Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-09 / 57. szám

2 SZERDA, 1955 MÁRCIUS 9. Á Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (Folytatót az első oldalrólj clalista átszervezését, hanem arra is, hogy megbontsák a termelőszö­vetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ba­rátságát. El kell érni, hogy a ter­melőszövetkezeti tagokban azegyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok a szebb ós joíbb paraszti ólét úttö­rőit lássák. A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniok azért ls, mert közös az ellenségük: a kulákság és a falu egyéb kizsákmányolól, akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs lehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra-főre dicsőítették az egyéni paraszti gaz­daságot, megfeledkeztek a kulák­ságról, szem elől tévesztették azt, hogy a kulákok és egyéb falusi ki­zsákmányolók a szegény- és kö­zépparasztok rovására újra gazda­godni kezdenek. Nálunk is érvé­nyesül az a lenini tanítás, amely szerint a kisüzemi gazdaság nap­ról napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad arra, hogy ku­lákok és egyéb falusi spekulánsok kizsákmányolják a dolgozó parasz­tokat, sőt arra is, hogy a régi ki­zsákmányolók mellett új kapita­listák is nőjjenek. E lenini tanításokkal sz ebiben új erőre kapott az a régi megcáfolt állítás, amely szerint nemcsak a termelőszövetkezet, hanem az egyé­ni parasztgazdaság is a szocializ­mus felé fejlődik, a -maga mód­ján- ez utóbbi is a szocializmust építi. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt nemcsak az egyéni paraszti gazda­ságokban még fellelhető lehetősét­geket kell megmutatni, hanem e gazdaságok szűk korlátait is. Tá­mogatni kell az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztokat abban, hogy lehetőségeiket a növénytermelés és állattenyésztés fejlesztésében ki­használják, de ugyanakkor szünte­telenül népszerűsíteni kell köztük a szövetkezésnek, mint a felemel­kedés egyetlen tartósan járható út­jának előnyeit. A falusi pártszer­vezetek egyidejűleg mozgósítsák mind a termelőszövetkezeti tago­kat, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a kulákság és más falusi kizsákmányolók ellen. Pártunkban egyesek helytelenül foglaltak állást 'a begyűjtés kérdé­sében is. Ebben a jobboldali állás­pontban és a kulákok aknamunká­jában van az oka annak, hogy 1954­ben a párt és a kormány által he­lyesen csökkentett begyűjtési tervet sem teljesítették. Nem húzták alá a begyűjtési kötelezettség fontosságát és tétlenül szemlélték a begyűjtési fegyelem meglazulását. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy tovább kell folytatni erőfeszítéseinket a mező­gazdasági termelés fejlesztésére, ugyanakkor azonban meg kell köve­telni az állampolgári kötelességek teljesítését, mert csak ilyen módon lehet megteremteni a népgazdaság — és ezen belül a mezőgazdaság fej­lesztésének is — anyagi alapjait. Pártunk politikája, amely a munkás-paraszt szövetség megerősí­tésére, a mezőgazdaság szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányul, olyan politika, amely megfelel az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti tagok, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok érdekeinek. A jobboldali né­zetek ellenben, amelyek pártunk parasztpolitikájának alapvető kér­déseiben az utóbbi időben elterjed­tek, nemcsak munkásellenesek, hanem dolgozó paraszt-ellenesek is, mert a kulákok és egyéb falusi ki­zsákmányolók megerősödését szol­gálják a dolgozó parasztság rovásá­ra, hátráltatják a mezőgazdasági termelés fellendítését és a falu jobb életének kio'akulását. IV. A megerősödött jobbjldali, oppor­tunista elhajlás megmutatkozott a párt vezetőszerepének lebecsülésé­ben is. — Egyesek tagadták a párt vezetőszerepét a Hazafias Népfront­ban. A Hazafias Népfront létreho­zását — amelyet pártunk kezdemé­nyezett — olyan jobboldali törek­vések kísérték, amelyek a párt je­lentőségének és vezetőszerepének visszaszorítását célozták, annak ér­dekében, hogy a Hazafias Népfront legyen az az erő, amely ellenőrzi az állami és tanácsszerveket is. Hogy a Hazafias Népfront ezt az „ellen­őrző és irányító szerepét" betöltse, akarták egyesek a népi demokrácia legátfogóbb tömegszervezetévé ten­ni, ezzel lényegében a Hazafias Népfrontnak nagyobb szerepet akartak adni, mint a helyi taná­csoknak, amelyek tudvalevőleg a legátfogóbb tömegszervezetek és az államhatalom helyi szervei is, s amelyeket a választásokon maga a dolgozó nép hoz létre. Ezek a jobb­oldali nézetek lényegében a prole­tariátus diktatúrájáról szóló marxi —lenini tanítást akarták revízió alá venni. A legfontosabb a népi demokrácia rendszerében a munkásosztály for­radalmi pártjának irányító, vezető szerepét feltétlenül biztosítani. En­nek biztosítása nélkül nincs népi demokrácia! A munkásosztály for­radalmi pártjának az egész társa­dalom vezető, irányító és lelkesítő erejének kell lennie. Csak ezen az úton képes érvényesíteni a munkás­osztály vezetőszerepét a szocializ­mus építésében, csak a párt vezető­szerepének maradéktalan érvénye­sítése révén töltheti be a népi de­mokrácia állama a munkásosztály, dolgozó népünk érdekének megfe­lelően valamennyi funkcióját. A párt a munkásosztály legmagasabb szervezeti formája, ezért a párt hi­vatott valamennyi tömegszervezet irányítására és tevékenységük el­lenőrzésére. Valamennyi tömeg­szervezet munkájában a legfonto­sabb a párt vezető, irányító szere­pének biztosítása, mert csak így ér­hető el, hogy különböző tömegszer­vezetek a szocializmus építésének ügyét szolgálják. A marxizmus— leninizmus e sarkalatos tanítását veszi revizió alá a jobboldali elhaj­lás. A Központi Vezetőség a leghatá­rozottabban elutasítja a párt veze­tőszerepét csökkenteni akaró jobb­oldali törekvéseket, mert ez végső soron a munkásosztály, dolgozó né­pünk hatalmának gyengítését, alá­ásását jelentené. A megerősödött jobboldali néze­tek r>ártunk belső élete, egész harci tevékenysége, valamint a párt egy­séges, szilárd vezetése biztosításá­nak alapvető elve, a demokratikus centralizmus elve ellen irányultak. A pártban egyesek olyan helyzetet akartak teremteni, hogy a pártve­zetés határozatai ne legyenek köte­lezőek a párt valamennyi szerveze­tére, hogy minden szervezetnek jo­ga legyen a felső pártszervek által hozott határozatok helyességének felülbírálására. Ez jobboldali re­vizionista álláspont — s ha a párt nem lépett volna fel ellene — vég­ső soron megfosztotta volna pártun­kat, mint a munkásosztály forradal­mi pártját, élcsapat, szervezett csa­pat jellegétől Megszüntette volna a párt akarat-egységét, ajtót-kaput nyitott volna különböző csoportosu­lásoknak a párton belül. A demok­ratikus centralizmus megszüntetése vagy gyengítése komoly veszélybe sodorta volna a párt eszmei és szer­vezeti egységét, komolyan megren­dítette volna a párt fegyelmét, gya­korlatilag harcképtelenné tette vol­na a pártot, népi demokratikus rendszerünk vezető. Irányító erejét. Kifejezésre jutott a jobboldali ve­szély a kommunista bírálat és ön­bírálat kispolgári, anarchista irány­ban való eltorzításában is. A Központi Vezetőség helytelen­nek sőt egyenesen károsnak tartja, hogy az utóbbi időben jobboldali elemek a kritika ürügyén, rágalma­zó módon tagadták a munkásosztály és az egész dolgozó nép által, a párt vezetésével Magyarországon elért történelmi sikereket. A Központi Vezetőség felhívja az egész párt, minden kommunista fi­gyelmét arra, hogy ugyanakkor, amikor a leghatározottabban elítéli a párt tekintélyét romboló rágal­mazást, feltétlenül biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az ál­lami munka minden területén, s egyebütt a kommunista bírálat és önbírálat érvényesülését. Gondos­kodni kell arról, hogy komoly és állandó harc folyjék a párt- és az állami munkában megmutatkozó hiányosságok ellen, megszüntetésilk érdekében. Bátran ki kell bonta­koztatni az alkotó kommunista kri­tikát, amely nélkül nem biztosít­ható pártunk jó munkája és épülő szocialista társadalmunk előrehala­dása. A pártmunka megjavításának — az alapszervezetektől kezdve a Köz­ponti Vezetőségig — legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű elvi bí­rálat és önbírálat, különösen pedig munkánk hiányosságainak alulról jövő bírálata. Ilyen bírálat nélkül lehetetlen az előrehaladás, ellenke­zőleg, mindig fennáll az önelégült­ség, az önmegnyugtatás, a tespedés veszélye. Semmi körülmények kö­zött sem szabad félnünk az elvi, pártszerű bírálattól. Az ilyen bírá­lat még jobban emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekintélyét, még jobban erősíti a párt egységét. A jobboldali elhajlás egyik legve­szélyesebb megnyilatkozása a na­cionalizmus és a sovinizmus. A Központi Vezetőség elengedhe­tetlenül szükségesnek tartja a na­cionalizmus, a sovinizmus minden megnyilatkozása elleni kíméletlen ideológiai harcot. Szükségesnek tartja minden ellenséges támadás vagy aknamunka leleplezését és visszaverését. El kell mélyíteni népünkben —­különös figyelmet fordítva az ifjú­ságra — a hazafias nevelést és ezzel párhuzamosan a proletárinternacio­nalizmus szellemét. Népünk nevelé­sében döntő szerep jut nagy felsza­badítónknak, a szocialista Szovjet­unió népei iránti mélységes hála és szeretet ápolásának. Erősíteni kell népünk tudatában a hatalmas, 900 milliós béketáborhoz való tartozá­sunk jelentőségét. • "Az ideológiai és gazdasági kér­désekben elterjedt helytelen és hi­bás nézetek jelentékeny része az osztályellenség behatásának tükrö­ződése a pártban és a népi demo­krácia egyéb területein. A jobboldali nézetek pártunkban és államunkban azért válhattak ilyen veszélyessé, mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben és cikkeiben támogatta ezen antimarxisla néze­teket, sőt elsősorban ő volt e&ek hirdetője. Nagy Imre elvtárs jobboldali vo­nalának egyik alapvető vonása ab­ban mutatkozott, meg, hogy tagad­ta és lebecsülte a párt által elért nagyszerű győzelmeket és rendsze­resen elhallgatta az eredményeket. A Szabad Népben október 20-án megjelent „A Központi Vezetőség ülése után" című cikkével Nagy Imre elvtúr® egyenesen bátorította a párton belül és a párton kívül a kispolgári elemeket, helytelen, a párt tekintélyét aláásó tevékeny­ségük fokozására. Maga a cikk irányvonala eltér az 1953 júniusi határozatoktól, a III. pártkongresz­szustól, az 1954 októberi K. V. ülés határozatától, sőt löbb kérdésben szembe is koriil ezekkel az alapve­tő párthatározatokkal. Ez a cikk szembefordul a párt helyes iparo­sítási politikájával, lebecsüli a jobboldali veszélyt, lekicsinylően veti fel a takarékosság kérdését, hallgatással mellőzi a legfontosab­bakat, a termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének kér­dését, helytelenül magyarázza a munkás-paraszt szövetség szerepét, elhallgatja a munkásosztály vezető szerepének fontosságát e szövetsé­gen belüL A jobboldali elemek a párton kíviil és a párton belül jel­adásnak tekintették e cikket és romboló módon kezdték támadni a párt helyes politikáját. Ilyen je­lenségek voltak tapasztalhatók löbb újság — köztük a Szabad Nép — szerkesztőségében, s az irodalmi élet területén is. Nagy elvtárs, a Miniszter tanács el­nöke, valamint egyes gazdasági, párt- és szakszervezeteink nem tö­rekedtek a munkásosztály mozgósí­tására, a termelési tervek teljesí­tése ós túlteljesítése, az ipar minő­ségi mutatóinak megjavítása, a munka termelékenységének emelé­se, az önköltség csökkentése, a technika jobb kihasználása érdeké­ben. Ellenkezőleg: Nngy elvtárs és néhány más elvtárs a minisztériu­mokban, a sajtóban (mindenekelőtt a Szabad Népben) olcsó demagóg ígéreteikkel tévedésbe ejtették a munkásosztályt, a megnyugvás, a stiltgalambvárá® hangulatát ter­jesztették a munkásosztályban, al­kalmazkodtak a-munkások elmara­dott rétegeihez ég ezzel a bomlás bizonyos clemoit vitték be a mun­kásoszlá'.yba. Az ipar 1954. évi nem kielégítő munkájúnak fő oka eb­ben áll- Több minisztérium és a Minisztertanács munkájában az a helytelen ós káros opportunista gyakorlat terjedt el, hogy abban az esőiben, ha a vállalatok nem tel­jesítették a tervet, akkor az év fo­lyamán löbb esetben is csökkentet­ték tervüket, ahelyett, hogy min­dont megtettek volna az elmaradó vállalatok felzárkóztatása érdeké­ben és mozgósítot'ák volna a mun­kásokai a terv feltétlen teljesítésé­ért, a munka termelékenységének emeléséért folyó harcra, 0 A Központi Vezetőség — figye­lembe véve, hogy minden előreha­ladásunk fő akadályát a jelenlegi helyzetben a megnövekedett jobb­oldali veszély képezi — a követke­zőkben állapítja meg pártunk so­ronkövetkező fő feladatait: 1. Pártunk alapvető feladata — a III. pártkongresszus határozatá­nak megfelelően — a szocializmus építése, a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban. E cél elérésé­re következetesen érvényesíteni kell pártunk fő irányvonalát, a szocia­lista iparosítás politikáját, bizto­sítva a nehézipar fejlesztésének el­sőbbségét a népgazdaságban. A szocialista ipar, benne mindenek­előtt a nehézipar fejlesztése erősíti elsősorban a szocializmus anyagi alapjait. Az országunk szocialista iparosításáért vívóit harcban szem előtt kell tartani hazánk gazdasági adottságait, nyersanyagforrásaink jobb kihasználását. A szocialista iparosítás politikájának következe­tes megvalósítása elengedhetetlen feltétele a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, amelynek fő útja a termelőszövetkezeli mozgalom fej­lesztése, a dolgozó parasztok önkén­tes szövetkezése révén. Ennek ér­dekében pártunknak, államunknak, hatalmas segítő, nevelő, szervező, felvilágosító munkát kell végeznie a falvakban. Egyidejűleg pártunk, s államunk változatlanul támogatja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságot gazdasága lehetőségei­nek jobb felhasználásában, terme­lése növelésében az anyagi érde­keltség elve alapján. El kell érni, hogy a párt és a kormány hathatós segítsége, s a falu dolgozó népének mozgósítása révén végrehajtsuk pártunknak a mezőgazdaság fellendítésére hozott határozatait. 2. A szocializmus alapjainak le­rakásáért vívott harc, a szocializ­mus építésében elért sikerek bizto­sítják a dolgozó nép életszínvona­lának következetes emelését, a dol­gozó nép anyagi, kulturális, szoci­ális viszonyainak állandó javulá­sát, ami mindig pártunk politiká­jának fő célja volt és fő célja ma­rad. Az 1953. évi júniusi közponli vezetőségi ülés nagyfontosságú határozatait pártunk eme fő célki­tűzése megvalósítására következe­lesen végre kell hajtani. A dolgozó nép életszínvonalának következetes emelése megköveteli, hogy szaka­datlanul növekedjék mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés, emelkedjék a munlca termelékeny­sége, csökkenjen a. termékek ön­költsége, hogy határozott harc folyjék az anyagi és pénzügyi esz­közök felhasználásában a legszi­gorúbb takarékosság érvényesíté­séért, a munkafegyelem helyreállí­tásáért és megszilárdításáért, vala­mennyi állampolgári kötelezettség (adófizetés, beadási kötelezettség stb.) pontos teljesítéséért. 3. Biztosítani kell, hogy az 1955. évi terv keretében a szocialista ipar termelése 1954-hez képest 5,7 száza­lékkal, a mezőgazdaság termelése pedig 7,3 százalékkal emelkedjék. Biztosítani kell, hogy a széntclme­lés 4 százalékkal, a vaskohászat ter­melése 4 százalékkal, a villamos­energiatermelés 10 százalékkal nö­vekedjék az elmúlt évhez képest. Biztosítani kell a közszükségleti cikkek termelésének jelentékeny növekedését­Az egy főre eső termelést az iparban az elmúlt évhez képest 3,9 százalékkal kell emelni, nz önkölt­séget általában 3 százalékkal kell csökkenteni; általában 2,3 százalé­kos nnyagmegtakarítást kell elérni. Mintegy 9 milliárd forintot kell 1955-ben beruházni, s 4.8 milliárd forintot kell felújításra fordítani. A nemzeti jövedolomnek 8,4 száza­lékkal kell emelkednie 1954-hez ké­pest. Az elkövetkezendő hónapok leg­főbb feladata szakadatlanul, de­kádról dekádra, hónapról hónapra teljesíteni a terv minden előírásai• A párt-, állami és gazdasági szer­veknek mozgósitaniok kell minden erőt az 1955. évi népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére. Moz­gósítani kell a majdnem 2 millió főt számláló szakszervezetek ha­talmas tömegeit, a DISZ lelkes fiataljait, a Hazafias Népfront ki­bontakozó erőit, nz MNDSZ-t és valamennyi tömegszervezetet e cé­lok elérésére. Mindenütt a kommu­nisták legfőbb kötelessége. hogy a terv teljesítésében és túlteljesí­tésében, az önköltség csökkentésé­ben. s a termelékenység emelésében példamutató magatartást tanúsít® sanak. A Központi Vezetőség megs állapítja, hogy a népgazdasági terv megvalósításánál egyaránt döntő úgy a mennyiségi mutatók teljesi* tése, mint az előirt növekvő ter* melékenység, s csökkenő önköltség feltétlen biztosítása. 4. A Központi Vezetőség meg® bízza a Politikai Bizottságot,hogy a III. pártkongresszus határozatai* nak szellemében dolgozza ki a md* sodik öféves terv részletes irány* elveit. Vegye ennél figyelembe a nehézipar és ezen belül a terme® lőeszközük termelésének elsődleges­ségét, a mezőgazdaság további fej® lesztösót és korszerűsítését, a szo® cializmus alapjainak lerakását a mezőgazdaságban, valamint a fo* gyasztási cikkek termelésének l»« vábbí növekedését. Legyen a má® sodik ötéve8 terv hazánk további megerősödésének, népünk növekvő jólétének, a honvédelem fejlődésé® nek, a szocializmus győzelmének terve. 5. Minden erővel, teljes mérték* ben biztosítani kell a párt megin* gathatatlan eszmei, politikai és szervezeti egységét. Ennek a szi® lárd egységnek felülről lefelé, a párt Politikai Bizottságából, Köz® ponti Vezetőségéből kell oly erővel kisugárqjnia, hogy biztosítsa min­den vezető pártszervnek és minden kommunistának a párt helyes po­litikája szellemében való egyöntetű működését. Ez a megingathataTlan eszmei, politikai és szervezeti egység kell, hogy biztosítsa a pártban az aka­rat. é® a cselekvés egységét, e a párt vasfegyelmőf. Csak ezen alap­vető feladat sikeres megoldásával érhető el a párt és a pártvezetés tekintélyének további növekedése, továbbá az, hogy mind nagyobb lelkesedéssel, s minél egységeseb­bek kövesse és lelkesen támogassa munkásosztályunk, dolgozó paraszt­ságunk és értelmiségünk a párt politikáját. Tömörüljön pártunk köré az egész dolgozó nép és egy­sége® lendülettel vigye győzelemre célkitűzéseinket. 6. Megalkuvás nélküli ideológiai harcot kell folytatni a párt politi­kájától eltérő minden elhajlás el­len, a jelen esetben mindenekelőtt a jobboldali elhajlás ellen• Fel kell tárni mindenütt a jobboldali ve­szély gyökereit. Feltétlenül bizto­sítani kell a jobboldali nézetek el­szigetelését és azok teljes felszámo­lását. Ügyelni kell arra, hogy a jobboldali nézetek elleni harc ne elvont módon folyjék, hanem össze legyen kapcsolva a párt minden­napi feladatéinak sikeres végrehaj­tásával. Miközben, pártunk erőtel­jesen küzd a jobboldali veszélyek ellen, ugyanakkor szakadatlanul folytatja a harcot a .baloldali túl­zók és az állami törvényesség meg­sértői ellen is­Biztosítani kell a pórt vezető, irá­nyitó szerepét a társadalmi és az állami élet minden területén, az állami szervekben, tömegszerveze­tekben és tömegmozgalmakban, a sajtó, a rádió szerveiben, az iroda­lomban stb. Biztosítani kell, hogy pártunk központi lapja, a Szabad Nép. pár­tunk elméleti folyóirata, a Társa­dalmi Szemle minden elhajlástól mentesen harcoljon a párt helyes politikájúnak végrehajtásáért, ne­velje pártunkat pártunk kádereit a párt marxista—leninista politikájá­nak szellemében. A többi lapoknál és folyóiratoknál is biztosítani kell, hogy valamennyit — figyelembe­véve sajátosságukat és szerepüket — a párt politikájának megfelelően szerkesszék. A Központi Vezetőség kötelezi a pártszervezeteket: minden erejük­kel szélesítsék és erősítsék a párt kapcsolatait a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek széles tö­megeivel, erősítsék a munkásosztály vezette megbonthatatlan munkás­paraszt szövetséget. Minden kommunista véaezzc pél­dásan és éberen munkáját ezon a helyen, amelyet a párt, a munkás­osztály, r dolgozó név. néni demok­ratikus államunk kijelölt számára. A Központi Vezetőség szilárdan meg van győződve arról, hogy a ma­gyar dolgozók harcedzett pártjának minden szervezete s egész tagsága, a dicső mamar munkásosztály, dol­gozó népiink milliói lelkes, szívós, odaadó munkával valóraváltják azokat a nagy nemzeti feladatokat, amelveket e határozat országunk felemelkedésére népünk boldogu­lására kitűzött. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom