Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-13 / 61. szám

4 VASÁRNAP, 1955 MARClüS 11 A Szovjetunió külügyminisztériumának közleménye az osztrák államszerződés kérdésérííl A Budapesti Pártbizottság aktíva ülése (Folytatás a harmadik oldalról.) A párt, a munkásosztály legmagasabo szervezeti formája, azért a párt hivatott egész társadalmunk, államunk, tömegszervezetcink tevékenységének, irányítására és ellenőrzésére. Ebből adódik alapvető, döntő feladatunk, hogy egész Budapesten mindenütt növeljük, erősítsük, javítsuk pártunk irányító, vezető szerepét. (Taps) Vissza kell utasítanunk a munkásosztály forradalmi, vezető szerepét csökkentő törekvéseket és még jobban tudatosítani, erősíteni kell egész országunkban, társadalmi életünkben a munkásosztály vezető szerepét. Egyes pártszervezetek tagjai lazítani akarták pártunk legfontosabb szervezeti elvét, a demokratikus centralizmust, az öntudatos vasfegyelmet. Azt hitték, hogy nem kötelező a felsőbb pártszerv minden határozatának a végrehajfása, hanem csak az, ami nekik tetszik. A mi pártunkban elvtársak, ideológiai, szervezeti egység van, pártunk nagy eTejét a demokratikus centralizmus, az öntudatos vasfegyelem, az akarat és a cselekvés egysége adja meg. Nrjf kell javítani pártszervezeteink munkáját — Mindenütt meg kell erősítenünk és meg kell javítanunk a pártszervezetek munkáját, növelnünk kell pártszervezeteinket, a pártszervezetek vezetőinek a pártfunkcionáriusoknak a tekintélyét. Ezt azonban természetesen nem deklarációval hanem csak a pártmunkásaink jó munkájával lehet elérni. — Pártszervezeteink munkájának megjavítása érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy végrehajtsuk a III. kongresszus határozatát és felszámoljuk a bürokratikus papírmunkát és a követelményeknek megfelelően átállítsuk gyakorlati munkánkat. — Az elméleti képzés kérdései után Kovács elvtárs a kádermunkáról beszélt. Érthető, hogy az ellenség Igyekszik minden egyes posztot, amit csak lehet megszerzi magának. Fokoznunk kell a kádermunkában a kommunista éberséget 8 biztosítanunk kell hogy maradéktalanul felszámoljuk az elvtelen személyi, baráti, családi proi'kcló és Intrika érvényesülését, s biztosítsuk, hogy n szaktudás, a rátermettség, a képesség mellett döntő szerepe legyen a funkcióba való helyezésnél a politikai megbízhatóságnak. a pártunkhoz, népi demokráciánkhoz vaió hűségnek. — A pártmunka megjavításának elengedhetetlen feltétele a pártonbelüll demokrácia, a kollektív vezetés, a bírálat, önbírálat és különösen az alulról jövő bírálat és ellenőrzés továbbfejlesztése és bátorítása. Ezért húzta alá oly nyomatékkal a KV határozata, hogv miközben helytelennek, elítélendőnek és károsnak tartja a túlzó, pocskondiázó, eredményeinket lelkesülő, a párt és a vezetés tekintélyét romboló úgynevezett bírálatot, ennek felszámolása közben is feltétlenül bátorítani, támogatni kell az építő bírálatot. — Az utóbbi időben, különösen a minisztériumokban, gazdasági szervekben. egyik-másik helyen megtorpant, sót visszaesett a bírálat. Itt-ott újból feliitöte • fejét .ne szólj szám, nem fáj fejem", a kommunistához méltatlan magatartás. Vannak, akik nagy hangon terjesztik. hogy most újra visszaszorítjuk a bírálatot. Azt terjesztik, hogy most to lesz óvatosnak lenni. Ezek a pártellenes, megalkuvó nézetek akarva nem akarva valóban a bírálat visszacsinálását segítik elő. A KV-nak, a pártnak nem ez az álláspontja; hanom az, hogy az eddigieknél jobban kl kell fejlesztenünk a bírálatot ég az önbirálatot, tekintet nélkül funkciójára, vagy személyére, bátran bíráljuk meg a hibák elkövetőit és küzdjünk elvhűen a hibák kijavításáért. (Taps.) Alapvető feladat bátorítani az alulról jövő — hangsúlyozta — az építő, segítő szándékú bírálatot és ugyanakkor kíméletlenül bátran és keményen fellépni, személyre való tekintet nélkül azok ellen, akik megpróbálják a bírálatot elfojtani, vagy megtorolni. A kollektív vezetésben ac elmúlt időben értünk el kezdeti eredményeket. Azonban nem szabad ennél megállni, mert nagyon sok még a javítani való. Minden pártszervnek alapvető feladata, hogy tovább javitsa, erősítse a kollektív vezetést, amely a pártonbelttli demokráciának nélkülözhetetlen előfeltétele. Fontoi föladatunk, hogy erősítsük, javítsuk belügyi, igazságügyi pártszervezeteink munkáját- Biztosítsuk a rendszeres pártellenőrzést o szervek munkája felett, s gondoskodjunk és éberen őrködjünk a szocialista törvényesség következetes betartásáról. (Taps.) A beszámoló ezután a jobboldali opportunisták káros, pártellenes tevékenységéről szólt, * emlékeztetett arra, hogy az elmúlt aktíván a pártbizottság referátuma élesen fellépett az osztályharoot ellenző liberális nézetek ellen, rámutatott, hogy az osztályharo élesedik és harcba hivta a budapesti kommunistákat az osztályellenség ellen. Az éberség terén elkövetett hibákat említette ezután a referátum. Hlindcn erőnkkel erőftffafik a párt kapcsolatait a dolgozó néppel A kommunisták ne várjanak külön utasításra, hanem álljanak ki bátran mindenütt és harcoljanak az ellenség ellen. Ne tűrjék, utasítsák vissza az ellenséges nézeteket. s mint anya a gyermekét, úgy védjék a pártot és a párt politikáját — mondotta. Emlékeztette a pártaktívát, hogy a KV kötelez minden pártszervezetünket és minden kommunistát, hogy minden erőnkkel erősítsük* a párt kapcsolatalt a dolgozó néppel. Emlékeztetett a beszámoló a KV határozatára, arra, hogy a jobboldali nézetek partunkban és államunkban azért váltak ilyen veezélyessé, mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben, cikkeiben, gyakorlati munkájában támogatta, bátorította ezeket az antimarxista nézeteket, sőt elsősorban ő volt ezeknek a hirdetője. Mindezekért a KV teljesen egyhangúlag megállapította Nagy elvtárs felelősségét. — A KV határozni megje ienésc után többen felvetették, miért csak most vetjük fel ezeket a hibákat, miért nem lépett fel ezzel szemben a KV, a politikai bizottság már régen és miért nem fojtotta el csirájában ezeket a hibákat. Emlékezzenek csak vissza az elvtársak arra, hogy egy héttel a kormányprogram után a budapesti p(írtaktíván, amelyet az egész orr.'.ágban a rádió közvetített és a ssjtó lehozott, Rákosi elvtárs a politikai bizottság megbízásából számos kérdésben korrigálta Nagy elvtárs hibáit és torzításait. Tehát két héttel a júniusi határozat után már nyilvánosan fellépett a párt politikai bizottsága Nagy elvtárs hibáival szemben, s attól kezdve különböző üléseken, beszédekben folyt a harc a 'jobboldali megnyilvánulással szemben. Akik úgy teszik fel a kérdést, hogy miért csak most veti fel a KV e kérdéseket, azok elárulják, hogy nem elég gondosan tanulmányozták pártunk Ilí. kongresszusának határozatait. Kovács elvtárs ezután utalt a kongresszusnak azokra a megállapításaira, amelyek a liberalizmusra és a jobboldali veszélyre hívják fel a figyelmet. Két fronton kell vívnunk a harcot, nem szabad megengednünk, hogy miközben szétverjük a jobboldali antimarxista nézeteket, közben újra megerősödjenek a baloldali nézetek, amelyek szintén nagy károkat okozhatnak. Tekintettel arra, hogy az ideológiai harcot az értelmiségiek között meghúzódó opportunisták ellen Is meg kell vívnunk, külön ügyelnünk kell arra, hogy közben tovább javítsuk és ne rontsuk meg az értelmiségiekkel a viszonyunkat. Nekünk nagyszerű, tehetséges értelmiségünk van és a szocialista építésnek a jövőben még nagyobb szüksége van mérnökökre, orvosokra, tudósokra, tanárokra, írókra, művészekre stb., akik egyre jobban összeforrnak velünk, és vállt vállnak vetve segítik építeni a szocialista társadalmat. Erőaífftük dolgozó nópiinltben az őrők azovjel—magyar barátságot — Elvtársak! Már csak három hét választ el hazánknak a dicső Bzovjet Hadsereg által történt feltzabndításának tízéves évfordulója megünneplésétől. Ez az idő cgybeIsik a magyar—szovjet barátság hónapjával. Tíz év alatt népünk, pártunk vezetésével és a Szovjetunió állandó hathatós támogatásával évszázados problémákat oldott meg. A győztes októberi forradalomnak, a szovjet népnek köszönhetjük, Moszkva (TASZSZ). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere az utóbbi időben kétszer találkozott N. Bischoff moszkvai osztrák nagykövettel: február 25-én és március 2-ánMinthogy a külföldi sajtóban, így az osztrák lapokban is, olyan közlemények láttak napvilágot, amelyek helytelenül adják elő. hogy miről szóltak az említett találkozásokon lefolyt megbeszélések, az alábbiakban közöljük a megbeszélések tartalmát; V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere február 25-én fogadta N. Bischoff moszkvai osztrák nagykövetet és tájékoztatást kért arról, hogy mi az osztrák kormány álláspontja a szovjet kormánynak ez év február 8-án, az osztrák kérdés rendezésére vonatkozólag tett javaslataival kapcsolatban. V. M. Molotov Bischoff osztrák nagykövettel folytatott szóbanforgó megbeszélése során kijelentette, hogy a szovjet fél véleménye szerint jelenleg megvan a lehetőség arra, hogy a szovjet 'javaslatok alapján előre vigyék az osztrák kérdés megoldását és hogy Ausztria és a Szovjetunió előzetes tárgyalásai elősegíthetnék e cél elérését. Ezt nyilvánvalóan elősegíthetné az osztrák kormány vezetőivel való . személyes érintkezés is. Ennek kívánatos voltáról nemrégiben beszélt Jlaab osztrák kancellár úr lg. N. Bischoff úr, osztrák nagykővet kijelentette, hogy haladéktalanul közli Béccsel V. M. Molotov elgondolásait. Ezzel kapcsolatban felvilágosításoka; kért az osztrák kérdésre vonatkozó fehrnár 8-i Szovjet javaslatokkal kapcsolatban. E felvilágosításokat V. M. Molotov megadta. A többi között közölte, hogy a szovjet fél nem teszi függővé az osztrák kérdés megoldását a német kérdés megoldásától, csupán rámutat arra a kapcsolatra, mely természetesen fennáll e két kérdés között. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban különös jelentőséget tulajdoni! annak, hogy megállapodjanak az új oszlrák anschluss megakadályozását szolgáló intézkedésekről. Március 2-án N. Bischoff osztrák nagykövet meglátogatta V. M. Molotovot, a Szovjetunió külügyminiszterét és kijelentette, hogy az osztrák kormány nagy megelégedéssel vette tudomásul a Blsdhoffal február 25-én folytatott beszélgetésében tett kijelentését. Az osztrák kormány megérti, hog szovjet részről fontos lépést tettek. Az osztrák kormány a többi között nagy jelentőséget tulajdonít annak a kijelentésnek, hogy az osztrák kérdés megoldásához meg kell állapodni abban a kérdésben, milyen intézkedéseket kell most és a jövőben tenni az anschluss elhárítására, továbbá, hogy az ilyen megállapodás megkötése utón a külföldi csapatokat ki lehet vonni Ausztriából. Bischoff egyben hozzátette, hogy az osztrák kormány véleménye szerint az osztrák kérdés rendezéséhez minden megszálló hatalommal tárgyalni kell és hogy, amint az osztrák kormány látja, mostanában előkészítés alatt áll a talaj az ilyen tárgyalások számára. A nagykövet kifejezte azt a kívánságát, hogy további felvilágosításokat kapjon a szovjet kormánynak az osztrák kérdésre vonatkozó javaslatai felől , V. M. Molotov azt válaszolta, hogy a szovjet fél volt a kezdeményező az osztrák kérdésben és már kifejhogy leverte népünk kezéről az évszázados bilincseket, hogy népünk pártunk vezetése alatt, szabadon és békében élhet, hogy anyagi és kulturális színvonalénak jelentős javulásával halad a felemelkedés, a szocializmus építésének útján, amelyről már soha, senki le nem téríthet bennünket (Nagy taps). — Erősítsük munkásosztályunkban, ifjúságunkban, egész dolgozó népünkben az internacionalizmus gondolatát, a népek barátságát és mindenekelőtt a soha meg nem bontható, örök szovjet—magyar barátságot. Legyen az április 4-i tömegdemonstráció a szovjet—magyar barátság megszilárdulásának felejthetetlen örömünnepe. Elvtársak! Azt hiszem, valamennyi részvevő nevében is kifejezhetem, hogy a budapesti partaktivisták, a budapesti kommunisták teljes egészében egyetértenek a KV márciusi határozatával és szilárd egységben, egy emberként tette álláspontját a szovjet kormány február 8-i konkrét és pontosan megfogalmazott javaslataiban. Viszont az osztrák kormánynak az említett szovjet javaslatokra vonatkozó álláspontját még nem fejtették ki világosan. Most kívánatos Moszkva (TASZSZ) A Pravda március 12-i száma „Szemleíró" aláírással cikket közöl „Tito elnök beszédéhez" címmel, amelyben többek között a következők állanak: Tito elnök a jugoszláv nemzetgyűlés március 7-1 ülésén tartott beszámolójában érintette Jugoszlávia és a Szovjetunió jelenlegi viszonyát. Hangsúlyozta, hogy jelentős előrehaladás tapasztalható a szovjet—jugoszláv viszony rendezésében. Mint ismeretes, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi ülésszaka már tett említést arról, hogy értek el sikereket e fontos területen. A Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint Jugoszlávia és a népi demokratikus országok közötti viszony javulását megelégedéssel fogadta minden békeszerető nép, közöttük a Szovjetunió és Jugoszlávia népe is. Kétségtelen, hogy az ilyen rendezés összhangban áll a béke érdekeivel. Jugoszlávia és a Szovjetunió viszonyának kérdését érintve azonban Tito elnök azt mondotta, hogy a szocialista tábor országaiban a kapcsolatoknak ezt a rendezését a következőképpen igyekszenek magyarázni: „Bár Jugoszlávia továbbra is megmaradt annak, amivel vádolták, most mégis bizonyos mértékben felismerte tévedéseit és igyekszik megjavulni". A jugoszláv elnök elutasította az Ilyen „magyarázatokat", mivel azok „nem felelnek meg a valóságnak". Viszont nem mondta meg — és aligha mondhatta volna meg — személy szerint ki és hol fejtegetett ilyen különös „magyarázatokat". Minden esetre megjegyezhetünk annyit, hogy a Szovjetunióban eszeágában sem volt senkinek ilyesmit mondani, A jugoszláv elnök viszont a továbbiakban kijelentette, hogy V. M. Molotovnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakán Jugoszláviáról tett megállapításai „bizonyos vonatkozásban egybehangzóak ezekkel a véleménynyilvánításokkal". Itt már tisztázni kell a valóságot. V. M. Molotov beszámolójában a következőket mondotta: *Mint látható, Jugoszlávia sz. utóbbi években bizonyos mértékben eltért attól az. állásponttól. amelyre a második világháború befejezését követő első években helyezkedett és ez természetszerűleg teljesen Jugoszlávia belügye. Mint ismeretes, 1948-ban fordulat történt Jugoszlávia fejlődésében. Jugoszláv vezető személyiségek számos alkalommal kijelentették, hogy 1948 után Jugoszlávia új fejlődési útra tért át. Mi mást jelenthetnek jugoszláv vezető személyiségnek e kijelentései, ha nem annak a ténynek megerősítését, hogy „Jugoszlávia az utóbbi években bizonyos mértékben eltért attól az állásponttól, amelyre a második világháború befejezését követő első években helyezkedett?" Tito elnök szükségesnek tartotta beszámolójában felvetni a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti viszony felzárkóznak a KV mögé. (Ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt!) Minden erőnkkel méltón kivesszük részünket pártunk egységének megszilárdításából, a KV határozatának végrehajtásából. A budapesti pártszervezeteknek több mint 500.000 tagja van. Itt van a magyar munkásosztály legkipróbáltabb, legharcedzettebb része. Budapest, a mi gyönyörű fővárosunk. a forradalmi mozgalom legerősebb bázisa. Ha mi, a többszázezer kommunista erejét egy közös cél érdekében összefogjuk és ezt az erőt egyesítjük Budapest dolgozóinak erejével, legyőzhetetlen, minden nehézséget elsöpörni tudó, hatalmas erő ez, amelyről lepereg :iz ellenség minden próbálkozása. (Taps). Olyan legyőzhetetlen erőnk van, amellyel elháríthatunk minden akadályt az útból, amellyel megvalósítjuk az 1955. éves teripevolna megtudni az osztrák kormány határozott véleményét a szovjet kormány e javaslatait illetően, hogy folytatni lehessen a tárgyalásokat. Bischoff nagykövet megígérte, hogy e beszélgetés tartalmát az osztrák kormány tudomására hozza. őszinteségének kérdését. Egyik vagy másik állam politikájának őszinteségét azonban tényekből, azokból a konkrét Intézkedésekből kell megítélni, amelyek valóban normális kapcsolatokat biztosítanak az államok között. De mit bizonyít Tito elnök beszéde, tartalmaz-e ez a beszéd a jugoszláv—szovjet viszony további javítására irányuló gyakorlati javaslatokat? A tények azt mutatják, hogy sajnos ez a beszámold ilyen javaslatokat nem tartalmai. Tito elnök ehelyett visszatér a múlthoz. Ugy döntött, hogy emlékezteti a jugoszláv közvéleméru-t azokra a vádakra, amelyek a múltban érték Jugoszlávia kormányát. De visszaemlékezve a múltra, egyetlen szóval sem tett említést a Szovjetunióval szemben táplált ellenséges érzület konkrét éfl igen sokféle jugoszláviai rrgegnyilvánulásáról. Ilyen álláspontra helyezkedve, Tito elnök szavai szerint valóban „megrekedhetünk" a rendezésben a félúton és újabb kételkedést ébreszthetünk a népben." Tito elnöknek nz a tétele tehát, hogy az egyik fél „eltitkolja a tényeket saját népe elől", nem felel meg a valóságnak. Ez a helyzet a történelmi tények terén. De nem ez a legfontosabb. Mindazoknak, akik nem hátrafelé, hanem előre tekinlonek, mindazoknak, akik valóban szilárd ée baráli kapcsolatokat akarnak Jugoszlávia és a Szovjetunió közöff, fontos továbbfejleszteniük a kapcsolatok rendezése lerén elér é*** ményeket és biztosítanlok az egykori ellenséges érzület kiküszöbölését. A Szovjetunió határozottan amellett foglal állást, hogy teljesen szüntessék meg az ellenségeskedést, és a kapcsolatokat építsék kl a barátság és a kölcsönös megbecsülés szellemében. A Szovjetunió és Jugoszlávia vís szonya rendezésének a béke megszilárdítása vonalán és a nemzeti függetlenség elveinek betartása vonalán tet; erőfeszítések összehangolásának alapján kell nyugodnia. Akkor nem reked meg a dolog félúton, hanem sikeresen halad előre. A Szovjetuniónak, mint ez köztudomású, szilárdan az az álláspontja, hogy minden államnak joga van (ctszés szerinti bel- és külpolitikai irányvonalat követni. A Szovjetunióban senki nem szándékozik a szovjei—jugoszláv viszony rendezése lerén elért sikereket azzal „magyarázni", hogy a jugoszláv vezetők most „felismerték tévedéseiket", vagypedlg „igyekeznek megjavulni". Egy dolog elvitathatatlan: a kapcsolatok megjavítása a Balkán ós egész Európa békéjének megszilárdítását szolgálják. Különösen fontos és nagyjelentőségű a Szovjetunió és Jugoszlávia erőfeszítéseinek öflszehnngolása a béko éK a nemzetközi biztonság biztosításában. Nézetünk szerint mindenekelőtt erre kell Irányulnia annak nz ..aktív együttélésnek", amelyről Tilo clnük beszélt. Ebben n vonatkozásban óriási kiaknázatlan munkaterület van. lést feladatainkat, mely bevezetője és megalapozója a második ötéves tervünknek, melyben újabb hatalmas alkotások megteremtésén keresztül feltartóztathatatlanul haladunk a szocialista Magyarország felépítése felé. (Nagy taps.) Kovács István elvtárs nagy tapssal fogadott referátuméhoz elhangzott számos hozzászólás után a pártaktíva lelkes tapsa közben Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára emelkedett szólásra. Rákosi Mátyás elvtárs nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Farkas László elvtárs, a Budapesti Pártbizottság másodtitkára határozati javaslatot terjesztett a pártaktíva ülése elé. A határozati javaslatot a pártaktíva-ülés lelkes helyesléssel egyhangúan fogadta el, majd az Ülés az Internacionálé hangjaival végetért, Tito elnök beszédéhez" "Szemlefró" cikke a Pravdában