Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-02 / 27. szám

DfLMflGYQRORSZBG SZERDA, 1955. FEBRUÁR t. Az Egyesült Állomok kormánya haladóktalanul tegyen intézkedéseket a Kínai Népköztársaság ellen irányuló agressziós cselekmények megszüntetésére A tajvani kérdés a Biztonsági Tanács előtt New York (TASZSZ) Január 31-én az ENSZ székházában megnyílt a Biztonsági Tanács ülése. A. A. Szoboljev, a Szovjetunió képviselője a napirendi vita során a szovjet kormány megbízásából javaslatot terjesztett elő és indítványozta, tűzzék a Biztonsági Tanács napirendjére -Az Egyesült Államoknak a Kínai Népköztársaság ellen Tajvan sziget és más kínai szigetek térségében elkövetett agreszszív cselekményei* kérdést. Ugyanakkor javasolta, hogy ezt sürgős és fontos kérdésként tárgyalja meg a Biztonsági Tanács. A szóbanforgó javaslat előterjesztésérc az adott okot, hogy Tajvan, Penghu és a Kinai Népköztársasághoz tartozó más partinenti szigetek térségében az Amerikai Egyesült Államok agresszív cselekményeinek következtében közvetlen veszélybe került a nemzetközi béke és felmerült egy újabb háború kirobbanásának veszélye. Ismeretes — állapítja meg a szovjet javaslat —, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke január 24-én üzenetet intézett az amerikai kongresszushoz. Ebben az üzenetében egyenesen háborúval fenyegette meg a Kinai Népköztársaságot és felhatalmazást kért arra, hogy igénybe vehesse az amerikai fegyveres erőket a Kínai-tengerben lévő és a Kínához tartozó Formóza (Tajvan) és Pescadores (Penghu) szigetek úgynevezett -védelme? céliából, vagyis más szóval, hogy az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erőit Kína belső ügyeibe való nyilt beavatkozásra használja fel, A határozat agresszív jellegét maga az amerikai elnök is beismeri abban a kongresszusi üzenetében, amelyben hangoztatja, hogy az Egyesült Államoknak *el kell oszlatnia minden kétséget afelől, hogy ha szükséges, készek vagyunk (t. i. az amerikaiák) harcolni a szabad világ formózai létfontosságú pozícióinak megőrzéséért, úgyszintén afelől, hogy készek vagyunk minden olyan műveletet végrehajtani, amely szükséges lehet e cél elérése érdekében*, Az elnöki üzenet és a kongreszszusi határozat értelmét magyarázó amerikai hivatalos személyiségek nyiltan a kínai szárazföld létfontosságú központjainak, kikötőinek és közlekedési vonalainak bombázásával fenyegetőznek. , Egyáltalán nem csodálatos, hogy az amerikai kormánynak ezt a legutóbbi lépését a világ közvéleménye úgy értékeli, hogy az növeli a háborús veszélyt a Távol-Keleten, fokozza a nemzetközi feszültséget. A Szovjetunió javaslata ezután foglalkozik az Egyesült Államok és Csang Kaj-sek között 1954. december 2-án létrejött úgynevezetté-kölcsönös védelmi* szerződéssel, amely újabb agresszív lépést jeleint a Kínai Népköztársasággal szemben. Teljesen nyilvánvaló — állapítja meg a szovjet javaslat —, hogy a veszélyes nemzetközi feszültség a Távol-Keleten csak akkor oszlik el, ha az Amerikai Egyesült Államok abbahagyja a Kína belső ügyeibe való beavatkozást és elvonja fegyveres erőit Tajvanról és más kinai szigetekről. Ezért elengedhetetlen, hogy a Biztonsági Tanács sürgősen megvitassa a Szovjetunió által előterjesztett határozati javaslatot, amely indítványozza, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul tegyen intézkedéseket a Kínai Népköztársaság ellen irányuló agresszív cselekmények megszüntetésére, hagyjon fel a kínai belügyekbe való beavatkozással és késedelem nélkül vonja vissza légi, tengerészeti és szárazföldi erőit Tajvan szigetéről és más Kínához tartozó szigetekről A határozati javaslat ezenkívül indítványozza bármely fél hadműveleteinek megakadályozását Tajvan térségében, hogy megkönnyítsék a Kínai Népköztársaságnak nem alárendelt összes fegyveres erők kivonását e térség szigeteiről, A szovjet küldöttség ezzel egyidejűleg arra is terjeszt elő javaslatot, hogy a Biztonsági Tanács hívja meg a Kínai Népköztársaság képviselőjét, vegyen részt az említett kérdés megvitatásában. A szovjet javaslat — miután áb lást foglal az ellen, hogy a távolkeleti feszültség kiküszöbölésének kérdését az újzélandi javaslat alapján tárgyalják meg — kifejezi azt a reményét, hogy ilymódon sikerül kiküszöbölni azokat az okokat, amelyek új háború kirobbantásának veszélyét teremtik meg a Távol-Keleten, A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Sajtó Napja alkalmából kitüntette sajtónk kiváló munkatársait A Magyar Sajtó Napja alkalmából az Elnöki Tanács a sajtó több kiváló munkatársát a Munka Érdemrenddel, a Szocialista Munkáéért Erderuórcmmol és a Munka Érdeméremmel tüntette ki. A kitüntetéseket kedden délben Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese adta át az Országházban. Az ünnepségen jelen volt Szabó Pál, n Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Jánosi Ferene, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Barcs Sándor, na Elnöki Tanács tagja. a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, Benke Valéria, a Magyar Rádió Hivatal elnöke, a magyar sajtó, valamint a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezető munkatársai. A Magyar Sajtó Napján a népművelés terén kifejtott munkájuk elismeréséül számos újságírót „a Szocialista Kultúráért" jelvénnyel tüntettek ki. A kitüntető jelvényt kedden délután Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes adta át a magyar sajtó kiváló munkásainak. fl lengyel kormány a Lengyelország és Németország közötti hadiállapot megszüntetését javasolta DR. ZSOLDOS SÁNDOR 1907-1955 Mély fájdalommal jelentjük, hogy dr. Zsoldos Sándor elvtárs, a Magyar Népköztársaság egészségügyi minisztere, hosszas betegség után elhunyt. Zsoldos Sándor elvtársban a magyar egészségügy önfeláldozó harcosát vesztettük el, aki egész élc-i tét a nép egészségügyének szentelte. Mint a falu körzeti orvosa kezdte meg munkáját, majd Somogy megye főorvosa lett. Mini egészségügyi miniszter, rövid két év alatt példamutató munkát végzett. A Szovjetunióban szerzett tapasztalatai alapján továbbfejlesztette az egészségügyi hálózatot, megszervezte az ország közegész* ségügyi — járványügyi állomásait. Az árvízsújtotta területek egészségügyi ellátását személyesen, eredményesen vezette. . Zsoldos Sándor elvtársban a néphez hű, a dolgozók egészségéért harcoló orvost, a magyar egészségügy kiváló vezetőjét gyászoljuk. Zsoldos Sándor elvtársat Népköztársaságunk kormánya saját halottjának tekinti. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA Berlin (MTI). Mint a Német Demokratikus Köztársaság sajtója varsói jelentés alapján vozotő helyen közli, a Lengyel Népköztársaság kormánya azzal a. javaslattal fordult a Lengyel Népköztársaság államtanácsához, hogy tegyen nyilatkozatot a Lengyelország és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről, A lengyel kormányt e javaslat felvetésében az a kívánság vezette, hogy a lengyel—német kapcsolatok rendezésével hozzájáruljon a nemzetközi feszültség csökkentéséhezMély fájdalommal búcsúzunk a magyar egészségügy nagy halottjától, dr. Zsoldos Sándor egészségügyi minisztertől, elvtársunktól, barátunktól Zsoldos Sándor elvtársat szakadatlan orvosi munkában eltöltött idő után ragadta el munka közben a halál Életének utolsó percéig dolgozott. Súlyos és hosszas betegsége alatt seim szűnt meg népünk egészségügyi ellátásának javítására újabb és újabb terveken munkálkodni. Az orvosi pályát élethivatásnak tekintette. Sohasem szűnt meg küzdeni a betegségek megelőzéséért, az emberek egészségéért, az élet meghosszabbításáért, a halál ellen. Mint miniszter is — megmaradt orvosnak. Apja falusi tanító volt. Zsoldos Sándor már fiatalon megismerte a falusi értelmiség felszabadulás előtti küzdelmes életét. Kora gyermekkorától kezdve látta a Horthyrendszer magyar falujának szociális elmaradottságát, a parasztság elesettségét. Pályáját, mint községi körorvos kezdte meg. Itt ismerte meg és itt tanulta meg a magyar egészségügy szempontjából értékelni a falu egészségügyét. Később járási, majd megyei főorvosnak nevezték ki Somogy megyében. Céltudatos és kemény volt a munkában, melegszívű munkatársaihoz való viszonyában. Meleg szálak fűzték a megye egészségügyi dolgozóihoz. Amikor egészségügyi miniszterré nevezték ki, akkor sem szakadt el Somogy megyétől. Volt munkatársai, elvtársai és barátai rendszeresen felkeresték problémáikkal és ő sok segítséget adott ezek megoldásához. Betegei is, a falu dolgozói, sokszor keresték fel levelükkel Büszkék voltak arra, hogy a párt rábízta a magyar egészségügy vezetését. Alig két évig volt dr. Zsoldos Az árvíz előtti Szeged ódonhangulatú utcáin egy szőkehajú, kékszemű fiúcska gyakran és nagy érdeklődéssel állt meg a külvároei ' kocsmák vagy petróleum szagú szatócsboltok cégtáblái előtt és őszinte csodálattal bámulta meg a rájuk pingált süvegcukor, kínai tea, kereksajt, paprikásszalonna, habzó sör és sült csirke vagy más eféle vendégcsalogató dolgok „élethűen" ábrázolt dús együttesét. A bámészkodó legényke Tölgyessy Ferenc, Szegeden hivatalnokoskodó pénzügyi titkár Artúr nevű kisfia volt, aki feltűnő \ vonzalmat tanúsított mindenféle festett dolog iránt, kezdve a családi arcképeken, egészen le a kereskedések címtáblájáig. Artúr nem sokára oda jutott, hogy sikerült megismerkednie Ozoray urammal, a benne nagy hatást keltő cégtáblák legjelesebb szegedi alkotójával, aki különböző firmák mellett olykor címereket, zászlókat, kisebb-nagyobb szentképeket, sőt portrékat is festegetett. Művészi pályafutását nála kezdte. Azonban tanulmányait nem folytathatta sokáig, mert mielőtt Ozoray mester Artúrt bevezette volna , u művészet rejtelmei"-bs, a fiúnak valamelyik tanárával történt nézeteltérése folytán búcsút kellett Szegedtől vennie és a budai reáliskolába iratkozott be. Itt egy öreg tanár tanította tovább a rajzolásban, akinek festőiskolája is volt a tehetségesebb növendékek számára. Artúrral ezután a bécsi Képzőművészeti Akadémián találkozunk újra. Mint reményteljes szegedi származású festőnövendék meleg érzést, a lélek mélyén még szunynyadó igazságok tudatát vitte az osztrák intézet rideg falai közé. Az akadémián a múlt század hetvenes Tölgyessy Ártur emlékezete (1853-1920) éveiben a kezdő művész nem csak a rajz elemeit sajátította el, hanem kész recepteket volt kénytelen elfogadni, mint egyedül üdvözítő jót. Ilyen körülmények között a Práter tájképei szépségei s a Bécs melletti Duna-szigetek hangulatos motívumai inkább megragadták a tehetséges fiatalembert és vasárnaponként kora reggeltől késő estig rajzolta és festette az érdekesebbnél-érdekesebb részleteket. A császárvárosban Tölgyessy nem maradt sokáig. Az intézet igazgatójával. Rubennel történt összekapása folytán, 1872. őszén Münchenbe került a magyar Wagner Sándor festőosztályára. Egy év múlva (1873) a honvágy pár hónapra hazahajtotta a Tisza partjára, ismét visszautazva Münchenbe, szorgalmasan dolgozni kezdett és 1875-ben a Képzőművészeti Társulat kiállítására: „A merengő Grechen", „Cigányputri", és ,,Csendélet" című változatos témájú alkotásaival próbált szerencsét, 1878-tól 1881-ig a nyarakat itthon Szolnokon töltötte, s szoros kapcsolatba került a hires osztrák festővel, Pettenkofennel, akivel együtt bérelt lakást. Tölgyessy szolnoki tartózkodása alatt több zagyvaparti téjtanulményt, s egy „Cigánylány"-t ábrázoló életképet festett. Itteni korszakának összegezése a „Délibábos puszta" (1883) című műve. •p1 képe a hortobágyi pusztát ábrázolja, előtérben néhány legelő tehénnel, hátul két kazal a ligetek hosszú sorával, melyek alá átsugárzó ezüstös fátyolt szőtt a délibáb. A következő évek (1884— 85) legkiemelkedőbb alkotásai: „A pásztortűz", „A kaszás", az „Est", és a „Holdkelte" című művek.. Tölgyessy az idők során (1893- és 1895ben) rövidebb időre ismét felkereste Münchent, majd tanulmányutakat tett Belgiumban és Olaszországban, de itthon érezte magát legjobban. A mind több elismerésben részesülő művész többször megjárta Párizst is, megismerte a francia festészetet, azonban a szajnaparti Bábel formalista törekvései mellett érdektelenül haladt el, mindig a természet nagy igazságait kereste. A századfordulót megelőző években nyári tartózkodásra 3 Balaton vidékén. Siófokon telepedett le. Az itt készült sok tájtanulmány mellett, az „öszi verőfény" című flnomszínezetű, nagyobb igényű alkotása keltett méltó feltűnést. Az 1898-1 tavaszi tárlaton az „Arany sugarak"-kal a társulati nagydíjat nyerte el, mely több művével együtt („Magány", „Hajnal". „Erdei csend", „Gabonahordás" stb.) a Szépművészeti Múzeumba kerültek. A szegedi képtárban két mélyérzésű tájképe látható. Tölgyes6y Artúr legmaradandóbb alkotásai a magyar vidék, az Air föld, a Balaton-környék részleteit realista pontossággal és költői bensőséggel örökítették meg. Munkái között jóllehet találunk olyan képeket is, melyek nosztalgikus, világfájdalmas lelkeket álmodozásra késztető tartalmuk miatt számunkra nem bírnak értékkel de életművének kimagasló alkotásalt a forró hazaszeretet hatja át, s művészetével a hazai természet legjellegzetesebb vonásait emelte ki. Tölgyessy leginkább azokban a témákban volt otthon, ahol a természet csendje és elhagyatottsága, a növényzet gazdag zöld skálája, az erdőborította dombok puha lombrengetege, a sűrű nádasok közt megbúvó mocsarak felcsillanó .tükre, az aranyperemű felhők tovaúszó foszlányai, vagy az alkonyi borongós hangulatok romantikája kínálkoztak fel hálás motívumként. Műveiben gyermekkori emlékként Szeged vidékének tájelemei odalopakodtak vásznaira. A természet folytonos változása, a hangulat varázsa igézte meg, amelynek múló és viszszahozíhatatlan perceit lírikusán ragadta meg. járjuk vázlatos megemlékezésünket a harmincöt évvel ezelőtt elhunyt Tölgyessy Artúrnak, a magyar hangulati tájképfestészet a kiváló szegedi származású képviselőjének ma is érvénnyel biró szavaival: „... Ha a magasztos szép természetben hol egy, hol más intim költői részlet megállásra késztet és gyönyörködtet, igy gondolkozom: Nem elegendő ezt nekünk látni, érezni, ha azt óhajtjuk, hogy megértsenek, elengedhetetlenül szükséges, hogy oly módon szóljon hozzájuk az általunk alkotott mű, hogy lehetőleg ugyanazokat az érzéseket váltsák ki a közönségben is, .mint amit mibennünk keltett a meglátás pillanatában ... A leghatározottabban hiszem és vallom, hogy a képzőművészet nem lehet csak egy töredék java és tulajdona ... Meg kell azt nemcsak a művészettel gyakorlatilag is foglalkozó embernek értenie, de a leghatározottabban meg kell mindenkivel szerettetni", Szelest Zoliin Sándor egészségügyi miniszter, ez alatt az idő alatt egészségügyünk igen jelentősen fejlődött. Szüntelenül arra tanította munkatársait, hogy az egészségügy vezetésének soha, egy pillanatra sem szabad elszakadni a gyakorlati élettől ö maga is igen nagy gondot fordított az élet által felvetett problémák tanulmányozására. Az egészségügy vezetésében mindenkor a tanácsok vezetőire, a megyei főorvosokra, az egészségügyi intézmények dolgozóira támaszkodott. Dr. Zsoldos Sándor elvtárs számára igen sokat jelentett az, hogy a Szovjetunióban tanulmányozhatta az élenjáró szovjet orvostudomány és gyakorlat eredményeit. A szovjet tanulmányút tapasztalatai még inkább megszilárdították benne azt a tudatot, hogy a magyar egészségügy igazi útja a megelőzés szemléletének általánosítása, a közegészségügyi viszonyok szüntelen javítása, az egészségügyi kultúra fejlesztése. Többször hangsúlyozta, hogy egészségpolitikánk legközvetlenebb célja a dolgozókról való széleskörű sokoldalú gondoskodás és hogy a gyógyító tevékenység és a közegészségügyi érdekek maradéktalan érvényesítése nem két ellentétes törekvés, hanem két, egymással szervezetileg és tartalmilag összefüggő tevékenység dialektikus egységét jelenti. Zsoldos elvtárs ezeknek a céloknak megvalósításáért küzdött. Magatartása is példát mutatott ahhoz, hogyan kell nehéz időkben, viszontagságos körülmények között helytállni. Az elmúlt évi árvíz ideje alatt hosszabb időt töltött egyhuzamban az árvizes területen. Győr megyében személyesen irányította az egészségügyi dolgozók árvízvédelmi munkáját. Ennek a körültekintő alapos munkának eredményeként sikerült az árvízsújtotta területeken biztosítani a megfelelő egészségvédelmet. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa ennek a munkának elismeréseként dr. Zsoldos Sándor elvtársat a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével tüntette ki. Szerette az embereket. Minden gondja az volt, hogy védje, óvja, erősítse a családot, az anyát és a gyermeket. Küzdött azért, hogy a magyar gyermekvédelem olyan módszerekkel dolgozzon, amely a legjobban biztosítja újszülötteink sokoldalú védelmét. Az ő munkája is segített abban, hogy az utóbbi két év alatt a csecsemőhalálozás arányszáma alacsonyabb lett, mint bármely előző évben. Dr. Zsoldos Sándor elvtárs súlyos betegsége ellenére az utolsó óráig dolgozott. Olyan örökséget hagyott a magyar egészségügyi dolgozókra, melynek felhasználása, általánosítása és megvalósítása dolgozó népünk javát fogja szolgálni. A magyar egészségügyi dolgozók akkor fogják megőrizni legszebben dr. Zsoldos Sándor elvtárs emlékét, ha küzdenek ezeknek a messzetekintő, népünk egészségügyi felemelkedését szolgáló terveknek megvalósításáért. Búcsúzunk dr. Zsoldos Sándor elvtárstól, az orvostól, az egészségügyi minisztertől, barátunktól. Emlékét dolgozó népünk meg fogja őrizni. 1955. február 1. '"'•!;'• * Dr. Zsoldos Sándor elvtárs, egészségügyi miniszter temetésére alakult bizottság közli, hogy nagy halottunkat az Orvosok Háza Semmelweis termében (VIII. SzentKirályi u. 21.) ravatalozzuk fel 1955. február 3-án, csütörtökön délelőtt fél 9-től 11 óráig. A temetés február 3-án, csütörtökön déli 1? ÖH&OE. ^.A^Í^^MEMETŐBEN,