Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-27 / 22. szám

CSÜTÖRTÖK, 1955. JANUÁR 27. 5 DELMfiGYfiRORSZRG A IV. magyar békékongresszusra készülnek Szeged dolgozói TSbb mini 50 műsoros békeest Szeged dolgozói e héten több mint 50 műsoros békeesten választják meg küldötteiket a február 6-i városi béketalálkozóra. Az első békeestet a II. kerületben tartották. Résztvettek az itteni gyűlésen a környékbeli üzemek „békekövetei" is, akik beszámoltak arról, hogy a felszabadulási versenyben való helytállásukkal, a békeőrségek alkalmával elért kiváló termelési eredményeikkel is erősíteni kívánják azt a harcot, amely szerte a világon a béke megvédéséért folyik. A Szegedi Ruhagyár képviselői elmondták, hogy ezekben a napokban 6okszáz munkaruhát készítettek tervükön felüL A városban rendezett elsó békeestre eljöttek más kerületek lakói is, akik a „békekövetjárás" alkalmával szerzett tapasztalataikat hasznosítják majd saját kerületükben. Bákelevelok, aláírásgyűjtés A szegedi üzemekben és a lakóterületeken több mint 500 békebeszélgetést tartanak a városi béketalálkozó napjáig. A békebeszélgetésekről eddig csaknem százötven békelevelet küldtek a franciaországi és nyugat-németországi üzemek békeharcosaihoz. Ezekben beszámolnak a magyar dolgozók békeharcáról és kérik a külföldi üzemek munkásait, hogy ők is tegyenek meg mindent a béke megvédéséért. A Béke-Világtanács irodájának felhívására elsőnek az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatban indult meg az aláírásgyűjtés. Az üzemet a második világháborúban súlyos bombatámadások rongálták meg. A dolgozók áldozatos munkájával azonban a felszabadulás után hamarosan újjáépült az újszegedi gyár. Az újjáépített üzem rajza díszíti most annak az albumnak a fedőlapját, amelybe a tiltakozó aláírásokat gyűjtik. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói nem akarják, hogy mégegyszer lerombolják gyárukat, háborúba kényszerítsék hozzátartozóikat. Ezért tiltakoznak egyöntetűen, a háborús szerződések megkötése, Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, követelik az atomfegyverek gyártásának betiltását és azt, hogy a Szovjetunió javaslatára használják fel békés célokra az atomenergiát. Az aláírásgyűjtés az üzemben minden nap más és más üzemrészben folyik, ahol e napon az üzemrész dolgozói békeőrséget állnak. „NeltGnk tudósoknak is be keli állnunk a békeharc első vonalába" Dr. Kalmár László, a Szegedi Tudományegyetem Kossuth-díjas professzora, az Akadémia tagja a következőket mondotta: „A Békc-Világtanács irodájának határozatát azért tartom fontosnak, mert — úgy érzem — napjainkban a békeharc döntő szakaszához érkezett. Az imperialista államok ugyanis mindent elkövetnek Nyugat-Németország felfegyverzésére. Ez pedig kétségkívül egy újabb háború veszélyét rejti magában. A Béke-Világtanács irodájának határozatára megindult világméretű aláírásgyűjtési kampány során a béke híveinek százmilliói fejezhetik ki tiltakozásukat a háborús szerződések, Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Most nekünk tudósoknak is be kell állnunk a békeharc első vonalába, hogy megakadályozzuk az emberiségre háruló esetleges katasztrófát. Különösen azért kell felemelnünk szavunkat, hogy a tudomány eredményét ne használják fel tömeggyilkolásra. Ebből a célból nemzetközi tudományos kapcsolatainkat is fel kell használnunk. Egy héttel ezelőtt jöttem haza a Német Demokratikus Köztársaságbúi, ahol három hetet töltöttem. Ez alatt több egyetemen tartottam előadásokat és számos német tudóssal megismerkedtem. Az a tapasztalatom, hogy a Német Demokratikus Köztársaság tudósai minden erejükkel Németország egyesítéséért harcolnak és ellenzik Nyugat-Németország felfegyverzését. Ma kaptam egy levelet Jénából Mende professzortól. A levél mellékleteként újabb filozófiai munkáját küldte meg nekem. Sorait azzal a kívánsággal zárja, hogy bárcsak sikerülne közös erőfeszítéseink eredményeként meghiúsítani a londoni és a párizsi egyezmények létrejöttét. Mende professzornak ezt a kívánságát osztom és magam is azért harcolok, hogy az imperialisták háborús terveit a világ dolgozóinak és békeharcosainak közös erőfeszítésével meghiúsítsuk. E harchoz úgy érzem a szegedi egyetemek profeszszorainak munkája, külföldi kapcsolataik szélesítése is hozzájárul." A Kamaraszínházban Levél Annyira még nem vagyunk, hogy egy második színházat építtethetnénk magunknak. De jobb híján megteszi a Postás Kultúrotthon is. Egy kicsit szűk a nézőtere, mégis 310 ember befogadására alkalmas. Kissé szorosan ülnek egymás mellett a nézők, viszont a nézőteret menetesen felemelték, hogy még a hátulsó padsorok közönsége is jól láthatja a színpadot. 19-edszer játszották — mikor en is láttam — a Volponet, és mint hallom, február 2-án, szerdán megy 25-ödször. De a zsúfolt nézőtér után ítélve ötvenszer is el fogják játszani, hogy mindenki megnézhesse, akit érdekel. De hát kit érdekel? Legnagyobb meglepetésemre azt vettem észre, hogy a nézők 75—80 százaléka belvárosi, rókusi, móravárosi és alsóvárosi vendég. Felsővárosiak — akik részére úgyszólván házhoz szállítják az előadást — igen gyéren képviseltették magukat. Pedig ők sem veszítenének vele, ha megnéznék Ben Jonson komédiáját, mert legalább egy "ölrevalót" kacaghatnának. Igaz, a más városrészekben lakók is fáradság nélkül juthatnak el a Kamaraszínházba, mert a villamos egész a "tetthelyig" szállítja őket, és bár az előadás elhúzódik fél 11-ig is, a villamos mindenkit hazaszállít. A régi szegedi örömmel látja, hogy milyen nagyot fordult a világ a felszabadulás óta színházi vonatkozásban is. Aki visszaemlékszik a régi idők kalandor színigazgatóira, kik üres zsebbel jöttek, nem egy közülük zsebrevágta a bevételt, de nem fizette ki a színészek gázsiját; aki tudja, hogy a magisztrátus kizárólag a fűtést adta a színháznak támogatásképpen, ezzel szemben állandó páholyt tartott fenn magának — persze ingyen — azt megelégedés tölti el. Egy darabot csak néhányszor adtak, mert többre nem futotta abból az "előkelő" közönségből, mely abban az időben a színházat látogatta. Most már két színháza van Szegednek és mindkettőt megtöltik a kultúrára és szórakozásra vágyó dolgozók. Nem ásítoznak az ürességtől, s a mi művészeink nem kénytelenek — mint elődeik — üres padsorok előtt ágálni. Ligeti Jenő — A TÁPÉI DISZ-szervezet vasárnap tartotta meg hagyományos bálját. Igen sokan jelenlek meg a fiatalok közül a bálon. A DISZszervezet újonnan megválasztott titkárának, Biacsi Sándornak érdeme a jólsdkerüit összejövetel, aki megfogadta, hogy a jövőben mindent megtesz azért, hogy a fiatalok minél nagyobb többsége bekapcsolódjék a DISZ-szervezet munkájába. — 'A' KÖZALKALMAZOTTAK Szakszervezete, Szeged Járási Tanács Szakszerveztiti Bizottsága szombaton műsorral egybekötött vacsorát rendezett Az ünnepségen Farkas István, a Szegedi Járási Tanács elnöke jutalomtárgyakat adott át a községi tanáCBok munkában élenjáró dolgozóinak. A közös összejövetel jó hangulatban, a hajnali órákban ért véget. Téli úttörőtábor í> V. • • • üto áft.. A szovjet iskolások igen kellemesen töltik a téli szünidőt. Ország* szerte az úttörőpalotákban, klubokban és az iskolákban előadásokat, ki* rándulásokat és sportünnepségeket rendeznek a gyermekek részére. A városi gyermekek közül sokan téli táborokban tartózkodnak G szünidő alatt. A munkások és az alkalmazottak gyermekei részére több" száz téli tábort rendeztek be az üdülőkben és a nyaralókban. Kellemesen telik az idő a Moszkva melletti Lesznaja állomáson, Csillogó hótakaró borítja a mezőt, a fák koronái hótól fehérlenek. Frissítőleg hat a fagyos gyantaillatú levegő. Az új év kezdetén hangos gyerekszó verte fel az erdőt. A moszkvai kereskedelmi dolgozók gyér* mekei a Lesznaja állomásra jöttek, hogy eltöltsék szünidejüket. A gyér* mekek tágas, kényelmes szobákban laknak. Már idejekorán mindent elkészítettek, hogy a gyerekek kedvük szerint játszhassanak, szóra* kozhassanak és sportolhassanak: bőven van síléc, korcsolya, szánkó és társasjáték. Tizenkét nap múltán a gyermekek kipihenten, megerő* södve és felejthetetlen emlékekkel térnek haza. A képen: A „Lesznaja" állomáson berendezett téli úttörőtábor. (Foto: M. Ozerszkij) "FELRÖPPEN A MADÁR» Csoóri Sándor költő. Ezt mondhatjuk kötetét olvasva. És ez nem kicsinység. Magyarországon ugyanis minden tizedik fiatalember titokban vagy nyíltan verset ír. Idővel aztán rendszerint kigyógyulnak belőle. Csoóri nem ezek közé tartozik. De nem tartozik a versfaragó irodalmi műhelymunkások közé sem, akiknek mindig bővében voltak a magyar lapok, ö telhát költő a „poéta non fit sed nascitur" értelmében. Az természetes, hogy annak is művelnie kell magát, aki költőnek születik. Ez is látszik versein, de anélkül, hogy a tanulás izzadságos munkája érződne. Nem kis feladat irányítja tollát, hanem az élmény, de élményeinek határa tág. Szerelmét s az ország gondját egyaránt magáénak érzi. Ha zeneszerszámhoz hasonlítanám költészetét — ha nem tűnne fiatal költő első köteténél nagyképűségnek ez — azt mondanám: skálája széles, mert a fél- és negyedhangok egyaránt megtalálhatók rajta. Kis életképek (mint a patakban hancúrozó gyerekek), pillanatnyi hangulatok (a Felszolgáló lány, vagy a Holnap), apró megfigyelések az országos problémák átérzése mellett (a Röpirat, a Zámolyi elégia, vagy A nyugalom és a természetesség dicsérete pl.), majd az írás kérdései (Szigorú korban élünk, Csepüljetek csak ...), a szerelem (Szomorún szeretlek, vagy: Valaki újra felidézett...), a barátság (Parádfürdői levél) s így tovább soEGY KULTÚROTTHON KET ARCA Ha egy Ságváritelepi lakos szórakozni kíván, elgyalogol a vágóhídi villamosvégállomásig, s bejön villamossal a Dugonics térre, vagy az Anna-kúthoz. Mindössze háromnegyedórás út, ha rászánta magát. Mást nem tehet, hiába van kultúrotthon a telepen. Az mindenre jó, csak kulturálódásra nem. Pedig kívülről nagyon mutatós: De belülről... Arról nem is beszélve, hogy folyton beázik a teteje. Hiába borítják be kátránypapírral, lefújja azt a zél. Addig még sosem jutottak, hegy a papírt valami védőanyaggal leöntötték volna. O.-hát miért nem javítják meg a kultúrotthont? Nincs szükség rá talán? Dehogynem: a telep lakói szívesen szórakoznának itt, s a mcst egy szobába szorított óvódások is kéryelmesebben lehetnének. Milyen élénk kultúrélet lehetne itt: előadás, filmvetítés, olvasókör a tervbe vett fiókkönyvtár mellett. Miért hanyagolják el mégis? Vagy talán építik is már? Azért van a folyosón s a teremben felhalmozva a sok homok. az építési anyagok? Nem építik: abbahagyták! Tavaly 60 ezer forintot irányzott elő költségvetésében a javításokra a tanács. Meg is kezdték a munkát. Hát miért hagyták abba, miért hagyták elúszni azt a 60 ezer forintot? Ságváritelepi kultúrotthon kívülről ugyanaz belülről. Egyszerű az ok, ha nem is a leginkább kézenfekvő. Mert ott lakik Görög István bácsi, a gondnok. El kéne költöztetni. S itt a bökkenő. Ha van lakás, mehet a munka — ha nincsen, kárbavész a pénz. És nem volt lakás. Azaz: lett volna. Ajánlottak Görög bácsinak hármat is. Egyik helyre el is költöztették. Csak egy baj volt: laktak a lakásban. Máshová meg talán ő nem akart költözni. Hogyain? Hát ellensége lenne Görög bácsi a kultúrának? Erről szó sincs. Hanem van néhány háziállata, amit meg szeretne tartani. Nincsenek nagy igényei: kis városszéli lakás megtenné neki. Persze az is igaz, hogy talán a legnagyobb gondot a lakásprobléma okozza Szegeden. De még úgy is megérte volna, ha párezer forintot rászánnak egy ilyen kis lakásra. Hiszen hatvanezret "nyerhettek" volna rajta! Dehát ami elmúlt, an már úgysem se.hetünk. A jelenről s a jövőről beszélünk inkább. A kulúrotthon romlik, usztul elhanyagolan. A telep lakói eserű szívvel menek el a szép épület aellett. A kis óvódás "erekek egv szobába zsúfoltan hallgatják a meséket. Játszogatni már kevés helyük lehet. Tehát minden és mindenki azt sürgeti, hogy a kultúrotthont késlekedés nélkül hozzák rendbe. De a Városi Tanács Népművelési és Oktatási Osztályának a terveiben is szerepel ez. Lesz pénz is rá, mert kell, hogy legyen. (S itt fájó szívvel gondolunk arra, hogy mennyi másra felhasználhatnák ezt az összeget, ha tavaly egy kis lakás miatt nem szalasztják el a pénzt.) Vállalkozó is van az építkezésre: az Épületjavító és Karbantartó KSz. Mcst tehát ismét azon múlik majd minden, hogy lesz-e lakás. És kell lenni lakásnak. Egy elhanyagolt területen égető szükség van erre a kultúrotthanra. A dolgozók pénzével, javaival való gondos gazdálkodás is azt kívánja, hogy mielőbb kijavítsák. Mi is ezt kívánjuk. (- h - c) rolhatnánk az érzelmek sugallta té" mákat. A költő nem választhatja szét a tartalmat és a formát, a kritikus azonban külön vizsgálja a mit és a hogyant. A tartalmat illetően az a kérdés: milyen szemlélet mutatkozik a versekben? A válasz röviden az, hogy az élet, a nép és a jövő szeretete. Jellemző, hogy ez a szeretet a problémákat bogozza, mert segíteni akar. Ezért hívja a bátorságot is: „6. bátorság, te küzdés testvérbátyja, tanítsd m;g népem merész igéidre, mert a közöny s a gyávaság Iszapja olyan sok agyat lep ma is butltén." Másutt azt mondja a költő, hogy „túl bonyolult életünk rendje... s hogy egyszerűbbé kéne tenni". Nagy betegségében nem keserűség, hanem határtalan vágy tölti el az egészséges élet után. Nem mintha a szomorúság elkerülné. Ezzel is találkozunk a Zongoraszóban. De élményeiben az élet vágya legyőzi a halált. Az sem közömbös, hogy formálja meg gondolatait. Lelünk szép sorokat: „Idő, Idd, te nyíld, cstikédó szem, úgy Jártam roppant pilláid alatt, mint ahogy bamvaszöld mohában Járnak tölgyerdő mélyén fürge bogarak." Többet is idézhetnénk. De inkább beszéljünk arról, hogy mi jellemző kifejezésmódjára, formájára. Elsősorban az egyszerűség és a világosság. Képei tiszták, érthetőek. Nyelve hangulatokban ga'dag. Ezek mind előnyére válnak. Ugyanakkor még nem beszélhetünk egv teljesen kiforrott költőegyéniségről, végérvényesen kialakult egyéni hangról. „Csepüljetek csak ..." című vc-sében kimondja, hogy Petőfit tekinti mesterének. Anélkül, hogy utánzásra gondolnánk, ezt itt-ott érzékelhetjük sorain vagy szerkesztésén. („Te ifjú kedvem jobbfele"... vagv a „Vers a bátorsághoz" — Idézetkezdete.) Érdekes, hogy egy későbbi versben a fiatal Ady-versek hangja, illetőleg hangulata csendül fel (Valaki újra felidézett bűnös lelkeit bűnös fattya" ... „megvetett, fehér nászi ágyad"). Másutt Ady vagy József Attila hatás érződik. (..Leányszemekért furcsa harcban égni, s könyvek kútjába elmerülni halkan ..."). Egy helyen majdnem kosztolányis modor sejthető (..Portré egy parádi parasztnéniről" c. vers 2—3 szakaszánál). Mindez azonban jelentéktelen, elenyésző. Szinte láthatóan szívódik fel költészetébe mindaz a hatás, amit egyénisége befogad. És ennek az egyéniségnek a körvonalai már láthatók. A körvn nalak alapján nagyon szerencsésnek mondható, mert közérdekű kérdéseket bogoz, érthető a tömegeknek s a finnyásabb, művészi csemegéke' kutató olvasó is megleli benne a maga élvezetét. Bátor, nyílt és lelkiismeretes költészete arra ösztönöz hogy bizalommal várjuk újabb verseit. Fiatal költő első kötetét olvasva nem tudhatjuk: ki lakik a versek mögött, pontosabban: mivé növekszik. De azt meglátjuk, s addig is biztathatjuk, hogy ne térjen soha le az útról, melyen elindult. Nem szabad neki, mert ő költő. Németh Ferenc