Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

nfrmYWORsziG SZOMBAT, 1955 JANŰAR 1. Közszükségleti cikkek gyárlása szegedi üzemekben A kormányprogram új közszükségleti cikkek gyártását követelte a szegedi üzemektől is. Egy év tükrében számos eredmény dicséri a közszükségleti cikkeket gyártó üzemeket, szövetkezeteket. A Fémipari és Finommechanikai Vállalatnál sokezer háztartási mérleg készült. Aluminiumból különböző méretű merőkanalakat, teatojást, gyermekródlit készítettek. Most is azon gondolkodnak, hogy mit tudnának még gyártani közszükségletre. A szegedi Ruhagyárban éppen egy évvel ezelőtt álltak át munkaruhák készítésére. Sokezer esőköpenyt, vattaruhát, munkaruhát készítettek a. dolgozóknak 1954-ben. An Űjszegedi Kender-Lenszövőben 1954 utolsó negyedévében kezdték meg a szőnyegek szövését és a bútorszövet gyártását. A Bútorgyárban ugyancsak az elmúlt három hónapban négyszáz hálószobabútort készítettek és az újesztendőben ötször ennyit juttatnak majd a lakosságnak. A Felszabadulás Asztalos Szövetkezetben konyhabútort, a Vas- és Fémipari Szövetkezetben kekszsütőt, petróleumfőzőt és sorolhatnánk tovább azokat a közszükségleti cikkeket, amelyeket szegedi munkáskezek készítettek, Évvégi séta Szegeden iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiin 640 gyerek szüíe'eít a II. számú kórházban Forró János háztulajdonos leit Ilyenkor újévkor, aki kedves szívünknek, felkeressük és szerencsés boldog újévet kívánunk neki. Ezért keressük most fel a Szeged Városi Tanács II. számú Közkórházát, s a jókívánságaink mellett gratulálunk is fennállásának egyéves évfordulójához. Ma egy éve vette át tanácsunk a kórházat és azóta sok ember gondol szeretettel erre a kedves, barátságos kórházra, ahol megnyújtották az élet fonalát, kínos gyötrő fájdalmait enyhítették, meggyógyították. Űjév napján meleg, kellemesen fűtött szobában ülve, 640 édesanya szorítja magához piciny gyermekét, takarja, babusgatja, s közben vissza gondolnak arra a kedves helyre, a II. számú Kórházra, ahol először hallották sírni egyetlen kincsüket; gyermeküket. Csizmadia Bertalanná, fia az ifjú Berci már majdnem egy éves. ö volt az első újszülött a kórházban. Hogy féltette Bódis Lajos főorvos, Veres Elemér adjunktus, Ungvári Józsefné ápolónő az első kisbabát. De nem csak az elsőre, hanem mind a 640-re féltő gonddal vigyáztak. A novemberben született Horváth Zsuzsi édesanyja sem felejti el sohasem Antal Albert orvost,'aki a mentőkocsiban megszületett Zsuzsijával rohant fel a lépcsőn, vigyázva rá nagyon, hogy meg ne fázzon. Egy év, milyen rövid idő és mégis 640 házban csendült fel a gyermekkacaj, lett teljesebb az élet. És aki a Szilveszteri mulatságtól fáradtan dől ágyába, gondoljon Hegyei Pál orvosra, vagy Varga Sándorné ápolónőre, akik a Szilveszter éjszakáját virrasztva töltötték el, s talán a 641-ik újszülöttel köszöntötték az évet. Köazonet a szegedi önkéntes véradóknak A szegedi Vérellátó Szolgálat könyveiben a hosszú számoszlopok meglepő és örvendetes végösszegeket adnak. 3000 esetben történt vérvétel, közel 900 liter citrátos vér kcriilt felhasználásra. A csecsemőknek, gyermekeknek adott kisebb vérmennyiségeket figyclcmbevéve több, mint 4000 esetben végeztek vérátömlesztést Szegeden az 1954. évben. Jelenleg az I. sz. Belklinikán fekszik Gardian Istvánné 28 éves fiatalasszony, aki életveszélyes bélvérzések miatt 6 hét alatt több, mint 20 liter vért kapott. Gyógyulását 80 önkéntes véradó áldozatkészségének köszönheti. — Helnrich Jánosné jutagyári munkásnőnél szülés után fellépő súlyos vérzés csillapításához és a vérveszteség pótlásához másfél liter citrátos vérre volt szükség. Karsai János kiskunfélegyházi földműves súlyos gyomorműtéten esett át — 3 liter vért kapott gyógyulásának elősegítésére. A Gyermekklinikán több mint 150 liter citrátos vért használtak fel ebben az évben. Több esetben végeztek 1—7 napos csecsemőknél életmentő vérkicserélő transzfuziót... A számok sokat mondanak, de nem mindent. A számok mögött ott van az önkéntes véradók áldozatkészsége, segíteniakarása, az élctrekclő beteg első tiszta pillantása, a gyógyuló első mosolya, a szülők megkönnyebbült sóhajtása, a vöröskereszt-szervezetek fáradságot nem ismerő felvilágosító munkája, az orvosi tudomány és technika ereje. Bő esztendeje már annak, hogy Forró János bácsi belépett a szegedi Táncsics TSZ-be. Föld nélkül állt a nagy családba, de vitte becsületességét, szakértelmét és szorgalmát. Kezdetben takarmányos volt, most meg a kertészetben tevékenykedik. Nem sokkal a TSZ-be való belépése után mondotta: amint azt a Délmagyarország 1954. január 17-1 száma is közölte — „Tiszta szívemből mondhatom, hogy jól érzem magam itt a közösben." Az óévtől búcsúzva és az újat várva, változatlanul azt tartja Forró János bácsi, hogy jól megvan a TSZ-ben. Nincs hiányuk semmiből, de igaz, ha jobban gazdálkodnak, tőbb a részesedés is. 1954-ben nem kis gond nehezedett Forró János és családja vállára, — rossz, egészségtelen lakásuk miatt. Bizony nem egyszer töprenkedtek azon, hogyan cserélhetnék fel a nem megfelelő családi otthont egy másikkal. Pár hónappal ezelőtt megszületett a család elhatározása: „Veszünk egy házat!" Érdeklődtek egy jó kis ház után. Találtak megfelelőt a Szőregi úton. Volt megtakarított pénzük, de az a házvételhez kevésnek bizonyult. A TSZ-ből kapott járandóságból — a búzából és kukoricából is — adtak el; lassan, lassan összegyűlt a szükséges pénz. Megvették a Szőregi úti házat, 17 ezer forintért. Bizony nagy sor az és nagy öröm, hogy Forró János bácsi és családja a saját házában lakik. Ezt is jelentette nekik az 1954-es év. Most pedig boldog új esztendőt, jó egészséget, jó munkát János bácsi! A Tolbuchin sugárúton Két asszony eietre halad a Tolbuchin sugárúton. Megállnak »S egyik üzlet előtt. Itt, egy már kijavított tűzhely vár elszállításra. Bádogosműhely van az üzletben. Az egyik asszony lyukas lábast hozott a mesternek befoltozásra. Milyen jó, — mondja az aszszony kijövet a társának —, hogy ezt' is megcsinálják. Már régen lyukas és úgy hiányzott a tésztafőzésnél. Nincs másik ilyen nagy lábosom, vizet forralni. De nem tudtam hol megcsináltatni. Elégedetlen mennek tovább. AR úton nyitva állnak az apró üzletajtók, asztalos, műszerész, vízvoi zetékszerelő, cipész, borbély. villanyszerelő, hentes, gyógyszertár, népbolt van itt egyrakáaon Elégedettek a környék lakói. Az állami üzletek mellett a nem rég nyilt apró műhelyek jelentősen megjavították a lakosság ellátását. Sokszor el is hangzik: de jó. hogy nem kell mindenért a városba menni, nem kell kisebb javításokért hónapokig várakozni. Ezt akarta elérni kormányzatunk a júniusi programmal. A dolgozók jobb ellátását. Ezt akarta elősegíteni tanácsunk is azzal, hogy a múlt évben 600-nál több kisiparosnak adott iparengedélyt. Nyílnak Is a műhelyek egyra-maara, legtöbbjük a perifériákon ... Az ó-év egyik ajándéka ' Négy óra. Az Eesetgyár öltözője a jelzés után gyorsan megtelik lányokkal asszonyokkal. Pár perc múlva már hallani is a fürdőszobából a víz csobogását. A tusok alatt, a mosdókagylók mellett vidáman nevetvo lubickoltak a dolgozók. A csapok kinyitásakor igaz. innen is, onnan is felhangzik a sikítás: jaj dc hideg a víz. Néhány pillanat s ' a tusok rózsájából melegvíz ömlik. Rövid ideje élvezik még az Eesctgyári dolgozók a fürdés örömeit Alig egy hónapja készült el a fürdő és a modern tágas öltöző. Igaz, még nincs mindennap melegvíz, de máris egy héten háromszor fürödhetnek a dolgozók. Hamarosan mindennap melegvíz várja őket. i Röviden IGEN "TERMÉKENY « volt az óév — 3070 gyermek született. — Legtöbb édesanya 1954 júliusban sziilt. A született gyermekek száma ebben a hónapban 324. Sok fiatal kötött házasságot is, összesen 948. Decemberben volt a "csúcsforgalom- az anyakönyvvezetőnél, 124-en esküdtek. - A SZEGEDI SZALÁMIGYAR dolgozói megszüntetve elmaradásukat, december 29-én teljesítették 1954. évi tervüket,—jelenti Nagyiván Gábor levelezőnk. — A Szalámigyár dolgozói felkészültek az 1955-ös év teendőinek végrehajtására. Megkezdték az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat szövő üzemrészének festését. Az üzemrész festését úgy oldják meg, hogy az ne zavarja a folyamatos termelést, Megoldódott a salak elszállítása az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál. Egy ötletes emelőberendezés segítségével felemelik a salakkal teli csillét és egy kiselejtezett vagonba ürítik, amellyel a gyár területén kivülre szállítják a salakot. Ezzel a módszerrel biztosítani tudják a kazánház környékét a szén tárolására. A színház múlt- évi bemutatói Uj év kezdődik. A színház életében azonban az évet nem januártól, hanem szeptembertől számítják. A színi-évad szeptembertől júniusig tart. Tehát az 1954-cs évben befejeződött az 1953/54-cs ée megkezdődött, az 1954/55-ös színi évad. Régi közmondás úgy tartja, „Minden jó, ha a vége jó". De az 1954-es évnek a kezdete is jó volt. Schiller: Ármány és szerelem című drámája bemutatójával kezrdődöfct) az év. Azután sorolhatjuk a hónapokat. Február: Tiszaparti szerelom, március: Anyegin, április: Rokonok, május: Mákvirágok. Ki ne emlékeznék a szeptemberi bemutatóra Kacsóh: János vitéz című daljátékával nyitott ii sxins ház. Azután megint minden hó* napban egy-egy új bemutató; ok* tóberben: Kispolgárok, novemberben: Schakespeare kerestetik. Ezt a darabot Magyarországon üt, városunkban mutatták be előazör. Elérkezett az év utolsó, leggas* dagabb hónapja a deoember: három bemutató. Az operakedvelők egyik legkedvesebb operája a Trubadur, az operettek királya: a Csárdáskirálynő és az ezévben magalakult Kamaraszínház megnyitóján bemutatott Volpone. Komoly, szép munka volt. melyhez hasonlót kívánunk a színház tmüvószeinok és dolgozóinak ait 1955-ös évben ia. Egy új bölcsőde November elsején nyílt meg az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak 40 férőhelyes bölcsödéje, a Partizán utca 8 szám alatt. A ragyogó tiszta szobákban, rácsos ágyacskákban még csak 13 apróság tölti napjait. Az ö sírásuk, gagyogásuk töltik be a termeket. A bölcsődére nagyon büszkék a vállalat dolgozói. Az üzemekbe érkező vendégeknek először a bölcsődét mutatják meg. Ugy vannak vele, a bölcsőde gondozottsága, jó felszerelése bizonyos mértékig képet ad az üzem életéről, a dolgozókról való gondoskodásról. Szegeden már csaknem minden üzemnek van bölcsődéje. És ahol még nincs, vagy kicsi, építenek, nagyobbítják, akár csak a Paprikafeldolgozó Vállalatnál. Amikor beléptem Kószó János mihályteleki gazda udvarába, önkénytelenül is egy régi jó, sokat tapasztalt parasztismerősöm szavai jutottak eszembe, aki amint a paraszti élet dolgairól beszélgettünk, azt mondta: a föld olyan, mint a gyerek. Beszél és kér. S ha a gazdája megérti a -szavát- és megadja, amit földje megkíván, nincs az a termés, amit meg ne adna. Ez az ember nem egyszerű földműves, hanem a paraszti munka művésze volt. Ahogyan minden mesterségnek megvannak a maga művészei, ugyanígy meg vannak a földművelő munkában is. Amikor megismerkedtem Kószó János bácsival, hamar meggyőződtem arról, hogy a földművelésnek egy másik nagy mesterével találkoztam. Olyan emberrel, aki szereti a földet, mellyel kicsi gyerekkora óta szinte összenőtt. Hét hold földje van a mihályteleki határban, betagosítva a Szabad Tisza l-es típusú tsz tábláiba, melynek már évek óta tagja Kószó János is. Háza kedves, otthonos kis családi ház. A gazdasági épületek körül szép kiskert, igazi mintagazdához illő gyümölcsfák, szőlőlugasok vannak. Sehol — még véletlenül sincs — egy szál dudva se, vagy elszáradt gaz. Az istállóban, a kamrában és benn a lakásban is szívetlelkct gyönyörködtető rend és tisztaság uralkodik A három szép szobában a drága bútorok az értékes szőnyegek a inek s mrgn az egész berendezés mind arról beszél: A MINTAG menyi szépérzék, a jó és nemes dolgok iránt való szeretet, gyöngédség rejlik ebben a már nem fiatal házaspárban: János bácsiban és feleségében. Az igazi magyar paraszt vendégszeretetével és udvariasságával kínálnak hellyel a kis szobaasztal szögletében. Beszélgetés közben meghányjuk-vetjük a gazdálkodás problémáit. Először az idei termésről és az újévi kilátásokról beszélgetünk, aztán a búzára terelődik a szó. — Az idén a búza nem úgy fizetett, ahogyan szerettem volna. Amikor sorsot húztunk a csoportban, hogy kinek hol legyen a búzavetése, nekem a gyengébb földeken jutott. A múlt évi szigorú tél is megviselte a vetést, fagykár is volt benne, de tavasszal úgy, ahogyan tudtam, remdbehoztam a rosszát, kiszántottam, s helyette tavaszi búzát vetettem. A többit szépen lehengereltem, megfogasoltam. így még a tavaszi búza is 10 mázsán felül fizetett. — De hiszen ez elég jó termés búzából az idén. — Nem egészen — válaszolja Kószó bácsi. Volt nekem már olyan búzám is, amelynek 22 mázsát termett holdja. Az udvaron a kukoricagóré még most is színültig van szép sárga csöves kukoricával. Csak úgy roskadozik terhétől a nagy faépítmény. — Valamivel több is volt — mondja a gazdá — de legyünk szerények: számítsunk kukoricából 35 mázsás átlagot. — Vajon ennek mi a titka? — Nincs ennek semmi titka — mondja mosolyogva. — Előkészítettem a földjét úgy, ahogyan én szoktam, utána időben háromszor megkapáltuk, negyedszerre pedig kigazoltuk. Gyom nem volt közte még hírmondónak sem. — Hát a burgonya hogyan fizetett? Kószó bácsinak természete, hogy állandóan szerénykedik. Most is kicsivel kevesebbet mond: — Fél holdam volt krumpliból, 65 mázsa termett rajta. Kószó néni helyesbiti: — Amennyivel több. A gazda így folytatja: — Én csak a javát számolom. S aztán elmondja, hogyan szokta ő a krumpliföldet vetéshez előkészíteni. — A krumplit legtöbbször tarlóba vetem. A tarlóhántás után kicsit pihen a föld, aztán kap egy jó mély traktorszántást ennek a tetejére kerül az istállótrágya. Hetven mázsát számolok félhold földre, most is annyit hordtam ki. A trágyaterítés után lófogattal nyomban újra szántok, tavasszal már csak fogasolok és bevetem a földet. Nagyon fontos a vetőmag is. Jó vetőmag — fél jó termés. Ezt is már ősszel gondosan különválogatom és külön vermelem el, A szegedi határ ékessége, a paprika is szóba kerül. Kószó Jángsnak ebből is vagy 10 mázsával termett több holdanként, mint amennyi a többi szegedi gazda átlaga volt. Egy holdon 35 mázsa termett. — Sok volt vele a munka, a fáradozás, de nem panaszkodhatok: megtérült szépen az ára. Van Kószó bácsinak egy másik nagy büszkesége is, amelyről nemcsak Szegeden, hanem még Budapesten és az ország más, távolabbi nagy városaiban is sokan Ismerik és becsülik: a méhészete. Ez is óriási türelmet, szeretetet, gyöngédséget, sok hozzáértést kíván. Kószó bácsi ezt mondja: — Ezek a kis dongók az életem gyönyörűségei. Ha csak egy kis időm van, mindig köztük vagyok, ajnározgatom őket. Persze, aztán ők is gondolnak rám. Csak egyet mondjak: nemrégen adtam át az államnak 6 mázsa mézet 18 forintért kilóját, 10 ezren felül esett érte. A modern, hátulkezelős, kékre, sárgára festett kaptárak sokasága szinte egy nagy óriás falat alkot a kertben. Még a hozzá nem értő ember is csak ezt mondhatja: gyönyörű. — Van értelme a munkának — beszél újra Kószó bácsi. Szándékosan a beadásra, adófizetésre tereli a szót: — Nem mondom, jócskán fizetek adót, a beadásom sem kevés, de nem sokallom, mert van miből fizetni, van mit beadni. Jut is, marad is szépen. Az idén is beadta a szép kövér disznót, a bejáró zsírt és még kettőt a saját fogyasztására is levágott. Még 1954-et írunk, de az akolban már ott van egy szép kihízott disznó az 1955-ös hús- és zsírbeadásra. Jóval túl van már azon a súlyon, amit be kellene adni, de csak hadd hízzon még. — Űgy szeretem, — mondja Kószó bácsi — ha mindig többet vihetek be, mint kevesebbet. Utóljára még a szövetkezet került szóba. Egyszerű szavakkal magyarázza a tapasztalt gazda: — Tetszik nekem a III-as típusú szövetkezet is, hiszen ott még sokkal nagyobb 'ehetőségek vannak. Csak azt a hibát látom, még itt az Üj Élet-ben is, hogy még nem minden tag szereti és becsüli meg úgy a szövetkezeti vagyont, ahogyan kellene. JCószó bácsitól sokat tanulhatnak a mihályteleki szegedi és szegedkörnyéki gazdák. Nemcsak a mesterséget, de a föld és a munka iránt i való szeretetet is. N mhiába kapta a 'szép -Mintagazda- .1'Vényt és azt 'a sok d'csérő, elismerő oklevelet, jutalmat. Kószó János nemcsak -Mintagazda-, hanem a paraszti munka -agy m- ' ec- árdem.ö művésze is. (es — j)