Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-04 / 53. szám

PÉNTEK. 1955 MÁRCIUS 4. 0 ELMÜ GYQRO RSZBG Kodály Zoltán Székelyfonója Szegeden A z elmúlt korszak idegen zenei jének erőivel öntött formába. Kü­levegőjében az ifjú zeneszerző lönösen a kórusok magyar kontra­Kodályban felébredt a vágyódás: punktikája megrázóan drámai, mert magyar zenét Írni. Tudta, hogy eh­hez csakis a magyar „paraszti mu­zsika" teljes megismerésével juthat el. Hozzáfogott tehát — Bartók Bé­lával együtt — o népdalgyűjtéshez. Munkája közben, már ötven évvel ezelőtt, látta, hogy a nemzet elnyo­mott, nem ismert, lenézett rétegé­ben él a művészi energia, mely al­kalmas arra, hogy a nemzet művé­szi géniuszát évszázadokra megter­mékenyítse. Kodály terve: olyan zenét alkotni, amelyben a nép is fölismeri önma­ga szivét. Zeneszerzői munkájához a magyar népzene termő talajából merített. Igy azonosult lelkülete a népdaléval. Kodály zenéje a ma­gyarság lelkületében fogant s olyan közönségnek szól, mely magáévá teszi az egész nép kultúráját és élet­érdekeit. Kodály művészete egy a népdal — és így a magyar nép mű­vészetével. A Székelyfonó cimü daljáték, mint operaméretű kompozíció, 1932-ben szólalt meg először. Ezzel az alko­tással nyitotta meg Kodály a ma­gyar népzene útját a városi lakos­ság szélesebb körei felé. A Székely­fonó (melynek meséje és dramatur­giai felépítése is Kodály munkája) dalai legnagyobb részt erdélyi nép­dalok. A népdal itt önmagát adja. Megelevenedik a népdalok tartal­mából folyó cselekmény és azok­nak értelmi folyamatossága adja a drámát. Ebben a műben a nép sze­repel, a nép lelki élete tárul elénk úgy, ahogyan a nép azt meg énekli. A Székelyfonó mélyen megrázó, páratlanul eleven, zenében mintázott népdráma. Kodály érin­tetlenül hagyta benne a nép költé­szetét, kifejező világát és megját­szott valódi életét. Népünk dalai­ban, balladáiban teljes drámát ad és játszik meg. A Székelyfonóban felhasznált népdalokat Kodály mél­tó köntösbe öltöztette. Művészi kéz­zel válogatta ki a teljes népet kife­jező anyagot, melyet teremtő zseni­vele az ősiségben egyszólamú ma­gyar dallam elképzelt sokszólamú fejlődését ívelte át bátor lendület­tel. Kodály ebben a művében olyan meggyőzően szólaltatja meg a népi anyag sohasem létezett polifóniá­ját, mintha a magyar nép örökké így énekelt volna. Mivel a Székelyfonó népdráma, a játék meséjét a szólók mellett a kórus is énekli, sőt maga is játssza, cselekményében irányítja. De itt a tánckar is fontos szerephez jut, A mű ének- és tánckarai magának a népnek megszemélyesítői. Kodály zenéje nehezen tört utat különösen városunk felé. Nem vé­letlen, hogy e téren éppen Szeged tartózkodott igen sokáig az új szel­lem befogadásától. Mesterségesen száműzték Kodályt, Bartókot. De az ilyen törekvések csak ideig-óráig tarthatták fenn magukat. Akadt néhány tehetséges, elszánt mu­zsikus, aki előnyösen megváltoztat­ta a helyzetet. A harmincas évek­ben mind több Kodály-műtől kezd hangosodni a város. 