Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

ÉLJEN A MAGYAR SZABADSÁG ÉS FÜGGETLENSÉG SZÜLETÉSÉNEK NAGY NAPJA, április 4! Egy héttel hazánk felszabadulása előtt - 1945-hen Tíz évvel ezelőtt, 1945. márci­usának utolsó hetében — nem egé­szen két hónappal a második vi­lágháború befejezése eiött — a Szovjet Hadsereg megsemmisítő csapásai következtében a hitleri fasiszták napjai meg voltak szám­lálva. A háború sorsa már régen eldőlt: a szovjet csapatok célja most már az volt, hogy mielőbb elfoglalják Berlint és saját fővá­rosában kényszerítsék feltételnélküli megadásra a tökéletesen megvert ellenséget. A Szovjet Hadsereg egy­ségei ekkor már Kelet-Némelor­szág területén üldözték az ellenség kétségbeesetten menekülő csapatait, Csehszlovákia délnyugati részén nyomultak előre és hazánkban a Dunántúl nyugati részén számol­ták fel a németek utolsó ellenállási fészkeit. A hadtörténelem a „kilencedik csapás* néven tartja számon a szovjet csapatok Magyarország fel­szabadításáért vívott harcait- E hadműveletek célja az volt, hogy kivonja Magyarországot a háború­ból. A Szovjet Hadsereg a tiszavi­déki, a budapesti és a dunántúli hadműveletek végrehajtása után szabadította fel országunkat a né­metek uralma alól. A tiszavidéki hadműveletek 1944 októberében foly­tak le: Kárpát-Ukrajna és Észak­Erdély felszabadításával egyidö­ben szabadult fel az egész Tiszán­túl és a Duna-Tisza közének déli része. A budapesti hadműveletek — amelyek 1944 novemberében kezdőd­iek és 1945 februárjában fejeződ­tek be — eredményeként felszaba­dult egész Észak-Magyarország, a Duna-Tisza köze teljesen, a Dunán­túl keleti része, a Balatontól délre cső terület és fővárosunk, Buda­pest. A dunántúli hadműveleteket két részre oszthatjuk: a március 6­lól 15-ig tartó balatoni védelmi és az úgynevezett bécsi hadmüveletek­re. A tiszavidéki és a budapesti hadműveielek után a hitlerista hadvezetőség nagy erőket összpon­tosított a Dunántúlon azért, hogy ellentámadással kísérelje meg a Duna középső szakaszához való ki­jutást. Igy akarták a németek biz­tosítani az egész Dunántúl tartós birtoklását, hogy ezen keresztül megszervezzék Ausztria védelmét. A balatoni védelmi hadművelet, an­nak ellenére, hogy csupán tíz napig — március 6-tól 15-ig — tar­tott. egyike volt a páncélos és tü­zérségi erők legnagyobb csatájá­nak. A hitleristák a Balaton és a Velencei tó közötti, aránylag kes­keny frontszakaszon összpontosí­tották fő erőiket, mert ez a terület feküdt a legközelebb a Dunához. Hét páncélos, három gyalogsági és két lovassági hadosztályt — köz­tük a nyugati frontról átdobolt 6. SS páncélos hadsereget — vetettek be egy 25—30 kilométeres keskeny szakaszon. Ezzel egyidőben a Bala­tontól délre és délkeletre is táma­dásba kezdtek a németek: a Bala­ton és a Dráva közötti szakaszon hét, Horvátország felől pedig 8—10 gyaloghadosztályt vetettek be. Igy tehát 25—27 német hadosztály kísé­relte meg a Duna felé történő elő­renyomulást. A Tolbuhin marsall vezetése alatt álló 3. ukrán hadse­regcsoport csapatai hatalmas csa­tában őrölték fel az ellenséget: tel­jesen szétszórták a f. SS páncélos hadsereget, meghiúsították a délről és délkeletről támadó német had­testek áttörési kísérleteit és nagy veszteséget okozlak az ellenségnek. A német támadások szétverését kö­vetően rövidesen megindult a Szovjet Hadsereg új offenzívája: a ukrán hadseregcsoport és a Ma­linovszkij marsall-vezétte 2. ukrán hadseregcsoport együttes támadásá­val március 16-án megkezdődött a hazánk felszabadulásának végső szakaszál jelentő bécsi hadművelet 18. A bécsi hadművelet sorén a 2. ukrán hadseregcsoport a Duna felső szakaszának mindkét partján nyomult előre, miközben a jobb­szárny egységei Csehszlovákia fel­szabadításában működlek közre, a balszárnyon támadó csapatok pe­dig Győr—Hegyeshalom—Bécs irá­nyában törlek előre, maguk előtt űzve a 8. német hadsereg még harc­képes alakulatait. A szovjet csapa­tok itt kerítették be az egykori 1, magyar hadsereg utolsó maradvá­nyait is. A 2. ukrán hadseregcso­porttal szorosan együttműködő 3. ukrán hadseregcsoport jobbszár­nya áttörte a németeknek a Bala­ton és Duna északi folyása között épített „Margit" védelmi vonalat, szétszórva és menekülésre kénysze­rítve a 6. német hadsereg, a 3. ma­gyar hadsereg és a 6. SS páncélos hadsereg megmaradt egységeit. Ugyanakkor a 3- ukrán hadsereg­csoport balszárnya a Balaton és a Dráva közötti térségben indult tá­madásra. Szétverte többek között a 2. német páncélos hadsereget és maradványait kikergette országunk területéről. Igy szabadult fel ma Hz éve Pápa, március 29-én pe­dig Szombathely és Zalaegerszeg. Ugyanezen a napon érték el Tol­buhin marsall csapatai az osztrák halárt és a Fertő-tótól délre nyo­mullak be Ausztria területére. Áp­rilis 4-én pedig a 2. és a 3.. ukrán hadseregcsoport egységei az egész országból kiűzték a fasiszta seregek maradványait. Miközben a 2. és a 3. ukrán had­seregcsoport hazánk felszabadítá­sáért harcolt, a Zsukov marsall ve­zetése alatt álló 1. bjelorussz had­sereg, a Rokosszovszkij marsall­vezette 2. bjelorussz hadsereg és a Vasziljevszkij marsall által irányí­tott 3. bjelornssz hadsereg már Né­metország területén folytatta had­műveleteit és megsemmisítő csapá­sokat mért a kétségbeesetten vé­dekező német fasisztákra, akik kü­lönösen Kelet-Németországban, Kő­nigsberg térségében fejtettek ki el­keseredett ellenállást. A szovjet csa­patok március 29-én fejezték be Kőnigsberg teljes bekerítését és már csak a kőnigsbergi várat kellett el­foglalniok. Kőnigsberg volt a po­rosz militarizmus fellegvára, ame­lyet minden oldalról külső védel­mi övezet vett körül• E védelmi övezet 13 fő- és 3 mellék erődből állolt, amelyeket gyűrűalakban mű­ulak kötöttek össze és egyes, erődök között vasbetonból kiépítertt állá­sok húzódtak. Az erődítményeket mély, vízzel telt harcikocsi-árkok vették körül. Hitler a kőnigsbergi helyőrségnek megparancsolta, hogy az utolsó szál emberig tarhsanák ki. Különleges SS és Gesfapó-osztagok végezték ki azokat a tiszteket és katonákat, akik megadásra, vagy állásaik elhagyására határozták el magukat. A védőosztag kétezer tisztből és több mint százetzer ka­tonából állt. A 3. bjelorustiz had­sereg hosszas előkészületeket tett a város elfoglalására. Elkészítette Kőnigsberg pontos kicsinyített má­sát és a parancsnokok a roham szempontjából fontos utcákat, tere­ket és kikötőket tanulmányozták, mialatt a harckocsik a rendkívüli harc körülményeit gyakorolták. Kü­lönleges rohamzászlóaljakat és csa­patokat állítottak össze, hatalmas légi- és tüzérségi erőket összponto­sítottak. Április 6-án a szovjet tüzér­ségi és légierő megkezdte az össz­pontosított tüzet és három nap és három éjszaka egyfolytában lőtte Kőnigsberget, majd a szovjet gya­logság három oldalról indult ro­hamra és a harcok harmadik nap­ján a támadó csapatok már egye­sültek. 'A bevehetetlennek hirdetett várost Vasziljevszkij marsall csa­patai hét napi harc után foglalták eU PETROVICS ISTVÁN „A Szovjetunió békeharca napjainkban** címmel tart előadást Szegeden kedden délután Nándori Pál A magyar—szovjet barátsági hó­nap alkalmából a Városi Békebi­zottság és az MSZT városi bizott­sága rendezésében kedden délután 5 órakor előadás lesz a Városi Bé­kebizottság Széchenyi téri kultúr­termében. Nándori Pál, a budapesti Jogtudományi Egyetem nemzetkö­zi tanszékének tanársegéde tart előadást »A Szovjetunió békehar­ca napjainkban- címmel. Az elő­adás iránt igen nagy az érdeklő­dés. Tavaszi munkák a zákányszéki termelőszövetkezetekben A PETŐFI TSZ-BEN is szorgos munka folyik. Makra Antal, a tsz elnöke örömmel újságolta, hogy már 25 katasztrális hold földet a,á­trágyáztak és rövidesen megkez­dik a vetési munkálatokat. A Pe­tőfi TSZ a múltban a járási terme­lőszövetkezetek között mindig t.z utolsó helyen volt, mert az 1953. évi aszályos esztendő, majd 1954. évi víz- és jégkár lerontotta a ter­melés eredményét. Az őszi zár­számadás befejezése után a tsz tagsága kedvét vesztette, de a tél folyamán a csoport vezetői, párt­tagjai, brigádvezetők nagy felvilá­gosító munkát végeztek s így ma a tagok újult erővel fogtak a ta­vaszi munkákhoz. Hiba az, hogy a Petőfi TSZ meg­szilárdításához, a munkafegyelem megjavításához a Szegedi Járási Tanács Vb. Mezőgazdasági Osztálya nem adja meg a kellő segítséget. Február 15. óta az osztálytól nem volt kint senki, pedig több fontos problémát kellett volna megbeszél­niük. Hiba az is, hogy a márciusi közgyűlésen sem képviseltette ma­gát az osztály, nem adott segítsé­get a tsz-nek. A csoport tagjai azonban igyekeznek -munkájukat határidőre elvégezni s Igyekeznek többet és jobbat termelni. AZ ALKOTMÁNY TERMELŐ­SZÖVETKEZET 45 katasztrális hold földön működik, 13 taggal, akik becsülettel elvégzik felada­taikat. A zákányszéki termelőszövetke­zetek az állammal szembeni köte­lezettségeik teljesítésében jó pél­dát mutatva vállalták, hogy be­adási kötelezettségeiket hazánk fel­szabadulásának tízéves évforduló­jára maradéktalanul teljesítik. A tsz-ek versenyben vannak egymás­sal. A tsz-eknek nagy segítséget nyújt a mórahaimi gépállomás ag­ronómusa, Németh Ferenc elvtám és Bózsó István mezőgazdasági elő­adó. A zákányszéki termelőszövetke­zetek minden tagja jó munkával bizonyítják a szocialista gazdálko­dás előnyeit. , Tokody Bcla A KOSSUTH TERMELŐSZÖ­VETKEZET földjein is szorgos munka folyik. Gyümölcsöst telepíte­nek, nyitják a szőlőt, tisztogatják a gyümölcsfákat, készítik elő a tim lajt a tavaszi vetési munkákra. Kaczur Károly tsz-elnök elmond­ja, hogy a csoport 312 katasztrális holdon 35 taggal működik. A tsz két új belépő taggal növekedett eddig, de újabb belépők is jelent­keztek az elmúlt napokban. Az át* szervezett munkacsapatok verseny­ben dolgoznak egymással. Farkas József, Paplógó István élenjáró tsz-tagok példamutatással serken­tik gyors és minőségi munkára a többieket. Akad a tagság között azonban olyan is, aki igyekszik magát ki­venni a munka alól, például Tari József és egy-két társa. A tsz elnöke elmondta, hogy a fejlett agrotechnikai módszerek ki­használásával, gépi munkaerővel elvégzik a munkát, ez évben húsz hold kukoricát négyzetesen vetnek. A Szabad Tisrq TSZCS körös vagyontárgya: egy kalapácsos daráló A mihályteleki Szabad Tisza Termelőszövetkezeti Csoport tagjai a megalakulás óta a termelésben igen szép eredményeket értek el. Közös vagyon szerzéséről eddig még nem lehetett sző, mert — mint ahogy az alapszabály előírja az őszi és tavaszi vetések után egyénileg művelik földjeiket. Régi vágyuk volt azonban, hogy a III-as típusú termelőszövetkezetek pél­dáján haladva közös vagyont is gyűjtsenek. Most az elmúlt napok­ban — az évek óta gyűjtögetett pénzből — vásároltak egy szép, új kalapácsos darálót: nyolcezer forintba került. A darálóüzemet rövidesen felszerelik s hamarosan meg is kezdi működését. Az üzem felszereléséhez nagy segítséget nyújtott a röszkei gépállomás az­zal ,hogy egy nagyteljesítményű villanymotort adott a daráló haj­tatásához. Felemelkedés Berta Istvánné, Nádas utca 18. A férje pályamnn­kás a Villamosműveknél, ő maga 1916 óla (megszakításokkal) a Ken­derfonó munkásnője. Három felnőtt gyermekük van, akik közül a fiú katona, az idősebb leány a Textil­művek kiváló dolgozója, a fiata­labb édesanyjával egy műhelyben dolgozik. A család — jelenleg — négy keresője 3600 forintot hoz ha­za. Mit vásárolnak ebből 1 Nem néztük át a család háztar­tási könyvecskéjét (nem is tudjuk, van-e) — de kifaggattuk Bertánét először is a lálogatásunkat megelő­ző három nap étrendjéről. E három napon Bertáéknál ebédre — a leve­sen kívül — vasárnap kirántott disznóhús és sülttészta, hétfőn len­csefőzelék, kedden spenót volt to­jással. Felvágottat rendszeresen, minden nap esznek. Egyébként húst inkább csak a hét végén, de nem elsősorban anyagi okokból, hanem a beszerzés nehézségei miatt. — Es az élelmen kívül mit súrolnak? — Hát a lányoknak ruhafélét, nagykabátot, cipőt. Tetszik tudni, az infláció idején mi nagyon le­maradtunk, egyedül én dolgoztam a családból. A háború előtt pedig csak a férjem heti húsz pengő ke­resetéből éltünk, gondolhatja, ho­gyan- Most kezdjük utolérni ma­gunkat. Van egy kis néprádiójuk, szobá­juk bútorzata pedig 2 ágyból, sez­lonból, szekrényből, kredencből áll. A lakbér liavi húsz forint, (a lakás kérdésére még visszatérünk) a vil­lanyt pedig néhány évvel ezelőtt a maguk költségén vezették be. Azt is elárulja Berláné. hogy a lányok­nak stafirungravaló még nem jött össze. — Mert hát olyan sokba kerül minden. — Ugyan anya, ne siránkozzék — szól ki az idősebb lány a szobából. — Nem siránkozol:, de azért 800— 1000 forint egy kabátért, meg 4—500 Rz emberség útja Egy. HAQtdi ttogyüíem dűlQMÁituik életéül V. forint egy pár cipőért bizony sok pénz. — No meg nylonharisnya a lá­nyának, ezt se felcjlse ki... Tapintatosan közbeszólunk és megkérdezzük, járnak-e moziba. Járnak. Mégpedig minden héten, leginkább vasárnap, de néha hét­köznap is. — Csak a lányok? — Nem, én is. — Színházba járnak-e? — Járunk. Tavaly volt bérletünk is, idén a váltott műszak miatt nem mertünk venni. De, ha új darabot mulatnak be, megnézzük. Könyvet is rendszeresen vásárol­nak és 50 forintot köllenek havonta újságra, mert a család minden tag­ja előfizet valamilyen napi-, vagy hetilapra. A Kelemen-család Bertáék a maguk három felnőtt gyermekével azt a határesetet al­kotják; ahol a család minden tagja dolgozik és keres. Lássuk most azt az ellenkező, de az előbbinél gya­koribb esetet, amikor egyedülálló munkásasszony tart el saját ere­jéből 3—4—5 gyermeket. Kelemen Lászlóné, Vásárhelyi sugárút 61. Férje 1950-ben halt meg, hirtelen. Üt gyermeket nevel, négy lányt és egy fiút; a legidősebb 17 éves. a legifjabb most van a tize­dikben. Kelemenné 1950 óla dolgo­zik a Kenderben. Előzőleg a Kon­zervgyárba járt. ahonnan azonban ízüleli bántalmak miatt el kellett jönnie. A gyerekek közül a három kisebb (Mari, Laci, Erzsébet) isko­lába jár, a 15 éves, de magát 16-nak mondó Ilona a háztartásban segít, a 17 éy89 Etelka a Ruhagyárban dolgozik, de nem adja haza a fi­zetését; gyűjti, ö már házasságra készül- Az asszony kereset© 700 fo­rint körül mozog, ehhez jön még havi 260 forint családi pótlék, éven­te egyszer pedig 3—400 forint szo­ciális segély. Ebből élnek. Hogy élnek? — Szűkösen. És mégis, ha garasoskodva is, Kelemenné rendesen, tiszlán, csi­nosan járatja gyermekeit. Ez már olyan asszonyi tudomány, amelyet hiába kutatna a statisztika. Bár február óta folyamatosan lüzelőro is kellett (addig tartott a részletre vásárolj üzemi), Ilonának január­ban felsőkabátot, múlt héten bal­lon-kabátot vettek, Erzsébetnek épp a napokban ugyancsak kabátot, fia számára április 11-ére van. terv­bevéve egy öltözet ruha megvásár­lása. — És sajátmagának mit vásá­rol? — Magamnak nem igen veszek. A nagylányom ad át egyet és mást... Nézzük a kosztol. Vasárnaptól keddig a három napi menü húsleves és marhahús, krumplistészta, illetőleg krumplis­tarhonya volt. Húst hetente egy­szer, néha kétszer főznek, néha egyszer sem. — Tudja ez úgy van, hogy egy kiló, hacsak nem darállhúsról van szó, nekünk kevés. Egy liter tej is kevés volna, ket­tő meg sokba kerül, ezért inkább teát reggeliznek zsíroskcnyérrel, lekvárossal. Kenyér Kelemenéknél 2—3 kiló fogy el egy nap. Felvá­gottra. azaz kolbászra már ncm mindennap jut. — Do azért Így ls megnőttünk, ugye — szói közbe Etelka. — Nagyonis! Az a baj éppen. In­kább még kis tipegösök volnátok... Tréfa bujkál a szavak között, mert ha sok minden egyéb is, de a vidámság sohsem hiányzik a Kele­men-házból. Ez az a kincsük, amely sok más családnál gazdagabbá te­szi őket. No meg a szívós iparko­dósuk, amellyel nem hagyják ma­gukat az élettől legyőzni. — Elmegyek én nyáron kaszálni, kapálni, do csakazért is meglesa a gumitalpas cipőm — Igy Ilona. Es Etelka? ő a család tőkepénze­se. Már 3000 forintjuk együtt vau bútorra, a vőlegénye meg most adta el a motort, az további hatezer; úgy számítják, hogy júliusra meglesz a szoba-konyha bútorra való. Már a jegygyűrűt ig megvették (800 fo­rint), Etelka most még egy kérők­párt szeretne és persze lakást; var­ja, mikor repülhet ki a családi ház­ból. Ha húsz évvel korábban szü­letik, most talán a Kenderfonó ka­puja előtt állna sorba, munkára várva. Mit mondjunk még a Kelemen­családról? Sokat olvasnak, főleg ifjúsági regényeket és mesésköny­veket. (a gyárból és ismerősöktől kölcsönzik), de a polcon ott látni — ezt is kölcsönbe kapták — a két cseh utazó nemrég megjelent képes Afrika-könyvét is. Az Uj Világot és a Nők Lapját járatják, napi­lapot csak vasárnap vesznek. Rá­diójuk nincs, mert villanyuk sincs. Moziba a gyerekek rendszeresen jár­nak, minden új filmet megnéznek, inert a-', egyik moziban (nem aka­rom elárulni, melyikben (vntl egy ismerős jegykezelő. Csak édesany­juk nem jár. Mióta férjhez ment, nem volt moziban. — Nem ba.i. Fő. hogy a gyerekek látnak valamit. Most már csak fel­nevelem őket, nekem meg már így is jó. Kelemenné mos! 41 éves. (Folytatjuk.) KENDE PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom