Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-09 / 291. szám

CSÜTÖRTÖK. 1954 DECEMBER 9. 5 DÉLM1GYBR0RSZBG Egészségügyi fanácsadó ————— Hogyan védekezzünk a megüüles ellen ? ELMÉLETI TANACSADO Az ősz szürke ködfátyolából jól esik belépni a rendelőmbe. A fe­hér bútorok között az asszisztens nő fürge alakja suhan ide-oda, elő­készületeket tesz a betegek foga­dására. Alig öltöm fel a köpenyt, kopognak. Belép a gondos nagymama és rögtön meg is kérdezi: — Ugyan mondja el, hogyan kapjuk meg az influenzát? — Nagyon jó nagymama, hogy ezzel foglalkozik. Itt az őszi idő, a köd, az esők. A családot csak úgy tudja megvédeni a betegségtől, ha ismeri a veszedelmet. Meg kell nyugtatnom, itt a mi városunkban még nincsen sok meghűléses beteg­ség. A meghűléses betegségekről mindenki azt gondolja, hogy az mind influenza, pedig sok más hűléses betegség is van. Nekünk fontos azt tudni, hogy pa­rányi kis kórokozók — vírusok, bacilusok — lesik ezt az őszi csú­nya időt, hogy a meghűléssel le­gyengített embereket megbetegít­sék. Ezeknek a láthatatlan kis go­nosztevőknek csak a megelőzés rendszabályai segítségével, apró kis egészségi szabályok betartásával tudunk gátat vetni. Közben többen összejönnek és bekéredzkednek a rendelőbe, hogy résztvegyenek a nagymamával foly­tatott beszélgetésemben. Itt van a szövőnő, a kazánkovács, a villa­moskalauz, a kiscsecsemős-mama és a diáklány. — No, ha ilyen szépen együtt­vannak, figyeljék jól meg, milyen zavarokkal jelentkeznek a hűléses betegségek. Az egyik jel a nátha, roppant kellemetlen; a másik a kö­högés, a láz, a tagfájdalmak, fej­fájás, bágyadtság. Ezeket a jeleket érezzük és látjuk egymáson, és ilyen jelenségek közben tüsszentés­kor, köhögéskor sok-sok láthatat­lan kórokozót freccsentünk széjjel embertársainkra. A védekezés első követelménye tehát az, hogy a beteg ember ne köhögjön és ne tüsszentsen embertársaira, hanem a zsebkendőjébe. Persze a zsebkendő is fertőz az­után, azt is váltogatni kell. A kazánkovács közbeszól: — Az a hiba, hogy az emberek nem edzik magukat eléggé, mert, ha minden nap hideg vízben deré­kig megmosakodnának, nem fázná­nak meg olyan könnyen! — Nagyon jól mondja az elv­társ az edzést, de amellett még né­hány egészségügyi szabályt is gya­korolnunk kell, hogy védekezésünk eredményes legyen a hűléses be­tegségek és az influenza ellen. Igy a hidegebb időjárás esetén jobban fel kell öltözködnünk. Meleg mun­kahelyről ne szaladgáljunk ki köny­nyű öltözékben a hideg udvarra. A lakást, a munkahelyet télen is kell szellőztetni, de a szellőztetés rö­vid ideig tartson. A lakást és a munkahelyet 18—20 fokra fűtsük. Igen sok hűléses megbetege­désnek a túlfűtött lakás és munkahely az elősegítője. A téli edzést nagyon jól szolgál­ják a téli sportok. Itt a mi váro­sunkban is lehet majd korcsolyáz­ni, szánkázni. A téli sportokat űző emberek között igen kevés a hűlé­ses, influenzás beteg. — A szabadban dolgozó embe­rek a hideg idő beálltával ügyel­jenek, hogy munkájuk közben meg ne izzadjanak, mert az izzadt testre igen veszedelmes a hideg légáram­lás. Aki túlságosan sok ruhát vesz fel magára fölös óvatosságból, az is megizzad és bajba kerülhet. A táplálkozásunk a téli időben is le­gyen változatos, tartalmazzon vita­minban dús főzelékeket, gyümöl­csöket, ezenfelül tápértékben (ka­lóriában) gazdagabb legyen. — Az alkoholok közül egy csésze forralt bor, vagy a rumos tea nem ártalmas, de a túlzott alkoholivás, az úgynevezett «kalapkúrák» már súlyos bajokat okozhatnak. A diáklány szólal meg erre: — No és felkészült a város egy esetleges járványos időszakra? — Megnyugtatom, van elég gyógyszerünk, az egészségügyi osz­tály, a rendelőintézet, a klinikák, a kórházak, a körzeti orvosok mind-mind készen állnak a baj megfékezésére. De, ha mindannyian ügyelünk és megtartjuk a megbeszélt rend­szabályokat, nem fog városunk­ban elharapózni a betegség. — A gyógyszer megválasztását mindig bízzuk az orvosokra, mert minden ember szervezete más, mindegyiknek más mértékben kell a gyógyszert adagolni. A meghű­léses betegségeknek megelőzésére, míg nincsen járvány, nem kell külön gyógyszert használni. Ha pe­dig nagyobb arányú a megbetege. dések száma, akkor az orvosok fognak megfelelő gyógyszereket felírni. Hiba lenne az, ha valaki már a megbetegedés előtt tömné szervezetét gyógyszerekkel. Ha a szervezet már megszokta a gyógy­szert, a szükséges pillantban az nem hat kellőképpen. A mult évi I tömeges meghűléses betegségek I idején láttunk mi, orvosok sok : szomorú esetet, amikor a beteg nem annyira az in­fluenza, hanem a sok össze­vissza szedett felesleges gyógy­szer miatt lett rosszul. A jó barátnő, a komaasszony, a sógor mind ajánl felelőtlenül és minden tudományos felkészültség nélkül „biztos hatású" szereket és ezek okozzák a legtöbb bajt. Az is helytelenül cselekszik, aki felesle­ges félelmében 6—8 orvost is vé- , gigvándorol és mindent végig pró- j bál. A helyes eljárás az, hogy az ] orvos utasításai szerint kezeljük magunkat és akkor megmarad mindannyiunk legdrágább kincse: az egészség. — Jó egészséget doktor bácsi! — mondották elmenőben. Láttam az arcukon, hogy a szürke ősz köd. foszlányai és dermesztő szelei ez­után nem rettentik meg őket. Bátran, egészségen fognak élni és harcolni a hűléses betegségek el­len. Horpácsv Géza ticít körzeti orvos A munkásosztály vezető szerepéről Új lagokaf szerveznek megyénk MSZT szervezetei Hányszor halljuk ezt a három szót egy­befonódottan, meleg szeretettel kiejteni: magyar-szovjet barát­ság. Benne van új életünk öröme, füg­getlenségünk, felsza­badulásunk tudata; az, hogy a Szovjet­unió segítségével nyílt meg előttünk a bol­dogulás útja. Iparunk, mezőgazdaságunk, tu­dományunk, kultú­ránk fejlődését segíti elő, hiszen gazdag ta­pasztalatait, élenjáró módszereit használ­juk fel mi is. szocia­lizmusunk építésének mostani szakaszában. Jól tudjuk azt is, hogy a Szovjetunió számtalan munkagé­pet küldött megyénk üzemeinek, ezenkívül nyersanyaggal segíti üzemeinket. 1953 ele­jén tőlük kaptunk többezer mázsa első­rendű tavaszi búza­vetőmagot az őszi ka­lászos vetések pótlá­sára. Éppen ezért sze­retnünk kell a Szov­jetuniót, nemcsak mint felszabadítónkat, hanem mint legjobb, a legsegítőbb bará­tunkat. Legyünk mi­nél többen részesei ennek a barátságnak. Napjainkban egé­szen december 31-ig az MSZT szervezetei szerte a megyében új tagokat szerveznek; olyanokat, akik eddig is barátuknak érez­ték a Szovjetuniót. Az MSZT aktívák meglátogatják a há­zak lakóit, akikkel elbeszélgetnek ered­ményeikről, a Szov­jetunióról, annak bé­kepolitikájáról és hív­ják őket a Magyar­Szovjet Társaság tag­jai közé. Bízunk ab­ban, hogy ezek a lá­togatások sikeresek lesznek és mind több és több embert szá­molhatunk megyénk­ben a magyar-szovjet barátok közé. A Stockholmban járt magyar delegáció beszámolója a Sportcsarnokban A Stockholmban járt magyar delegáció ma délután 6 órakor a Sportcsarnokban beszámol a BÍ ke­Világtanács legutóbbi ülésszakáról. A nagygyűlés előadója Andics Er­zsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Békctanács elnöke. A A MARXIZMUS KLASSZIKU­SAI már a Kommunista Kiáltvány­ban rámutattak arra, hogy a kapi­talizmus megdöntése csak a mun­kásosztály vezetésével történhet meg. A kapitalizmus megdöntésé­ben a munkásosztály egyedüli szo vetségese a szegényparasztság. Ezt a paraszti réteget vezeti a munkás­osztály. De a pioletárforradalom ki­vívásával még nem fejeződölt be a munkásosztály történelmi hivatása, mert a forradalom kivívása után igen bonyolult feladatok megoldása áll a munkásosztály előtt. Teljesen új utakon kell megteremteni a szo­cialista gazdaságot; továbbá meg kell szerveznie a munkás államap­parátust, ami teljesen különbözik a burzsoá állam rendszerétől. Ezek­nek a feladatoknak a megoldására csak a munkásosztály képes. Mi teszi alkalmassá a proletá­riátust e feladatok megvalósítására, a vezetésre? Alkalmassá teszi a ve­zetésre a következetessége, a szi­lárdsága, ami osztályhelyzetéből adódik. A proletáriátus nem ren­delkezik termelőeszközökkel, tehát csak nyernivalója van a harcban. Ezért a munkásosztály mindvégig kitart a szocializmus ügye mellett. Mint dolgozó osztály anyagi java­kat termel és a legfejlettebb tech­nikával áll szoros kapcsolatban. A munkásosztály a nagyipar sajátos terméke: míg a többi osztályokat szétzülleszti a kapitalista nagyipar, addig a munkásosztályt szervezi és tömöríti. A proletáriátus a tőkés rendszerben a legkegyetlenebbül kizsákmányolt osztály, tehát a leg­messzebbmenőkig érdekelt abban, hogy megszüntesse a kizsákmányo­lást, harcoljon a társadalmi igaz­ságtalanságok megszüntetéséért s a szocializmus felépítéséért. Ezek a tulajdonságok teszik alkalmassá a munkásosztályt arra, hogy a szo­cializmus építésének egyedüli kö­vetkezetes vezetőosztálya legyen. A PROLETÁRIÁTUS a szocia­lizmus építése idején nincs egye­dül. Szövetségese a dolgozó pa­rasztság s ezekkel a paraszti réte­gekkel egybe esik a proletáriátus érdeke s a dolgozó parasztság kö­veteléseit csak a proletáriátus tud­ja kielégíteni. Ezért válik a prole­táriátus szövetségesévé, ezért fo­gadja el a munkásosztály vezetését, mert a szövetség a dolgozó osztály felemelkedését jelenti. Tehát a proletáriátus vezető szerepét igényli a dolgozó parasztság is. Ez a vezető szerep egyrészt az érdek­azonosságon, másrészt pedig azon alapul, hogy a parasztság is elis­meri, sőt igényli jobb sorsa érde­kében a proletáriátus vezetését. Ebből a megállapításból az is kö­vetkezik, hogy a munkásosztály ve­zető szerepe a kölcsönös bizalmon alapul, a meggyőzés módszerével történhet és ezt nem helyettesítheti a kényszer és a parancsolgatás. A történelem során számtalan­szor megpróbálták elhomályosítani a munkásosztály vezető szerepét. A narodnyikok azt állították, hogy az egyedüli forradalmi erő a paraszt­ság. A bolsevikok a narodnyikok elleni harcban emelték magasra Marx, Engels által teremtett tudo­mányos szocializmus zászlaját a munkásosztály történelmi szerepét illetően. A narodnyikok állítását Lenin vezetésével a bolsevikok el­méletileg szétzúzták. Történelmi té­nyek mutatják a munkásosztály vezette népek nagy fejlődését. A cári Oroszország helyén a földes­urak elmaradott országából a mun­kásosztály vezetésével szocialista nagyhatalom lett. A MAGYAR KOMMUNISTÁK is nem egyszer harcoltak különbö­ző kispolgári nézetek ellen, melyek a parasztság vezető szerepét hang­súlyozták a munkásosztály vezető szerepével szemben. A magyar munkásosztály az utóbbi évtizedekben, de különösen a felszabadulás óta olyan erőnek bizonyult, mely képessé vált arra, hogy a magyar népet a boldogulás útjára vezesse. A munkásosztály volt az első osztály, amely legha­marabb talpra állt a felszabadulás után s kielégítette a parasztság év­százados álmát a földreformmal. A helyreállítás nehéz napjaiban pél­dát mutatott az egész nemzetnek. A munkásosztály nagyszerű mun­kájának az eredménye volt a há­roméves terv tervidőszak előtti be­fejezése és az ötéves terv számos nagy alkotása. A parasztságot is új útra vezeti a munkásosztály: a ter­melőszövetkezeti útra. Munkásosz­tályunk tíz év alatt sokat változott, nemcsak országos viszonylatban, hanem Csongrád megyében is. Ipa­rilag elmaradt megye volt Cson­grád megye, a munkásosztály lét­száma is rendkívül kicsi volt. Nagy tehát a fejlődés: csak 1952-től 1954-ig több mint 3 ezerrel szapo­rodott az üzemi munkások létszá­ma a megye üzemeiben. A falun azelőtt szinte nem volt képviselve a munkásosztály, ma a gépállomá­sokon — megyei viszonylatban — több mint 1800 a gépállomási mun­kás s velük együtt több mint fél­ezer alkalmazott segíti elő dolgozó parasztságunk termelését, életének megjavulását. Jelentős javítanivaló van még a termelési segítségadás­ban, különösen a politikai és szak­mai támogatásban. De tagadhatat­lan: a munkásosztály teljesíti tör­ténelmi hivatását. A munkásosztály vezető szerepé­nek erősödése függ a párt helyes politikájának végrehajtásától, mű­veltségének és öntudatának további növekedésétől. A Magyar Kommu­nista Párt politikája a felszabadu­lás első pillanatától kezdve helyes volt, mert megfelelt a nép érdeké­nek, kifejezve annak óhaját. Ezért követte a pártot és a kormányt a nép nagy többsége. A helyes poli­tika eredményeképpen növekedett a munkásosztály tekintélye a dol­gozó parasztság előtt és a paraszt­ság elismerte a munkásosztály ve­zető szerepét. Az osztályellenség el­leni harcban, az építő munkában erősödött a munkás-paraszt szövet­ség. Hogy mennyire követte a pa­rasztság a munkásosztályt, arra bi­zonyíték az, hogy elfogadta útmu­tatását és rálépett a szövetkezés útjára. Csongrád megyében is a dolgozó parasztság közel egyne­gyed része választotta a termelő­szövetkezeti utat. Jelentős részük középparaszt. Most az a feladat, hogy a munkásosztály az üzemi patronázs-mozgaiom révén még ha­tékonyabb termelési, gazdasági, szakmai és politikai segítséget ad­jon elsősorban a termelőszövetke­zeteknek. De támogassák az egyé­nileg dolgozó parasztokat Is ab­ban, hogy magasabb termésered­ményeket érjenek el és az állatállo­mány további fejlesztését is telít­sék: elő. PARTUNK POLITIKÁJÁBAN 1950-től bekövetkezett hibák — a nehézipar túlzottan gyorsütemű fej­lesztése, a mezőgazdaságban pedig a szövetkezeti mozgalom erőszakos fejlesztése, a beszolgáltatás nagy­mérvű felemelése — gyengítették a munkásosztály vezető szerepét. A dolgozó parasztság kezdett elfor­dulni tőle és bizalma is bizonyos mértékig megingott a munkásosz­tályban, valamint annak pártjában. A munkásosztály vezető szerepe gyengült, vezetése nem terjedt ki az egész dolgozó parasztságra, ha­nem annak csak egy részére. Külö­nösen a középparasztok fordultak el a munkásosztálytól, akik saját bőrükön érezték gazdaságpolitikánk egyes hibáit. Ezekből a hibákból kifolyóan nem helyeselték a mun­kásosztály vezető szerepét, mert nem érezték azt, hogy a munkás­osztály megfelelően segítené őket. E politika következménye a mun­kás-paraszt szövetség lazulásához, a proletárdiktatúra gyengüléséhez vezetett. Az új szakasz jelentősége éppen abban van, hogy feltárta ezeket a hibákat, ráirányítja a figyelmet a népgazdaságban fentálló arányta­lanságok felszámolására, a mező­gazdaság gyorsütemű fejlesztésére. A júniusi politika helyes, mert jó végrehajtása tovább erősíti a dol­gozó parasztság bizalmát a mun­kásosztály iránt és ezáltal növe­kedik a jólét. Helyes, mert szilár­dítja a munkásosztály vezető sze­repét, ami előfeltétele annak, hogy az utóbbi hónapokban kibontako­zott széles nemzeti egység tovább erősödjék és növekedjék. A párt új politikáját természetesen a párt­szervezeteknek a munkásosztály körében is hirdetniük kell, amiről éppen saját tapasztalatai alapján kell meggyőződniük a munkások­nak is. Csak így vezethetik a dol­gozó parasztok osztályát és a többi dolgozó rétegeket a júniusi politika megvalósulásának útján. Varga Kovács János Megkezdte munkáját a Duna-bizottság XL ülésszaka nagygyűlésen felszólalnak: Péter János református püspök, a Béke- ( Világtanács tagja Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Ta- ( n&esának főtitkára, Földváry Ala­dár Kossuth-díjas egyetemi tanár i és mások. Szerdán délelőtt a Duna-Bizott­ság budapesti székházában teljes üléssel megkezdődött a bizottság XI. ülésszaka. A bizottság munká­jában a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság és a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaság képviselői vesznek részt. Sik Endre, a Magyar Népköz­társaság képviselője, a Duna-Bi­zottság elnöke üdvözölte a megje­lenteket. Emlékeztetett arra, hogy a bizottság öt esztendővel ezelőtt kezdte meg tevékenységét. Az öt­esztendős munka során jelentős eredményeket értek el a dunai ha­józás minél kedvezőbb feltételei­nek megteremtése, a hajózás meg­könnyítése terén. Bizottságunk tevékenysége époen ebben különbözött és különbözik lényegesen a korábban működött úgynevezett „eurÓDai" és „nemzet­közi' dunabizottságok tevékenysé­gétől. Ezek nem a dunai országok ér­dekeit. hanem idegen hódítók érdekeit szolgálták. Ezek az idegen hódítók a Dunát kizsákmányoló céljaik szolgálatába akarták állítani, nagy folyamunkat a dunai népek elnyomásának és kizsákmányolásának eszközévé akarták tenni. Éppen ezért mun­kánk és bizottságunk egész tevé­kenysége — azon kívül, hogy nagy gyakorlati hasznú népeinkre néz­ve — hatalmas politikai jelentő­ségű is. j A Duna-Bizottságnak, mint fon­tos politikai tényezőnek szerepe azonban nem korlátozódik erre. A Duna-Bizottság, mint nem­zetközi szervezet, a népek együttműködésének eszköze. Az ilyen szervezet létezésének cs működésének alapfeltétele a bi­zottság minden egyes tagállama szuverén jogainak teljes tisztelet­bentartása, népei szükségleteinek és érdekeinek tekintetbevétele. Ez is volt — elejétől fogva — a Du­na-Bizottság munkájának vezérel­ve. Az ilyen nemzetközi szervezet sikeres és gyümölcsöző munkájá­hoz azonban ennél több kell, még­pedig a szervezet tagjai együttmű­ködésének őszinte kívánsága és a tagok egymás iránti kölcsönös tisztelete, valamint baráti légkör. Abban a feszült nemzetközi hely­zetben, amelyben a Duna-Bizottság­nak az első években dolgoznia kel­lett, a légkör megteremtése nem járt nehézségek nélkül. Ma azon­ban. bizottságunk fennállásának ötödik évfordulóján megelégedés­sel állapíthatjuk meg, hogy a bi­zottság összes tagjainak közös erő­feszítéseivel és őszinte törekvésé­vel sikerült teljesen megszüntetni a nehézségeket és megteremteni bi­zottságunkban azt a he'yzetet, nmelv a leginkább elősegíti az előttünk álló nagy feladatok célirá­nyos megtárgyalását és megoldását, minden dunai ország és ezen or­szágok népei javára. I A mostani nemzetközi helyzet­ben, amikor a béke minden őszinte híve arra összpontosítja erőfeszíté­seit, hogy elhárítsa az új háború veszélyét és minden nemzetközi problémát a népek tárgyalásainak és békés együttműködésének útján rendezzen, bizottságunk összehangolt, egy­séges munkája egyike lehet és kell is, hogy legyen azoknak a szerény, dc hatásos emelőknek, amelyek elősegítik a békének és a dunai orsságok népei nö­vekvő jólétének biztosítását. Az eltelt öt év alatt nagy és hasznos munkát végeztünk. Egész sor olyan fontos feladat megoldása áll azonban még előttünk, amelyet az egyezmény megjelöl. Köztük van olyan nagy feladat, mint a du­nai hajózás érdekében elvégzendő alapvető munkálatok általános ter­ve. Eddig elvégzett munkánk és a bizottság egészséges, összehangolt légköre biztosítéka annak, hogy a Duna-Bizottság továbbra is sikere­sen, a benne részvevő dunai or­szágok közös javára tudja teljesí­teni feladatait. Sik Endre befejezésül köszöntöt­te J. Cech-et, a Csehszlovák Köz­társaság küldöttségének új vezető­jét, majd az ülés*/?kot megnyitott­nak nyilvánította,

Next

/
Oldalképek
Tartalom