Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-18 / 65. szám

DflMRGYIRORSZAC 2 PÉNTEK, 1955. MARCIU8 18. Szeged kommunistái és dolgozói egyöntetű lelkesedéssel állnak a Központi Vezetőség mögött A szegedi pártaktíva-értekezlet hozzászólásaiból Lapunk tegnapi számában közöl­tük a Szegedi Pórtbizottság párt­aktíva-értekezletén elhangzott be­számolót. Az aktíva-értekezLet rész­vevői közül igen sokan jelentkez­tek hozzászólásra a beszámoló elr hangzása utón. Elsőnek Endrédi József elvtárs, a Kéziszarszámóru­gyér párttitkára kért szót. — Pártunk Központi Vezetőségé­nek márciusi ülésén hozott határo­zatával a Kéziszerszámárugyár párttagsága teljes egészében egyet­ert s annak megvalósításáért kö­vetkezetesen harcol — kezdte hoz­zászólását Endrédi elvtárs —. Az 1954-es gazdasági évben 158 ezer forinttal adósok maradtunk nép­gazdaságunknak. A taggyűlésen, ahol a Központi Vezetőség határo­zatát ismertettük, ezzel is foglal­koztunk. Párttagjaink — a párton­kívüli dolgozókkal karöltve — a többet, jobbat, olcsóbbat — Jelszó­val indultak harcba az adósság tör­lesztéséért, s máig nemcsak adósságunkat törlesz­tettük. hanem túlteljesítettük tervünket. . — Az önköltségcsökkentés saj­nos nálunk is rosszul halad. Je­lentősen csökkent a száz forint munkabérre eső termelési érték, A termelékenység csökkent, ugyanak­kor emelkedett termeivéínyeink ön­költsége. Ismerjük a feladatokat és párttagjaink harcolnak azok vég­rehajtásáért. Párttagjaink lelke­sen és eredményesen vesznek részt a felszabadulási műszakban. Bokor Péter elvtárs például március 15-én 318 százalékra teljesítette tervét. Krajkó András elvtárs, a Szege­di Cipészipari Szövetkezet elnöke arról beszélt, hogy szövetkezetü­kön belül is érezni lehetett a jobb­oldali, opportunista politika hatá­sót. Romlott a munkafegyelem, csökkent a termelékenység, nőtt az önköltség. A Központi Vezetősé­günk határozata hatalmas segítsé­get adott a nehézségek elleni harc­ban. — Tisztában vagyunk mindany­nyian azzal — mondta Krajkó elv­társ —, hogy szövetkezetünk tag­sága nagyobbrészt volt önálló kis­iparosokból tevődik össze, és ezért ránk nagy feladatok hárulnak a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásában. A szocialista em­berré nevelés szívós, türelmes mun­kát követel. Péter János elvtárs, a Ruhagyár Párt-végrehajtóbizottságának tit­kára elmondta, a Ruhagyár dolgo­zói Központi Vezetőségünk határo­zatát örömmel fogadták. A határo­zat új lendületet adott munkájuk­hoz és a taggyűléseken, melyeken ismeretették, két-három százalékos termelésemelést vállaltak. ígérték; még több munkaruhát gyárta­nak a termelőszövetkezetek tagjainak, a dolgozó parasztok­nak. Kérik a parasztságot, teljesítsék a beadási kötelezettséget, hogy több zsír, több hús jusson a dolgozók asztalára. Péter elvtárs felszólalásában ja­vasolta, hogy a munkás-paraszt szövetség szorosabbá tétele érde­kében élesszük fel ismét a falujár rást, mert a párttagság hiányolja ezt. A másik fontos javaslat gazda­sági életünk egyszerűbbé tételére vonatkozik. Javasolta, hogy azokat a közbeiktatott szerveket szüntes­sék meg, amelyeknek semmi gaz­dasági jelentőségük nincs, csak nö­velik a bürokratizmust és megne­hezítik az üzemek kooperációs kap­csolatainak kiépítését. Felesleges­nek tartja például a ruhaiparban a RUTEX anyagellátó központot, ahol 400 fő a ruhaipari vállalatok és a textilgyárak közötti kapcsolat ki­építését csak' nehezíti. Vagy a -Lenkei--, amely két évvel ezelőtt még nem volt és nélküle is egészen jól tudtak termelni üzemeink. Ottovai elvtárs, a Városi Bíróság vezetője felszólalásában elmondta, azon vannak, hogy a beszámolóban ei mondott hibákat kijavítsák. — Pártunk március 4-i határo­zatát ismerjük — mondotta — és azt maradéktalanul magunkévá tesszük. Azon leszünk, hogy to­vábbra is a szocializmus építésé­nek útján tudjunk haladni. Ezután Nagy Sándor elvtárs, az Alkotmány TSZ elnöke szólalt fel. — Termelőszövetkezetünkben — mondotta — pártunk Központi Ve­zetőségének határozatát nagy lel­kesedéssel fogadták, nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüli tagság is. Vártuk ezt már, mert az elmúlt év. Illetve az 1953 júniusi határozat óta kezdett a kulákok szarva megnőni és a bíróság sokszor nekik adott igazat. Iparunk termelése csókkent, a me­zőgazdaságban is jelentős mennyi­ségű gabonával termeltünk keve­sebbet, mint 1953-ban. A Központi Vezetőség most megjelent határo­zata megnyugtatta a tagságot, mert határozottan rámutatott arra, hogy a felemelkedés útja a szövetkeze­tekben van, — Nekünk be kell bizonyítanunk a szövetkezeti munka előnyét — folytatta —. Ezt kívánja tőlünk pártunk, dolgozó népünk. Mi, az Alkotmány TSZ dolgo­zói azon leszünk, hogy jó mun­kánkkal megmutassuk, szeretjük pártunkat, szeretjük dolgozó népünket, harcolunk az élet­színvonal emeléséért, a mun­kás-paraszt szövetség megszi­lárdításáért. A következő felszólaló, Tari Já­nos elvtárs, az Egyetemi Pártbi­zottság titkára volt. Arról beszélt, hogy a tudományegyetem és a fő­iskola párttagsága és a pártonki­vüliek többsége is lelkesedéssel fo­gadta Központi Vezetőségünk ha­tározatát. Van azonban egy kisebb csoport is, akik bizonyos mértékig megriadtak és újabb, úgynevezett baloldali túlzásoktól tartanak. Az egyetemen és a főiskolán e ve­szélyre feltétlenül fel kell figyelni. — Sok hibát sikerült megszün­tetni — mondta tovább Tari elv­társ — a júniusi határozat megva­lósítása nyomán. Az utóbbi időben azonban keveset hallottunk az eredményekről és mérhetetlenül megnövekedtek egyesek vélemé­nyeiben a valóságos vagy vélt hi­bák. — A párthatározat fényében vi­lágosan látjuk a hibákat és azok forrásalt — mondta befejezőül Tart elvtárs —. Világosan látjuk a kija­vítás útját is. Pártmunkásaink új erőt, lelkesedést merítettek a Köz­ponti Vezetőség határozatából, lát­ják, hogy merre haladunk, tudják, hogy a júniusi határozatok alapján született helyes eredményeket akarjuk megszilárdítani, továbbfej­leszteni. Nagy Sándor elvtárs, Sztálin-díj­jal kitüntetett Kossuth-díjas író vá­rosunk értelmiségének, íróinak pro­blémáiról, tíz évi munkájukról, erő­feszítéseikről beszélt. Nagy István elvtárs, a Városi Ta­nács mezőgazdasági osztályának ve­zetője Szeged termelőszövetkezetei­nek fejlődéséről, gazdasági megerő­södésükről számolt be. Elmondta, hogy a júniusi program nyomán mind nagyobb területen létesí­tettek kertészeteket is a dol­gozó parasztok. Beszélt a termelőszövetkezeteink­ben még itt-ott meglévő szektáns nézetek helytelenségéről, amely nem egy dolgozó parasztot tart tá­vol a szövetkezettől. Az értekezleten felszólalt még Terhes Sándor elvtárs, az Építőipari Vállalat ÜB-elnöke, Tóth Kálmán elvtárs, ügyész, Vajda László elv­társ, a Pedagógiai Főiskola irodalmi tanszékének vezetője, Csöti József elvtárs, az Újszegedi Kender-Len­szövő Vállalat Pártbizottságának tit­kára, Sarnyai Vencel elvtárs, a XI. Autójavító Vállalat vezetője és Csillag Miklós elvtárs, a Nemzeti Színház igazgatója. Az aktivaülés Ladányi Benedek elvtárs válaszadá­si békeszerető népek harcának kibontakozása megszilárdíthatja a békét j, Cyrankiewicz és A. P. Volkov beszéde a lengyel szejm 6. } ülésszakán Varsó (TASZSZ) Március 16-án a lengyel szejm 8. ülésszaka meg­nyitó ülésén J. Cyrankiewicz, a lengyel minisztertanács elnöke, a lengyel kormány külpolitikájáról többek között a következőket mon­dotta: — A lengyel kormány különö­sen melegen támogatta a Szovjet­unió kezdeményezését arra, hogy hívják össze az európai országok értekezletét az európai béke és biztonság biztosításának kér­désében. Ezt az értekezletet meg is tartot­ták Moszkvában a mult év novem­ber—decemberében. Az értekezlet munkájában a lengyel kormány küldöttsége tevékenyen résztvett. Az érte­kezlet jelentősege és eredmé­nyei feltétlenül kihatnak az európai események alakulására. A táborunkhoz tartozó országok felelős államférfiai — folytatta Cyrankiewicz — teljes határozott­sággal kijelentették, hogy Nyugat­Németország újrafelfegyverzésére mi olyan intézkedésekkel válaszo­lunk, amelyek biztosítják országun­kat a biztonsága, vagy határai el­len irányuló mindennemű merény­lettel szemben. Itt nem lehet he­lye semmiféle önámításnak vagy hallgatásnak. A Német Demokratikus Köz­társasággal fenntartott viszo­nyunk, amely az együttműkö­désen és barátságon, az Ode­ra—Nelsse-határ megingatha­tatlanságán nyugszik, bebizo­nyította, hogy tudunk jószom­szédi, baráti, békés viszonyt te­remteni a német néppeL A szejm március 16-i délutáni ülésén felszólalt A. P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kül­döttségének vezetője és többek kö­zött a következőket mondotta: — Az a véleményünk, hogy a Szovjetunió Legfelső Taná­csa küldöttségének a lengyel szejm ülésszakára történt meg­hívása nagy nemzetközi jelen­tőséggel bir, mert határozott lépést jelent abból a szempont­ból, hogy a különböző országok parlamentjei között a béke ér­dekében együttműködés jöjjön létre. — A szovjet nép nagy jelentősé­get tulajdonít annak a támogatás­nak, amelyben a Lengyel Népköz­társaság részesíti a német kérdés rendezésére, valamint az európai kollektív biztonság megszervezésére irányuló szovjet javaslatokat •-« mondotta a továbbiak során A. P» Volkov. — Meggyőződésünk, hogy a bé­keszerető népek harcának széles­körű kibontakozása megakadályoz­hatja a háborút és megszilárdít­hatja a békét. Faure bejelen'e'ie: Franciaország hidrogénbombát akar gyártani Párizs (MTI). Edgár Faure francia miniszterelnök szerdán sajtóérte­kezletet tartott. A sajtóértekezleten egy amerikai újságíró megkérdezte, sával és Péter János elvtárs zársza-I milyen magatartást tanúsít a kor­vával ért véget. Rövid külpolitikai hirek New York• (TASZSZ). 'Az "Asso­ciated Press hírügynökség washing­toni tudósítójának jelentése alapján ismerteti az Egyesült Államok tengerészeti minisztériumának köz­leményét arról, hogy a Kearsarge amerikai repülőgépanyahajó már­cius 15-én Szingapúrba érkezett. Ide várják ugyanis az Áruba nevű finn tartályhajót, amely üzemanya­got szállít a Kínai Népköztársa­ságba. Az Egyesült Államok tengerésze­ti minisztériumának szóvivője nem volt hajlandó megjegyzéseket fűzni ahhoz a feltevéshez, hogy az ame­rikai repülögépanyahajó feladata a finn tartályhajó feltartóztatása és útjának befejezésében való megakadályozása• , :k Varsó. Szerdán reggel megnyílt a lengyel szejm VI. ülésszaka. Jan Dembowski, a szejm elnöke üdvö­zölte a Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttségét, amely részt­vesz a szejm ülésszakán. A szerdai ülésen Jozef Cyrankiewicz, a len­gyel minisztertanács elnöke be­számolót mondott Lengyelország külpolitikájáról. A külpolitikai beszámoló ntán a szejm elfogadta a jelen ülésszak napirendjét. (MTI). A Lordok Házában meg­kezdődött a vita a kormánynak Nagy-Britannia védelmével kapcso­latban kiadott fehér könyvéről. A vita során felszólalt dr. Garbett yorki érsek is, aki kiemelte, hogy „a hidrogénbomba gyártására vo­natkozó döntés a legfontosabb volt. amelyet Anglia valaha is hozott" — és azt bizonygatta, hogy ezáltal „biztosítható a béke" .,, • Montevideo (TASZSZ). A chilei kormányt nyugtalanítja Angliának az a szándéka, hogy atomkísérlete­ket végez a Déli Sark térségében Amint a La Nation című chilei lap közli, amikor jelentések érkeztek Chilébe arról, hogy Anglia expedí­ciót szándékozik a Déli Sarkra kül­deni azzal a céllal, hogy ott atom­fegyverkísérleteket végezzen, a chi­lei külügyminisztérium utasította londoni nagykövetét, kérjen továb­bi tájékoztatást az angol kormány vonatkozó szándékairól. • (MTI). 'A' londoni rádió jelentése szerint az Egyesült Államok nyil­vánosságra hozta a Sztálin, Chur­chill és Roosevelt részvételével megtartott jaltai konferencia jegy­. zőkönyveinek szövegét. mány a hidrogénbomba kérdésében. A francia miniszterelnök válaszá­ban kijelentette] — Választóvonal keletkeznék ama nemzetek között, amelyeknek lehe­tőségük lenne termonukleáris bom­bák gyártására és ama nemzetk kö­zött, amelyeknek nincs erre lehető­ségük. Fel kell vetnünk a kérdést, vájjon Franciaország enged­heti-e, hogy elévüljön az a joga, hogy a nagyhatalmak első so­rában kell tartoznia? Az a szándékom, hogy ezt a kérdést megtárgyaljam az ennek a problé­mának a tanulmányozásával megbí­zott minisztertársaimmal. Ami en­gem illet, már előre is elhárítok minden olyan negatív megoldást, amely azt jelentené, hogy Francia­ország lemond nagyhatalmi jogá­ról. Még nem dőlt el, hogy Francia­ország erélyesen hozzákezd-e a hidrogénbomba gyártásához. A kormány tanácskozik majd er­ről a kérdésről. Franciaország azonban nem maradhat tovább a csökkent értékű nagyhatalmak csoportjában. > A baloldali sajtó élesen válaszol a miniszterelnök kijelentéseire. A Liberation felteszi a kérdést: ha Franciaország hidrogénbom­bát kezd gyártani, vájjon miért ne gyárthatna Olaszország, Bel­gium, Svédország, Kína, India. Argentína és Brazília is? Mennyi idő kellene Franciaország­nak ahhoz, hogy hidrogénbombák­kal lássa el magát? öt-tíz év — vá­laszolja az újságíró —, ezenkívül óriási ipari és pénzügyi erőfeszítés. Mialatt mi áldozatokat hoznánk eme képtelen atomösizehango­lás érdekében, a francia népnek várnia kellene a számára oly szükséges iskola-, kórház- és lakásépítkezésekkel. A kérdés nem az, hogy melyik or­szág kezdjen el hidrongónbombát gyártani, hanem arról van szó, hogy a mér meglévő hidrogénbombőkat semmisítsék meg. Egy hét alatt 1256 tag lépett be a termelőszövetkezetekbe A dolgozó parasztok közül egyre többen választják a nagyüzemi kö­zös gazdálkodás útját. Ez év január elsejétől február 26-ig 4859 család lépett be az ország termelőszövetkezeteibe. A fsz-ekbe lépett családok 6856 taggal növelték a szövetkezetek taglétszámát és csaknem ötezer hold földet vittek be a nagy­üzemi gazdálkodásba. Február 26-tól március 5-ig újabb 826 dolgozó parasztcsalád, 1256 tag­ja választolta a közös gazdálkodás útját. 7V\V»»VYVWWVVV\\NVV\^svaw^ VAWAWwj/wvmwwm 19. Feláll, néhány tesz az ajtó felé, lépést Meg­ragadja a szoba kilin­csét. Ugy érzi rohannia kell, segítségére kell si­etnie, vagy... mit is csináljon hát! Hallgatózik. Halk léptekkel kioson a folyosóra. Lába alatt megcsikordul a barakk padlója. Megáll ís fülel... Újból nyögés, csapások tompa puffanása hallatszik, szenvedő, gurgulázó férfihang. — No bántsanak — jaj — no bántsanak. Valami zuhan. A megkínzott embert le­ütötték. Más nem lehetett. Most hirtelen csend lelt. . Visszamegy a szobájába és kitekint az nblakon. AB ég vörösen borul a telep fölé. Kísérteties látvány. Az elszabadult pokol. Micsoda éjszaka! ... Julka egyedül van — sajog a szívébe. — Dacol minden veszéllyel. Óh, a drága. Hej. mily nagyon szeretem. Csak nem lesz baja... Nem félt A nagy erö8 hile uralja lángoló lelkét. Elhomályosulnak Achmed szemei. Ar­cán lepereg egy könnycsepp, aztán mégegy és követi őket a többi. Sose szenvedett még így, mint ezekben a percekben­...Mit, lehet, mit kell tennem értet ... Mindenekelőtt eloltani a kutat — igy okoskodik —. hogy ezek a haramiák elmenje­nek inneni Aztán újra munkához látni-, vagy ... ki tudná megmondani, mit. i9 kellene hát tenni... Újból az asztalhoz ül, s próbálja nyugod­IANG0KAIEJSIAKÁMN talán telefo­tabban, higgadtabban rendezni a gondolatait. A mentég nem sikerült. Van új, más. ha­tásosabb módszer? Van — állapítja meg. Ki kell küszöbölni azt, ami az előbbit meghiúsí­totta •. • Traktorok kellenek! Elvontatni a lángok közeléből a torony roncsait, hogy ne gyújthassák fel újra a kutat. A robbantást mosl hatszáz kiló anyaggal hajtom végre! Felvillanyozza a gondolat. Ennek nem állhat­nak ellen a lángok. Igen ... ez a legbiztosabb. Ugy érzi, megtalálta a megoldást. A ki­gyulladt kutat el tudja oltani. Holnap estére, ha minden jól mogy, tán, nyoma se lesz a tűznek. Indulni készül, hogy újra belevesse ma­gát a munkába. Mi mást lehetne? Neki is, JulkónBk is így a legjobb. Meg ezeknek... ezeknek is, akik az egész bajt okozták... Ennek a Nikosznak is. Dühös és reszket az izgatottságtól. Csak Julkát no érje baj. Asztalán élesen, türelmetlenül felbúg a telefon. A házivonalon Abadin Jalcsin jelent­kezik. Az izgalom egész oltorzitja hangját, ha ti nevét nem mondja, meg sem ismerné. — Rezán? — Igen. Mit óhajt? — Kérem, jöjjön ál hozzám. — Sürgős? — Persze, hogy sürgős. Miért kérdezi? — Gondoltam, tárgyalhatnánk non. — Ne okoskodjon ké­rem ... indulatoskodik az igazgató. — A terven dolgozom, a mentés új ter­vén. Jó volna, ha nem kellene kizökkennem a munkából — feleli nyugodtságot színlelve Achmed. — Sajnálom, nagyon fontos, hogy nyom­ban átjöjjön. — Jalcsin is igyekszik lecsilla­podni. — Vendégeink jöltck. Illetve — harapja cl a szót — azaz, pontosabban... Na, jöjjön esnk, siessen kérem, éppen erről lesz szó... Abadin Jalcsin leteszi a telefonkagylót. Felegyenesedik, karját széttárja és a látoga­tókhoz fordul: — Most egy nagyszerű terven dolgozunk, önnek sikerre kell vozotnlc. Elgondolásaimat nagy vonásokban' lefektettem, a részleteken az egyik fiatal munkatársam fáradozik. Igen tehetséges geofizikus, hasznos segitséget ka­pok tőle. Azonnal itt lesz uraim 1 , — Ali right! — dörmögi miszter Dickson, egy feketckercles szemüveget viselő fiatal diplomata és szétvetett lábakkal bátradől, szinte elnyúlik a süppedő bőrfotelben. Kopogás hallatszik. — Pardon... bejöhetek? A rendőrfelügyelő lép be, kipirult, izzadó arccal, félrecsúszott csokornyakkendővel. Megérkezése óta ő vezeti a kihallgatásokat. Zavart udvariassággal hajlong, s csak egy lépést tesz előre, aztán újra meghajol. — Nem zavarok? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom