Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
Ic PRÖLFTARJAI mrFsűrjfrnmj AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZAM SZOMBAT, 1953 JANUÁR 1. Dó munkát jó egészséget az új esztendőben ARA: 50 FILLÉR C zerkilencszázötvenöt január el" sejét írjuk. Kertjeink, szántóink szunnyadnak. Neim lepi vastag hó vetéseink zsenge zöldjét, — havaseső áztatja a gyenge téli napokon az új év kenyerét termő növényeket. Az óév munkája van benne, 6 az új év, a boldogabb új év kenyerét hozza. Már most hirdeti: a párt, a kormány segítő készségé elkotó tetté pezsdítette a falu dolgos népének akaratát, tehetségét, a jobb életre való törekvését. Az év termését betakarítottuk. A csűrök, a kamrák telítettebbek, mint más évben, üzleteinkben több és jobb az áru. Forr az új bor a hordókban, bőven jut a boldogabb újesztendőt kívánók poharába. Boldogabb újesztendő elé nézünk. Ilyenkor a jó gazda számvetést készít: mit hozott az óév, s mit kell elvégezni a jövőben. Az óév napjai fényes napok voltak életünk aranyi szenvedést és nyomorúságot átvészelt évtizedei után. A felszabadulás előtt télen bizony csak a didergő nyomor volt a vendégünk, sűrűn ellátogatott házainkba, kunyhóinkba a betegség. Kapaszkodtunk volna az örömbe, futottunk feléje, de nem értük el. A régi évek csak egy-egy órácska örömet adtak. A mostani esztendők egyre boldogabbak lesznek. Mit mutat az óév mérlege? Ismét erősödtünk, tovább növekedett a város és a járás népének öntudata, bizalma és szeretete a párt és a kormány iránt, és e megnövekedett bizalom, szeretet párosult az alkotó, teremtő tevékenységgel, kezdeményező készséggel. Soha annyi élüzeme nem volt Szegednek egy esztendőben, mint most. A jobb paraszti munka eredményeként a búza, a kukorica százmázsái,, Boldog Ú)€ ttendőt! az állatok számának növekedése, a közszükségleti cikkek és a gépek sokasodása, telített boltjaink mind beszédes bizonyítékai annak, hogy Szeged és a szegedi járás népe az egész országgal együtt azt vallja: a boldogságot nem keresik, hanem csinálják. Munkás, paraszt, értelmiségi, a Hazafias Népfrontba egyesült dolgozók tömegei, megvalósítva a jelszót, hogy -Egységben az erő» közösen, egy akarattal, aktívabban vettek részt ebben az esztendőben a közös ügyek intézésében. Tevékenységük, elhatározásuk hatalmas megnyilvánulása volt a november 28-i választás, ahol egyöntetűen választották meg Szegeden a helyi tanács, a városi és kerületi tanácsokba a Hazafias Népfront jelöltjeit, j kJ övekedelt az emberek aktivi^ tása, növekedtek igényei is. E megnövekedett igények kielégítésének módját ma már egyre többen a helyes út, a termelékenység növekedésében, a több és jobb áru előállításában látják. Nemcsak látják, hanem cselekednek is, hogy a kormányprogramban meghirdetett nagyszerű célkitűzéseink minél előbb megvalósuljanak. Ez az 1954-es esztendő egyik nagy eredménye. Az egész óesztendő abban a nemes törekvésben telt el, hogy tovább . emelkedjék a dolgozó nép életszínvonala. És e téren a nagyobb bőség megteremtéséért, jelentős előrehaladást tettünk a párt mutatta úton. Kulturális javakban is gazdagodott városunk, az egész járás. Éppen az elmúlt napokban nyílt meg a Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, befejezés előtt áll múzeumunk bővítése, a járás falvai is — mint Kübekháza — a többi között kultúrotthonok, könyvtárak megnyitásával dicsekedhetnek. Ezek persze csak apró szemelvények a jelentős alkotások sorából, amelyek mind mind a növekvő kulturális szükséglet kielégítését szolgálják. Az elmúlt esztendő az anyagi erőnk növekedésének esztendeje is volt. Egy egész évtized eredményei bizonyítják: a sörényét fogjuk a kornak, nem a farkába kapaszkodunk. Tíz esztendő nagy idő, s elmondhatjuk, eredményekben gazdag. Nem voltak könnyű, gondtalan esztendők az elmúlt tíz évben, hanem harcos, kemény munkát követelőek. Tíz évvel ezelőtt is köszöntötte a felszabadult Szeged lapja, a -Délmagyarország-^lvasóit az újesztendő alkalmával. Mennyi reményt, bizakodást hozott a felszabadulás utáni első új év Szegednek, az egész magyar népnek. Joggal reménykedtünk, — nem ok nélkül. Mi itt Szegeden már szabadon, ha sok nehézség közepette, is, de fellélegezve kívántunk boldog új esztendőt egymásnak. És azóta most tizenegyedszer, egy évtizeddel mögöttünk köszöntjük olvasóinkat: boldog újesztendőt. Tíz évvel ezelőtt legfőbb vágyunk az volt, hogy mielőbb véget vessünk a szenvedésnek, új életet kezdjünk, szebbet, nagyszerűbbet a réginél. Ezért üzent hadat a fasiszta Németországnak a magyar nép érzelmeit kifejezve, a magyar nemzeti érdekeknek megfelelően az Ideiglenes Nemzeti Kormány. S zegeden és a járás falvaiban ilyenkor új év napján bort, búzát, békességet szoktak egymásnak kívánni az emberek. De mi akkor, 1945-ben új év napján az igaz ügyért, a haza felszabadításáért, a magyar függetlenségért, szabadságunkért, a fegyver megfordítására hívtuk fel népünket. A «Dé'magyarország" azon a napon a honvédelmi háború lángját igyekezett felgyújtani a lelkekben. A honvédelmi háború lángját megnycmorítónk, a fasiszta Németország ellen, a német imperializmus megszüntetéséért. Vérző sebeivel az ország, a dolgozók tíz- és százezrei kívánták akkor is a békét, az építés, a teremtő munka megindulását, s a haza becsületéért, szabadságunkért és függetlenségünkért késznek mutatkoztak harcba szállni a Szovjetunió oldalán a fasiszta Németország ellen. És most a 11. szabad újév napján itt Szegeden is egységes akarattal, szilárd elszántsággal tiltakozunk a népek millióival az imperialisták békeellenes merényletei ellen. Tiltakozunk és mélységes felháborodással ítéljük el Nyugat-Németország felfegyverzésének gyalázatos tervét. Síkra szállunk a német militarizmus felélesztése, az új háború előkészítése ellen. Azzal az elhatározással lépünk az új esztendőbe, hogy: megvédjük a békét! Szeged és a szegedi járás népe az üzemekben, a hivatalokban, a falvakban és a tudományos intézetekben röpgyüléseken, a francia és a nyugatnémetországi munkásokhoz írott leveleikben emelik fel szavukat a béke érdekében, es hitet tesznek a párt és a kormány békepolitikája mellett. Erről tanúskodnak a tettek, az évi tervek teljesítései, hírül adva, hogy itt az ország déli részén is azt valljuk: a jó munka most sokszoros kötelesség a haza. a béke ügye védelmének érdekében. Igen, a béke ügye kívánja ezt, s a mi tetteink mindennél beszédesebben bizonyítják Szeged és a járás dolgozóinak válaszát. Az óév mérlege áttekintést ad mindarról, amit megvalósítottunk, de azt is elénk tárja, amiben mulasztottunk. Tanúskodik arról, hogy eredményeink nagyok, de hozzátehetjük, még távolról sem lehetünk megelégedettek. Kerül még jócskán mulasztás, hiba, hol gyengébben, hol erősebben hozzádörzsölődik még a féktuskó életünk szekerének kerekéhez. Élősködik még sok helyen a bürokrácia, a dolgozókkal szembeni ridegség nem oldódott fel még mindenütt, s nem egy helyen, ha fennhangon nem is, de -különleges- eszközök, módszerek igénybevételével az is előfordul, hogy elnyomják a jogos bírálatot, fejlődésünk egyik előrehajtóját. t néhány sor megközelítőleg ~ sem elég arra. hogy mindenre kiterjedő alapos számvetést tegyünk. Sokat tettünk 1954-ben, de még többet kell tennünk 1955-ben. Az újesztendőben már más körülmények között végezzük munkánkat, hisz az újévet az óév vállain kezdjük, és egy év múlva még magasabbra jutunk el. Ezzel az elhatározással lépünk át az újév küszöbén. (Liebmann Béla felvétele, Kény. Szöv.) „UTUNK ÉS CÉLUNK A MASOIÍI K ÉVTIZED KÜSZÖBÉN VILÁGOS: PARTUNK ÉS KORMÁNYUNK VEZETÉSÉVEL ELŐRE A SZEBB, A JOBB ÉLETÉRT A BÉKÉÉRT A SZOCIALIZMUSÉRT! NINCS A VILÁGON OLYAN ERÜ, AMELY ERRŐL AZ ŰTRÓL LETÉRlTHE TNE BENNÜNKET.