Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-10 / 58. szám

CSÜTÖRTÖK, 1955 MÁRCIUS 19. Képek a szovjet életből Iskolai rádióállomás 5 DELMAGYiRORSZBG ... Figyelem.Az Iskola rádió­állomás beszél. így kezdődik a távolkeleti Amur­menti Komszomolszk város 17. szá­mú iskolájában & napi rádióadás. A mikrofon előtt gynkran megszó­lalnak a tanárok, a kiváló tanulók, az Iskola önképzft művészkörének tagjai. A szovjet, iskolákban egyre több rádióerősítő állom ág működik. A képen: Alla Jenyina kiváló ta­nuló a mikrofon előtt. „ Űj gázfűtésű kályha BEKE ES TUDOMÁNY A K. D. Pamfllov kommunális gazdaság akadémiájának munka­társai csempevázas gázkályhát ké­szítettek. A kályha alapterülete 0.29 négyzetméter. Az égő be- és ki­kapcsolása automatikusan történik­A kályha kevé9 gáz* fogyaszt és az automatikus kapcsoló berendezés teljesen biztonságossá teszi. A képen: Az új gázfűtésű kályha. Űjtípusú gyomirtógép SMiA z&g&F- Mm ... 'A Szovjetunióban a szfiz- ós ugarföldeken újtípusú gyomiríőgé­pet használnak. A képen: A mocsaras vidékeken ls használható gyomirtógép. Dr. Benkő Sándor, az I. számú Bel­gyógyászati Klinika docense, az Orvos­egyetem Béke-bizottságának titkára Szeged küldötteként Vétt részt a IV. magyar békekongresszuson. Felkészült arra, hogy felszólaljon a békeharco­sok nagy seregszemléjén, — sajnos, azonban erre nem volt mód. Ezúttal közöljük dr. Benkő Sándor el nem mondott szavalt. A Szegedi Orvostudományi Egyetem dolgozóit képviselem, de úgy érzem, hogy mondanivalóimat nemcsak az egészségügyi dolgozók és orvosok nevében, hanem talán az orvosi tudomány nevében is tel­jes egészében elmondhatom. Az orvoslndomány a béke tudo­mánya; és ez nem csupán üres szó, vngy merés^ gondolat. Ellen­kezőleg: a való tényeken nyugvó megállapítás. Az orvos gyógyulást, enyhülést, megnyugvást nyújt a betegnek, beköti a vérző sebeket, s munkájának végső célját tekint­ve az él©t megtartására törekszik. Ez a célkitűzés sohasem lür meg­alkuvást, sohasem változik meg, még akkor sem, amikor gyilkos, háborús erők szabadulnak rá az élők millióira, amikor az a jelszó látszik felülkerekedni, hogy min­dent és mindenkit megsemmisíteni! az orvos akkor is kitart amellett, hogy akit csak lehel, megmenteni! Az orvos vöröskeresztes karszalagja a legpusztítóbb ágyútűz: és a leg­vadabb öldöklés közepette is képes a megenyhülés csodálatos varázsát felkelteni, s a front első vonalából a kötözőhelyig vergődő kalonát ott szinte már a béke lehelete lengi körül — pedig élete még koránt sincs biztonságban­Ez az egyik ok, amiért a béke tudományának nevezem az orvos­tudományt. A másik főok az or­vostudomány sajátos célkitűzésében rejlik: az emberi egészség megtar­tása minden körülmények között és minden rendelkezésre álló esz­közzel. A gyógyítás valamennyi eszköze ezt a célt szolgálja: helyre­állítani az elvesztett egészséget, megszüntetni a fájdalmat, össze­forrasztani a tört végtagot, be­hegeszteni a vérző sebet. 8 az or­vostudomány, mint kutaló termé­szettudomány a kutatás minden módszerével az élét nagy titkát keresi és igyekszik feltárni mind­azokat az erőket, amelyekkel az egészség megőrizhető, az étét meg­hosszabbítható. Egyszóval: az or­vostudomány az élet megőrzésére törekszik — éppen úgy, mint ma­ga a béke és ezért tudatosan küzd a rombolás, pusztulás, a gyilkolás, a halál ellen, a háború ellen. Az orvostudomány ezért nevezhető a béke tudományának. Mit ls jelentenek az elmondottak az élet reális valóságában. Min­dent: ami pozitívum, amit a sz°­cializmus nagy lanttól tűztek ki maiguk elé. Feltárni a természet minden tit­kát• A tudomány mai fokán ez annyit jelent, hogy még az atom­energiát; is az orvostudomány maximális célkitűzéseinek szolgála­tába kell állítani. Tehát nemcsak meg kell akadályozni, hogy ezt a természeti hatalmat —, hogy úgy mondjuk — a halál és pusztítás nyergelje meg, hanem éppen ellen­kezőleg: a gyógyítás, a boldogabb étét gyeplőjét kell ezzel irányíta­nunk- A jövőre nézve pedig ez az állásfoglalás azt jelenti, hogy min­den újabb felfedezést, s még ezu­tán feltárható eivergiát, a kozmi­kus erőktől a gravitáció erejéig, a nap sugárzó energiájáig mind, mind fel akarjuk használni az épí­tés, — közelebbről mi orvosok a gyógyítás és az élet megtartásának szolgálatában. Mi minden erőnkkel küz­dünk az élet meghosszabbításáért. Ezért minket oz öregedés problé­mája is érdekel, az érelmeszesedés és a rákkérdés egyaránt. Végső fo­kon azt szeretnénk elérni, hogy ne legyenek gyógyíthatatlan beteg­ségek. A legmagasabbrendű társadalmi berendezkedés eléréséért dolgo­zunk, hogy az így felszabaduló kollektív társadalmi energiák is az élet fenntartásának nagy cél­ját szolgálhassák. Célul lűzzük ki Földünkön meg­nyilvánuló leghatalmasabb moz­gató é8 átalakító erőnek, az emberi értelemnek, az agy működésének tudalos fejlesztését. Hogy az em­beri analitikus és szintétikus el­mo felfogó-, alkotó- és teljesítő­képességét minél magasabb színvo­nalra emeljük. Nem utópiák ezek ma már, ha­nem reális célkitűzések. S ezek alapjainak már ma is birtokában vagyunk. Megvalósításukhoz azon­ban tervszerű összmunka, kollektív összedolgozás, az energiáknak ösz­szerendezett, helyes beállítása szük­séges; ez kizárólag nyugodt béké­ben alakulhat ki. A béke az éltető erő, a béke minden fejlődés alapja. Vannak ugyan még. akik azt mondják: a háború tisztítótűz, a háború a fej­lődés útja, mert a háborús küzde­lem készteti az embereket nagy tet­tekre, nagy természettudományi fel­fedezésekre. új energiaféleségek fel­tárására. Nagyon helytelen ez az állásfoglalás. A népeknek nem egy­más elleni, hanem a természet erői elleni küzdelem a legfőbb feladata. A természet meghódítása magasz­tosabb cél, mint az egymás letip­rása. Meg kell találnunk tehát a helyes célokat és meg kell keresni a háború nélküli ellenségeket. Meg is vannak azok: hívják járványok­nak, éhínségnek, árvíznek, földren­gésnek, tornádónak, Északi Jeges tenger-nek. a Szahara forró siva­tagjának, kozmikus erőknek, stb. stb. Ezek leküzdése legyen az em­beriség célja, ezekkel való megví­vás legyen a hőstettek csodája. Ha pedig ezek a valódi ellenségeink — és valóban ezek az igazi ellensége­ink, akkor teremtsük meg az ezek elleni küzdelem legbiztosabb alap­ját. teremtsük meg az emberek köz­ti békét. Vannak olyan úlpróféták is — mint Malthus — akik a háborút, az emberek megllzedeléBét szükséges rossznak tartják. Abból indulnak Hajára már fehér port hintett az idő és az arcára is barázdát szántottak az évek. Csak a szive és a sze­me csillogása maradt meg fiatalnak. 25 év szállt el ta­nári palyája fölött. Egyik fiatal kartársa figyelmeztet­te: „Katinka néni. hétfőn lesz 25 éve, hogy tanár". Most ott áll a tanítványai és a virágcsokrok között. Nem rendeztek hatalmas bankettot a tiszteletére, ha­nem csendben, szívből fa­kadó mély érzésekkel ün­nepli őt az iskola, úgy, ahogy ez már o pedagógu­soknál szokás. Néha fel-felcsillan egy könnycsepp a szemén a meghatottságtól, amint meg. megsimogatja a kislányok­nak haját, amint visszagon­dol az elmúlt huszonöt év­re. 1930 óta tanít dr. Vozáry Katalin, a Tömörkény Leánygimnázium tanára. Az első időben ideiglenes minőségben alkalmazott munkaerő, majd kisegítő óraadó-tanár lett Győrben. Kőszeg, Győr, váltakoztak a pályáján az állomáshelyek, míg közvetlenül a felszaba­dulás előtt idekerült Sze­gedre. Ha megkérdezném tőle, mi volt a legnagyobb élmé­nye 25 éves pályája alatta Eqq ftedagÁqiK) MUpló'fÓÍót Uu&ZOHÖl ÍV aligha tudna sokféle dolog­ról beszélni A pedagó­gus életében nem igen van­nak hangos, szenzációs tör­ténetek, abban elsősorban egyszerű mindennapi ese­mények vannak. De azok, akik a pedagógia igazi ér­telmét s mélységét látják, biztosan tudják, hogy ezek a mindennapi események nagyobbak minden szenzá­ciós eseménynél, mert ezek között az egyszerű hétköz­napi események között for­málódik és érik a jövendő embere. És ez az érés és for­málódás a tanár akaratától is függ. Mi teheti hát széppé egy pedagógus múltját? Nthéz erre felelni. Talán egy-egy megmaradó mosoly a tanulók tiszta szeméből. Hálás tekintetek a sok jóért. A tanítványok tisztelete és megbecsülése. Nem véletlen, amikor a szépről beszél Vozáry ta­nárnő, arra emlékezik, hogy volt egy osztálya egyszer... Bizony, volt egy osztálya egyszer... Akkor még nyolc osztá­lyos volt a gimnázium és ő a harmadikosoknak volt osztályfőnöke. Kicsi, kedves nyíltszemű gyerekek voltak, akik mind-mind nagyon sze­rették Katinka nénit. Ab­ban az időben virágot sem kaphatott tanítványaitól a tanár. De a kis harmadiko­sok túljártak minden hiva­tal és hivatalos ember eszén. Ibolya, rózsa és ne­felejts csokrokat rajzoltak fehér kartonokra és azt ad­ták át virág helyett osztály­főnöküknek, hogy tudtára adják iránta való ragaszko­dásukat és szeretetüket. Még most is őrzi őket, 18 év múltán, a lassan már megsárguló régi könyvek között, piros szalaggal át­kötve és fehér selyempapir­ba csomagolva... De emlékezik a háború utáni időkre is... ö is az elsők között volt, mikor a pedagógusok 1944 novemberében megkezdték a munkát. Elhagyott üres házban volt akkor az iskola, melynek törött ablakain be­szállingózott a novemberi hó. Qe^a mostoha körűiméi nyek között és az infláció nehéz napjaiban is ott állt a katedrán és beszélt az új életről, a kialakuló új jövő­ről. Érdekes volt látnia azt is, miként alakul meg a szakszervezet, és azt, hogy nincs már meg a válaszfal az emberek között, pedagó­gus és pedagógus között. Nem idegenkedett az újnak gondolatától. Megtalálta a maga helyét és nem sajnált az új életért semmi áldoza­tot. Most oroszt tanít és szin­te úgy oktatja ma már a nyelvet, mintha életében sohasem beszélt volna más­ként, s még ma is, a hosszú huszonöt év után is az a tanulás-szeretet jellemzi őt, mint amikor fiatal tanár ko­rában pályát adott neki az élet. Délelőtt átlag négy órát tanít, délután pedig az iskolában korrepetál, vagy tart még egy-két órát. Az­után hazamegy, elvégzi az otthoni munkát és 3—4 órát készül a következő napra. Megírja a másnapi vázlato­kat, javítja a dolgozatokat, számontartja a szakjához tartozó fontosabb irodalmi alkotásokat. Mire eloltja kis szobájában a lámpát, már odalent némaságba burko­lódzik az utca és 11, fél 12-őt jelez az ingaóra mu­tatója. Szereti pályáját, minden­nél többre becsüli hivatását. Ugy érzi, jól választotta meg az életét, s ha mégegyszer élőiről kezdhetné, megint csak pedagógus lenne ... ... — Nagy ünnep volt ma az iskolában, — mond­ják majd otthon a szüleik­nek, ha hazaérkeznek a lá­nyok. ö pedig este, ha egye­dül lesz kicsiny szobájában, biztosan megsimogatja a virágokat, melyek a tanít­ványi szeretetről és a hálá­ról beszélnek. Különben minden úgy megy tovább, mint máskor. Elkészíti a másnapi vázla­tokat, éjfélig javítja a dol­gozatokat. Legfeljebb néha még az eljövendő időkre gondol... Ekkor mégegy­szer végigéli gondolatban a múltat és tervezgetni, szö­vögetni kezdi a jövőt... De ebben a tervben sem t lesz semmi különös. Amit az élettől kér, ennyi: sze­retne még sokáig nevelni, és az emberekkel megértő sze­retettel törődni... Bánfalvi József ki, hogy a megmaradottaknak több osztozkodnivaló marad. Hát való­ban több oszlozkodnivaló marad, — de a nyomorban, nélkülözésben, járványokban és gyűlölködésben. Biztosak vagyunk benne, hogy ezek soha sem lehetnek egy egészséges társadalmi berendezkedés végső élet­céljai. Az orvos. — vagy mondjuk úgy: a gondolkodó ember szemével néz­ve: a béke jelenti az életet, az em­beri jólét fejlődósét, a kibontako­zás lehetőségét és a természet meg­hódítását. A Szegcdi Orvostudományi Egye­tem dolgozói mindezekben a gon­dolatokban egyeiértenek velem, ők őszinle hívei a békének. És erre minden okunk megvan. Szeged vá­rosának aránylag kisebb rész ju­tott a háborús rombolásból, mégis óriási a veszteségünk csak egys­temi vonatkozásban is. A Gyer­mekklinika volt épülete a föld szí­névé] lett egyenlő, de a megmaradt | épületeink is szinté működésképte­lenekké váltak. A háborús romok helyén új és szebb épüle'.cket emeltünk. Közülük talán legszebbként a Be­loiannisz tér melletti hatalmas épü­lelkolosszust említhetem, amely s „Béke-épület" elnevezést kapta. Az intézetekben új és modern felsze­reléseket találunk és kormányza­tunk bőkezűen segíli a tudoraá­nyos munkát- Enmek köszönhető az a fellendülés, amire vonatkozóan számos példát említhetnék fel. Ilyen eredmények és példák a következők: A Mikrobiológiai Intézet kuta­tásaiból a B 12-vitamin hatékony formában való előállítása, az an­tituberkulotikus szerek hatékony­ságának vizsgálata. A Gyógyszer­tani Intézetből Jancsó professzor kimagasló kutatásait említem meg a szervezet tároló sejtjeinek mű­ködése köréből és a tárolás fogal­mának kiterjesztéséről. Nem ki­sebb jelentőségű az a munka sem, amely az I. sz. Belklinikán folyik: így a gyomorfekély keletkezése és gyógyítása; a szív- és keringési elégtelenség felismerése és gyó­gyítása; a májbetegségek felisme­rése és a belső szekréciós mirigyek, valamint a vérképző szervek mű­ködésének feltárása és betegségei­nek gyógyítása. A Sebészeti Kli­nikán művesét sikerült készíteni, A Gyermekklinikán új gyógyeljá­rások felfedezése irányában kutat­nak. Az Idegklinikán az agy biochemiájának feltárása van fo­lyamatban. Láng professzor az agysebészet fejlesztését tűzte ki célul. A Női Klinikán a méhrák korai felismerésének módszereit vizsgálják. A Bőrklinikán a bőr túlérzékenységi állapotait tanul­mányozzák eredményesen. A II. sz. Belklinikán a hajszálerekben lejátszódó folyamatokról nyújtot­tak újabb ismereteket. A Fogá­!szati Klinika orvosai a fog szuva­sodásának okait kutatják. örül a lelkünk a sok szép ered­mény láttán. Tudósaink híre a vi­lág minden tája felé eljut. A szov­jet kutatók és a baráti államok orvosai szívesen keresik fel a sze­gedi egyetemet tapasztalatszerzés céljából és szívesen látják vendé­gül intézeteikben a mi tudósain­kat. Mindezt mi tat te és teszi lehe­tővé? — A béke. Munkánk gyümölcsét azonban meg is szeretnénk őrizni, sőt ha­tározott szándékunk van még to­vábbfokozni az elért eredménye­ket. Az ismertetett elveknek meg­felelően új intézményeket akarunk: rádióaktív izotoop-laboralóriumot, új Rtg- és rádium-intézetet és szív­sebészeti osztályt létesítünk stb. Egyszóval: építeni, alkotni kívá­nunk, — békét akarunk, És ha kérdeznék tőlem, hogy én, — egy a százmilliók kö­zül mit is szólhatok mindehhez? — mint egyszerű emberek gyermeke, egyszerűen is felenék: apa vagyok, gyermekeim vannak; a háború vé­res áldozatokat követelt tőlem is. A magam, családom, két mosolygó gyermekem és egyben valameny­nyl otthoni dolgozótársam nevében kiáltom: Éljen a béke! Emberek! Mentsé­tek meg a magunk és gyermekeink jövőjét, a szépre ég nemesre hiva­tott emberi életünk értelmét: a békét! 'infrisrfi *(rtfH«lH«t PARTÉPITtS Otmutatást nyújt a mindennapi j&taW

Next

/
Oldalképek
Tartalom