Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-12 / 294. szám

09LÁG PROLETÁRJAI EGYVSÖTJETmj AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM VASÁRNAP, 1954 DECEMBER 12. •HHBBMBM Ml IW —MII — •• MAI SZAMUNKBÓL: , A MOSZKVAI ÉRTEKEZLET MELLETT — NYUGAT-NÉMETORSZÁG ÚJRAFELFEGYVERZÉSE ELLEN (3. oldal) A PARTSZERVEZETEK A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS FELLENDÍTÉSÉÉRT (3. oldal) MIT TESZ AZ I. KERÜLETI TANÁCS DECEMBERBEN ÉS JANUÁRBAN? (3. oldal) ARA: 50 FILLÉR Nem tűrjük! (P. I.) A La Manche-csatornától a Káspi-tengerig, a Nápolyi-öböltől a Balti-tengerig, Szegeden és Lyonban, Csongrád, megyében es Szajna megyében a békeszerető embereket egy közös, nagy cél hatia át: megakadályozni a párizsi egyezmények ratifikálását, lehetetlenné tenni a Wehrmacht feltámasztását. Ez a központi gondolat ma Európa-szerte, ennek a lehetőségéről vitatkoznak haladó francia politikusok, erről beszélnek városainkban, falviunkban és a legkülönfélébb munkahelyeken rendezett tiltakozógyűlések résztvevői. Államférfiak, munkások, parasztok, értelmiségiek és háziasszonyok mondják el e gyűléseken a német megszállás során átélt borzalmakat, és emelik fel tiltakozó szavukat, hogy ne legyen ismét háború, amely már két ízben oly rettenetes szenvedéseket zúdított az emberiségre. A nyugatnémet felfegyverzés elleni tiltakozás ezekben a napokban kezd egyre inkább hatalmas erejűvé válni, akkor, amikor a párizsi egyezmények megalkotói és aláírói arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy a nyugatnémet parlament és a francia nemzetgyűlés az elkövetkező napokban elfogadja ezeket, a Nyugateurópai Uniót összetákoló agresszív szerződéseket. Bonnban, a nyugatnémet fővárosban szerdán, december 15-én kezdődik a párizsi egyezmények vitája. Adenauer nyugatnémet kancellár, miután november 11-én elérte, hogy a bonni parlament egy hónappal elhalasztotta a párizsi egyezmények vitáját, pár nappal ezelőtt újabb egyhavi haladék megszerzésére tett kísérletet, abban a reményben, hogy addig majdcsak sikerül megerősítenie felettébb ingatag helyzetét. A nyugati hatalmak kormányai azonban máris tető alatt akarják látni a párizsi egyezményeket, és így Adenuernek meg kell kezdenie a legalábbis bizonytalan kimenetelű ratifikációs vitát. A nyugati hatalmak eddig arról igyekeztek meggyőzni a világot, hogy a nyugatnémet nép nagy többsége helyesli a párizsi egyezmények megkötését és hogy ezek az egyezmények mennyire Nyugat-Németország javát szolgálják. Nos, az október 23-a, a párizsi egyezmények aláírása óta bekövetkezett nyugatnémetországi események ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják. A francia fővárosból hazatért bonni kancellárt Nyugat-Németországban elemi erejű felháborodás fogadta és ezt a felháborodást nemcsak az árulásnak ls beillő Saar-egyezmény váltotta ki, hanem legalább ilyen mértékben a párizsi egyezmények azon cikkelyei is, amelyek — ha érvénybe lépnek — belátható időn belül lehetetlenné teszik Németország egységének helyreállítását. Márpedig a német egység minden becsületes német leghőbb kívánsága, de ez Európa és a világ tartós békéjének első feltétele is. Adenauer Párizsból való visszatérte után az egységesnek és szilárdnak kikiáltott bonni kormánykoalíció hamarosan recsegniropogni kezdett. A koalícióban résztvevő négy párt közül háromnak a vezetői csakhamar kijelentették, hogy nem értenek egyet Adenauer politikájával, sőt a koalíció legnagyobb pártjának, a Keresztény Demokrata Uniónak, Adenauer pártjának is több kép. viselője a kancellár ellen fordult. A nyugatnémet Szociáldemokrata Párt sem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy bebizonyítsa: a párizsi egyezmények nem szolgálják a német nép érdekeit. Nem is kellett ezt bizonyítani, tudták ezt jól Nyugat-Németországban és Európában egyaránt. Ilyen körülmények között következett el november 11-e és Adenauer maradék-tekintélyéből már csak egyhavi haladék kierőszakolására futotta. Ez az egy hónap sem volt azonban elégséges arra, hogy Adenauer akárcsak minimális stabilitást is érjen el sőt helyzete még tovább romlott és a Schleswig-hollsteini választások után pártja az elmúlt héten tartott berlini képviselőtestületi választásokon ls alulmaradt a szociáldemokratákkal szemben. Ezekután már az újabb, egyhavi haladék sem segíthet — Adenauer maga is így kellett, hogy lássa — és visszavonta újabb halasztó javaslatát, hogy még meglévő erőinek újabb átcsoportosításával kísérelje meg a párizsi szerződések elfogadtatását. A nyugatnémet közvélemény pedig továbbra «s változatlanul követeli a négyhatalmi tárgyalások azonnali megkezdését, a ratifikálás elhalasztását, hogy mielőbb sor kerülhessen Németország békés úton történő egyesítésére. Az a tény tehát, hogy Nyugat-Németországban, amelynek az angolszász propaganda szerint leginkább érdeke, hogy a párizsi egyezmények megvalósuljanak, ilyen hatalmas ellenállás mutatkozik a német militarizmus feltámasztási kísérleteivel szemben, mindennél jobban bizonyítja a nyugati hatalmak kormányköreinek agresszív szándékait. A német militarizmus ellenségei e napokban Európa-szerte tiltakozó gyűléseket tartanak. A Német Demokratikus Köztársaságban lévő Zwickau bányászváros lakói körlevélben szólították fel a bonni parlament tagjait, hogy a német nép akaratának megfelelően vessék el a párizsi háborús paktumokat. Nyugat-Németországban 250 rajnavidéki lelkész a nyugatnémet lakossághoz intézett kiáltványában felszólította a fiatalokat, hogy ne tegyenek eleget az Adenauer-hatóságoktól érkező katonai behívóknak, ne vállaljanak búnrészességet egy harmadik világháború kirobbantásában. Majzik Sándorné, a szegedi MÁV-igazgatóság dolgozója nemcsak a magyar, de valamennyi, a német megszállás borzalmait átélt nemzet asszonyainak és leányainak álláspontját tolmácsolta felszólalásában. »Mi, anyák — mondotta többek között —• kétszeresen érezzük a háború borzalmait. A német megszállás alkalmával eltűntek az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek és ezt nekünk mind a családunktól kellett megvonnunk. A bombázás borzalmai elöl nem tudtuk hova rejteni gyermekeinket. A hábo-úban minden családnak volt vesztesége: apák, fiúk, testvérek. Nem engedhetjük meg, hogy az imperialisták céljaikat megvalósítsák!* Megyénkben és hazánkban, Európa- és világszerte sok szó hangzik el mostanában a német militarizmus feltámasztása ellen. Sokat beszélünk erről a kérdésről, de nem eleget! Mind több és több embernek kell fáradságot nem sajnálva meamagyaráznl azokat a veszélyeket, amelyek az új, revansiszta Wehrmacht feltámasztása révén az embereket fenyegetik Népünk és a többi, a német imperializmustól oly sokat szenvedett európai nemzet nem túri, nem túrheti, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása révén a feltámasztott Wehrmacht egységei ismét veszélyeztessék hazájukat! Elég volt a német militarizmusból, az általuk okozott szenvedésekből! Népünk és a világ békét akar! Ezért küzdünk minden erőnkkel az új német hódítók ellen! „H francia-szovjet szerződésnek az európai béke biztosifásának sarkkövévé kell válnia" V. M. Molotov beszéde a szovjet-francia szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés 10. évfordulója alkalmából V. M. Molotov, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere az alábbi beszédet mondotta el december 10én a moszkvai Szakszervezetek Házában, a francia-szovjet szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából rendezett gyűlésen: Tíz évvel ezelőtt Moszkvába érkezett De Gaulle tábornok, a francia kormányfő az akkori francia kormány más tagjaival együtt. Akkor született meg a franciaszovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés. A franciaszovjet szerződésnek a háború nehéz éveiben történt aláírása nagyjelentőségű nemzetközi esemény volt. Ez a szerződés elősegítette annak a dicső harcnak sikerét, amelyet a népek a hitleri agreszszió ellen vívtak. A szerződés célja: a Franciaország és a Szovjetunió közötti barátság elmélyítése és ezzel az európai tartós béke biztosításának előmozdítása. (Taps) E szerződés értelmében a Szovjetunió és Franciaország, e két nagy európai állam, kötelezettséget vállalt arra, hogy nem enged meg egy újabb német agressziót és közösen megtesz minden intézkedést e cél érdekében. Azóta 10 esztendő telt el. Számunkra, a szovjet emberek számára teljesen világos: nem kevésbbé, mint azelőtt, most is szem előtt kell tartanunk azt a kötelezettségünket, hogy nem engedünk meg újabb német agressziót, hogy megakadályozzuk a német militarizmus újabb tobzódását. (Viharos taps.) Meggyőződésünk, hogy ilyen érzelmek és gondolatok hatják át a francia nép túlnyomó többségét is. Ma természetesen tudjuk és nem felejtjük el, hogy különbség van a burzsoá Francia Köztársaság és a Szocialista Szovjetunió politikájának alapvető elvei és belső rendszere között. Ez azonban annakidején is ismeretes volt, amikor aláírták Franciaország és a Szovjetunió szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződését. Felmerül a kérdés, elképzelhető-e olyan helyzet, hogy ma, tíz évvel a szerződés megkötése után, Franciaország a Szovjetuniónál kevésbbé érdekelt a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésben, abban a szerződésben, amely az európai béke biztosítását célozza? A Franciaország és a Szovjetunió társadalmi és államrendszerében mutatkozó minden különbség mellett mindkét államnak közös a feladata: alapvető nemzeti érdekük az euróoai béke fenntartása és megszilárdítása. (Viharos taps.) A francia-szovjet szerződés egyet, len állam ellen sem irányul. Minthogy egv újabb német agresszió niFgakedálvozását és így egv újabb vi'áfháború kirobbantásának megakadályozását célozza, Remiiven mértékben nem irányul Németország érdekei eben sem. Ilyen körüiménvek között a franeiB-szeviet, szer»ődésn°k az euróbéke H'-'tesítáíénak sarkkövévé i— 'ton* válnia. Francia hivatalos személyek nem beszélnek ma a francia-szovjet szerződésről A francia-szovjet szerződés fölött ma sötét felhők tornyosulhak. Erről a szerződésről az utóbbi időben szégyenkezve hallgatnak a hivatalos francia személyiségek. Ez érthető is. Ugyanis >egyre gyakrab. ban cselekszenek úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a francia-szovjet szerződést, nem törődve azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket az a szerződő felekre ró. Másfél hónappal ezelőtt aláírták a párizsi egyezményeket, amelyek fő résztvevői közé tartozik PZ Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával együtt Franciaország is. A szóbaníorgó egyezmények értelmében Nyugat-Németországot felfegyvereznék és bevonnák nz északatlanti tömbbe és más, ugyanilyen agresszív jellegű katonai csoportosulásokba. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, és Franciaország agresszív erői szemünk láttára lépnek katonai szövetségre a német militaristákkal. Enn^k a katonai szövetségnek az a célja, hogy a többi országgal az „erő helyzetéből" beszéljen, vagyis háborús fenyegeté. sek és más államokra gyakorolt különféle nyomás útján. Nem titkolják, hogy ezek, az amerikai uralkodó körök parancsára létrehozandó katonai csoportosulások közvetlenül a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. Mi marad hát a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésből Franciaországnak és a Szovjetuniónak azokból a kötelezettségeiből, hogy együttes erőfeszítésekkel megakadályozzák az újabb német agresziót? És akad-e még valaki, akinek bizonyítani kell, hogy a párizsi egyezmények összeférhetetlenek a francia-szovjet szerződéssel? Franciaország kormánya most minden erejét megfeszíti a párizsi egyezmények francia parlamenti ratifikálásának kiharcolására. December 2-án ért véget Moszkvában a nyolc európai államnak az európai béke és biztonság biztosításával kapcsolatban összehívott értekezlete. A moszkvai értekezlet deklarációját egyetlen főtörekvés hatotta át: az európai béke fenntartásának és megszilárdításának elősegítése. Ezt a deklarációt ugyanaz a szellem hatja át, mint a francia-szovjet szerződést. Nem így fest a dolog a párizsi egyezményekkel. A párizsi egyezmények fokozzák a háborús veszélyt Ilyen helyzet láttán a Szovjetunió és a többi békeszerető állam sem helyezkedhet pusztán várakozó álláspontra. Minthogy komoly mértékben növekszik egy újabb háború veszélye, a szovjet népnek éppúgy, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország. Románia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság népének gondoskodnia kell fegyveres erőiről, azt az egyedüli célt szem előtt tartva, hogy biztosabbá tegye a béke biztosítását. (Viharos taps.) A békeszerető országokat annak szükségessége elé állították, hogy teljes határozottsággal lássanak hozzá fegyveres erőik erejének fokozásához, a Német Demokratikus Köztársaság pedig, nemzeti fegyveres erőinek megteremtéséhez — amint ezt Ottó Grotewohl miniszterelnök a moszkvai értekezleten kijelentette. A békeszerető európai államoknak egyesíteniük kell erőfeszítéseiket, együttesen kell megtenniük minden szükséges intézkedést biztonságuk biztosítása, a béke védelme érdekében. (Hosszantartó taps.) A német militarizmus feltámasztásához vezető párizsi egyezmények ratifikálása olyan intézkedésekre kényszerítené a Szovjetuniót és más békeszerelő országokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az agresszív államoknak a béke fenntartását veszélyeztető növekvő fegyveres erejével nem kevésbé hatalmas erőt és azt a készségüket helyezzék szembe, hogy mindvégig megvédik a békét. (Viharos, hoszszantartó taps.) Ma a francia-szovjet szerződésnek, mint olyan szerződésnek a jelentőségéről beszélünk, amely a béke ügyét szolgálta, és kell, hogy szolgálja. A mai viszonyok között azonban azt is meg kell mondanunk, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a szerződés alapvető céljai ellen irányulnak, és nemcsak a béke céljait nem szolgálhatja, hanem azt is jelentené, hogy egy újabb háborúhoz vezető veszedelmes útra lépnek. Mi erre Franciaország kormányának és a francia népnek egyaránt felhívjuk a figyelmét. Mindazoknak mondjuk ezt, akiknek van fülük, mert azt tartjuk, hogy minden lehető módon fokozni kell a harcot a béke biztosításáért és megszilárdításáért. Bennünket nem érhet meglepetésszerűen a párizsi egyezmények ratifikálása. (Taps.) , A Szovjetunió — legyőzhetetlen I , A szovjet nép bízik erőiben. Népünk tudja, mennyire meggondolatlanok az agresszív Imperialistáknak azok a kísérletei, hogy a Szovjetunióval szemben a katonai erővel való fenyegetőzéshez folyamodjanak. Szükség esetén a Szovjetunió, természetesen, meg tudja mutatni a maga hatalmát és be tudja bizonyítani ügye helyességét és igazságát. (Hosszantartó taps.) Emlékezetünkben tartjuk a nagy Lenin következő szavait: „Sohasem fogják legyőzni azt a népet, amelynek munkásai és parasztjai nagy többségükben felismerték, megérezték és tisztába jöttek vele, hogy saját hatalmukat, a szovjethatalmat — a dolgozók hatalmát védelmezik, hogy azt az ügyet védelmezik, amelynek győzelme nekik és gyermekeiknek biztosítja a kultúra minden áldását, mindannak élvezetét, amit az emberi munka létrehozott". Lenin ezt 35 évvel ezelőtt mondotta. Akkor a Szovjetunió, az első szocialista állam, a dolgozók állama egyedül állt és még nem fejleszthette ki gazdasági és kulturális erőinek és lehetőségeinek egész erejét. Napjainkban a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köztársasággal és más demokratikus országokkal együtt a népek olyan hatalmas erőit egyesítik és messze államuk határain tül oly nagy támogatást élveznek, hogy mi jobban, mint valaha felismerjük az ezekben az években végbement történelmi átalakulások nagy jelentőségét. Nincs olyan erő a világon, amely megakadályozhatná népünk előrehaladását az általa választott dicső szocialista úton. (Viharos, hosszantartó taps.) A Szovjetunió nagy jelentőségei tulajdonít a béke érdekeinek védelmét célzó szerződéseknek és nemzetközi egyezményeknek. Mi, szovjet emberek azonban jól tudjuk, hogy a népek békéjének és biztonságának védelme főként maguktól a népektől, a népek öntudatától, szervezettségétől. közös erőfeszítéseitől függ. (Taps). Meg kell említenem a nevezetes sztálini szavakat: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke fenntartásának ügvét és mindvégig kitartanak mellette. (TaDs). A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús gyújtogatóknak sikerül hazugságaikkal befonni a néptömegeket, félrevezetni és új világháborúba sodorni őket". Meg kell védenünk a békét. Megfeszített, munkánkkal, lankadatlan erőfeszítéseinkkel, harcunkkal, a többi néppel együtt megvédjük a békét, megvédjük jogos, igazságos ügyünket, (Viharos ünneplésbe átmenő hoszszantartó taps. Mindenki feláll.)