Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-30 / 25. szám

YASARNAP, 1955. JANUAR 30. aELiBGYSRÖRSZflG Nyílt levél dr. vitéz Shwoy Kálmánhoz, nagybányai vitéz Horthy Miklós egykori alfábornagyához O ALTÁBORNAGY ÜR! |n bejelentést tett a Mávaut Központi Igazgatóságának a Mávaut egyik szegedi pénztárosa ellen, aki az ön 100 forintosából, amellyel a 78.— forint árú budapesti autóbusz menetjegyét akarta láfizetni, nem tudott 22 forintot visszaadni, — nem lévén aprópénze. Erre a bejelentésre ön nyilván meg fogja kapni a választ az illetékes szervtől is, a mi országunk panaszkivizsgálási és ügyintézési rendje és módja szerint. Feltehetően meg fogják írni önnek, hogy a pénztárosnak igaza volt, amikor az ön — bejelentésében idézett mondataiból követ keztetünk — fenyegető hangsúlyú méltatlankodására válaszolva közölte önnel, hogy nem köteles felváltani a 100 forintost. Valószínűleg idézik majd önnek az idevágó rendelet szövegét, amely kereken kimondja: ,.A vállalat kívánhatja, hogy az utas a menetdíjat megszámlálva, készen tartsa: a jegypénztár, illetőleg a jegykezelő pénzváltásra nem köteles", s amit ha ön ellenőrizni akar ráérő óráiban személyesen is elolvashat a Népköztársaság Kormánya 13.420/1948. Korm. sz.; az Autóközlekedési Értesítő 13. számában közölt rendelet 13. paragrafusa (1.) pontjában. Különben a dolog eddigi része nem túlságosan jelentős, hiszen bárkinek joga felsőbb szervekhez jelenteni tényleges, vagy vélt sérelmét. De ön bejelentésében a dolog „elvi" vonatkozásait említi, s ezt követően főleg „azon hang és modor" ellen emel kifogást, amelyet önnel szemben a pénztáros használt, illetőleg „ahogy a pénztáros viselkedett". A Itábornagy Űr! Engedje emlékezetébe idéznem, hogy Szegeden még sokan nem felejtették el azt — az ön számára a mainál minden bizonnnyal kellemesebb időt —, amikor ön sokkal kevésbé törekedett az udvariasság, a jó modor és az előzékenység bajnokának látszani. Azt hiszem minden nehézség nélkül fel lehet vonultatni Szegeden többtucat munkában érdemesült egykori kifutó fiút és inast, az ön egykori „viselkedésének" tanújául, akit ön vagy B. neje kifogástalan modorban rúgott ki lakásukból, s ezt követően nagy buzgalommal ösztökélte főnöküket tettük megtorlására. E tett abban csúcsosodott, hogy Shwoyéknál az előírásos méltóságos cím helyett nagyságos-t merészeltek használni. Űgy vélem, nem kevés azoknak a hajdani honvéd közlegényeknek száma sem, akiket az ön előzékeny, jómodorú és udvarias hadtestparancsnoki parancsa tiltott ki Szeged korzójáról, s aligha csalódom a feltételezésemben, hogy több élő tanúja van még Szegeden annak a nézetcltérésnek is. amely ön és személyi gépkocsivezetője között játszódott le a Kossuth Lajos sugárúton, amikor ön altábornagyi előzékenységét és úri modorát kardlappal próbálta a gépkocsivezetőnek bizonyítani. Azt hiszem, nem kerülne nagy megerőltetésbe, ha az ön modor és udvariasság terén viselt dolgait tovább akarnánk sorolni, de nincs erre szükség. Kevesen vannak Szegeden — leszámítva a legfiatalabb korosztályokat —, akik ne ismernék az ön nevét, s még kevesebben, akiknek az ön nevével kapcsolatban kellemes emlékei támadnak. S ezt tudva, nem is csodálkozunk rajta, hogy ön visszautasította a szóbanforgó pénztáros előzékenységét, amellyel a Mávaut-iroda telefonját ajánlotta fel önnek, panaszemelési eszközül, s azon, hogy ön hangsúlyozta: nem Szegeden, hanem Budapesten fóg panaszt emelni. Ezt meg is tette, s azóta nyilván elégedetten várja, hogy panasza alapján a felsőbb szervek elintézzék az illető pénztárost. rpudom Altábornagy Űr, hogy e sorok elolvasása után elfogultsággal fog vádolni engem ebben az ügyben. Már e vád alapján is feltételezem, hogy a dologban bizonyos mértékig egymástól eltérő következtetéseket vonunk le. Mégis — s meg kell mondjam nem azzal a céllal, hogy az ön véleményét befolyásoljam — levonok néhány következtetést. De még ezt megelőzően az említett elfogultsági vád ügyében szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba. Kijelentem önnek, hogy az ügyben valóban elfogult vagyok, s nem is csak úgy általában, hanem konkrétan önnel szemben és a pénztáros védelmében vagyok elfogult. Céltudatos törekvésem a pénztáros, helyesebben úgy fogalmazom, hogy a pénztárosok szemszögéből nézni a dolgot. Az ugyan elég valószínű, hogy ön szerint egy ilyen pénztáros teljesen jelentéktelen személyiség, és ha létfenntartó funkciója közben arra bátorodik, hogy egy önhöz hasonló jelentős — valószínűleg majdan Szeged történelmébe is bekerülő — egyént fel mer világosítani tárgyilagos, de egyáltalán nem alázatos hangon kis hivatalának szabályairól, nem érdemel más elbírálást, mint egy minél súlyosabb fegyelmi fricskát egy minél felsőbb vezetőségtől. Ez azonban nem ijeszt meg sem engem, sem a pénztárosokat, akik közé besorolhatja ön az esztergályosokat, az ácsokat, a gépkocsivezetőket, a bányászokat, s mindazokat akik vállán, karján; szívén és agyán felépült és szilárdan áll ez a mi rendünk. Persze azt mindenki tudja Altábornagy Űr, hogy Önök azokat a jogokat, amelyeket népköztársaságunk alkotmánya a magukfajta emberek számára is biztosít, a kormány új programja és az MDP Központi Vezetőségének októberi határozata óta számos esetben kihasználják, igyekeznek visszaélni a lehetőségekkel, sőt azt is tudjuk, hogy Önök a néphatalom bizonyos humánus gesztusait a mi gyengeségünkként könyvelik el. Önök persze bizonyos határokon belül azt tehetnek és gondolhatnak. ami önöknek jólesik. De azért mindennek van határa Altábornagy Űr! S hogy modor, udvariasság és előzékenység dolgában éppen dr. vitéz Shivoy Kálmán emeljen panaszt egy dolgát lelkiismeretesen ellátó pénztáros ellen, ez már túl van azon a határon, amit szó nélkül hagy az ember. C az sem tűrhető el. hogy ön eltévelyedvén a históriában, vagy ^ a geográfiában, egyszerűen elfelejtse, hogy 1955-ben él, Magyarországon, a pénztárosok és egyéb jelentéktelen emberek birodalmában. Nos, ha tetszik önnek, ha nem, ehhez kell tartania magát! FEJÉR DÉNES ŐRJÁRAT a külvárosi élelmiszerüzletekben .Kér < ük, hegy sa lakozzák ki Petőfitelepen az 5-ös utcát... A 9-es utcát... Móravárosban a Katona utcába ... Hattyastelepsn a Zentai utcába hordjanak ki salakot, vagy kövezzék ki az utcákat. Sártenger van, az élelmiszer boltokhoz nem tudnak a kocsik beállni: ez akadályozza az áruellátást is . . ." Sok ilyen kérelem van már a kerületi tanácsoknál, a Hazafias Népfront zászlóbontása óta. A tanácstagjelölö gyűléseken, a tanácsválasztások után, a fogadó órákon mondották el őket a lakosok a külvárosokban. Ez valóban komoly dolog, nagy gond, s ha ilyen időben nem is lehet utat javítani és ennyi helyen egyszerre, de a külváros áruellátásáról van szó, — gyerünk ki, nézzük meg a helyszínen, mit lehet tenni. Hallgassuk meg az árudák dolgozóit, a vevőket, a lakosokat. Kora reggel van, a lámpákat ugyan már eloltották, de még nincs teljesen világos. A Petőfitelepi 5ös utca sarkán, a köves út szélén két tejeskannát tettek le. Az élelmiszerüzlet egy sarokkal beljebb van. Igaz, hogy kőkeményre megfagyott az úttesten a föld, de mégsem vitték el a boltig a tejet. — De jó lenne, ha elhoznák az elvtársak a kannákat — mondja a 104-es számú boltban az egyik vásárló asszony. — A kiszolgálónő a péksüteményt. Előfordul, hogy a tej két literrel is kevesebb. Az üres kannákat úgy dobálják fel a kocsira, hogy behorpadnak emiatt. Persze, utólag szólunk, megadják c tejet. A MEZÖKEK a burgonyát sokszor rostálás nélkül küldi ki. Van, amikor szépet kapunk, most csúnyát kaptunk. Két hónapja nincs sör az üzletben. Nem jó, hogy újabban száz kilós zsákokban küldik a cukrot, amelynek most elég nagy a nedvesség tartalma is. S mit mondanak a vevők? Miért nincs köménymag, klórmész, hipó, futor csonterősítő a malacoknak, s több rizst is küldhetnének az üzletbe. A Tolbuchin sugárúti 32es árudába — hogy már reggel ott legyen a péksütemény — az üzlet dolgozói maguk hozzák el munkába jövet. A Katona utca és a Répás utca sarkán lévő 83-as áruda, ugyancsak jó messze van a Szél utcai kövesúttól. Katona Lászlóné, a boltvezető, szintén helytelennek tartja, hogy a tejet az út szélén egyedül van, nehezen bírja cipelni I lerakják, pedig a szódás is, a a kannákat. j FÜSZÉRT kocsi, meg a kenyeres Persze, hogy elhozzuk. Köszönik | kocsi is be tud állni, még sáros is és mondják, hogy sokszor a ve- í időben is. vők is segítenek. I — Itt sincs akadály az áruellá— Mondtam én már a tejesek- tásban? nek, hogy hozzák el a boltig a teli ] — Hát olyan akadály nincs, hogy kannákat — mondja Tóth Aranka, ' nem kapnánk árut. Jó volna, azonaz áruda vezetője, kiszolgálója, ban, ha lenne több tojás, sör is, állunk a 20-as árudánál. Ott van Az üzletben már jól be van fűtve, közvetlen a kövesút szélén, a Pe- sok a vevő bent. Kérdezzük őket: töfitelep elején. j általában elégedettek az áruellátásBalaton Dezső, a boltvezető, so- sa!. A problémák ugyanazok, mint rolja is a gondjait: i a többi külvárosi üzletekben, a kü— Későn jön a kenyér. Néha ' lönbség az, hogy itt a sáros utcáösszenyomják, melegen, zsúfolva ba már hordtak ki salakot. rakják fel a kocsira. Sokszor csak | — Csak tizenöt autóval —• háromnegyed egykor kapjuk meg mondja Farkas Nándor boltvezető. Tápéi hírek 'A' tápéi Háziipari Szövetkezet elnyerte a „Kiváló szövetkezet" címet. Az ünnepséget a budapesti Országos Háziipari Szövetség székházában tartották, ahol Móricz András elvtárs adta át Nagy Pál ügyvezető igazgatónak a hatalmas ezüst serleget és további jó, eredményes munkát kívánt a szövetkezet tagjainak. A szövetkezet legutóbb mogtnrtotf. termelési értekezletén vándorzászlót adtak át a munkában kitűnt tagoknak. Rácz István, Török János, Molnár Ferenc kiváló jó munkájáért. Húsz Antal pedig, mint. a szövetkezet legjobb dolgozója kapott vándorzászlót. A tagság határozatot liozoít az értekezleten, hogy még ez év szeptember 30-ig feltpítik Tápén a Korsu'li utcában a „Gyékényes ház"-at. Felajánlották, fizetésük egy százalékát benn hagyják a szövetkezetben arra a eélra, hogy a rászorulók. mint szociális juttatást gyorssegély címen megkaphassák. Ördögh József tápéi községi tanács vb. elnökhelyettese a legutóbbi nyereménybe'.étkönyv sorsoláson betétkönyvével 535 forintot nyert. A község lakói közül többen elhatározták, hogy nem otthon gyűjtik pénzüket, hanem betétkönyvet váltanak. Községünk két lakója, Dékány Pálné és Terhes Józsefné Szegeden új tartóst csináltattak a Fodrász Szövetkezetnél. Örömük azonban nem sokáig tartott, mert a szép frizura rohamosan nyúlni, simulni kezdett- Az elvtársnők szeretnének magyarázatot kapni arra, hogyan lehetséges ez? Egyesek azt mondják, hogy a tartós víz nem olyan tökéletes, mint kellene. Dckánynónak és Terliesnének az a véleménye, hogy a 40 forintért, amelyért ők keményen megdolgoztak, joggal elvárják, hogy ha nem is egy évig, do legalább félévig tartson a hullám a hajukban. Csendes Pálné levelező pénztárosa egyszemélyben — de azt mondják, erre nincs norma, ők ugyan nem hozzák be. A FÜSZÉRT mindig behozza az árut. — Van-e más problémája, panasza? — Kies! a helyisúg. Nem is tudom a cukrot hova tegyem. Most száz kilós zsákokban hozták. Az ötven kilóst még valahogy bírtam, de ezt a nagy súlyt hogyan emeljem meg? Egyébként nagyon szeretek itt lenni. Van mindenféle árunk. — Ha salakozva lenne az úttest, akkor jobb lenne az áruellátás? — Azt nem mondhatom. így is megkapunk mindent, legfeljebb talán a tejeskocsi akkor ide állna. Gyerünk tovább. A 9-es utcában már a köves úttól jóval messzebb van a 67-es áruda. Károlyi István, az áruda vezetője, éppen ül fel a triciklire, hogy elhozza a tejet a kövesúttól. A tricikli az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalaté, az áruda dolgozói használják. Elég könnyen megoldják, tehát a kövesúttól való áruszállítást, hisz őhozzájuk is behoznak majdnem minden árut az üzletbe. — Ide az utcába is kértek salakot? — Hogyne. Már régóta. Ugye akkor be tudna állni a kocsi, kényelmesebb, Persze nyáron fekete salakfelhő lenne. Vissza, a város fele jövet, megbor is. Egyébként egyre bőségesebben van ellátva az üzlet. Kint Hattyastelepen, a Zentai utcában, hepe-hupás a földes utca. De itt is megoldják az áruellátást. — Kellene még vagy ötven autóval ide. Mondjuk is a lakóknak, hogy szorgalmazzák. — De hát az sem látszik már, amit eddig kihordták salakot, mert a kocsik felvágták. — Magasabb helyeken látszik —• válaszolja. Nem egyszerű dolog a salakozás. Ide is, meg máshova is, szerte a külvárosokba, ahol évtizedek óta nincsen kikövezve az úttest, kérnek salakot a lakók. Joggal. De ezt csak tavasszal lehet szétteríteni, és azt megelőzőleg a földet kell lenyesni, kőtörmeléket kell helyezni a salak alá. Ez nem kis összegbe kerül abban az esetben is, ha társadalmi munkával segítenek a környék lakót A kövezés pedig milliókba kerülne, amit nem engedhetünk meg magunknak. A valóság az, hogy különösebb akadályt a sáros utcák nem okoznak a külvárosi árudák ellátásában. Ha a tejes, vagy a fűszeráru kocsira egy kis kocsit felraknának és a sáros utcákban a járdán behúznák az árut a boltig, az még jobban megkönnyítené az áruda dolgozóinak munkáját, s ugyanakkor sokkal kevesebbe kerülne, mint máról-holnapra az utcák kikövezése, vagy salakozása és megoldaná a kisebb problémákat. Mindettől függetlenül a külvárosi árudák áruellátását tegyék még jobbá, városunk kereskedelmi dolgozói. Ez állandó feladatunk legyen. M. T. HÍREK — A Hungária étteremben nemrég megtartott magyarnóta estet a nagy sikerre és a közönség kívánságára való tekintettel, hétfőn, 31-én, este 9 órakor megismétlik. A szórakoztató, zenés, dalos műsor farsangi bállal lesz összekötve s így hajnali 4 óráig tart. A magyamóta esten ismét fellép Moldován Stefánia és Szabadi István a Nemzeti Színház művésze. Lakatos Géza és tizenkéttagú zene^ kara játssza a népszerű nótákat. Mint az elmúlt esten, a színészek és a zenészek most is magyaros viseletben lépnek a közönség elé, ezzel is hangulatosabbá téve a műsort — Az írószövetség szegedi csoportja kedden este 7 órai kezdettel vitát rendez az Ismeretterjesztő Társulat klubjában. Vitaindító előadást Kiss Lajos a --Szegedi Egyetem* szerkesztője tart azokról az elvi problémákról, melyek a mult keddi vitaesten Bónus István verseinek értékelése kapcsán felmerültek. — Ismerkedési estet tartott tegnap este az Ismeretterjesztő Társulat klubjában a társulat művészeti és műszaki szakosztálya. A közös klubesten fellépett Lászlóffy Kata a Nemzeti Színház művésznője és Höchtl Margit zongoraművésznő. Ez az ismerkedési est volt az új művészeti szakosztály első rendezvénye. Gyors ütemben feilődik Korea elektroipara A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság villamosipara már november elejére 101.9 százalékra teljesítette egréz évi tervét. Az elektroipar fejlődésére jellemző, hogy a transzformátorok gyártása 1953hoz viszonyítva ötszörösére, a különböző fajta izolátorok gyártása pedig 39-szeresére emelkedett. Korpa elvtárs brigádja teljesíti vállalását Korpa Lajos négy évvel ezelőtt, mint fiatal kommunista traktorvezető került a sándorfalvi gépállomásra. Négy év alatt nagyon megszerette mesterségét, s mint, ahogy az a kommunistákhoz illik, napi munkája végzése közben rendszeresen tanult. Értette, tudta hogy a gépek iránti szeretete akkor lehet csak igazán nagy ha nem elégszik meg traktorvezetői tudásával, hanem részletesen megismeri a gép minden csinját-binját. A néhánj évvel ezelőtti scgédvezei'ő rea már a gépállomás egyik legnagyobb szaktudású szerelőj< Az őszi munkák elvégzéc után megkezdték a gépállomé 22 darab traktorának a té1 kijavítását. A javító munk' latok az őszi mélyszántá magcséplés és más munkák e! húzódása miatt jóval később kezdődhetett meg, amint tervezték. És mégis a 22 erőgép közül eddig 16-ot rendbetettek s ezek közül három gépen főjavítást végeztek. Korpa elvtárs brigádja nem marad el a felszabadulási versenyben sem. A brigád tagjai Korpa elvtárs vezetésével egyöntetűen vállalták: „felszabadulásunk tizedik évfordulójának tiszteletére, február 10-ére az összes erőgépeiket kijavítjuk". Munkájukat nagyon megnehezíti az, hogy vontatottan, s nem a megrendelt időben kapák a javításhoz szükséges alkatrészeket. Azért nem állnak !e egy pillanatra sem, olyan 'avításokat végeznek addig, (melyekhez a szükséges anyagot maguk ls elő tudják állítani. Korpa elvtársat jó munkásnak, becsületes, derék kommunistának ismerik a gépállomáson. Érdemei mellett azonban riég van egy komoly hibája, 'z pedig az, hogy nem szívein jár el a politikai oktatásra hacsak lehet a társadalmi unkát is elkerülgeti. Dolgozó társai azt mondják — s ez nyilván így is van — napi munkája mellett a pártoktatásból és a társadalmi munkából is jobban kivehetné a szét, rét