Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-11 / 35. szám

PÉNTEK, 1955 FEBRUÁR 11. OELMBGYBRORSZSG Élüzem lett a Ruhagyár Örömmel adunk hírt arról, hogy újabb élüzem lett Szegeden, A Szegedi Ruhagyár dolgozói jó mun­kájukkal elnyerték a kitüntető él­üzem címet. Köszöntjük ebből az alkalomból a Ruhagyár dolgozóit, s felszabadulási versenyben új si­kereket kívánunk. A Ruhagyár dolgozói élüzem avató ünnepségüket február 19-én tartják üzemük kultúrtermében. Az ünnepség keretében több dolgozót szlahdnovista oklevéllel, jelvénnyel, tüntetnek ki, s pénzjutalmakat is adnak át. • 'A Ruhagyár „A" műszakjának dolgozói versenyt kezdeményeztek. A többi között versenykihívásuk­ban ezt írják: „Az ,A' műszak dolgozói öröm­mel vették tudomásul, hogy élüze­mek leltünk. Pártunk és kormá­nyunk elismerte gyárunk dolgozói­nak azt a lelkes munkáját, ame­lyet az elmúlt év negyedik negye­dében végeztek. VAz „A" műszak dolgozói élüzem műszakot tartanak, tíz napon át a felszabadulási verseny keretében. Versenyre hívjuk a „B" műszak egész kollektíváját. A versenypon­tok: termelésünket a jelenlegi 104-7 százalékról 108-ra emeljük. Minősé­gi százalékunkat 99.6 százalékra növeljük, sőt ezt túlhaladjuk. A versenyt műszakonként, termen­ként és szalagonként értékeljük". • Zsebők János elvtárs, a Ruha­gyár dolgozója az élüzem cím el­nyerésével kapcsolatban levelet küldött szerkesztőségünknek. A többi között megírta, hogy ö* ma­ga és felesége is élüzem műszakot tartották. 130 százalék elérését vál­lalták. Az élüzem műszakban azon­ban teljesítményük 141 százalék volt. Levelében beszámol arról, hogy a dolgozók az élüzem mű­szakban további eredményeket akarnak. „Most, hogy az élüzem cím tulajdonosai lettünk, — írja, — harcolunk további eredmények­ért. Az élüzem címet szeretnénk megtartani, s további sikerekre tö­rekedünk a felszabadulási verseny­ben". Ahonnan tíz évvel ezelőtt az első mozdony elindult Jegyzetek a Szegedi Fűtőház felszabadulási versenyéről Szegedi Fűtőház. Innen indulnak és ide térnek vissza a „vasparipák". S mi, szegediek joggal lehetünk arra büszkék, hogy a szabaddá lett országrészeken először ebből a fűtő­házból indultak ki a mozdonyok szerelvényükkel. A háború során a fűtőház épüle­tének egy része üszkös romokban hevert. S felszaggatva, égnek me­redve álltak a sínpárok. 1944. késő őszén, — amikor szabad lett a vá­ros és béke költözött falai közé — néhány vasutas a maga elhatározá­sából megkezdte a romok eltalcari­tását, hogy újra élet legyen a cson­kokon. Bite Vince, Jánosi József, Nadicsán Lajos. Kiss János és töb­ben mások hősi erőfeszítései után kifutottak a mozdonyok a fűtőház­ból. A háború során, a fűtőház bom­bázásakor, majd amikor a szabaddá lett városból mozdonyaikkal indul­tak a mozdonyvezetők, a fűtők, volt köztük olyan, aki életét adta. A A röszkei és sándorfalvi gépállomások Is befejezték a téli gépjavítást Eredeti tervünk így szólt: gép­javítási munkáinkat február 25-ig be kell fejezni, azonban változtat­tunk ezen. Ugy határoztunk, tíz nappal lerövidítjük a határidőt. Február 15-ére mindennel kész le­szünk. Aztán úgy láttuk, még en­nél is többet tehetünk. Tizedikére teljesítjük a tervet. Most örömmel jelentjük, hogy február 9-én az utolsó erőgépünket, boronát, cséplőt is kijavítottuk. A múlt évben még hiba volt ná­lunk, hogy leginkább csak a meny­nyiségi munkára törekedtünk. Most a több munka mellet a jobb minő­séget is különösen figyelembe vet­tük. Brigádjaink fej-fej mellett ha­ladva harcoltak a téli gépjavítások határidő előtt való befejezéséért. Különösen jó eredményt értek el a cséplőjavító brigád tagjai. Pap­lógó József és Széli Sándor elv­társak, az erőgépeseknél Kalmár Ferenc és Márki Imre elvtársak tűntek ki. De hasonló dicséret illeti az ekejavítókat. Császár P. Balázst és brigádját is. Miklós Antal bácsi üzemasztalos és Málih Imre elvtárs kovács is az elsők között harcoltak. Borbás Ist­ván elvtárs is, mint műhelyszerelő munkás kiválóan dolgozott. Miklós Antallal és Málih Imrével együtt dolgoztak azért, hogy egy-egy hoz­zájuk javításra leadott alkatrész időre elkészüljön. Elismerés illeti a szegedi Vas- és Fémipari KTSZ dolgozóját, Murka István művezető elvtársat is, aki mindent megtett, hogy határidő előtt készen legyünk a munkákkal. A téli nagy javítások során az él­harcosok közé tartoztak nálunk az aratógép javító brigád tagjai is, akik már február 7-ére elkészültek mindennel. Nagy része volt ebben Kószó Béla elvtársnak, aki szintén fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy gépállomásunk dolgozói to­vább emelhessék gépállomásunk tekintélyét, becsületét. A jó munkának nem is maradt el a jutalma. Gépállomásunk legjobb munkásai közül sokan pénzjutalom­ban részesültek. Valamennyien örömmel fogadták ezt, látták, hogy a jólvégzett műnkéért államunk még külön meg is jutalmazza a leg­jobbakat. Most már nyugodtan gi munkákhoz, jó gépeinkkel tud­juk teljesíteni terveinket. Tapodi Gyula a röszkei gépállomás dolgozója A sándorfalvi gépállomás dolgo­zói táviratban értesítették szerkesz­tőségünket, hogy szerdán délután, záfűzi: — Nem akarjuk, hogy még­felszabadult városból, ahogy kifu­tott a szerelvény, messzi Szegedtől német repülők támadtak a vonat­ra, hiszen a haza egyrészében még háború volt. Tizenegy hősi halottja van a Szegedi Fűtőháznak. Kegye­lettel őrzik a kötelességteljesítés során elhunytak emlékét, akiknek helytállása most is lelkesítő erő. * Most, a felszabadulási verseny során is visszagondolnak a több, mint egy évtizeddel ezelőtti hősi időkre. Drága is a szabadság, a bé­ke! A nagy évfordulót pedig mél­tóan kívánják köszönteni ők, a fű­tőháziak. ígérték, hogy kilométer tervüket 5 százalékkal túlteljesítik. Ez abból is áll, hogy más fűtőházat segítenek ki. Januárban vállalásaikat messze túlhaladva. 38 ezer kilométert tet­tek meg terven felül. Kisegítették a békéscsabai és kiskunhalasi fűtő­házakat. Januárban jóval túl vál­lalásukon, — 1178 tonna a fűtőház szémnegtakarítása. De hol vannak, mit tesznek, mi lett azokból az emberekből, akik önmaguktól, minden fizetés nélkül a romokat takarították, majd moz­donyra ültek? Nadicsán Lajossal beszélünk elő­ször. Szereti a fűtőházat, hiszen romjaiból ő is segédkezett felépí­teni. Vonatét, — amikor még há­ború dúlt, de Szeged és több más város szabad volt — német repülők támadták meg. Emlékezik: „Jó volt mozdonyra ülni..." — Aztán hoz­kezdhetünk a tavaszi mezőgazdasá- güknek. a vállalt határidő előtt egy nappal, befejezték a téli gépjavítást. Ezzel a sándorfalviak a minisztertanács által meghatározott határidő előtt 16 nappal eleget tettek kötelessé­4 mórahalmi dolgozó parasztok felkészültek a tavaszi munkákra Csongrád megyében a mórahalmi dolgozó parasztok úgy számítják, ha továbbra is ilyen kedvező me­leg lesz az idő, rövidesen megkez­dik a tavaszi munkákat. A téli hő* napokban 20.000 kocsi istállótrá­gyát hordtak ki a földekre s most mintegy négyezer hold föld tavaszi szántására, vetésére készülnek. A mórahalmi gazdák tudják, hogy jó munkát csak kifogástalan gazdasági felszereléssel lehet vé­gezni, ezért idejében hozzáfogtak a javításokhoz. A kisebb hibákat maguk a gazdák hozták rendbe, de mindig akadt dolga a falu tíz kis­iparosának, a kovácsoknak, a bog­nároknak és a géplakatosoknak is. Munkájuk eredményeként a község dolgozó parasztjainak 800 szekere, 1 latvan kisvetőgépe, sokszáz boro­nája, ekéje, permetezőgépe kija­vítva várja a tavaszt. Németh István mintagazda már közeljár a hatvanadik évhez, mégis úgy felkészült a munkákra, hogy kevés fiatal gazda versenyezhet majd vele. Ha az idő kedvez, már holnap megkezdheti a permetezést, a vetést. Vigh Antal nyolcholdas dolgozó paraszt gazdasága a télen gyarapodott: szekere mellé egy új gyümölcsszállító kocsit, is vett ma­gának. A két kocsi kerekeinek vas­részeit jól bezsírozta, hogy az esős idő ne tehessen benne kárt. A régi, tönkrement gazdasági fel­szerelések helyett újakat vásárol­nak a község dolgozó parasztjai. Az elmúlt hetekben 15 permetező­gép, 10 eke, nyolc szőlőprés és több más kisgép talált gazdára a mórahalmi földművesszövetkezeti boltban, » Az MTH ipari tanulók kultúr­csoportja — színjátszói, ének- és tánckara — február 12-én, szom­baton este 7 órai kezdettel a do­rozsmai gépállomás kultúrtermében szerepel. A műsor után a gépállo­más bálát rendez a traktoros gé­pészjelöltek tiszteletére. egyszer olyan rom legyen a fűtő­házunk, mint volt," Személyvonattal, tehervonattal jár. Gépét Igen jól gondozza, vigyáz rá, minit a szeme fényére. Amikor tehervonatot visz, ha megkérdik tőle, hogy hány kocsival, mennyi tonnával vág neki az útnak, akkor nagyon szerényen, valahogy így mondja: „Ugy, ahogy szoktam". Ez annyit tesz, hogy kétezer tonnát visz mozdonyával. Köszönti az évfordulót úgy is, hogy szenet takarít meg. A legutób­bi értékeléskor egy hónap alatt sok tonna szénnel kevesebbet használt fel fűtőjével. Ezer forint prémiumot kapott érte. Persze a széntakarékos­ság nem ment a pontosság, a gyor­saság rovására. Nadicsán Lajos egykor kazánko­vácsként kezdte. Most a jó moz­donyvezetők közé tartozik. Később, néhány óra múlva már útnak in­dul. fia a forgalmista 21 óra 37 perckor megadja a jelt, indul masi­nája, viszi Budapestre a személy­vonatot. * Bite Vince, a MÁV. Szegedi Igaz­gatósága vontatási osztályának he­lyettes vezetője. Tíz évvel ezelőtt fűtő volt. Jó barátai, elvtársai van­nak a fűtőházban. Magatartásáról csak egy kis példát... Jánosi József hosszú éveken át vezette a gyorsvonatot. Nagyszerű szakember. S régebben előlépett, utazó mozdonyfelvigyázó lett. Bi­zony, mikor megtudta miről van szó, azt mondta: „A mozdonyomon akarok maradni, nem hagyom el ct masinát. Hát most már nem lesz mozdonyom?" Bite Vince beszélt vele. Évek óta jó barátok, hiszen a romokat is együtt takarították és együtt örül­tek, amikor az első mbzdony kifu­tott. De Jánosi József csak azt mondotta: Nehéz megválni a moz­donytól... nem is válok meg tőle. Mozdony nélkül el sem tudom kép­zelni az életem." Bite Vince így felelt: — Mint utazó mozdonyfelvigyázó, —j a mozdonyon leszel. Egy masina helyett sok lesz a tied. Utazol is, meg a tapasztalatod átadod. Taní­tani is kell! S Jánosi József mo6t lelkiismere­tesen végzi munkáját, mint moz­donyfelvigyázó. A verseny szívügye. Nyugodt, csendes szóval tanít. A mozdonytól sem kellett megválnia. • Pihenőben találjuk, szabadnapos éppen Kiss Jáno6 sztahánovista mozdonyvezető. S azon a napon, amikor 6zót váltunk vele, mellére került a „Szakma kiváló dolgozója" jelvény is. Megható dolog ez, nem sokkal az ország tíz éves felszaba­dulása előtt. Az élvonalbeli mozdonyvezetők közé tartozik. Ez lett belőle tíz év alatt. Azok közül való, akik nem félnek új módon bánni a mozdony­nyal. A 22-es mozdonyt — amellyel most jár, — régebben 1500 kilomé­ter után „mosni" kellett. Kiss Já­nos fűtőjével váltójával, Bánszki Dezső mozdonyvezetővel és fűtőjével 14 ezer kilométert futott a 22-es mozdonnyal „mosás" nélkül. Ne higyje senki, hogy a mozdonyt „le­futtatták". Ugy kezelték és kezelik a kazánt olyan eljárással bánnak vele, hogy meggátolják a gyors iszaplerakodást. Nagyon jól tudja Kiss János, a gondozott nsozdony soha nem hagy­ja cserbe gazdáját. S az elmúlt hó­napban ok06 beosztással mintegy 15 tonna szenet takarított meg. Tudja nagyon jól mi a béke sza­badság. Két gyermeke kiváló ta­nuló — előttük is szabad a pálya. • A fűtőházi bejáratnál tábla áll. Rajta ez a felírás: .,Mozdony a mi fegyverünk, vonal a mi harcterünk." Igy van ez. Teljes gőzzel előre, mindig «lőre. (m. s.) í Február 8-án volt he­tedik évfordulója an­nak, hogy megalakult a Koreai Néphadsereg. Az évforduló előestéjén a Szegeden tanuló koreai diákok magyar fiatalok­kal együtt ünnepeltek, SZEGEDI JEGYZETEK Évfordulón még éjjel is dolgoznak• junk. Nagyon jól érez­Uj házak emelkednek zük itt magunkat. 3 3 ki a földből, a romok közül. Mi meg itt tanu­lunk. A koreai fiúk között van aki vasutas lesz, textiltechnikumba, vegy­emlékeztek meg egy hős ipari technikumba vagy nép hős katonáiról, akik gépipari technikumba az egész világnak meg­mutatták, hogyan sze­retik hazájukat. Aztán .áncoltak, — s ahogy Zu Gi Ok mesélte, igazán nagyon jól érezték ma­gukat. Es szerdán este a Városi Pártbizottság és a Városi Tanács fogaa­dást adott az ünnep al­kalmával a már város, szerte ismert koreai diá­koknak. Ott ültek kör­ben tizenhatan: tíz fiú, hat lány. Amikor Nép­hadseregük megalakult, alig voltak még tíz esz. tendősek. Vendégeink — ha tör­ve is — de már beszél­nek magyarul. — Most már 20—25 nap alatt jön levél ott­honról — mondja Zu Gi Ok. — Szüleink, ro­konaink írják, hogy jár. Aztán sok má$ dolog­ról, az étkezésről is szó esik. — Jó, nagyon jó, — mondják — Csak a ke­nyér ... Hát igen. Náluk az ninc3. Rizs, krumpli u Szükség van drága főtáplálék, a fiúk nehe­leg- 2 3 3 3 hazájuknak jó szakem­berekre. — Milyenek a tanul­mányi eredményeitek1 — Bák Zong Thek. Min Zung Szik, Cső Bong Zun és én kitűnő rendűek vagyunk — válaszolja Zu Gi Ok. Három jeles van közöt­tünk, a többieknek az átlageredménye. — Eleinte nagyon ne­héz volt a tanulás — folytatja. De már két éve itt vagyunk és bi­zony a felelésnél épp úgy tudnunk kell, mint a magyar gyerekeknek — mondja Zu Gi Ok mo­solyogva. — Van-e honvágya­toki — Bizony van. Nagyon szeretjük hazánkat. De most azzal bíztak meg mindenütt építkeznek, bennünket, hogy tanul­zen szokják meg a ma­gyar ételeket. Később a koreai fia­talok énekelnek is a fo­gadáson. „Erdő-erdő-er­dő, marosszéki kerek erdő ..." hangzik fur­csa kiejtéssel a dal há­rom koreai kislány aj­káról. Később a „Hej jó halászok, halászok .. ."-al, majd egy koreai dalt énekelnek, amelynek cí­me: „Mi olyan erős ka­tonák vagyunk, mint oz acél. .." Csengő hang­juk száll oly tisztán, mint csörgedező patak. Harcról, győzelemről énekel Káng Sio Bok, Káng Hen Za, Cső Mjang Szúk, a három árva kislány. •. Aztán még több dalt énekelnek. Zang Jun Zá, a dús feketehajú lány is énekel oly szé­pen, hogy csak a szebb jelzők illetnék. Később a „Tankistáról és a lányról" énekelnek. A népdal egy fiúról és egy lányról szól, akik gyerekkoruk óta isme- ' rik egymást. Telnek az 2 évek, a fiú katona lesz 1 és tankjával a front felé , tart. Útközben megáll ' egy kútnál, szüksége ] van vizre. A kútnál egy « lány merít a vízből és akkor ismeri fel, hogy 2 az a lány az, akit gye- j rekkora óla szeret. De menni kell, a haza vé­delméről van szó, s a kútnál a lány hosszasan integet a tankista után. Elhallgatnánk őket nap­estig, néznénk táncukat, melyet könnyedán, fino­man és nagyon ügyesen lejtenek. Egy hős nép hadsere­ge megalakulásának év­fordulója isméi alkalom volt arra, hogy a mi kedves, Szegeden tanuló koreai diákjainkon ke­resztül jobban megis­merjük és megszeressük ezeket a hazájukat vég­telenül szerető embere­ket. Ifarkovits Tibor Használjuk ki a tavaszi búzavetőmag akciót Az enyhe idő lehetővé teszi, hogy nem teljesítették őszi búzavetés terveiket, jelentkezzenek a tanács­nál tavaszi búzavetőmag igénylése végett. A búzavetőmag juttatása csere formájában történik. Csere értékként átvesznek őszi búzát és kukoricát is. A tavaszi búzavető­mag új termésig kölcsön is kap­ható abban az esetben, ha az illető dolgozó paraszt teljesítette multévi beadási kötelezettségét. Minél töb­ben használják ki ezt a kedvez­ményes vetőmagjuttatást, s telje­sítsük tavaszi búzavetés terveinket. az idén a mult évinél sokkal ko­rábban megkezdhetjük a tavaszi kalászosok vetését. A tavaszi búza vetésének már különben is itt az ideje. Városunk dolgozó parasztjai őszi vetéstervüket nem teljesítették 100 százalékra. Éppen ezért, most a tél végén és a tavaszon még 200 hold tavaszi búzát kell a földbe tenni. A Városi Tanács mezőgazdasági osztálya felhívja azoknak a dolgo­zó parasztoknak a figyelmét, akik Megjelentek a tevasz hírnökei a Fehértan A Szeged melletti Fehértó hét­százholdas védett területét a na­pokban madarak ezrei lepték el. Az ősszel eltávozott vándormadarak közül sűrű csapatokban érkeznek vissza a vadlibák és vadkacsák. A rezerváció kutató munkaközösségé­nek megfigyelései szerint évtize­dek óta nem fordult elő, hogy ezek a madarak ilyen korán, — a szo­kottnál két-három héttel hama­rabb — hazatérjenek a Földközi­tenger vidékéről. Már az Északon fészkelő fütyülö­récék is útban vannak a Skandi­náv partok felé. Ugyancsak haza­csalta a honvágy a Fehértó gya­kori vendégeit, a hazánkban is fészket rakó kanalas- és tőkésrécé­ket. A rezerváció télen sem befa­gyó vizeiben, nádasaiban menedék­re talált búvár-récék is búcsút vet­tek otthonuktól s északabbra vo­nultak. Bár néhány napja az 'Alföldön jelentősen csökkent a hőmérséklet, ornitologusaink a nagyszabású ma­dárvonulásokból arra következtet­nek, hogy rövidesen melegebbre fordul az idő. Vál'szo'nak az illetékesek Lapunk január 12-i számában -Csalás- címmel megjelent cikk­re a következő választ kaptuk: A kérdéses vonaton valóban csak a párnás kocsira váltott je­gyek érvényesek, tekintet nélkül arra, hogy a kocsi párnás-e vagy sem. Ennek oka, hogy ez a vo­nat korlátozott befogadó képessé­gű motoros vonat, amely a je­letkező utasokat nem tudná el­szállítani, ha a fapados jegyek is érvényesek volnának rajta. A díj­szabási korlátozást azoknak az utasoknak érdekében kellett be­vezetnünk, akiknek feltétlenül el kell a vonattal utaznlok, Ezek ' ugyanis a többlet menetdíjat meg. fizetik, míg azok, akik más vo­nattal is utazhatnak, éppen a többlet-díj következtében lemon­danak arról, hogy ezt a vonatot igénybe vegyék. A díjszabási korlátozást a léli zordabb időjárás tartalmúra ve­zettük be. mert ezalatt nz idő alatt a megnövekedőit nehézségek miatt, csak úgy tudjuk a forgal­mat lebonyolítani, a személy­szállító vonatok számát külö­nösen a gőzvontatásúakét — csök­kentjük. Szabó MAV. főtanácsos, osztály­vezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom