Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

0ÉLMSGY5R0RSZÍG VASÁRNAP, 1955 FEBRUÁR 29. Pártélet Beszélgetés Hermán Lipóttal Egy népnevelő ankét tapasztalatai és a pártoktatás helyzete az Újszegedi Kender II. alapszervezetében EGY PILLANATRA felbőgött a sziréna. A hangtól azonban nem rettent meg senki, a gópck tovább zakatoltak, megszokott ütemű zenéjük megnyugtatóan hatott. Nincs megállás, a változás csupán anynyi, hogy a gépek mellett új arcok ttintek fel. Músz-akváltás volt. Még egy-egy kézfogás, pár búcsúszó és maguk maradnak az újak, a délutáni műszak dolgozói. A szövő pártirodája közben benépesül. Gyülekeznek a dolgozók. Asszonyok, férfiak, fiatalok, idősebbek jönnek és halk beszélgetések duruzsoló moraja betölti a helyiséget. Vannak, akik a napi újságot lapozzák. Méteol; felháborodottan tárgyalják a svájci eseményeket, az újabb provokációt. Közben több mint negyven ember gyúl össze, hogy részt vegyen a népnevelő ankéton, melyen az üzem oktatási munkáját beszélték meg. Bódi Imréné elvtársnő, a II. sz. alapszervezet titkára rövid beszámolójában elmondta, bizony van tennivaló. A népnevelőknek, pártcsoportvezetőknek, propagandistáknak alapos munkát kell végezniök, hogy az oktatási munka javuljon az Üjszegedi Kender- Lenszövő Vállalat pártszervezeteiben. — Általában harminc-negyven százalékos a megjelenési arány — mondotta Bódi elvtársnő. Ezek a szavak is azt mutatják. Szeged egyik legnagyobb üzemében sokat kell javítani az oktatási munkán.' A népnevelők, a párt aktívái sem látják eléggé a tanulás fontosságát. Ez kitűnt a felszólalásokból is. Tóth István művezető, például elmondta, az idén még egyszer sem volt szemináriumon, pedig egyike volt annak a háromtagú bizottságnak, amely megbeszélte a dolgozókkal azt, kl hol akar tanulni, milyen szemináriumon akar résztvenni az idei oktatási évben. Jelentkeztek is az elvtársak, de nem mindannyia'h'járnák a szemináriumokra, hiszen az sem Jár, aki őket akarta meggyőzni " tanulás fontosságáról. Többen úgy gondolkodnak, tanulás nélkül mi is megleszünk valahogy. Helytelen következtetés ez, melynek kárát látja a pártszervezet, az üzem és nem utolsó sorban kárát látják maguk a dolgozók is. TÓTH ELVTÁRS szavaiból is kitűnt, pártunk politikáját nem mindenben érti. Nem látja tisztán pártünk júniusi politikájának egyes célkitűzéseit, nem érti azt sem, rr)iért fordít oly nagy figyelmet a Szovjetunió a mezőgazdaság fejlesztésére. Ezeket a kérdéseket megvitathatták volna a szemináriumokon, mert bizonyára nemcsak Tóth elvtárs problémája ez. A viták érdek'essé, változatossá tennék a szemináriumokat és szívesebben járnának oda a dolgozók, mert az ankéton arról is panaszkodtak, hogy unalmasak, egyhangúak a foglalkozások. Többen a propagandisták módszerében keresték a hiányosságokat. Itt is a tanulás a probléma. Az a propagandista, aki alaposan felkészül a konferencia vezetésére, nyilvánvalóan többet tud nyújtani hallgatóinak, jobban, érthetőbben és színesebben is tudja továbbítani a tanult anyagot. De persze ahhoz, liogy egy szeminárium jó legyen, ne legyen unalmas, a hallgatók felkészülése is szükséges. Erről beszélt Péter Jánosné elvtársnő. Elmondta: tavaly húsz hallgatóval kezdte a szeminárium az évet és huszonegyen vizsgáztak. Most kevesebb hallgatót is nehéz összehozni a szemináriumokon és akik ott vannak, azok között is vannak olyanok, akik csak ott vannak, de nem készültek fel az anyagból. Természetesen voltak olyan hibák is, melyeket a pártszervezetek követtek el és még most is érzik a hatását. Szabó Mihály elvtárs arról beszélt, hogy őt a múlt évben, mikor az üzembe került, meg sem kérdezték, hol tanult s úgy osztották be az egyik politikai iskolára. A szemináriumvezető — akit pár hónap múlva le is váltottak — maga sem értette az anyagot. Képzettségénél jóvaltn alacsonyabb fokú iskolába került Szabó elvtárs és úgy érezte, semmit sem tanult. A harmadik foglalkozás után nem járt szemináriumra, pedig azelőtt, mint mondta, rendszeresem résztvett a politikai foglalkozásokon. Az Idei oktatási évben meg azt a hibát követte el a pártszervezet, hogy meg sem kérdezte tőle, akar-e tanulni, volna-e kedve részt venni valamelyik politikai iskolán. AZ ANKÉTON az oktatás problémái mellett a népnevelők munkájáról is beszéltek. Világossá vált, hogy az oktatás lanyhulása szorosan összefügg a népnevelőmunka elhanyagolásával, ez természetes is. Az üzem népnevelői közül sokan maguk sem jámak politikai oktatásra, nem is tudnak tehát eredményesen agitálni. A felszólalásokból kitűnt, a tízes partiban két hónapja beteg a népnevelő, nincs pártbizalmi sem. Pedig a partiban vannak párttagok, de, ők ahelyett, hogy a hiányzók helyére álltak volna, különböző kifogásokkal igyekeznek kibújni a feladatok alól. Arra várnak, hogy a másik partiban dolgozó kommunisták végezzék el helyettük is a politikai munkát. Ilyen gondolkodással természetesen nem haladhat előre a nevelőmunka. Vannak nehézségek a munkában, —• ezt nem tagadja senki. A termelésben mutatkozó nehézségek megnehezítik a politikai munkát. Igaza van ebben Tóth Jánosnénak, Bodó Pálnénak és a többieknek is. De most az a feladat, hogy az elmúlt évek eredményes munkájából merítve harcoljanak a kommunisták a jelen nehézségeinek leküzdéséért, a munka megjavításáért Kora tavasszal kezdjük a szövőlepkék irtását A legutóbbi újszegedi gazdagyúlésen a dolgozó parasztok közül többen elmondották, hogy az elmúlt évek során gazdaságaikban, gyümölcskertjeikben súlyos károkat okoztak az amerikai szövőlepkék hernyói. Bár sok munkát végeztek, hogy a károkat megelőzzék, de ez a küzdelem nem hozhatta meg a szükséges eredményt, mert addig, amíg az egyik helyen időben megtették a kellő óvintézkedéseket, addig máshol csak később került erre sor. így nem lehetett megakadályozni a lepkék hernyóinak tovább terjedését. Az enyhe télből arra lehet következtetni, hogy ez évben is nagy tömegekben jelenik majd meg az amerikai szövőlepke. Az újszegedieknek az a kívánsága, hogy már most, a tavasz kezdetén a kerületi tanács központi írányítása mellett szervezzék meg a szövőlepkék ellen való védekezést. A gyümölcskerteken kívül az útszéli fákat, bokrokat is le kell permetezni. A tanács illetékes szervei ennek eleget is tesznek. Időben biztosítják a szükséges permetező anyagot és a nagyteljesítményű permetezőgépeket. Anyakönyvi hírek l-ebruár 12-töl 18-1g HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Váczl Karolln. Alig Bugyi István és Ferenc és Faragó Anna. Pataki András és Berki bet. PapíT István '&' Vélcies"íjnz.í, rago Julianna, Fodor Imre és Berkes K'.áBoldog .István ra és Schwerc CczsiKorom Mátyás és Lehotat Julianna. - iantK T SZÜLETÉSEK T.ados István és Zlncsák Rozália István, Tiszavári Józset és Gori Vikloria József, Kószó István és Karai Mária Andris, lengyel Péter és Igali Erzsébet Erzsébet, (nflri Antal és l.enner Piroska Sándor. Matusik János és Kéri Ilona Zsu- aniia. Háló Ferenc és Bitó Irén Ferenc, Törzsi László és Horváth Erzsébet Ildikó, I'otli Ka Ima és Molnár Eszter Eszter. Lto dó Mihály é- Vintcrstcin Leona Tibor, Farkas József és Balfcs Etelka Erzsébet. Fodor József és Mézes Anna Anna, Guzl Zoltán is Simon Borbá'a Zoltán, Gilicze István és Kiss Ilona Mária, Németh Antal és Magyar! Ilona Antal, Nagy GVOrgv és Fenyvesi Julianna György, Púsa Dezső és Narsa Rozália Dezső, Rajesányi Boldizsár és Korom Mária Károly, Zlmacsek Géza és Be-nát Veronika Géza, Varga László és Czeglédi Hona Ildikó. tiozoki István és Kovács Anna Anna. Balog Lajos és Aletzger Ilona Márta, Császár Antal és Szintai Rozália Erzsébet, Gyuris Mlhálv és Márta Klára Gábor. Márki Fe renc ós Hídvégi Gizella György. Újvári Mihály és Molnár Viktória László, Kovács György és Sisak Katalin Katalin. Miklós Gábor és Redenczki Anna Gábor, dr. Zlmánvl Tibor és Baradlai Mária Ágnes, Borbás Szilveszter és Fábián Éva Ferenc, Márki Vinoe és Nagv Piroska Vince: Szögi Géza ás Sztojka Mária Géza, Szita József és Véró Piroska Erzsébet, dr. Alföldi Lajos és Wolí Edit Edit. Cs,',t{ Szilveszter és Csanádi Anna Szilveszter, Faragó Károlynak és Lakatos Ilonának Agnc. .nevti .gyermeke született. ELHALTAK: .Heri(f. .MihélMját' PtcjUtr Hona X*. Feli Sándor 8.3. BttoftWf Józsefné Báesk ii Piroska 62, Bodó Józsefné Varga Rozália 81, Szűcs János 63. Polyák Arpádné Góuon Eszter 61, Zólnai Imréné Papp Rozália 80. Boros Árpád 38. Horesnyl Lászlóné Szabó Mária 51. Bata Erzsébet 44. Becker László 46. Varga András József 85, Zana Mlbá vné Vad Eszter 58. Hegedűs István 60, Veres József 44. Balog István 90, Gresz István Káimátiné Fogas Veronika 58 éves, Jaksa Ilona 6 hónapos, Pless Sándor 90. Orcslk Gézáné Miklós Rozália 62, Liptai István 67. Koyács Béla 45 éves, Tombor Ferenc 7 hónapos korában. — Charisok és Gratiák címmel rendezi következő irodalmi estjét február 21-én, hétfőn este 7 óraikor az Ismeretterjesztő Társulat, a Közalkalmazottak Szakszervezete Kultűrotthonának nagytermében. Baróti Dezső egyetemi tanár tart előadást az irodalomtörténet egy igen színes és érdekes korszakának költészetéből. Fellépnek a Nemzeti Színház művészei is: Lászlóffy Kata, Mezei Lajos és Kovács János. 1/ épzömúvészeti beszámolómat sajnos ezúttal nem kezdhetem a szokásos: «Ma egy hete ünnepélyes keretek között nyílt meg...* mondattal, mert fájdalom, a "technikai akadályok- még mindig elég gyakran kellemetlen ünneprontók tudnál; lenni. Ennek kapcsán állt elő az a nem mindennapi furcsaság is, hogy városunk eddig egyik leglátogatottabb tárlata, Hermán Lipót gyűjteményes, kiállítása, voltaképpen meg sem nyílt. Ügylátszik ilyen is előfordulhat a képzőművészetek történetében, bár én hasonlót még nem tapasztaltam. Nem így van azonban Hermán mester, akt felesége társaságában Szegednek pár napra vendége volt. ö több mint félévszázados művészi pályája során nem egy olyan esetnek volt részese is, tanúja is, melyeknek a művészettörténeti irodalom általában nem sok teret szentel. Pedig a műalkotások tárgyalása, elemzése mellett ezek is hozzátartoznak a szépmúvészetek históriájához. Éppen ilyen félékről mesélt nekem a 71 éves Hermán Lipót, akinek közvetlensége megköveteli mindenkitől, hogy egyszerűen csak «Lipi bátyám«-nak szólítsa. Miután megtudtam, hogy Hermán mesternek fiatal korában kapcsolata volt városunkkal, megkértem, hogy beszéljen valamit erről. — Szegedhez igen sok élmény fűz — kezdte emlékezését az ősz mester. — Gyermekkoromban a szomszéd Nagyszentmiklósról gyakran Jöttünk Szegedre ekhós szekéren szüleimmel, itteni rokonaink látogatására. A városháza tornyának kivilágított órája, a közeü Mars tér a Csillag börtönnel, a Tiszapart a Stefánia-sétánnyal, a paprikapiac a szépbeszédú kofákkal —, mindez csak eleje szegedi élményeimnek. Ám azok a benyomások, melyeket később, 1898-tól gyűjtöttem, mikor itt jártam felső kereskedelmibe, bizony nagyobb jelentőségűek. Mert hiszen szegedi diákoskodásom három esztendeje alatt ábrándoztam az ezután meginduló művészpályámról, s szerény szorgalommal készültem is rá. itörülhetetlenül emlékezetemben maradtak a konfetti-csatákkal egybekötött kedves újszegedi szórakozások, továbbá ö Somogyi Könyvtár olvasórerme, melynek alikönyvtárosi pódiumáról Tömörkény figyelt bennünket. Itt barátkoztam össze az első művészettörténeti könyvekkel: Malonyai Munkácsyról írt életrajzával, melyből kirajzolgattam a kitűnő fejeket, majd Doré Dante-illusztrációival, melyekből életre szóló élményeket merítettem. Arany, János Koszorújával, ahol Székely és Barabás vitáját olvastam a fénykép rossz hatásáról a művészetre. Filozófiai, történelmi munkákkul vegyesen, a régi Borszem Jankó és Fliengende Blatter kötetekkel, mert gyógyíthatatlan humorom következtében már akkor a karikatúra rajzolói pályára is kacsintgattam. — Természetesen nagy hatással voltak rám a Kultúrpalotában rendezett kiállítások is. Jól emlékszem a múzeum képeire: Madarász Izabella királynőjére, Munkácsy kisebb Honfoglalására. Vágó Árvízbaj utár) jár a is (akkor persze még imponált), Csók Magdolnájára, Zemplényi Érdekes levél című művére, de a Laokoon-csoport remek gipszöntvényére, s Fadrusz megható Krisztusára is. A szegedi festők közül Tóth-Molnárra, Nyilasy Sándorra ós a tolsztojánus Károlyi Lajosra. -- De prózai dolgokra is emlékeznem kell. A Trefschülz-cukrászdára, ahol krémest, dobost s habos süteményt fogyasztottunk ünnepélyes hangulatban. A Kass-szálló előtt játszó Fehér Poldi cigányprímásra. Cserzy Mihály faágakból alakított művészi címtúblájúía (egyszer meg ís borotválkoztam nála). A Laudon utcára, ahol három évig laktam. No és tanáraimra: a közgazdaságtant tanító Reizner Jánosra, Szeged történetének jeles írójára, a szigorú Hauzer Rezső Sándorra, a legirgalmasabb osztályfőnökre, Reich Manóra, a jóindulatú Perjéssy igazgatóra és a kedves többiekre. C zeretettel gondolok a Szegedi ^ Naplóra és Szegedi Híradóra, a viccforrásunk helyi tárára: a Hüvelyk Matyira is. Az Endrényi és Traub« könyvkirakatokra, ahol még ma is emlékeszem Leonardo rajzolt önarcképe díszítette egy nagy bonctan-könyv fedelét. No és a Városi Színházra. A karzaton szorongva hallgattam Blahánét, aki a Finom Rózsit énekelte a Falu roszszában. Vázlatkönyvem, s a festészet terén az első lépések ide tartoznak. s főleg az első ábrándok, hogy talán művésszé, festőművészszé válhatok. . — 1899 óta szorgalmas naplófró vagyok (ötvenhat év alatt 131 könyv ezerhalszáz oldala a bűnjel). Nos ebből három év: szegedi-napló. A hálás utókor türelmes olvaiója Március 15-ről írott pályadíjnyertes művemet, első kiállítási kritikámat, értekezésemet A művészetről (mely sajnos a Vörösmarty önképzőkörünkben csak enyhe dicséretet kapott) ée még sok érdekes történetet olvashat majd. — Egyet szeretnék még megemlíteni Hetman Ottó nagy névrokonomról olvastam nem régen, hogy ő maga választott- születési helyet, E?t én .je megtenném Szegeddel, jha nean-telnék.,.hogy,;a kpznjomdás szerint ->hazájában senki sem lehet próféta«. De, ha netalán mégis sikerem lenné a mostani kiállításommal —, választok: Szegeden szúlettem, legalább is művészileg. L1 kis cikk befejezéseként ezúton is engedje megköszönnöm Hermán mester. számomra rendkívül élvezetes és értékes szegedi vonatkozású visszaemlékezését, melyet hallatlan energiával, útközbeni meghűlés folytán fellépő magas láztól kínzotlan is volt szíves elmondani, Legyen szabad egy hét távlatából értesítenem, hogy 'tiszáparti városunk múvészetszerető közönsége nagy érdeklődéssel keresi fel a Műcsarnok által szépen megrendezett gyűjteményes kiállítását. Derűt sugárzó optimista hatású alkotásainak sikere bebizonyította, hogy jól válaszott, mert művészeti szülővárosa most már valóban Szeged lett. i Szelcsi Zoltán képére, do sajnos Margittay Pársznnak , nyugodtaknak. Őket csak azért küldték ide, mert tudnak 1. A város központjában feltűnő kirakataival, luxusberenderzésével csalogatja a lálogatókat az „Amerikai Klub". Márványlépcsőit szőnyegek borítják, a neoncsövekből áradó fény napközben is — bárba odakünn napos Idő van — valami sejtelmes, titokzatos és ünnepélyes jolieget kölcsönöz a háznak. A klubot sokan látogatják. Elsősorban olyanok, akiknek nincs meghatározott, állandó foglalkozásnk — mind több az ilyen —, akik az utóbbi években nemigen adnak egyöntetű és határozott választ, lm valaki munkájuk, foglalkozásuk iránt érdeklődikLegtöbbjük Így felel: „diplomáciai pályán dolgozom" vagy: „kereskedelmi vonalon van megbízatásom" — eselleg így: „kulturális és művészeti tanulmányokat folytatok". Nos, igen — a klub barátainak népes tábora mindezzel foglalkozik. Komolyabb emberek is megfordulnak itt. ők nem a társalgókban töltik idejüket, hanem a/z intézmény vezetőségének diszkrét, az „átlagos" látogatók elől gondosan elzárt emeleti lakosztályaiban, amelyek az amerikai nagykövetség palotája mellett mint kisegítő tárgyalóhelyek fontos szerepet töltenek be. Itt tárgyalnak egyes közelkeletl ügyfeleikkel az USA „nem hivatalos" képviselői, akik többnyire tapintatosan, mint „magánszemélyek" folytatják megbeszéléseiket, gazdasági, politikai, katonai, kulturális és egyéb kérdésekről. A kapu előtt éppen az imént állt meg egy új vajsárga Hndson. Két férő, egy feltűnően ösztövér, hosszúnyakú és egy nála jó fejjel alacsonyabb,, köpcös-. Bronzhajú litkárV yardásp Tcrenc - # raaastierenc 9 m IÁHGQKM EJSIAKÁBAN nőjük kisérelében gyors léptekkel sietnek fel . a lépcsőn- A piros futószőnyeggel borított folyosón az egyik ajtó előtt bordó bársony kanapén két izgatott férfi vár rájuk. Küzeledtükre felugranak és mélyen meghajolnak. Az érkezők fejbiccentéssel üdvözlik őket és niáris eltűnnek az egyik párnázott ajtó mögött. Kis idő telik el várakozással. Megérkeznek a gazdasági minisztérium képviselői, s velük együtt beszólítják a két várakozói: Capuloszt, a naftakutató vállalat központjának vezérigazgatóját cg .Talesin lgazgafófömérnököt, a C .. D . ,-i kőolajkutató-telep vozltiőjét. — Ugy vélem, uraim, röviden a tárgyra térhetünk — mondja angolul a hosszú, idős úr, aki házigazda módjára mozog itt az asztalfőn elhelyezett, trónszerű karosszékben. — Mindannyian értünk a szóból. A minisztérium képviselői valóban értenek — ez kitűnik fejbólintásukból. Capulosznak és. Jalcsinnak a bronzhajú titkárnő tolmácsol. — Végül is, határidőt kell kapnunk — folytatja — és biztosítékot, hogy megszületik itt valami. A Stanta'd Oil nem jótékonysági intézmény, uraim. Ezt őszinlén megmondjuk . , önöknek. Az igazgatóság tudni akarja, mire „lehet itt számítani. Jalcsin vörös képén verejtékcseppek gurulnak, végig. Capuloszn.'k reszketni kezd a szájászéle. Csak a minisztériumi emberek lútungolu). Azt 's tudják, hogy a kérdés lényegét odafönt, illetéke8 helyen nyilvánvalóan megbeszélték mar. nekik nem különösebben izgalmas ez az alkudozás, llt valószínűleg csak a két olajkutatót akarják egy kicsit noszogatni. — Csak telik az idő, kísérleteznek és semmi eredmény — szól most hevesen a másik idegen, feltűnően németes kiejtéssel. — Mi az. oka chnek a tehetetlenségnek! Néhány másodpercig csend van, kinos, feszült esend. Csak nz ablaküveghez koppanó légy z.ümmügése hallatszik. Válaszolni kell. bármilyen nehéz is. Az, igazgatók átérzik a helyzet komolyságát és várakozva néznek egymásra. Capulosü szólal meg. — Mi mindent elkövetünk, uraim, higyjék el nekünk. Állandóan sürgetjük a dolgot, technikai és politikai segítséget nyújtunk, hogy nemondjam. valósággal agitálunk — ha szabad így kifejeznem magam, — de sajnos, egyelőre, ami igaz, az igaz. nincs nagy eredmény. ^ — Nincs nagyi — húzza el a száját az ösztövér — semmi sincs! Nolhing! — Smarn — horkan fel a kövérkés és megvetö?n legyint. — Lazsálnak. — Politikai nehézségeink is vannak — koekáztalja meg bizonytalanul Jalcsin. '— Ellenséges elemek titozgolódrak- Bizalmas forrásból tudjuk, hogy a munkások között szóbeszéd: 'milyen " eélök'rn akarják felhasználni a kőolaját'.''.. • '" (Folyt aljuk.)