Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-12 / 60. szám

Világ proletárjai egyesüljetek I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 60. SZAM I SZOMBAT, 1955 MÁRCIUS 12. | ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: SZOVJET JEGYZÉK AMERIKAI ÉS SZOVJET MEZŐGAZDASÁGI KÜLDÖTTSÉGEK KÖLCSÖNÖS LATOGATÁSA ÉRDEKÉBEN (2. oldal) MA DÉLBEN ÉRKEZIK SZEGEDRE . KOSZMOGYEMJANSZKAJA ASSZONY (2. oldal) A BEGYŰJTÉSI HIVATAL ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG LEVELEZGET — A KULÁKOK A MARKUKBA NEVETNEK (3, oldal) Begyűjtési tervtárgyalások A Begyűjtési Minisztérium rendelete nyomán Szegeden és a szegedi járásban is megkezdődött a begyűjtési szervek és a dolgozó parasztság megbeszélése az 1955-ös és 1956-os beadási kötelezettség teljesítéséinek módozatairól. A járásban és a város környékén az életre rendkívül figyelmes kulákság zavartkeltés céljából azt híreszteli, hogy a tervtárgyalásokon suba alatt megváltoztatják a begyűjtési törvényt és jóval magasabb kötelezettségeket állapítanak meg, mint az elmúlt esztendőben. Ennek semmi alapja sincs: a kötelezettségek megállapítása most is, mint 1954r-ben, a hároméves begyűjtési törvény rendelkezéseinek megfelelően történik. Sót: a termelési biztonság növelése céljából már 1956-ra is megbeszélik az élőállat és az állati termékek beadását, hogy a gazdák megfelelően felkészülhessenek rá. Ha a törvény ugyanaz, akkor miért szükségesek az újabb tárgyalások. Talán a birtokviszonyban állt be változás a mult évben? Igen! Az utóbbi években a mezőgazdasági fejlesztési határozat nyomán számosan vették művelés alá korábban parlagon hagyott földjeiket, megélénkült a földvásárlás és eladás, tömérdek kishaszonbérleti szerződést kötöttek. Bár a gazdalajstromok helyreigazítása állandóan folyik, mégis előfordult, hogy egyes gazdák jóval több után szolgáltatnak be, mint amennyi földet ténylegesen művelnek, mások pedig — éppen az ő rovásukra — lényegesen kevesebb beadást teljesítenek, mert a gazdalajstromokon a változásokat nem minden esetben vezették keresztül. Nemcsak ilyenfajta változósok álltak be a földbirtokban, hanem igen elharapódzott éppen a kulákság és a spekulatív elemek körében az egy család által művelt birtokok szétíratása — nyilvánvalóan a begyűjtési törvény kijátszása céljából. Természetesein, hogy a begyűjtési kötelezettségeket a földbirtok változásaihoz kell igazítani. Éppem ezért a tervtárgyalások sikere érdekében a járási és kerületi pénzügyi osztályok nyilvántartói feltétlenül igazítsák helyre az elkövetett hibákat, másrészt pedig a begyűjtési megbízottak, ha megállapítják, hogy a szétíratott földek tulajdonosai egy háztartásban élnek — vonják össze a birtokokat és a december 10., valamint a február 5. között bejelentett változásokat az eredeti birtoknormával terheljék meg. i 1 A tervtárgyalások széleskörű megbeszélései a tanácsok és a begyűjtési megbízottak alapvető kötelessége: az állam, valamint a dolgozó parasztság érdekeinek összeegyeztetése. A mult évben számos nehézséget okozott ennek figyelmen kívül hagyása; a tanácsok nem gondolva arra, hogy a városoknak és az ellátatlanoknak nyáron is szüksége van húsra — az év legutolsó hónapjaira irányozták elő a hízottsertés beadását. Az 1954. őszi előzetes tervfelbontás során újra elkövették ezeket a hibákat, amelyeket most kell helyrehozni. Ugyanakkor azonban — mivel sok jogos panasz van a termelók részéről a főbeadók kijelölésénél — indokolt esetben újabb főbeadókat kell kijelölni, természetesen, az anyagi teherbírást tekintetbe véve. Ez a komoly megbeszélés komoly kereteket kíván, ami ott kezdődik, hogy nem bízhatják rá egyedül a begyűjtési előadókra, hanem a végrehajtó bizottság elnökének és titkárának, a kerületi és falusi pártszervezetek képviselőinek, a tömegszervezetek, DISZ és MNDSZ meghízottjainak részvételével bonyolíthatják csak le eredményesen. A tervmegbeszélés során nagyon helyes, ha résztvesz a kré rületben megválasztott tanácstag is. Ugyanitt számtalan alkalom kínálkozik a begyűjtés érdekében végzett felvilágosító munkára és a felszabadulási verseny előmozdítására. Kimerülhet-e azonban márciusban a munkás-paraszt szövetségből adódó kötelezettségeink teljesítése azzal, hogy elkészítenek egy jó csomó tervet? Az elmúlt év tapasztalataiból okulva előre felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tervfelbontás idején nem halhat el a tényleges begyűjtés, hanem éppen a minden gazdával történö elbeszélgetés nyomán jóval több tejnek, tojásnak, baromfinak és hízottsertésnek kell a begyűjtőhelyre kerülni, mint az év első két hónapjában. Alig két hét választ már el bennünket az első negyedévi terv teljesítésétől s meg kell mondani, hogy Szegeden a számadatok nem valami kecsegtetők. A város globálisan, beleszámítva mindhárom kerület eredményét, az első negyedévben esedékes sertésből 68.2, baromfiból 78.1, tojásból 44.4, tejből 52 százalékos eredményt ért el. A begyűjtési megbízottaknak most a tervek felbontásánál serkenteni kell városunk, természetesen a járás dolgozó parasztjait is, hogy adott szavunkat teljesíthessük; rendezzük első negyedévi beadási kötelezettségünket március 31-ig. Nem volt még soha olyan államhatalom Magyarországon, amely a kötelezettségek megszabásánál ennyire kikérte volna polgárai véleményét, ennyire tekintetbe vette volna óhajaikat, észrevételeiket. A mi népi államunk a tervtárgyalásokon most valamennyi termelővel tanácskozik a kötelezettségek teljesítésének módozatairól, ezért érdeke minden gazdának, hogy jól felkészülve, minden félreértés és késői panasz elkerülése érdekében résztvegyen ezeken a megbeszéléseken. A felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére indított hatalmas népi mozgalomnak adjanak a tervtárgyalások újabb lendületet, hogy április 4-re a beadási kötelezettségek teljesítésével tovább mélyítsük a munkások és parasztok megbonthatatlan szövetségét. Vasárnap adiák át a Jufaárugyár dolgozóinak a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját Á Szegedi Jutaárugyár az elmúlt év negyedik negyedének kiváló munkája alapján elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. A Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját március 13-án, vasárnap délután 3 órakor ünnepség keretében adják át a Jutaárugyár dolgozóinak. Az ünnepséget a gyár Pacsirta utca 35. szám alatt lévő klubhelyiségében tartják meg. I nemzetközi nőnap alkalmából nagygyűlést rendeznek vasárnap délelőtt a Szabadság-filmszínházban A Központi Vezetőség határozata teljes mértékben érvényre juttatja munkásosztályunk vezetőszerepét a szocializmus építésében Farhas Mihály elviárs beszéde az országos kohászali tanácshozáson Az MNDSZ városi bizottsága vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel nagygyűlést rendez a Szabadság filmszínházban a nemzetközi nőnap alkalmából. Az ünnepség előadója Vass Istvánné elvtársnő, az MNA Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa tanácskozásra hívta össze a kohászat vezetőit, legjobb dolgozóit, párt- és tömegszervezetek képviselőit, hogy megbeszéljék az 1955. évben a kohászatra háruló feladatokat. Tegnapi számunkban Csergő János elvtárs, kohó- és gépipari miniszternek a tanácskozáson elmondott beszédét közöltük. A tanácskozáson felszólalt Farkas Mihály elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Dizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára. Deszédét az alábbiakban közöljük: — Kedves Elvtársak! — Engedjék meg, hogy felszólalásom elején tolmácsoljam önöknek nagy pártunk Központi Vezetőségének meleg, kommunista üdvözletét. — A magyar szocialista nehézipar e fontos tanácskozása közvetlenül pártunk március 2—4-én megtartott nagyjelentőségű központi vezetőségi ülése után ült össze, hogy meghatározza szocialista kohászatunk feladatait. — Kohászatunk — elvtársak »— az első ötéves terv időszakában komoly fejlődést ért el. Kohászaink derekas munkája eredményeként kohóiparunk csaknem háromszorosára emelte nyersvastermelésünket a felszabadulás előtti idővel szemben. Az elért eredmények mutatják, hogy szocialista kohászatunk olyan tehetséges vezetőgárdával és olyan kiváló munkásokkal rendelkezik, akik még magasabb műszaki színvonalra képesek emelni kohóiparunk termelését. De ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy felszámoljuk azokat a politikai nehézségeket, amelyek kohászatunk fejlődését is zavarták, — Az a jobboldali elhajlás, i amely szocialista építkezésünk fő akadályává vált, lassította, visszavetette kohászatunk fejlődését is. Az iparosítást a jobboldali elhajlás úgy értelmezte, hogy ne fejlesszük kohászatunkat. A kész sztálinvárosi kohót — amely hazánk legkorszerűbb kohója — sem akarták üzembehelyeztetni, hanem be akarták fagyasztani azzal az indokolással, hogy ez a túliparosítás terméke. A jobboldali elhajlás vonala — és elsősorban Nagy elvtárs véleménye — az volt, hogy nem több, hanem kevesebb vasat, acélt kell adni az országnak; úgy beszélt a vasról és acélról, mint valami szükségszerű rosszról. Ugyanakkor azonban, amikor a nehézipar ellenzői akadályozták vas- és acéltermelésünk növekedését, arról beszéltek, hogy több mezőgazdasági gépet, több iparcikket gyártson szocialista iparunk. A mezőgazdaságfejlesztése azonban, amely továbbra is pártunk politikájának egyik sarkalatos célja — és szocialista építésünk általában — nem kevesebb, hanem ellenkezőleg: több vasat és acélt követel. Ezért nehéziparunk és ezen belül kohászatunk fejlesztése nélkül a mezőgazdasági termelés korszerű színvonalra való emelése és a szocializmus továbbépítése nem valósítható meg. A jobboldali elhajlás a nehézipar fejlesztése ellen foglalt állást, ezzel lényegében akadályozta a szocializmus építését, s egyben a mezőgazdaság korszerű fejlődését is. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak ahhoz, hogy mind gazdaságosabban tudjanak dolgozni, gépekre, gépekre és mégegyszer gépekre van szükségük! De az egyénileg dolgozó parasztoknak is mind több munkaeszközre van szükségük, hogy jobban tudják megművelni földjüket és így többet tudjanak termelni. Mind főbb korszerű gépre van szükség •— Tehát az iparban, de a mezőgazdaságban is mind több gépre, mind több korszerű gépre van szükség! Iparunk és mezőgazdaságunk csak akkor tart lépést a fejlődéssel és csak akkor tud mind többet és jobban termelni, ha mind fejlettebb, ha mind korszerűbb technikai alapra épül fel. A nehézipar fejlesztésének jobboldali ellenzői iparunk és mezőgazdaságunk alól azt a fejlődő technikai alapot akarták kihúzni, amely nélkül sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem tudja biztosítani népünk növekvő jólétét, hazánk honvédelmének erősödését, a szocializmus további sikeres építését. Ideje volt szétzúzni azt a káros, lényegében munkás- és parasztellenes jobboldali nézetet, amely azt vallotta, hogy a nehézipar fejlesztése ellentétben áll a népjólét emelkedésével! Pártunk Központi Vezetősége határozatának egyik nagyjelentőségű érdeme, hogy ezt megtette. Nem nehézipar nélkül, hanem a hazai adottságokat figyelembevevő módon fejlődő nehéziparral lehet csak felépíteni a szocializmust és biztosítani népünk jólétének állandó emelkedését. Mert milyen jólét az, amely a tartalékok felélésére és csak a meglévő kapacitásokra és technikai berendezésekre van alapozva? Milyen jólét az, amely nem veszi figyelembe népünk számbeli gyarapodását, igényei növekedését? Milyen jólét az, amely alatt nincs ott a bővített szocialista újratermelés erősödő és szélesedő bázisa? Világos, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvényére való hivatkozás csak üres frázis marad mindaddig, amíg nem biztosítjuk a szocialista termelés évről évre növekvő szélesedését, technikai alapjainak bővülését. Ezt pedig nehézipar nélkül, a nehézipar elsősorban való fejlesztése nélkül nem lehet megvalósítani. Homokra épít az, aki a nép jólétét, hazánk gazdasági és politikai erejét, a szocializmus építését nem a nehézipar sziklaszilárd alapjára építi. — Nagy pártunk vezetésével, dicső munkásosztályunkkal az élen dolgozó népünk a szocialista társadalom felépítésének nagy művén munkálkodik. A szocialista társadalom a kapitalista társadalommal szemben minden tekintetben mpgasabbrendű, fejlettebb társadalom. A kapitalista társadalommal szemben csak úgy tudja magasabbrendűségét biztosítani, ha fejlettebb iparral, mezőgazdasággal, ha fej* lettebb technikával, tudománnyal, kultúrával rendelkezik! Hiszen csak ezen az alapon tudja mind nagyobb mértékben kielégíteni a társadalom anyagi és kulturális igényeit. Ezért — elvtársak —azok, akik a nehézipar további fejleszté* sét ellenezték — akarva-akaratlanul — szembefordultak a szocializmus építésével is és hazánkat az elmaradott országok soraiba akarták visszataszítani. — A március 2—4-e között megtartott központi vezetőségi ülés maradandó érdeme, hogy pártunk helyes politikájával szembenálló jobboldali elhajlás szétzúzásával megteremtette a legfontosabb politikai előfeltételeket a szocializmus sikeres építése és népünk jólétének emelkedése számára. —• Szocialista kohászatunk vezetőinek, mérnökeinek, technikusainak, igazgatóinknak, a kohászati iparban dolgozó kommunisták és pártonkivüliek seregének, a martinászoknak, olvasztároknak, hengerészeknek nagy érdemei vannak abban, hogy hazánk elmaradott agrár-ipari országból ipari országgá fejlődött. Sokan nem értékelik eléggé hazánk népgazdaságának e nagyjelentőségű minőségi változását. Pedig ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy végérvényesen magunk mögött hagytuk az elmaradottságot, a kulturálatlanságot, s hogy ennek következtében megerősödött hazánk függetlensége. De nemcsak arról van szó, hogy agrárországból ipari országgá fejlődtünk, hanem arról a hatalmas jelentőségű tényről, hogy a szocializmus építése közben emelkedtünk fel az ipari országok soraiba és hogy az az ipar, amely népgazdaságunk vezető erejévé fejlődött, a szocializmus teljes győzelmének szolgál fegyveréül, A kohászat soronkövetkezö feladatai DSZ országos elnöke lesz. Negyven sokgyermekes anyát kitüntetnek az ünnepélyen. A gyűlés után a szegedi kultűrcsoportok színes műsorral szórakoztatják az asszonyokat. E fontos tanácskozásnak éppen abban kell látnia nagy hivatását, hogy helyesen meghatározza: hogyan tudja kohászatunk eredményesebben elősegíteni a szocializmus építését, népünk jólétének további állandó emelését. E két alapvető követelmény szempontjából kell kidolgozni a kohászat feladatait. — Kohászatunknak vannak le nem becsülendő eredményei. A programszerűség javításában különösen 1954. IV. negyedévében érezhető javulás tapasztalható. Így például a Lenin Kohászati Művekben, ahol a mult év elején a martinacél programszerűsége csak 83—84 százalék körül mozgott, az év végén már 95 százalékos teljesítést értek el. Az elektróacél termelésénél még jobb fuz eredmény 1951. IV. negyedévében az elektróacél termelésének programszerűsége meghaladta a 95 százalékot. Sajnos azonban a programszerűség ilyen mértékű javulása még nem jellemző az egész kohászatra. A nem kielégítő programszerű termelés miatt számos gépipari üzejn nem tudta tervét — és ami különösen fontos — exporttervét teljesíteni. Például 1954. II. negyedévében a MAVAG 0—5—0 mozdonyhoz szükséges hengereltárunak csak 71 százalékát kapta és nagyrészt emiatt tervét nem tudta teljesíteni. A 275 LE lokomobilhoz szükséges hengereltárunak csak a 76 százalékát szállították le határidőre, elsősorban emiatt a MÁVAG lokomobil tervét csak 60 százalékra teljesítette és elmaradt exporttervének teljesítésében is. Habár a programszerűség betartása nehéz feladatot ró az üzemekre, mivel nagyon sokfajta és gyakran kis tételű mennyiségeket is kell szállítaniok. betartása egyik legfontosabb feladata a kohászatnak. A programszerűség javulása a gyakorlatban termelési többlettel egyenértékű. A programszerűtleniil termelt gyártmányok nagyrészt csak az elfekvő készleteket növelik, s azokat vagy egyáltalában nem, vagy csak hosszú idő múlva használják fel. Arról van tehát szó, hogy drága valutáért behoztuk a termeléshez szükséges kokszot, ércet, lekötöttük a kohók, martinkemencék, hengerművek kapacitását, mégis a programszerűség be nem tartása miatt a termelés egy részét a népgazdaság számára nem hasznosítottuk. Mindezt olyan körülmények között, amikor nagy a hiány az alapanyagokban, lFolytatás a második oldalon.}