Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-06 / 4. szám

OELMRGYIRORSZIG 4 CSÜTÖRTÖK, 1955 JANUÁR 6. A KULTÚRA ÜNNEPEI - ÉVFORDULÓK 1955-BEN Kz emberiség nagyjait, kultúránk épitőmunkásait annyiszor idézzük,- ahányszor müvolkből m«rilünk: ha könyveiket lapozzuk, l'lkülc dall aramá deszllllált hangjilra figyelünk ecsetjük színein e ábrándozunk, színművé formált világképükből levonjuk napjaink tanulságát, A kulturális örökség megbecsülése tehát nem kampánymunka, hanem művelődési életünk naponta szükséges tennivalója. Mégis, az évfordulók különleges hivatása, rendeltetése hogy felhívj i'c figyelmünket egy-egy életmű időszerű tanításaira, egy-egy talán nem eléggé megbecsült, méltányolt — nagy író, művész, tudós munkásság&nak napjainkhoz is szóló mondanivalójára. A Béke-Világtanáes stockholmi ülése azért határozott az idén is úgy, hogy az emberiség nagyjai közül 1955-ben is számoe kiemelkedő személyiség évfordulóját teszi n világ egyetemes, nagy kulturális ünnepévé, a népek közötti barátság közös ünnepi alkalmává. Schiller halálának 150. évfordulójáról hazánkban irodalmi esttel, több müvének kiadásával, Thomas Mann „Nehéz óra" című, Schillerről szőlő elbeszélésének megjelentetésével, a „TcU Vilmos" és az „Ármány és szerelem" díszelőadásával ós a „Don Carlos" operaházi ünnepi bemutatójával emlékezünk majd meg. A kétszáz éve meghalt Montesquieu évfordulóját, a nagy lengyel köllő Mieskiovics halála 100. évfordulóját, a mesemondó Andersen sziilotése 150. évfordulóját ugyancsak ünnepi kiadványok, színházi bemutatók teszik emlékezetessé. Cervantes „Don Quijote" című világhíres müve megjelenésének háromszúzóves évfordulóját nz író egyéb müveinek magyarnyelvű kiadásával, a költészet fejlődésében nngy jelentőségű ValtWhitniann „Fűszálak" cimű verseskötete kiadásának 100. évfordulóját pedig o kö'et magyarnyelvű megjelentetésével ünnepeljük. E hat évfordulón kívül nz idén ünnepeljük Engels halála 60. évfordulóját, a nagy francia Író és békcharcos Jlonri Barbusso halála 20. évfordulóját és az emboriség ma élő írói egyik legnagyobbikának Thomas Maiinak 80. szülelésnapját. E világszerte megünnepelendő nagy évfordulók mellett mi, magyarok nemzeiünk nagyjai köaül főként négynek évfordulójára készülünk különöst gonddal. Csokonai Vitéz Mihály halálénak 150. évfordulóját müveinek kritikai kiadása és számos nagy ünnepség jelzi országszerte. József Attila születése 50. évfordulójára Ugyancsak készül mind a tudományos élet, mind a kulturális tömegmozgalom. ősszel lesz tíz esztendeje, hogy a magyar zenei géniuszt kifejező legnagyobbak egyike, Bartók Béla elhunyt. A Hazafias Népfront országos kongrosezusán Durva® József joggal hívta fel zenei életünk irányítóinak figyelmét arra hogy a hagyományokkal való szűkkeblű, merov bánásmód még e világhíres nagy magyar zseni életművével való sáfárkodás terén i« károson évezteti hatását: Bartók — bár gyakran omlegetjük — máig sem kapia meg a jelentőségének kijáró mogbecsülést, müvei még ma sem töltik be zenei életünkben, népünk zenei ízlésének fejlesztésében méltán elfoglalható helyet. Vörösmarty Mihály halálának 100. évfordulója hasonlóan alkalom lesz arra, hogy az elhalványult emlékű nngy magyar költő és nem kovéebbé mély gondolkodó eszmélt, poéaisót. felelevenítsük. E négy nagy évforduló mellett a magyar történelem és irodalom több más nagyságának ünnepére is gondolnunk kell » ha kisebb arányosan más-más mértékben is, egyegy emlékező írás vagy előadás erejéig, alkalmul kell felhasználnunk munkásságuknak ismertetésére, terjesztésére. Az idén lesz Toldy Feremo születése 150., Kaffka Margit születése 75.. Kemény Zsigmond halála 80., Kosztolányi Dezső születése 70.. Reviczky Gyula születése 100„ Katona József halála 125., Hermán Ottó születése 120. Vikár Béla. Szabó Dezső és Sárkőzi György halála 10. évfordulója — megannyi alkalom oeuvre-jtik felmérésére, felmutatására. Ránk, szegediekre külön feladatot ró városunk nagyjai évfordulóinak méltó megünneplése. Bár nem Szeged szülötte, de különlegesen is a magunkénak érezzük József Altila születése félévszázados évfordulójának megünneplését s ezt — bár nem kínálkozik különösebb évfordulós alkalom — öezsze lőhetne kötni mesterének, útnak indítójának. Juhász Gyulának ünneplésével (tán az 1954-re Ígért szobrának felavatásával, az egykori lakóháza helyén álló sebészeti klinikán elhelyezendő emléktábla leleplezésével) Is. Februárban losz ölvon éve, hogy Ady Szegeden, nagy tetszést aratva szerepelt a Dugonics-Társaság felolvasó asztalánál; egy Ady-est megrendezésére elegendő évforduló lehet ez ls. Áprilisban Iesa 75. évfordulója Somogyi Károly könyvtárfelajánló lave'.e keltjének. Májusban lesz negyedszázada, hogy városunknak Reianer mellett legmunkásabb történetírója, Czimer Károly meghalt; évfordulója szép alkalom lesz történészeink számára, hogy a figyelmet a szegedi városlörténelirás helyzetére, mai feladataira irányítsuk, Júniusban Hermán Ottó születése 120. évfordulója alkalmat ád, hogy pótoljuk, amit halála mostani évfordulóján mint külön szegődi kötelességet elmulasztottunk: Alsóváros egykori képviselőjét, a magyar tudomány polihisztorát utcanévvel, olvasókör vagy kultúrotthon nevével tisztelhetnénk meg. Júliusban a másik várostörténész, Szmollény Nándor halála 40. évfordulója vár arra, hogy munkásságával megismertessük az utókort. Vodres Istvánnak, Szeged nagynevű mérnökének és kultúrmunkásának két jubileuma is lesz az idén: szeptemberben születése 190. novemberben halála 125. évfordulója kínálkozik emlékének felelevenítésére, munkássága mai szemmel való értékelésiére. Hasonlóan két évforduló nyújt alkalmat Cscrzy Mihály, aiz egykor országosan ismert Homok, a szegedi népies irodalom Tömörkény mellett legjelentősebb képviselője írói munkásságának felmérésére: októberben születése 90., decemberben halála 30. évfordulójával együtt ünnepelhetnek az egykori akadémikus, utazó és rokonnépeinket kutató Jerney János halála 100. évfordulóját. A történelem is kínál emlékeztető dátumokat, így — a legnagyobb: hazánk felszabadulásának 10. évfordulója mellett — elsősorban az 1905-ös oro6z forradalom eseményei s magyar visszhangjai tarthatnak valamennyiünk érdeklődésére számot. Az idén is számog kulturális és történelmi évfordulót ünnepeltünk, mégis azt tapasztaltuk, hogy sok megemlékezés az előkészületek hiánya miatt nem volt méltó az ünnepi alkalomhoz, sőt néhányról (mint például a Damjanich-évfordulóról. melyet Szegeden különös joggal ülhettünk volna meg) népművelést és tudományos szerveink, intézményeink sajnálatosan el is feledkeztek. Az új esztendőt minden téren tervezgetóssel szokás kezdeni: vegyük tehát számba teendőinket a kultúra idei ünnepeinek méltó megüléso terén is. . PÉTER LÁSZLÓ Szőnyi István kiállítása TTnnepélyes keretek között nyílt meg nélhány nappal ezelőtt a Móra Ferenc Múzeum képtárában Szőnyi István Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művészének kiállítása. A Műcsarnok által létrehozott szegedi tárlatot, a 60 éves jubileumát ünneplő mester Ernst-múzeumi gyűjteményes kiállításának anyagából rendezték. Szőnyi István az új magyar festészet egyik vezető egyénisége. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán és Nagybányán Ferenczy Károly mellett kezdte. A művészetében nagy jelentőséggel biró nagybányai tanulóéveit megzavarta az első világháború. Hosszú idei katonáskodás után, hazatérve a harctérről, Réti István mellett képezte tovább magát. Szőnyi első alkotásai között gyakoriak a robosztus, sárga tónusú akt-képek, melyeknek mély barnákon alapuló színegységük s idealizálástól lnentes felfogásuk, a Tanácsköztársaság vezető művészei, főleg Uitz Béla műveinek, Rembrandt alkotásainak tanulmányozására vallanak. Ebben a korban készült művei erőtől és belső feszültségtől duzzadó monumentális Jellegű kompozíciók. A sötét, barnás, zöldes háttérből ezernyi finom tó-1 nussal hozza világosságra, mintázza | meg az erős testek gyönyörű formáit. A szín és a fény már ekkor a legfontosabb kifejezőeszközei közé tartoznak. p* ejlődésének következő korszakában a plaszticitás hangsúlyozásával szakított, festőibb és könnyedébb lett, színezése pedig világosabb, sokszor párásán enyhe. Olykor lirai gyengédség zendül meg képeiben, a lélek áhítata és a természet nyugalma ömlik el rajtuk. A színek harmóniája, a fény és a levegő alakító ereje mindent feloldó festői hatásának kutatása közben fejleszti, alakítja ki sajátos színkultúráját. Legszívesebben a vidéki életet ábrázolja, a Duna melletti festői falunak, Zebegénynek és környékének hétköznapjait meg változatos tájait. Azt lehetne mondani, hogy ettől kezdve szinte kerülte a várast, lírai kifejezésre való egyre sürgetőbb vágya a természet és a falu csendes nyugalmában talált kielégülést. Szőnyi és a természet viszonya meleg és bensőséges. Tájképei az egész táj érzetét keltik. Télon és nyáron, ragyogó napsütésben és borongó délutánon ezernyi finom színben tündöklik képein a természet. Monumentálisak ezek a képek, Szőnyi messzi földet ölel át tekintetével, amely talán a végtelenbe veszne, ha hegyek nem állnák az útját a láthatáron. Ugyanakkor azonban valami bensőséges közvetlenség árad belőlük, ami ismerőseinkké, barátainkká teszi ezeket a tájakat. Tájábrázolásain az alakok gyakran megjelennek, álmélkodnak vagy mozognak, de soha sincs staffagevagy genre-szerepük. Élnek, de nem ágálnak, s ha beszélnek hangjuk halk, cselekvésük egyszerű, szerény, de nagyon kifejező, emberien nyugodt. A kép minden eleme a festő békés világszemléletében és költőlségében válik művészi egységgé. Festői problémáiban, ezüstös szürkéiben, meleg kékjeiben, téglás tompa vöröseiben, lágyan egymásbaomló tónusaiban benne van saját lelke s benne rezeg a táj hangulata. íAsaládi képeit az apa és a férj óvó, simogató szeretetének fénye ragyogja be. Szőnyi István nem csupán a táblaképfestés és a freskó nagy mestere, hanem a grafikáé is. Rajzai és különösen rézkarcai a magyar képzőművészet legszebb alkotásai közé tartoznak. A művész 1951-ben megbízatást kapott egy, a magyar parasztság felszabadulás utáni életét bemutató 100 négyzetméternyi panneau megfestésére. Hét egymással összefüggő jelenetből áll ez az alkotás, mely a felszabadulást, az újjáépítést, a földosztást, és a föld közös megmunkálására tömörült parasztság útjának legfontosabb állomásait örökíti meg. Ennek, valamint a Földalatti Vasút Népstadion állomása díszítésére készített freskó vázlatai, melyen a falu felszabadult életét, a parasztfiatalság és a sport kapcsolatát ábrázolja — bizonyítják, hogy Szőnyi művészete mennyire felfrissült, megújult, hogy humanisztikus törekvései a nép államában megfelelő kifejeződési lehetőségekhez jutnak. Czőnyit tehetsége megóvta attól, hogy nagyon messze eltávolodjék a valóságtól. Mélyen érző szíve pedig átmelegítette a festőiség jegyében fogant műveit, megóvta művészetét az intelektuális posztimpresszionizmus hidegségétől. Egész élete vívódás volt a világgal, harc a kifejezőeszközökkel a mondanivalóért. Polgári művész volt, kora nyelvén gondolkodott és beszélt. Amit elmondott, az az adott körülmények között az ő osztályhelyzetét, egyéniségét, útját és élményeit tekintve, a legtöbb volt és a legjobb, amit adhatott. Szőnyi István a nagybányai örökség méltó folytatója. Ha sok keresés, kevésbé szerencsés megoldás is található életművében — egy sor olyan képet alkotott, melyek a magyar művészet történetében értékes helyet biztosítanak neki. Humánus felfogása, a színekkel való mesteri kifejező képessége, hazaszeretete, a huszadik századi legnagyobb mestereink közé emelik. (sz—z) IUIMIMI CSÁIStPáSKIllRáiyWŐ — A <iie.ge.dL Aemzeii <S%íbAáí. eVdoJÁda, — Ai uJtMi hét Ciéiírn mInth,a —— mozgalmasabbá vált volna a szegedi Nemzeti Színház pénztárának környéke. Ncmcsak azért, mert az ünnepek alatt sokan kívántak a színházban kellemes érákat eltölteni. Az érdeklődés elsősorban a színház űj bemutatójának, az operettirodalom egyik legszebb alkotásának, Kálmán Imre Csárdáskirálynő című művének szólt. Kálmán Imre, az operett világszerte ismert művelője már fiatal korában a könnyebb színpadi zene felé fordult. Attól kezdve, hogy első nagysikerű művét, a Tatárjárást 1900-ban Budapesten bemutatták, gazdag termékenységgel alkotta szebbnél szebb műveit, melyek mind-mind világsikerhez vezettek. Kálmán Imre operettjei igen népszerűek a Szovjetunióban i9t> például Moszkvában a Csárdáskirálynő előadásainak száma meghaladta a háromszázat. A sok nagysikerű Kálmán operett közül a Csárdáskirálynő méltán vivta ki magénak az elsőséget. A fordulatos, sok-sok leleményt, kacagtató humort és szentimentálizmustól mentes érzelemvilágot tartalmazó szövegkönyv mellett ebben a műben Kálmán Imre dailaminvenciója különösen bőven áradt, minden száma egyegy felejthetetlen dallam, sláger a szó jobbik értelmében, melyet nem koptat el az idő. A őiÁuegkongMi és Kellér Dezső dolgozták át. Az átdolgozás sok új, érdekes szállal bővíti az eseményt, a mű határozottabban kimondott társadalomkritikává fejlődik, bár nem minden szálat vezetnek végig világosan. A szegedi Nemzeti Színház minden részletében hangulatos, mosolyt, jókedvet elővarázsoló, gondosan kidolgozott előadásban hozta színre a Csárdáskirálynőt. Ádám Ottó, a színház prózai rendezője elsőízben vállalkozott zenés darab rendezésére, s az első vállalkozás kitűnően sikerült. A rendezés a cselekmény szálait igyekszik világosan továbtaszőni, kikerüli a cselekmény minden olyan buktatóját, mely akár a humor groteszk eltúlzására, akár az érzések édeskés, szentimentális végleteibe vezetne. Stílusos mértéktartás, kilengő szélsőségek elkerülése, eleven, pezsgő élet Jellemzi az egész előadást. A rendező irányító munkájának talán legfőbb eredménye az, hogy hihető emberi alakítások születtek, eltávalódva az operett sablonoktól a századforduló tipikus egyéniségei jelennek meg előttünk. Ennek a törekvésnek az eredményei olyan szerepekben tűnnek fel legjobban, melyekben a sablonok elsősorban külsőleges hatásokat kívántak meg, például a táncoskomikus szerepkörben. Éppen ezért az előadás egyik legkellemesebb meglepetését Kovács Gyula Bóni gróf alakítása jelenti, ö az előadás lelke, minden megjelenése szívderítő. Természetes, kedves egyénisége nemcsak mulattat, sokszor meg ls hat érző, meleg szívének kivetítésével. Tánctudása is nagy fejlődést mutat, látszik az alapos kigyakoroltság, gondos munka, mely mozgását mind harmónikusabbá teszi. Sugár Mihály Miska főpincér szerepében is messze kimagaslik a szokásos operett szerepkörből. Mély emberi alakításra való törekvése szerepét mindvégig rendkívül szeretetreméltóvá teszi. A tartalmi, érzelmi elemek kihangsúlyozásával, kifejezett állásfoglalásával kifigurázza és leleplezi az egész körülötte zajló polgári és nagyúri világot, de mindezt nem nagyhangú kijelentésekkel, hanem választékos művészi eszközökkel teszi. Különösen mozgatójává válik az egész előadásnak a második felvonásban a hercegi ház lakájszerepében. Táncszámában fiatalos ruganyosságával és mozdulatainak karakterizáló jellegével tűnik ki. Sugár Mihály érdemeit a Csárdáskirálynő színrehozatalában az ls növeli, hogy mint játékmester is részt vett az előadás előkészítésében, azonkívül a táncok tervezésében is közreműködött. At új átdólqúJiááían. megnövekedett szerep jut Cilikének, a volt Csárdáskirálynőnek, a jelenlegi hercegnőnek. A szerep kettős jellege nagy színészi feladatot róLontai Margitra, aki ezt a feladatot nagy rutinnal, kitűnő érzékkel oldotta meg. Jelleme ellentétes vonásainak ábrázolására színészi eszközeinek gazdag skáláját vonultatja fel. Silvia szerepében Iván Margit mutatkozik be. CA színpadon megkapó jelenség, már megjelenése vonzóvá teszi alakítását. Feladatát elsősorban zeneileg igyekszik megoldani. Hangja melegen, kifejező erővel szólaltatja meg a legszebb részleteket, bár a magasabb fekvésekben néhol élesen szól. Színészi játékában kissé passzív. Különösen a második felvonásban tűnik ez ki, amikor a hercegi házban való megjelenésével meg akarja akadályozni az eljegyzést. Edvinnel való jeleneteiben határozottabban kellene érzékeltetnie, hogy harcol szerelméért, hogy minden játék estik azért van, hegy megnyerje ezt a nagy szerelmi harcot álcár szeretete tüzével, akár féltékenységet támasztó, jól célzott nyilakkal. Ezért nem lenne szabad a hercegnővel való jelenete végén úgy összeroppannia, mintha öntudatát és akaraterejét is elveszítené, bátrabban, emelt fővel kellene távoznia, hiszen a nagy harc csak most kezdődik. Edvin, a fiatal herceg szerepét Katona András alakítja. Megjelenése imponálp, mozgása régebbi merevségéből sokat engedett, hanghordozását azonban még színesebbé kellene tennie, nem üt át rajta mindig a benső tűz és a szenvedély. Énekszámaiban nem eléggé felszabadult, egyes helyeken hangvételét lágyítania kellene. Stázi bárónő szerepét Papp Teri és Dómján Edit játsszák. Papp Teri szerepének inkább humoros lehetőségeit igyekszik kiaknázni, Dómján Edit mélyebb érzelmi mondanivalóra törekszik. Papp Teri szerepében kissé sok a nagyvilági tettetés, Dómján Edit finomabb eszközökkel őszintébb jellemet "fest. Inke László Kerekes Ferkó szerepét teszi érző, melegszívű alakítássá. Egyszerűségükben is kifejező, pátosznélküli szavai és mozdulaiai Kerekes Ferkó lehiggadt érzelemvilágát már csak emlékeiből élő, az ifjúsággal melegen együttérző egyéniségét rajzolja meg. Érzékelteti, hogy csalódott, mélyért érző szive vezeti minden tettében, Ferdinánd főherceg szerepében Pálfy György, a herceg szerepében pedig Gémesi Imre és Zádori István egyaránt jellegzetes, karikaturaszerű figurákat ábrázolnak. Bár a herceg erősen torzított képe már sokszor a természetellenesség határát súrolja. Káldor Jenő, Lakatos János, Rosta Mihály és Rácz Imre pár szavukkal is egy-egy érdekes színfoltot jelentenek, Apor László tábornokának hivatalos kimértsége már túlságosan elszürkíti szerepét. Kálmán Imre zenéjének stílusos megszólaltatásában döntő szerepe van a színház zenekarának, mely kidolgozott játékkal, színes hang. zásokkal adja meg az előadás hangulati alapját, összefoglaló keretét, sokszor pótolva a szereplők énekes készségének hiányát is. A zenei előkészítés a modorosságok eltüntetésével Kálmán dalainak ízléses megszólaltatását sikerrel segítette elő. Az előadások zenei irányítását művészi gonddal, biztos kézzel végrzik a színház kitűnő karnagyai, Rubányi Vilmos és Simon Albert. Sok ötlet, szellemesség árad a táncos jelenetekből is. A táncok tervezésén és betanításán túl Mezey Károly magasfokú előadókészségéről is bizonyságot tesz rendkívül finom ritmusérzéket,' bravúros ügyességet kívánó szóló sztepptáncában. Ezenkívül ötletes és eredeti még a „Cica-tánc" is az első felvonásban. Külön kell megemlékeznünk a Csárdáskirálynő előadásának pompás kiállításáról, mely a sok kitűnő színészi játékhoz méltó pazar festői környezetet teremt. A szebbnél szebb női ruhák Bene Jánosné színes fantáziájú tervezőmunkáját dicsérik. A díszletek Sándor Sándor tervei nyomán is korhű keretet adnak, különösen szép távlatot ad a harmadik felvonás képe. Mánik László maszkmester munkái közül különösen a főherceg jólsikerült maszkja emelkedik ki. Ai. eiőadád minden részletét a közönség lelkesen, szeretettel fogadta. A szegedi közönség, mely a zenés darabok iránt komoly igénnyel lép fel, végre egy s/íve szerint való előadást kapott az operettek sorában is. Erdős János