Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-05 / 30. szám

DELM&GYHRORSZRG Készülnek a vasárnapi béketalálkozóra Szeged és a szegedi járás küldöttei Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál és több szegedi üzemben békeőrségeken kiváló munkával készülnek a munkások és a műszakiak a IV. Magyar Békekongresszusra és köszöntik a vasárnapi béketalálkozók A küldötteknek több helyen — a Szegedi Kenderfonógyárban, a Ruhagyárban, a Cipész KSZ-ben stb. — érdekes ajándékokat adnak át a dolgozók, hogy vigyék el harcos üdvözletüket, elszánt békeakaratukat a békeharcosok seregszemléjére és juttassák el a békekongresszusra. A szegedi járásban is több községben díszes béke-tarisznyát készítenek és azokba helyezik el NyugatNémetország felfegyverzése, a háború elleni tiltakozó levelüket és békealáírásaikat. Belvárosban, Petőfitelepen és más kerületek békeharcosai elkísérik küldöttüket a találkozóra, amely vasárnap délelőtt fél 10-kor kezdődik az alsóvárosi MAV Petőfi kultúrotthonban. A találkozón Karácsonyi Béla Kossuth-díjas egyetemi docens mond ünnepi beszédet, majd megválasszák a Szeged város és a szegedi járás küldötteit a IV. Magyar Békekongresszusra. Részt vesz a békeharcosok seregszemléjén Tarkiewitz lengyel állatorvos, a Magyar Tudományos Akadémia vendége is. LEVELEZŐINK ÍRJAK A Szegedi Kenderfonógyár gépi kötél üzemrészének dolgozói röpgyülésen elhatározták, hogy egynapos békeműszakot tartanak. Munkájukkal is ki akarták fejezni tiltakozásukat a nyugatnémet hadsereg felállítása ellen. A műszakban kiemelkedő teljesítmények születtek. Kovács János és Bödő János 185, illetve 170 százalékot ért el ezen a napon. A Molnár és Csányi szálazó csoport tagjai között is újult erővel lángolt fel a versengés az elsőségért. A győztes a Csányi csoport lett 157 százalékkal, a Molnár csopoi-t 137 százalékos teljesítményével szemben. A manilla-osztály dolgozói és a fonónk is többet termeltek ezen a napon. Hitet tettek békeakaratuk mellett 120—121 százalékos tervteljesítésükkel, Papdí István Szeged 2. Postahivatal dolgozói a felszabadulási verseny sikeréért mindent elkövettek. Céljuk, hogy a postai munkát tovább javítsák. A dolgozók vállalása kiterjed a küldemények pontos kezelésére és a pontos továbbításra. A posta dolgozói magukénak érzik a postát, s a dolgozók által feladott küldeményeket úgy kezelik, mint sajátjukat. Munkájukra nagy szükség van ezekben az időkben is, mert a karácsonyi erős forgalom után sem csökken a postaküldemények száma. Dolgozóink örülnek ennek a forgalomnak. A küldemények nagy többsége gyors, romlandó áruként kerül a postára. Persze ez fokozottabb gondosságot követel meg tőlünk, postásoktól, de mi felkéminél szültünk erre s igyekszünk jobban ellátni feladatainkat. Kovács Mihály A Magyar Hajózási Társaság tápéi hajójavító telepének dolgozói is szinte kivétel nélkül tettek felajánlást felszabadulásunk tizedik évfordulójának tiszteletére. A Nádor- és November 7 kotróhajóknak a határidő előtt való befejezéséért folyik a harc. A munkában kiemelkedő eredményt ért el Vincze Pál brigádja, Széli Illés brigádja és Vincze István brigádja. A gépműhelyben Molnár Géza, Bojniczkl Béla és Mózes István jár élen a munkában. dlz úmost műszerek szeqedi „doktora" Vasárnap tartják meg Szegeden Csongrád megye első városi és járási béketalálkozóját, ahol megválasztják a küldötteket a IV. magyar békekangresszusra. Mi, a Szegedi Bútorgyár dolgozói, ennek megünneplésére 3 napos békeműszakot tartunk. Munkánkkal is hozzájárulunk a béketábor erősítéséhez. Tudjuk, hogy békénk védelmében feladatunk elsősorban tervünk teljesítése. A háromnapos békeműszak első napján már kimagasló eredmények születtek. Kiváló teljesítményt értek el: Mogyorósi József marós 213, Tamasits János szalagcsiszoló 205, Pácsa János körfűrészéé 166, Fortuna István 166, Bodó Mihály 161, Szűcs Antal szalagfűrészes 154, Heiszig József 149, valamint Papp János és Lepény Mihály előkészítők 141 százalékos eredményükkel. , | l la, jr Halász Lajos MAGASTERMETÜ és tartása egyenes. Kossuth szakálla és dús bajusza csupa ezüst. Szürke szeme meleg fényű és fiatalos fények csillannak benne Mestersége nagyon fontos, hiszen orvosi műszereket, felszereléseket javít; azok „doktora". Szakavatott mester és szerte a hazában nem sokan tudják azt csinálni, amit ő. Neve: Alexy Arthur és a Szegedi Orvosi műszer, Gyermekkocsi Készítő és Javító KSZ alapító tagja. Apja, nagyapja is kiváló mesterember volt. A mesterség, a műszerekkel vajó bánás az Alexy-családnál apáról-fiúra szálló hagyomány. Alexy Arthur 57 esztendős. Fémipariskolát végzett, s régen külföldön is megfordult. Az orvoBi műszereket hosszú évtizedek óta javítja. Nem lélektelen munka ez, s hogy jól rendbe^ legyen egy-egy orvosi műszer, felszerelés, ahhoz emberszeretet is kell. Kifejezetten nem beszélt erről Alexy Arthur. De mesterségéről szóló szavai, s az, ahogyan a munkáját végzi, (tapasztaltuk) mind erről tanúskodott. Talán nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy az ő munkája segíti az orvosokét. Hiszen, egy-egy műtéthez is kifogástalanul, jól működő felszerelések kellenek és Alexy Arthur munkája éppen azért való. A MESTER ASZTALÁN csillo—, „ . _. . gó, furcsa alakú orvosi műszerek. y Ott van például a gyomorműtéteknél használt egyik orvosi eszköz. K Kovács-Bognár KSZ segítsége a Táncsics TSZ-nek X Szegedi Táncsics Termelőszövetkezetben is készülnek a tavaszi teendők jó végrehajtására. Fontos a kocsik és egyéb mezőgazdasági felszerelések kijavítása is. A TSZn ok van saját bognármüholye. Eddig a műhely munkáját nehezítette, hogy nem volt üzemképes szalagfűrésze. A Szegedi Kováes-Bognir KSZ — a TSZ régebbi patronálója — a termelőszövetkezet segítségére sietett és az elmúlt napokban Kállai József elvtárs, a kisipari szövetkezet párltitkára és Tiszai Fercno elvtárs, művezető üzembe helyezték a szalagfürészt, a TSZ-tagok örömére. A szalagfürészhez a KovácsBognár KSZ adott egyes szükséges felszereléseket. Tekintsünk el rendeltetésének leírásától, mert az cseppet sem klssebbíti fontosságát. Ezt a műszert is tökéletesen megjavítja a mester. A szegedi városi kórházból a minap vérnyomás mérőket hoztak javításra. A fogak gyógyításához, Illetve a fogászathoz nélkülözhetetlen eszközök is zavartalanul müködholnok az emberi egészség szolgálatában, mert ehhez hozzá adja a maga szakavatott munkáját Alexy Arlhur. Jól tudja, hogy a különfélo orvosi műszereknek milyon szeropiik van, mikor és milyen esetekben alkalmazzák. Érzi felelősségét, g lelkében nem volna nyugodtság, ha nem végezne tökéletes munkát. Nemcsak a szegedi és hódmezővásárhelyi kórházak felszereléseit javítja. Az ország különböző vidékeinek kórházaiból, például Békéscsabáról, Sopronból, Pécsről is gyakrani küldenek javítani való műszereket városunk me»* teréhez. S ő megcsinálja. Elete dús tapasztalatait szívesen adná át a fiataloknak. Régebben és most is gondolt arra, hogy a szakmának új mesterei legyenek. Kicsit zsörtölődik azért, — tegyük hozzá teljesen érthetően és jogosan —• hogy még nincs tanuló mellette. Szövetkezete is akarná ezt, tanuló l9 lenno, de a KSZ felsőbb szervénél akadozik a dolog. Vájjon miért 1! Hadd mondjuk el, hogy az első beszélgetés, az első találkozás után szívébe zárja az ember a kedves és jóhumorú, ezüstös Kossuth szakállt viselő Alexy Arthurt. Nevet és lréfás-komolyan jelenti ki: — Nem vagyok én öreg ember.. * FIA GÉPÉSZETI technikumba jár, a íánya férjnél. Szokott nékik is beszólni nagyapjáról, a neves puskamívesröl. Fiával persze már szakmai dolgokban is kicserélik tapasztalataikat. Holgozik a mester, a nagyablak előtti munka-asztalnál. S az as*. talon olt egy levél, rajta az értesítés, hogy mikor kerül sor Szegedon a békeküldöttek találkozójára. Ott lesz ezen Alexy Arthur is; szövetkezete tagjai őt választották képviselőjüknek. S most nézi a vérnyomás mérÜ, hogy megkezdje javítását. No is zavarjuk már. További jó egészséget, hasznos munkát. (rr or vap) Szegedi lány — Szverdlovszkban fera Sándornét keresem, — nyitok be a Szegedi Kenderfonógyár vállalatvezetői irodájába. — Gera Sándornét? Melyiket? — Akinek a kislánya Szverdlovszkban tanul. — Ja, az a kártolón van! Pár pillanat csak, míg Grosz elvtársnő fölírja a belépőcédulámra, hogy ,.jogosítva vagyok'1 a kártolóra belépni. Rövid az út az udvaron, s mikor becsapódik mögöttem az üzemrész nehéz vasajtaja, szinte elkábulok a ködtől. Hűvös idő van most. — Gera Sándorné? —. kérdezem az asszonyt. —i Beszélhetünk — mondja, s a fogaskerekek csattogása, a tépődő, fésülködő rostkötegek között rohanó tűk dallamos zümmögése közben erősen figyelnem kell, ahogy beszél. Kislányáról beszél. Kislányáról, aki tizenkét éves volt, mikor Gera Sándor, a köztisztasági hivatal altisztje odamaradt a háborúban. Két lány életének gondja szakadt egyszerre özvegy Gera Sándornéra, a Szegedi Kenderfonógyár munkásasszonyára. Két leány gondja, s ki tudja, mit jegyezhetne föl most a krónikás a két lány sorsáról, ha a 44 őszén egy akkor sokak előtt ismeretlen és távoli ország katonái fegyverrel a kezükben el nem űzik a múltat. Ki tudja? Szeretett volna-e tanulni özvegy Gera Sándorné kislánykorában? á'tlyan felcsillanó szemmel válaszol a kérdésre igent, mintha még mindig az a kislány lenne, aki Alsótanyán, valamikor, mikor a nyári nap hosszú árnyékokat rajzolt a tarlóra, s a libák a napi nagy meleg után kókadtan szedegették a tarló füveit, csipdesték apró virágait, vagy hangos gágogással fürödtek a vályú alatt összegyűlt pocsolyában — hanyatt feküdt a kukorica hűs árnyai alatt arról ábrándozott, hogy valamikor gyerekeknek fogja tanítani az ábc-t. Dehát más volt az ábránd és más az élet. Szűkösen mérte a megélhetésrevalót az alsótanyai föld a földműves-napszámosnak, a tanulás elérhetetlen álom volt csupán. Nőtt, nőtt, megismerkedett későbbi urával, egy másik földműves-napszámos család gyermekével. Megesküdtek, útnak indultak Szegednek, Beszél, beszél özvegy Gera SánHABORUS NYÁR VOLT, A nap melegen sütött. Megizzadva, fáradtan tért haza Németh Miklós sofőr, a köztisztasági telep egyik épületének kis lakásába. Már több mint tizenöt éve vezette a város autóbuszait, sokat dolgozott, éjszakázott, de nem vitte semmire. Legfeljebb annyira mentek, elsősorban felesége segítségével, hogy volt két tehenük, azonban Németh Miklós egy szebb, örömtelibb életre vágyott. Ezen az estén túlságosan sokat gondolt arra, mi lesz vele, ha megöregszik? ... A front máiközeledett, az oroszok nyomultak előre. Nyugtalanul aludt. Azt álmodta, hogy van egy szép kőháza, az istállóban tehene, disznó hízik az ólban. Ö már nyugdíjba ment, kis földjén, amelyen van egy kis vityiló dolgozgat, Miklós fia tanul és esténként arról beszélgetnek, mi lesz belőle, mérnök, tanár vagy orvos?... Másnap elmesélte álmát sofőrtársainak, akik mosolyogtak rajta. „Honnan kapsz te nyugdíjat, Miklós bátyám? — kérdezték tőle. Miből veszel húzat, földet? Az álom az csak álom..." A felszabadulás után mindjárt jelentkezett dolgozni. Megtették forgalmi tisztnek a régt- nwmfcaheÁ megvalósult- álom lyén. Ez volt a beosztása ismét az istállóban, amikor söntés előtt, meg nem aludt vagy három évig, de nem 1953. júliusában hazahozta minden éjjel, mert az1; volt elégedett. azt a színes, nagy karton- akarta, hogy álma, amin — VISSZA AKAROK lapot, amelyre nagy betűk- tíz évvel ezelőtt még moMENNI a kocsira — jelen- kel volt írva: „Sztahánovis- solyogtak, most valóra váltette ki — Sofőr vagyok oklevél". Kiváló munká- ion. Maga kovácsolta az szeretem a szakmámat! iának nemcsak a kitüntető életét széppé, örömtelivé. S hiányzik nekem a volán, az cím volt az elismerése, ha r nfitvY x /\V\Ko t" írt IrrviA/.*!! Dl utazas. Ettől kezdve megint vezette az autóbuszt, vitte az utasokat a szegedi járásba, Csongrádra, s vissza. Egyre nem jobban is keresett. Bizony igencsak hazahozta a kétezer forintot havonta. Nem könnyű szerrel jutott ilyen szép keresethez. A tavalyi nagy télben is Csongekkor jelent meg 1954 őszén az új nyugdíjtörvény. Akkor ünepelte éppen hatvanadik születésnapját. jobban keresett, munkáját rádra járt minden nap £gemár megbecsülték es 1947- tő Sándorral felváltva és ben eladta teheneit. Ebből egyszer sem fordult elő, — ELMEGYEK NYUGDÍJBA — mondta feleségének, amikor olvasta az újságot. Beadta a kérelmét. Ekkor meg a spórolt pénzéből vett ]1Cgy azokon a veszélyes, is még Csongrádra járt és magának egy szép emeletes behavazott utakon ne ve- volt ott mindig egy pár óra kőházat. Négy szoba van az ^tte volna el a kocsit hiegész épületben. Fent ő bátlanul az utasokkal. lakik, lent az udvarban pe- ,,, „ ... ' , ... ... Elmúlt a tel. Augusztus dig két másik csalad. Miklós fia nőtt. Felesége el- 20- utan ™eg egy sztahalátta a malacokat, a tyúko- novista oklevelet kereteztekat. Két szobájukat szépen tett be és helyezett el hosszúja, amíg visszaindult az autóbusszal. Hetipiacon összeszedte az őszibarackmagokat, nem szégyelte. Azt gondolta, hogy most majd úgyis nyugdíjba az megy, ő maga csíráztatja ki berendezték, rádiót vettek, elöszoba falára. Volt már, a magokat, elülteti a hokerékpart, aztán ismét egy amikor két és félezer forin- mokján és terem majd azotehénkét. t0t adott át a feleségének, kon a fákon szép, nemes Teltek az évek, — Né- Hévizén nyaralt. Néha ki- őszibarack. Szakkönyveket meth Miklós álmának egyik kilátogatott az autóbusz ha- is vett, azt bogarázta, amirésze már teljesült. Nem lasi úti végállomása mellé, kor várakozott kocsijával, magától. Meg kellett dol- Itt terül el a valamivel De jó munkájáért a kittingozni érte, meg takarékos- több, mint négy hold kopár tetések sorozata még nem kodni, de értelme lett az homokja, meg a kis vityiló- fejeződött be. November életnek. Igaz, rajta is eljárt ja, amit még májusban vett 7-én a gyönyörű „Kiváló már az idő, de nem érezte, megtakarított pénzéből. dolgozó" jelvényt tűzhette hogy közeledik a hatvan Nem mese ez, — élő való- a mellére. És ebben a hóewbez Már. fcét teáién volt ság. Igaz, nem igen állt ő napban 16-án, életében először, több mint negyedszázados autóbuszvezetés után nem ment be dolgozni. Kiszámították már a nyugdíját is: 1134 forint 27 fillért kapnak ezentúl életük végéig havonta. A baraekmagok már csíráznak. Németh Miklós bácsi sokszor egy hétig sem jön haza. Fordítja a homokot, termővé akarja tenni azt a közel ötholdnyi pusztaságát, hogy négy év múlva hamvas őszibarackokat szedjen róla. Most akar csak igazán élni, élvezni kiváló munkája gvümölcsét. Miklós fia harmadik gimnazista. Mérnök akar lenni. Kiválóan röplabdázik, sportol, jól tanul, — büszke az apa a fiára és a fiú az apára. Népszerű ember lett Németh bácsi: beválasztották a Hazafias Népfront II. kerületi bizottságába és békeküldöttként vesz részt vasárnap a szegedi békeharcosok seregszemléjén. Mert ő sokat tett a haza erősítéséért és családja boldogulásáért. S ha valaki beszélni akar vele, menjen el a Gém utca 15. szám alá. A fakapu mellett, balkéz felől van egy kis csengő. Ha megnyomja, Németh néni néz ki az ablakon és nagyon kedvesen elárulja, hogy mikor lehet otthon találni Németh Miklós bácsit. Markovits Tibor dorné, a saját múltjáról, ami egy a milliók múltjával. Kisebbik lánya tanítónő. Férje tanársegéd a szegedi egyetemen. Vegyész. A nagyobbik meg kohó-' mérnök lesz. Nem is akármilyen, mert Szverdlovszk-ban tanul. -=j Messze van ide az a város? Annyira van Moszkvától, mint ide Moszkva. Képzelje, mikor először kiment a kislányom, heten voltak egy szobában. Hét lány, de az egyik magyar, a másik lengyel, a negyedik kínai, az ötödik megint más, szóval mind más nemzetbeli. Képzelheti azt a karattyolást, amit azok ott véghezvittek. Nem értették meg egymást csak oroszul. Még az a szerencse, hogy az én kislányom itthon megtanult oroszul. — Szegeden tanult a kislánya? — Nem, Budapesten. A szovjet ösztöndíjas kollégiumban. Mindig kitűnővel vizsgázott. Tfötényzsebébe nyúl, kis tárcát vesz elő, s a tárcából egy le-> velezőlapot. Magyar—orosz címzés rajta, szverdlovszki levél Arról tudósít, hogy sűrűn következnek most egymás után a vizsgák. Kevés az idő. Nagyon tanul hát Gera Anna harmadéves kohómérnök hallgató, meg a vőlegénye is. Kinn vannak mind a ketten. S a szűkszavú beszámoló mellett a néhány sor, ami közel viszi hozzájuk az otthont, — „olvastam, hogy Marikáék már kinn voltak a nagynéninél, már mint ifjú párok". Nem kérdezem özvegy Gera Sándornétól, hogy boldog-e. Tudná ő szive teltségét szavakban elmondani? Vagy a lánya boldogságára elég-e a kifejezés: a lányom boldog, hogy kinn tanulhat. Magam is csak forgatom a tollat, s tűnődöm, hogy mit irhatok még. Mert teli az én szivem is. Gera Anna és vőlegénye Szverdlovszkban kitűnőre tanul, özvegy Gera Sándorné 144 százalékra dolgozik a kettes kártológépen, a gépállomásokon tavaszi munkára javítják az erős traktorokat, bányászok lendülnek új erővel a felszabadulási munliaversenyben, s az én Gábor fiam, is tegnap ötöst hozott haza számtanból, pedig a számtan igazán nehezen megye neki. Dolgozunk. Kicsi és nagy, komoly kötelességteljesítéssel az életért. • • f^zvegy Gera Sándorné gyermekeinek élete, sokunk élete, mindannyiónk élete a béke élete. Gera Anna azért tanul Szverdlovszk-ban, hogy hazatérve gazdagabban ontsák az acélt kohóműveink. S ha bármint fenekedik is a „tátott töke sárga szája", Gera Anna és vőlegénye, — a traktorosok, és az én fiam is, — mi fogjuk a döntő szót kimondani! SZABOLCSI GÁBOR