47-ben és 53­ban Kodályt éneklő ifjúsági hang­verseny valósult meg, majd a Háry János szólt a színpadról, tavaly pe­dig feljutottunk már a Psalmus Hungaricus magaslatáig. Kodály kétszer is itt járt közöttünk. Most pedig a Nemzeti Színház készült el a Székelyfonó első szegedi be muta­tójúra! 'Tudomásunk szerint, a nemré­giben Szegedre jött Rubányi Vilmos karnagy nemes, de merész vállalkozásából születik meg a sze­gedi bemutató. Szeged dolgozói s a Kodály-muzsika szegedi talajának szerény, de harcos munkásai nagy örömmel, egyben felfokozott vára­kozással tekintenek a szombati nagy zenei- esemény elé. Ismerjük a fel­adat nagyságát (különösen a kórus­ra hárulót), a felelősség komolysá­gát, hiszen Kodály szeme most már rajtunk is van!... SZEGHY ENDRE DR. A Magyar Szovjet Barátság Hónapia előtt Egy MSZT titkár munkájáról A lámdatorabfcfosítási nvaftNíról szülő rendeletei kiterjesztették a kisipari szövetkezeti tagokra is A Minisztertanács 12/1955. számú rendelete kiterjeszti a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1954. évi 28-as számú tör­vényerejű rendeletet a kisipari szö­vetkezeteknek azokra a tagjaira, akik szövetkezeti tagságuk alapján betegség esetére biztosításban ré­szesülnek. A szövetkezet, mint munkáltató — a rendelet szerint — a szövetkezeti tagok után nyugdíj­járulékot fizet. A nyugdíjellátásra való igényt a Kisipari Szövetke­zeti Biztosító Intézet (KSZKBI)­nek az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontjánál (kirendelt­ségénél) kell előterjeszteni akkor, ha a dolgozó az igény-bejelentés időpontjában, vagy azt megelőzően utoljára szövetkezeti tagsága alap­ján volt betegség esetére biztosított. Az igényekről az alközpont vezető­sége határoz. A rendeletet 1955 január első napjától kezdődően kell alkalmazni A Magyar Állami Képi Együttes búcsúja Brüsszeltől Március elsején búcsúzott a Ma­gyar Állami Népi Együttes Brüsz­szeltől. Az együttes brüsszeli tar­tózkodásának utolsó napján belga pionír-csoport kereste fel. A pio­nírok virágcsokrokkal kedvesked­tek a művészeknek. Beszélgetésük során beszámol­tak arról, hogy ők is alakítot­tak egy ének- és táncegyüttest, így akarják ápolni a belga népi hagyományokat. A beszélgetés végén három belga népdalt énekeltek el a magyar együttes tagjainak. A Magyar Állami Népi Együttes március másodikán a kora délutáni órákban érkezett meg Antwerpen­be, ahol a Théatre Hippodrome­ban lép majd fel. A bemutatkozó előadásra csütörtökön este kerül sor, |, A napokban felkerestem Tóth Ferenc tanársegéd elvtársat, a tu­dományegyetem MSZT-szervezeté­nek titkárát. A Történeti Intézet könyvtárában találtam rá. Ez az ő állandó munkahelye. Mikor előad­tam mijártban vagyok, széket telt alám és kiterítette az asztalra az MSZT munkatervét. Hiába magya­rázkodtam, hogy engem csak má­sodsorban érdekel a munkaterv és inkább az ő munkájára vagyok kí­váncsi, el kellett olvasnom. Sok munkatervet olvastam és állítottam már össze életemben, így nem cso­da, hogy «fáztam* ettől. De mikor megláttam, hogy mindössze két lap, hát udvariasságból nekibuz­dultam. Ahogy kezembe vettem a két lapnyi munkatervet, mindjárt azt gondoltam, hogy ez lesz a má­sik véglet. De amint az utolsó be­tűig elolvastam, egészen más véle­ményen lettem. Olyan munkater­vet olvastam, amely a Magyar— Szovjet Barátság Hónapjára tele van egészséges, új kezdeményezés­sel. — Mi igen szerencsés helyzetben vagyunk — magyarázza Tóth elv­társ —, mert nemcsak a szovjet kultúrával, hanem a szovjet tudo­mánnyal is eleven kapcsolatunk van. Csakhogy nem olyan mérték­ben, mint ahogy a magyar kultúra és a magyar tudomány megkíván­ná. Éppen ezért vettük tervbe, hogy a barátsági hónap idején levelező viszonyt fogunk teremteni szovjet professzorokkal és egyetemi hall­gatókkal. Igy a szegedi és a szov­jet tudósok, illetve egyetemi hall­gatók közvetlen kapcsolatba kerül­nek egymással. Talán említeni sem kell, hogy ez igen nagy hatással Nézzük csak tovább, mit tervez­nek még? Mi minden fér el két gé­pelt oldalon? — Eddig Szegeden jóformán alig foglalkoztunk a szovjet tudomá­nyos közlemények kiemelkedő cik­keinek lefordításával. Vártuk, hogy majd Pesten valaki lefordítja és mi kényelmesen olvashatjuk. Gyakr.an azonban nem győztük kivárni. A amelyben igen sok az újdonság. S ezzel a programmal nem is lesz hiba. Tóth elvtárs már több mint egy éve dolgozik az MSZT-ben, mint vezető és olyan emberek áll­nak mellette ebben a munkában, mint Martonyi János rektorhelyet­tes, Molnár István könyvtáros és Szabó Árpád előadó. Tóth elvtárs irányító munkáját mi szervezeteinkben számos olyan gondos körültekintés, jó szervezés ... ... ' , lalUiicmoratatfcnd ui fm7t rSÍP-Tt* ember van, akinek nem kell meg­erőltetnie magát ahhoz, hogy pon­tosan lefordítsa a legfontosabba­kat. S ezt szervezetten fogjuk meg­csinálni —, olyanformán, hogy tu­dósaink kutató munkájuk során hasznosítani tudják a szovjet tudó­sok eredményeit és módszereit. Persze, mindez nincs ilyen rész­letesen leírva a munkatervben. Csak éppen annyit fektettek papír­ra, amennyiből bárki megértheti: mit, s hogyan akarnák tenni. A barátsági hónap egyik napjára egésznapos ötletes műsort állított össze a vezetőség. Erről a követke­zőket mondja Tóth elvtárs: — Ezt az egésznapos programot két részre osztjuk. Délelőtt minden karon tudományos ülésszak lesz, amelyen az intézeti igazgatók vagy a tanszékvezetők fognak előadást tartani a szovjet tudomány kima­gasló eredményeiről és azok ma­gyarországi hasznosításáról. Igen változatos a témakör. A bölcsészeti karon nyelvészeti, történelmi és irodalmi, a pedagógiai főiskolán lé­lektani, a természettudományi ka­ron pedig matematikai, fizikai és vegyészeti témakörből lesznek elő­adások. Hogy a hallgatóság is részt tudjon venni ezeken az előadáso­lesz a szegedi tudományos életre. kon> dékáni szünet lesz azon a na­De még azt meg kell jegyeznem, i P°n- Délutánra pedig kultúrműsort hogy nem csupán erre az egy hó- I és táncestet terveztünk, napra szól a munkatervnek ez a ] Csak éppen ízelítő ez a változa­pontja, „„. LI _; L . tos programot ígérő munkatervből, és lelkiismeretesség jellemzi. Nem irtózik az apró feladatoktól sem. Saját munkájáról nehéz tóle kicsi­karni egy mondatot is. Szerénység* nem engedi. Annyira azonban mégis megnyertem a bizalmát, hogy egy dolgot nagynehezen elárult. — Mit is mondjak? — tűnődött először —, hiszen nem csinálok én semmi különlegeset. Csak végzem a munkámat. Könyvet kölcsönzők, szervezek, könyvet adok el. — Milyen. könyvet? ( — Bizományi könyvárusítást vég­zek. — És milyen eredménnyel? — Meg vagyok elégedve. Az el­múlt négy hónap alatt körülbelül tiz*nhétezer forint értékű könyv­nek szereztem gazdát. Amint kiderült. Szegeden ez aa egyetlen MSZT-szervezet, ahol ilyen munka is folyik, s ráadásul ilyen szép eredménnyel. Pedig mindenütt örömmel kapnának az emberek a jó szovjet könyvekért, csak legyen, aki ajánlja is nekik. Egy embert és egy munkatervet ismertem meg a rövid beszélgetés során. Egy fiatal, szerény, lelkese­déssel dolgozó embert és egy nagy­szerű munkatervet, mely a kezde­ményezések egész sorozatát foglalja magában. Két külön dolog — de mégis annyira összetartozó. Az em­ber terv nélkül, a terv ember nél­kül semmire se menne. Mert kell abba a tervbe szív és akarat is. (— n — u) Ebben az évben már áramot ad a kujbisevi vizierőmü JTa a kujbisevi vizierőmfi őpf­tésének méreteiről helyes ké­pet akarunk alkotni, legjobb, ha repülőgépre ülünk. Igyis csupán egy része bontakozik ki előttünk azoknak a munkálatoknak, ame­lyek e nagyszerű építkezésnél lát­hatók. Akad még egy másik lehetőség is — lia megismerkedünk az ada­tokkal. íme, felsorolunk néhányat közülük. A vizierőmfi építésének megkez­dése, tehát 1950. augusztusa óta a Zsiguli környékén épült fij váro­sokban és településeken több mint 100 ezer négyzetméternyi jólberen­dezett lakóterületet, adtak át ren­deltetésének. A vizierőmfi építése folyamán körülbelül 85 millió köbméter föld­munkát végeztek el, több mint 1 millió köbméter követ, 2.5 millió köbméter betont és vasbetont épí­tettek be, több mint 30 ezer tonna fémeresztéket, vertek le, 150 ezer tonna armatúrát és több mint 30 ezer tonna berendezést és fémszer­kezetet szereltek össze. Ez azonban még távolról sem minden. A vízmű építésénél 9 au­omatizált betongyárat helyeztek üzembe, amelyek egy nap alatt több mint 18 ezer köbméter be­tont gyártanak. Berendeztek két WV VWVS FVWV1 „Még nem írtam soha a „Délmagyarország"-nnk, de most úgy érzem, örömö­met mindenkinek meg kell tudnia" — kezdte a szer­kesztőségünkhöz irt levelét Kovács Pálné. Mi is történt? Egyik na­pon délben együtt Yolt a család- Az édesapa, Kovács Pál, már hazajött a gyárból — a® Űjszegedi Ládagyár­ból, — az édesanya meg délután ment dolgozni. Ép­pé™ ebédeltek. A nagy asz­tal körül hét mosolygós gyermek ült, s jó étvággyal fogyasztották a legnagyobb kislány, Aranka főztjét. • Egyszerre csak autó bu­gása hallatszott az utca fe­lől. — Autó! Autó jön! — ki­abálta a legkisebb gyerek, a hároméves Lacika. — Ugyan fiam — intette édesapja —, hogy jönne hozzánk autó. Ne kiabálj, egyél. Kis idő múlva az udvar felől hangos beszéd hallat­szott­— Erre, erre olvtársak — irányított valaki kinn az udvarban. Kopogtattak az ajtón. Lacika szaladt első­nek az ajtóhoz. — Szabadsági — nyitott ho a szobába Nagy Ernő elvtárs, a Ruhagyár igaz­gatója­Nem egyedül jött, Csomor Sándorné, az Üzemi Bízott­ság elnöke és Mucsl László elvtárs, a pártbizottság agit. prop. titkára, tanács­tag is eljött. • Péter János elvtárs, a Ruhagyár pártbizottságá­nak titkára a munkaterem ajtajában állt. Kovácsné munkája végeztével igyeke­zelt haza­— Kovácsné, egy pilla­natra. — szólította meg Péter elvtárs. Jöjjön ve­lem. Kovácsné szó nélkül ment. Nem a pártiroda felé mentek, hanem az udvaron keresztül, a műhelyek felé. Az egyik műhelybe be­nyitottak: két hófehérre festett ágy, új ágynemű­vel és két szék állt a Te­remben. oijáiidék — Néssze Kovácsné, — szólt Péter elvlárs — ez a magáé. Gyermekeinek ké­szítette üzemünk. Kovácsné szeme hirtelen telefutott könnyel, — Köszönöm. — mondta reszkető hangon. — Köszö­nöm párttitkár elvtárs. * Ott állt a Ruhagyár nagy teherautója a Szatyma® ut­ca 6. számú ház előtt. A teherautó utasai Kovácsék kis szobájában beszélget­tek. — Elhoztuk az ágyakat, az ágyneműt, Kovácsné — szólt a vállalatvezető. Kovácsné szeme felragyo­gott. Szeretett volna kiro­hanni, megnézni az ajándé­kot, de csak maradt, ahogy illik. Kovács Pál és gyermekei ér'hetetlern'il néztek a ven­dégekre. Kovácsné ugyan­is meglepetésnek szánta az ajándékot: nem szólt róla otthon. t— Milyen ágyakati <— - ajan­elvtárs. gyerek kérdezte a férje. Kováos Pál. — Nézzék meg lotta Mucsi László Erre mind a hét egyszerre felállt, s megin­dultak az ajtó felé. Milyen nagy volt az öröm! Mindenki vitt valamit az autóról. Lacika, Marika a vánkosokat, a szép szőke Aranka az egyik, Klári a másik paplant, Ilonka ée Péter a székeket, Pisti a lopedőkett — Használják egészség­gel. — mondta búcsúzáskor Nagy elvtárs. Csomor Istvánné egy nagy zacskó cukrot adott a leg­kisebb gyereknek. — Osszátok el gyerekek, ezt nektek hoztuk. — mond­ta. • A tanácsválasztás előtt járt Kovács Páléknál II. Tóth Mária, kerületi nép­nevelő. Kevés volt az ágy a szobában a hét gyerek­nek. A népnevelő ezt leije­gyezte noteszébe. armatúra-hegesztőüzemet, ahol na­ponta 800 tonna armatúra-szerke­zetet állítanak össze. Üzembehe­lyeztek 5 nagy kőzúzdát, évi 5.5 millió köbméter teljesítőképesség­gel. A vasbeton-fedőlapok előállí­tására két üzem épült. Az említett, nagyszerűen gépesí­tett, sőt automatizált segédüzemek segítségével a beton- és vasbeton­munkálatokat végző munkások szá­mát így több mint 20 ezerrel csök­kente' íék. A beton-komplexum' üzemein kívül két javítógépgyár is működik, amelyek a vízmű felépü­lése után önálló üzemekké válnak. Ezenkívül több gépkocsi javítóüae­met, famegmunkáló-komblnátot és több más segédüzemeket építettek. Ezeknek az üzemeknek az összterü­lete meghaladja a 100 ezer négy­zetmétert. Az építkezés idején a vízierőmű környékén több mint 400 kilométer vasútvonalat fektettek le, több mint 200 kilométer betonút köti össze az építkezést és magát a ví­zierőművet Kujbisev várossal. Az építkezés terüetén több mint 200 kilométernyi magasfeszültségű áramvezetéket létesítettek. A kujbisevi vízmű építése a leg­élenjáróbb, legkorszerűbb és leg­nagyobb teljesítményű technika al­Á tanáesválasztás után azonnal beszélt Tóth Mária Mucsi László elvtárssal, ru­hagyári tanácstaggal, a Kovács-család mostoha kö­rülményeiről. Már másnap meglátogat­ta Kováesékat Mucsi Lász­ló és Mári Sándorné, az Üzemi Bizottság termelési felelőse. A látogatás után a Ru­hagyár műhelyeiben a na­pi munka elvégzése után bent maradtak a dolgozók ós ágyakat, székeket, ágy­neműket készítettek. Frá­nyó Józsefné, Lengyel Ist­vánné, Kocsis Mária, Hei Henrik, Gémes Sándor, Csá­ki József, Kocsmár Mihály, Botos László elvtársak, szí­vese™ dolgoztak a hót kis gyermek ajándékán. A II. kerületi tanács !s segítségére sietett a csa­ládnak. Dr. Bánfalvi Géza, a II. kerület főorvosa ja­vaslatára már megkezdték a lakás rendbe hozását, a villany bevezetését. Igy kapott ajándékot a Kovács-család. Juhász Zsuzsa kalmazása nélkül elképzelhetetlen. Megfelelő gépek és mechanizmusok hiányában a munkálatok egyetlen ágát sem lehetett volna teljesíteni. Az építkezésen a főbb munkála­tok több mint 95 százalékát gépe­sítették. 1954-ben a kujbisevi vízi­erőmű minden munkására körülbe­lül 5 kilowatt villamosenergia „ju­tóit". Ez azt jelenti, hogy minden géppel dolgozó építő átlagban 35— 40 ember munkáját végzi. A hatal­mas kotrógépekkel dolgozó mun­kások többszáz, sőt ezer ember munkáját végzik. Igy például a 35 ezer kubikos munkáját végző nagyteljesítményű iszapszivattyút mindössze 35-en kezelik. A z építkezésen jelenleg 1700 különféle darú dolgozik. A' teherszállítást 283 szállítótraktor végzi. A földmunkálatoknál 110 különféle teljesítőképességű ée gyártmányú exkavátor, 283 föld­gyalú, 55 szárazkotró-markológép, a különféle gépkocsik százai, köztük a tíztonnás és huszonöttonnás ja­roszlavi és mlnezki Diesel-billenő­kocsik dolgoznak. Az építkezésen '>500 villanymotort találunk, 160 ezer kilowattos ösrateljesítőképességgel. Ezek a motorok 1 millió 125 ezer ember kézierővel végzett munká­ját képesek helyettesíteni. Az épít­kezésen összesen több mint 9 ezer gép é8 mechanizmus működik. Ez az év döntő jelentőségű a kujbisevi vizierőmü építésében. Eb­ben az évben helyezik ugyanis üzembe. Most már a különböző lé­tesítmények rövidesen megkezdik működésüket. Először az alsó ha­józási zsilipeket kell üzembehelyez­ni, mégpedig május l-ig. E zsilipe­ket azért kell erre az időpontra üzembehelyezni, mert a két oldal­ról zárógátak közé szorilott Volga már nem önthet ki önkényesen az ártéri területekre, mint régebben. A Volgát most kényszerítik elő­ször arra, hogy minden vizét az ember készítette mederben hömpö­lyöghesse végig. A folyó sebessége olyan nagy lesz a vizierömtinél, hogy a hajók nem tudnak majd fel felé haladni rajta. Kerülő úton, zsilipeken kell dtbocsálani őket. S ha a zsilipeket nem helyezik üzem­he n Volna áradásáig, a folyón meghiúsul a hajózás. Ezért hát az építők május l-ig minden na­vot számbavesznek. N. SZTOLJAROV 'A LIPCSEI VÁROSI színházban nemzetközi divatbemutatókat ren­deznek. Ezeken az NDK, Nyugat­Németország, Csehszlovákia, Ma­gyarország. Lengyelország és Hol­landia textil- és női ruházati ipara mutatja be legszebb készítményeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom