Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-10 / 34. szám

BíLMflGYüRORSZflG CSÜTÖRTÖK. 1955 FEBRUÁR 19. V, M. Molotov beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán (Folytatás az első oldalrólj Rámutatott többek között a Szovjetunió követelésére 1954. január végén és február első felében Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterének részvételével megtartott berlini értekezletnek, valamint a genfi értekezletnek a jelentőségére .amely utóbbin Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett részt vett a Kínai Népköztársaság is, továbbá részt vettek a koreai és indokinai kérdések rendezésében érdekelt országok képviselői. A genfi értekezlet pozitív eredményei — hangsúlyozta Molotov — alátámasztották, mennyire szükséges volt Kína részvétele ezen a tanácskozáson. A genfi értekezlet eredményeit — mondotta Molotov — az agreszszív erők vereségeként és ugyanakkor a békeszerető erők lényeges győzelmeként értékelték. Ezzel a fenti értekezlet elősegítette a nemzetközi feszültség enyhülését és a béke megszilárdítását. Az Egyesült Államok agresszív körei azonban nem akarnak megnyugodni. A Dulles-fóle manillai értekezleten szerződést Írtak alá az úgynevezett „délkeletázsiai kollektív védelemről" (SEATO). Ezt a szerződést az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalom megfojtására irányuló törekvés hatja át és éle nyilvánvalóan a Kínai Népköztársaság ellen irányul, a Kinai Népköztársaság ellen, amelynek nemzetközi tekintélye a genfi tanácskozás idején mindenféle reakciós körök ellenlépései dacára igen megnőtt. Mit mutat mindez? — tette fel a kérdést Molotov. Azt mutatja, hogy a mostani körülmények között a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló lépések a legagresszívabb körök mindenféle ellenállásába ütköznek. E köröknek nem a feszültség csökkentése az érdekük, hanem annak növelése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését csak a legagresszívabb erők és cselszövényeik elleni harccal lehet elérni, következésképpen ennek a harcnak nemhogy nem szabad gyöngülnie, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáértéssel, még következetesebben kell folytatni. Mostanában a TávolKeleten is olyan események történnek, amelyek azt bizonyítják, hogy az agresszív erők újabb aktivizálódási kísérleteket tesznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését. Molotov ezzel kapcsolatban ismertette a Tajvan és más kínai szigetek térségében lezajlott eseményeket, hangsúlyozta, hogy az imperialista agresszió történelmében nehéz szégyenletesebb dolgokat felhozni azoknál, amelyek az utóbbi években mentek végbe ebben a térségben. A Szovjetuniónak e kérdésben elfoglalt álláspontjáról szólva Molotov megjegyezte, hogy ez az álláspont világos és jól ismeretes. Mi — mondotta — a tajvani kérdést Kína belügyének tekintjük, az Egyesült Államok hódító cselekményeit és háborús fenyegetőzéseit pedig agressziónak tartjuk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ha nagyra tartja tekintélyét, feltétlenül el kellene ítélnie. Nem lehet tovább tűrni azt a helyzetet, hogy az Egyesült Államok ellenállása miatt mindezideig nem állították helyre a Kínai Népköztársaság törvényes jogait aj Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államoknak Tajvan szigetéről és a tajvani szorosból ki kell vonnia összes fegyveres erőit, beleértve a légi és haditengerészeti erőket is. Akkor a Távol-Keleten megszűnnek majd a hadműveletek és létrejön a béke. Molotov rámutatott ezután arra, hogy bárminő fontosak is az említett ázsiai események, nem kell azt gondolni, hogy az európai helyzet háttérbe szorítható. A német kérdés áll az európai problémák középpontjában Molotov megjegyezte, hogy a második világháború befejezése óta az összes háború utáni európai problémák középpontjába a német kérdés került. A Szovjetunió — jelentette ki Molotov — Jaltában és Potsdamban aláírt nemzetközi egyezményekben foglalt alapvető feladatok végrehajtása mellett volt és van ma is. Nem ezeknek az egyezményeknek ilyen vagy olyan paragrafusairól van szó — ezek közül sokra már senkinek sincs szüksége, hiszen az események már régóta túlhaladtak rajtuk. Mindamellett az alapvető problémát — miként ezt ezek a fontos nemzetközi egyezmények felvetették — a valóban békeszerető és demokratikus német állam egysége helyreállításának problémáját nem lehet levenni a napirendről, ha nagyra becsüljük a béke és az európai népek szabadságának érdekeit. Ez a kérdés mindaddig fennmarad, amíg az európai béke — megszilárdítása érdekeinek megfelelően, és az egységes, demokratikus Németország nemzeti újjászületése érdekeinek kellő figyelembevételével meg nem oldódik. A német nép nővekvő békeszerető erői megbízható támaszra találnak a Német Demokratikus Köztársaságban, amely megingathatatlanul védi a német egység helyreállításának ügyét. Molotov kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálni a párizsi egyezmények kérdését. Mind az -európai védelmi közösség? elutasított tervezetében, mind pedig a párizsi egyezményekben a dolog lényege végül is ugyanaz: mind az első, mind pedig a második tervezet megnyitja a kaput a német militarizmus nyugatnémetországi újjáteremtése és a remilitarizált Nyugat-Németországnak a nyugati államok agresszív katonai csoportosulásaiba való bekapcsolása előtt. Molotov megjegyezte, hogy mindez közvetlen megsértése ismert nemzetközi egyezményeknek, amelyeket a négy nagyhatalom írt alá. Ezeknek az egyezményeknek a célja a német militarizmus újjászületésének megakadályozása. A párizsi egyezmények — mondotta Molotov — nagy csikorgással mennek át az európai parlamenteken. Mégsem szabad lebecsülni a párizsi egyezmények hátrányos, sőt egyenesen veszélyes következményeit, amennyiben ratifikálják és megvalósítják őket. Az európai népek számára abban van a párizsi egyezmények ratifikálásának veszélye, hogy ezek az egyezmények nem a béke megszilárdítását, hanem a háború előkészítését szolgálják. Vajon kevés olyan kalandor van az -erőpolitika? hívei között, aki olyannyira törekszik, hogy egyesüljön a nyugatnémetországi elvakult revansisztákkal és militaristákkal? Számolni kell azzal is, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a legsúlyosabb csapást méri a német nép nemzeti érdekeire. A párizsi egyezmények ratifikálásuk esetén főakadállyá lesznek a német probléma megoldásának útjában. Hoszszú időre lehetetlenné teszik Németország egységének helyreállítását. Ha Nyugat-Németországot remilitarizálják és militarista állammá lesz, akkor lehetetlenné válik Németország e részének egyesítése Németország keleti részével, a békeszerető Német Demokratikus Köztársasággal. Mindazoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország egységének helyreállítását szolgáló gyümölcsöző tárgyalásokat — egy a céljuk: keresztülerőszakolni a parlamentekben a párizsi egyezményeket, felhasználva erre a társadalmi körök félrevezetésének és becsapásának minden eszközét. Ezzel szemben, ha lemondanának a párizsi egyezményekről és a négy hatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió — megfelelő megegyezésre jutna, ez lehetővé tenné, hogy még ebben az évben megtartsák az össznémet szabad választásokat, amelyeknek célja, hogy Németországot békeszerető és demokratikus alapokon egyesítsék. Ez az értelme annak a nyilatkozatnak, amelyet a szovjet kormány január 15-én tett a német kérdésről. A franciákat, belgákat, norvégokat és másokat azzal hitegetik, hogy a párizsi egyezmények, amelyek a Wehrmacht feltámasztását írják elő, szükségesek az ő biztonságuk biztosítására. Ezeket a népeket lelkiismeretlenül félrevezetik. Arról próbálják meggyőzni őket, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fenyegetik a nyugat-európai népek biztonságát, jóllehet még azok is, akik ezt állandóan hajtogatják, tudják, hogy ez aljas, szenynyes hazugság békeszerető országunkkal és valamennyi népi demokratikus országgal szemben. A Szovjetunió harca a béliéért, az európai kollektív biztomág meg va lós! tusáért Jólismert az a szovjet tervezet — mondotta —, amely javasolja, hogy — függetlenül társadalmi- és államrendszerétől — az összes európai áliam kössön kollektív biztonsági szerződést. Ezt a tervezetet egész sor európai állam támogatja és a legélénkebb visszhangot keltette minden országban, ott is, ahol a kormánykörök igyekeznek elhallgatni a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokat a kollektív biztonságról, s gyakran pedig egyenesen elferdítik e javaslatok értelmét. A szovjet kormány késznek nyilatkozott arra. hogy más javaslatokat is megtárgyaljon az európai kollektív biztonságról. Evégett indítványozta, hogy hívjanak össze összeurópai tanácskozást és ott vizsgálják meg mind a szovjet tervezetet. mind pedig a béke és az euró-' pai biztonság biztosítását szolgáló más lehetséges javaslatokat. Azonban a szovjet javaslat egyetlen ellenzője sem terjesztett elő semmiféle más tervezetet az európai kollektív biztonság biztosítására. Az északatlanti tömbhöz tartozó államok kormányai elutasították azt is, hogy résztvegyenek az ezzel a kérdéssel foglalkozó összeurópai értekezleten. Kijelentették, hogy őket csak olyan szerződések érdeklik, amelyekben csupán olyan államok vesznek részt, amelyek az északatlanti tömb résztvevőivel •"egyformán gondolkodnak?. Ezzel bebizonyították, mennyire elvtelenek saját ENSZ-tagságuk kérdésében is, hiszen ezt a szervezetet annak az alapelvnek az elismerése alapján hozták létre, hogy tekintet, nélkül társadalmi berendezésére, egyenlő joggal résztvehet benne minden állam. Ezzel a kijelentésükkel azt is bebizonyították, hogy nem a béke és Európa tényleges biztonsága biztosítására van gondjuk, hogy katonai csoportosulásaikat ellenséges célkitűzésekkel hozták létre a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Molotov megjegyezte: Minthogy a párizsi egyezmények értelmében az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország Franciaországgal, Angliával, Olaszországgal és néhány más állammal együtt belép mind az északatlanti tömbbe, mind pedig az nyugateurópai katonai szövetségbe, Eurónáiban új helyzet áll elő, tekintve, hogy ezt követően erősen fokozódik az új háború veszélye. A Szovjetuniónak ezzel feltétlenül számolnia kell és számolniok kell vele a nép! demokratikus országoknak. Hiszen a párizsi egyezmények a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. A szovjet nép és hadserege őszintén békeszerető és emellett az a mélységes tudat és eltökéltség hatja át, hogy megvédelmezze szocialista vívmányait. Az agresszor azelőtt is megkapta, ami neki járt, most pedig nem szabad megfeledkeznie a Szovjetunió mérhetetlenül megnövekedett erejéről és arról, hogy hadseregünkben minden száz ember közül 77 kommunista és komszomol-tag. A kommunisták és a komszomol-tagok pedig különösen jól tudják, hogyan kell védelmezni az agresszor ellen a kommunizmus vívmányait. A Szovjetunió és ugyanúgy a többi békeszerető állam is, amely ellen a párizsi egyezmények irányulnak, az Európában kialakuló új helyzet láttára nem fog karbatett kézzel ülni. Ezeknek az államoknak biztonságuk további megszilárdítása és az európai béke biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell majd tenniök. Molotov rámutatott arra, hogy minderről világosan beszélt az ismeretes moszkvai értekezlet, ameiy a mult év december 2-án ért véget és közzétette egyhangúlag elfogadott erélyes deklarációját. A moszkvai értekezleten résztvett 8 állam határozottan kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén megtesz minden szükséges intézkedést nemzetközi helyzetének megszilárdítására, a béke és az európai biztonság biztosítására. Ez újabb nagy erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat követel majd meg tőlünk. De — ebben biztosak lehetnek a militarista urak — mi nem riadunk vissza ezektől — mondotta Molotov. — Ezekhez az intézkedésekhez tartozik mindenekelőtt a moszkvai értekezleten résztvett 8 ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének előkészítése. Hogy ne vesztegessük az időt, már folynak a megfelelő tanácskozások. A német militarizmussal karöltve megteremtendő újabb katonai tömbökre és csoportosulásokra mi azzal válaszolunk, hogy szorosabbra zárjuk sorainkat, tovább erősítjük barátságunkat, megjavítjuk együttműködésünk egész ügyét és — ahol szükséges — kiterjeszt* jük a kölcsönös segélynyújtást. Amennyiben az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország részvételével megalakulnak a nyugateurópai ka* tonai csoportosulások, a többi kö* zött olyan intézkedést is kell hoz* nunk, hogy megteremtjük az emlí* tett 8 ország egyesített katonai parancsnokságát. Ez az intézkedés annak szükségességéből folyik, hogy fokozni kell a Szovjetunió és más békeszerető európai államok védelmi képességét, tekintetbe véve minden véletlen és váratlan eseményt. Ha létrehozzuk az európai államok egyesített katonai parancsnokságát, akkor — fel kell tételezni — az agresszív körök is tartózkodni fognak a kalandor ötletektől, csendesebben fognak viselkedni. A Szovjetunió ís más országok kapcsolatai Molotov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió olyan intézkedések megtételére, más országokkal folytatandó olyan tárgyalásokra, olyan megállapodásokra törekszik, amelyek megfelelnek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekeinek. Magától értetődik, hogy e célok elérése csak annyiban lehetséges, amennyiben a másik részről is jóakarat nyilvánul meg ugyanabban az irányban. Más országokhoz fűződő kapcsolatainkat mindenekelőtt az határozza meg, hogy e kapcsolatok fejlődése milyen mértékben segítheti elő a béke megszilárdításának érdekeit, a béke fenntartásának érdekeit, következetesen szem előtt tartva a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elveit. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyáról szólva Molotov ezeket mondotta: Ez a viszony kívánnivalót hagy hátra. Lehetséges-e javulás a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában? Teljes mértékben lehetséges. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne csak a Szovjetunió kormánya, hanem az Egyesült Államok kormánya is erre törekedjék. Angliával és Franciaországgal való viszonyunk nemrég mar-már kezdeti jó irányban fejlődni, de ez akadályba ütközött, pontosabban szólva a párizsi egyezményekbe, mert ezek az agresszív német militarizmus feltámasztását tervezik Ha a dolog megmásíthatatlanul a párizsi egyezmények ratifikálásának és végrehajtásának útján halad, ez azt jelenti majd, hogy Anglia és Franciaország nem becsüli meg azokat a szerződéseket, amelyeket a második világháború alatt kötött a Szovjetunióval, sőt egyenesen megsemmisíti, keresztülhúzza e szerződéseket. Ez elkerülhetetlenné válnék, mert a párizsi egyezmények kaput nyitnak a német militarizmus feltámasztása és a remilitarizált Németországnak szovjetellenes tömbökbe való bevonása előtt és így összeegyeztethetetlenek az angol—szovjet és a francia—szovjet szerződéssel. Molotov ezután jellemezte a Szovjetunió kapcsolatait más országokkal, mégpedig Finnországgal, Norvégiával, Törökországgal, Iránnal, Afganisztánnal, Indiával, Burmával, Indonéziával, az arab országokkal, Japánnal és Jugoszláviával. A Szovjetunió — folytatta Molotov — nagy jelentőséget tulajdonít az osztrák kérdés rendezésének, annak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek megfelelően rendeződjék a demokratikus Ausztria függetlensége teljes helyreállításának kérdése. A szovjet kormány indokolatlannak találja, hogy az osztrák államszerződés megkötését bármiképpen is tovább halogassák. Emellett feltétlenül tekintetbe kell venni azokat a veszélyeket is, amelyek Nyugat-Németország remilitarizációs tervei — mint a párizsi egyezmények — tartogatnak Ausztria számára. Mindez alapot ad a szovjet kormány részére, hogy az osztrák kérdéssel kapcsolatban az alábbi következtetésekre jusson: 1. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy az osztrák kérdés rendezését nem Iehej a német kérdéstől különválasztva vizsgálni, különösen a Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére vonatkozó tervek miatt, mert ez fokozza Ausztria felfalásának (Anschlussának) veszélyét. Ez azt jelenti, hogy a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló államszerződés megkötésekor olyan megoldást kell találni, amely kizárja azt a lehetőséget, hogy Németország ismét bekebelezze Ausztriát, ez pedig ősz* szefügg azzal, hogy a négy hatalom megfelelő, megegyezésen alapuló intézkedéseket fogadjon el a német kérdésben. Ebben az esetben gor kerülhet arra, hogy a négy hatalom csapatait kivonják Ausztriából anélkül, hogy bevárnák a német békeszerződés megkötését. 2. Ausztriának kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem lép be semmiféle olyan koalíeióba, vagy katonai szövelségbe, amely a hilierl Németország elleni háborúban és Ausztria felszabadításában fegyveres erejével részt vett hatalmak bármelyike ellen irányul, továbbá, hogy nem engedi meg területén külföldi kalonai lámaszpontok létesítését. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányának a maga részéről szintén vállalnia kell, hogy teljesiti az említett kikötéseket. 3. Az osztrák kérdés mielőbbi rendezése érdekében haladéktalanul össze ko'.l hívni a négy hatalom tanácskozását, amelyen megtárgyalják mind a német kérdést, mind pedig az osztrák államszerződés megkötésének kérdését- Ez, magától érletődik, feltételezi, hogy Ausztria résztvesz az osztrák államszerződés kérdésének megoldásában*. Emellett szem előtt kell tartani, hogy nyugatnémetországi mililarizmus újjáteremlése felé utat nyitó párizsi egyezmények ratifikálása esetén komoly Anscliliiss-veszély keletkeznék, következésképpen komoly veszélybo kerülne Ausztria függollensége. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok között minden területen — politikai, gazdasági és kulturális területen — baráti együttműködés alakult ki és mindinkább szilárdul. F.z az együttműködés a szuverenitás és a nemzeti függetlenség elveinek következetes tiszteletbentarlásián alapszik. Magától értetődik, hogy szükséges esetekben ez az együttműködés mindezen országok védelmi képeseégének megszilárdítására is kiterjed. A Szovjetunió és a szocialista tábor országai azonban nem alakítottak és nem is alakítanak más államok ellen irányuló semmiféle katonai tömböt. Nem teszik ezt ezután sem, de kénytelenek lesznek erőiket egyesíteni, hogy biztosítsák biztonságukat, ha olyan agresszív tervek kerülnek végrehajtásra, amelyeknek segítségével a német militarizmust akarják újjáteremteni és a békeszerető államok elleni támadást akarnak előkészíteni. Molotov rámutatott arra, hogy mivel a Szovjetunió az egyetemes béke ügyét, valamint a népek szuverénitása és nemzeti függetlensége sérthetetlenségének elvét védelmezi. függetlenül az államok társadalmi berendezkedésétől, a Szovjetunió külpolitikája támogatásra talál más népeknél és más államoknál, akár nagy, akár kis államokról van szó. A Szovjetunió — mondotta — nem tudja eléggé becsülni, hogy például India vagy Burma a Kínai Népköztársasággal együtt meghirdette az államok közötti békés együttműködés olyan öt alapelvét (együttélés, be nem avatkozás a belügyekbe, meg nem támadás stb ), amelyekre a Szovjetunió alapította mindig saját külpolitikáját és amely alapelvek most olyan barátságos támogatásra találtak az egész (Folytatás a harmadik oldalon) 4