Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-08 / 290. szám

ffIÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I t AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 290. SZAM | SZERDA, 1954 DECEMBER 8. ARA: 50 FILLÉR Ma délután tartja Szeged megyei jogú Városi Tanácsa alakuló ülését Ma délután 5 órakor ünnepi tanácsülésen alakul meg Szeged megyei jogú Városi Tanácsa. Az alakuló ülés a Városi Tanácsháza dísztermében lesz, amelyen a Városi Tanács tagjai megválasztják a Városi Tanács végrehajtó bizottságának és az állandó bizottságoknak tagjait és jóváhagyják a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságának tagjait. A tanácsülés nyilvános, résztvehet rajta tanácstagokon és a meghívottakon kivíil a város minden dolgozója. Csehszlovák filmhét Szülőfold muzsikája a címe annak a színes produkciónak, amellyel nálunk, Szegeden megkezdődik holnap a csehszlovák filmhét. Szülőföld muzsikája: nem ezt keressük-e valamennyien, mikor jegyet váltunk a moziba más népek életéről készült filmeket megtekinteni? Emberi kíváncsiság, a népek sorsa iránti érdeklődés sarkal valamennyiünket a mese érdekességén túl. S a filmművészet roppant lehetőségei épen abban rejlenek, hogy idegen országok népeinek életét varázsolja elénk, távoli tájakat, ismeretlen embereket, s az ő jellemző életmódjukat figyelhetjük meg a mozi vásznán: olyan vidékekel hoz szemünk elé, amelyre mi még nem jutottunk el, s hová talán soha sem megyünk. Azonban, hogv e hatalmas lehetőségeket teljesítse, fontos feltétel áll a filmművészet előtt: a realizmus. S ez nélkülözhetetlen. A filmművészet kibontakozása történelmi lépést jelent a nemzetek kultúrájának egymásra találásában. De ezt a nagy nemzetközi feladatot a film csak akkor képes betölteni, ha a valóság hűséges tükrözését alkalmazza módszerének. A film nagy mesterei is — Eisenstein, Pudovkin s a többiek — ezt hagyták rank örökül. A mi filmjeink, a népi demokráciák filmjei szép eredményekről tettek eddig tanúságot. De ezek az eredmények még csupán a kezdetei egy elkövetkező nagy kulturális fellendülésnek, amelynek a küszöbére léptünk. Hiszen erre megvan minden lehetőség immár. S amikor a történelem folyamán lehetőségek adódtak, akadtak mindig emberek is, akik valóra váltsák azokat. A lehetőségek közismerlek. Ma már minden népi demokratikus országnak kifejlődött a filmipara, s egyre több művet készít. Csehszlovákiában. Prágától nyolc kilométerre üvegfalú, modern gyárépületek és házak sorakoznak: Barrandov, a filmváros ez, melv évente 25—30 játékfilm előállítására képes. És ott van Karlovy-Vary, ahol a világhírű filmfesztiválok lefolynak, ahol mar nem egy magyar film aratott sikert. Ami pedig ezekből a lehetőségekből eddig valóra vált: az eddigi filmprodukciók. A csehszlovák filmek közismerten nagy sikert arattak minálunk. Ha számok kellenek ennek igazolására, elég arra hivatkoznunk, hogy az 1953. első nyolc hónapjában bemutatott tizenöt csehszlovák filmnek 3,152.000 nézője volt — míg ezév hasonló időszakában tizenegy filmnek volt 3,448.000. De ezeknél a számoknál érdekesebb talán az. ha címekre hivatkozunk, ha emlékeztetünk A császár pékje, a Senki nem tud semmit jeleneteire, s annyi más érdekes csehszlovák film képeire, a mozi vásznán megjelenő szlovák falvakra, a Tátra háborította csúcsaira és Prága, az örökszép Prága öreg utcáira. A csehszlovák nép élete érdekes a mi számunkra, s emellett tanulságos is; filmjei pedig mindezen túl szórakoztatóak. És művészi tekintetben is tanulhatunk nem egy alkotásuktól. Most, a filmhét keretében elénk tárul ez az élet, az ő szülőföldjük muzsikája válik számunkra hallhatóvá. Népek találkozását segíti így elő a film. S most különösen: egymásra talált népek találkozását. Számunkra azért érdekesek és kedvesek különösen a csehszlovák filmek, s általában népi demokratikus szomszédaink művészi megnyilatkozásai, mindazoknak a népeknek az élete, akik itt a Duna táján közös sorsban élnek, mert sokban közös a történelmünk és még többen az a jövőnk. Szeged népe mindig közismert volt szülőföldje szeretetéről, eleven és sajátos patriotizmusáról, mely szűkebb hazáján túl terjedett, de annak szerelméből táplálkozott. Ha a jelenből akarunk példát, elég pusztán azokra a forró napokra gondolnunk, midőn az ország távoli végén a Duna szilajult hullámai átcsaptak a gátakon, s itt Szegeden az emberek önkéntes segítő vágya rögtön megnyilatkozott. Ha pedig a történelemben keresünk igazoló tényeket, hivatkozhatunk Kossuthra, s még távolabb érve a Hunyadiakra, kik hadaik jelentős részét Szeged városában és annak környékén toborzottak. E nép szülőföldjét védő szeretete az egész Európát fenyegető török erőszak ellen is fölkélt, mintegy közösséget, szövetséget vállalva mindazokkal a nemzetekkel és népekkel, kiket ez a veszedelem fenyegetett. És még azoknak is elővédjéül, elsőként állt e nép a Hunyadiak lobogói alá. Ez a népek sersa iránti érdeklődés, a történelem folyamán kialakult sorsközösség érzése nem szűnt meg napjainkban sem, sőt Inkább növekedett, tágult, s a mai élet megnyilvánulásainak tágabb skáláján ezerféle változatban, újabb formákban és egyre több módon mutatkozik. Megmutatkozik a kultúra területén is. Ez az érdeklődés nyilvánul meg a más népek életét elénk táró filmek nagy kedveltségében, széleskörű sikerében. Ezért bizton számíthatunk arra, hogy a filmhéten a csehszlovák produkcióknál: ismét nagy sikere lesz Szegeden, nagy érdeklődésre tarthatnak számot északi szomszédunk, a csehszlovák nép küzdelmes, de boldogság felé vezető életét bemutató filmek. Ezeréves történelmünk folyamán sokszor volt közünk egymáshoz, s a tények azt hagyták örökül nekünk, hogy népeink számára jó csak akkor származott, midőn egymás oldalán állottunk. Ez a tanulság napjainkban világos valósággá változott. Most ismét, s még közelebb kerülhet a népek életét bemutató filmeken egymáshoz a két nemzet, sorsa közös voltára méginkább ráébredhet. És ez a tudat lelkesíti, erejét még teljesebbé bontakoztatja Szeged szülőföldjét szerető népének is. Mert minden nép szeretete szülőföldje iránt összetalálkozik napjaink közös érdekében, a hazai föld felvirágoztatásában, békéjének megóvásában és boldogításában. „Egyemberként tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen" .4 Fémipari Vállalatnál röpgy ülésen beszéltéli meg a moszkvai értekezlet határozatait Pefru Grozát 70. születésnapja alkalmából a Román Népköztársaság Csillagrendjével tüntették ki KEDD — KÉT ÓRA. Vége a délelőtti műszaknak. Az olajos kezű és ruhájú munkások és munkásnők a tömegcikk üzemrész hatalmas termében gyülekeznek. a gépek mellett. Ott vannak a műszakiak, az iroda dolgozói. Mindannyiuk, minden becsületes ember ügyéért jönnek össze röpgyíilésre. hogy megbeszéljék a moszkvai értekezlet határozatait » tiltakozzanak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Elek Sándor beszél először csöndes szóval * azt mondja: „Moszkvában az emberek nyugodt, békés életéért tettek. Egynek valljuk magunkat a határozattal". Gazdag Dezső mérlegkészítő sem cifrázza a szót de mégis magával ragadóan önti szavakba érzéseit: — Mi nem akarunk háborút, nekünk elég volt. Szinte mindannyian gyászolunk valakit családunkból, ismerőseink közül, a német militarizmus miatt. Emlékezzünk csak a német fasizmus menynyi pusztítást okozott itt, Szegeden. Kis csend. A levegőbe röpített — ma már álló — Tisza-hidra, a porig bombázott s újjáépített gyermekklinikára, anyák síráséra mérhetetlen szenvedésre is gondolnak. A fém fekete pora ott az arcán is Freicos Ferencné csiszoló munkásnőnek. Első férje a háborúban pusztult el. Az asszony így fejezi ki mélyről jövő, igazi érzéseit. — MI. AKIK ITT VAGYUNK ismerjük, hogy mi a német militarizmus. Én a férjemet és férfi testvéremét vesztettem el. Emlékszem Szcged-Eelsőváros bombázására. Láttam a halott édesanyákat, gyermekeket; a borzalmak borzalma volt az... AZ ÖSZFEJÜ esztergályos. Kuhn Jenő, — akit mindenki egyszerűen csak Jenő bácsinak szólít, — a munkapadhoz támaszkodva kezd beszélni: — Ha a német fasizmusról, militarizmusról beszélünk, ez nagyon fájó sebet szakít fel bennem. Én magam is deportálva voltam s családom tizennyolc tagját gyilkolta meg a német fasizmus, Apámat a munkából vitték el. S a gyilkosok akiknek csizmáján még nem száradt meg a vér, most. új háborút akarnak. Harcolunk Nyugat-Németország újra felfegyverzése ellen, mert sajnos, saját életünkből tudjuk, mi a német militarizmus. Jól dolgozunk, hogy erősítsük a békét. Bodó Péter is azon olajosan a munkából jött. Idősebb ember, » ő is vissza emlékezik arra, menynyi könnyel, fájdalmat okozott a második világháború, a német fasizmus. — Tiltakozunk a német hadsereg felállítása elleD. Bodor Sándor fiatal ember, piros svájci-sapka a fején. A legényemberek nevében is mondja véleményéi : — Nem akarunk síró édesanyát látni a ezért emeljük fel szavunkat Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. ÉS AZTÁN táviratot szövegeznek. kifejezik tiltakozásukat ig.v is Nyugat-Németország újra felfegyverzése ellen. A táviratot az Országos Béketanáesnak küldik el, hogy juttassa tovább. Röpgyülés a szegedi Alkotmány tsz-ben A szegedi Alkotmány tsz tagjai röpgyűlésen vitatták meg a moszkvai értekezleten résztvett államok által kiadott közös nyilatkozatot. Az idősebbek a beszélgetés során felelevenítették a mult keserves emlékeit, a német fasiszták gaztetteit. A 63 éves Juhász Pál, a tsz egyik legidősebb tagja például így beszélt: — Nem felejtem el, amíg élek, hogyan bántak velünk a fasiszták az elmúlt háborúban. A mi országunk csak éléskamra, gyarmat volt a számukra. Emlékszem, hogy Makó környékéről menekülésük közben vagonszámra vitték el a dolgozó parasztok jószágát, teheneit. S most ismét ránk akarják szabadítani a szörnyű háborút. A szomszédos Felszabadulás termelőszövetkezetből is eljöttek a röpgyűlésre. Ágoston Jánosné elmondotta, hogy négy kicsiny gyermekét félti a háborútól, ezért támogatja minden erejével a moszkvai értekezlet határozatát. A tszben szántó traktorosok nevében Vásár Dezső megfogadta: azzal válaszol az imperialisták mesterkedéseire, hogy vasárnap is dolgozik, mert mielőbb be akarja fejezni a tsz-ben a mélyszántást. Nagy Sándor, az Alkotmány tsz elnöke a következőket mondotta a röpgyűlésen : — Mindenki tudja, hogy erősödik évről-évre a szövetkezetünk. Az idén vetünk először rizst a földbe. S ahogy nő az erőnk, úgy nő mindnyájunkban az a tudat, hogy ha kell, minden eszközzel megvédjük közös gazdaságunkat, s az egész országot. &ml%e*e.kr h mőzdúmjúk — Látogatás a Szegedi Fűtőházban át előtt A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlésének elnöksége december 6-án ünnepélyes keretek között a Román Népköztársaság Csillagrendjének első fokozatával tüntette ki dr. Petru Grozát, a Román Népköztársaság nagy nemz^gyüiése elnökségének elnökét. A mozdonyok füttye messze hangzik, amikor pöfögve, fújtatva útjukra indulnak. A Rendező épülete mögött futó acélsínpáron fényes testű masina kerekei csattognak a váltókon. A Fűtőházba tart. Ez ott terül el a Rendező mögött, úgy három kataszteri holdon. Eleven, mozgalmas itt is az élet. Az ország vérkeringésének egyik ütőere indul ki a Szegedi Fűtőházból. Csillogó, messzefutó és rövidebb sínpárok rengetegét látni. Mindnek megvan a rendeltetése. Az egyik vágányon reggel 8 órakor gördült be a 424.193-as mozdony; a 7 óra 20-kor érkező vonatot hozta a személypályaudvarra. Valami baja történt. A Harmati és a Bálint brigád ott sürgölődik körülötte. Lámpáról kezükben a mozdony alját vizsgálják. Többen a mozdony „konyháján" foglalatoskodnak. — Tizennégy óra 16kor ennek a mozdonynak menni kell a 711-essel — mondja Harmati elvtárs, a brigádvezető. — Addig készen kell lennünk. Az olajfoltos ruhájú vasúti dolgozók biztatás nélkül is tudják kötelességüket. Ha ennek a mozdonynak a délután induló személyvonalot kell vinni Budapestre, — akkor viszi is. A Fűtőházban több mozdony áll. Egészen közelről látja csak az ember, milyen félelmetesen hatalmasak és milyen szépek. Csak úgy ragyognak, ha minden tisztítást elvégeznek rajtuk. A 411-es sorozatú hatalmas mozdonyok közül több békésen pihen, javításra várva. A „nyalókák" — így hívják a 22-es sorozatú kismozdonyokat — a „mosást szenvedik". Eles csengetés hangzik a Fűtőház előtt. A fordító figyelmeztetése ez indulás előtt. A 22.114-es kismozdony fájtat a fordítóban, Ábrahám II. Ferenc félkört ír le a fordítóval és ismét csenget. Jelzi, hogy indulhat a mozdony a fordítóról. A több tonna súlyú acéltest simán gördül le és ráfut a tovahaladó sínre. Nagyszerű alkotás ez a fordító. 1951-ben nagyobbították. Nélküle megbénulna a. Fűtőház élete, mert a sínpárok köralakban futnak össze a fordítóhoz. A széntér egy magas töltés. Vasutas nyelven „támfalnak" nevezik. Tehervonatok várakoznak itt: jónéhány még szénnel, pakurával megrakta. A széntéren találhatunk jó- és rosszminőségű szenet: borsodi barnát, csipkésit, pa&urát. Ez utóbbit tőzeg, pala, olaj, porszenes keverék alkotja. A pakura szénnel keverve jól ég. Többségben rosszminőségű szén van. Ez gátolja a vonatok menetrendszerinti közlekedtetését. A fűtők, mozdonyvezetők számolnak ezzel. Minden tudásukat hasznosítva azon dolgoznak, hogy késés ne legyen, több szenet is takarítsanak meg. A 7-es csúszda alatt a 411.370-es gép szerkocsija áll. A mozdony mérgesen óriási gőzfelhőt fúj a ködös égbolt felé. A támfalról úgy látszik, nincs a mozdonyon senki. Pedig ott van TimáiJózsef mozdonyvezető és a fűtői. Negyvenötórás útról érkeztek. Kívülről már rendbe tették a gépet. Bent akad még dolguk, s azt elvégzik, míg szénre kell várakozniok. — Folyhat?! — zavarja meg őket egy hang a támfalról. — Jöhet! — adják meg a választ a mozdonyról, s mind előjönnek, hogy lássák, milyen szénkeveréket kapnak. Nagy robajjal zúdul le a széntömeg a szerkocsiba. Ott kapával eligazítják, majd vizet engednek rá. — „A 8-as csúszda alá" — szólnak ismét a támfalról. Odébb áll a mozdony. Itt is megkapja az adagját, s még egy harmadik helyen is vételez szenet. Összesen 75 mázsát vesz fel a mozdonyvezető a következő útra. — Túí vagyunk a normán — magyarázza Tímár József mozdonyvezető. Negyvenöt órát húztunk le egyhuzamban. Most 11, fél 12-re végzünk az előkészítéssel és megyünk haza. Jólesik majd a pihenés. Arcán látszik, akárcsak a fűtőkén, hogy jól megdolgoztak a nagy úton. Feketék, akár a kéményseprők. Fáradtak is, de csak akkor távoznak, ha a gépet rendben hagyták. — E2en az úton négy és fél tonna szenet takarítottunk meg, — szól ismét Timár József. Látszik rajta, örül az eredménynek. — A mult hónapban — folytatja — 30 tonna volt a megtakarítás. Ezért 1007 forint prémiu•> mot kaptam. Hogyan takarította meg azt a nagymennyiségű szenet? Ne várjon tőle erre hosszú magyarázatot senki. Néhány szóval megadja a választ: „Jó a mozdony és érzék kell a kezeléséhez". Később újra beszél: — Májusban múlt két éve, hogy én kezelem ezt a masinát. Jó kis gép — és szeretettel néz végig a szépen csillogó mozdonyon. — Tizenhatezer kilométert tettem meg vele mosás nélkül. Húszig akarom „vinni", de még tovább is... A műszaki irodán Szerencsi József megállapítja: — Jól állunk a széntakarékossággal. A második félévi tervet 5 hónap alatt is túlteljesítettük: ezer tonna helyett 1236 tonna megtakarítást értünk el. Becsülettel álljanak helyt továbbra is vasutas dolgozóink, hogy a vasúti forgalom minél jobb Ügyen. Munkájuk megbecsült! R. J.