Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-21 / 17. szám

PÉNTEK, 1955. JANUÁR 21. DELM3GYSR0RSZIIG Az ©Is© lépés Tíz évvel ezelőtt a Délmagyaror­azág adta hírül Szeged lakóinak: fegyverszünetet kötöttünk a szö­vetsége® hatalmakkal. Vorosilov elvtárs, a magyar nép szeretett barátja és az Ideiglenes Magyar Kormány tagjai Molotov külügy­miniszter szobájában aláírták a dicstelen háború vég át ós egy új, szabad korszak hajnalát jelentő fegyverszüneti szerződést. Az új élet kezdő lépését tettük ezzel meg, alig kát hónappal a főváros pesti oldalának felszabadítása, után. Sze­gőd dolgozói ekkor már elküldték első segítségüket a főváros felsza­badítóit részének s a Dunántúlon ekkor még dörögtek az ágyuk, a fasizmus hordár és magynr cinko­sai még harsogták a „végső győ­zelmet". Lapozgatva a tíz év előtti újsá­gokat, megtaláljuk a világsajtó visszhangját a magyar fegyverszü­netről. A Pravda a következőket­írja: „Széttörték a náci megszállók hordáit és visszaadták Magyaror­szágnak állami függetlenségét és szuverÉmilását. Magyarország de­mokratikus erői lehetőséget kaplak árrá hogy országuk sorsát kezükbe vegyék és végotvessenek régebbi szégyennel teljes politikájuknak". A Times ezeket írta: „Magyaror­szágnak azzal kell jóvátennie ed­digi németbarát politikáját, hogy együttműködik a szabadságszerető népekkel a hitleristák ellen". A fegyverszüneti szerződésit még a háború vértengore közepén kö­töttük a mégis áthatja az az esz­me, hogy- a népek érdekei közösek, hogy a néptől idegen kormányok bűnét nem szabad a népeken meg­bosszulni. Kötelezte a fegyverszü­neti szerződés a magyar kormányt a Hitler-barát fasiszta egyesületek feloszlatására. Kötelezte, hogy biz­tosítson a magyar állampolgárokkal egyenlő jogot mindazoknak, akikot antifasiszta tevékenységük vagy a faji elnyomás őrülete miatt meg­fosztottak állampolgári jogaiktól. A magyar nép ezen kötelezettségeit végrehajtotta. Ezek az intézkedések később teljes formában bekerültek törvényeinkbe, részeivé lettek a magyar nép nagy vívmányának, néjpi demokratikus Alkotmányunk­nak. A fegyverszüneti szerződés meg­kötésével elisznorték az Ideiglenes Magyar Kormányt és a Magyaror­szágon működő demokratikus pár­tok létjogosultságát. Ez idő ől fog­va végre szabadon működhetett az a párt, a kommunisták magyaror­szági pártja, amely a nép igazi aka­ratát követelte, a Horlhy-rendszer terrorja idején: kenyeret, földel é® szabadságot, — a felszabadulás után pedig vezette az ország építő munkáját, győzelemre vitte népün­ket. Tíz esztendő múlt el a fegyver­szüneti szerződés megkötése óta és még mindig nincs igazi béke a világon. Pedig a magyar nép hű maradt adott szavához, végrehaj­totta mindazt, amit a fegyverszü­neti szerződés követelt, amit a né­pek elvártak tőle: a Ixke szószóló­ja, élharcosa lett. Az egész világ követelte ezt tőle akkor és 6ajnos ma már aaok az angol, amerikai imperialisták, akik akkor jókíván­ságaikban üdvözölték a fegyverszü­neti szerződést s akik azt kívánták, hogy a magyar nép keljen harcra a fasisztáié ellen, ma új háborúra spekulálnak. A londoni rádió hír­magyarázója ma Churchill minisz­terelnök úrral együtt uszít a béke, a demokrácia ellen, hazánk ellen, holott tíz évvel ezelőtt ők is kö­vetelték, hogy a magyar ncp sza­kítson régi múltjával, kezdjen egy új életeit, engedjen szabad teret a demokratikus erők kibontakoztatá­sának, a nép akaratának. A ma­gyar nép odaállt a békéért, a sza­badságért é® a demokráciáért foly­tatott harc küzdőtáborába szívvel, lélekkel. Ma büszkék vagyunk arra, hogy alig egy évtizeddel a fegy­verszünet megkötése után népünk olt halad a békeszerető népek elől­járó osztagaiban és tiltakozik Hit­ler utódainak, a revansra vágyó fasisztáknak felfegyverzése ellen. Népünk sohasem felejti el, hogy tíz esztendővel ezelőtt a Szovjetuniónak köszönhette azt a lépést, amely egyben a szabadságot is jelentette. Az első és igazi barátunk tíz esz­tendővel ezelőtt is a felszabadító Szovjetunió voltt. Népünk aa> elmúll egy évtized alatt megértette és tud­ja, hogy csak a Szovjetunióval együtt haladva őrizheti meg a bé­| két, oltalmazhatja meg a szabad­ságot. Törvényerejű rendelet a közsfigfejleszlésí hozzájárulásról, minisztertanácsi határozat a községlejieszlési alap létesítéséről A Magyar Közlöny január 20-i számában megjelent a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának 1955. évi 4. számú törvényerejű rendelete a községfejlesztési hozzájárulásról és a Minisztertanács 1010/1955. (L 20.) számú határozata a községfejlesz­tési alap létesítéséről. A törvényerejű rendelet értel­mében a községi tanácsok a köz­ségpolitikai tervükben megállapí­tott feladatok megvalósítására az állam által rendelkezésre bocsátolt eszközök kiegészítésére évenkint községfejlesztési hozzájárulást vet­hetnek ki. A hozzájárulás mértékét és a kivetés alapját a községi ta­nács állapítja meg. A hozzájárulás mértékét, a kive­tés alapját, a tervbevett feladatok szükségességét előzetesen falugyű­léseken, kisgyűléseken a lakosság­gal meg kell tárgyalni. A község­fejlesztési hozzájárulás mértéke nem haladhatja meg a házadó, il­letve a ló után megállapítható adó­tétel nélkül számított általános jö­vedelemadó évi összegének tíz szá­zalékát, illetőleg azoknál, akik házadó, vagy jövedelemadó fizeté­sére nem kötelezettek, háztartáson­kin t az évi száz forintot. A köz­ségfejlesztési hozzájárulást a ta­nács határozata alapján a községi végrehajtó- bizottság a pénzügyi apparátus segítségével veti ki és szedi be. A Minisztertanács határozata ki­mondja, hogy a községpolitikai tervben szereplő feladatokat első­sorban a tanács költségvetése, va­lamint beruházási és felújítási ke­rete terhére kell megvalósítani. A tanács költségvetésében, illetőleg beruházási és felújítási keretében nem fedezett feladatok megoldásá­ra községfe.ilesztési alapot kell lé­tesíteni. A községfejlesztési alap lényegében a tanács előirányzaton, illetve terven felüli bevételeit, a beruházási keretből megtakarított eszközöket, valamint a lakosság ön­kéntes hozzájárulását foglalja ma­gában, A határozat megállapítja, hogy a községfejlesztési alap fedezeti for­rásai a következők: a tanácsi vál­lalatok terven felüli nyeresége, a községpolitikai tervben előirányzott reladatok megvalósításához fizetett vállalati hozzájárulás, az adópré­mium dologi része, a költségvetési előirányzatokon felüli többletbevé­tel, a készpénzben jegyzett állam­kölcsönökből a tanácsot megillető részesedés, a községfejlesztési hoz­zájárulás. A fedezeti forrásokkal kapcsolatban több intézkedést tar* talmaz a határozat, így például ki­mondja, hogy a tanácsi vállalatok terven felüli nyereségének több mint negyven százaléka, az adó­prémium nyolcvan százaléka és a községekben készpénzben jegyzett államkölcsönökből az eddigi húsz százalékos részesedés helyett 50 százalék illeti meg a tanácsokat. A határozat részletesen szabá­lyozza a községfejlesztési hozzájá­rulás kivetésének módjait. A községfejlesztési alapban ósz­szegyűlt pénzeszközökkel kizárólag a tanács rendelkezik. Ezeket költ­ségvetésen felüli feladatok, például utak, járdák, kútak építésére és ja­vítására, szociális és kulturális in­tézmények felújítására és javításá­ra, a köztisztaság fejlesztésére, közutak, népfürdők és egyéb egész­ségügyi intézmények felújítására és javítására, valamint más hasonló célra lehet felhasználni. A községfejlesztési alap felhasz­nálásáról a végrehajtó bizottság a tanácsnak tartozik évenkint beszá­molni. A községfejlesztési alap pénzügyi lebonyolítását a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyet­értésben 1955 január 31-ig szabá­lyozza. (MTI) Ujabb nagy segítség a paprikatermelők részére Kormányrendelet o paprika álvéieli árak felemeléséről Közeleg a tavasz. A jó paprika­lermelő gazda már készülődik. Újra meghányja-veti a talajelőké­szítés problémáit, megbeszéli a szomszédokkal is. összegyűjti, be­szerzi a szükséges trágyamennyisé­get, magot. Előkészíti a palántás ágyakat. Így szokott ez lenni min­den esztendőben. Most azonban különösen Szeged vidékén sokan késnek ezekkel az előkészületekkel. Többen még a termelési szerződés megkötését is halogatják, mások pedig kisebb területre szerződtek, mint amekkorán az elmúlt évben termeltek paprikát. Mi os aha a héalekedétnelt ? Az elmúlt paprikaszezon végén kormányrendelet jelent meg arról, hogy az újévben a paprikatermő területek után csak egyszeres be­adási kedvezmény jár. Az első pil­lanatra a legtöbb termelőnek úgy tűnt, hogy ezáltal megrövidül, nem lesz olyan kifizető a paprikaterme­lés, Ezt a változást, amely a múlt év­re szóló beadási kedvezményekben történt, a legtöbb helyen az ellen­paraszt, ha most újra a múlt évi­hez hasonló terméseredményeket ér el, paprikájáért a 16.858 forint helyett 23.544 forintot kap kézhez. Ebből láthatjuk, magának okoz kárt az a parasztgazda, aki az idén elhanyagolja a paprikatermelést, vagy kisebb területen foglalkozik azzal. Bozsó István, Balástya 57. szám alatt lakó gazda azzal, hogy az idén kisebb paprikatermelési területre szerződött, mintegy 4— 5000 forinttal kevesebb pénzt tesz zsebre, pedig bizonyára szüksége lenne neki ls erre a pénzre. Sokan azonban nem ültek fel az ellenség rosszindulatú hazudozásai­nak, s bízva pártunk és kormá­nyunk további segítésében, az idén is hasonló, sőt nagyobb területeken termelnek paprikát, mint tavaly. Virágos Lajos, Szentes, Lapistó 10. szám alatt lakó gazda is többre szerződött, mint tavaly. Farkas Fe­renc, Zákányszék, I. kerület 117. szám alatti gazda is és még sokan mások megtartották a tavalyi pap­rika vetésterületeiket. Farkas Fe­, , ...„ .. , .... . , remenek a múlt évben 2400 négy­ség, különösen a kulákok^ekez-j fö!dön 84 mázsa paprik^a tek rosszindulatúan magyarázni. | te Az idén £f£etőbb Azt mondták, hogy a tavalyi ked- " delmezett neki a mult esztendőben . Pártunk és kormányunk ismét a paprikatermelés. Ez a dolgozó segítő kezet nyújtott a kisternie­vezmény csak aféle mézesmadzag volt, s a következő években még ennyi sem lesz. Most azonban ki­derült, hogy ez közönséges hazug­ság. Az idén már valóban egyszeres terület, maga a paprikaföld mente­sül a beadástól, tehát még ez így is kedvezmény. A másik nagy kedvez­mény, mely pótolja a múlt évit az, hogy megjelent a Minisztertanács rendelete, mely előírja, hogy az új termelési évben a paprikatermelő gazdáknak a tavalyihoz képest nyolc és félmillió forinttal több át­vételi árat kell kifizetni. Az új rendelet részletesen foglalkozik az­zal, hogy az I., II. és III. osztályú nyers paprika árát 30 forinttal, a fűzött paprika árát pedig 60 forint­tal kell emelni és a kifizetett pénz­nek megfelelően a termeié* után járó prémiumot le növelni kell. így tehát az az átlagtermelő, aki 35 mázsás holdankénti termést ér el, fűzött paprikájáért a tavalyi áron felül még 2100 forint felárat és ennek megfelelő prémiumot kap. Gyuris János zákányszéki dolgo­zó paraszt tavaly másfél holdon termelt paprikát. Az idén is eny­nyire szerződött. Az őszön 88 má­zsa 90 kiló paprikát adott át a be­váltónak. Ezért kapott 13.428 forin­ot és még 3430 forint prémiumot, ehát összesen 16.858 forintot jöve­meg lesz neki a termelés, mert a pár mázsa búzakilogramm ellenében, mellyel többet kell neki beadni be­gyűjtési kötelezettsége teljesítése­kor, jó néhány emer forint többlet Jövedelemben jut most az új, felemelt paprika átvé­teli árak következtében. löknek és a szövetkezeteknek is. Erre a támogatásra minden gazdá­nak azzal kell válaszolnia, hogy a hátralévő területekre megköti a termelési szerződést, akik pedig a tavalyinál kisebb területre szerződ­tek, pótszerződéseken megteszik vállalásukat, kiegészítik paprika­termő területeiket. A beadási kedvezmény csökken­tésével kapcsolatban a kulákok és uszályukba keveredett, rosszindu­latú elemek suttogásának nem ül­het fel senki sem. Ez a határozat azért történt, mert a több és na­gyobb paprikatermés mellett rnée több kenyérgabonára, kukoricára, burgonyára és egyebekre van szük­sége népünknek, mert mint min­den területen, e téren is állandóan növekednek igényeink. Ezeket sa­ját magunknak kell kielégiteni. Bármelyik termelő számvetéséből csak az tűnhet ki, hogy azért a ea­bonáért, amellyel ez évben töb£et kell beadnia, a paprika átvételekor az állam a szabadpiaci gabonaárak­nak a többszörösét téríti meg. A jövőben teljes szigorral felkeli lépni a suttogok, hazudozók ellen, mert ezek legtöbbször szándékosan azon fáradoznak, hogy az emberek félrevezetésével a gazdáknak kárt okozzanak. Minél többen használ­juk ki az új lehetőségeket, s ez év­ben — mert nagyon megéri — a tavalyinál nagyobb területeken ter­meljünk paprikát. Ezzel nemcsak saját jólétünk növekedését, hanem a magyar mezőgazdaság külföldi jó­hírét is elősegítjük. További harmincezer holdra höthet zöldségtermelési szerződést a dolgozó parasztság Ujabb rendelkezés érteimébon a dolgozó parasztság további har­mincezer holdra köthet zöldségter­melési szerződést. A termelők szer­ződéssel lekötött területei mente­sülnek a termény é® húsbeadás ától. A hüvelyesek vetőmagját kedvezménye® áron, a többi vető­magot ingyen kapják. A szerződi?®! kötők a termelési idény elején mű­velési előleget kapnak. Az uborkamag-termelök is köt­hetnek termelési szerződést. azon kívül, hogy esek a termelők is ter­mény és húsbeadási kedvezményben részesülnek Iekötöitit területük után, az átviteli árak is jelentősen ma­gasabbak, mint az előző éviek vol­tak. , ,!,>.,. A zöldségtermelés! szerződéskötés a közeli napokban megkezdődik. A sok kézi munkaerőt igénylő dug­liagyma-termelés növeléséro továb­bi kodveziruényt kapnak a makói zánt körzőt dughagymatermelői. Minden mázsa átadott dughagyma után száz búzakilogramm beadása alól mentesülnek. Az exportminőséget elérő kerti* magvak után tíz százalékos minő* sági felárat kapnak a termelési szer* ződéirt kötők. 1 A szerződéskötések kedvezményed növelik a termelők érdekeltségét éa előmozdítják a városok és ipari központok fokozottabb zöldségellá* tását. t w-% r^o 4 i SZEGEDI JEGYZETEK A bábszínházban Vasárnap délben már alig tudott a három gye­rek ebédelni. Édesany­juk, Pásztásné nem győzte szólítgatni gyer­mekeit. „Aki nem eszi meg a levest, az nem megy ma délután a bábszínházba". Heves verseny indult Margit, Pista és Jancsi között, hogy vajon hár­mójuk közül ki eszi meg előbb a levest. A húsnál és a finom sütemények­nél már nem kellett biz­tatni a gyermekeket, jó­étvággyal ettek. Az ebéd befejezése után gyorsan öltözködni kezdtek. Édesanyjuk se­gített, vigyázott, hogy az ünneplő ruhák frissen, szépen vasalva kerülje­nek gyermekeire. A kapuig kísérte gyer­mekeit, s mégegyszer figyelmeztette őket: — Vigyázzatok, ne sza­ladjatok, odaértek még. — És vigyázó szemmel figyelte őket egészen ad­dig, míg el nem tűntek a vasárnap délutáni „forgalomban". A tanácsháza torony­órája barátságosan fi­gyelmeztette a siető kis bábszínház látogatókat, hogy már fél három. — Siessünk — biztat­ta bátyjukat a mosoly­gós, szemüveges kis Mar­gitka, aki a Rókusi Ál­talános Iskola első osz­tályos tanulója. Pár perc és máris ott vannak. „Kamara Bábszínház" — hirdeti a felírás a Dózsa György utca 16/b. számú házon. De ezt megállapíthatja minden járó-kelő, akkor is, ha el nem olvassa a fel­írást. A színház bejáratát ugyanis ostrom alá vet­ték a város legfiatalabb színház látogatói. Min­denki be akart jutni. Mindenki látni akarja Ciki és Caki, a két kis cica történetét és Kinizsi Pált. — Néni kérem, — to­lakszik a tömegbe egy szőke kisfiú a pénztár­hoz — kérek két darab három forintos jegyet. —• Várj a sorodra — szólt rá egy piros nyak­kendős nagyobb fiú. — Vannak itt olyan pajtá­sok, akik előtted jöttek, és látod ők is nyugodtan várnak. A kisfiú szé­gyenkezve áll a sor vé­gére. A bábszínház pénztára előtt szaporodik a gyer­mekhad. Nagy az ér­deklődés, ez nem is cso­da, hiszen új darabot mutatnak be. — Elfogyott minden jegy — szólt ki kedves pénztáros néni szomo­rúan, ő is sajnálja azo­kat, akik kívül marad­tak. — Az nem lehet, — méltatlankodnak többen, — én is látni akarom. <— Én is, én is, — kia­bálnak. A kiabálásra Kövér Béla, a bábszínház veze­tője jelent meg és meg­nyugtatta a gyermeke­ket. — Aki most nem fér be, ne sírjon, ne búsul­jon, öt órakor tartunk még egy előadást. Gyer­tek vissza akkor. — Jít leszünk, — kia­bál egyszerre vagy száz­ötven gyerek. És ismét megrohamozzák a pénz­tárt, biztosítani akarják előre jegyeiket. * A „színészek" is meg­érkeznek. Legtöbb a Fémipari és Finomme­chanikai Javító Vállalat dolgozója, Tombácz Fe­rencné, Csordás Éva, Tombácz Magda, Duhaji Ernő, Juray Imre, Kö­vér Béla. Tombácz Fe­renc, a vasöntöde, Mar­cinka Győző, a MEZÖ­ICER, Szilágyi Gábor a Majakovszkij Diákotthon dolgozója és Katkics András diák. * — Egy, kettő, három — számolja hangosan a gyermeksereg az előadás kezdetét jelentő gong­ütést. Félrehúzzák a füg­gönyt. Szépen berende­zett kis szoba áll a né­zők előtt. Megjelenik a kedves fehér JA; Ciki és a fekete Caki cica. A nagy szemek tágra nyílnak. i —'. m-% w. . .—. , *= Jaj de aranyos — szól lelkendezve a feke­tehajú, nagy barna sze­mű Falvay Hajnal, ami­kor a jóságos kis Ciki cica szépen beszél a ma­májával és jóra inti test­vérét, Caki cicát. — Jól van — kiáltják innen-onnan a sorok kö­zül a kis nézők, amikor a rossz Caki cicát elérte a büntetése. — Szünetben hangos lesz a nézőtér. A két Hu­szák testvér megelége­detten beszél. — Te Pisti, — szólt a kisebbik, Elemér, — ne­kem az tetszett legjob­ban, amikor Cakit be­zárták a szekrénybe. — Dehogy, — szól ko­molyan közbe Nagy Éva. — A darab legszebb ré­sze az volt, amikor Caki belemászott a cukros­tálba. Az alig két éves Hor­váth Józsi megszomja­zott. Édesanyjával együtt indul most a szünetben szomját oltani. Elsöté­tül a r.czötér. Kinizsi Pál jelenik meg a színen. • Végetér az előadás, a kis látogatók megelége­detten távoznak. Jól töl­tötték el vasárnap dél­utánjukat, jól szórakoz­tak és megkezdődik az új előadás. — Egy, kettő, három... sr'mvl ismét a bábszín­ház új közönsége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom