Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-24 / 304. szám

PÉNTEK, 1954 DECEMBER 24, 9 oelm9gy0rorsz4g Futószalagon készült ház AZ ELÖREGYARTOTT nagypaneles házépítkezés nemrég mégcsak az építőmunkások és a tervezők szakmai vitáin szerepelt. Azelőtt el sem tudták képzelni, hogy házakat lehessen futószalagon építeni éppúgy, mint ahogy autókat, traktorokat, cipőket, vagy órákat gyártanak. A gyár- és lakóházépítkezés fejlődése szempontjából döntő fordulatot jelentett az előregyártott vasbeton. A párt és a kormány 1954. augusztusi határozata hatalmas lendületet adott az előregyártott vasbetonszerkezetek alkalmazásának. A határozat értelmében 1957-ben előregyártott vasbetonból ötször annyit fognak készíteni, mint 1954ben. A Szovjetunióban két-három év alatt több mint 400 új gyárban és 200 szabadtéri épületelemgyártómunkahelyen állítják elő az előregyártott vasbetonszerkezeteket és épületelemeket. 1955-ben és 1956-ban az új gyárak és szabadtéri épületelemgyártó munkahelyeken olyan nagy menynyiségű előregyártott vasbetont készítenek, amelyből 14.5 millió négyzetméter lakóteret, több mint 6.5 millió négyzetméter gyárépületet és 8.4 miliió négyzetméter mezőgazdasági épületet lehet építeni. Moszkvában és Moszkva környékén (Ljuberciben) már felépült az első két előregyártott vasbeton .szerkezeteket és épületelemeket előállító gyár. Hasonló kapacitású üzemeket a Szovjetunióban még .nem létesítettek. Mindkét gyár területe 12 hektárra terjed. A Ijuberci gyár már megkezdte a termelést és 1954-ben 30.000 köbméter vasbetonszerkezettel látta el a főváros építkezéseit. A TERMELÉS VALAMENNYI FOLYAMATAT, a nyersanyag adagolásától kezdve a kész gyártmány elszállításáig teljesen gépesítették. A futószalag gépszerkezeteit egy központi kapcsolóasztal irányítja. A diszpécser egy gombnyomással működésbe hozhatja, vagy leállíthatja bármelyik gépet. A kapcsolóasztalon kis jelzőlámpák tájékoztatják a diszpécsert a munka menetéről, a gépek működéséről. Egyegy futószalag 15 "részlegből áll. Ha például kigyullad a második számú futószalag 15-ös számú zöld támpácskája, ez azt jelenti, hogy befejeződött egy művelet és a kerekeken gördülő formákat egy másik munkahelyre kell irányítani. A távközbiztosító berendezés rendszere lehetővé teszi, hogy mind a mégy futószalag pontosan dolgozzék: a legbonyolultabb művelet is csak 15 percet vesz igénybe. Ha a szerkezet nem végzi el a munkát időben, tüstént leáii az egész futószalag és kigyulladnak a kapcsolóasztal lámpái. Szovjet mérnökök, tervezők, épitészek, építő- és szerelőmunkások egész serege, az ország száz és száz gépgyára, több tervezőiroda és tudományos intézet együttes munkája hozta létre ezeket a házépítő futószalagokat, amelyekhez hasonlót nem ismer a világ építőiparának története. Itt van például a hegesztett vasbetét-vázakat készitő automata gépsor, a moszkvai „Vörös Proletár"-gyár készítménye. A gépsor 34 méter hosszú. Szerkezetei emberi kéz érintése nélkül egyengetik, vágják, simítják és hegesztik az armatúra-vasakat. EREDETI SZERKEZET a hegesztett vasbetonhálókat készítő automata gépsor is a leningrádi „Elektrik"-gyár kollektívájának munkája. A gépsor, amely mellett két munkás dolgozik, egy óra alatt 180 folyóméter hegesztett vasbetonhálót gyárt. A dimitrovi exkavátorgyár kollektívája nagyszerű elektromos vibrátorokat, úgynevezett vibropréseket gyártott, födémpanelek előállításához. A moszkvai „Podjomnyik"-gyár kollektívája hatalmas, háromemelet magasságú, magajáró híd- és portáldarukat készített a félkész és kész épületelemek behelyezésére. AZ ÜJ GYARAK háromfajta panelt készítenek: ablaknélküli, ablaknyílással ellátott és kétemeletes magasságú közfalakat. Mindezek teljesen készen kerülnek ki a gyárból; sem burkolni, sem vakolni, sem festeni nem kell, csupán össze kell illeszteni a szomszédos panelekkel. Erre szolgálnak a fém kapcsolórészek, amelyeket a szerelők összehegesztenek. A ljuberci gyárban jelenleg készülő panelek magassága 6 és fél méter, szélessége 1.4 méter, vastagsága 32 centiméter. A födémek 3.2-szer 3 méte. resek. Ebből két darab elegendő egy szoba befödésére. A födémpanelek sima alsórésze képezi a szoba mennyezetét, a felső, parkettpadozattal ellátott része pedig a fölötte lévő szoba padlójául szolgál. Az t5J gyárak paneleken kívül kész oszlopokat, lépcsőpihenőket és lépcsőkarokat is gyártanak majd. A nemrég üzembehelyezett két gyár évente 600.000 négyzetméter vasbetonvázas panelt 'készít. N. Szapflrov Űjabb szegedi üzemek teljesítették évi tervüket 'A" SZŐRME- ES BÖRRÜHAKÉHZITÖ ÜZEM dolgozói örömmel Jelentelték, hogy évi tervüket december 22-én, szerdán maradéktalanul teljesítették. Most már terven felül dolgoznak, a lakosság szükségleteinek kielégítéséért. A BÚTORGYÁR dolgozói egész éven át igyekeztek a rájukrótt tervkölelezettséget teljesíteni. Ez sikerült is nekik s csak néha mutatkozott egyenetlenség a termelésben. így volt ez a lakásbútorok gyártásának megkezdésénél is. Ennek ellenére vállalták, hogy az évi tervet 3 nappal a határidő előtt befejezik. Jó munkájuk, igyekezetük eredménye az lett, liogy nem 3, liánom 7 napos előnyt szereztek és december 23-án délelőtt 10 órakor befejezték az 1954 éves tervet. Ezen ;>. napon 5 évi munkájukat is értékelték. Az ötéves tervet 106 százalékra teljesítették december 23ig. A túlteljesítés értékben több, mint 2 millió forintot tesz ki. A' TISZA-MALOM dolgozói is teljesítették ezévi termelési tervüket. A malom éjjel-nappal működik és terven felül igen jelentős mennyiségű kenyérgabonát őrölnek meg ezévben. Az évi terv teljesítéséért igen jó] tevékenykedett például Sprőber József főmolnór. Bullás János koptatós, Vénusz Dezső hengerőr és Dániel József almolnár. „A' NTVÖ JÁTÉK ARtTKÉSZITÖ KSZ a mi szövetkezetünk, — írja Szabó Erzsébet — a gyermekeknek kcszit játékokat. Tervünket teljesítettük és ezidáig terven felül 100 ezer forint értékíi játékot adtunk át karácsonyra a kereskedelemnek. A gyermekek szeretete erőt adott a mi munkánkhoz. Ha valaki csak felületesen szemléli a játékokat, el sem tudja képzelni mennyi erő, gond és szeretet kell ahhoz, hogy a játékok elkészüljenek. Reméljük hogy az újesztendőben sok újfajta játékkal szerezhetünk ismét örömet gyermekeinknek". „Tanácskozni kell, nem pedig ratifikálni !" Híre!< a III. Béftefcclcsön deccmter 30-i hafmadiK sorsotásárúl Szombathelyen december 30-án délután 16—18 óra között kerül sor : III. Békekölcsön harmadik sorsolására. | A kötvénytulajdonosok millióinak képviseletében ezúttal is a pénzügyminiszter által kinevezett - rsolási bizottság ellenőrzi a sorsolást. A 19 tagú sorsolási bizottság tagjai a SZOT, a DISZ, a MEDOSZ. ez MNDSZ. az Országos Béketanács és a Szombathelyi Városi Tanács megbízottai, valamint a pénzügyminisztérium és az Országos Takarékpénztár dolgozói közül kerültek ki. A Harmadik Békekölcsön harmadik sorsolása ebben az évben a kilencedik, s egyben utolsó államkölcsönsorsolás. Befejeződött a magyar—jugoszláv határ jel-vegyesbizottság 1954 évi munkája (MTI). A magyar—jugoszláv határon lévő határjelek felújításának és megjelölésének módjáról szóló, 1954. január 30-án kötött egyezmény értelmében felállított magyar —jugoszláv vegyesbizottság december 13-tól 21-ig tartotta ülését Zomborban. A vegyesbizottság megállapította, hogy a határmunkálatokkal kapcsolatos összes kérdésekben megegyezés jött létre és, hogy a kölcsönös megértés szellemében vezetett tárgyalásokat 1955 tavaszán folytatják, — mondotta André Denis volt MRP-párti képviselő a franca nemze>gyűlés szerdai ülésén Mendes-France kihasználva Ju- ladék látszik az egyedüli észles-Mochnak ezt a se-hideg, se- szerű megoldásnak, meleg állásfoglalását, a szocialista Franciaország nem fogadhatja el képviselő szavait félbeszakítva azt A francia nemzetgyűlés .ratifikációs vitája során szerdán délelőtt Jules Moch szólalt fel a szocialista képviselői csoport nevében. Minden megfigyelő megállapítja — mondta Jules Moch —, hogy Oroszországban nem látható agressziós szándék. Ott főleg azzal foglalkoznak, hogy befejeződjék a romokból való felemelkedés, hogy megvalósítsák a hatalmas célkitűzéseket és a fogyasztók javára oldják meg a «vaj, vagy ágyú" dillemáját. Az elmúlt két év során megsokszorozódtak az enyhülés jelei. Sajnos, ha megszavazzuk azt, amit kérnek tőlünk, ez a nemzetközi helyzet újabb feszültsége felé vinne bennünket. Bevallom, a miniszterelnök nem győzött meg arról, hogy a nemet újrafelfegyverzés öszszcegyeztethető a jaltai és a potsdami szerződésekkel és a francia—szovjet szerződéssel. Jules Moch ezután azt fejtegette, hogy csak "atlanti megfontolások" indokolhatják az egyezmények ratifikálásának megszavazását. Rámutatott ezután arra, hogy az utóbbi időben az ENSZ-ben milyen haladás mutatkozott a leszerelés kérdésében és kiemelte, hogy ezt a haladást a szovjet engedmények tették lehetővé. Ijesztő képet festett ezután arról, hogy milyen szörnyű pusztításokkal járna egy atomháború, -majd rámutatott arra is, hogy milyen hatalmas lehetőségeket nyitna meg az emberiség számára az atomenergia békés célokra való felhasználása. A szocialista szónok ezután kijelentette, hogy a leszerelés felé haladást — legalábbis egy időre — megállítaná a ratifikáció megszavazása. A Szovjetunió nem blöfföl — mondotta -— és komolyan kell venni figyelmeztetéseit. Ezután rámutatott arra, hogy egyesek így érvelnek: ^Németországot nélkülünk is fel fogják fegyverezni, ha mi ellene szegülünk". Jules Moch gúnyosan megjegyezte, hogy ez az érvelés nem más, mint «tanmese átlagképviselők számára". (Mendes-France e szavaknál közbevágott: "Nem fogadom el ezt a meghatározást*. Jules Moch azonban kitartott kijelentése mellett.) Jules Moch a továbbiak során kijelentette, hogy meg van győződve arról, négyhatalmi konferencia akkor sem jöhet létre, ha Nyugat-Németországot nem fegyverzik fel, mivel — mint állította — ebben az esetben sem az Egyesült Államok, sem Nagy-Britannia nem venne rétszt azon. Jules Moch ezzel kapcsolatos fejtegetéseiből kitűnt: tulajdonképpen valamilyen csodára vár, amely lehetővé tenné, hogy elhatározzák ugyan a német újrafelfegyverzést, de ne hajtsák azt végre, hogy azután ne kelljen megbánniok. amit elhatároztak. igyekezett kifejteni, hogy a ratifikálás elutasítása esetén Franciaország nemzetközi helyzete rosszabbá válna; végül kijelentette, hogy "egy kis töbséggel hozott pozitív döntés éppolyan súlyos lenne, mint az elutasítás*. A francia nemzetgyűlés szerda esti második ülése, amelyen tovább folytatódott a ratifikációs vita, röviddel éjfél előtt ért véget. A Bidault-féle MRP-ből lengyelországi útja miatt annakidején kizárt és most pártonkívüli André Denis mindenekelőtt bírálta a ratifikációs törvényjavaslatok szövegezésének pontatlanságát és a minden kétséget kizáró szabatos meghatározás feltűnő hiányát. Tanácskozni kell, nem pedig ratifikálni — folytatta többek között —, mert az így nyert ha: nem Nyugat-Németország felfegyverzését, vagyis egy lőporos hordó elhelyezését Európa kellős közepén. Hiszen az ilyen Nyugat-Németország akár holnap is kirobbanthat egy újabb konfliktust. A szónok rámutatott arra, hogy a francia szocialistái; magatartása szögcsen ellenkezik a nyugatnémet szociáldemokratákéval, majd Mendes-France felé fordulva ezeket mondta: — Eddig követtem önt, most azonban kénytelen vagyok megtagadni öntől a bizalmat, bárminő formában vetné is fel a bizalmi kérdést. A szavazástól való tartózkodás egy ilyen súlyos kérdésben elfogadhatatlan álláspont. Csak arról lehet szó, hogy az ember vagy helyesli, vagy elveti Nyugat-Németország felfegyverzését. Én * magam részéről elvetem. Mendes-France újabb mesterkedése! Badie képviselő a Saar-egyezmény ratifikációjának elhalasztását indít ványozta Párizs (MTI). Mendes-France miniszterelnök a csütörtöki délelőtti ülés végén azt kérte, hogy a délutáni ülés ne 15 órakor, hanem 16 órakor kezdődjék, ugyanis — látván, hogy többsége egyre jobban olvadozik — elhatározta, hogy sietteti a dolgokat és éppen ezért 15 órára a kommunista csoport elnökének kivételével — magához kérette a nemzetgyűlési pártcsoportok elnökeit. Azok az értesülések, amelyek erről a megbeszélésről kiszivárogtak, azt mutatják, hogy újabb terve nem járt sikerrel. Mendes-France ugyanis azt mondotta a pártcsoportok elnökeinek, hogy amennyiben bármilyen módosító vagy halasztó indítványt terjesztenek elő, „automatikus és permanens módon" felvetettnek tekinti a bizalmi kérdést. Ilyen módon azt akarta elérni, hogy ne kelljen az alkotmány módosított előirásainak megfelelően 24 órás szünetet tartani a bizalmi kérdés formális felvetése és a szavazás között, hanem a vita tovább folytatódjék és a vita befejeztével haladék nélkül sor kerülhessen a bizalmi kérdés feletti szavazásra. A pártcsoportok elnökei azonban nem voltak hajlandók beleegyezni abba, hogy a miniszterelnök ilyen módon értelmezze a bizalmi kérdés felvetését, mire a miniszterelnök lemondott e tervéről és kijelentette, hogy nem tekinti felvetettnek a bizalmi kérdést és azt csak akkor fogja formálisan felvetni, ha halasztó indítványt nyújtanak be a nemzetgyűlésben. Közben a nemzetgyűlésben Vin. cent Badie radikális-szocialista képviselő javaslatot terjesztett elő, amely a következőképpen hangzik: • „Tekintve egyrészt a jelenlegi nemzetközi körülményeket, másrészt a Saar-vidékről kötött párizsi egyezmény záradékainak tartalmát, a nemzetgyűlés elhatározta, hogy a Saar-vidékről kötött francia-német egyezmény ratifikálását mindaddig elhalasztja, ameddig a francia kormány és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya „hivatalosan" megegyezésre nem jut az egyezmény helyes értelmezésében, feltéve, ha a német kormány ezt az értelmezést jóváhagyja". TitA beszéde az indiai parlamentben Párizs (TASZSZ). Az „AFP" ismerteti azt a beszédet, amelyet Tito, Jugoszlávia elnöke december 22-én az indiai parlament ülésén mondott. Tito Jugoszlávia külpolitikáját jellemezve ezt mondta: „Véleményünk szerint megvan a reális lehetősége a különböző politikai rendszerű összes államok egymásmellettélésének". A Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus országok közötti kapcsolatok normalizálásáról szólva Tito kijelentette, hogy ezek a kapcsolatok „megfelelnek ama óhajunknak, hogy együttműködjünk mindazokkal az országokkal, amelyek ezt kívánják, szem előtt tartva az egyenlőség elvét". Rámutatott, hogy ezek a kapcsolatok „hozzájárulnak a béke fenntartásához", Uahnibát föltátnaszlá&a (28) — Maga pedig mételyes vörös! — harsant rám a "kedves barátom*, pedig ő volt olyan vörös, mintha csalánba esett volna a képével. Hátat fordított, dühösen legyezgetve magát a zsebkendőjével, én pedig úgy bevágtam az ajtót magam után, hogy bizonyosan lekéredzkedett a szemöldökfa fölül a vakolat. Ebből megláthatta a Nagy Szalmaszár, hogy mégse vagyok én teljes híjával a magyar karakternek. Hanem aztán lent az utcán megcsöndesedtem. Hová a poklok fenekére menjek én már most? A könyvtárban már nekem semmi keresnivalóm sincs, mert az bizonyos, hogy a tudomány, meg én nem eszünk többet egy tálból. Hiszen az ajtót nemcsak a Nagy bunkóval hadonászó úrra csaptam rá, hanem a kenyeremre is. Tudta azt már Seneca is, hogy "fűimen est, ubi cum potestate habitat iracundia.* "Ahol a harag a hatalom nadrágjában jár, ot mindig kéznél van a ménkű." Tisztában voltam vele, hogy engem már meg is ütött, most már csak az a kérdés, hogy én miattam nem csapják-e ki Hannibált is az ország összes középiskoláiból. Jó darabig csavarogtam az utcákon, körülbelül abban a lelkiállapotban, amelyikben a bukott vezér lehetet a zámai csata után. De azt hiszem azért Hannibál is csak megebédelt, amikor megéhezett. Leültem a Deák-szobor talpára és kihúztam a zsebemből a menázsit. Rosszat sejtettem, ahogy bontogattam a rajzpapírt és semmi áruló zsírfoltot nem láttam rajta. Micsoda puritán étel lehet az, amely ennyire kerül minden feltűnést? Bizony, ez nagyon kis probléma, de az ember ilyenekkel bugyborékol vissza az életbe, mikor a nagy problémák a víz alá buktatják. Hát. Lekváros kenyér volt a papírban, két karajka, szépen összeborulva a ragadós oldalával. Én igazán nem vagyok az az ember, aki metafizikát csinál a lekváros kenyérből is, de most akaratlanul a végokok tudományára terelődtek gon'Thó-ia. 'J-etenc legénye. dolataim. Ha Schopenhauer meg nem előzött volna, hajlandó lettem volna értekezést írni az élet semmiségéről és gyötrelméről, amit az én szememben már ifjúságom hajnalán is a lekváros kenyér szimbolizált. Már akkor is áhítatos tisztelője voltam Plátonnak, de azt sejtettem, hogy Sokrates halálának körülményeit tévesen jegyezte fel az utókor számára. Nem bürök lehetett az, amivel az igazság bajnokát megétették, hanem valami híg dzsem. Persze, biztosan még akkor nem tudtam, mert a kutyanyaki dzsemet lekvárnak hívták, s az szilárd halmazállapotú, masszív, magában is harapható anyag volt, amely levált a kenyérről, ha az ember a falhoz veregette. Most már azonban tisztán láttam magam előtt Sokrates halálát. Az attikai bürök ilyen pesti dzsem lehetett, ilyen savanyú keserű, émelygős, földi bodzából possajtott bolti pempő, amely lassan keveredett a filozófus vérével, azért tudott még a bevétele után is félórás disszertációt tartani a halhatatlanságról. Szilárd meggyőződésem, hogy a metafizika eredetét a rossz konyhában kell keresni. Azok a gazdag csiszlikek, akik Sokratest halálra ítélték, fenyvesrigót vacsoráztak fuvolaszó mellett, thusosi bort ittak rá és a táncosnők lábáról cseréltek eszmét, nem a lélek halhatatlanságáról. Mivel szakítottam a klasszikusokkal, akik romlásomat okozták, nem tartottam kötelességemnek Sokrates példáját követni és visszacsavargattam a lekváros kenyeret védőburkába. Gondoltam ugyan rá, hogy talán az ég madarainak táplálására kellene fordítanom és kísérletet is tettem ra, hogy feldobom a haza bölcsének érc ölébe, de az első kísérlet nem sikerült, a másodikat meg nem mertem megkockáztatni. A rendőrposzt nagyon gyanakodva nézett rám, s meg is állított, ahogy a motyómmal a hónom alatt elhaladtam előtte. — Mit akart az úr azzal a szoborral? (Folytatjuk!