Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Ic PRÖLFTARJAI mrFsűrjfrnmj AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZAM SZOMBAT, 1953 JANUÁR 1. Dó munkát jó egészséget az új esztendőben ARA: 50 FILLÉR C zerkilencszázötvenöt január el­" sejét írjuk. Kertjeink, szán­tóink szunnyadnak. Neim lepi vas­tag hó vetéseink zsenge zöldjét, — havaseső áztatja a gyenge téli napo­kon az új év kenyerét termő növé­nyeket. Az óév munkája van benne, 6 az új év, a boldogabb új év ke­nyerét hozza. Már most hirdeti: a párt, a kormány segítő készségé elkotó tetté pezsdítette a falu dol­gos népének akaratát, tehetségét, a jobb életre való törekvését. Az év termését betakarítottuk. A csűrök, a kamrák telítettebbek, mint más évben, üzleteinkben több és jobb az áru. Forr az új bor a hordók­ban, bőven jut a boldogabb újesz­tendőt kívánók poharába. Boldogabb újesztendő elé nézünk. Ilyenkor a jó gazda számvetést készít: mit hozott az óév, s mit kell elvégezni a jövőben. Az óév napjai fényes napok voltak életünk aranyi szenvedést és nyomorúságot átvészelt évtizedei után. A felsza­badulás előtt télen bizony csak a didergő nyomor volt a vendégünk, sűrűn ellátogatott házainkba, kuny­hóinkba a betegség. Kapaszkodtunk volna az örömbe, futottunk feléje, de nem értük el. A régi évek csak egy-egy órácska örömet adtak. A mostani esztendők egyre boldogab­bak lesznek. Mit mutat az óév mérlege? Is­mét erősödtünk, tovább növekedett a város és a járás népének öntu­data, bizalma és szeretete a párt és a kormány iránt, és e megnöve­kedett bizalom, szeretet párosult az alkotó, teremtő tevékenységgel, kezdeményező készséggel. Soha annyi élüzeme nem volt Szeged­nek egy esztendőben, mint most. A jobb paraszti munka eredménye­ként a búza, a kukorica százmázsái,, Boldog Ú)€ ttendőt! az állatok számának növekedése, a közszükségleti cikkek és a gépek sokasodása, telített boltjaink mind beszédes bizonyítékai annak, hogy Szeged és a szegedi járás népe az egész országgal együtt azt vallja: a boldogságot nem keresik, hanem csinálják. Munkás, paraszt, értel­miségi, a Hazafias Népfrontba egyesült dolgozók tömegei, megva­lósítva a jelszót, hogy -Egységben az erő» közösen, egy akarattal, ak­tívabban vettek részt ebben az esz­tendőben a közös ügyek intézésé­ben. Tevékenységük, elhatározásuk hatalmas megnyilvánulása volt a november 28-i választás, ahol egy­öntetűen választották meg Szege­den a helyi tanács, a városi és ke­rületi tanácsokba a Hazafias Nép­front jelöltjeit, j kJ övekedelt az emberek aktivi­^ tása, növekedtek igényei is. E megnövekedett igények kielégí­tésének módját ma már egyre töb­ben a helyes út, a termelékenység növekedésében, a több és jobb áru előállításában látják. Nemcsak lát­ják, hanem cselekednek is, hogy a kormányprogramban meghirdetett nagyszerű célkitűzéseink minél előbb megvalósuljanak. Ez az 1954-es esztendő egyik nagy ered­ménye. Az egész óesztendő abban a ne­mes törekvésben telt el, hogy to­vább . emelkedjék a dolgozó nép életszínvonala. És e téren a nagyobb bőség megteremtéséért, jelentős előrehaladást tettünk a párt mu­tatta úton. Kulturális javakban is gazdagodott városunk, az egész já­rás. Éppen az elmúlt napokban nyílt meg a Szegedi Nemzeti Szín­ház Kamaraszínháza, befejezés előtt áll múzeumunk bővítése, a járás falvai is — mint Kübekháza — a többi között kultúrotthonok, könyvtárak megnyitásával dicseked­hetnek. Ezek persze csak apró sze­melvények a jelentős alkotások so­rából, amelyek mind mind a nö­vekvő kulturális szükséglet kielé­gítését szolgálják. Az elmúlt esztendő az anyagi erőnk növekedésének esztendeje is volt. Egy egész évtized eredmé­nyei bizonyítják: a sörényét fog­juk a kornak, nem a farkába ka­paszkodunk. Tíz esztendő nagy idő, s elmondhatjuk, eredményekben gazdag. Nem voltak könnyű, gond­talan esztendők az elmúlt tíz év­ben, hanem harcos, kemény mun­kát követelőek. Tíz évvel ezelőtt is köszöntötte a felszabadult Szeged lapja, a -Délmagyarország-^lvasóit az újesztendő alkalmával. Mennyi reményt, bizakodást hozott a fel­szabadulás utáni első új év Sze­gednek, az egész magyar népnek. Joggal reménykedtünk, — nem ok nélkül. Mi itt Szegeden már szaba­don, ha sok nehézség közepette, is, de fellélegezve kívántunk boldog új esztendőt egymásnak. És azóta most tizenegyedszer, egy évtizeddel mögöttünk köszöntjük olvasóinkat: boldog újesztendőt. Tíz évvel ezelőtt legfőbb vágyunk az volt, hogy mi­előbb véget vessünk a szenvedés­nek, új életet kezdjünk, szebbet, nagyszerűbbet a réginél. Ezért üzent hadat a fasiszta Németor­szágnak a magyar nép érzelmeit kifejezve, a magyar nemzeti érde­keknek megfelelően az Ideiglenes Nemzeti Kormány. S zegeden és a járás falvaiban ilyenkor új év napján bort, búzát, békességet szoktak egymás­nak kívánni az emberek. De mi ak­kor, 1945-ben új év napján az igaz ügyért, a haza felszabadításá­ért, a magyar függetlenségért, sza­badságunkért, a fegyver megfordí­tására hívtuk fel népünket. A «Dé'magyarország" azon a napon a honvédelmi háború lángját igye­kezett felgyújtani a lelkekben. A honvédelmi háború lángját meg­nycmorítónk, a fasiszta Németor­szág ellen, a német imperializmus megszüntetéséért. Vérző sebeivel az ország, a dolgozók tíz- és százezrei kívánták akkor is a békét, az épí­tés, a teremtő munka megindulá­sát, s a haza becsületéért, szabad­ságunkért és függetlenségünkért késznek mutatkoztak harcba szállni a Szovjetunió oldalán a fasiszta Németország ellen. És most a 11. szabad újév napján itt Szegeden is egységes akarattal, szilárd elszánt­sággal tiltakozunk a népek milliói­val az imperialisták békeellenes merényletei ellen. Tiltakozunk és mélységes felháborodással ítéljük el Nyugat-Németország felfegyverzé­sének gyalázatos tervét. Síkra szál­lunk a német militarizmus felélesz­tése, az új háború előkészítése el­len. Azzal az elhatározással lépünk az új esztendőbe, hogy: megvédjük a békét! Szeged és a szegedi járás népe az üzemekben, a hivatalok­ban, a falvakban és a tudományos intézetekben röpgyüléseken, a fran­cia és a nyugatnémetországi mun­kásokhoz írott leveleikben emelik fel szavukat a béke érdekében, es hitet tesznek a párt és a kormány békepolitikája mellett. Erről tanús­kodnak a tettek, az évi tervek tel­jesítései, hírül adva, hogy itt az or­szág déli részén is azt valljuk: a jó munka most sokszoros köteles­ség a haza. a béke ügye védelmé­nek érdekében. Igen, a béke ügye kívánja ezt, s a mi tetteink min­dennél beszédesebben bizonyítják Szeged és a járás dolgozóinak vá­laszát. Az óév mérlege áttekintést ad mindarról, amit megvalósítottunk, de azt is elénk tárja, amiben mu­lasztottunk. Tanúskodik arról, hogy eredményeink nagyok, de hozzáte­hetjük, még távolról sem lehetünk megelégedettek. Kerül még jócskán mulasztás, hiba, hol gyengébben, hol erősebben hozzádörzsölődik még a féktuskó életünk szekeré­nek kerekéhez. Élősködik még sok helyen a bürokrácia, a dolgozókkal szembeni ridegség nem oldódott fel még mindenütt, s nem egy helyen, ha fennhangon nem is, de -külön­leges- eszközök, módszerek igény­bevételével az is előfordul, hogy el­nyomják a jogos bírálatot, fejlődé­sünk egyik előrehajtóját. t néhány sor megközelítőleg ~ sem elég arra. hogy mindenre kiterjedő alapos számvetést te­gyünk. Sokat tettünk 1954-ben, de még többet kell tennünk 1955-ben. Az újesztendőben már más körül­mények között végezzük munkán­kat, hisz az újévet az óév vállain kezdjük, és egy év múlva még ma­gasabbra jutunk el. Ezzel az elha­tározással lépünk át az újév kü­szöbén. (Liebmann Béla felvétele, Kény. Szöv.) „UTUNK ÉS CÉLUNK A MASOIÍI K ÉVTIZED KÜSZÖBÉN VILÁGOS: PARTUNK ÉS KORMÁNYUNK VEZETÉSÉVEL ELŐRE A SZEBB, A JOBB ÉLETÉRT A BÉKÉÉRT A SZOCIALIZMUSÉRT! NINCS A VILÁGON OLYAN ERÜ, AMELY ERRŐL AZ ŰTRÓL LETÉRlTHE TNE BENNÜNKET.

Next

/
Oldalképek
Tartalom