, hogy ez is megvalósul. Kérem, írja meg, iskolájában használják-e, s milyen eredménnyel a magnetofont. Úttörőcsapatunk Is szépen dolgozik ebben az évben, s messzemenő terveink vannak. A nyáron — kirándulások alkalmával — a Mecsek hegységet és a „magyar tengert", a Balatont akarják megismerni. Kedves Oszipova Elvtársnő! íme, mennyi kérdés, s milyen jó volna önnel, a nagy utat megjárt szovjet pedagógia sok-sok tapasztalatával rendelkező nevelőjével ezekről részletesen elbeszélgetni, úgy, mint egy évvel ezelőtt. Ha egy mód van rá, látogasson el ismét kicsi iskolánkba, Amennyiben nem lehetséges, arra kérem, írjon nekünk iskolájáról, munkájáról, terveiről Nevelőtestületünk és tanulóink forró üdvözletét és jókívánságait küldöm. Kérem jókívánságaimat a moszkvai nevelőknek is adja át. Sok kedves arc, jóbarát, ismerős van emlékezetemben. Toldi István Igazgató Gombos Gizella, V. osztályos tanuló, aki pionir-jelvényt kapott ajándékba Oszipovától, ezeket írja: Kedves Oszipova Elvtársnő! Hármas üdvözletet küldök a magyar—szovjet barátság hónapja alkalmából. Az én üdvözletemen kívül tolmácsolom az V. osztály 43 lelkes úttörőjének üzenetét, valamint édesapám, édesanyám és testvéreim üdvözletét. Ötödik osztályos lettem. Altalános tanulmányi eredményem kitűnő volt. Sokat gondolok vissza, amikor tavaly a pionirjelvényt kaptam fogalmazásomért, amelynek a címe „Reggel a fenyőerdőben" volt. Nagyon szépen köszönöm, s megőrzöm ezt a kitüntetést. Azt kívánom, hogy nagyon sokáig éljen és viruljon a magyar— szovjet barátság. Gombos Gizella V. osztályos tanuló VE NOÉOIBINI^ L. Ty. Koszmogyemjanszkaja az Úttörőházban Tegnap egy hete járt Szegeden. Mindnyájan szeretettel emlékezünk rá, akik találkoztunk vele. Gyermekeiről beszélt, a háború halottairól, akik hazájukért adták fiatal életüket: Zójáról é8 Alekszanderről — vagy, mint ő mondotta anyásan kedveskedve: Suráról. És a békéről beszélt, amelyet gyermekei helyett is igen-igen szeret. „Azért fogok harcolni, hogy a világon a gyermekek boldogok lehessenek". — mondta az Úttörőházban a gyermekek "lőtt. Szemeink nem feledik szenvedésben őszült haját, fülünkben tovább zsong gyermekeire emlékezve remegővé váló hangja és szavait emlékezetünk jegyezte fel. S az úttörők, a gyerekek, akik az Uttörőházban hallgatták beszédét, most szívükhöz még közelebb érzik Zója és Sura alakját anyjuk szavain* alakján kérésziül. Hiszen az édes* nnyjukat látták, őt hallották! És bizonyosan még nagyobb szeretettel néztek otthon saját édesanyjuk arcába, mikor az Uttörőházból hazamentek. Nyma Grekeskova Szegeden Szovjet filmművésenő. Átutazóban járt Szegeden Zsuravljovval, a szovjet filmművészeti küldöttség vezetőjével. Szentesről jöttek, a szovjet filmhét megnyitó ünnepségéről. Váratlanul jölt közénk. Megtekintette a várost, hosszasan időzött a szovjet hősi emlékmű előtt. Mikor a művészelo felől kérdezték, a következőket mondotta: — Első filmszerepem egy fiatal iskoláslány, Gálja volt a „Baráti becsület" című filmben. Mint harmadéves főiskolai hallgatót kért fel a leningrádi filmstúdió erre a szerepre. A főiskola elvégzése után a „Hűség próbája" című új filmben szerepeltem, melyet Pirjev rendezett, ö sokat segített szerepem megformálásában. Sajnos, ennek a filmnek a magyar szinkronja nem készült még el, most dolgoznak rajta. Talán mire Pestre érkezünk, már készen lesz. Nagyoni kíváncsi vagyok rá, szeretném már látni. Van egy jelenet a filmben, amikor beszélgetés közben énekelni kezdek. Különösen érdekel, hogy sikerült ezt megoldani magyarul... Kedves mosoly, szőke kon yának színe — melyből egy-egy kíváncsi hajfürt előmerészkedik — itt maradi a szegedi utcákon az emberek , emlékezetében, amerre csak járt. , S a napfényes utcák emlékét ő hordozza magával tovább. Meg azt a kis mackót, is. amelyet ajándékba kapott Szegeden, s amelynek nagyon 1 örült, derült. Epiiletelemgydr a Volga partján Csebokszáritól 100 kilométernyire (Csuvas ASzSzK), a Volga partján terül el Kozlovka munkástelep. Kozlovka azelőtt kis erdei falucska volt és vajmi kevesen tudtak létezéséről. Az ötéves terveik során Kozlovka, a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság egyik ipari központjává változott. Kozlovkát már jól ismerik a Donyec-medence bányászai, az Ural kohászai, Baskiria olajmunkásai, a moszkvai magasépítkezések munkásai, a bútorgyárak vásárlói és elárusítói. Több mint 20 évvel ezelőtt létesült a gyönyörű Volga partján, a kozlovkai épületelemgyár, az első ötéves terv 518 ipari vállalatának egyike. A gyár gyorsan fejlődött és egyre több, a lakosság számára nélkülözhetetlen terméket állít elő. A fafeldolgozás valamennyi folyamatát — a fűrészelést, a megmunkálást és az alkaitrészek összeállítását, az enyvezést, és a szárítást teljesen gépesítették. Csupán a legutóbbi hat év alatt a gyár ' összesen 250 ezer négyzetméter I szabványos előregyártott házat, nagymennyiségű 'különféle bútort' wm. l" V " „ v! pyyv '"* B^^^^ídtó^^lSw v. és sokszáz elsőrendű parkettet gyártett. A Donycc-medence bányászvárosaiban: Gerlovkában, Nyikitovkában, Makejevkában, Konsztantyinovkában — egész utcasorok épültek azokból a házakból, amelyeket a kozlovkai épületelemgyár munkásai készítettek. A képen: a kovlovkai épületelemgyár rendszerint nem végzi ' el a házak összeállítását. Az öszszeállítás a helyszínen történik. Előfordul azonban, hogy néhány újtípusú házat a gyár területén , állítanak össze. A munkások ma|guk akarnak meggyőződni saját , munkájuk minőségéről. — A ké! pen egy munkásszállót láthatunk, amelyet a gyár munkásai maguk állítanak össze. i