Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-19 / 15. szám

SZERDA. 1955 JANUÁR 19. BElMIGYlRORSZle Vizsga a főiskolán Reggel vidáman és fürgén, ugrott fel ágyából Horváth Mihály. — Keljetok már fiúk! — kiáltott és három szobatársáról nevetve rántatita le a takarót. — Ma van. az utolsó vizsgánk, utazunk haza. Gondosan öltözködött ezen a napon, a sötétkék ruháját volte fel. amelyen büszkén díszlett a DISZ-jelvóny. A négy barát egyszerre lépett ki a „Juhász Gyula" diákotthon kapuján s együtt indultak a Pedagógiai Főiskola felé. A mindig vidám Horváth, állandóan beszélt, hogy elterelje baráJjai figyelmét a vizsgáról. — Emlékeztek még tegnap estéire, a Csárdáskirálynőrct — kérdezte. — Hogy is van? — és vidáman dúdolni kezdte, a „Jaj cica ..cimü dalt. Barátai most már mosolyogtak s halkan dúdolva haladtak mellette. Jő hangulatban értek a főiskolára. Az első évesek földrajz-, rajz szakosainak I. csoportja már ott volt. Izgatottan várták az első felelőt. Jói kezdődött. L. Kovács Júlia lépett ki elsőként a vizsgateremből s örömmel mutatta bizonyítványát, — jelest kapott. Azuíén egymás után mentek be a hallgatók a terembe, ahol Gáspár Mihály tanársegéd vizsgáztatta őket. • A négy barát csak vár. ök minden vizsgán utoljára mennek be. Horváth Mihály nyitja meg a sort, azután Szalontai György, Piretr Gyula és végül Salamon Nándor következik. Horváth benyit a nagy terembe. A tanár barátságosan fogadja. Leteszi bizonyítványát az aszlalra. tételt húz. Huncut szeme tágabbra nyílik. Itt van a vizsgán, Pigniczki György elvtárs is, a diákotthon igazgatója. Eljött meghallgatni, hogyan vizsgáznak „fiai". Horvákh elvtárs nyugodt. Nem izgul. Alaposan felkészült. Jegyzetpapírt, tollat vesz elő. írni kezd — gondolkodik. Elkészül a vázlat. Határozottan, nyugodtan felel. Az ilyen feleletet öröm hallgatni. Gáspár elvtárs, a vizsgáztató is mosolyogva bólogat. — Jó, köszönöm. Térjen a következő kérdésre. Azt is hibátlanul tudja Horváth Mihály. A tanársegéd még kérdezett: az anyag legkülönbözőbb részéből. Mindenre kilűnő választ kapott. — Sziipen felelt, gratulálok. — áll lel Gáspár elvtárs. — További jó munkát kivánok. — Megszorítja a pirosarcú hallgató kezét és átadja bizonyítványát. — Gratulálok. — fog kezet a kilépővol az ajtóban álló Pirer Gyula. — Honnan tudod, hogy jól „mentem?" — kérdezi Horváth Mihály. — Hiszen egész évben te voltál a legjobb a szemináriumon ... Még mondani akar valamit!, de a tanár közbeszól: — Kérem a következőt. Horváth Mihály egyedül marad. Gondolkodik. Estére már otthon les Kiskunfélegyházán, szüleinél, testvéreinél. Örömmel mondhatja meg vizsgája eredményét. „Csak az a földrajz négyes ne volna". — fűzi tovább gondolatalt. „No nem baj, majd évvegéro kijavítom." Csend van. Barátai a másik teremben vizsgáznak. Lassan nyílik ajz ajtó, Szalonjai György lép ki. — Jót kaptam, — mondja. A két barát most már vidáman, jókedvűem beszélget. Egymásután nyílik az ajtó, Ismét együtt van a négy barát, örülnek a szünetnek, sokat pihennek majd, hogy még nagyobb szorgalommal, jobb kedvvel kezdjék meg a második félévet. (}. zs.) Január 23-án tartják az országos partizán-találkozó! Január 23-án, hazánk felszabadítása tizedik évfordulójának évében, a Budapest felszabadításáért vívott győzelmes harcok tizedik évfordulóján országos találkozóra gyűlnek egybe a magyar partizánok, akik a Szovjet Hadsereggel vállvetve, bátran szembeszálltak a fasisztákkal és sokan közülük hazánk határain kívül is harcoltak a nép szabadságáért a fasizmus ellen. A találkozóra meghívták a volt Ellenállók Nemzetközi Szövetségének képviselőjét is. A találkozón előreláthatólag több mint ezer volt partizán vesz részt. A részvevőket a közeli napokban „Fegyverrel a hazáért" elnevezésű partizánéiul éberemmel tüntetik ki. A partizán-találkozóra a Magyar Szabadságharcos Szövetség partizán-tagozata a meghívókat elküldte valamennyi leigazolt partizánnak és ellenállónak. A partizántalálkozó előkészítő bizottsága kéri azokat a leigazolt partizánokat, akik meghívójukat esetleg nem kapták meg, hogy a 121—780-as budapesti telefonon érdeklődjenek. Előre ifjúság Az első DISZ küldöttválasztó taggyűlések tapasztalatai A DISZ VÁROSI ÉS MEGYEI küldötl értekezletének megtartására való készülég alkalmából az elmúlt napokban több alapszcrvezctnúl megválasztották már a küldötteket. Jól sikerült, élénkvltájú DISZ-taggyülés volt a Jutaárugyárban, a Tervező Irodánál, a Szalámigyárban és még egynéhány helyen. A Tervoző Irodánál például nemcsak a beszámoló foglalkozott helyesen az ifjúság öleiével, problémáival, a helyi DISZ-szcrvezet munkájával, liánom számosan a felszólaló fiatalok közül is. A szervezeti munka kérdésein felül foglalkoztak azzal is, mennyire szükséges volna egy Ifjúsági Ház, vagy egy olyan megfelelő helyiséig, ahol a DISZ nagyobb lehetőséget tudna biztosítani az ifjúság különböző helyes szórakozási igényének kielégítésére. Itt a szakkörök létrehozásával és működ teS'sével a fiatalok is hasznosan tudnák eltölteni szabadidejük ogyrészét. Ez nevelőcn is hatna a fejlődő ifjúságra és segítené gondolkodásának, magatartásának kedvező alakulását. A Tervező Iroda fiataljai mindjárt fel is ajánlották társadalmi munkával való közreműködésüket a helyiség berendezésében. Más alapszervezetek taggyűlésén, az ifjúságnak a munkában való helytállásával és politikai nevelésinek kérdésével foglalkoztak helyesen. AB eddig megtartott taggyűlések jórészét véve alapul azonban azt kell mondanunk, hogy általában véve ezek a DISZ-gyűlések nem érték el teljesen a céljukat. Nem érték ol annak ellenére sem, hogy a legtöbb taggyűlést nagyszámú fiatal részvétele mellett tartották meg. AZ EDDIG MEGTARTOTT TAGGYŰLÉSEK részbeni eredménytelenségének több oka van. Elsősorban a gyenge beszámolók. Sok helyen nincs kellő vita éppen azért, mert a beszámolók nem adják azt, amit a fiatalok várnak. Hogyan legyen eredményes küldöttválasztó taggyűlés például ott, ahol külön napirendi pontként a kül- és belpolitikai kérdésekkel Is hosszasan foglalkoznak, mint például a Városi Tanácsnál. Nem látszik indokoltnak, hogy a mostani taggyűlésen ezekkel a kérdésekkel foglalkozzanak annál inkább sem, mivel az elmúlt héten csaknem mindenütt pártnapok voltak, ahol ozt a kérdést beszélték meg. Máshol sokat beszélitek a sport- és kultúrmunkáról, míg a DISZ más feladatairól, az ifjúság sajátos problémáiról, e küldöttgyűlések és a DISZ II. országos kongresszusának céljáról és jelentőségéről alig. Ezért a hibákért felelősek az illető párt alapszervezetek is, mert nem adtak segítséget a beszámoló elkészítéséhez, de van ahol ahhoz sem, hogy a taggyűlést a kitűzött időpontban meg tudják tartani. A Paprikafeldolgozó Vállalatnál, a Szegedi Cipőgyár Moszkvai körúti tolepén'l kétszer is el kellett halasztani a DISZ taggyűlést, mert a ki űzött időpontra más rendozvényt szerveztek. Ott, ahol ennyiro törődnek csak a DISZszol, ne csodálkozzanak, ha hiba van az ifjúsági szövetség munkájában és baj van a, fiatalokkal. VANNAK OLYAN DlSZ-szervezetek is, ahol a beszámoló elkészítéso előtti nem beszéllek a fiatalokkal, nem tájékozódtak, milyen kérdésok foglalkoztaiják őket, miro várnak választ. Nem gondolkodtak azon, mi az, amit a DISZ-munka kerotén belül szükséges megkészülni a fiatalokkal a küldött értekezletre és a II. kongresszusra való készülés során. A gyengo politikai előkészítés miatt — csoportfolelősök és a DISZ agitátorok nem beszélnek a taggyűlés anyagáról — több helyen alig volt hozzászólás a beszámolóhoz, vagy kiegészítő javaslat a DISZ-szervezet munkájának megjavítására, életűnek fellendítésére. A hibák nagyresze elkerülhető lonno, ha a pártszervezetek, általában a helyi vezetők nagyobb figyelemmel és segítő szándékkal foglalkoznának az ifjúsággal ós a DlSZ-szerv özetekkel. Több helyen vontatott volt a taggyűlés, összekeverték a napirendi pontokat. Mindez legtöbbször azért történt, mert nem megfelelő elnököt választottak a taggyűlés vezetésére. így volt ez a DÁV-nál is, ahol még azt) a hibát ís elkövette a taggyűlés elnöke, hogy a kongresszusra „választatta" meg a küldöttet. Pedig tudott dolog, hogy az alapszervezetek csak a városi küldöttértekezletre választanak küldöttet Itt választják majd meg a megyei küldötteket és a megyei küldöttértekezleten válaszljúk meg azokat a fiatalokat, akik majd a DISZ II. kongresszusán képviselik Csongrád megyo ós Szeged ifjúságát. MINT MÓDSZER HELYES LENNE, ha a napirendi pontok megtárgyalásának menetét sorrendben leírnák és odaadnák a megválasztott: elnöknek, akinok a taggyül's levezetése a feladata. A taggyűléseken általában három-négy napirendi pont van — a beszámoló megvitatása, a küldött megválasztása, a határozati javaslat ismertetése és megvitatása, valamint ahol szükséges, a DISZ-vezetőség hiányzó tagjainak megválasztása. Mindezeket külön-külön kell megvitatni. A napirend első pontjának, a beszámolónak elmondása ulán vitassák meg azt. Utána a jelölőbizottság elnökének javaslata alapján kérje az elnök, liogy külön vitassák meg a városi küldöttértekezletre javasolt jelölt) személyét. Ezután a vezetőség ismertesse cs a taggyűlés részvevői vitassák meg a DISZmunka megjavítására előterjesztett határozati javaslatot. Ha van helyes észrevétel egészítsék azt ki u tagság javaslata alapján. Utoljára válasszák meg, ott ahol erre szükség van, a vezetőség kiegészítésére a hiányzó tagokat. A DÍSZ-SZERVEZETEK többségében és a középiskolákban még ezután tartják meg a taggyűléseket. Ezek a szervezetek vegyék figyelembe az eddigi taggyűlések tapasztalatait s ennek alapján készítsék elő és tartsák meg a maguk térülőién a küldöttválnsztó iaggyülést. így a taggyűlések jobban elérik céljukat, egyben a DISZ befolyása kiszélesítésének, a DISZmunka megjavításának egyik eszköze i8 lesznek. Tájékoztató a vasúton történő terményszállítástól Még tavaly novemberben „Miért nem kerül ma exportra Kistelekről hízott liba" című cikkünkben elemeztük, mi oka annak, hogy viszszaesett a régen igen hires libatenyésztés Kisteleken. A község termelési bizottsága elnökének szavai nyomán megírtuk, hogy egyik ok: a MÁV nem ad elegendő kocsit kukorica szállításra a termelőknek. A bírálatra a MÁV Szegedi Igazgatósága a következő tájékoztatást adta: „A szállítóközönség helyes tájékoztatása végett közöljük, hogy kenyér- és takarmánygabona, kukorica, burgonya, napraforgómag, és rizsküldeményeket belföldön a begyűjtési miniszter 21.130/1954. B. GY. msz. utasítása értelmében: 1. a Termény őrlemény és Erőtakarmány Értékesítő Vállalat, a Terményraktározási Vállalat és telepei, a Mezőgazdasági Magtisztító és Értékesítő Vállalat és telepei, a Megyei Terményforgalmi Vállalatok és telepei, állami cél-, tan- és kísérleti gazdaságok és a mezőgazdasági szövetkezetek kocsirakományként szabadon szállíthatnak. 2. Egyéb feladók 50 mázsán alól darabáruként szabadon, 50 mázsán felül kocsirakoményként pedig csak az elszállítás helye szerint illetékes megyei begyűjtési hivatal előzetes engedélye alapján szállíthatnak. A begyűjtési miniszter fent ismertetett rendeletét a kistelekitermelési bizottság elnöke is ismeri, sőt a község érdekében történő burgonyaszállítások alkalmával már alkalmazták is. Mégis a cikk kizárólag a MÁV-ot hibáztatja a libahizlalás elmaradása miatt, holott, ha a megyei begyűjtési hivatal engedélyt ad a szállításra, a MÁV a szállítást maradéktalanul lebonyolítja." \ tavaszias nap megindította az ereszek vizét, locsog a tócsa, cuppog a sár, ahogy baktatok a Remény utcán lefelé. Harmincnyolcas szám — mondogatom magamban a címet, s mikor megtalálom, kis szorongással lépek be a kiskapun. Ki, milyen ember fogad? Mit hoz a beszélgetés? Milyen az otthon, ahova most figyelő szemmel, példát, vagy hibát találni belépek. Ismeretlenül, mégis az őszinteség igényével, vágyával. Mert ez a legnehezebb dolog: az őszinteség. Félelem, karriervágy, közömbösség — a múltból örökölt, de jelenünkben is fájdalmasan élő emberi hibák akadályozzák legszebb igényünknek, az őszinteségnek, a meleg, tiszta emberi kapcsolatok kialakulásának útját. Ó. ja], az út, lélektől lélekig küldözzük a szem csüggedt sugarút S köztünk a roppant, jeges Ur lakik. •— írta a kapitalista társadalom habzó gyűlölettengerében emberi szóra vágyva a költő, Tóth Árpád. Hányszor rémlenek föl előttünk a sorok, ha emberi szavunk a karriertaktika, vagy közöny, a számító hazugság, vagy a ridegség függönyébe ütközik. A szorongás csak addig tartott, míg Bálint Jánosné tiszta, meleg konyhájába léptem. Az asszony mosolyogva fogadott, s egy három éves forma, hajnali égkék szemű emberke. Az asszony dolgozott, a tűzhelyen lábasban rotyogott már az étel, az asztalon ruhadarbok, vasaló, tű-cérna — a háztartás, az otthoni asszonyi dolgok munkadarabjai, szerszámai. A kis emberke, meg játékkal kezében a reggeli után egészségügyi trónolását végezte éppen, s olyan harsány köR párosverseny győztese szöntéssel fogadott, ami ilyen zsenge korban a különös fölszabadultság, bátorság és derű jele. Ezt a mosolyba, huncutságba és — amint a továbbiakban kiderült — példás nyugalomba öltözött bátorságot nem lehet szó nélkül hagyni. Beszélgettem hát a kis emberkével, mellékuporogva, hogy ne kelljen szegénykének úgy bámulni rám, mint nekem a templomtoronyra, ha meg akarom nézni, aranygomb ékeskedik-e a csúcsán. Csodálatos élményei vannak az Ilyen kis emberkének. A foci, a hó, a szánkó, a karácsonyfa, — lelkendezve meséli kis élete nagy szenzációit. Már jó néhány perce guggolok mellette, mikor eszembe jut, hogy hivatalos mércével mérve én bizony nem is ezért jöttem ide, hogy egy apró emberke lelki titkait fürkészgessem. Az anyához jöttem, aki mosolyogva nézi pöttömkéjének vitáját. Ily módon figyelmeztetvén a lelkiismeret, fölemelkedett hát, s a gyerek derűjét az anya arcán találva, szinte furcsállom a kérdéseket amiket ezúttal nemcsak a spontán érdeklődés, hanem a tudatos cél is diktál. Bálint Jánosné házi munkáját le sem téve válaszol. — Igen, párosversenyben vagyok a Textilművek gyúrúsfonónőjével, Berta Máriával. Három hónapja tart a verseny, s én vezetek eddig, legutóbbi százalékom is 119 százalék volt. — Hogy érem ezt el? Magamsem tudom szinte. Leszedésnél előbb csöngetek pár pillanattal, hogy a szedőlányok már a gépnél legyenek, mikor szedni kell. Itt időt nyerek, a szedés miatt szinte csak másodperceket áll a gépem. — Munka közben nem hagyom a gépet magára. Ha szálszakadás van, így azonnal ki tudom javítani, nem forog üresen a cséve. — Nem különös ez, figyelni kell! — Szóval rend a lelke mindennek — mondom — s szinte nemcsak Bálintnénak a termelőmunkájáról adott önvallomása mondatja ezt velem. Sokkal Inkább a családi otthon képe. A tiszta padló, rajta a tiszta szőnyegek, a tiszta bútorok, a tiszta gyerek, s szinte kívánkozik a számra a tanulság: nézd meg az otthonét és megmondod, milyen munkás. JEpolyik tovább a beszélgetés. 1938. óta dolgozik a gyárban, — előbb ugyan az Ujszegediben. — Talán az volt jobb, mikor férjhez mentem. Az első uramhoz. Nem sokáig éltünk együtt, elvitte a háború! — Mostani urammal 49-ben esküdtünk meg. — Hol dolgozik az uram? Pék. A kenyérgyárban dolgozik. — A kis bölcs fölrikkant a trónról: Én is pék leszek ám! Mosolyt villant az anya szeme a kis pékmesterre, s tovább folytatja. — Elég jól keres ő is. Ezerszáz, ezerkétszáz forintot hoz haza, az én múlthavi keresetem is — még itt van a cédulája — 948 forint volt, — ennyi átlagban is meg szokott lenni. Ketten együtt hazahozunk kétezren fölül. Mindez szép. Én azonban nem hiszek könnyen a megelégedettségnek. Faggatom hát tovább Bálintnét. — Nem magas a norma? — Nekem nem! Igaz, hogy meg kell dolgozni a 120 százalékért, dehát én szeretem a gyárat. Meg se tudnék élni nélküle. — Miért mondja ezt. Vannak, akik nem szeretik? — Vannak. Akiknek a munka csak pénzkereset. Hát persze az is fontos, a pénz. Jobban érzi magát az ember, ha vastagabb a boríték. Dehát az nem elég. Én úgy szeretem a munkahelyem, hogy mikor a gép mellé állok, mindent elfelejtek. Belefelejtkezek a munkába. — Az előfonallal nincs baj? — Most nincs! Jó, párás a levegő, most jól mennek a gépek! — A munkaszervezés? — Nekem nincs panaszom. Az ember idejében kér anyagot, szól ha valami hiba van, akkor nincs baj, csak kapkodás ne legyen! Czinte türelmetlenül teszem már föl a következő kérdéseket. Arak, élelmiszer, ruházat, — s magam is csodálom, hogy panaszt nem tudok kihúzni Bálintnéból. Utóbb már mulatok is magamban. No, ilyen helyzetben sem igen voltam manapság! Panaszra vadászok és nem találok! Közben még megtudom azt is, hogy 180 kilós disznót vágtak, karácsonyra a gyerek focit kapott, hogy a 119 százalékos mennyiségi tejesítés mellett záz"á7a'ékos minőségi munkás — szóval sok mindenfélét, amint egyik szó adja a másikat, s a beszélgetés tárgya is hol ez, hol az. Bálintné ma délutános, az Idő dél felé jár így hát itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk. — Útban visszafelé sokat gondolkozók az aszonyon, a családon, a munkáján, élete fordulatain. Mi adja kitartó erejét a munkához? A derűs család! S a család derűjét? A jól végzett munka tiszta lelkiismerete! Nem hiszek azoknak, akik életükben csak a hibát, a fájdalmat, a sokszor kétségkívül meglévő eltorzulást keresik. Vannak ilyen életek is, vannak akik segítségre szorulnak, vannak hibák, amelyeket ki kell javítani, s vannak még lelkiismeretlen embereink, akikhez olykor talán már nevelő szóval nem is lehet közelíteni. De vannak olyan családok, emberek is, akiknek élete tiszta, mint a napfény, akik úgy sugározzák magukból az élet qrejét, hogy szinte megmelegszik mellettük az ember ' szíve. A véletlen hozta így, hogy Bálintéknál ilven családra leltem, de nagyon hálás vagyok a véletlennek. Örömmel írok róluk, mert sz ilyen emberekről nem lehet eleget írni. Még mielőtt leültem volna az íráshoz, beszélgettem Bálintné párttitkárával is. Nyugodt, lelkiismeretes asszony — mondta. — Aktív? — Ahofv vesszük. Valahogy nincs mindig szem előtt, de ha valahol hiba van, vagy dolgozni kell, elsők között van, aki szól, s cl l'lc között, aki munkába fog. Kell-e ennél több, elvtársak? Szabolcsi Gábot