Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-12 / 9. szám

SZERDA. 1955 JANUÁR 12. A bútorgyári dolgozók vállalása DELMIGYBRORSZAG 3 III • ,•!!!• !!•• I I 1,1 „III, Üj tanácsaink A város kereskedelmének fejlesztéséről tárgyalt a Városi fianács végrehajló bizottságának ülése A Szegedi Bútorgyár dolgozói hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára vállalták első negyedévi tervük jóminöségben való teljesítését is. A felszabadulási munkaversenyben mégrnkább jobb, tartósabb és tetszetősebb lakásbútorokat készítenek. Terven felül- felajánlották, hogy a régobbi irodabútor gyártásból kimaradt és megmunkált alkatrészeket kevés pótlással kiegészítve elkészítik és így 45 darab kétfiókos kezelőasztalt gyártanak. A többi között vállalták azt is, X TTTT IRODALMI SZAKOSZTÁLYA a 6zegedi irodalmi hagyományok német leigázás ellenes darabjainak összegyűjtésével foglalkozik s egy ilyentárgyú kiadványt kéeztt. A történelmi szakosztály a német fasizmus elleni népfront ha^gyományokbói készít összeállítást és kiadványti a Hazafias Népfront helyi bizottságával együtt. — A TEXTILIPARI ÉS MŰSZAKI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET ma délután fél S órai kezdettől az MTE Horváth Mihály utcai helyiségében tart klubnapot, melynek tárgya „A szürke karton kérdései". Vitavezető Mészáros János munkaügyi előadó. — „FELCSÉVÉLÉS AZ ELÖFONÖGÉPEN" címmel tart előadást a Textilipari és Műszaki Tudományos Egyesület rendezésében Szántai K. József technikus ma este 7 órai kezdettel a Szegedi Textilművekben. — A TRAVIATA BEMUTATÓ ELŐADÁSA 8-án, szombaton volt a Szegedi Állami Nemzeti Színházban. A közönség nagy tetszéssel fogadta az előadást. Legközelebb 13-án, majd 22-én újra előadja a színház a Traviatát. hogy a fenyőfűrész áru fölhasználásánál keletkező hulladékokból 2.5 köbméter bútorlapot készílenek és azt felhasználják. Még januárban olkészítik a mintadarabjait azoknak a kis bútoroknak, amelyekhez jól, — nem a minőség rovására — fel kudják használni a hulladékból nyert anyagokat. Takarékoskodnak a segédanyagokkal. a villamosonorgiával is. A tervemet t önköltségen felül 10.000 forintot takarítanak meg, az első negyedévben. — A KAMARASZÍNHÁZ BenJonson: Volpone című színművét e héten szerdán, pénteken és vasárnap mutatja be. — AZ ÉPÍTŐIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET ée a Műszaki Klub vezetősége ma délután 5 órai kezdettől klubnapot rendez a Műszaki Klub helyiségében. Kelemen utoa 5. szám alatt. A klubnap tárgya a „Tervezés és kivitelező® öszszehangolása". Vitavezető: Balogh Péter, a Tervező Iroda igazgatója és Csánk Elemér, a 65/1. Építőipari Vállalat főmérnöke. — TIZENKILENC DOLGOZÓ ÉRT el decemberben sztahánovista szintet a Textilművek lánccsévélő üzemrészében. — EGYRE TÖBB KÖZSZÜKSÉGLETI CIKKET készítenek a Szegedi Vasöntődében. Eddig többek között a petróleumfőzőkhöz és vasalókhoz készítettek öntvényt. E hónapban megkezdik az öntöttvaskályhák gyártását is. Most a Pápai Elekternax gyárral villanyrezsók felső lapjának öntésére — ebbe jön bele a fűtőtest — kötöttek szerződést. Egyelőre 50.000 darab elkészítésére írták alá a megrendelést. Igen fontos feladatról tárgyalt a Városi Tanács végrehajtó bizottsága ez évi első rendes ülésén: a Városi Tanács újonnan szervezett és kibővített kereskedelmi osztályának munkájáról, Szeged áruellátásáról, a kereskedelmi hálózat bővítéséről. Az ülésen résztvettek a város különböző kereskedelmi vállalatainak vezetői ls: a Városi Tanács végrehajtó bizottsága az illetékesekkel közösen beszélte meg a jelenlegi helyzetet, a tennivalókat. Köztudomású, hogy Szeged megyei jogú várossá válása nyomán több szegedi kereskedelmi és ipari vállalat, intézmény a Városi Tanács irányítása alá ke' rül közvetlenül. Ennek az átszervezésnek az első lépései már megtörténtek; a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatot, a Kiskereskedelmi Vállalatot, a Ruházati Boltot, a Szálloda és Vendéglátó Vállalatot, a Helypénzszedő és Szolgáltató Vállalatot átvette a Városi Tanács kereskedelmi osztálya. A budapesti központhoz tartoznak továbbra is egyes vállalatok, mint például a szegedi csemegeüzletek, a Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltjai. Ezek közül azonban hármat átvett a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat. A Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalathoz tartozik a Városellátó Gazdaság és a MEZÖKER üzletei is. Ez volt tehát az első alkalom, hogy a végrehajtó bizottság, a városi tanács osztálya és az eddig a Megyei Tanácshoz, illetve a minisztériumhoz tartozó kereskedelmi vállalatok közösen megvizsgáltákhogyan tudják megoldani a város lakosságának jobb áruellátását., hogy minél hamarabb teljesítsék a Hazafias Népfront programjában meghatározott feladatokat. Igen fontos, hogy gyakorlatilag is szoros kapcsolat épüljön ki a tanács és a kereskedelmi szervek között. Most nagy feladat hárul a kereskedelmi osztályra: irányítania kell a város kereskedelmét. A kerületekben lesz egy-egy előadó, aki a kereskedelmi ügyekkel, az áruellátással, a dolgozók javaslataival, kéréseivel foglalkozik és közvetíti a kerület lakosságának óhaját, kezdeményezését a Városi Tanácshoz. A végrehajtó bizottság állást foglalt amellett és feladatul tűzte ki az osztály dolgozói számára, hogy a kereskedelmi hálőzatat elsősorban a külvárosokban kell tovább építeni. Az ott lévő üzleteket bőségesen el kell látni minden olyan áruval, amit a belvárosban lehet kapni. A végrehajtó bizottság helyeselte az üzletek bokrosítását a város külső részein; ez azt jelenti, hogy a bőséges áruval ellátott élelmiszerüzletek mellett legyen más bolt is, amely el van látva rövidáruval, üveggel, háztartási cikkekkel, vasáruval, stb. Az üzletek közel legyenek egymáshoz, vagyis a kerületek egy-egy központjává váljar nak, ahová a dolgozók szívesen mennek vásárolni — amint ezt bizonyítják a Petőfitclepen létrehozott üzletek is. A kereskedelmi osztály terve szerint ez év első negyedében a Marx tér új épületeiben egy élelmiszarés egy hentesüzletet akarnak nyitni. Korszerű helyiségbe helyezik a Kossuth Lajos sugárút és a Francia utca sarkán lévő árudát. A Lenin utca 16 szám alatt egy gyermekkonfekció szaküzletet létesítenek. Tervbe vettek egy lakberendezési szaküzletet is, mivel a kormányprogram nyomán 1955-ben mintegy 40—50 százalékkal több vegyesipari cikk kerül a kereskedelemhez, mint az elmúlt évben. Alsóvároson. Móravárosban, Rókuson, Felsővároson és Újszegeden egy-egy vegyesipari cikk kisáruház létesítésének tervezéséhez kezdtek hozzá. Rövidesen tejivó nyílik a Somogyi utcában és megkezdik a népbüffé előkészítő munkálatait. A végrehajtó bizottság keveselte a kereskedelmi osztály első negyedévre kitűzött hálózatbővítését. Hangsúlyozta, hogy bátrabban kell kezdeményezni, szem előtt tartva a dolgozók kéréseit. A város kereskedelmi vállalatainak sürgős feladatául tűzte ki a hiánycikkek mielőbbi megszüntetését. Nem lehet kapni például ételhordót, poharat és egyéb olyan apróságot, ami fontos közszükségleti cikk. A kereskedelmi vállalatok vezetői kifogásolták azokat az intézkedéseket, amelyek akadályozzák Szeged áruellátását. A Belkereskedelmi Minisztérium például nem engedélyezte a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalatnak, hogy nagyobb mennyiségű rizst vásároljon fel. A Francia utcai ruhaipari szövetkezet nem ad az általa készített gyenrukkabátokból Szegednek, csak a megyének és a megyén kívüli részeknek azzal az indokkal, hogy a Megyei KISZÖV ezt nem engedélyezi. A Cipőipari Szövetkezet csak csizmákat gyárt és nem akar készíteni a város lakossága kívánalmainak megfelelő cipőket. Szükséges lenne mielőbb a megyei Jogú városban is megalakítani a KlSZÖV-őt, hogy a szegedi szövetkezetek elsősorban a város lakossága számára dolgozzanak. A Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat ugyancsak a szegedi kisipari szövetkezetnél havi 1000 darab újjávulkanizált- kerékpárgumit rendelt meg, amelyet az -árkalkuláció késedelme" miatt nem tudott ezideig forgalomba hozni. Erélyesen, bátran kell ezeken a hibákon javítani. S mindazt, ami ezen a végrehajtó bizottsági ülésen javaslatként elhangzott, határozottan, gondosan, ötletesen valósítsák meg a kereskedelem dolgozói a tanács segítségével. Létesítsenek kocsibeállót a piacra jövők számára, bővítsék elsősorban a város külső részein a vendéglők számát. Időben érkezzen a kenyér a város valamennyi árudájába, szorosabb legyen a kapcsolat a kereskedelmi és ipari osztály között és vegyék számba, melyek azok a közszükségleti cikkek, amelyeket a szegeit ipari vállalatok is el tudnának készíteni a helyileg visszamaradt hulladékanyagokból. Vigyázzanak ez átvett üzletele további fokozott áruellátására, színvonalára éa kiszo.gálására stb. A Városi Tanács kereskedelmi osztályának, Szeged kereskedelmi dolgozóinak jó munkáin nyomán láthatóan, érezhetően fejlődjön Szeged kereskedelme — ezt joggal várja az új tanácstól a város lakossága. Tovább javul a do'gozó parasztság hfsgépelláfása 1955-ben A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatfirocat megvalósítása során már a múlt évben is lényegesen javult a dolgozó parasztság kisgépellátása az előző évekheta képest. 1955-ben tovább javul az ellátás. Bővül a választék és olyam kisgépek is forgalomba kerülnek, amelyekéit az elmúlt évben még nem lehetett kapni. 1955-ben körülbelül két és félszer több kisgazdasági gépet gyártanak, miint az elmúlt évbon. Igen jelentős minőségi javulás is várható a naigyobbmennyiségű ós gazdag választékú gyártmányoknál. Jobb lesz a kisgópelosztás. Minden. tájra főképpen olyan gépoket •és szerszámokat szállítanak, amely a termelési tájjelegnek legjobban megfelel. A 6zőlő- és gyümölcstermő vidékeket jobbon ellátják magasnyomású permetezőgépekkel, az állattenyésztési jellegű vidékek pedig sokkal több szeeskavágót, répavágót darálót kapnak. — UJ MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÖNYVEK jelentek meg a napokban. Ezek között Bocsor Géza: Szarvasmarhatenyésztés című munkája, moly az állat tartásával, elhelyezésével. ápolásával ós párosításával. valamint a borjúncvcléssei foglalkozik, továbbá ismerteti a takarmányozás legfontosabb tennivalóit is. Virág Géza: Veteményeskert oímü írása népszerű formában ismerteti a zöldségtermelés általános tudnivalóit, majd az egyes zöldségfélék termesztési módját s végül a zöldségfélék korai termesztését. Ez a könyv elsősorban házikerti és háztáji zöldségtermesztők számára készült. Népi ülnökök értekezlete a szegedi megyei bíróságon A szegedi megyei bíróságon az elmúlt évben működő népi ülnökök értekezletet tartottak. Megvitatták azokat az igazságügyi problémákat, amelyek a kormányprogram nyilvánosságra hozatala óta felmerültek. Megállapították a népi ülnökök, melyek azok a legsürgősebb feladatok, amelyeket a Központi Vezetőség októberi határozata értelmében az igazságügyi szerveknek meg kell valósítani. Számos hozzászóló között Tornán Mihály, a MÁV dolgozója, elmondotta, hogy ülnöki működésük befejezése után munkahelyükön folytatják tovább nevelőmunkájukat, s bírói működésük során szerzett tapasztalataikról bezámolnak a dolgozóknak. Domonkos Sándor elmondotta, hogy maguk az üzemi dolgozók követelik a társadalmi tulajdon tolvajainak szigorú megbüntetését. Szélpál István TSZ-tag elmondotta, hogy a termelőszövetkezetekben lévő tagok elvárják, hogy a mezei lopások elkövetőit is szigorral büntessék. Török Ferencné, Szirovicza Péter és Rózsa István a bírák és népi ülnökök között lévő kapcsolatokról számolt be. Elmondották, hogy a bírák tudásukkal segítették a népi ülnököket, akik viszont egyes ügyele eldöntésénél szükséges szakmai ismeretekkel támogatták a bírák munkáját. Megemlítették, hogy rövidesen sor kerül a szakbírák és népi ülnökök megválasztására. Addig azonban, — amíg a választás megtörténik — a két évvel ezelőtt megválasztott ülnökök látják el teendőiket. Az értekezlet befejezése előtt elhatározták a népi ülnökök, hogy további működésük során még odaadóbban harcolnak a kormányprogram megvalósításáért, s ülnöki működésük befejezése után pedig munkaterületükön mutatnak példát dolgozótársaiknak. HÍREK — Dehogy tudom elfelejteni azokat a régi időket! — válaszolja Berényi József, a Szegedi Kenderfonógyár hegesztője, amikor viszszaemlékeztetem a falujárásra. Percek alatt összejönnek a régi veteránok, megindul a beszélgetés. Berényi József huszonegynéhány éves, Rózsa János, Horváth Mihály már meglett emberek, Nagy Lajos és Balogh Sándor pedig már azért sem haragszik, ha bácsinak szólítják őket. Emlékeznek, beszélgetnek. — Ugye, maga sem felejti el Lajos bácsi első falujárásunkat, az .alsóközpontit? ... Felraktunk mindent egy teherautóra, aztán nekivágtunk az útnak. Nagy Lajos kovács az üllőt üti kis kalapácsával s az üllő csengése közepette mosolyogva emlékszik. — Vittük ezt is. Én mondom, nincs Szeged környékén olyan község, ahol ez az üllő három és félesztendő alatt ne beszélt vclna a kenderpyár munkásairól, rólunk, a falujárókról. Bizony rossz volt, hogy egyik napról a más-kra abba kellett hagynunk. Voltak olyanok, akik könnyen megváltak a falutól. Én azonban még 52-ben' is Krárfam a tápéi .Ady Endre" csoporthoz. Tudja fene, annyira megszerettük egymást, hogy ha ők elmondták, mi kellene, hogyan kellene, én azonnal meg'gértem, hogy segítek. Nemcsak ígértem, hanem meg is csináltam. Nem a birkapaprikás, meg a jó enniva'ó. mert az is volt, hanem a fcecsü'et nv'att jártam rendszeresen a csoporthoz Néhanéha vasárnap már az ő üllőjükön A peimeteza, a m&%zsalá és a személyes beszélgetés Dorozsmaiakra, iápéiakra, sándorfalvaiakra emlékeznek a Szegedi Kenderfonógyár egykori falujárói vertem a vasat s közben meghánytuk-vetettük a csoport sorsát, az emberek ügyes-bajos dolgát. Akár hiszik, akár nem, én már úgy éreztem, hogy az "Ady Endre" csoport üllője is olyan szépen cseng, mint ez-e — és itt újból az üllőre ver kalapácsával. Kár, hogy nincsenek itt a tápéiak, a sándorfalviak, a szatymaziak, és a többiek, akik oly sokszor megdicsérték a két kovács, Nagy Lajos és Balogh Sándor üllőjépek csengését, szóval is, néha borral is. — Pedig akkor még szegények voltak — emlékszik vissza Berényi József. — A földet épp olyan vendégnek tartották, mint minket, sokan valahogy "nem hittek« a tulajdonjogban. Magyaráztuk mi a lábasok foltozgatása, ablakok üvegezése közben, hogy a jog már nem vitatható. De többen csak bólogattak. Nem nagyon hittek benne. — Ilyen volt Jóska az alsóközponti eset is — emlékeznek egymás után sorban a beszélgetésekre, a fódozgatásra s a patkókészítésre. Mert hát ilyenkor szívesen szóba elegyedett a lábast hozó, vagy a lovat patkoltató ember a kendergyáriakka1. Kérdezett, s a kendergyáriak válaszoltak. — Am-'kcr másodszorra otthagytuk a kultúrműsor után "Alsóközpontot" és harafeló indultunk, még mindig úgy éreztük: jónéhánvan még c»': közül se bíznak bennünk. Másnap aztán megállt az üzemünk előtt egy kétlovas szekér, tele fehér kenyérrel, a kocsiderékban egy hordó borral. Szűkiben voltak akkor ők is, de mi is a kenyérnek, meg a bornak. Azt mondták; azoknak hoztuk, akik kint voltak nálunk s akiket elfelejtettünk megkínálni. Szeged környéki jó magyar szokás szerint a barátot kenyérrel és borral kínálják. Közben tudtunkra adták, hogy várnak bennünket. Vajon mire? Már az összes lábast megfoldoztuk, az ablakokat megcsináltuk és a ló patáján sem kopik le a patkó egy hét alatt. Azi mondták eszmecserére... Minden vasárnap szeretettel várták a falujárókat és mondjuk meg őszintén, ma is szeretettel fogadnák a patronálók között Rózsa Jánost, Horváth Mihályt, Nagy Lajost, Balogh Sándort, Pribék Tibort, meg a többieket, a régi falujérókat. Talán erre nem is gondolnak a kenderfonógy áriak? — Gondolni gondolunk — emeli fel tekintetét Nagy Lajos. Leteszi a kalapácsot az üllőre s most már komolyan magyaráz. — Az üzem vezetősége szerződést is kötött a kisteleki gépállomással. Szóval patronáljuk őket. Azt mondják, sejtjük a csengelei. meg a pusztaszeri csoportokat is. Hoznak is ide traktoralkatrészt, kukoricadarálót, permetezőgépet. Megcsináljuk a munkát, de hát ez mégsem olyan, mint amikor az ember szemtől-szembe beszél. A permetező, meg a morzsoló kijavítása beszél ugyan az életről éppúgy, mint a f alu járóknak a fódozgatás meg az üvegezés. De szemtől szembe az más. Én magamról tudom, a tápéi Ady Endréből, hogy van még probléma bőven. Baj volt ott is a munkával. Kérdezték tőlem, hogyan csináljuk mi az üzemben. Elbeszélgettünk, megtárgyaltuk, aztán eredménye is volt. Megtudtam azt is, hol szorít a csizma. Aztán itt Szegeden szóltam az illetékeseknek, hogy segítsenek. Lassan már két éve lesz, hogy Nagy Lajos, az utolsó faluiáró is abbahagyta a munkát. Szívesen ment volna még. de hát azt követelni, hogy a saját pénzén utazzon, mégsem lehet! Így ma már csak visszaemlékezik a falujárásra. — Messze élünk mi most egymástól — sóhajt Berényi József — pedig szomszédok vagyunk. Szívesen mennénk most is a falura. Azt várjuk, hogy hívjanak, szóljanak. Sokat el iudnánk beszélgetni egy-egy ilyen téli napon, meghányni-vetni a világ sorsát Tápén, Szatymazon vagy Kübekházán. A régi szegények, akik valamikor „kétesnek" tartották a föld tulajdonát, most egyre jobban élnek. Tudom, szívesen látnának. De hát ml mit tegyünk? Egymástói kérdezik, mindenkitől kérdezik. Miért nem mehetnek őic újra azokhoz a barátokhoz, jóismerősökhöz, akiknek egyrésze termelőcscportokban, másrésze még egyénileg műveli a földjét? — Ha már újságíró — mondja hosszú gondolkodás után Nagy Lajos — járja már ki nekem, hogy ha patronálunk, akkor a falura is mehessünk, mondjuk Tápéra. Mert nem a mi hibánk, ám, hogy a kapcsolatok ennyire meglazultak. Én azt hittem, a kormányprogram után nagyobb változás lesz. Készültem is és még mindig csak a készülődésnél tartok. Azt hiszem, Rózsa János, Horváth Mihály, Berényi Jóska, meg Pribék Tibi nevében is mondhatom; szívesen megyünk rr.i a falura, a gépállomásra. Ott is el tudjuk végezni a permetezőgép, kukoricamorzsoló, meg a traktor alkatrész javítását s ami talán a leglényegesebb, szcmíől-c-srobe fc;cz?'hetünk azokkal, akikkel egy a célunk, akikkel még a faluj'rísok során oly szoros barátságot kötettünk. Én nem tudom kijárni Nagy Lajos kovács és a kendergyári veterán falujárók kérését. Annyit azonban mondok: egyetértünk velük s remélem még a tél folyamán jerms kívánságuk valóra válik: — szemtől-szembe beszélhetnek a régi ismerősökkel, dorozsmaiakkal, tápéiakkal, sándorfalviakkal, a szomszédokkal, a barátokkal. Förgeteg Szilveszter