Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-04 / 29. szám

PÉNTEK, 1955 FEBRUÁR 4. DELMAGYQRORSZlG A Szegedi Erőmű életéből (Tudósítónktól) A Szegedi Erőmű dolgozói a küldöttválasztó békegyűlésükön elhatározták, hogy a negyedik békekongresszus ideje alatt békeműszakot tartanák. A felszabadulási verseny keretében, a békeműszak során is újabb eredményeket akarnak elérni. A megválasztott küldöttet, Agócsi Jánost, arra kérték, hogy a béketalálkozón mondja el, az Erőmű dolgozói nem akarnak háborút és munkájukkal védelmezik a békét. Szűcs Antal felszólalásában arról beszélt, hogy két (háborút megért, s tiltakozott a német militarizmus újraélesztése ellen. A gyűlésen számos hozzászólás hangzott el. Az Erőmű dolgozói készülnek a békeműszakra. • Nemrégen fejeződött be az I. sz. nagy kazán kis javítási munkája, amelyre hét nap volt előirányozva. A karbantartó dolgozók a felszabadulási verseny keretében vállalták, hogy a kazán javítását két nappal előbb végzik el, minőségi kifogás nélkül. A karbantartók teljesítették, amit ígértek, s mivel a kazánt hamarabb javították ki a tervezett időnél, több lett a villamosenergia is. A karbantartók közül egyénileg szép eredményt ért el például Hancsurek Mihály és Nyári Ernő, Szűcs György, Szitkai Péter, Patyi László. Selmeczi Mihály művezető és a fűtók is segítették a karbantartók munkáját. • Fontos az árammal való takarékosság. Az Erőműben vannak egyes emberek, akik nem eléggé törődnek a házi árammal való takarékossággal. A dolgozók többsége azonban takarékoskodik az árammal; nem égetik feleslegesen a villanyt, nem járatják üresen a motorokat. Ennek eredményeként januárban igen számottevő háziáram megtakarítás volt. • A szénbehordó és vagonkirakó brigádok is jó eredménnyel dolgoznak a felszabadulási munkaversenyben. A szénhordó brigádok januárban több szenet vittek a kazánházhoz, mint decemberben. A szénhordók közül az elmúlt időben különösen szép eredményt értei Simon János, Turi Mihály, Vincze Imre, Tóth György és Bozóki Sándor A vagonkirakók közül id. Kacmayer János brigádja került az élre, a terv 12 százalékos túlteljesítésével. A brigádon belül Szekeres János 236, Kispéter Ferenc 234,2, ifj. Kacmayer János 263, és Bakos Sándor 241 százalékot teljesített. Jól dolgozott Vara Győző és Káli István is, Misán György Ahol a száz év előtti idő készül Holnap mutatja be a szegedi Nemzeti Színház „A kőszívű ember fiai'-i Macák Piroska új munkahelye Feketeszemű, vidám lány Macák Piroska. Munkáját komolyan végzi, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál. Négy hónapja mindössze hogy az üzembe került. A Paprikafeldolgozó Vállalat irodaépületétől balra eső száritóban lehet őt megtalálni, ahol a borspótló al apanyarát szárítják. Idegennek szokatlan ott a csípős levegő. A dolgozók, akik az egész napot itt töltik, már észre eem veszik. Piroska mosolyogva magyarázza, hogy neki milyen szokatlan volt először ez a munka. A csipedőknél kezdto, majd a esomagolóban volt Tá szükség, most meg a Szijártó-szárítóbrigádot kellett kiegészítenie. Nagy szó az, ha a fiatal munkások közül valaki az üzem egyik legjobb brigádjába kerül. A Szíjártóbrigád tagjai bizonyosan nem csalódtak Macák Piroskában, mert ő az olyan fiatalok közé tartozik, akik szeretik megfogni a munka végét- Ehhez ő még szüleinél hozzászokott, mert a három hold földjükön akadt neki is munkaAz üzemben más a munka, mint a földön. Piroska azért otthonosan érzi inagát új munkahelyén is. Iparkodik, ügyeskedik ős cl is érte, hogy ezért becsülik. Normáját, ritkán ugyan, do túl is szárnyalta már. A normája legutóbbi 8 százalékos túlteljesítése a legmagasabb eredménye eddig a felszabadulási munkaversenyben. Ennek nagyon örül. Ugy juttatja ezt kifejezésre, hogy most a Szíjártó-szárítóbrigádban a régi tagokkal egy sorban áll, s így a brigád megrtarthatja eddigi 130 százalékos átlagteljesítményét. 11 óra van. A szinház környékén csöndes délelőtti forgalom. Hol található ilyenkor az esti közönség! Hivatali helyiségekben, üzemekben, iskolákban... És a színészek! Egyik éppen most lép be az oldalbejárón. Néhány 6zót vált Pintér bácsival, a mindentudó portással, aztán siet az öltözőbe. A lépcsőn hatalmas bajuszú huszártiszt lépked lefelé, kardja megmegcsörren a kövön. A portásfülkében 1955-öt mutat a naptár, az utcán villamos csilingel. A színpadról dobogás, zaj hallatszik. Ott a száz év előtti idő készül. A fess huszártiszt Jókainak „A kőszívű ember fiai" című regényéből lépett elő. A folyosón Dobai Vilmossal, a fiatal rendezővel találkozunk. Ez az első prózai rendezése a szegedi színháznál. Most éppen a színpadra telefonál és kicsit ideges: múlik az Idő és még mindig nem állnak a díszletek. Mi az oka, hogy ilyen lassan halad a munka! — Megint új díszletezők vannak, még nem ismerik ki magukat eléggé — mondja valaki. Mielőtt megkezdődne a próba, van egy kis ideje a rendezőnek. A darab iránt érdeklődünk. — Földes Mihály dramatizálását tartom a legjobbnak. „A kőszívű ember fiai" színpadi feldolgozásai közül. Élénk, fordulatos. Nyelve sokat megőriz Jókai stílusából, emellett természetes, világos ... Közben felmegyünk a készülő színpadhoz. A folyosón huszártisztek, meg-megcsendülő kardokkal, múltszázadbeli divatos fiatalemberek, magyar urak. De civilruhával is találkozunk. Inke László — aki két szerepet is alakít a darabban: Baradlay Kázmért és középső fiát, Richárdot — szerepéhez illő katonás mozgással, de civilben sétál a folyosón, A két szerep életrekeltése érdekes feladat. Megkérdeztük lnke Lászlót: hogyan oldja meg a két hasonló és mégis különböző jellem megelevenítését! >— Az az elgondolás, hogy a két szerepet egy színész alakítsa, nem új. A fiúban rettentő sok energia van, amit apjától örökölt. Épp oly kemény és célratörő, mint az. Emellett a fiú alakításának problémája a nagy fejlődés bemutatása is. Úgyszólván két szerepet jelent. Azt kell ábrázolnom, hogyan lesz az osztrák hadsereg magyar úrifiú huszártisztjéből hős honvédtiszt. Richárd kemény jellem, aki kitart a császári hadsereg illemkódexének becsületfogalma mellott, melyet nevelése folytán magáévá tett, amig anyja meg nem győzi ennek helytelenségéről. De ez nem megy könnyen. Ebben is meg kell mutatni Richárd vasakaratát, szilárdságát. Ezek a jellembeli sajátosságok közösek az apában és a fiúban egyaránt. Ezért érdekes és nem könnyű feladat a két szerep alakítása. Az öltözőben Mánik László masz> kírozza a szereplőket. Alig ismerünk rá egy-egy színészre. Kormos Lajost — azaz Rideghváry Bencét — a hangja árulja el csupán. Komoly szakállal jön Tallérosi Zebulon, alti civilben Kovács János. Káló Flóriánt Baradlay Jenő szerepében ismerjük föl. És ki ez az elegáns fehéregyenruhás tiszt, Palvitz Ottó? Nem más, mint Mezey Lajos. Civilben találkozunk Barsi Bélával, aki Haynaut fogja alakítani. A színpadra belépve meglátjuk azután a többi szereplőket is. Ezek az elegáns multszázadbeli hölgyek: Plankenhorst Alfonsine és Antoinette: Ambrus Edit és Bartók Júlia. A fehérruhás baroness/. Dómján Edit. Sajnos azonban kevés idő van a szemlélődésre, hamarosan el kell hagynunk ezt az elegáns nagyvilági társaságot és száz évet öregedve a nézőtérről viszontlátni őket, amint felmegy a függöny, ... Bécsi szalonban találjuk magunkat, intrikák, szerelmek 09 kalandok, valamint a forradalomtól való félelem közepett. Mert kinn az utcákon a forradalmas nép uralkodik, mindent elsöprő hangja egyre erősebben tör a szalonba. Plánkenhorstéknál vagyunk, látjuk a szerelmes Baradlay Jenőt, majd a katonás Baradlay Richárdot. Inke László még most is civilben van, de mozgásán, játékán már a szerep, Baradlay Richárd huszárkapitány jelleme érzékelhető. Nyilt, célratörő — s hirtelen szerelemre gyullad. Jókai kedves mesemondó hagja és 1848 lelkeket tisztító vihara csap felénk a színről. Még egy nap — és megláthatjuk a darabot, végigélhetjük ezeket az időket. Ezzel a gondolattal távozunk a színházból, ahol most Javában készülődnek a színészek az előadásra, ök már benne élnek, nekik csak munkájuk eredménye lesz az érdekes. Nekünk a darab is. De addig még egyet alszunk... (-«>) (J)a$L$L JUlsní niankaeqijlíq&i Zina elvtárs és a Dózsa TSZ könyvelője tartózkodott csak az irodában a koradélutáni órákban. A csoport tagjai kint voltak, a fákat nyesték és a melegágyak előkészítésén dolgoztak. Igyekeztek kihasználni a kedvező, jó időt. Papp Ulésné és Kócsó Lajosné után érdeklődöm, akik a múlt héten kapták meg jó munkájuk jutalmáért a díszes oklevelet. — Kócsó Lajosné? — ismételte a nevet Zina elvtárs, az elnök. — Kint van a kertészetben. Zina elvtárs kétkedve nézett a cipőmre: — Oda bizony ilyen cipőben nem lehet kimenni. Csizma kell oda, de sajnos, mi azzal nem szolgálhatunk. De Papp Illésnét könnyebben megtalálhatja. Ott a legelőn túli tanyában lakik — mutatott a messzeségbe. Megindultam hát a réten át a tanya felé. Az út is sáros volt, a fűcsomók között sok helyen még a víz is csillogott a napfényben. A tanya közelében fiatal asszony jött velem SZEGEDI JEGYZETEK Az első bizonyítvány 3 A félévi bizonyítványt nagy izgalommal várják a szülők, a diákok egyaránt. Számolgatnak, vajon javul vagy rosszabb lesz a bizonyítvány, mint tavaly. Legjobban persze mégis az első osztályosok várják életük első bizonyítványát. A Gutenberg-utcai általános leányiskola második emeleti ablakain barátságosan mosolyog be a nap. Az osztálytermek üresek. Vége van a délelőtti tanításnak, de az iskola kapujában már újabb kis diákok — az első és második osztályosok — állnak, várják, hogy a „nagyok" elhagyják és ők birtokukba vegyék az iskolát. Lázár Marika — akinek növése miatt még az óvódában is kétszer megnézték a születési bizonyítványát, olyan kicsiny — apró, fehér hócipőjében nagy nehézségek között igyekszik fel a magas lépcsőn a második emeletre, ahol osztálytermük van. Már fenn is van. Az emeleten jobbra fordul, s megáll az egyik osztály előtt, — amelynek ajtajára nagy fekete betűkkel a következő felírást rajzolták: „I/A. Osztályvezető: Tábith Jenőné" — csinos kiskabátját fürgén veti le és a mellette ülő magasabb kislányt kéri meg, hogy akassza fel a fogasra. Az osztályterem hangos. Harminchat aprócska lányka beszélget vidáman. Miről is beszélhetnének ilyenkor, ha nem a bizonyítványosztásról? A kis Marika is belekapcsolódik a beszélgetésbe. — Édesanyám azt mondta, — mondja boldogan — ha jó bizonyítványom lesz, biciklit kapok. — Te még kicsi vagy, — mondja AVmási Kati — bizonyosan háromkerekű biciklit vesz édesanyád. — Hogyisne. Kétkerekűt — felel sértődötten Marika. — Én odahaza húzszor is elolvasom a feladott olvasmányt — mondja az aranyszőkehajú, kékszemű Almási Kata. — Édesanyám hallgat, csak akkor hagyom abba az olvasást, amikor így szól: „Jól van Katikám, már ötösre tudod'.. — Nincs is négyesnél rosszabb jegyem olvasásból — mondja és boldogságtól ragyog égszínkék szeme. — Nekem sajnos egyesem is van, — mondja a kócos Battancs Zsuzsi — nem tudom, most hányast kapok félévkor. Prágai Ágnes nem beszélget. Szépen, fegyelmezetten ül helyén, füzeteit nézegeti. A kék papirossal borított füzetében nagy figyelemmel, gondossággal vannak rajzolva a betűk. Lukács Erzsike számtan füzetének is nehezen lehetne párját megkeresni, olyan szép, olyan rendes. Csengetnek. A tanító néni barátságosan mosolyogva üdvözli a kedves kis tanítványait. Megkezdődik az olvasás óra. Mindenki szépen olvas. Fodor Melindát külön megdicséri a tanító néni. — Szépen olvastál Melinda, mondd meg odahaza is, hogy ötösre feleltél. Székely Edit, Urbán Panni, Tóth Zsuzsi, Lukács Erzsike, mind ötöst kapott. Kell is most a jó jegy, a félévi bizonyítványosztás előtt. Az olvasmány elmesélésénél Lázár Marika tűnt ki. Öt is megdicséri a tanító néni. — Okos, ügyes kislány vagy Marika. A csengő megszólal. Vége az olvasás órának. Holnap mindenki megkapja bizonyítványát. Prágai Ágnes, Al mási Kati, Székely Edit, Lukács Erzsike, Lázár Marika örömet szerez majd édesanyjának jó bizonyítványával. Sajnos, vannak olyan kislányok is, mint Battancs Zsuzsi, Jakab Mária, Márton Erzsi, akik nem dicsekedhetnek majd a szép bizonyítvánnyal. De most félévkor ők is megfogadják, hogy év végére kijavítják a rossz jegyeiket. JUHASZ ZSUZSA szembe. Megállítottam. Pappné után érdeklődtem. — Én vagyok. De most már menjünk vissza, &add mutaddam meg a Utódaimam, a nemrég kapott sertés anyatörzsünket. A tanyához érve valóban először is a nagy akólhoz vezetett, ahol húsz fekete, hosszútörzsű süldő sütkérezett a napon. A bábolnai állami gazdaságtól kapta a csoport. Pappné nézelődés közben arról beszélt, elvállalta a gondozásukat, sertésgondozó lett. Persze azért még most más munkára is vállalkozik. Büszkén mutatja a helyét, ahol augusztusra, mikorra kell, a csupasz fák közt; modern fiaztatót építenek. A lakás felé tartva a múlt évi munkájilról beszélt, arról, hogyan érte el a 343 munkaegységet, hogyan dolgozott három év óta, hogy minden évben több mint 300 volt a munkaegysége. Szavai nyomán I megelevenedik a szövetkezet élete, az elmúlt évek nehézségei, problémái. Pappné, a domaszéki napszámos felesége, a gazdag Rejtő fűszeres volt cselédje mindig az első sorban dolgozott a csoportban. Nem félt a munkától, bármi legyen az. Nemrégen is több mint három hónapig egyedül gondozta a szövetkezet 30 darab jószágát, etette, fejte a teheneket, almozott alájuk kora hajnaltól késő estig. Munkája, amit végzett {ét{icJínak id Cecdüieléte máit űó-ina, A nyáron is tíz tehenet gondozott és amellett 25 cséplőmunkás számára gondoskodott a napi ellátásról. Élelmet szerzett be, főzött nekik. Az aratásból is kivette a részét. Minden munkanapot, minden munkaórát igyekezett kihasználni és a munkaegysége szaporodott is. Igy lett 100, 200, 300, majd az év befejeztére 343. Most is dolgozik. Ott vágja a többiekkel együtt a rőzsét, amit majd a tagság között munkaegységre kiosztanak tüzelőnek. Iparkodik. Az idén sem akar lemaradni, mert. mint mondta, érdemes dolgozni. Hét mázsa 61 kiló búzát, több mint hét mázsa kukoricát, majdnem öt mázsa burgonyát, 46 kiló rizst, 50 kiló cukrot kapott az alma, olaj, mák, bor, szappan ós egyéb mellett; még 3355 forint készpénzt is. fetten <te kezeltünk ennyit egy éu alatt — mondta, — amikor résziből dolgoztunk Rejtő úr földjén. Meg van elégedve, de egy fájó pont mégis van életében. Augusztus 20-án sírva ment el TSZ alkotmány-ünnepségéről, mert ő nem kapott oklevelet, sem dicséretet. — Nem azért dolgozom — mondta őszintén, — hogy nyakra-főre dicsérjenek, de hát azért mégis jól esett volna egy-két elismerő szó. Most részben kárpótolva van, mert a jól dolgozó szövetkezeti aszszonyokkal együtt ő is megkapta a dicsérő oklevelet. De abban igaza van, több elismerést érdemelne, hisz egyike azoknak a TSZ asszonyoknak, akik az elmúlt évek során a legtöbb munkaegységet érték el. Szalma Gézáné Folyik a hajózás a Dnyeperen Egészen rendkívüli a tél a Dnyeper mentén. Az idő januárba hajlott és a folyamot még mindig nem borúja jégpáncél, hullámai vidáman kergetik egymást. Kahovka. Herszon és más városok vidékén megszakítás nélkül közlekednek a vontatóhajók. Szállí'ják az iparcikkeket és élelmiszereket. A legkülönbözőbb teherárut viszik a kahovkai vízierőmü építkezéséhez. A herszoni folyami kikélő dolgozói nem zárták Io a hajózási idényt és napról napra növelik teljesítményüket. A Dnyeperen szállított áruk mennyisége az idén jelentősen ipcgnövekszik. A herszoni folyami kikötő felkészül a tavaszra, Buzgón javítják a hajókat, a gépeket. A kikötő dolgozói elhatározták, hogy az Ukrán Legfelső Tanács választásainak tiszteletére határidő előtt elkészítik a flottát a hajózási idényre. SZUMATRA-sziget középső részén nagy árvíz van. Az elárasztott vidékek lakói ezerszám hajléktalanul maradtak. A NAGPUR-I REPÜLŐTÉR KÖZELÉBEN kigyulladt és lezuhant egy Madraszból Vj-Delhibe repülő indiai repülőgép. A gép valamennyi utasa — számszerint 10 — szörnyethalt,