Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-17 / 298. szám

09LÁG PROLETÁRJAI EGYESfa.JWrm # AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 298. SZAM PÉNTEK, 1954 DECEMBER 17 MAI SZAMUNKBÓL: A SZOAJF.T KORMÁNY JEGYZÉKE FRANCIAORSZÁG KORMÁNYÁHOZ (2. oldal) MI ÚJSÁG A II. KERÜLETI TANÁCSNÁL? (3. oldal) MILYEN LESZ AZ IFJÜSAGI KARNEVÁL? (3. oldal) ARA: 59 FILLÉR n szegediek kezdeményező készsége (M. T.) Az utcában nagy halom salakot szórtak le. "Gyerünk emberek, egyengessük el!* Az utcaajtók kinyiltak, megjelentek a lakók, elterítették a salakot. A példa ragadós, a kezdeményező készség terjed, s az öntudat, amely már tíz éve csírázik és gyökerei egyre mélyebbre hatolnak, most ismét tettekre serkent. Az érzésekből tettek lesznek, az elképzelésekből valóság. Az utca lakói maguk panaszkodtak: sáros, járatlan az úttest, kérjük a tanácsot, legalább salakozzák ki. A kérés egyik része teljesült, — például a Cserepes-sori házali elé a járdára több kocsi salakot szállítottak ki. A lakók azonban tanakodtak: miért ne egyengetnénk el, gyorsan kész lesz, magunknak csináljuk. Igen, ez új Szegeden. Nem arról van szó, hogy ilyet nem csináltak még soha az emberek. Sajnos azonban az utóbbi években egyre inkább azt várták sokan, hogy majd a tanács, majd a KIK, majd az illetékesek megcsinálják. Nekünk csak az a dolgunk — mondták sokan, de sokszor még ezt sem tették —, hogy megmondjuk a panaszunkat, felhívjuk a figyelmet a hiányokra. Ebből az életszemléletből aztán az fakadt, hogy a házakból kivezető szennyvíz-leeresztő csatornákat eldugították, kihányták az utcára a szemetet. A házfelügyelöknek évek óta nem jutott őszükbe, hogy az ereszet csatornáit kitisztítsák. Ha a háztetőn cserép kilazult, úgy hagyták. A csőrepedések ellen nem teltek óvintézkedéseket. Nem gondozták a járdát. Ilyen szemlélet persze még most is megnyilvánul. A paszszivitás, amely a házkörüli apró dolgok elhanyagolásában mutatkozik meg, fékezője a lehetőségek kihasználásának, az új kezdeményezéseknek, annak, hogy ha az utcák lakói egyes kis részletmunkát magukra vállalnak, akkor több dolgot tud megvalósítani maga a tanács. Gyálaréten a nyáron megforrósodtak a szívek. Orvosi rendelőt akartak építeni. S az egyes szegedi vállalatok vezetői, adtak téglát, fát, vasat, meszet, cementet, csöveket. A község lakói, a dolgozó parasztok felépítették társadalmi munkában az új, gyönyört orvosi rendelőt. *A szivekből épült ház» híre elterjedt szerte az országban; nem maradt nyom nélkül itt a mi varosunkban sem. Beszéltek erről az emberiek a tíz éve szabad Szegeden, s amikor a Hazafias Népfront kibontotta zászlaját, a szegedi emberek úgy érezték; igen. cselekedni kell a jobbért, a holnapért. Tanácsválesztásra készültünk. A jelölőgyüléseken bátrabbak, szókimondóbbak voltak már a lakosok. Megmondták, mi a hiba, mi a jó. Kértek kutat, lámpát, csatornát, utat, járdát. Azt mondták, kell, nagyon kell. És mindenütt voltak emberek, akik azt is szóvá tették, hogy ne csak várjunk, hanem mi is tegyünk valamit. A tanácstagjelölt is beszélt erről, az újság is hírt adott kezdeti cselekedetekről. Az ismerősöktől is hallották a szegediek, hogy Alsóvároson, meg Rókuson a Gyöngytyúk-utcában és másptt a lakók maguk egyengették el a salakot. Az apró kezdeményezésekből új kútkifolyó született Újszegeden. Ott már számvetést is csináltak a lakók: ha magunk ássuk a csöveknek az árkot, akkor kevesebb a költség és lehet a Borostyán-utcában is kútkifolyó. A Műhely-utcaiak, a Borostyán-utcaiak is odaálltak ásóval kezükben többszáz méter árkot ásni. Egy kúttal több lett. Azok, akik már tettek, cselekedtek, nemcsak vártak 1— büszkék művükre, legyen az járda, kút, vagy bármi más. "Máshol is csinálhatnának ilyesmit a városban* — említették ismerőseiknek, rokonaiknak a kezdeményező emberek. Bizony igazuk van. Képzeljük el, hogy Felsővároson, Petőfi-telepen. Hattyas-teiepen, Újszegeden, a Belvárosban, Móravárosban, mindenütt valóban egy széles, állandó mozgalommá fejlődne az a kezdeményezés, hogy segítsünk magunkon, amit lehet, végezzünk el társadalmi munkában. A Városi Tanács elkészítette a jövő évre a költségvetési javaslatot, amelyet majd a különböző szakminisztériumok hagynak jóvá, átadják a pénzügyminisztériumnak, ahol számba veszik a lehetőségeket és jóváhagyva eljuttatják a tervet a Városi Tanácsnak. Ebben a költségvetésben nem lehet benne minden. Magunk gazdálkodunk, s mi jól akarunk tervezni, költeni. S menynyi minden sikerül, ha összefogunk, s a társadalmi munka elvégzésével csökkentjük a Tanács kiadási költségeit. Tanácstagjaink buzdítsák tevékenységre a körzetek lakóit. Szegedi emberek! Meglátjátok, milyen sokat tudtok tenni apró társadalmi cselekedeteitekkel a magatok érdekében is. Rövid külpolitikai hírek Bombay '(MTI) Tito jugoszláv köztársasági elnök csütörtökön röggel megérkezett Bombayba — jeleníti az AFP. • Bciruf '(TASZSZ) Végetért az arab országok külügyminisztereinek többnapos értekezlete. Az értekezlet határozatait titokban tartjuk. azonban a sajtójelentésekböl kitűnik hogy az értekezlet figyel, minek homlokterében az a kérdés élit, milyen álláspontot foglaljanak cl az arab országok kormányai a török-pakisztáni szerződés kitérj< szlésére irányuló tervekkel, valamint a közép-keleti katonai tömb létrehozását célzó amerikai és angol tervezetekkel kapcsolatban. • A' Deux-Sevres-megyei Epannesben Devaud asszony világrahozta ?4. gyermekét. Az apa 47 éves, az anya 44 éves. A házaspárnak 22 éiő gyermeke van, akik közül a legidősebb 26 éves. A Devandfamilia jelenleg Franciaország legnépesebb családja, * Berlin (MTI) A karlsruhei alkotmánybíróság szerdán folytatta a kommunista párt elleni boszorkányper tárgyalását. A tárgyaláson Von Lex a bonni kormány képviselője azt fejtegette, hogy a német Kommunista Párt betiltása nem akadályozná meg a szabad össznémet választások végrehajlását. Dr. Kröger, a kommunista párt megbízottja válaszában szembehelyezkedett Von Lex állításával és rámutatott arra, hogy nemcsak a kommunista párt esetleges betiltása, de már a most folyó terrorper is szöges ellentétben áll a demokrácia alapvető követ élményéivel, mát pedig valóban szabad össznémet választások megejtése csak a demokrácia légkörében képzelhető el, Akik teljesítették as évi tervet Duna János, a Déma Cipőgyár munkása kővetkező évi tervén dolgozik Miéri nem ériékelik az egyéni ieljesíiési? — Tessék, itt a Délmagyarország szerkesztősége beszél. — Halló, itt a Déma Cipőgyár személyzeti osztályának vezetője. Érdeklődésükre közlöm, hogy Duna János, az alja üzemrész dolgozója átlag 135 százalékot teljesít, minőségi eredménye 99 százaléknál jobb. — ... Még egy dolog. Szeretnénk tudni Duna János elvtárs évi tervteljesítését; hogyan áll tervével? — Igen! — hallatszik a készséges válasz. — Ezt sem felejtettem el. Tudakoltam a szakszervezettől, még a párttitkár elvtársat is megkérdeztem. Azt a választ adták, hogy egyenként nem vezetik ki és hol tart az évi tervével. — De miképp lehetne mégis megtudni — kérdezzük, — hogy Duna János befejezte-e az évi tervét, vagy sem? — Ez nagyon nehéz lenne — jön a felelet ismét a drót másik végéről. — Ha az év elején legalább vezette volna a szakszervezet az eredményeket — lenne honnan elindulni, de most már fél éve, hogy a dolgozók eredményeit így nem értékelik, — ezzel fejeződik be a beszélgetés. A Szegedi Déma Cipőgyárban a szakszervezet sajnos az egyéni tervek teljesítésével vajmi keveset törődik. Megelégszik azzal, hogy 10 naponként kiírja a táhlára az üzemrészek s a legjobb dolgozók termelési eredményeit. De beszéljünk csak Duna Jánosról. Ha nyakpréselést végez, akkor naponta 125 pár a normája. Ehelyett 160—170 párat csinál. A talppréselésnél, 500 párral nem elégszik meg, hanem 700-at présel. Ha durván számoljuk, átlagosan 135 százalék a termelési eredménye. Ha annak is Király Irén tervén felül 1664 kiló pamutfonalat készít Munkaközben Duna János, aki már a következő évi tervén dolgozik. utána néznénk, hogy az évi tervét befejezte-e, akkor rájönnénk, hogy ez a munkás már igenis a következő évi tervén dolgozik. Duna János csak egy a Déma Cipőgyár becsületes dolgozói közül Az üzemben azonban sok Duna János van, aki ;ó munkát végez. Megérné a fáradságot, hogy évi munkájukat értékeljék! A gép mellett is olyan ügyes, akárcsak a tánebau Szegedtől 12 kilométerre terül el Feketeszél. Onnan jött 1951-ben Király Irén, hogy a Szegedi Textilmúvekbe fonótanulónak jelentkezzen. — Akkor — emlékszik vissza Király Irén a tanulóidőre — még két hónapig sem voltam tanuló. Hamar elsajátítottam a fonást. Leszedőlány voltam azután jóidéig és úgy lettem gépes. Két gépet mondhat magáénak ez a feketeszemű lány. A gyúrúsfonódában az 58 és 60-as gépet. Itt dolgozik majdnem két esztendeje. — Sok ilyen ügyes fonó kellene — dicséri művezetője, Megyesi László. — Bizony kevés az olyan gépes, aki figyelmeztet, ha valami bajt észlel a gépén. Király Irén megteszi és azt is megmondja, mi a baj. Igy azután mindkét gépe rendben. Nemcsak Király Irén tartja rendben gépjeit, váltótársai is vigyáznak. Ha valami baj történik az orsókkal, vagy mással, rögtön kijavíttatják. Mindhárom fonó. aki az 58—60-as gépet kezeli ügyesen dolgozik. Most Király Irénről több szó esik. Meg is érdemli, hogy beszéljenek róla, mert már ő belépett az újévbe. Teljesítette — mégpedig december 14-én — évi tervét. Ezzel azonban nem zárta le az esztendőt. Hatra van még 14-től számítva 13 munkanap. Ezen idő alatt 1664 kilogramm hófehér és jóminőségú — nála is számít ez — pamutfonalat akar készíteni. Ebből a szövődé 3200 női ruhának való szövetet szőhet. Barna haját égszínkék kendő fogja le. Mozdulataira azért haja meg-meghbben, hogy aztán ismét a vállára simuljon. Margitka — mert így szólítják a lányt — észre sem veszi ezt. Mással van elfoglalva. Fürgén halad a szárnyas orsók mellett. Egy mozdulat, s megállásra parancsolja az egyik orsót, amelyiknél a szál elszakadt... — Most kaptunk új táncruhát, szép brokátselyemből. Kalocsai népviselet — magyarázza a lány, aki a népi tánccsoport tagja. Aztán tovább beszél: — öt éve táncos vagyok. attól kezdve, amióta ide járok a Szegedi Jutagyárba — újságolja. A Lajkó-testvérek közül ő a legfiatalabb. De a legügyesebb is, akárhogy nézzük 'a dolgot. A fonógép mellett is olyan ügyes, akárcsak a táncban. Gépje engedelmes, kedik neki, pedig nemrég óta bízták Margitka gondjaira, ö így mondja — „nemrég" —, pedig, ha azt a mindentudó könyvet megnézzük, ott az áll — számokban —, hogy az évi tervét befejezte. December 10én már január 5-ét mutatja ez a könyv. Majd egy hónapi előnyt. Ezt még nem tudja Lajkó Margitka. De azt tudja, hogy 130 százalék az átlagos eredménye Ebből ki lehet számolni, ha december 10-én, január 5-öt írt a naptárba, mennyi fonalat fon meg ebben az évben. Kereken 2999 kilogrammot, ami 3500 darab gabonászsákhoz elegendő. Ilyen ügyes a legkisebb Lajkódány, a Margitka. Érjen el jó egészségben új sikereket Bodó Mihály idős szakmunkás A Szegedi Bútorgyár földszinti munkatermében, közel az ablakhoz áll Bodó Mihály elvtárs gépe. A szo igazi értelmében állt az idős szakmunkás legnagyobb bosszúságára — amikor felkerestük. Zsörtölődve tett-vett a gépe körül, mert hát pont most kellett elromlania a gépnek, amikor újabb munkafogás kísérletezését kezdte meg az előtte való nap. Egy újabb újítását próbálta ki. Az elért eredmény: a 215 százalék azt mutatta, sikerül elgondolásának gyakorlati megvalósítása. Es lám, most cserben hagyta gépe. Pedig nagyon elkelne már a munkája, mert mind nagyobbra tornyosul gépe mellett a csiszolásra váró munkadarabok halmaza. .4 brigád többi tagjai azonban nem idegeskednek, tudják, Bodó Mihály miatt még soha nem volt fennakadás. Nem lesz most sem, mert a még álló gépe hamarosan megindul és azután egy-két óra alatt utolérik magukat. Bizhatnak is a brigád öreg tagjában, mert nem véletlen, — mint mondják —, hogy a sokszoros újító már kétszer elnyerte a kiváló dolgozó címet és egész sor oklevél dicséri munkáját. Jó eredményeit bizonyítják a munkalapjára felírt számok is. Mutatják azt is, csaknem minden hónapban 4—5 nappal, sőt még hamarabb teljesítette a havi tervelőirányzatát. Jelenleg már az 1955. januári, terve teljesítésének végefelé jár. mert az éves tervét még a múlt hónap 17-re befejezte. Az igaz, nem lenne könnyű feladat kiszámolni, hány hálószgbabútor felső marását végezte már el terven felül. De egy biztos, munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az átállásból adódó lemaradás ellenére, vállalatuk határidő előtt teljesíteni tudja majd éves tervéi. Az ö célja is az, — mint a többi bútorgyári dolgozóé, — minél több bútort készíteni, hogy minél több dolgozótársuk otthona válhasson széppé, barátságossá. E célkitűzések valóra váltásához kívánunk az 55 éves sztahánovistának sok tikért, jó egészséget! Két üzem — ahol az évi lervet már befejezték A GYUFAGYÁRBAN A Szegedi Gyufagyárban az 1954. évi tervet jó munkával már teljesítették. Most terven felül dolgoznak, nem csökkenő szorgalommal és kedvvel. Az év végéig előre láthatóan 3554 láda gyufát készítenek terven felül. A december havi tervüket az üzem dolgozói már 115.2 százalékra teljesítették. Az évi tervüket előreláthatóan 8.5 százalékkal teljesítik túl, A VASÖNTÖDÉBEN A Szegedi Vasöntődében napokkal előbb befejezték az évi tervet. Most terven felül az év végéig előre láthatóan 150 traktor izzófejet öntenek, továbbá mintegy 5 ezer darab vasaló talpat. Gondoskodnak arról, hogy a következő év munkájának megkezdőséhez legyen a budapesti Dinamógyárnak megfelelő öntvény megmunkálásra. Villanymotor házakat és villanymotor pajzsokat öntenek *